Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

8 SZOMBAT, 1970. NOVEMBER 7. i ii Sz. Lukács Imre A FENY ABLAKAI Gépjavítas MEGBECSÜLT FIATALSÁG K

i ne tudná, hogy a tudományos és technikai forradalom igen magas követelményeket támaszt az emberekkel szemben. Ügyis mondhatnánk, minden okos gondolat, a tudomány és technika legújabb vívmánya annál jobban érvényesül, annál inkább eredményesebb, minél inkább hozzáértő emberek kezébe jut, jól felkészült szakemberek alkalmazzák. Következik ebből az is. hogy a magyar mezőgazdaságban napjainkban már alapvető kötelesség az anyagi és szellemi erőforrások újratermelésének az összhangját megteremteni. Ezt szolgálja különböző színvonalon a szakemberképzés is. Az ember lényegében a leggyorsabban változó termelőerő és ismereteinek bővülése, a különböző szintű szakmai ismeretek, az egész élelmiszer- és fagazdaság területén meghatározó. Ezt tartották szem előtt, amikor kidolgozták a MÉM gazdaságpolitikai célkitűzéseit elősegítő, szakoktatás-politikai irányelveket és az elkövetkezendő esztendőkben, a negyedik ötéves terv során ennek arányában gondoskodnak a szakemberképzésről. A mezőgazdasági nagyüzemekben az átszervezés óta ugrásszerűen nőtt a szakemberigény. Az elmúlt egy évtizedben az élelmiszer-gazdaságban dolgozó mérnökök száma 11 ezerről 23 ezerre, a technikusok száma 8 ezerről 38 ezerre emelkedett Ma már 9 ezer szaktechnikus és 160 ezer szakmunkás dolgozik különböző mezőgazdasági nagyüzemekben. A harmadik ötéves tervben 7 ezer mérnököt, 9 ezer szaktechnikust, 18 ezer technikust, és 40 ezer szakmunkást képeztek ki a szakoktatási intézményekben. Mindezek ellenére a legutolsó szakember-összeírás alkalmával megállapították, hogy még a termelőszövetkezetek 32 százalékában nincs egyetemet, vagy főiskolát végzett szakember, a brigádvezetők nagyobb része nem rendelkezik szakmai végzettséggel és a fizikai dolgozók 9 százalékának van csupán szakmunkás-bizonyítványa. A MÉM 149 szakoktatási intézményében a tanulók száma megközelíti a 60 ezret. Ezenkívül minden esztendőben 6—8 ezer szakember vesz részt szervezett továbbképzésen. Persze ezek csak számok. Elengedhetetlen, hogy az egyetemek, főiskolák, technikumok ne csalt létszámban „gondolkodjanak", hanem fokozva a színvonalat, minél képzettebb, a nagyüzemi gazdálkodásra jobban felkészült szakembereket adjanak át a gyakorlatnak. Ezt szolgálja az is, hogy ezekben az intézményekben egyre, több olyan oktató-nevelő található, aki 3—5 éves gyakorlattal rendelkezik, így aztán az oktatás során ez a „gyakorlatiság" jól hasznosul. A magyar mezőgazdasági szakemberképzés egyre inkább elismert. Az egyetemi és főiskolai oktatók 23 százaléka rendelkezik tudományos fokozattal és az oktatók 40 százaléka idegen nyelvvel is „dolgozik". Így nagyobb a kitekintés a világ mezőgazdasági eredményére és könnyebb tanulmányozni a haladó, jó módszereket. A külföldi tapasztalatokra igen sokat adunk. Elsősorban a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, NDK eredményére és a világ többi fejlett mezőgazdasággal és élelmiszeriparral rendelkező országaira, így Nyugat-Európából Dánia, Franciaország, Hollandia, sőt az egyesült államokbeli szakoktatási tapasztalatokra is. Az egyetemek, főiskolák, technikumok széles körű és kölcsönös nemzetközi kapcsolatokat alakítottak ki. Ennek következtében a tanulók már a tanulmányi évek alatt külföldi cseregyakorlatokon vesznek részt. Ezzel részben felkeltik az érdeklődésüket a világ élelmiszer-gazdaságának megismerésére, másrészt pedig az idegen nyelvek elsajátítására. Tavaly például a MÉMhez tartozó oktatási intézményekből 850 tanuló vett részt külföldi termelési gyakorlaton és ugyanennyi külföldi tanuló járt hazánkban, leginkább 8—10 baráti országból és fejlett mezőgazdasággal rendelkező államból. Az intézmények a haráti országok 30 egyetemével, főiskolájával és mintegy 50 közép- és szakmunkás iskolájával tartanak kapcsolatot, szerződés rögzíti a közös kutatási és oktatási témákat, a dokumentációk cseréjét, valamint az oktatók és hallgatók cseréjét. Mindinkább elismerik a magyar törekvéseket is, a magyar élelmiszer-gazdálkodást, nem utolsósorban az oktatás színvonalát. Ennek keretében az elmúlt évben az oktatási intézményekből 410-en jártak külföldön tanulmányúton, szakértőként, vagy vettek részt konferenciákon. Ez is bizonyltja, hogy a magyar mezőgazdasági szakoktatásnak egyre növekvő tekintélye van, nem szólva arról, hogy a felsőfokú intézményekben közel 300 külföldi tanul, leginkább fejlődő országokból és baráti országokból. A fény ablakai tehát messzire világolnak. Az, hogy a magyar mezőgazdaság megtett útja elismerésre méltó, részben ennek is köszönhető. Napjainkban, méginkább a jövőben, a szellem forradalmát is éljük. Ehhez elengedhetetlen a művelt fők sokasága. Minél műveltebb egy ember, annál jobban dolgozik. Mégis napjainkban gyakran joggal megkérdezik; hová lett az a sok fiatal, egyetemet végzett közgazdász, agronómus, technikus, mert jelentős részük bizony nem a mezőgazdasági nagyüzemekben Soha ilyen nagyszabású, széles körű munkaverseny nem bontakozott még ki a szegedi járás ipari, kereskedelmi üzemeinél, mint éppen napjainkban, a X. pártkongresszus tiszteletére. A munkafelajánlásokra és a nemes versengésre jellemző az, hogy most 2417-en vetélkednek a szocialista brigádokban. Április 4. tiszteletére 108 brigádban tettek felajánlást a tagok, most viszont 143 brigádban. Ezek közül 64 elnyerte már a megtisztelő szocialista brigád címet, 79 pedig e címért küzd. A különböző munkabrigádokban is szép vállalások születtek és természetesen az egyéni felajánlásoknál is. Vannak olyan kereskedelmi egységek, boltok, ahol egy-két ember dolgozik, nyilvánvaló, itt nincsenek brigádok. Ennék ellenére a kongresszusi verseny igen szervezett, és a különböző egységekben, a kislétszámú munkabrigádokban és az egyéni versenyzők száma eléri az 1252 főt. A járás iparában jelentős szerepet töltbe a tápéi hajójavító, a szőregi borpalackozó és téglagyár, a sütőipar, a ktsz-ek és háziipari szövetkezet. A járás 9 áfész-ében is példa nélküli a versenymozgalom népszerűsége, hiszen az 1388 dolgozó közül 1348 vesz részt a kongresszusi vetélkedésben, vagyis 97,5 százalék. Az ipari üzemek 2546 létszámából 1069 munkás csatlakozott, örvendetes, hogy mindenütt a kommunisták jártak elől jó példával, a párttagokat találjuk a verseny élenjárói, szervezői között. Az árvíz- és belvízkárok következtében mintegy 10 millió forint termelési érték esett ki és a kongresszusi munkaverseny tiszteletére tett vállalásokkal, teljesítésekkel ezt a kiesést már pótolták. Az üzemek közül egyedül a szőregi téglagyárban van némi probléma, ugyanis a tervezett létszámból 20—25 munkáskéz hiányzik. A felajánlások között igen jelentős szerepet játszik a szőregi járási építő ktsz tevékenysége, hiszen az árvíz és található. Ez igaz. Az is igaz viszont, hogy nemcsak a mezőgazdasági pályákról van elvándorlás, elég megemlítenünk a pedagógusokat. Sőt, bizonyos fokú „lemorzsolódással" a jövőben is kell számolnunk. Az is nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaságból a legképzettebbek mennek el. Mégis nem kilátástalan, nem reménytelen a helyzet. Részben mert a mezőgazdasági nagyüzemek további fejlődésével még kedvezőbb, még jobb lehetőségeket kínálnak a fiataloknak, a szakképzett munkásoknak, azoknak, akik nagyobb szakmai intelligenciával, szakmai műveltséggel rendelkeznek. Másrészt a helyekért, az egzisztenciáért is jobban meg kell majd verekedni. A negyedik ötéves tervben az igények felmérése alapján az élelmiszer- és fagazdaságban évente 900 fő mérnököt és állatorvost, ezer üzemmérnököt, 2500 szakközépiskolást és 6—8 ezer ifjú szakmunkást képeznek majd ki. Természetesen a felnőtt dolgozók szakmunkásképzésére is nagy gondot fordítanak, valamint a betanított munkások tanítását is javítják, eredményesebbé teszik. Nem is szólva a szakemberek szervezett továbbképzéséről. Mindezt az MSZMP tudománypolitikai irányelveivel és a MÉM tudománypolitikai állásfoglalásával összhangban. Úgyszintén a felsőoktatási intézményekben a színvonalasabb munkát, a kutatás hatékonyságát, a korszerű technikai és új tudományos kutatási eredmények jobb felhasználását valósítják meg. Fényre mindig is szüksége volt az embernek. belvíz sújtotta területeken 40 lakás felépítését vállalta, ebből Kiskundorozsmán 25-öt, Deszken, Tiszaszigeten, Szőregen 15-öt. Az utóbbi hetekben meggyorsult az építkezés, korábban anyaghiány is akadályozta e munkát. Már bizonyos, hogy több mint húsz háznál egy szobát lakhatóvá tesznek a közeli napokban. A járási általános ktsz (Sándorfalva), a belvíz rongálta házakat felújítja Kistelektől Csengeléig, Bakstól Sövényházáig. Jellemző a munkaintenzitásra, hogy egyre szebb eredményt érnek el az üzemekben. Szőregen például a papucskészítő részlegnél naponta 800 pár papucsot készítenek el, ezelőtt három évvel mindössze 80—90 pár, ha sikerült. A tápéi hajójavító kollektíváját is dicséret illeti, hiszen hosszú hetekig víz alatt állt az üzem, s vállalták a dolgozók, hogy a víz levonulása után egy hét alatt beindítják a teljes termelést, kicserélik az elázott kábeleket. Szavukat megtartották. Már a félévi tervteljesítéseknél is megmutatkozott a célratörő' munka, a verseny hasznos szelleme. Az összes ipari árbevétel 1970re 421 millió 643 ezer forint. A félévi teljesítés 205 millió 874 ezer forint A harmadik negyedévben pedig minőségi változás tapasztalható, éppen a kongreszszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny következtében. A kereskedelemben is pozitív a mérleg. Mind az ipari, mind a kereskedelmi egységek nyereségtervüket túlteljesítették. Csupán a hajójavítóban és a téglagyárban van némi probléma az első félévi mérleg alakulásában. Az iparban a tervezett nyereség félévre 14 millió forint, ezzel szemben 17 millió 700 ezer forintot teljesítettek. A kereskedelemben a 12,7 millió forint nyereség helyett 16 millió 30Q ezer forintot. Az eredményességet elősegítette az is, hogy a gazdasági vezetők mindenütt támogatják a versengést és segítik a munkabrigádokat. Jó néhány fiatal mondogatja manapság; nincs értelme a közéleti szereplésnek, nem becsülik meg eléggé őket és munkájukat, sőt lépten-nyomon letolják az idősebbek. Ez nem így van, szép bizonyíték rá Baranyai Éva esete is, akit a közelmúltban választottak meg a szegedi járási pártvb. tagjainak sorába. — Szegeden a Radnótiban érettségiztem, nem gondoltam, hogy egyszer még ilyen megtisztelő feladat jut rám. Először a szövőgyárban dolgoztam majdnem egy évig, aztán kerültem mostani munkahelyemre, a kiskundorozsmai áfész-hez könyvelőnek. Négy éve irányítom a KISZ-szervezetet, közben tanulok a marxista egyetemen és a képesített könyvelői tanfolyamot is letettem. A legnagyobb vágyam, hogy majd a közgazdasági egyetemre is bekerüljek és elvégezzem. Fiatal még Baranyai Éva, Kiskundorozsmán lakik, rokkant nyugdíjas szüleivel. A KISZalapszervezet, amelyet irányít, 30 tagú és eléggé aktív. A foglalkozások rendszeresek és klubjellegűek. Dorozsmán is lehet hasznos időtöltéssel találkozni a KISZszervezetben. — A fiatalok problémáival szeretnék elsősorban foglalkozni, természetesen nincsen sok tapasztalatom, ezért nagyon szeretném, ha segítenének az idősebb elvtársak, hogy ne csalódjanak bennem. Örülök is ennek a megtiszteltetésnek, hiszen nagy bizalmat kaptam, az eddigi munkám, fáradozásom és életem mérlegre tevődött, sok fiatal köMinden esztendőben meghirdeti a területi szövetség versenyés tapasztalatcsere bizottsága a szegedi járás szövetkezeteiben, szakszövetkezetedben, valamint Szeged város négy gazdaságában a betakarítógépek kezelőinek versenyét. Az idén ez a vetélkedés a X. kongresszus tiszteletére indult Három kategóriában kombájnosok, bálázógép-kezelők és aratógép-kezelők indultak a nagy vetélkedésben. Tizenhat szövetkezet csatlakozott, küldte el nevezését, végül azonban 11 gazdaság dolgozóit értékelte a bizottság. Huszonhárom kombájnos, 6 aratógép-kezelő és 7 bálázógép-kezelő között osztották ki az okleveleket, díjakat. A mennyiségi követelmények mellett figyelembe vették a minőséget, a balesetmentes betakazül választott ki engem a párt. A közvetlen munkatársaim is nagyon örültek és azok a fiatalok, akikkel idehaza együtt dolgozom. A mindennapi munkában, a szocializmus építésében és irányításában is mindenkor számítunk a fiatalokra. Generációk váltják egymást, s adják át a stafétabotot. Idővel a fiatalabbaknak kell átvenni azt a szerepet, amit most az idősebbek látnak el, s igen hasznos tapasztalatok átadásával, tudatos felkészüléssel megkönnyítik ezt a folyamatot. rítást és a gépek fődarabtörés nélküli üzemeltetését. A kombájnosok versenyében az első helyet Ferenczi Péter, a tiszaszigeti Búzakalász Tsz tagja szerezte meg, második Dusik Imre, harmadik Sípos Dániel, a szegedi Móra Ferenc Tsz-ből. Az ara tógép-kezelők közül Bálint János, a kiskundorozsmai József Attila Tsz dolgozója szerezte meg az első helyet, második Vecsernyés Jenő, a rúzsai Népszabadság Tsz, harmadik pedig Szabó László, a csengelei Egyetértés Tsz tagja. A bálázógépkezelők közül Laczi János, tiszaszigeti Búzakalász Tsz. ifj. Puskás Tamás, dorozsmai József Attila Tsz, és Bodó Ferenc, tiszaszigeti Búzakalász Tsz a sorrend. Az első. második, harmadik helyezettek pénzjutalomban részesültek. KONGRESSZUSI VERSENYBEN A LEGJOBBAK