Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, 1971. JANÜAR 1. 3 Január elsején életbe lép a módosított szabályozó rendszer Teljesített ígéret Somogyi Károlyné felvétele íme, az egymilliomodik! Örömmel mutatják a számot a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat jutaárugyárának dolgozói: teljesítették azt a vállalásukat, melyet idén a nemzeti jövedelem egyszázalékos emelésének jegyében tettek. Eredetileg 700 ezer zsákot gyártottak volna az Indiából importált szövetből, az igényekre való tekintettel azonban 300 ezerrel megtetézték tervüket Csütörtökön, december 31-én átadták az egymilliomodikat is a konfekcionáló üzemrész munkásai. Saját készítésű anyagból ugyancsak teljesítették a zsáktervet, ebből is látható, hogy nem „zsákbamacska" a jutagyáriak ígérete. Milyen volt? Hárman beszélnek életükről, családi terveikről 1970-ben Amikor tervről és annak teljesítéséről beszél valaki, csak ritkán gondolunk egy emberre, vagy egy családra, inkább a termelés, a gyári élet, vagy az egész népgazdaság jut eszünkbe. Pedig a kisebb kollektívák is tervezgetnek. Három embert kérdeztem meg, hogyan teljesítették az 1970-es tervüket, beteljesedett-e mindaz, amit egy évvel ezelőtt elhatároztak. A kőműves, a szövőnő és a raktári munkás mondta el, milyen volt az elmúlt esztendő maga és családja számára. Lehet, hogy nem fejezik ki az általánost, de ez is jellemző. megvan a pontos helye. Számoljon utána, ketten hazaviszünk három és fél ezret és négyen élünk belőle. Félre rakni nem tudunk, mert minden hónapban van valami kiadós. Cipő, az aszszonynak harisnya, a Jancsi ösztöndija még nem számolható, arra is megy a pénz, az iskolába sincs olyan nap, hogy valamire ne kérjen a kislány. Ez van — tárja szét a karjait Krauth János. Mindenki felöltözött A tarjáni építkezéseknél dolgozik Krauth János kőműves. Havi átlagos keresete 2460 forint. A felesége a textilművekben takarító és 1200 forintot keres, két gyermekük van, a nagyobb fiú esztergályos ipari tanuló, a kisebbik leány és az általános iskola ötödikes tanulója. Egyszobás lakásuk van. Erre a helyzetre szokták mondani, hogy nem a legjobb körülmények, de nem is a legrosszabbak. A családfő elégedett. — Szép nyereségrészesedést kaptam a vállalattól, abból, meg az akkori fizetésből felöltözött az egész család. Tetőtől talpig. Faggatom, hogv volt-e valamiféle elképzelésük, tervük az esztendőre. Krauth János azt mondja, hogy csak a „Jancsi gyerekre terveztünk". A nagyfiú közepes eredménnyel végezte el az általános iskolát és az elmúlt év a pályaválasztás esztendeje volt. Apja mondja: — Elindult a maga útján. Szép mesterséget talált, csak tanuljon, mert nem könynyű. Ha ezt családi tervnek nevezzük, akkor sikerült a teljesítés. — Más? — Előre nem érdemes tervezgetni, mert ha nem sikerül, csalódik az ember. De egyébként is mire tervezzünk? Amit keresünk, annak minden hónapban Pénz a takarékban A raktári munkás középkorú férfi, két fiúgyermek apja. Tóth Ede vidékről jött Szegedre, albérletben laknak hatodik éve. Felesége ápolónő. A férj kevesebbet keres, mint az asszony. A raktárban 1800 forintot fizetnek, az ápolónő pedig pótlékokkal együtt 2100 forintot visz haza havonta. A nagyobbik gyerek itt is ipari tanuló, szobafestő és mázoló. A kisebb nyolcadikos és tavaszra ő is követi a bátyját és vízvezetékszerelő szeretne lenni. Amikor Tóth Edét a tavalyi terveikről kérdem azonnal válaszol: — Nem teljesült, mert nem kaptunk még ma sem lakást. Évek óta arra várunk, és ha jövőre, azaz 1971-ben lakáshoz jutunk, akkor nem egyéves, hanem ötéves tervünkre tesszük fel a koronát. Ezért az albérletért havi hatszázat fizetünk, s képzelheti egyetlen helyiségben négyen lakni nem valami álom. Való igaz, hogy a köves szobácska, ami egyben konyha is, nem megnyugtató. Mutatja Tóth Ede a komputerre] besorolt szómát és megjegyzi, hogy az új esztendőben rájuk mosolyog a szerencse. Számítanak a lakásépítési hozzájárulásra is. — A feleségem nagyon szépen beosztja a fizetést. A gyerekek is rendesen járnak, nincs hiányunk semmiben. Én magam nem dohányzom, nem iszom, egyetlen kedvtelésem van. a horgászás, de az inkább haszonnal jár, mint kiadással. Minden hónapban négy-ötszáz forintot raktunk félre, hogy ha meglesz a kiutalás, ne legyünk bajban. Húszezer van a takarékkönyvben. Ha egy év múlva felkeres, biztosan szebb esztendőről beszélhetek. Gépesítve a lakás Monostori Lajosné tizennyolc éve dolgozik az újszegedi szövődében. Férje gépkocsivezető. Náluk is két gyermek volt otthon. Azért, volt, mivel a nagyobbik leány már férjnél van és a kisebb is hamarosan az anyakönyvvezető elé áll. A férj 2700 forintot, az aszszony havi átlagban 1700 forintot keres. Mind a ketten kaptak nyereségrészesedést, amelynek az összege 5680 forint volt. Kétszobás lakásuk van, gázfűtéssel. Az asszony örömmel mondja, hogy teljesítették a tervüket, sőt valamivel jobban is sikerült az esztendő, mint gondolták. Igaz ebben az is közrejátszik, hogy a nyereségrészesedést óvatosságból nem tervezték be jövedelmükbe, nehogy csalódás érje őket. — A legfőbb terv az volt, hogy újra gépesítjük a lakást. Tetszik tudni tönkrementek mór a régiek, illetve a tévé az állandóan vacakolt, a mosógépet se győztük javíttatni. A nyereségből régi vágyam teljesült, vettünk egy új Lehet 150-es hűtőszekrényt, kicseréltük a tévét, a mosógépet és a porszívót. Centrifuga is jó lenne, de azt majd ezután veszünk. Biztos találtam volna olyan családot is, ahol szebb és nagyobb tervek váltak valóra 1970-ben. Ezer új lakás épült Szegeden, ezer család vágva teljesült, s sok az I-s rendszámú gépkocsi is ... Gazdagb István 1971. január elsején, a negyedik ötéves terv indulásával életbe lép a továbbfejlesztett közgazdasági szabályozó rendszer, amelynek alapelvei a tervtörvénybe építve szorosan kapcsolódnak az ország gazdaságpolitikai feladataihoz. A szabályozó rendszer alapvető elemei ezúttal első ízben a tervidőszak egészére érvényesek, így lehetővé teszik, hogy a vállalatok előretekintően gazdálkodjanak, hosszabb időre is biztonsággal dolgozhassák ki fejlesztési programjukat A gazdasági reformmal együtt 1968-ban bevezetett szabályozási rendszer alapelvei beváltak, alapvető változtatásokra nem került sor, a szabályozás egyes elemeit azonban a változó körülményekhez kellett igazítani. A módosított szabályozók fokozottan ösztönöznek a műszaki fejlesztés gyorsítására, a munka hatékonyságónak növeléséi-e, a termelés szerkezetének átalakítására és egyéb, a népgazdaság számára kívánatos változásokra. Az árszabályozás elvei változatlanok, az árrendszert azonban oly módon fejlesztik tovább, hogy az árak jobban tükrözzék a tényleges társadalmi ráfordításokat és a piac értékítéletét. A kívánatos ármozgások ellenére sem a termelői, sem a fogyasztói árak szintje nem emelkedik lényegesen. A fogyasztói árak közötti arányok úgy változnak, hogy az árszínvonal növekedésének évi átlaga a következő öt évben sem haladja túl az 1—2 százalékot A pénzügyi szabályozás legfőbb célja az ország gazdasági és pénzügyi egyensúlyának erősítése, továbbá az, hogy pénzügyi eszközökkel is a munka hatékonyságának növelésére ösztönözzék a vállalatokat. A részesedési és a fejlesztési nyereségrész adóterhei közelebb kerülnek egymáshoz, ezzel is ösztönözve a vállalatokat az erőteljesebb fejlesztésre. Az adómentességek megszüntetésével jövedelmük fokozásóra, gazdaságtalan termékeik gyártásának abbahagyására, jobban fizető cikkek gyártásának bevezetésére sarkallják az üzemeket. Ugyanilyen célból szigorúbbakká válnak az állami támogatások feltételei. Az ország erőforrásainak jobb kihasználását szolgálja. hogy mód nyílik a különféle eszközök vállalatok közötti átcsoportosítására, időleges vagy végleges átadására. A hitelpolitika ugyancsak a hatékonyabb eazdálkodásra ösztönöz. Az állam a műszaki fejlesztést, a termelékenység növelését, az árukínálat bővítését, a termékszerkezet megváltoztatását és a nemzetközi versenyképesség fokozását szolgáló törekvéseikben támogatja hitellel a vállalatokat. A lakosság számára elsősorban lakásépítésre nyújtanak hiteleket, amelyeknek összege tovább növekszik. E hitelek nagyságáról a mindenkori piaci helyzetnek megfelelően évenként döntenek. A külkereskedelmi szabályozók az export dinamikus növelésére, a termelési és exportszerkezet fejlesztésére, gazdaságosságának javítására, a népgazdaság számára szükséges importtermékek beszerzésére serkentik a vállalatokat. Az exportszabályozásban jelentős rendszerbeli változások történtek. Az exporttámogatást a szerint differenciálják, hogy mely vállalat mekkora ráfordítással szerzi meg az országnak a devizát. Az export szakágazati szintű támogatási rendszerének bevezetésével a szakágazat átlagához viszonyítva gazdaságosan exportáló vállalatok adóvisszatérítésben részesülnek. Az import szabályozási rendszerében nincs változás, csupán a szabályozók mértékei módosulnak, a népgazdaság számára kedvező import kötöttségei és terhei csökkennek. Korszerűsítik a vámrendszert is, a vámtarifák arányai jobban közelítenek a nemzetközi szinthez. A létszóm- és bérgazdálkodás szabályozói a munka hatékonyságára, az emberi munkaerővel való fokozott takarékosságra ösztönöznek. A vállalatoknak anyagilag is érdekük lesz, hogy minél kisebb létszámmal, minél nagyobb jövedelmet érjenek el, s a létszám bővítése helyett a meglevő dolgozók bérét emeljék. Az elmúlt hetekben sorra napvilágot láttak a különféle miniszteri rendeletek, amelyek a szabályozók realizálásáról intézkednek. A vállalatok ma már ismerik az új tervidőszakot érintő összes fontos jogszabályt, s így — most első ízben — hozzákezdhetnek saját ötéves terveik kidolgozásához is. A következő hetekben-hónapokban műszaki konferenciákon, termelési tanácskozásokon, munkaértekezleteken, az újító, a szocialistabrigád-, a törzsgárda-megbeszéléseken egész vállalati kollektívák foglalkoznak majd a tervek kidolgozásával, s 1971. június végéig készítik el, hagyják jóvá és dokumentálják a népgazdasági ötéves terv céljaihoz igazodó vállalati középtávú terveket. ÜNNEPTELENEK Poharak a magasban. Sárgás csillogás, aztán csak az üveg Az üvegen át elmosódott arcok, koccintások ünnepi csengése. Valahol más üvegek: villamosablaik. Azon át éjjeli város látszik, a vezető szétnéz, sóhajt, megint egy ünnep, ünnep nélkül. És csengések is vannak ilyenkor szilveszter éjjel kevésbé ünnepiek: ahogy a szerszámok vagy műszerek beszélnek. És vannak szigorú, figyelő, mámor nélküli arcok és szemek. Azoké, akik ezen az éjjelen nem az éjféli koccintásért maradtak ébren, hanem, hogy dolgozzanak. A 7 üruiepteleneké. * Azon a villamoson, amelyik az l-es vonalon jár negv vei' percenként szilveszter éjjel, ugyanazok ülnek a vezetői és a kalauzi széken, akik tavaly. így hozta a szerencse, vagy a balszerencse. — Volt-e tavaly sok „csuklós" ember a csuklóson? A kérdés Ficzere Mihály kocsi vezetőnek szól, akinek ez az utolsó szilvesztere kocsin, s a vállalatnál: már az ősszel nyugdíjba megy. — Bizony rá voltunk készülve, hogy még veszekednünk is kell, mert sok lesz KÖSZÖNJÜK AZ ÜJ ÉV ALKALMÁBÓL HOZZÁNK KÜLDÖTT JÓKÍVÁNSÁGOKAT. EGYŰTTAL OLVASÓINKNAK, LAPUNK BARÁTAINAK SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÜJ ÉVET KÍVÁNUNK! az ittas ember, s nagy volt a meglepetésünk, hogy legfeljebb szalonspiccessel találkoztunk. Csöndes a szegedi szilveszteréj, nem olyan, amilyet az ember a tévóbep lát Pestről. Éppen az a meglepő, hogy év közben bármikor több a részeg az utcán, mint szilveszterkor. Kevesebb a veszekedés is, mintha az, aki fölszáll, jobban tisztelne ezért a szolgálatért bennünket, mint máskor. Csupa jókedv mindenki. Igaz, azt is meg kell adni, nem sokan utaznak, akik egyik helyről a másikra mennek, azok is inkább gyalog. Olyankor kiabálnak nekünk, puszit dobólnak. — Adni nem adnak? — Hát éppen ez a baj. * A legtöbbet — meséli Kővágó Károly kalauz, aki Ficzere bácsi 23 évével szemben csak kettőt töltött el a vállalatnál — a legtöbbet ilyenkor a család méltatlankodik. Hiszen karácsonykor is ott kellett hagyni a feldíszített karácsonyfát, indulni szolgálatba. — Rádiózni sem lehet? — Sajnos nem. mert a tranzisztoros készüléket nagyon zavarja a villamos. — Mit csinál, ha lejár a szolgálata? — Egy kis utószilvesztert tartunk legalább. Bejárom a rokonságot, hogy boldog új évet kívánjak. * Vannak, persze, szerencsésebb ügyeletesek is. Olyanok, akik otthon ülhetnek, gondolatban még koccinthatnak de a telefoncsörgésre mar veszik kabátjukat és indulnak. Mert valahol baj van. Egy fiatalember a sok közül: Palik Sándor, aki a posta dolgozója, s szilveszter éjjel azért drukkol, hogy minél kevesebb legyen a hiba a fontosabb vonalakon. — Minden hibát ki kell javítaniuk? — Nem, a magánelőfizetőkét csak az ünnep után. Ilyenkor arra kell ügyelni, hogy a legsürgősebb telefonhívások zavar nélkül mehessenek: mentőkért, orvosért, S ha muszáj, akkor bizony tetőre is kell mászni, vagy a pincében keresni a hibát. — Éjfélkor, ha már otthon van, csak lesz egy apró pohárkoccintás? — Sajnos, nem lehet. Sőt, most egy hétig sem, mert akkor jár le az ügyelet. — Mi pótolja akkor a hangulatcsinálo poharat? — A tévéműsor. Azt nézzük majd a feleségémmel. — Reméljük, nem kell otthagynia. — Nem lenne rossz, mert már az Is megesett, hogy a vasárnapi levest kellett félbehagynom. A másik ügyeletesnek romlott el a telefonja. * Poharak a magasban. Sártás csillogás aztán csak az üveg. Azon át elmosódott rcok. Fáradtak. Ünnepielen • lmosság a szemükben Iden ők nem szilvesztereztek. Majd iövőre. A múlttá mulatott ünnep szerpentinjei 'ógnak a fáról. a háztetőkól: a reggeli fények. Lecsüngenek a vállukig. Veress Miklós