Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
12 VASÁRNAP, 1971. JANUÁR lt TiSZaSZeMényi metamorfózis Vágyak palackban 3. Ismerősök — Ha a Tiszagyöngye étteremben ücsörögsz, a TVKról, a Tiszai Vegyi Kombinátról hallassz. Ha azt mondod val.Vdnek, „Gemini", a parkettlakkra gondol, ami a TVK festékgyárában készül. Oj ismerősökre akadsz, azt mondják, a TVK-ban dolgoznak. Ezzel bocsátott el egyik ismerősöm, akitől Pesten Leninvárosról érdeklődtem. S nem túlzott Hiszen a TVK a város legnagyobb kenyéradó gazdája. „Nagygazda". S mind nagyobb lesz. Az utóbbi öt évben jelentősen bővült műtrágya- és festékgyára, felépült és termel polietilén üzeme. Leninváros ipari város. Méginkább az lesz, ha a tervezett jövő megvalósul; 1981—82-ig elkészül az évenként hatmillió tonna nyersanyagot feldolgozó kőolajfinomító, amely majd a Barátság II. olajvezetékből táplálkozik, s 2000 megawattra növelik az erőmű teljesítményét. 1975-re, a negyedik ötéves terv végére a lakosság létszáma már körülbelül 13 000 lesz. Álmodoznak... Beszélgetőpartnereim úgy Ismerik ezeket a számokat, adatokat, mintha beléjük írták volna. Szívükön viselik városuk, s az elszakadhatatlanul hozzá tartozó kombinát jelenét, jövőjét: sorsói. Kik ezek az ismerősök? Szakmunkások, szakmanélküllek, technikusok, mérnökök. A szakmunkások legtöbbje nem az eredeti szakmájában dolgozik. Itt tanulták ki az újat a TVK-ban: vegyipari szakmunkások lettek. Sokan itt hallottak először általános, szerves és szervetlen kémiáról Mertek volna korábban hideg-meleg vizes, központi fűtéses, fürdőszobás munkásszállásról, lakásról álmodni? A városi környezet alakított rajtuk. Már nem is hideg-meleg vízről hanem saját gépkocsiról külföldi utazásról álmodnak azok, akik Tiszaszederkény „muzeális" épülete közül páran régebben csak személyvonaton ültek. Milyen jó, hogy álmodoznak! Milyen nagy dolog, hogy a Művelődési Központ hírlapolvasójában a hetvennyolc magyar napi-, heti- és képeslapnak, a mintegy harminc külföldi folyóiratnak bőségesen akad olvasója! Nagy szó, hogy a művelődési ház rendezvényei népszerűek. Igaz, érdekes és színvonalas programra hívják a város lakóit. Tücsökmuzsika címmel nagysikerű zenei vetélkedőt tartottak, a Kortárs, az Üj írás, a Nagyvilág folyóiratok estjei is visszhangot keltettek. A Teenagerek. Vasárnapján pedig szól, szól a magnetofon, nem kell mondani, milyen sikerrel... (1969-ben 1 :Í8 383 fő vett részt a különböző rendezvényeken, 1970-ben ennél is többen 1) 2200 diák A lakosság 89 százaléka általános, 19 százaléka közép-, 11 százaléka pedig egyetemet vagy főiskolát végzett Leninváros iskoláiban 2200 ifjú tanuL Tavaly a városi könyvtárból 42 ezer kötetet kölcsönöztek. Számok, adatok... Aki Ismeri más helységek lehetőségeit eredményeit, sejti már, hogy ez a kis város nem kis mellényt viselhet A kiemelkedőt a feltűnőt hangsúlyoztuk ki eddig. A megvalósult szép célok persze nem azt jelentik, hogy itt csupa magas homlokú ember él és dolgozik. A KISZ leglátványosabb tette mostanában a polimerüzem beindítása, Kiss Béla csúcstitkár szavaival „berózása" volt. Mégsem hanyagolhatók el, hanem becsülendők azok a „hétköznapi" akciók is, amelyek révén a KISZ-tagok kirándulásokon vesznek részt, farsangi bálba mehetnek és egyéb lehetőségeket nyernek, hogy jól érezzék magukat. Nem más az itt élő fiatalok hétköznapja, mint mondjuk a szegediéké. Csak itt szemmel láthatóbbak azok a fogódzók, amiket a KISZ nyújt tagjainak, hogy otthon érezzék magukat a gyárban és a városban. A segítség jólesik nekik. S ha a KISZ szólítja Őket? Szabó Pál, a városi-üzemi KISZ-bizottság titkára tudja pontosan csak, mennyi társadalmi munkát végeznek a közösség érdekében! Ismerősek valahonnan ezek a leninvárosi ismerősök. Ismerősek álmaik is, aggodalmaik Is. Lelkiismeretességük és egészséges türelmetlenségük nem válik el egymástól: ők azok, akikkel bárhol járunk, találkozunk az utcán; ők valósítják meg a tervezett jövőt, nemcsak Leninvárosban, hanem az egész országban. Gulay István Á viselkedés élettana A bloáramok valódi szerepére vonatkozó feltételezések az agy bioársmának felfedezése óta nagyot változott. A kezdeti kutatások alapján megállapították, hogy az agy elektromot aktivitása alvás idején, ébren, vagy az agy megbetegedése esetén, különböző. A tudósok azt a következtetést vonták le. hogy a bloáramok képezik azt a jelet, kódot, amelylyel az idegsejtek rögzítik a külvilág eseményeit. Ezt az elméletet hamarosan egy másik, jóval pesszimistább hipotézis váltotta fel, amely szerint a bioáramok egyszerűen semmit sem jelentő zajjelek. Szovjet tudósok kísérletei azonban igazolták az agy elektromos aktivitása és a viselkedés közötti szoros kapcsolatot. A kísérleteket nyulakon végezték, elektródákat helyezve el agyuk különböző részeiben. A kísérleti nyulak továbbra ls nyugodt, normális életmódot folytattak, míg a kutatóknak lehetőségük nyílt az állatok agyi elektromos aktivitásának zavartalan vizsgálatára — az állatok mozgása, ismeretlen tereppel való ismerkedése és táplálék keresése közben is. Három elektromos aktivitási típust határoztak meg ily módon amelyek szigorúan három különböző típusú viselkedésnek feleltek mti Nyugalmi állapotban az állatok agyának elektromos aktivitása 4—5 rezgés volt másodpercenként. Később azonban, egyszerű fejfordulatok hatására, a rezgésszám 6—8-ra, míg táplálékkeresés közben ez a szám 8—11-re nőtt Ezután a kísérleti nyulaknak egy fenamin nevű serkentőszert adtak be, mire azok aktív mozgásba kezdtek és a rezgések száma 9— 10-re nőtt. A depressziót kiváltó aminozin beadása után viszont ez a szám másodpercenként 4—5 rezgésre csökkent. így tehát nem maradt kétség afelől, hogy szoros kapcsolat áll fenn az agy elektromos aktivitásának jellege és a viselkedés között. Akkor viszont jogos a kérdés: milyen hatást gyakorol a viselkedésre az agyvelő központi része, valamint az azt az agy előrésze felől határoló llmbikus rendszer, amely a tudósok szerint a viselkedés „érzelmi kíséretéért" felelős? A fenti kérdésre választ keresve elektródákat helyeztek el az agy megfelelő részeiben, majd a kísérleti nyulakat új ketrecben helyezték eL Az ismeretlen környezetben azok éberem, veszélyt szimatolva körbeszngolták a ketrecet, mialatt a limbikus rendszer elektromos aktivitása megnőtt. Kis idő utan az áilatok megismerkedve uj környezetükkel, hozzászoktak az új körülményekhez — az aktivitás csökkent. Alvás közben a rezgések üteme lassúik Ezután kiszélesítették a kísérleti programot: egy feltételes jel segítségével feltételes reflexeket alakítottak ki az állatoknál. Ekkor — „tanulás" közben bizonyult az agy elektromos aktivitása a legmagasabbnak — jóval meghaladta még az állat védekezése közben mért értékét ls. A kutatók feltételezése szerint ez az aktivitási szint a központi idegrendszerbe jutó különféle jelek széles kölcsönhatásának elengedhetetlen feltétele. Ily módon tehát neurofiziológiai igazolást nyert a különféle viselkedési típusok realizálásához szükséges optimális funkcionális állapot. Az agy elektromos aktivitásának vizsgálata értékes segítséget nyújthat különféle emberi idegbetegségek diagnosztálásánál ís. kijárt mondják, hogy ITIIEI I vidékiek vagyunk? Hogy felépíthetjük ugyan magunknak a kultúra bástyáit, elzengő szavunk nem jut messzire, megtörnek hullámai, erőtlenül viszszaverődnak. Hallgatjuk a tévé információit, pestiek beszélnek Pestről, mintha — köztük maradjon — az országról lenne szó; a statisztika, amire hivatkoznak, pesti, az emberek, akik véleményt mondanak, pestiele, a humoros elszólások pestiesek, a telefonos vetélkedője csak pesti lakosokra érvényesek, Pest, Pest, Pest. Hagyományok, adottság vagy egyszerűen fejlődési rendellenesség? A tudat közhelyeinek labirintusait nehéz kifürkészni. A vidék fogalommá dagadt, a buzgolkodó felszín járatok fogalmává, mely ritkán teremt országos ügyeket, szüleményeit közeli sorompóknál vámolja az érdektelenség. Kivételes alkalmak — persze, adódnak — sem sokkal életképesebbek a tünet hangsúlyozásánál, ha valami mégis országos lesz, ujjal mutatjuk, mint a négylevelű lóherét, nini, ilyen is van. Tehát: miért? Az egyenlet megoldásához túl sok az ismeretlen. Mégis valamelyiket megpróbálhatnánk felismerni. Például azt, hogy több fontos dolgunkhoz nekifogunk, s nem csináljuk végig. Vállalkozásaink nem szabadulnak a palackokból, melyeket létrehozásuk pillanatában köré építünk óvatos duhajként, félve, mentegetőzve. Elhatározunk, megajánlunk, kigazdálkodunk elengedhetetlen tartozékokat a muszájnajthoz, aztán engedjük kifutni a dolgokat saját erejükből, a gyorsulás ön törvényére bízva, legfeljebb finom pályakorrekciókat hajtunk végre, ha nagyon ferde Irányban látjuk. Mindjárt hozzátenném, nem szolgálhatok látványos példákkal. Bántani se szeretnék, az esetek többségében a félmegoldásoknak nincs tettese, kivédhetetlen mentségül szolgál más, ugyancsak fontos szempontok szorítókötése. Nem ;ámaV 4*^ ziba, azt mondjuk. Hibáztatjuk a műsorpolitikát, a fimeket (a kór bacilusai jobbára Itt keresendők), hivatkoztunk már felgyorsult életritmusra, kényelemre, televízióra stb. Csak arról nem beszéltünk még, hogy a hosszú évekig építgetett, parlagon hagyott, bezárt-klnyitott-bezárt filmszínházait rapszódikus szolgáltatása is elszoktatta az embereket a moziba járásrőL Éppen abban ax Időszakban, amikor a tévé .mozijellegét" kezdték felfedezni, s az otthoni vetítések olcsóbb, kényelmesebb szórakozást ígértek. Most aztán csalogathatjuk vissza a közönséget. Miként ezt teszi második éve a színház. Veretesebb, mélyebb járatú, visszhangzóbb színházkultúrát Szegeden — Ismételtük régóta, s végre hozzáláttunk komoly prózatársulatot teremteni az opera mellé. Nem titok: pénzért, az sem titok, több pénzért mint bármikor. Következetesek voltunk, ha jó színházunk lesz, tegyük rendbe a zenei életet is. Zsebbe nyúltunk, létrehoztuk, kifizettük a vidék legnagyobb szimfonikus zen akarat amellett, hogy a színháznak is maradt zenei együttese. S miközben szerveztünk, álmodoztunk, tervezgettünk (nem hiába, a közönség megmozdult) — fejünk felett Damoklesz kardja, hova tegyünk ekkora apparátust A színház sürgető átépítéséről évek óta beszélünk, s most ott tartunk, nem tudunk hozzáfogni A kamaraszínházat éppen akkor bontottuk le, mikor a lársulatfejlesztés megtörtént, a Tisza szálló reprezentatív nagyterméből éppen akkor száműzetett a koncertélet, mikor a zenekar létrejött. Prokrusztész ágya fenyeget, a mondabeli görög rablóé, aki nem átallotta áldozatait lábuknál oly hosszúságúra igazítani, hogy abba a bizonyos ágyba éppen elférjenek. És itt a nagy kérdés: szabad-e kockáztatni? A megpezsdült színházizenei életet szűkebb szükséglakásba költöztetni, átmenetileg, amíg új otthona elkészüL Mert hiába együtt a pénz színházra, hozzáfoghatnánk a rekontsrukcióhoz, de kérdés: mikorra készül el a kamara, és fontosabb kérdés: mit bír el a kamara. Képes lesz felvállalni a város színházi-zenei életének sokszínű rivaldáját, széles pódiumát, öles raktárát, nyüzsgő-eleven publikumát? Ha évekkel korábban érré gondolva (vagy itt ét, most nekilátva) hozzákezdünk egy korszerű művelődési palota építéséhez, ahol minden helyet találna, most nem fájna fejünk a költözködés miatt, nem kellene haboznunk, bizonytalan alternatívákat fontolgatnunk — » addig tán kibírná a )6 Öreg színházunk is. A dilemmára válaszolni kell: ma, holnap vagy holnapután... nek, rájuk már nem kerül sor, róluk megfeledkezünk. Ilyenkor aztán — mi egyebet csinálhatnánk — szétosztjuk a kereteket. Tervszerűen, arányosan, vigyázva, lefedezve. És hallgatólagosan vállalva a félmegoldások permanenciáját. Csak pénz kérdése az egész? A tennivalók tornyosulnak, igény szüli az igényt, s ha pillanatnyilag még be is látjuk a sürgető vágyak terepét, akkora a munka, a kereslet, hogy nehéz találni rá kapacitást, erőt, anyagi felvállalást. Tisztázatlan körvonalakat, koncepciókat hagytunk magunk mögött, a sok szándékot valahol elfelejtettük egyeztetni, a születők életképességének nem láttuk (vagy nem láttuk tisztán) az esélyeit. Az első kérdés: hajlandók vagyunk-e tudomásul venni? Ha igen (s az eszmélés nem tart soká), üljünk le a kultúrpolitika kerekasztalához, mindenki, aki a legcsekélyebb módon is érdekelt. És mielőtt megint hozzálátunk valamihez, egyeztessünk lehetőséget, megoldást, jövőt. Nikolényi István Példák még egymomdatban. Rendezni akartuk a képzőművészete műhelyét Ihletforrásul a háztetőromantikát kínálva műteremlakásokat építettünk a vároa közepén, olyan tranzisztorosokat hogy a műterem nem műhely, hanem a család nagyszobája, s a festők most valahol környékben keresik a telket, ahol mégiscsak élhetnek hivatásuknak. Évekkel ezelőtt korszerűsítettük a szabadtéri színpadot, földalatti öltözőrendszerrel, fényorgonával, pazar hangosítószerkezettel, estéről estére valóságos műszaki bravúr-mutatványokkal, Pestről leutazó szakembereket nonstop őrségbe állítva — ugyanakkor a legalapvetőbb művészeti problémák megoldatlanul maradnak, a fesztivál gyakran önmagát Ismétli bűvös keretéből nincs módja kitörni. Nincs korszerű művelődési ház, tornacsarnok, színház, zenei palota. Irodalmi színpadok állandó fóruma, szálloda az idegenforgalomnak, közös könyvtár (mi nincs még?). S közben csak vitatkozunk — például a Stefánia mélyében szunnyadó várról, mire használhatnánk a fenti leltárból hiánypótlásra. Nagyszerű vágyak rekednek torzóban. Keveset csinálunk végig, mert eszünkbe jut, más is hiányzik, mi minden kellene még, vagy a közvetlen beruházásból éppen kimaradók félSzuper kemény anyagok A mai technika egyre több szuperkemény anyagot igényel. Éppen ' ezért a Szovjetunióban is sok kísérlet és kutatás célja a/, ilyen anyag előállítása. Most az ukrajnai Szintetikus Anyagokat Kutató Intezetben a tudosoknak új módszerek elkalmazásával sikerült előállítaniok a kubonit és a szlavuiacs nevű szuperkemény anyagokat, melyek egy sor tulajdonságban egyáltalán nem maradnak a gyémánt mögött ' Ezekkel a módszerekkel az is lehetséges, hogy mesterségesen készítsenek gyémántokat. Mégpedig úgy, hogy többé nincs szükség a 100 000 atmoszférás nyomásra és a 2000 fokos hőmérsékletre, hogy a grafit átalakuljon gyémánttá. A gyémántok színtézise a szuperalacsony nyomású széngáz alkalmazása közben, gyorsító kristály segítségevei megy végbe. a telefonról Megszokott, szinte nél külözhetetlen eszköze — sokak szerint társa ls — az embernek a telefon. Eszköz a munkához, társ ahhoz, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz. • Ltja* Az amerikai Graham Bell készítette az első, gyakorlatilag ls használható távbeszélőt 1878ban. Diadalútja mégis csak akkor kezdődött, amikor az első, még kézzel Irányított telefonközpontok megjelentek. Hazánk — Puskás Tivadar találmánya révén — az úttörő országok közé tartozott, 1881-ben Budapesten és vidéken egy Időben helyezték üzembe az első távbeszélő-állomásokat, kezdetben természetesen csak néhány tucat előfizetővel. 1937-ben már majdnem 28 ezer kilométer volt a magyarországi vonalak hossza, a beszélgetések száma mintegy 180 millió volt. Ez az utóbbi három évtized alatt háromszorosára nőtt # Előfizetők? A postai szabályzat nem telefonról távbeszélő-berendezésről szól: a hosszú névvel illetett forgalmi körbe tartozik bele a főközpont, a távbeszélő-állomás, az alközpont stb. A postahivatalban elhelyezett főközpont végzi el a kapcsolásokat az állomások között A központok ma már automata rendszerűek — nem is győzné a kéz a sok munkát. Telefonnak mindennapjainkban a távbeszélő-állomást nevezzük, amely előfizetői és nyilvános is lehet. A telefontulajdonosokat azért nevezzük előfizetőnek, mert csak használatba kapják a készüléket, az továbbra is az engedélyező és fölszerelő posta tulajdonában marad. 4 Telefonkönyv? Szegeden jelenleg közel 6 ezer előfizető van, s lenne több is, ha a jelenlegi központok győznék. Az új postaépüle tek elkészülte után — s ez lesz az. ideális —minden száz szegedi lakás ból harmiic'tben lesz telefon. A telefonkönyv, amelyet u'olj'-i-a bárom éve adtak ki, <sy is idejét múlta. Az új 1971 első felében jelenik meg.