Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

2 PENTEK, 1970. DECEMBER 4. ••HMM — • WM A lfarsoí Szerzödes csücstalálkozőjának okmányai (Folytatás az 1. oldalról.) zetes feltétel kikötését. Mind szélesebb körűvé válik és mind nagyobb tömegeket mozgósít az európai földrész biztonságát és együttműködését szorgalmazó mozgalom. A tanácskozáson részt vevő 4~ocialista államok eltökélt szándéka minden tőlük telhetőt elkövetni, hogy az európai népek békeakarata megvalósuljon. A tanácskozás résztvevői megállapítják, hogy az európai enyhülés és békés együttműködés ellenségei nem szüntették be veszélyes tevékenységüket. Ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmet a NATO agresszív köreinek fokozott tevékenységére, az NSZK revansvágyó és militarista erőinek provokációs mesterkedéseire, valamint arra a szüntelen próbálkozásra, hogy kívülről igyekezzenek megakadályozni az európai kontinensen megindult kedvező folyamatok fejlődését. Kifejezték azt a szilárd meggyőződésüket, hogy az európai békeszerető erők képesek leküzdeni a béke ellenségei által támasztott akadályokat, s együttes erőfeszítéssel megoldani a tartós béke biztosításának feladatát a világ e térségében. A tanácskozás résztvevői az európai biztonság, a feszültség enyhítése és a leszerelés kérdéseiben megerősítik azt az állásfoglalásukat, amelyet az 1966. június 5-i, bukaresti nyilatkozatban juttattak kifejezésre. A tanácskozás résztvevői kifejezték országuk pártjának és kormányának azt az elhatározását, hogy a továbbiakban is összehangolt cselekvéssel lépnek fel a nemzetközi küzdőtéren, Európa és az egész világ biztonságának érdekében. Ebből a célból mindegyikük továbbra is a béke. az enyhülés és a széles körű nemzetközi együttműködés tevékeny politikáját folytatja. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának elsö titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSAK. a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, JÖZEF CYBANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elsö titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának elsö titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, WILI.T STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyetlese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban Alább következik annak a nyilatkozatnak a szövege, amelyet december 2-án Berlinben fogadtak el az Indokínai helyzet éleződésével kapcsolatban a Varsói Szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó testülete tanácskozásának résztvevői : „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán képviselt tagállamai — áttekintették az Indokínai-félszigeten kialakult helyzetet. Az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államok újabb agresszív cselekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen azzal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtotta végre a VDK területe ellen. Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltakozást váltottak ki világszerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó általánosan elfogadott normákat nem hajlandó figyelembe venni, hanem, még saját ígéreteit is semmibe veszi. A dél-vietnami rabló háború folytatása, a laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése, Kambodzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresszió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mind ugyanannak a folyamatnak egy-egy láncszeme, egy bizonyos politikának szerves alkotórésze. Ez a politika a nemzeti felszabadító mozgalom elnyomásának, a durva imperialista diktátumnak a politikája, amely fegyveres erőszakkal próbálja kikényszeríteni a népektől saját követeléseinek teljesítését. Nem véletlen, hogy uz Egyesült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében ls élezi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösztönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akarják támasztani a japán militarizmust és ennek terjeszkedő politikáját. Az amerikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj-sekklikknek nyújtott katonai segélyét, haditámaszpontokat tart fenn Tajvan-szigetén, amely a Kínai Népköztársaság része.' Az Egyesült Államok ismét. megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Kudarcot vallottak az amerikai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiterjeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozottabb visszautasításban részesül a hős vietnami nép részéről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok, a világ összes szabadságszerető erőinek támogatását. A találkozó résztvevői határozottan elítélik az Egyesült Államok agresszív cselekedeteit. Megerősítik, hogy szolidárisak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel, amelyek szabadságukért, függetlenségükért, azért a csorbíthatatlan jogukért harcolnak, hogy fejlődésük útjáról mindenfajta külföldi beavatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vágyaikkal összhangban maguk; dönthessenek. A proletár internacionalizmus elveinek szellemében cselekedve a béke és a haladás ügyét védelmezve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást fognak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres Imperialista intervenció visszaveréséhez. A szocialista országok a múltban ls támogatták és a jövőben ls támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi kormányának, a laoszi és kambodzsai hazafias erőknek a mielőbbi politikai rendezés érdekében kifejtett erőfeszítéseit: A szocialista országok rendíthetetlenül bíznak annak, az igazságos ügynek a diadalában, amelyet Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei védelmeznek, és felszólítják valamennyi ország kormányát, politikai és társadalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön viselik a népek békéjének és szabadságának érdekeit, hogy fokozzák a harcoló indokínai népeknek nyújtott támogatásukat. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának elsö titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevéhen: GUSTAV HUSAK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elsö titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: WLADYSLAW GOIvtULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, JÖZEF CYBANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevéhen: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának elsö titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, WILLI STOPH, a Néniét Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Pált főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Al'amtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovietnnió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. szlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság. a Magyar Népköztársaság. a Német Demokratikus köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — megvizsgálták a közel-keleti helyzetet, és azzal kapcsolatban a következő nyilatkozatot fogadták el. A Közel-Keleten a helyzet a béke szempontjából továbbra is veszélyes. Az izraeli csapatok több mint három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael uralkodó köreinek és a nemzetközi reakció Izraelt támogato külső erőinek imperialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Keleten. A térség nemzetközi jelentőségével számolva nem lehet lebe- * csülnl az ezzel kapcsolatos veszélyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul meg. Az egyik a rendezés politikai eszközökkel történő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép. köztük az izraeli nép számára is garantálná a független. biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját létfontosságú szükségletei kielégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke. amíg az izraeli csapatok nem vonulnak ki minden megszállt arab területről. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt területeinek minden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a közel-keleti feszültség fenntartása, a haladó arab rendszerek megdöntése és az arab nemzeti felszabadító mozgalom aláásása. Izrael és felbujtói kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezethet. Megkísérlik saját imperialista követeléseiket ráerőszakolni e térség népeire. lényegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZ közgyűlésének 25. ülésszaka nemrég ismételten elítélte. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népek továbbra is egységük és öszszeforrottságuk megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket fogják szembeszegezni az imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elválasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás részvevőinek meggyőződése, hogy miként a múltban, most is kudarcra vannak ítélve a nemzetközi reakciónak a haladó arab rendszerek ellen irányuló mesterkedésel. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatják: mélységesen elégedettek az Egyesült Arab Köztársaság vezetőinek azon nyilatkozataival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándékoznak követni. amelyek az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkraszállnak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus ellen, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásért, a szocialista országokkal való barátságért. a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás részvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottal) támogatni az arab népek, köztük a palesztinai arab nép igazságos harcát a KözelKeleten folytatott imperialista agresszív politikával szemben, a megszállt arab területek felszabadításáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSAK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elsö titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke, A Lengyel Népköztársaság nevében: WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, JÓZEF CYBANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány cinölte. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának eis'i ctkára, a Német Demokratik -s Köztársaság Államtanácsának elnöke, WILLI STOPII, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Al'amtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elsö elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Végei kell vélni az imperialista provokációknak Afrika független országai ellen A Közel-Kelet tartás béké:ének és bizlaas ágának megteremtéséért Közöljük annak a nyilat- testülete ülésének részvevői államai politikai tanácskozó kozatnak a szövegét, ame- december 2-án Berlinben fo- testületének berlini ülésén lyet a Varsói Szerződés tag- gadtak el: képviselt országok — a Bolállamai politikai tanácskozó „A Varsói Szerződés tag- gár Népköztársaság. a CsehAz alábbiakban közöljük a Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácskozó testületének ülésén elfogadott határozat szövegét a gyarmatosítók által a Guineai Köztársaság ellen elkövetett agreszsióról. „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselői, a Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán a következő nyilatkozatot tették a gyarmatosítóknak a Guineai Köztársaság elleni agressziójával kapcsolatban. Az imperializmus újabb gaztettet követett el szabadságszerető Afrika ellen. November 22-én a portugál gyarmatosítók fegyvferes agressziót hajtottak végre egy szuverén állam, az ENSZ egy tagja, a Guineai Köztársaság ellen. A nemzetközi jog elemi normáit súlyosan sértő kaland célja az, hogy megdöntsék Guineában a haladó rendszert, elzárják a guineai nép elöl az új élet építéséhez vezető utat, ismét nyakába rakják az idegen elnyomás jármát. Az imperialisták egyúttal más független afrikai országokra is igyekeztek csapást mérni. Még mindig nem hagytak fel azokkal a kísérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak létre, amely lehetővé tenné számukra az egész népeket ki rabló és kizsákmányoló újgyarmatosító politika folytatását. Az agresszorok számítása az volt, hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angola, Mozamblque, Dél-Afrika, Zimbebe, Namíbia népeinek felszabadító harcát. Ezek a népek ki akarnak törni a gyarmati és faji elnyomás szorításából és maguk akarják meghatározni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, amikor fegyveres támadást hajtottak végre a Guineai Köztársaság ellen, az imperialista erők, mindazok rohamcsapataként, eszközeként cselekedtek, akik az afrikai kontinens gazdaságára áhítoznak. Az imperialisták kalandja kudarcba fullad. Guinea népe a baráti afrikai és szocilista országok, minden haladó és imperialistaellenes erő támogatásával sikeresen veri vissza a fegyveres intervenciót, megvédi jogát az önálló fejlődésre. A Guinea elleni imperialista agresszió ismét megmutatja, hogy mennyire halaszthatatlan a gyarmati és fajüldöző rendszerek teljes felszámolása A gyarmati rendszer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mindaddig, amíg az afrikai kontinensen, akárcsak egy gyarmatosító rendszer is megmarad, amíg ebből a térségből nem vonják ki a gyarmatosítók minden katonáját, nem számolják fel katonai támaszpontjaikat, veszély fenyegeti az afrikai államok békés és szabad fejlődését. A gyarmatosítás és a fajüldözés teljes felszámolása annál gyorsabban következik be, minél egységesebben és határozottabban lépnek fel a független afrikai országok és népek egyebek között az Afrikai Egységszervezet keretében, minél erősebb lesz a világméretű, antiimperialista mozgalom minden osztagának cselekvési egysége. A tanácskozás résztvevői határozottan elítélik a Guineai Köztársaság elleni agressziót és az imperialisták és újgyarmatosítók más bűntetteit. Megerősítik, hogy szolidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igazságos harcával, amelyet a szabadságért és a haladásért. annak az ENSZ-deklarációnak a megvalósításáért folytatnak, amely < kimondja, hogy függetlenséget kell biztosítani a gyarmati sorban levő országoknak és népeknek. Afrika népei a felszabadulásukért vívott harcban, mint azelőtt, továbbra is számíthatnak- a szocialista országok segítségére. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSAK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának elsö titkára, JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársasig nevében: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elsö titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egysegpflrt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, WILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi R'zottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.