Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 4. szám

2 SZERDA, 1971. JANUÁR «. Szovjet ás lengyel Chile ÉS Kína vezetők találkozása diplomáciai kapcsolata (Folytatás az 1. oldalról.) kedden az SZKP Központi Bizottságában találkozott Edward Glerekkel és Piotr Jaroszewicz-csel. A találkozó során a szovjet és u lengyel vezetők kifejezték „azt a kölcsönös törekvésüket, hogy elmélyítik a politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és védelmi együttműködést, mind kétoldalú, mind sokoldalú alapon — a Varsói Szerződés és a KGST keretei között". Mint a sajtó számára kiadott közleményben rámutatnak: a találkozó résztvevőinek mélységes meggyőződése, hogy „a szocialista országok egybehangolt fel* lépése döntő mértékben hozzájárult az európai feszültség enyhüléséhez". A felek leszögezték „a Szovjetunió és az NSZK. a Lengyel Népköztársaság, és az NSZK között megkötött szerződések nagy, pozitiv Jelentőségét". A találkozó résztvevői „Ismét kifejezték a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szolidaritását a lestvéri Német Demokratikus Köztársasággal." A lengyel vezetők Ismertették azokat a gazdasági és szociális intézkedéseket, amelyeket a LEMP Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa megvalósít a LEMP Központi Bizottsága 7. plénuma után, a munkásosztály, minden dolgozó, a szocializmusnak Lengyelországban való továbbfejlesztése érdekében. „A szovjet és a lengyel vezetők találkozása megmutatta, hogy az SZKP és a LEMP, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság teljesen azonos nézeteket vallanak minden megvitatott kérdésben. A szívélyes oarátság és a testvéri kölcsönös megértés légkörében folyt le a találkozó" — hangzik a sajtó számára kiadott közlemény. Edward Gierek, és Piotr Jaroszewicz, kedden hazautazott Moszkvából. Kalandozások kora Tájkép, Vezúvval 0 Santiago (AFP, AP, TASZSZ) A chilei kormány és a Kínai Népköztársaság kormánya kedden jelentette, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatot létesít. Chile az első dél-amerikai ország, amely elismerte a népi Kínát. Ami Tajvant illeti, Chile ugyanazt a I formulát tette magáévá, ' mint Kanada: tudomásul j veszi Pekingnek azt az ál- | láspontját, hogy Tajvan | Kína elidegeníthetetlen része. A csangkajsekista rezsim megszakította diplomáciai kapcsolatát Chilével — jelentette be kedden Li Ticun, a tajvani kormányzat chilei nagykövete, aki el is utazott Santiagóból. Közel-Kelet Megkezdődlek a közvetett tárgyalások # New York (UPI, AFP, Reuter) Gunnar Jarringnak, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottjánuk irányításával kedden New Yorkban újból megkezdődtek a közvetett béketárgyalások a Közel-Keleten egymással szembenálló felek között. Ismeretes, hogy a tárgyalások szeptemberben szakadtak meg Izrael hibájából. Jarring elsőként Joseph Tekoah izraeli ENSZ-fődelegátussal folytatott félórás Kételyek és kérdőjelek K

ételyeket és kérdőjeleket hagyott maga után Nixon elnök legutóbbi (hétíő esti — magyar idő szerint kedd hajnali) televíziós beszélgetése, mind az amerikai belpolitikát, mind az USA külpolitikáját illető problémákban. Azt természetesen az elnök is kénytelen volt elismerni, hogy a) infláció van és b) „túlságosan magas" a munkanélküliek száma. (Jelenleg 4 millió 600 ezer.) Kételyeket csak az az optimizmus támaszt, amelyet e súlyos bajok közeli megoldását illetően tanúsított. Annyit ígért ugyanis csupán, hogy olyan gazdasági programot terjeszt a kongresszus elé, amely biztosítja a „teljes foglalkoztatottságot 1972 végére". Ravasz fogalmazás: 1972 vége — úgy értelmezhetjük — az év decemberét jelenti. De már előtte, novemberben kerül sor az elnökválasztásra. Nixon tehát, ha burkoltan is. már most önnön újraválasztásáért agitál, hiszen a belső gazdasági bajok végső megoldását a választások utánra Ígéri. Tévébeszélgetésének külpplitikai része is kérdőjeleket és kételyeket hagyott maga után. Miért olyan optimista a vietnami háború közeli végét illetően — mert azt mondta: „kifelé megyünk a háborúból" —. amikor fenntartotta. hogy az USA továbbra is „kénytelen" kémrepüléseket vegezni a VDK felett — ami bizony „befelé"menés a háborúba, szó szerint is. hiszen behatolás a VDK területére. Nixon éppen most „félidős" elnök. Január 20-án lesz két esztendeje, hogy hivatalba lépett, és csaknem két éve van még hátra a mandátum lejártáig. Eléggé sajnálatos, hogy — különösen az utóbbi időben — minden jel arra mutat: Nixon egyre kevésbé a nemzetközi és a hazai problémák megoldására figyel. Ezzel szemben erejét mindinkább politikai manőverezésre, hatalmának megtartására, elnöki tisztjének további négy évre való meghosszabbítására koncentrálja. I&inai pártbizottságok megbeszélést az ENSZ New York-i székházának 38. emeletén levő irodájában. Bár a most következő megbeszéléssorozat „első fordulóján" előreláthatólag csaknem kizárólag ügyrendi kérdésekkel foglalkoznak, egy ENSZ-szóvivő szerint Jarring úgy értékeli ezeket az eszmecseréket, mint a béketárgyalások újrafelvételét. Az első találkozó után az izraeli ENSZ-küldött nem volt hajlandó egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy szerinte ez a találkozó a béketárgyalások hivatalos felújítását jelentette-e. Ugyancsak kedden este került sor az első megbeszélésre Jarring és az egyiptomi ENSZ-küldött, Mohamed el-Zajjat között. U Thant ENSZ-főtitkár a tárgyalások felújításával szinte egyidőben a Biztonsági Tanács elé terjesztette Jarring összefoglaló jelentését közel-keleti küldetésének eddigi eredményeiről. A IC oldalas, több függelékkel ellátott okmány — nyugati értékelések fzerint ls — azt bizonyítja, hogy valamenynyi érdekelt ország szilárdan ragaszkodik korábbi álláspontjához. M-han egy eröteijea föl(JUull rengés már figyelmeztette az ittenieket: jó lesz vigyázni. A poinpejiek azonban — sok jel utal erre — annál jobban szerették városukat, hogysem a veszély első jelére hűtlenül elhagyják. Ellenben szorgosan nekiláttak, hogy eltüntessék a pusztítás nyomait. Fölállították a földre zuhant szobrokat, gondosan újrafaragták sérült részeiket, a megrepedt oszlopokat, széthasadt gyámköveket újakkal pótolták a fórumon. Dolgoztak azon a napon is, amikor a nagy katasztrófa bekövetkezett. A baj — minden ellenkező híreszteléssel szemben — nem érte egészen váratlanul a helybelieket. A Vezúv kráterében egymás után bekövetkező robbanások nyomán előbb kövek (lappilik) tömege zúdult a városra. Majd hamu kezdett betemetni mindent. Nyomában kénes gőz hatolt be minden egészen vagy részben zárt helyiségbe. Amiből világosan kiderül, hogy akik idejében észbe kaptak és elhagyták a várost, kisebb sérüléseket szenvedhettek ugyan, ám megmenekültek. Akik viszont ottmaradtak, azokra rászakadt a tető, megfojtotta őket a hamu és a nyomában gerjedő kénes gáz. Mindez 79. augusztus 24-én történt, egy napsütéses délelőttön, amikor hirtelen első tétült az ég, és egy nagy, kiterjesztett ágú píniafenyőhöz hasonló alakú felhő szállt a varos fölé. Az elemek tombolásáról különben érzékletes, amellett igen mértéktartó képet festett az ifjabb Plinius — a mai riporterek e korai előképe — Tacitushoz írt levelében. Amikor a Vezúv elcsöndesedett. és az ég kitisztult, a megmenekültek visszatértek és sokáig turkáltok a romok között. Igyekeztek — több esetben sikerrel — kibányászni értékeik egy részét az összefüggően szilárd réteget még nem alkotó kő- és hamuréteg alól. Ezt tették ezerhétszáz évvel később az újkor kincskeresői is: függőleges alagutakat vájtak a talajba, s ha szerencséjük volt, éppen egy gazdag polgár házának belsejébe ereszkedtek le. Kikublkolták a föllelhető értékeket, aztán betemették a kutatóaknát, majd néhány tíz méterrel odébb megpróbálkoztak ugyanezzel. fimíbfir fékez velünk a UHImUI busz, szép Idő van. A kék égen sehól még csak egy felhőfoszlány se. Itt állunk a romváros kapujánál. Az első impressziók háborús emlékeket ébresztenek. Ilyenek voltak 1945ben a kiégett városok. Falalt merednek ég felé, sehol egy tető. Csak a háttérben magasodó Vezúv néha párába vesző smaragdzöld lejtői figyelmeztetnek bennünket: béke van. A Vezúv különben, egészen a helység pusztulásáig az itteniek kedvence volt. Lejtőin szőlőtőkék sorai kanyarogtak. Sziluettjét a leleményes várostervezők több nézőpont kívánalmai szerint is belekomponálták a település összképébe. Járjuk az utcákat. Pompeji utcarengetege szabályos, könnyen áttekinthető, fegyelmezett római mintájú derékszöghálózat. Az utak nem szélesek — igaz, a házak eredeti állapotukban sem lehettek túlzottan magasak, így aztán valószínűleg cseppet sem hibádzott a légtérarány. Az előkelő Mercurius út szélessége nem éri el a tíz métert. A Stabiae úté 8,46, a Nolaé 8,66. a Bőségé 8,25, a többi szélessége 3—6 méter között ingadozik. Igaz, nappal itt csak gyalogosok közlekedhettek. A fuvarozást csupán éjszaka engedélyezték az előrelátó helybeliek. Jó állapotban megmaradt útburkolaton lépkedünk. Lévából hasogatott darabokból rakták össze, nagy alapossággal. A „kocsiutat." 1—2 méter széles gyalogjárók övezik. Néha egy méterrel emelkednek a középút szintje fölé. Gyakorlatias okból: Pompeji utcáin egy-egy kiadós eső után térdmagasságban hömpölygött végig a víz. Arra valók voltak a lépésnyi távolságban elhelyezett nagy kődarabok ls — megvannak! —, hogy száraz lábbal lehessen átkelni egyik oldalról a másikra. A kitűnően kiépített és a magánházakba is beágazó vízvezetek-rendszer maradványaival lépten-nyomon találkozni. Itt a vezeték magányos pillérei felkiáltójelként szóródnak magasba, amott egy díszes utcai kút kávája látszik. az élet tünékeny momentumait is megőrizte ez a sok évszázadon át kő- és hamuréteg alatt pihenő város. A korabeli föliratok egykori pompeji választások kulisszatitkaival ismertetnek meg bennünket. Épületes tanácsol; hagyományozódtak az utókorra. „Proculus, válaszd meg Sabinust aedtlisnek, akkor ő is megválaszt téged." (A szövegeket Terényl István fordításában adjuk közre.) Nem ritka az önreklám se: „Valens javasolja aedilísnek Celust és Treblus Valenst." Az egyik propagandalrat alatt pedig ez olvasható: „Nyavalya essen beléd, ha gyűlöletből olvashatatlanná teszed!" A mószerolás sem volt idegen a pompeji polgárok lelkületétől. Egyes feliratok ugyanis Cerrlnius Vatiát az álomszuszékok és az iszákosok nevében kérik aedillsszé választani. A „lelkecskéknek" csúfolt helybeli prostituáltak is megkeserítették néha propagandájukkal néhány jelölt hétköznapjait. S micsoda kényelmes, gazdagon díszített házakban laktak! Már persze a tehetősebbel;. Öröm végigjárni a belső helyiségeket, az oszlopcsarnokkal övezett kertecskét, amelyet a legtöbb helyen figurákkal díszített vízköpők, szökőkutak, medencék, szobrok, márványpadlók, valamint dús növényzet és virágok ékesítenek. „A tragikus költő házáénak bejáratánál színes mozaiktábla figyelmezteti az idegent: cave canem! — óvakodj a kutyától! A láncon tartott eb ugrásra és ugatásra készen áll, szembetűnően természetelvű ábrázolásban. Egyik lába a „canem" szó c és a, másik n és e betűje közé ékelődik. A hátteret szabályos pontháló alkotja. Giuseppe Fiorelli-nelk, a nagy régésznek — Pompeji módszeres föltárása az ő tevékenységével kezdődött el — támadt az az ötlete, hogy a barlangos belsejűvé vált maradványokba gipszet öntsön. A katasztrófa idején ugyanis eső esett, amely a halottak testét beborító hamut péppé hígította. Ez) a koporsó később megkeményedett, és a test persze elenyészett benne, csal; a csontozat maradt épen. Fiorelli módszerével emberek, állatok haláltusájának megrendítő pillanatait sikerült rekonstruálni. Mintha egy zseniálisan ügyes ókort szobrász a tragédia idején a helyszínen járt és egy huszadik századi fotóriporter gyorsaságával dolgozott volna. Tragédiákkal ismerkedünk. Csak kevéssé kell megmozdulni fantáziánknak, hogy a gipszpanoptikum látványából kerek történeteket állítsunk össze. !A magam előtt látom még Vesonius Primus elpusztult kutyájának gipszmását. Amint a haláltusa pillanataiban szája szétnyílik, hátsó két lába mellkasához szorul, a másik kettő meg kétségbeesetten magasba mered. Klszolgáltatottabbnak tűnik így még a hnsonló sorsra jutott embereknél ls. Papp Zoltán Következik; EGY EJ VELENCÉBEN Most # Peking (MTI) A Pekingben közzétett lista négy kínai tartomány újonnan megválasztott' pártbizottságainak összetételéről azt mutatja, hogy a tartományi pártbizottságok megalakítása gyakorlatilag az eddigi hatalmi hierarchia intézményesítését jelenti, középpontban a hadsereggel, Hunanban, Cslangszu, Csianghszl és Kunng Tung tartományokban megtartott pártértekezletek kivétel nélkül azokat választottuk meg első titkárnak, akik korábban is gyakorolták a Untaimat. mint a tartomány forradalmi bizottságánál; elnökei. A négy pártbizottság megnevezett és ismert vezetői közül a nagv többség katona, aki kisebb vagy nagyobb helyi körzet fegyveres erőinek parancsnokaként dönlő szerepet játszott a kulturális forradalom során az egymással vetélkedő csoportok „forradalmi szövetségének" létrehozásában, a rend biztosításában. Hunan tartomány kivételével az első titkárt mindenütt a hadsereg adja, A katonákon kívül az új pártbizottságok vezetői javarészt veterán káderek, és csupán két ismeretlen név jelzi a kulturális forradalomban „nagy szerepet játszott forradalmi tömeg" esetleges képviselőit. Az új pártbizottságok csaknem valamennyi megnevezett tagja helyi ember, ami mutatja, mennyire az országnyi tartományok belső hatalmi erőviszonyai döntik el a hierarchia kérdését. fi pariizánparancsitök Márciusban lesz kilenc éve. hogy felkereshettem hivatalában Nógrádi Sándor elvtársat. Azt kértem, hogy partlzdnélményeiről beszéljen az egykori parancsnok. Mielőtt az emlékek felidézésére sor került volna, telefonon magához hívta két barátját, akikkel Salgótarján környékén együtt hacolt. Pár perc múlva itt lesznek — mondotta —. hiszen a régi törzsknr inost is itt van együtt, a Központi Bizottság épületében. Azután nekem kérdeznem sem kellett, ők hárman úgy Idéztek fel epizódokat, arcokat, időpontokat, mintha köztük sem ültem volna. * Koromsötét, szeles, késő őszi éjszaka, több napi tüzetes felderítés utan érkezett a csoport Magyarország területere. A tarnóci Ipoly-hfdon kétszeres biztosítás védelmében keltünk át Besztercebányán kezdett kimerítő menetelésünk befejezéseként. Az úttól nem messze, a friss szántásé földön pthenót rendeltem el. Mi. a törzs tagjai. egy bokor alján suttogva latolgattuk a Karancs völgyének megközelítési lehetőségeit. Egyszerre csak közeledő emberek beszélgető hangját hozta a szél. A csoport egyik tagja élesen világító lámpást himbált, mi fegyvereinkhez kaptunk. „Egy-két nap múlva Balassagyarmaton ls megszorongattak a németeket... A Garamtól az Ipolyig és a Tátrától Somoskőig teli van velük az erdő ...", Mi némán és meghatódva figyeltük az első hazai magyar szavakat a szolgálatból otthonukba tartó vasutasok szájából. Még fél óra sem telt el. hogy átértünk Szlovákiából, máris a reánk váró ohajoknal; voltunk fültanúi. Igen. a hírünk előttünk járt. A bányavidéken rengeteg brutalitás! végeztek a németek, a nyilasok és a csendörök. Az emberek fellélegeztek, el is túlozták erőinket, mikor tudomást szereztek ottlétünkről. Most, ennyi esztendő messzeségéből, törtév nelmi értékelésként elmondható, hogy asszonyok, férfiak, fiatalok és Idősek névtelen serege mögöttünk, sokan csatlakoztak is hozzánk. A HólyH. Macskalyuk, Vidoszapuszta lakói, és ahogy beljebb húzódtunk Salgótarján felé. a Karancs-községek bányász, gyári munkás, parasztlakossága állandó érintkezésben volt velünk. Többen megkeresték táborunkat, bárhol tanyáztunk is. Hozták hátizsákban. nemegyszer szekéren az élelmet: kenyeret, mézet, borjút, sertést. birkát és mindent, amijük volt. Mindig azzal adták át az értékes rakományt: „Nem hizlaljuk a rablókat, de maguktól semmit sem sajnálunk." ökreiket, teheneiket, egyéb állataikat Inkább kiverték az erdőre. — „Majd ráakadnak a mieink" — mintsem, hogy azok a rekvirálók kezére kerüljenek. Még előbb elég tetemes mennyiségű magyar pengővel, cseh koronával látlak el bennünket szlovák társaink. Még amerikai dollárunk is volt. De pénzt egyetlen esetben sem fogadtak el tőlünk Magyarországon. Az élelmiszereknél még talán fontosabb volt az a segítiég, amit az önkéntes hírszerzők nyújtottak. Mikor a karancsberenyi vadászházban voltunk, felkeresett Tőzsér, az erdész, Kovács nevű társával és egy Barna nevezetű bányásszal. Elmondták, hogy