Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-16 / 39. szám

KEDD, 1971. FEBRUÁR 16. 5 Nem tövisek közé hullta mag... Az árvíztől pusztult Tisza- szívű, de már hajlott korú parti városban eredménye- főpap lelkében. Érthető, hogy sen folyt 1881-ben is a „re- amúgy is nehezen szakadt el konstrukció" munkája. Az egész élete értelmét és a év elején a helyi lapok na- fejedelmi értéket jelentő ponta közölték az ismét fe­nyegető árvízről szóló jelen­téseket, az építkezés gond­jait, az állandó színház, a gőzfürdő, a lóvasút körül zajló vitákat, A vár bontá­sánál alkalmazott és sok bosszúságot keltő robbantá­könyveitől. Hat fejezetben, mintegy húsz pontban s még néhány alpontban rög­zítette jogi aprólékossággal az átadás feltételeit. Gon­doskodni kívánt a Szeged városát illető törvényes tu­lajdonjogról, a leendő vetelte meg. De akadt vita — sajnos — kelleténél több az állomány rendszerezése, felállítása körül is, így a tervezett megnyitásra csak 1883 októberében kerülhetett sor, amikor az alapító ne­véről elnevezett könyvtár a véglegesített könyvtárnoki tisztet betöltő Reizner János vezetése alatt kitárhatta kin­cseit a látogatók előtt. sokról szóló tudósítások ol- könyvtár állandó és megíe­vasói hogyan sejthették vol­na. hogy egy közművelődés­nek szánt palota helyét tet­ték itt szabaddá a munkás­kezek. Közel egy esztendő telt el a nagy „meglepetés" után, mely az ország egyik legna­gyobb könyvtárával adomá­nyozta meg Szegedet- Ahogy már lenni szokott, a szenzá­ciót a hétköznapok munkája követte. Le- és feliratok, vi­ták és határozatok követték a „Szegedi Közkönyvtár" lét­rejöttének feltételeit. Sok huzavona után végre kijelöl­ték az új közintézmény „örök időkre szóló" elhelyezésére a főreáltanoda (ma a köz lelő elhelyezéséről, a gyűj­temény szállításáról és szak­szerű elhelyezéséről, a fel­szerelés és fenntartás mód­járól, a kezelés és gyarapítás dolgairól. Különösen szigorú szabályokat írt elő az állo­mány védelmére, hiszen pó­tolhatatlan értékről volt szó. Csak a helyben olvasás és kutatás lehetőségét engedte meg. Kikötötte, hogy már a leszállítás előtt — egyelőre ménynek. S bízunk abban, hogy az alapítás centenáriu­mát a feladataihoz méltó köntösben, a közművelődés új palotájában fogja ünne­pelni a Szeged Széchenyi nemes adomá­nyából nőtt közkönyvtár. Az emlékezés és a jelen elkerülhetetlenül felidézi bennünk Móra Ferencnek a könyvtár alapításáról tett egyik mondását: nem tövisek közé hullt a mag ... Mi már tudjuk, hogy a város szívében hamarosan új helyet szabadítanak fel az építkezés modern gépei a régi ruháját kinőtt intéz­ideiglenes megbízatással — egymást"hogy"'Megteremtsék szakértő könyvtárnokot ne­vezzen ki a város az ő hoz­zájárulása mellett a pesti és az esztergomi lakásán levő könyvek lajstromozására és Ferencének csomagolására. Külön helyi bizottságra kívánta bízni ponti egyetem) épületének a kdnyv<tár ellenőrzését, gya­rapítását. A gyűjtemény fej­lesztésére évi ezer forint biztosítását kérte a várostól, s ő maga is — míg él — to­vábbi ezer forint fizetését vállalta évente. A feltételeket a város, no­földszintjén azt a hat szobát, mely alkalmas volt a több tízezer kötetes gyűjtemény biztonságos befogadására. Így az alapvető feltétel után sor kerülhetett az adomány­levél aláírására. A város az ünnepélyes alkalomból pol­gármesterét és kultúrtanács- . _ nokát küldte az aktus szín- ha akkori helyzetében nagy helyére, Budapestre. 1881. áldozatot jelentett, elfogadta, február 15-ét írtak akkor. és még az év folyamán in­tézkedett azok teljesítéséről. • A felállításra kerülő könyv­Elsőként a fővárosi lapok tó'' berendezését a rekonst­közölték rövid tudósításban, ,c.10®. munkát ellátó mű­hogy Berger János rektor szakl hlvatal Petsh Ede „mű­lakásán jöttek össze Somo- építesz" vezetésével soron kívül elkeszítette. Árvetése húszezer forintot tett ki. Az összeget a vámházak és só­pajták építésén megtakarított pénzekből teremtették elő. A bútorzat elkészítését a város a meghirdetett ver­senytárgyalás szegedi részt­vevőire, Juhász Györgyre és Bezerérly István Befelezték a hónapos retek vetését A vasai-napi napos, meleg időjárást kihasználva, szinte egész napon át munkálkod­tak a szeged-alsóvárosi, va­lamint a mihályteleki és a röszkei dolgozó parasztok a háztáji gazdaságokban, a házkörüli kertekben. A régi hagyomány kezde­te óta példátlan esemény, hogy a szeged-alsóvárosi ak ilyen korán, a február köze­pét jelző vasárnapon befe­jezték a hónaposretek veté­sét. A kedvező időjárás mel­lett hozzájárult a gyorsa­sághoz az is, hogy sok csa­ládban szinte egész télen „vetettek": ragasztóval le­kent vékony papírlapra a család apraja-nagyja sze­menként rakosgatta az elő­írt sor- és tőtávolságnak megfelelően a retekmagva­kat. Ezeket a lapokat most csak leterítették, leszórták úgynevezett fövenyes tiszai homokkal, s ráborították a fóliasátrakat. Koratavasz­saal hozzávetőlegesein — százmillió piros retek göm­böcskét szednek fel a sát­rak alól. gyi Károly, a könyvtárat adományozó esztergomi ka­nonok kérésére az érdekel­tek. Itt került sor díszes est­ebéd után az alapítást hi­telesítő oklevél aláírására. Jelen voltak, az esemény or­szágos jelentőségét hangsú­lyozván, Trefort Ágoston, a kultuszminiszter, továbbá íársaira bízta- Az ideiglenes Tisza Lajos, Szeged királyi biztosa és a korábbi szakér­tői szemlét végző bizottság könyvtárnoki megbízást a közgyűlés Somogyival egyet­értésben a Város főgimná­tagjai: Fraknói Vilmos. ' az igazgatójának, Magyar Akadémia főtitkára, Hunfal- Gabornak szavazta meg / «a nnrtír •-» v>~., „.1,. ' t vy Pál, az Akadémia fő­könyvtárnoka, Szilágyi Sán­dor, a budapesti egyetem könyvtárának igazgatója. Az oklevelet három pél­dányban készítették. Egyet kapott a könyvtárat adomá­nyozó, egyet Szeged Városa. A harmadik aláírt oklevelet az országos levéltárban he­lyezték el. Az aláírók sorában ott találjuk az alapító, a várost képviselő Pálfy Ferenc és Szabados János neve mellett tanúként a miniszter, a szakértők, a királyi biztos radságot a könyvek szállí­és a vendéglátó alíárásán tása jelentette. Az év ahogy ma mondanánk — „mellékállásként"- S meg­kezdte működését a köztör­vényhatósági állandó bizott­ságok új tagjaként a könyv­tári bizottság is Szabados János elnöklete alatt. Tagjai sorában ott volt a köztiszte­letben álló Löw Immánuel, a főreáltanoda igazgatója, Lévay Ferenc, később Reiz­ner János, akkor még a város főjegyzője. A legtöbb gondot és fá­Mészáros Dezső kiállítása Szép, tanulságos és kerek most nyújt, az a sokáig ér­mesét lehetne írni egy Mé­száros Dezső nevű, hajdan szegedi inasgyerekről, ki szülővárosától húszegyné­hány éve elbúcsúzván, pesti lakossá, főiskolássá, majd Munkácsy-díjas szobrásszá lett, s hogy a minden mű­iéit gondolatok sallangitalan, egyetlen lendülettel történő megfogalmazása. Már nem úgynevezett témákat farag ki, hanem állapotokat, vi­szonyokat: a dolgok kemény vészetek legbarátságosabb formába szorított esszencia­hazájában., Itáliában végképp ját. meglelte magamagát: leg- ' , , ,„ , „ , , szebb munkáival hazaiáto- Szobrász született — írta gatott. Lerótta illendő tisz- a mór idézett cikkében az teletét a felnőtté, művésszé1 említett kritikus, s most na­lett fiú ... gyon jó látni, hogy milyen Szép, tanulságos és kerék igaz volt több százezer pél­lenne ez a mese. s mint dányban kinyomtatott lei­ilyen, elszármazottaknak, , , Szobrász szüle ittmaradottaknak, ifjabbak- lielldezese' bzobra'sz !>zule­nak, öregedőknek egyaránt tett bizony, tőmondatokat példaadó. fogalmazó szobrász, aki nagy A meseírás azonban más utat tett meg Szeged,tői — hasábokhoz illik — itt és Szegedig... most az egykori agyaggyú­rogató Inasgyerek kőasszo- * nyairől, márványcsaládjairól kell szólni. Kőasszonyok, Mészáros Dezső Munká­csy-díjas szobrászművész ki­marvanycsaládok. Mészáros ámtós4t vaSiimiip délben a Dezső ugyanis leginkább e Móra Kerenc Múzeum Hor­tómákról véste, pattintotta váth Mihály utcui képtárá­ki _ egy kritikusának találó ban Szelesi ZolLan művé. szavával - plasztikai tő- szettörténész ve­géig a gyűjteménynek csak töredékét tudták lehozni. Bár az államvasút kedvez­ményes tarifát állapított meg, Pest—Szeged vonalán mázsánként 49,4 krajcárt, nem gyorsíthatta az ún. kívül még két jelenlevő notabilitás, Hajnik Imre akadémikus és Márkus Gyu­la kanonok kézjegyét. Mit tartalmaz ez az egyéb­ként terjedelmes okirat? Többet s szigorúbb feltétele­ket, mint az 1880 áprilisában lajstromozás munkáját, mi­kelt felajánló levél- Ügy lát- vei Somogyi mindenegyes szik a sok huzavona aggó- mű pontos leitarozását, ese­dalmakat keltett a nemes tenként javítását-kötését kö­Papi gyűlést tartottak Szegeden A Hazafias Népfront népfront megyei elnökségé­Csongrád megyei titkársága, nek tagja is. a Csongrád megyei római katolikus békebizottság el­nöksége, valamint a protes­táns és egyéb egyházalt lel­készi békebizottságának el­nöksége gyűlést tartott teg­nap a népfront városi bi­zottságának székházában. A Molnár Antal kanonok­nak, a katolikus békebizott­ság megyei elnökének meg­nyitó beszéde után a negye­dik ötéves tervről és Csong­rád megye célkitűzéseiről dr. Pataky Antal, a megyei tanács vb tervosztályának S^őS? ^d e^ =je tartott előadast, házmegye püspöke, dr. majd népgazdaságunk, s me­gyénk fejlődéséről hangzót­Semptey László esztergomi kanonok, budapesti érseki a Munkácsé Gvörirv esne­helytartó, az Országos Béke- ^n^t preteÍtá^béSi­tanacs képviseletében, va- , , lamint Hofgesang Péter, a zottsag elnókenek zarszava­népfront városi titkára, a val ért véget. mondatait. Tőmondatokat — írta e kritikus, s aki csak látja a szobrász látszólag amorf, de néhány fővonallal oly egyértelművé tett tömbjeit, maga is feltétlenül a fogal­mazás e legtömörebb egysé­gére gondoL Az út, amelyen Mészáros Dezső a szűkszavúságnak erre a felső fokára eljutott, nem volt túl gazdag kitérők­ben. Aki rendszeresebben figyelte a művész jelentke­zéseit, láthatta, hogy mun­káin soha nem kapott nagy szerepet a részlet. Főiképp portréi (így a Dóm téri pan­teonban látható Ady-feje) mutatták erős törekvését az egyszerűsítésre. Úgy látszik, Rómában töl­tött hónapjai — meg persze a kezébe került, s anyaguk­ban oly szép márványok — késztették a még erősebb absztrahálásira, s így első önálló tárlatán tényleg olyan egységes és olyan „egynyel­vű" anyaggal jelentkezett, amilyen sok pályatársának szolgálhat például. Nincs egyetlen darabja sem, amelyben ne a maga zárthatárú világát adná; nincs egyetlen munkája sem, amelyből valamiféle izzadtságszagú útkeresés ér­ződne. Amit Mészáros Dezső nyitotta meg. Az ötletgazdag rendezés Rozványi Márta munkáját dicséri. Akácz László Hangulctfkell'ők Szélsőségek ezek való­ban. Kirívóak, s koránt­sem jellemzik a gyári gyű­léseket. Az is igaz, hogy a „legvadabb" megnyilvánu­lásokat kinevetik, vagy közvetlen-keresetlen szóval lepisszen ük a közgazdaság­tan alapjaiban már eliga­zodó munkások. de az szintén kétségtelen, hogy igen sok válasz nélkül ma­rad. A legtöbb fals nézet a tájékozatlanságból, az alapvető Ismeretek hiányá­ból táplálkozik. Abból, hogy sokaknak fogalmuk sincs az üzem céljairól, közvetlen termelési fel­adatairól, a gazdálkodás összefüggéseiről, és elmé­lyültebb gondolkodás nél­kül, pusztán pillanatnyi hangulat alapján, régi „hagyományokat" ápolga­Ismételten aláhúzom, az tandó beszélnek bele min Legjobb azon melegében tisztázni a vitás kérdése­ket Igyekszem pontosan fo­galmazni. nehogy félreért­senek, és szépen viruló szocialista demokratizmu­sunk lássa kárát annak, amit mondani akarok. A veleje: biztatni a minden rossz miatt mérgelődő, a folyton jobbért izguló, se­gíteni igyekvő kritikust, de kedvét szegni az alan­tas ösztönökre és a tudat­lanságra apelláló hangulat­keltőnek, a háttérben lapí­tó halandzsázónak. Az egyik típust szívesen meg­ölelem, mint a barátornait, a másikat kénytelen va­gyok úgy bemutatni, mint életlendületünk kerékkötő­jét. nem buta ide értelmes jószándék tévesztendő össze a beszéddel, amelyből iktatok némi ízelítőt. Építők között üldögélek a lócán, a tanácskozás elő­adója meggyőzően argu­mentál a „ki mennyit dol­gozik, annyit keressen" elv mellett. Hátul mozgás — igenlés és morgolódás egyidöben. Csak a legsa­rokban lehet hallani egy rekedt basszus két rövid mondatát: „Sokat pofázik. Mi izzadjuk ki az ő nagy dohányát is." Mintha zsi­nórral rántanák, húszan is odanéznek, s a nem éppen tárgyilagos hozzászólásra egyúttal válasz is megy a bolyból, hasonló stílusban: „Hülye vagy megint. Pró­féta. Fogd be, ez nem a te eszed szintjéhez A teremben ülök már csak a derültséget ve­szi észre, a tömény dema­gógiát elintézték, mielőtt hatni, nyugtalanítani, időt rabolni tudott volna. Fizetésnap van, nagy tolongás a kis ablaknál. Ki-ki átveszi a borítékot, böngészik a szalagot, meg­számolják a pénzt. Egy férfi visszamegy és oda- tényleges segíteni igyekvés vágja a bankókat, hogy az — pláne, ha rendszeres és kevés. A pénztáros szó őszinte tájékoztatással pá­nélkül utánanéz, majd ki- rosul — csírájában elfojt­denbe, amikor arra mód­juk adódik. Demokrácia van — mondják, amikor sületlenségeikért rájuk pi­rítanak, s ez a demokrá­ciára hivatkozás már nem annyira extrém. hanem sajnos elég tipikus. és már-már klasszikus han­gulatkeltő tendencia. Állandóan és szenvedé­lyesen ismételgetjük, hogy a szocialista demokratiz­mus nem szélhámoskodásra való, hanem az alkotni, építeni akaró, öntudatos emberek akaratát hivatott érvényre juttatni, Ebből következik, hogy amilyen tempóban nő a bajok­gondok miatt nemcsak egyéni, hanem közösségi szemszögből is ny.ugtalan­kodók száma, olyan arány­való." b,an bontakozik ki mind zöme teljesebben a beleszólás szabadsága. A szegedi ta­pasztalatok is erre valla­nak: egyre gyorsabban kö­zeleg az idő, amikor a részigazságok mezében je­lentkező hazugság, a ha­szontalan, sőt kártékony handabanda nem lesz ké­pes életmagra kapni, mert a nagyra nőtt öntudat, a jelenti, hogy nincs téve­dés. „Nekem nem ennyi jár" — dobbant a rekla­máló. Akkor mondja meg, hogy mennyi. „Azt én nem tudom, de ennél biztosan több jár." És ebben a „magasságban" folyik to­vább a disputá­ja. Sz ez az alapvető tömeg­felelősség lesz a legfőbb biztosítéka annak. hogy ugyanakkor az életképes javaslatokat mindig és mindenütt örömmel üd­vözlik majd. F. N. I. Szőregi rózsatövek Moszkvától Rómáig Régi hagyományai van- cinthagymáit vásárolják szí­nak Szőreg községben a vesén külföldön. A szőregi dísznövény és virág, de ezek szövetkezet tegnap, hétfőn közül is a rózsa termeszté- tartotta meg mérlegbeszá­sének. Majdnem minden csa- moló taggyűlését. Ezen Szé­lűd foglalkozik virágokkal, les Sándor elnök tájékoz­sok falusi kert igazi kerté- tatta a tagságot a múlt évi szet. A szőregi virág- és eredményekről és ismertet­dísznövény-áfésznek tavaly te az idei terveket, vala­még csak 103 tagja volt, mint a negyedik ötéves terv­most viszont 250-en vannak, ciklus feladatait. Kitűnt, A termékek zömét külföld- hogy tavaly 3,6 millió forin­re szállítják a szövetkezet tos bevételük volt exportból, tagjai. Rózsatőből például s a tagság évi átlagos jöve­hazánk legnagyobb exportá- delme virág- és dísznövény­lói a szőregiek, amit az is termesztésből 10—12 ezer jelez, hogy önálló export- forint volt. A kis közösség és importjoggal rendelkezik „önmagát tartja fenn", egy­szövetkezetük. egy tag részjegyének értéke A múlt évben különösen ezer forint körül van. A nagy mennyiségű rózsatövet szövetkezet vezetősége jó szállítottak a Szovjetunióba, eredménnyel végzi el a tag­az NDK-ba, Olaszországba, ság termékeinek eladását és Angliába és Jugoszláviába, beszerzi számukra a terme­A rózsatövek mellett más léshez szükséges anyagokat virágok, tulipán, nárcisz, já- és eszközöket. Hazalátogató külföldön élű magyarok A Magyarok Világszövet­ségének munkájáról, tervei­ről tájékoztatott Kárpáti Jó­zsef, főtitkár. A többi kö­zött elmondta: Évek óta tapasztaljuk a hazalátogatók számának növekvő tendenciáját, de a tavalyi „csúcsforgalom" a vártnál is magasabb volt: mintegy 120 000 honfitársun­kat üdvözölhettük idehaza. A legtöbben Ausztriából, az Egyesült Államokból és Ka­nadából érkeztek, s meg­kezdődtek a csoportos láto­gatások olyan távol világré­szekből is, mint Ausztrália és Dél-Amerika. Általában ugrásszerűen emelkedett a csoportos hazalátogatók ará­nya, s közülük mintegy tíz­ezren vettek részt — kíván­ságuknak megfelejően — országjáró túrákon, megte­kintették az új létesítmé­nyeinket.

Next

/
Thumbnails
Contents