Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-28 / 23. szám

LS CSÜTÖRTÖK, 1971. JANUÁR 28. Szerkesztők és olvasók Tizenhat vers, egy novella, eg.V kisregény, négy cikk, il­letve tanulmány, hat könyv­kritika, két képzőművészeti cikk, egy színházi recenzió: ez a Tiszatáj februári szá­mának statisztikai mérlege. S számojt persze önmaguk­ban nem sokat mondanak, csupán arra valók, hogy az arányokat jelezzék, ame­lye egyébként ebben az új számban is harmonikusak, n ..zám karakterét azonban nem ez a harmónia, tehát nem az egyenletesség hatá­rozza meg, hanem a cikkek és tanulmányok, azaz az értekező próza kiemelkedé­se az egvéb anyagokból. Nem mintha például a szépirodalom érdektelen len­ne. Most is színvonalas a versrovat — elég Szepesi Attila, Simái Mihály nevére utalnunk — bár hadd mond­juk meg, a szerkesztőség tö­rődhetne egy kicsit a köl­tészet hagyoményosabb hangvételéhez ragaszkodó olvasókkal is. Dalolóbb, köz­vetlenebbül átélhető, ha tet­szik, gyorsabban felfogható versekből ls közölhetne szá­monként a lap; a rovat így színesebbé és talán népsze­rűbbé válna. Nem érdektelen a szép­próza sem. Igaz ugyan, hogy azt az életérzést, amellyel Jávor Ottó novellájában foglalkozik, sokan megírták, már — a .megöregedett" néni kollégisták, hajdani ff­júsági vezetők illúzióvesz­téséről van szó — az írás kompozíciója mégis friss, lendületes, nem elsősorban életanyaga, hanem ügyes szerkesztése miatt. Végh Antal kisregénye jóval na­gyobb vállalkozás — érthe­tetlen, miért nem került a címlapra —, de bármennyi­re érdékes, a folyóirat ebben a számban csak az első ré­szét közli. Véleményt a tel­jes mű megismerése után mondhatunk. Ebben a leszerelő helyzet­ben a kritikusnak végül ls az Izgalmasabb értekező próza marad. De előbb tu­lajdonképpen ide tartozó könyvkritikai rovatról: most is olyan könyveket válasz­tott ismertetésre, amelyek nem szenzációk, a közönség körében semmiféle Izgalmat nem okoztak. A szorgalmas kötelességteljesítés lelkiis­meretessége és unalma érző­dik ezeken a hasábokon. A Szegedről indult Szepesi At­tila első könyvéről a Tisza tájnak nyilvánvalóan írnia kell — más kérdés a szer­kesztői ügyetlenség: miért époen akkor, amikor verse­lt ls közlik? —, de például biztos, hogy Sütő András A T sratáj új szamáról könyvéről ebben a számban kellett írni? Annál inkább, mert a határainkon túl élő magyar művészekről — Sütő ls közéjük tartozik — egv másik, egyébként kitűnő írás jan, Szíj Rezső szelle­mes tanulmányában olvas­hatunk. Ez megint szerkesz­tés ökonómiájának kérdése, akárcsak az, ami a rovat legfőbb baja: közömbösség az olvasói igények iránt. Számonként és havonként legalább egy népszerűvé vált, valami miatt sikeres könyvet lehetne és kellene a Tiszatájnak tollhegyre tűz­nie. Alantas feladat ez? Ha a könyvet nem olvassák, recenzióját pláne nem; a Tiszatájt lehet hogy csak az irodalmároknak írják, de egészen biztos, hogy nem­csak neltik adják ki. Ha ér­dekli a szerkesztést — hogy valami megbotránkoztatót mondjak — én magam ls szívesen olvastam volna pél­dául A szexbombáról egy irodalmár eszmefuttatását, mert 6 nemcsak egy futó pillantást tudott volna vet­ni a regényre, mint én és még sok más sietős ember­társam, hanem ráért volna elmélkedni fölötte. A könyv ugyan, mint irodalom, „tény­leg silány, de mint a szex­hullám dokumentuma, mint példa könyvkiadásunk egyik ellentmondására, mint vá­lasz egy igényre, gondolom, szociológiai szempontból is tanulságos lehet. A recenzió ere-ebek közt arra jó, hogy azokról a dolgokról, ame­lyek annyira nem fontosak, hogy sok időt áldozzunk rá­juk. de érdekesek és divato­sak, tehát valamit mégis­csak kell tudni róluk — kí­váncsiságból is —, röviden elmondja a lényeget. Sok mindenért kárpótol­nak viszont a tanulmányok. Váci Mihály két kiadatlan Írásának közlése például felér egy szenzációval, s nemcsak Irodalomtörténeti értelemben. Elvileg ugyan nem ad újat, amit eV nem készült Tömörkény tanul­mányához jegyzett föl a költő — a parasztsággal, a néppel való azonosulás in­tenzitását emeli ki az élet­műből —, de érdekes és meggyőző dokumentum ab­ban a vitában, ami olyan régóta folyik é6 valószínű­leg sohasem zárul le, hogy tudniillik ténvleg naev író volt-e Tömörkény? Máskép­en — talán egy kicsit kaci­fántosabban — fogalmazva: azonosulása a néppel ' et­nográfiai természetű volt-e vagy mélyebb? A másik Váci-írás rövid esszé Dosz­tojevszkijről. Ebben is, mint egyébként a Tömör­kényről szóló vázlatban, ön­ma áról is beszél a költő; előbbiben a maga igazolá­sát is keresi a szegedi író életművében, hz utóbbiban saját sorsáról szól. Nagyon Izgalmas és. ha lazán is. azokhoz a vitákhoz kapcsolódik, amelyek Sze­ged szellemi életéről a kö­zelmúltban lezajlottak, Sze­lényi Iván és Vágvölgyi András hosszú című tanul­mánya a Hazai Tükörben: Társadalmi részvétel, poli­tikai informáltság Szegeden és Pécsett. A cikk egy szo­ciológiai kutatás eredmé­nyeiről számol be: Szegeden 704, Pécsett 840 lakost kér­deztek ki a szóban forgó té­mákból. A vizsgálat vég­eredményének megismerése előtt biztos voltam abban, hogy az összehasonlítás Sze­ged .imává balul üt kl. Legnagyobb meglepetésemre Szeged nagyon jól szerepelt — ha szabad ezt a vizsgá­lata" vetélkedőnek felfogni. Hogy a tanulmányt a szege­di olvasók hasonló érzések­kel fogadják majd, mint szövegből kitetszik, maguk a szerzők is sejtették. Ezért i sajnálatos, hogy kissé szűk- ! szavútík. Magáról a vizsgá­latról, anyagáról és módsze- i réről jóval többet kellett volna közölniök. A végered­mény helyességében magá­tól értetődőleg sem okunk, sem jogunk kételkedni, de tény, hogy olvasás közben néhány dolog homályban marad. Nagyon szép például, hogy Szegeden a válaszadók­nak több mint 90 százaléka helyesen válaszolt arra a kérdésre, ki a városi tanács vb elnöke. De hogy ez a vá­lasz az összehasonlításban mit ér, csak akkor tudhat­juk, ha legalább azt közlik például, hogy a pécsi ta­nácselnök hány éve áll a posztján. De ez sajnos, sok mással együtt, elmaradt. A tanulmányokat E. Fehér Pál Masaryk legendája és valósága című érdekes és aktuális esszéje zárja. Tar­talmáról most nem szólva, az írás módszerét emelném ki: akadémikus unalom he­lyett életszerű elevenség. Gondolom, ilyen tanulmá­nyokat szeretne közölni a Tiszatáj máskör is. ökrös László Ivóvíz a tengerből Az ipar és a mezőgazda­ság világszerte egyre több vizet fogyaszt, ugyanakkor az édesvizet tároló ciszter­nák egyre nagyobb mérték­ben szennyeződnek. Ez szükségessé teszi új vízkész­letek felkutatását. Az egyik megoldást a tengerek és óceánok vízkészletének fel­használása jelenti. Japánban például egy kormányprog­ram értelmében nyolc év alatt hatalmas édesvíz­üzemet építenek, ahol a ten­ger vizéből naponta egymil­lió tonna édesvizet állítanak elő. Ez lesz a világ legna­gyobb hasonló „vízgyára". A bánat hizlalhat Tanács — Ha harapni készül, csak üssön a fejére. Az ingerdús emberi kör­nyezet, az urbanizáció, a ci­vilizáció különféle hatásai következtében világszerte növekvő irányzatot mutat­nak a különféle idegrendsze­ri ártalmak, betegségek. Ez már nem meglepő, de tete­jébe újabban mind több­ször hallunk, úgynevezett pszichoszomatikus betegsé­gekről is. Régóta ismeretes — mond­ta dr. Magyar Imre egyete­mi tanár, az I. számú Bel­gyógyászati Klinika igazga­tója —, hogy a pszichés be­hatások szerepet játszanak mind az egészséges, mind a beteg ember szervezetének szabályozásában. Tudjuk azt is, hogy az idegrendszert érő hatások szervi elváltozáso­kat idézhetnek elő. Van, akt elpirul, van, aki elsápad, ha megijed valamitől, vagy szo­rongása lesz. bélműködése fokozódik, erős szívdobogása lesz és egyéb testi tünetei is mutatkoznak. A pszicho­szomatikus betegségek olyan egészségi elváltozásokat je­lentenek, amelyeknek a ke­letkezésében úgynevezett pszichés jelenségek, vagyis az idegrendszerre ható — rendszerint- külső — ténye­zők játszanak közre. Igaz, hogy a pszichés ha­tásoknak valamennyi beteg­ség lefolyásában szerepük van, azonban vannak olyan betegségek, amelyekben ezeknek a hatásoknak a sze­repe — döntő. Ilyen például a fekélybetegség, a vastag­bélnek bizonyos fekélykelet­kezéssel járó formája — az úgynevezett fekélyes vastag­bélhurút —, de ilyen a tü­dőasztmának nevezett beteg­ség meg a magas vérnyomás betegsége is, sőt — megle­pő, de így igaz — ebbe a csoportba sorolható az el­hízás és a lesoványodás is. A hízott és a sovány álla­pot természetesen szervi be­tegségek következménye is lehet, ám ha valakit nagy bánat ér, akkor egyszerűen azért, mert nem eszik — igencsak lesoványodhat. Van példa az ellenkezőjére is: valaki tengernagy bánatában a vigasztalást éppen az evésben keresi és találja meg. Ilyenkor alakul ki az elhízásnak az a formája, amely egyeseken, legtöbb­ször nőkön fordul elő. Nyilatkozat — Lenne ked­ves lapunk szá­mára tájékozta­tást adni e témá­ban ... — Készséggel. Ha ugyan megbe­szélte főnököm­mel, aki ugyan, nem tud ezekről semmit mondani, hisz én értem csak a cégnél — — ezt csak úgy zárójelben jegy­zem meg —, de hát ő fenntartja a jogot magának, ha sajtónyilatko­zatról van szó. — Már beszél­tünk. — Kérem. Tes­sék kérdezni. — ? — Az elmúlt évtizedben igen sikeresen folyt. — ? — Őszintén mondhatom. ?• — Minden fó­rumon megállja a helyét. 7 — Természet­szerűleg. Körle­velemben is ki­fejtettem, hogy. _ 7 — Mindazonál­tal. Mert ez szív­ügyünk társadal­mi méretekben. — ? — És persze az is. Bizony. — ? — Teljes nyílt­sággal, barátaink és ellenségeink előtt. . 7 — Nem egé­szen. 7 — Annyira nem. Csak mintegy. — ? — Pszt. Ezt nem mondhatom. Csak magának. De kérem, ne je­gyezze. ? — Éppen ez az! — ? — Már a hol­napi lapba lesz' Majd utánanézek, hogy pontos adat legyen benne. — ? Ortjios Gerö ­KÖIYAGGSOK PARADICSOMA Tehát lakótársam volt néhány percre, állapí­totta meg a Miniszter, s a képzeletében felvo­nult minden állat, amit előző életében közvet­lenül, vagy közvetve ismert. Kellemetlen tépelődések közepette virrasztott, akkor nyomta csak el az álom, amikor oda­kint éledt a hajnal. A férfiak közül az első éjszakát Tat és Cain zavartalanul végigaludta, ök is sokat baran­goltak a rengetegben, testüket alaposan felkar­colta a növényzet, eszükbe jutottak olyan fogal­mak, hogy például gyógyszer, fertőtlenítés, seb­kötés, cipő, ivópohár, sót ezeken fölül sok más is korábbi életükből, de amint megérkezett a sötétség, s az őserdőt nehéz, párás illatok száll­ták meg. ők lefeküdtek a barlangjukba, s mind­kettőjüket elnyomta az álom. Calnnak ugyan eszébe jutott Ábel, bosszankodott, hogy nem tudta kitessékelni a .barlangjából, de aztán a késre gondolt, s nagyon erősnek, hatalmasnak érezte magát. Tatnak nem volt Jóformán semmiféle gon­dolata. Teleette magát estefelé és lefeküdt. Tom. a barlangjóba térve, megpróbálta össze­foglalni első természetes napjuk eseményeit. Megállapította, hogy jól sikerült a partraszál­lás, feltételezte, hogy mindenki megfelelő bar­langot talált, s napközben se lehetett semmi baj. mert nem hallott segélykiáltásokat. Amint végigterült a jól felépített fekvőhe­lyén. akarva-akaratlan a nőkre .gondolt. Látta képzeletében az arcukat, szemüket, a fedetlen testüket, legjobban Ket időzött, mozgott, fic­kándozott a képzeletében, s hosszú ideig for­gatta magában a gondolatot. vajon hogyan akadnak majd össze ebben a Paradicsomban, hogyan alakul e megváltozott körülmények kö­zött a férfi és a nő viszonya. Sok minden eszé­be jutott még, de igyekezett kikapcsolódni, el­aludni, s akkor eszébe ötlött, vajon ki, hogyan csiholja majd tizük közül az első tüzet — s ilyen gondolatokkal játszadozva aludt el. Abel lefekvés után se tudott megszabadulni Cain fellépésétől, Mórt kellett beleakadnia eb­be a barlangba? Mért nézett rá olyan fenyege­tően? Semmiképpen se fogok megalázkodni előtte, határozta el. s első álmában máris Caint látta, nagy bot volt a kezében, vadul ütögette a növényzetet, aztán feléje fordult, de váltott hír­telén az álom. s máris a régi életében járt. a városszéli utcákon, ahol mintha valamiféle tün­tetésre készültek volna az emberek. A nők alaposan kimerültek estére. Elsőnek Ely bújt meg a barlangjában. Nem sokat tö­rődött a sebeivel, melyeket a bozót kegyetlen tüskéi vágtak a bőrén, az járt az eszében, va­jon ezen a mai elmélkedésen túl hogyan jelent­kezik a tudatában a mindenek fellett uralkodó istenség, hogyan alakulnak át előző életének fogalmai. Egyelőre nem tudott erre semmiféle alapot találni, megpróbélta megnyalogatni égő sebeit, ahol elérte, s amint elaludt, roppant mé­retű katedrálisokat látott, nem kőből, márvány­ból épült temnlomokat. hanem mintha az élő fák aJkották volna az ijesztően remek épülete­ket. s egyetelen ember se tartózkodott kongó belsejükben. Szavamra, jó lenne most Itt mellettem Tat — gondolta Ket, amint végigterült a fekvőhe­lyén. Tat a legkülönb közöttük, legalább is Ket őt tartotta annak, rá gondolt, erős testére, kö­teles, vastag izmaira, s izgalmasan mulatott azon, milyen fehér Tat bőre is azokon a része­ken, ahol régi életében mindig ruhát viselt. Isteni jó muri lenne, ha most betoppanna ide, vagy a sötét erdőben találkoznának valami al­mafának képzett lombozat alatt és megtörténne a légi mesék jelenete Ádám és Éva között. Tat egy kicsit lomha ugyan, de milyen vad volt, ha néha-néha felment hozzá és lehajtott két pohár italt, majdnem szétdöntötte a bútorokat. Mennyivel más volt, mint például Cain, vagy Tom, Ábelről nem is beszélve. Itt biztosan egészen más lesz minden, óvatosan forgolódott az átmelegedett almon, erősen fülelt kifelé, hát­ha meghallja Tat surranó lépéseit, de nem jött senki, csak az őserdő zúgott csendesen, mint egy folyamatosan hortyogó óriás. (Folytatjuk.) - Meg az is. _ 7 — A jelenlegi külpolitikai hely­zett miatt éppen­séggel nem. — ? — Nem kell olyan élesen fel­vetni. Most. 7 — Irányt vet­tünk rá, de — ? — Csak hozzá­vetőleges adattal szólhatok. 7 — Na igen. De nem az a kulcs­kérdés. — ? — A mostani anyagellátási kö­rülmények között. — Óh. Igen. Ez volt az utolsó kér­dés? Hát jó. Hogy köszöni? De ké­rem, nincs mit. És ez volt az egyetlen őszinte válasz. P. Szőke Mária NAPI KISLEXIKON a telek­rendeletekről Egyre többen vásárol­nak napjainkban telket, vagy távolabbi céljuk, hogy ingatlant szerezze­nek. A telektulajdonnal kapcsolatos tudnivalókat az új telekrendeletek tartalmazzák. • Mi a telek? A személyi tulajdon mértéke szempontjából kétféle telket különböz­tetünk meg: lakótelket és üdülőtelket. A kettő közös elnevezése: épftési telek. A lakótelek: ál­landó tartózkodást szol­gáló, már beépített, vagy magánerőből beépíthető földrészlet. Üdülőtelek olyan földrészlet, ame­lyen idényjellegű tartóz­kodás céljára szolgáló épület áll, vagy magán­erőből építhető. Az olyan földterület nem telek, amelyen a tulaj­donos engedély nélkül családi házat vagy üdü­lőt épített, de a fenn­maradási engedélyt nem kapta meg és a lebon­tást elrendelték. 0 A telekadó? Telekadót csak az ál­lampolgárok tulajdoná­ban levő beépítetlen tel­kek után kell fizetni. Ilyen telek minden olyan földrészlet, amely állan­dó tartózkodás céljára szolgáló üdülőépülettel magánerőből beépíthető. A beépített telkek men­tesek a telekadó-fizetési kötelezettség alól. Be­építettnek tekinthető a telek akkor, ha azon végleges fennmaradási engedéllyel lakó- vagy üdülőépület áll, vagy 10 év eltelt használatba vé­tele óta. • Kötelezettségek? Évente egyszer út- és közműfejlesztési hozzá­járulást fizetnek az ál­lampolgárok és nem ál­lami szervek tulajdoná­ban álló beépítetlen és beépített lakó- és üdülő­telkek tulajdonosai. A hozzájárulás mértékét az illetékes városi, községi tanács állapítja meg. Jogszabály határozza meg a hozzájárulás fel­ső határát. Az első fokú építés­ügyi hatóság elrendel­heti a beépítési kötele­zettséget az Illetékes községi, illetve városi I tanács vb hozzájárulásá­val. 9 Vásárlás? Magánforgalom és ál­lami telekértékesítés út­ján történhet. (Az állam vásárol is telket.) Az ál­lamtól vásárlók kedvez­ményben részesülnek."A külterületi állami földe­ket. melyek nagyüzem léljára nem alkalmasak, a tanácsi szervek kert­szerű művelés céljára értékesítik, vagy bérbe adják. Ezek területe nem haladja meg a 200 —400 négyszögölet. i

Next

/
Thumbnails
Contents