Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-20 / 43. szám

SZOMBAT, 13*1. FEBRUÁR 20. 3 Biszku Béla Országos főügyészi látogatása Biszku Béla. az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára, pénteken Székesfehérvárra látogatott. Délelőtt részt vett és felszó­lalt a Fejér megyei pártbi­zottság ülésén, majd meg­beszélést folytatott a megye vezető pártmunkásaival. Dél­után felkereste a Videotont. értekezlet Dr. Szénási Géza, a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb üp'észe pénteken országos főügyészi értekezletet tar­tott. Az értekezleten a többi között a közelmúlt bűnüldö­zési tapasztalataival, s a to­vábbi legfontosabb felada tokkal foglalkoztak. Az értekezleten részt vett és felszólalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke is. Jelen volt a tanácskozáson Varga Péter, az MSZMP KB közigazgatási és adminiszt­ratív osztályának helyettes vezetője is. Okos gazdálkodás — jó eredmény Zárszámadás a szegedi Felszabadulás Tsz-ben Tegnap második zárszám­adó részközgyűlését tartotta a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet. Mint a beszámolóból és a hozzászó­lósokból egyöntetűen kide­rült, a megalapozott évek, az összeszokott kollektíva, az okos vezetés és a kellő mun­kafegyelem tavaly is meg­hozta, megteremtette gyü­mölcsét, a kritikus és rend­kívüli időjárás ellenére is tisztességgel, eredményesen zárt a gazdaközösség. Egy esztendővel ezelőtt, a tervtórgyaló közgyűlés ide­jén, a terület jelentős ré­szét víz borította, s bizony gondban voltak a tagok és a vezetők, hogyan teljesítik majd a tervet. S ez a gond csak fokozódott. Hiába múl­tak a napok egymás után, a belvízveszély nem szűnt, sőt nyáron is szaporodott a vízborította terület. Az ár­vízveszély csak fokozta a nehézségeket, csupán egy .jó, kedvező, hosszúra nyúló őszben bizakodott a szövet­kezeti tagság. Ehelyett jött a jégverés és a korai fagy, ami tönkretette a kertészeti kultúrákat, elvitte az őssziek egy részét. Erről beszélt megnyitójában Szilágyi Ernő föagronómus. majd az Í976­es évet értékelve Árendás György téeszelnök is. A rendkívüli helyzet meghatá­rozta tavaly az egész gaz­daközösség tevékenységét, hangulatát, s megszabta azt is, hogy mikor tartsanak részközgyűléseket, s a veze­tőségi üléseken „bővüljön" a téma. Az elmúlt esztendőben a szövetkezeti demokrácia és a szövetkezet alapszabálya sze­rint háromszor tartottak részközgyűlést, tizenegyszer vezetőségi üfést. 42 napiren­di pontot vitatva meg. A 7451 hold összterületen bol­doguló Felszabadulás Tsz­ben 499 tag dolgozott rend­szeresen és 112 alkalmazott. Bár nem kényeztette el őket a tavalyi esztendő, az 5494 hold közös szántóterületről igen tisztes bevételt értek el. Jellemző, hogy a szűkös év ellenére is növekedtek az alapok, s több jutott be­ruházásra is. 1969-ben a be­ruházott vagyon 30 millió 441 ezer forint volt, tavaly 53 millió 145 ezer forint. Nőtt a forgóvagyon. 33 mil­lió 73 ezer forintról 35 mil­Eó 384 ezer forintra. A kö­zös vagyon 63 millió 577 ezer forintról 88 millió 556 ezer forintra nőtt. A gazda­közösség tiszta vagyona megközelíti a 63 milliót. A bruttó jövedelem 1969-ben 20 millió 753 ezer forint volt, tavaly 20 millió 924 ezer forint. A beruházások alapját ad­ják annak a nagyarányú be­ruházási politikának, amit a negyedik ötéves tervben ez a gazdaközösség magára vállalt. Saját erőből, állami segítséggel, s a különleges kártalanítási eljárás milliói­ból olyan célokat valósíta­nak meg, amelyekkel nem­csak a szövetkezet, de a vá­ros is büszkélkedhet. Való­ságos kis sertésgyárat épí­tenek. Bár a tízórás munkanapra eső jövedelem nem érte el a tervezettet, 100 forintra ala­kult. mégis becsületes meg­élhetéshez, jövedelemhez ju­tott a tagság. Az egy tagra eső átlagos évi jövedelem 23 ezer 177 forint lett. Az összes hozamérték 45 millió 104 ezer forint volt. Az ágazatok különbözőkép­pen viselték el az elmúlt évi viszontagságokat. Külö­nösen a növénytermesztés sínylette meg Bár, akadt néhány növény, amelyik így is jól jövedelmezőnek bizo­nyult. Örömük telt példá­ul a vizigabona termesztésé­ben. 68 hold kivételével a területet tavasszal szántot­ták. Mégis holdanként 9 mázsa 10 kilogrammot arat­tak le a rizsterület minden holdjáról. 329 ezer forinttal többet fizetett a vizigabona a tervezettnél. Mindent egybevetve ta­valy a Felszabadulás Tsz összes tervezett bevétele 76 millió 810 ezer forint volt, a tényleges bevétel pedig 82 millió 336 ezer forintra ala­kult, vagyis nyereséggel zár­ta a gazdaközösség az évet. Jutott tehát különböző ala­pokra fejlesztésre, emellett szociális és kulturális ala­pokra is. A vitában tizenhármán vettek részt, elismeréssel szóltak a gazdaközösség erő­feszítéseiről. Csonka István, a városi pártbizottság mun­katársa a pártbizottság el­ismerését tolmácsolta, s az elkövetkezendő esztendőkhöz kívánt sikereket. Juratovics Aladár, a Nagy-alföldi Kő­olaj és Földgáztermelő Vál­lalat szegedi üzemének ve­zetője az évek óta tartó ..együttműködésről" szólt. Dr. Piros László, a Csongrád megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat igazgatója az állattenyésztés fejlesztésé­nek szükségszerűségéről be­szélt, arról, hogy a vállalat felkészült e táj mezőgazda­sági nagyüzemeinek „kiszol­gálására", öt év múlva fél­millió sertés. 30 ezer hízó­marhát vágnak le a vágóhí­don és ezer vagon szalámit gyártanak. Ehhez viszont hús és hús kell. A Felszabadulás Tsz mos­tani zárszámadása a leg­szebb bizonyíték arra, hogy a mostoha időjáráson jó gaz­dálkodással úrrá lehet lenni. Sz. Lukács Imre Váltás a kútnál Aki otthonosan akar járnl­kelni az olajmezőn, minden­képpen gumicsizmát húzzon. Ez a modern lábbeli persze ne tegyen elbizakodottá sen­kit. megeshet, hogy járni mégsem lehet benne. Beleke­rülhet a tájékozatlan járkáló akkora sárba, hogy lépni se előre, se hátra, se jobbra, se balra nem lehet, sőt izegni­mozogni se tanácsos, mert ha alább száll néhány centi­vel, belebuggyan a sár a csizma szárába. Ha talál egy csődarabot, akkor meg van mentve. Tavaszi álmát alussza ez a vidék. Visszaköszön ilyenkor a hajdani tenger sártenger képében. Se vége, se hossza, de talán feneke sincsen. Itt éli idejének egyik felét a híreinkben évek óta egyre többször emlegetett ember, az olajbányász. Talál­ÖRÖKÖS kozót ad KÖLTÖZÉS itt egy­másnak az ország minden vidéke. Zala megye, Szabolcs, Haj­dú-Bihar, Orosháza. Kasza­per, Kenderes, Püspökla­dány, Körösszegapáti, mind sorra kerül, ha egy-egy kút személyzetét végigkérdezem. És mind szidja a sarat. Mert itt nemcsak dolgozni kell, hanem költözni is. Olyan gyorsan megy a fúrás a mos­Élelmiszer'kereskedelmi konferencia és kisebb méretű lesz, s ennek megyei jogú tanácsok keres- következtében is növekszik majd az igény a korszerű, Az élelmiszer-, a vegyi és első helyettese nyitotta meg mintegy 400-000 lakás kony­háztartási cikkek forgalma- a tanácskozást, amelyen hája, kamrája a régieknél nak fejlődésével, a fontos részt vettek a megyei kereskedelmi ágazat negye­dik ötéves tervével és az kedelmi vezetői, az állami ebből adódó feladatokkal és a szövetkezeti élelmiszer- konyhakész és a tartósított foglalkozott pénteken a és vegyikereskedelem kép- élelmiszerek iránt. KPVDSZ Jókai utcai szín- viselői. Molnár Károly, a háztermében a Belkereske- minisztérium főosztályveze- forgalom szerkezete, csökken delmi Minisztérium konfe- tője ismertette az feladatait; majd rencvaja. Dr. Saghy Vilmos, gyaiták a szakma reklám­a belkereskedelmi miniszter és propaganda tevékenysé- zalékos, a háztartási vegyi­gének legfontosabb tenni- cikkforgalom 6—8 százalékos valóit. Megváltozik az élelmiszer­f< ágazat az alapvető élelmiszerek megtár- aránya. A terv az élelmi­szer-forgalom évi 6—7 szá­Ünnepi megemlékezés a szovjet hadseregről A szovjet hadsereg meg- gyarországi képviselője, to­sáakulásanak közelgő, 53. vábbá a szovjet hadsereg­évfordulója alkalmából pén- ideiglenesen hazánkban álk>­teken déiután ünnepi meg- másozó csapatai parancsnok­emlékezést rendeztek a Ne- ságának képviseletében B. hézipari Minisztérium kul- P. Ivanov vezérezredes és túrtermében. Részt vett az P. M. Petrenko altábornagy, ünnepségen V. K. Gvozd al- Dr. Lévárdi Ferenc nehéz­tábornagy, a Szovjetunió bu- ipari miniszter mondott ün­dapesti nagykövetségének nepj beszédet. Az ünnepi katonai és légügyi attaséja, megemlékezés második ré­I. V. Tutarinov vezérezre- széber) szovjet kat0namüvé­des, a Varsói Szerzodes tag- , ' államai egyesitett fegyveres szek adtak sikerű mu­erői parancsnoksaganak ma- sort. növekedésével számol. Első­Az élelmiszerek, az élve- sorban a hús kínálatát kell zeti cikkek és a háztartási mennyiségben és összetételé­vegyiáruk a teljes kiskeres- ben a lakosság keresleté­kedelmi forgalom 53—54 hez közelíteni, s 1975-re el százalékát adják. Az elmúlt kell érni a személyenkénti két évtizedben ezeknek a cikkeknek a forgalma meg­kétszereződött, tavaly 410 000 vagonnyi fogyott belőlük. A 65—67 kilogrammos fogyasz­tást. Ezen belül a baromfi­értékesítés 60 százalékos nö­negyedik ötéves tervben — vekedését várják. Reális az jóllehet a tendencia az ipar- is, hogy a tavalyi 360 mii­cikkek forgalmának foko- liós tojás-forgalom a tervidő­zottabb növekedése —, az szak alatt 600 millióra növe­élelmiszer-kereskedelam munkája tovább bővül; a kedjék, ehhez az árualap bőségesen rendelkezésre áll népesség növekedésének, to- majd. vábbá a mezőgazdasági dol- Az egy főre jutó friss gozók szórnának, s ezáltal az zöldség- és főzelékfélék fo­úgynevezett önfogyasztásnak gyasztása 80 kilóra, a friss a csökkenése nyomán. A kö- gyümölcsöké 82—84 kilóra vetkező evekben felépülő növekszik. tani berendezésekkel, hogy alig telik el két-három hét egyhelyben, szedik a sátor­fát, bontják a tornyot és mennek tovább. Városi em­ber egy homokrakodó gépet órák hosszat el tud nézni, mert az gép. Ha a fúróto­rony költözését látná ekkora sárban, mozdulni se tudna. A dunántúli meg az alföl­di ember csöndes ellentéte, hol kicsit, hol nagyon is el­térő természetrajza néha szép vitát is kavar — hal­lom Horváth Lajostól az egyik kútnál. Kulcsos le­gényként kezdte ő a szak­mát tanulni, néhány év múl­va följebb mehetett a to­ronyléírán kapcsolónak, az­tán tanult, meg dolgozott, fúrómester, később pedig fő­fúrómesier lett. A harmin­cadik telet töltötte az olajo­soknál. Zsörtölődik, mert azt hiszi egyik-másik alföldi, hogy ő a dunántúliakhoz húz. — Sovinizmus van eb­ben, de nagy. Pedig engem csak az érdekel, ki tesz töb­bet az asztalra. Váltás van éppen. Rövid­váltás, mert az egyik „parti" most megy haza 12 napi kör­forgásos váltás után négy­napi pihenőre. Öten jönnek friss erővel, öten mennek pihenni. Kérdezem az egyi­ket, hol a haza? Kelebián. Motorral megy, bátyjával közösen nyergelik a motort. És otthon mit csinál négy napig? — Ugyanezt, csak fordítva. Parasztizálok. — Én alig tudtam bemászni a to­ronyig, ö szinte futva megy ia motorhoz, hogy hamarabb hazaérjen. Talál­kozót ad itt egyr másnak FRISS LEVEGŐN az ipar és a mezőgazdaság is. Ügy is, hogy egyik leg­nehezebb iparunk palántázza tele az egykori búzamező­ket, káposztáskerteket fúró­tornyokkal, de úgy is, hogy az olajosok zöme korábban a földmunka más ágazatá­ban, ásóval, kapával, eke szarvával kereste kenyerét. Akad persze más is, ugyan­csak szép számmal. Balla Ernő 19 esztendős, mokány fiatalember tanult mestersé­ge a szépszavú asztalos­szakma. — Valamilyen benzolmér­gezést kaptam, eltiltottak a gyalupadtól. Kikötötték, hogy friss levegőn legyek. Itt sze­rencsére van. Akasztófaviccnek hiszem, de túl a Tiszán, a Maroson meg innen a lyukbeíejezők­nél a 20 éves Németh Róbert is ezt mondja: itt legalább friss a levegő. Ha hideg van, hideg, ha meleg van, meleg, ha esik, akkor nedves, de mindig friss. Lehet erősödni. Kapaszkodik egy szeren­csétlen autó az út szélén. Aszfaltot raktak a lába alá, az igaz, de lecsúszott róla. Erőlködik, hogy füstöl bele a kereke, itt viszont csak le­felé lehet menni. Pedig ez az autó nem állhat meg, mert ez viszi a fúrótornyok alá a gépek kenyerét. Ha senki más, a mentőangyal mindenesetre észreveszi. Szárnya helyett lánctalpai nőttek, több hasznát is veszi ennek. Professzor, mocsár­járó vagy közönségesen a Nagy Retkes névre hallgat a bivalyerős hernyótalpas. Ez teljesít figyelőszolgálatot egyedül a környéken. Cson­ka János a 100 lóerő egy­személyi parancsolója, ő hu­zigálja kifelé a sárba ragadt kisebb testvéreket. Elég be­leállni hátrahagyott nyom­dokaiba, hogy mentőangyal­nak tituláljuk. Ezek nélkül a gépek nélkül megállna az üzem. Tiszán innen és Ti­szán túl. Van-e ennél nehezebb mesterség? — kérdezem az embereket. Cs. Kiss Imre, Horváth György. Szabó Bar­nabás, Nóvák Lajos mind azt mondja: — Köny­nyebb biztosan van, de nehezebb nehezen. A fiatalok elé azzal állí­tok oda, hogy maradnak-e tovább. Van, aki szívja a fo­gát, de bölcs mondat jön ki közte azért. Amikor harmad­szor-negyedszer hallom, ak­kor veszem csak észre, hogy közös a kaptafája mindnek, de ez az egyöntetűség csak erősiti a hitelét: — Aki a telet kibírja, az megmarad olajosnak. A tél a legnehezebb talán. Könnyen befagyhat egy cső valahol a berendezésben, és ha úgy adnak rá becsületes üzemi atmoszférát, nincs cső, ami szét ne durranjon. Ha köddel jön a tél, megesik, hogy a kapcsolóállványig föl se lehet látni, csak a zaj tá­jékoztat. Ha csattan a bi­lincs, mehet tovább. De le­het reszkető hideg, tapasztó sár, embereket riogató för­geteg vagy tüzes kánikula, az olajbányász akkor is dol­gozik. Ügy tűnik, föld alatti szaktársaihoz csak köszöné­sében hasonlít És akkor, ha a hajdani nagy széncsaták hőseire emlékezünk. Mert eshet, fújhat, fagyhat, de az olajnak mennie kell. Megy is ugyanúgy, mint a legked­vesebb jó időben. Jön a váltás, készülődnek a kútnál. Orosházáról jött ide a busz, nagy utat tett meg, de a pontosságával pél­dálózni lehetne. A sár­ban evickélő újságíróval is. Mert most derül ki, hogy a hétköznapi észjárás döglött cementből olyan takaros kis gyalogutat készített a kút mögött az aszfaltig, hogy nyugodtan moshatom a csiz­mát, visszafelé száraz lábbal is lehet közlekedni. Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents