Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

PE.VTEK, 1810. DECEMEER 18. EGYOTT, MEGÉRTÉSSEL Szakszervezeti bizalmiak, munkájuk A tisztségviselők „hierarchiájában'' a bizalmi „rangja" a legalacsonyabb. Következésképpen ok vannak a legtöbben, akik a szervezett munkásság soraiban választott" vezetők. A szakszervezeti mozgalomban egyébként a bizalmiak tisztsége tekint vissza a legrégebbi múltra, s tartalmas tradícióval büszkélkedhet. A szervezett dolgozók most választják meg tisztségviselőiket. A bizalmiakat már újjáválasztották. * A Szegedi Gyufagyárban naponta 1 millió 240 ezer doboz gyufát készítenek. A dolgozók többsége leány és asszony. Czakó Gyulánét most ötödszörre is bizalminak választotta csoportja. A bizalom jó dolog, különösen ha a közvetlen munkatársaktól kapja az ember. Czakóné kereken negyven esztendeje dolgozik ugyanabban a munkateremben. 1931ben kezdte, zsenge kislánykorában. Mi a dolga egy bizalminak? — Sokrétű. — válaszolja. — Munkaverseny, szociális ügyek és mindenféle apró és nagy emberi dolog. Amikor kezdődik az iskolai tanítás, segélyt adunk a gyerekes anyáknak, elosztjuk az üdülési beutalókat. De legszebb feladat a munka szeretetére nevelni a fiatalokat. Aki megszereti és tud >s dolgozni, az megmarad a gyufagyárban. Czakóné csoportjában tizennyolcan dolgoznak, de közülük nyoloan megkapták a 25 éves jubileumi jutalmat is. Gyurik Józsefné annyit mond bizalmijóról, hogy régi jó munkásasszony. mindenki tiszteli és becsüli emberségéért, megértéséért. * Mészáros Istvánné pontosan tíz éve élvezi társai bizalmát. amelyet a mostani választásokon egyhangúan megújítottak. Csoportjának tagjai zömmel fiatalasszonyok és leányok. Komjáty Ferencné így dicséri: — Margitka nagyon rendes, a munkában is példakép lehet. — Gond is van — mondja Mészárosné —. különösen a beutalókkal. Keveset kapunk. Legutóbb is sorsolással döntöttük el. ki menjen üdülni. Egyébként a csoportom minden tagja rendesen befizeti a tagsági dijat, elmaradás még soha nem volt. * Beszédes. „talpraesett" asszony K oczka Ferencné. aki a mártógép mellett dolgozik. Hat éve bizalmi és a szocialista címet nyert brigádjuk a gyár egyik legjobb kollektívája. — A Szikra nevet viselő brigádunk a zöldkoszorús jelvényt is megkapta. Mindenben részt veszünk, ha kérnek bennünket.. Legutóbb egy szombati napon bejött mindenki társadalmi munCzakó Gyuláné Mészáros Istvánné Koczka Ferencné kát vegezni. Gépeket tisztogattunk. Jó hallani megjegyzését, hogy mennyire összeforrott a csoportjuk. „Nincs nekünk semmi bajunk, de a vezetőknek se velünk." S elegedettek a fizetéssel is. Ezernyolcszáz-kettőezerkétszáz között keresnek havonta. „Én a múlt hónapban 2260 forintot kaptam." Társa, Faragó Györgyné azt mondja bizalmijáról igen tömören, hogy „Nem szívbajos". * A bizalmiak közül talán a legfiatalabb Bihari Irén. Huszonegy éves még, de már hat éve dolgozik a gyufagyárban, ott ahol a gyufaszálakat töltögetik a gépek. A fiatal leányt most másodszorra választottak meg társai bizalminak. — Ennek örülök. Bár nincs sok gond a bizalmi funkcióval. — "Ezt hogy érti? — Talán tartózkodóak a csoportom tagjai velem szemben. Lehet, hogy nagyon fiatalnak tartanak? A legtöbb gond a segélyekkel van. — Mondjon egy példát társadalmi munkájából. — Egyik kislánynak roszszak a körülményei. Anyja nem ól. az apjával meg nem jön ki. Gondoltuk, hogy segítünk gondjaiban. Idegileg Bihari Irén is „kivan" a leány. Próbálkoztunk egy normális lakást szerezni neki, de amikor beszélgettünk erről vele, akkor kifakadt ránk. hogy ne foglalkozzunk vele. Ilyen dolgok is akadnak. * A bizalmi, mint a szakszervezet tisztségviselője legközelebb áll választóihoz, azok ügyeit közvetlenül intéri. Ezért a munkájáért nem kap semmiféle kedvezményt, vagy tiszteletdíjat. A normáját éppen úgy teljesítenie kell. mint másoknak, de talán még precízebben és jobban is kell dolgoznia, hiszen ő a bizalmi, járjon elöl jó példával. A bizalmiak mégis szívesen végzik feladataikat. Czakónéval együtt vallják: a bizalom komoly dolog, örömmel tölti el az embert. Gazdagh István Haang Luong nagykövet kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hoang Luongnak. a Vietnami Demokratikus Köztársasag budapesti nagykövetének Magyarországról történő hazatérése alkalmából az országaink közötti kapcsolatok ápolása és állandó erősítése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréséül a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének I. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonca Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön a Parlament Munkácsy-termében ünnepélyes keretek között nyújtotta at a nagykövetnek. A kitüntetés átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes, a külügyminiszter elsó helyettese, dr. Perjési László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke. (MTI) Kilenc olajkúltal több Kitűnően dolgozott az ,'iden a szegedi kőolajfúrási üzem. egyesztendős kutatási tervét a pártkongresszusra teljesítette. Most újabb sikert értek ef az olajbányászok: a kedvező enyhe időjárást kihasználva minden eddiginél nagyobb túlteljesítést értek el. Terven felül több mint 15 ezer méternyi fúrási munkát végeztek el december második hetéig. A december 31-ig végzett munka pontosan kilenc algyői kútnak felel meg. A kutatók ezzel hozzájárulnak a termelővállalat jó eredményeihez is, hiszen az új kutak segítik az olajtermelést. Járda épült társadalmi munkával A város külső területein lakóknak legnagyobb gondja talán a járda. Sok helyen rossz, girires-gödrös, sok helyről pedig úgy általában is hiányzik. Így volt ez hosszú éveken át Bak tóban is. A II. kerületi tanács ugyan százezreket költött Baktóra, de hát attól még nem lesz minden utcában aszfaltjárda. Többre meg pénz sincs egyelőre, és főként az építő, kövező kapacitás a hiánycikk. így azután az ott lakók választhattak a bizonytalan és távoli majd és az azonnal között. Az utóbbi mellett döntöttek. Hozzáláttak maguk a járdaépítéshez. A baktói soron a Népdal utca es a Voroszas^ló utca közti mintegy 230 méteres szakaszon készítik el a járdát az Ösz utcából kikerült téglákból. Maguk végzik el az alapozást, a feltöltést, és a téglák beépítését. Mindent maguk csinálnak, a tanács csak az anyagot, szállítja a munkákhoz. Hamarosan el is készülnek, hiszen már csak mintegy húsziméteres szakasz van hátra. Egy vállalat távoli határidővel legalább 30 ezer forintot kért volna ezért a munkáért. így viszont csak az építőanyagot kellett odaszállítani. A lakók segítettek magukon. Mintegy 15 ezer forint, értékű társadalmi munkával járdát építettek. Tízmilliós bírság a vizek szennyezéséért Ösztönzés tisztítótelepek építésére Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén — amelyhez egész Csongrád, valamint Békés és Bács raei'-e egy része tartozik — hetvenhárom üzem. vállalat sértette meg a vízvédelmi rendelkezéseket és ezért csaknem 10 millió forint bírságot róttak ki rájuk az idén. A legtöbb kárt a hasznos vizek minőségének rontásával a Mezőhegyesi Cukorgyár okozta és 1 millió 225 ezer forint befizetésére kötelezték. Az üzem szennyvizét több községen keresztül haladó csatorna vezeti a Marosba, mégis alacsony vízálláskor a folyóban a beömléstől számított tíz-tizenöt kilométer távolságban is gyakran kimutatható a szennyeződés. A bírságolással kapcsolatban Szépfalusi József. az igazgatóság vízminőségi felügyeletének vezetője elmondotta: nem a büntetés a cél, hanem az, hogy a bírság ösztönözze az üzemeket új, korszerű tisztítótelepek létesítésére, illetve a régiek bővítésére, felújítására. A befizetett összegből az OVH keretén belül ugyanis alapot képeznek. A vízügyi alap intéző, bizottsága ebből. nyújt meghatározott rendeltetéssel felhasználható támogatást • azoknak a vállalatoknak, amelyek nem zárkóznak el a szennyvizek tisztítására szolgáló berendezések megépítésétől és hajlandók erre a célra beruházni. Például ilyen üzem éppen a legtöbbször megbírságolt Mezőhegyesi Cukorgyár, amely nem rég egymilliós összegű céltámogatást kapott. Cselekvő közéletiség H

a nem is túlságosan sűrűn, mostanában azért szívesen mondogatjuk, hogy jó a légkör, nyugodt a hangulat az országban a munkához, a társadalom építéséhez. Kedvük van az embereknek akár a kőtelezőn túl is dolgozni. Ahogy a X. pártkongresszus határozata megállapítja: „Államunk szocialista jellegének megfelelően, az állami szervek sok feladat megoldásába bevonják a különböző társadalmi szervezeteket, a dolgozók egyre nagyobb tömegeit. A lakosok százezrei vesznek részt az allam tevékenységében mint tanácstagok és a tanácsok mellett működő aktivisták, bírósági ülnökök, népi ellenörök." Az egészséges, demokratikus közélet apró sejtekből indul, s ezekre építve alakul ki. Elképzelhetetlen, hogy ..fent" élénk, őszinte légkör legyen, mondjuk például a közélet egyik legfelső fórumán, a parlamentben, s ugyanakkor a társadalmi együttlét „alsóbb" régióiban, a lakóházban, melyben élünk, a munkahelyen, ahol mindennapi munkánkat végezzük, környezetünkben, a kerületben, a városban ne törődjenek egymással, közös dolgaikkal az emberek. Manapság mindenki lehet közéleti ember, ha az akar lenni, még ha tehetsége, iskolázottsága, körülményei esetleg bizonyos mértékig be is határolják közéleti tevékenységének körét. A keretek is megvannak hozzá. A különböző társadalmi és tömegszervezetek, a tanácsok arra is szolgálnak, hogy összegyűjtsék a társadalomért külön is tenni akaró embereket, s fórumot biztosítsanak tevékenységüknek. Ez egyáltalán nem önmagáért való törekvés, hiszen a szocializmust építeni másodállásban nem lehet — ahogy ezt Kádár János kongresszusi vitát összefoglaló beszédében tréfás hangnemben, de nagyon is komoly tartalommal fejtegette —, ahhoz az egész társadalom mind jobban fokozódó aktivitása szükséges. Eletünket nem egyes kiválasztottak számára akarjuk szebbé és jobbá tenni, hanem minden dolgozó ember számára, tehát mindenki munkájára, s mindenki beleszólására számítunk a közügyekben. A közügyekben, melyeknek a közélet fórumain, a közéleti emberek véleménye alapján kell eldőlniük. Közéleti ember — ez a titulus nem mindig hangzott ilyen tisztán, világosan. Volt idő, amikor mellékgondolat is járult hozzá, inkább pejoratív értelemben, jelentésben használtuk. Mert ki volt közéleti ember minálunk hajdanán? Elsősorban ugyebár a politikus, a miniszter, azután a főispán, az alispán, a főjegyző, az aljegyző, a varosatya, a virilista. „Közéleti" ember válhatott abból, akit származása erre indított: a főrend, a földbirtokos, a dzsentri. S „közéleti" emberré válhatott néhány olyan foglalkozási ág űzője is. mint az ügyvéd, a pap, s uram bocsá', az újságíró is. De lehetett-e közéleti ember a kétkezi munkás, a paraszt, a hivatalnok? Akkor ugyan soha! Hát azért természetesen nem soha, mert végül is az lett belőle, csak közben éppen meg kellett fordulnia a világnak. Most. negyed évszázaddal a felszabadulás után. a szocializmus alapjainak lerakása után, már nem az a kérdés. hogy ki lehet közéleti ember nálunk, mégcsak az sem. hogy megvannak-e azok a lehetőségek, azok a fórumok, melyek módot adnak a közéleti tevékenység kibontakoztatására. hanem az, hogv eléggé felhasználjuk-e a megteremtett fórumokat, lehetőségeket; hogy mindenütt és minden esetben igényeljük-e, megszervezzük-e. segítségül hivjuk-e a közéleti emberek munkáját, áldozatkészségét? „Az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata. Ezt úgy kell megoldani, hogy erősödjön a központi hatalom, fokozódjon a kormányzati szervek munkájának hatékonysága cs ugyanakkor növekedjen a helyi szervek önállósága, a tanácsok önkormányzati tevékenysége és mind aktívabb legyen a lakosság részvétele a tanácsok és más állami szervek és testületek munkájában" — állapítja meg a X. kong* resszus határozata. Ha jól emlékszem, a Napkirálynak, a XIV. Bajosnak tulajdonítják azt a mondást, hogy „a népet akarata ellenére is boldoggá lehet tenni". De bárki is mondta, ha mondta, a történelem már elégszer bebizonyította, hogy ez sohasem sikerülhet. Csak az emberekkel, a néppel együtt, velük egyetértésben lehet eredményeket elérni. Ez volt az alapja hazánk fejlődésének az elmúlt 26 évben, s most, amikor a pártkongresszus kimondta, hogy a szocialista társadalom építését az eddiginél magasabb fokon kell folytatnunk, különösen fontos, hogy élővé tegyük a közélet fórumait, hogy az emberek sokaságát vonjuk be napi feladataink megoldásától kezdve, távlati terveink elkésziI téséig. K

ülönösen fontos ez egy olyan gyorsan, dinamikusan fejlődő városban is, mint Szeged, ahol a fejlődés az örömök mellett mind újabb, s újabb gondokat hoz, i s ezek súlyozása, megoldásuk sorrendjének megállapítása a lakosság bevonása nélkül szinte el sem képzelhető. Amint Biszku Béla kongresszusi beszédében a többi között mondotta: „A szocialista társadalom felépítéséhez a dolgozó j tömegek tevékeny közreműködésére, cselekvő közéleti részvételére van szükség ... Csak a szocializmus képes százak, 1

ezrek, és tízezrek; párttagok és pártonkivüliek; a tömegek alkotó részvételét biztositani a döntésekben." Fehér Kálmán Ülésezett a III. kerületi tanács Tegnap, csütörtökön délelőtt ülést tartott a III. kerületi tanács az alsóvárosi pártszervezet helyiségében. A napirendi javaslatok előtt Vincze Antal vb-elnök beszámolt a tanács határozatainak végrehajtásáról és a végrehajtó bizottság két tanácsülés közti munkájáról. Sziládi Sándor hozzászólása után dr. Dékáriy Géza titkársági csoportvezető, a panaszok es köserdekú bejelentések intézéséről tájékoztatta az ülés résztvevőit. A vita után — melyben felszólalt Teleki Ferenc, ördögh Mátyás, Sziládi Sándor, Virág István, Zsigó Istvánné, Hernádi János, Gyuris István —, a tájékoztatót a tanácsülés elfogadta. Következő napirendként Vincze Antal vb-elnök a Hl. kerületi tanács 1971. első negyedévi munkatervéről számolt be. melyet a tanácsülés egyhangúlag elfogadott. Végül tanácstagok — Sziládi Sándor, Csanádi Balázsné, Virágli István. Kurunczi István, Borka László, Gera Jánosné, Teleki Ferenc és Gladics József — bejelentései, interpellációi hangzottak el. A feltett kérdésekre az elnökség tagjai: Bódi László országgyűlési képviselő, Markos Károly vb-titkár, és Vincze Antal vb-elnök válaszolt.