Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

12 PÉNTEK, 1970. DECEMBER SS. Gazdagh István A FELADÓ ISMERETLEN ( — n ' . . . \ CÁgknens BARAKKVÁROS LAKÓI A gyermekotthon tanári szo­bájában ültem és lapoz­gattam az ügyeletes neve­lók naplóját. Apró események követték egymást, szinte szó sze­rint ismétlődve, ahogyan telnek a napok. Itt-ott fordult elő vala­mi személyhez kötődő esemény, cselekmény. Valahogy így: Mol­nár Balázst meglátogatták a szü­lei és az ünnepekre magukkal vitték. A kisebbik Lakatos Jár­nos a délutáni pihenő idején az ágyba vizelt, öten kaptak levelet, egy csomag is érkezett Kürti Sándornak, nagyszüleitől. Általá­ban ezzel a sablonos szöveggel zárták a napot"; „Más, különös esemény nem történt" Pont, alá­írás. Becsuktam a füzetet és kérdőn néztem Miklós Tibor tanár úrra. — Semmi különös esemény, — ismételtem a jelentések utolsó mondatát — Te mit írsz a mai jelentésedben? — kérdeztem. — Majdnem ugyanazt mint a tegnapi. A szobákban a hőmér­séklet huszonkét fok. Nyolcan raptak levelet és hárman csoma­got. Legfeljebb azt jegyzem meg, hogy Pintér Vince csomagjának a feladója ismeretlen, mivel nem volt ráírva név. Az biztos, hogy Szegeden adták postára. Más kü­lönös esemény nem történt Pont, aláírás. A kis Pintér Vince december huszonnegyedikén töltötte be a tizedik életévét. Fanyar hangu­lataiban meg is jegyezte, hogy őt az Isten hozta karácsonyi aján­déknak. A kerek képű fiú gyak­ran szomorkodott, s ha nem lát­ták társai, akkor sírt is. Estén­ként a nagy hálóterem ablakához szorította a homlokát és nézte a körút forgalmát örült annak, hogy jelzőlámpát szereltek fel a/, útkereszteződésnél, s azóta ha tilosat mutat a lámpa, megállnak a kocsik. Különösen a piros színű autó­kat szerette nézni. Karácsony elótt a kocsik is ünnepélyeseb­bek voltak, mint máskor. Szép fiatalasszonyok ülnek a vezető mellett hátul pedig jól öltözött gyerekek. Nem volt benne irigy­ség, csak mérhetetlen szomorú­ság saját sorsa miatt Az intézeti élet nem fájt neki, inkább az, hogy nincsen rokona. Annyit tu­dott származásáról, hogy az apja előbb disszidált mint 6 a világra iött, az édesanyját pedig elütöt­te a vonat, s öt a váróteremből vitték el egy nevelőotthonba. A szegedi intézetbe akkor került amikor betöltötte a hatodik évét és beíratták az általános iskola első osztályába. Tanárai elége­dettek voltak, négyesnél rosz­szabb osztályzatot nem kapott Az intézetben egyetlen haver­ja volt, az emeletes ágy felső la­kója, Gaál Aurél. Fúrásának ta­lálta cimborája nevét Nem tud­ta elképzelni, hogy milyen embe­rek lehetnek azok, akiknek a ve­zetéknevében duplázódik a ma­gánhangzó. Mondta is egyszer ijarátjánák hogy minek az az a-betű, sokkal egyszerűbb lenne, ha Gálnak hívnák. Aurélt persze senki sem szólította Aurélnak, hanem Pöttyösnek, ezért az elő­relő utónevét nem is emlegették, szűkbe sem jutott Amikor a nevelő tanár estén­ként leoltotta a hálószoba villa­nyát Pintér Vince sokáig sutto­gott cimborájával. A szülők és a rokonság, meg a gyermek kap­csolata foglalkoztatta Vincét Emlékezett rá, hogy régebben örökbe akarták fogadni. Az ott­hon igazgatónője megjelent a szobában, mögötte pedig egy kö­vérkés férfi nézelődött A nagy­darab ember rábökött az ujjával és azt mondta, hogy „Ez a fiú megfelelne". Vincét valami is­meretlen érzés kerítette hatalmá­ba és csökönyösen elkiáltotta ma­gát hogy nem megy senkihez. Megpróbálták rábeszélni. Jó dol­ga lesz, szülei lesznek és így to­vább, de ő hajthatatlan maradt Barátjának akkor annyit mondott csupán, hogy az idegen ember nem rokon. Elte a nevelőintézet egyhangú napjait Lelke csak akkor rez­dült, amikor társainak levele, csomagja, esetleg látogatója ér­kezett Az intézet gyermekei vasárna­ponként kimenőt kaptak. Leg­többjüket várták a szülők, roko­nok, egy-egy gyermeket elvittek a gyárak szocialista brigádjai hét végére. Vincét senki sem hívta. Sétálgatott az utcán és nézte a kirakatokat A folyót is szerette nézegetni. A Tisza-szálló sarkánál meg­állt és elhatározta, hogy pénzt kér a vendéglőből kilépő embe­rektől. „Bácsi kérem, adjon egy forintot" Mire a kimenője le­járt, negyvenhét forint volt a zsebében. Mivel az intézetben minden pénzt le kellett adni a tanáriba, zsebkendőjébe kötötte, hogy ne csörögjön. Az ünnepek előtti vasárnapon izgatottan vár­ta a kimenőt Minden üzlet nyit­va volt A csemegében két na­rancsot vásárolt, majd betért a játéküzletbe, ,s egy lendkerekes autót kért A narancsért tíz fo­rintot, az autóért harminckettőt fizetett Megkérte az eladót, hogy nagyobb dobozba tegye az autót Szívesen adtak dobozt sőt pa­pírt és zsineget is, hogy becso­magolja Az autó mellé tette a két szép narancsot ós tetejükre egy vonalas írkalapot összehajt­va. A főpostán szép zsinorfrásával megcímezte a csomagot. „Pintér Vince részére, fiú nevelőotthon, Szeged, Londoni körút 15." Ha­zament és vacsora után gyorsan elaludt. Másnap este az ügyeletes nevelő kihirdette, hogy kinek jött postája. „Csomagja van Ábra­hámnak, Gajdosnak, Sikorának és Pintér Vincének." Nagyot dob­bant a szíve, s óvatosan körülné­zett társain, hogyan fogadják a nagy bírt. Nem vett észre senkin semmiféle változást. Csupán Pöttyös nézett rá értetlenül. A hálóteremben nagy ovációval fo­gadták Pintér Vince csomagját Legalább tízen körülállták, hogy mit kapott Vince szép nyugod­tan kibontotta a csomagot a címzést gyorsan lehasította, majd félretette a levelet amely a na­rancsok fölött volt Az egyik na­rancsot odaadta Pöttyösnek, hogy hámozza le és osztja el a cimboráknak. Saját írását olvas­ta .félhangon: „Kedves Vince! Az ünnepekre sok boldogságot kí­vánnak Rokonaid". Takarodó után fe'ére húzta a paplant és a lepedő sarkával törölgette te pergő könnyeit L iliputi város a város szé­lén. Lakói azonban nem mesehősök — a minden­napok főszereplői: olajmunkások, fúrósok. A keskeny járdák men­tén húzódó egyforma házacskák, barakkok utcákat alkotnak. A la­toknak — főleg hajdú-bihariak­nak, hevesieknek, Szolnok me­gyeieknek — külön boltjuk van a városkapun belül, orvosi ren­delőjük, kultúrotthonuk. Család nélküli otthona hatszáz ember­nek ez a húsz házból épült, utakkal, parkkal fölszabdalt „vá­ros". Az ajtó felett 4-es szám. Belül az öltözőszekrényekkel kirakott keskeny folyosóból nyílik a für­dő, a szárító, konyha és hat la­kószoba. Benyitunk egyikbe, öt ágy, éjjeliszekrények, vacsorama­radékról árulkodó asztal, székek. Kiss Ferenc fúrómester — fe­jén már a kucsma — munkába készül, a harmadik műszakban dolgozik. Délután ért vissza a szokásos, négynapos szabadságról, melyet Geyénházán töltött, a csa­ládnál. Este újabb 12 napig tartó kemény munka veszi kezdetét. — Hát bizony hiányzik a csa­lád. Két fiam van, egy 10 és egy 8 éves. Panaszom nincs rájuk, mindkettő jó tanuló. A család egy keresetből él? — Igen, a feleségem nem dol­gozik. Én a fizetésemet haza tu­dom küldeni, az 500 forint kül­szolgálati átalányból és a 150 fo­rint szállásköltségből kijövök magam. Mivel tölti a szabad idejét? — Nem járunk sehova — mondja. Elgondolkozik, vajon mit is szeret csinálni, majd rá­vágja: — Szeretek főzni, meg fütyül­ni. Vendég érkezik, hamiskás mo­solyú, borostás arcú bácsi. — Gyüjjön csak, aptya! — hív­ják a többiek. Kojzinger József mindig felvi­dítja a társaságot. Hat hónapja van a nyugdíjig, de nyoma sincs rajta a fáradtságnak. Szeret vicce­lődni. Büszke hat érettségizett gyerekére, a kisunokára. Mikor azt itteni életről be­szélgetünk, az emberekről, bará­tokról, és megkérdezem, kit sze­ret legjobban, azt válaszolja: hát a feleségemet! Egyre többen kukkantanak be a szobába a vendég hírére. Tré­ningben, fiatalabbak farmerben, amúgy otthonosan. Kíváncsi vagyok a „város" hí­rességére, Bohácsi Imrére. Beko­pogtatunk hozzá is. Újságolva­sás közben zavarjuk meg. Az ab­lakban kimosott zokni szárad egy spárgán. Az éjjeliszekrényeken üvegek, újságok, hinlőporos do­boz és cipőtisztító. Az ágy alatt egy pár csizma. A kályhán edé­nyek. Hallottam, hogy híres pikhercs­főző! Büszkén Vállalja hírnevét. Elém rakja a lábast: — Sajnos, elfogyott. Kár, hogy nem tudtam előre, hogy jön. Megvendégeltem volna. Nézze, van aki a húst szereli, én az öreglebbencset. A főzésen kívül mivel telik szabad ideje? — A városba nem járok. Rá­dió, tévé van, és minden szobá­nak egy Délmagyarja és Nép­szabadsága. Hogy mi hiányzik? Egy fogorvos. Hetek óta szedem a Demalgont, és jó tenne egy fodrász is, kapun innen. A fiatalok inkább eljárnak itt­honról, nekik hiányoznak a lá­nyok. Akik megelégszenek a íér­fitársasággal is, a kultúrotthon­ban tévéznek, biliárdoznak, vagy iszogatnak a „dühöngőben". A „dühöngő" a kultúrotthon épületében van. Az asztalokkal és iddogálókkal zsúfolt terem fa­lát egy lakó „freskója" díszíti. A korsós lány még stílszerű eb­ben a helyiségben. A pult előtti sorbanállók fölött megpillantom az olajosok Sinkovitsát, aki ez­úttal a sörkimérő szerepét játsz­sza. Munka után ó az egyik leg­népszerűbb ember. Sikerét nem hinném, hogy kizárólag a szí­nésszel való hasonla tussá gának köszönhetné. A másik teremben a legfiata­labbak biliárdoznak, néhányan kosárlabda-mérkőzést néznek a tévében. Vakulya József 18 éves, há­rom hónapja lakója a városnak. Lakatos szakmunkás képesítést szerzett. Egyébként motorkezelő. — Hogy miért jöttem ide dol­gozni Kunszállásról? A pénz hajtja az embert. Itt megkere­sem a 2500—2700-at is. A 19 éves Boross János mező­gazdasági gépszerelő, a vállalat üzemlakatosa. Szeretne a köz­gazdasági technikumba beirat­kozni. Érdeklik a műszaki köny­vek ... Az olvasóterem ajtaja mellett megyek el. Benyitnék, de zárva van. SZEGENY EMBER KARÁCSONYFÁJA ; Szokatlan külsejű kis kará­csonyfát állított az idén Zöldy 1 Pál nyugalmazott postaforgalmi igazgató. Szülőfaluja, Topolya hajdan volt szállási szegény em­bere készített ilyeneket még a század elején. Fenyőfa ritkán ju­tott ki a pusztára, ha jutott vol­na, akkor meg a pénzből nem futotta volna. Szegénység ide. szegénység oda. a gyereknek azonban csalt keltett a karácsony. ISövényekbe;] vágott koronafa — glédicsfa — nagy tüskéjű ágait kötözték-hajtogatták úgy, hogy megálljanak az asztalon. A tüs­kére szúrták ra aztán az almát, diót. mogyorut, a szaloncukrot, fügét, szentjánoskenyeret és az aszalt szilvát. Gyermekévekre emlékezve és a néprajzosok érdeklődésére ké­szült el most Szegeden, a Hor­váth Mihály utcában ez a fur­csa hangol ilot idéző korona­karácsonyfa. KOLTOI HANGULAT Mai keresztrejtvényünkben Juhász Gyula, a nagy szegedi költő karácsonyi verséből idézünk. VÍZSZINTES: 1. Az idézet második része. (A függőleges zárt betűk: A—ö—V—W.) 12. Csorogni kezd. 13. Kerek szóm. 14. Ellentétes kötőszó. 15. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg egyik vezetője volt (Oszkár). 16. Üdülőhely Jugoszlávia szlovéniai részén. 17. A trombita szava. 18. Meg­történt dolog. 19. Belpolitika, erősen" rövidítve. 20. Közöl. 21. Társasrag. a-val párja. 22. „Olyan, mint­ha égne, s folyna..." (Petőfi). 23. Híres szegedi író, az utolsó kockába keresztnevének kezdőbetűje ke­rül. 24. Igevégződés. 25. A sivatag hajója. 26. Régi torok rang. 27. Az ünnepek elótt nagy forgalmat bo­nyolított te. 29. Betűszomszédok. 30. Kötelezi ma­gát 32. Igényli. 33. A jég németül (EIS). 34. Ser­téshús. 35. ... -telek (helység a Kiskunságban). 36. A vízen sportol. 37. I. A. É. 38. A vét ige félmúlt alakja. 39. Vágja a kenyeret. 40. vRómai 50-es és 100-as. 41. Ruhát néhány mozdulattal helyére állít. 43. Légi, idegen összetételekben. 44. A stúdióból történik. 45. Kicsinyítő, a-ka párja. 46. Gyümölcs. 48. Szeged környékének kincse. 49. Düledező épület. 50. Szerencséje van a lottón. 51. Hivatalos papír. 52. Sárga németül (GELB). 53. Régi mongol államfő. 54. Mértani fogalom. 55. Önköltség, idegen szóval. FÜGGŐLEGES: 1. Az ünnepekre jó szórakozást ígér. 2. Tárgyalások. 3. A pedagógus teszi. 4. Drót, szláv nyelven (DRAT). 5. Érdekli, de csak a ma­gánhangzók! 6. R. D. 7. Operaénekesnő (Gabriella). 8. Az idézet kezdete. 9. Z. E. D. 10. Cipészszerszám. 11. A banya resze. 16. Versmondó színésző. 17. „nincs halotti... Toldi Lőrincnének" (Arany). 19. Budai Vilmos névbetűi! 20. Ebben a percben. 22. Földbe helyezi a magot. 23. Kicsi, szláv nyelven (MALI). 25. A csomagolás súlya. 26. Borbála. 27. Megkettőzött mássalhangzó! 28. Picasso 1949-ben készített híres plakátja. 29. Tengeri kikötőváros az NSZK-ban. 31. Város Ausztriában. 33. Mókus. 35. Légoltalom. 3(1 az is. 37. Az idézet befejezése. (A vízszintes zárt belük; ű—E—-E.) 38. Költemény. . j— J r* 6 1 7 u io | il 12 1 V 13 1 % 14 15 ** lt 1 17 18 l<­20 21 1 22 25 | s 26 , 1 28 •v * 30 31 32 31 34 35 H 3í •te 3­4U 4, , 421 "a 43 I". 44 1 1 IS 46 4' 45 4^ 50 1%. 51 52 53 "Si 54 55 u 39. Az arc része. 41. A tenger németül (MEER). 42. Támpont. 43. ... a telke mindennek. 45. Város Csehszlovákiában. 47. Nagyüzem. 48. Hegycsúcs. 49. Régi történet. 51. Erre a helyre. 52. G. E. B. 54. Római 99-es. 55. Rátonyi Róbert. Beküldendő a versidézet. A megfejtéseket leve­lezőlapon kérjük. A beküldési határidő mindig a megjelenéstől számított egy hét. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A december 13-i rejtvény helyes megfejtése a következő: Hunyadi László siratása. Kuruc és la­banc. Dózsa népe. Az ónodi országgyűlés. Dobozi. — A megfejtők közül könyvvasarlási utalvanyt ve­het át a szegedi Móra Ferenc könyvesboltban, ahol azért ott vásárolhat: Dér Gyula Vilmos, Etelka sor, Rábai József, Fadrusz u., Szabó Lajosné, MÁV Nagy állomás, Szendrey Erzsébet, öthatom u., Ud­vari Kálmán, Debreceni u„ ifj. Váradi Antalné, Szövetség u. Könyvet kapott postán: Hlavács Ildi­kó, Alsógöd, Siska Ágnes, Sándorfalva. Mclzgci Károly /

Next

/
Thumbnails
Contents