Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

5 SZOMBAT, 1970. NOVEMBER 7. Válaszol az illetékes A grillcsirke ára Október 21-i lapunk Olva­sóink írják rovatában megje­lent Reklámtól a grill-csir­kéig című írásra választ kap­tunk a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalattól. Az írásban többek közt szere­pelt az is. hogy Budapesten olcsóbban. 62 forintos áron lehet kapni a grill-csirkét. A vendéglátó vállalat igazgató­ja, Szabó József válaszában leírja, hogy a csirke ára at­tól is függ, milyen minőségű alapanyagból állították elő. A tisztított baromfit ugyanis három osztályba sorolva le­het kapni, különböző beszer­zési áron. A szegedi bisztrók (Boszorkánykonyha. Napsu­gár) I. osztályú áruból készí­tik a grül-cslrkét, ezért a je­lenleginél olcsóbb áron nem tudják forgalomba hozni. Elkopott gyalog átjáró Lapunk szeptember 30-i számában közöltük K ondász Istvánná kérését hogy a II. számú kórház előtti villa­mosmegállóhoz jelöljenek ki gyalogátkelőhelyet. Kérésére a Móra Ferenc lakásszövet­kezettől kaptunk választ, melyben közlik, hogy a la­kásszövetkezet igazgatóságá­nak javaslatára a III. kerü­leti tanács építési és közle­kedési osztálya a gyalogát­kelőhelyet már május 17-én kijelölte. A Lendvay utca és a Tolbuhin sugárút kereszte­ződésében az úttestet le is festette. Az átkelőhely előtt mind­két irányban 30—30 méter távolságra a KRESZ-ben elő­írt figyelmeztetőtáblát is fel­állították. A levélírót bizo­nyára az téveszti meg. hogy az átjáró festését májusban elkészítették, és az alig egy hét után lekopott. Azóta sem festették újra. A . járművek pedig a táblák figyelmeztető jelzését nem veszik figye­lembe. Dr. Biczó György hazaérkezett A Testvérvárosok Világszö­vetségének végrehajtó taná­csa a napokban tartotta szo­kásos ülését, melyen — mint azt már jeleztük — részt vett dr. Biczó György, a szegedi városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, a Test­vérvárosok Világszövetsége végrehajtó biozttságának tag­ja is. Az ülés részint a lenin­grádi kongresszuson hozott határozatok végrehajtásáról, megszervezéséről tárgyalt, ré­szint a testvérvárosoknak a béke és biztonság kérdésében betöltött feladatával foglal­kozott. U Thantnak küldött táviratában az ülés felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy te­gyenek meg mindent a béke és biztonság megszilárdításá­ra. A végrehajtó tanács ülé­sén felmerült az európai testvérvárosok konferenciája megrendezésének gondola­ta is. Az ülés végeztével dr. Biczó Gvörgy a franciaorszá­gi Le Havre-ból hazaérkezett Szegedre. Ár- és belvizes házak helyreállítása A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának jelentése A Központi Statisztikai Hi­vatal megyei igazgatóságá­nak legutóbbi jelentése ösz­szegezte az ár- és belvízká­rok helyreállítását. Bevezetőül megállapítják, hogy az átlagosnál csapadé­kosabb években megyénk je­lentős területén rendszeresen károkat okoznak a belvizek. A kárveszélyt fokozza, hogy e területek lakóépületeinek "többsége elavult, régi építé­sű. nagy részük vályog-, il­letve sárfalazatú. Az elmúlt igen csapadékos tél. a Tisza völgyében levonuló rendkívül nagy és hosszan tartó árhul­lám példátlanul nagy káro­kat okozott. Amíg a korábbi belvizes években általában 100—200 lakóépület ment tönkre, most több mint 4000 lakóház károsodott, s ennek helyreállítása több mint 400 millió forintba kerül. A belvíz miatt 3 ezer 716, árvíz miatt pedig 587. tehát összesen 4 ezer 303 lakóház rongálódott meg Csongrád megyében. Ezek közül 2 ezer 713-at újjá kell építeni, míg 1590 javítással helyreállítha­tó. A lakásállomány károso­dása a községek közül Kis­zomborban — itt a lakások 17 százaléka károsodott —, Mindszenten. Algyőn és Tá­pén. a városok közül Makón. Csongrádon és Hódmezővá­sárhelyen volt a legnagyobb arányú. Viszonylag rendben és gyorsan intézkedtek a hely­reállításért. Az eredeti he­lyükön újjá nem építhető házakhoz a helyi tanácsok a távlati rendezési terv alap­ján időben biztosították a szükséges telkeket. A megyé­ben ajánlott típus- és csalá­diház-terveket díjmentesen bocsátották az építkhzők ren­delkezésére. Az építkezők so­ron kívül, kedvezményes épí­tési hitelben részesültek. A helyreállítás építési igényé­nek ismeretében felmérték a rendelkezésre álló és a más megyéből igénviendő építő­ipari kapacitást, javaslatot tettek ennek területi szét­osztására. s felkérték az il­letékes szerveket és hatósá­gokat. hogy jelöljék ki a vál­lalatokat. és szövetkezeteketa munkák elvégzésére. Az intézkedések ellenére az árvízi védekezés megszűnése óta eltelt közel négy hónap alatt az újjáépítési-helyreál­lítási munkák nem haladták a kívánatos ütemben, s az a helyzet, hogy jó részük át­húzódik a következő eszten­dőre. Október közepéig az újjáépítendő 2 ezer 700 lakó­ház közül 1700 építéséhez még hozzá sem kezdtek. Mindössze negyven épület készült el. további 53-ban már egy helyiség lakható. 290 épület tető alatt van, 373-nak a falait felhúzták, csak a tető van hátra, s 289 épület még ennél alacso­nyabb készültségű. A helyre­állításra szoruló 1600 épület­ből 300-at rendbe hoztak már. de közel 600-hoz még hozzá sem kezdtek. A célkitűzések megvalósí­tását. a károsultak otthonai­nak mielőbbi felépítését szá­mos körülmény hátráltatta, illetve hátráltatja. Kitűnik a jelentésből, hogy az építke­zéseket legnagyobb mérték­ben a téglahiány gátolta. Az országos szervek nem tud­tak 1970-re az ár- és belvíz­károk előtt szerződéssel le­kötöttnél több téglát biztosí­tani. Az év második félében — amikor az újjáépítés meg­kezdődött — még a megígért mennyiség sem érkezett meg­felelő ütemezésben a megyé­be. Augusztusban 7 millió helyett 5. szeptemberben 13 millió helyett 3 és fél millió darab tégla érkezett. Tehát október végéig a szükséges és megrendelt téglamennyi­ségnek csak a fele érkezett meg. A rendelkezésre álló tégla területi és építkezők közötti elosztása sem volt megfelelő, nem sikerült meg­oldani a károsultak elsődle­ges kiszolgálását. A tégla mellett hiány van kavicsból, vasbteongerendá­ból. parkettából. Emiatt sok helyen a födémeket fageren­dával építik, parketta helyett pedig hajópallót raknak le. Nagy gondot okoz az építte­tőknek. hogy az építőipari szervezetek által épülő há­zak ára nem. vagy csak rész­ben ismeretes, az árak maxi­málására — Szabolcshoz ha­sonlóan — az ígéretek elle­nére nem került sor. Az épí­tőanyagok ára — főként a más megyéből történő szál­lítások miatt — emelkedett, s a kivitelezők azt. áthárítják a károsultakra. Létfontosságú, hogy a fe­dél nélkül maradt családok minél hamarabb beköltöz­hessenek új otthonukba, vagy annak legalább egy helyisé­gébe. a megrongálódott épü­letek helyreállítása pedig még a tél beállta előtt be­fejeződjék — vonják le a végső következtetést a jelen­tés készítői. Mit lehet hozzá­tenni mindezekhez? Csak annyit, valóban égetően fon­tos, hogy a károsulták feje fölé minél előbb tető ke­rüljön. G. I. PIAC Csökken a felhozatal, ingadozó árak Tagadhatatlanul közeledik a tél — mutatja ezt a tsz-ek és a termelők felhozatala is. Az áruválaszték korántsem olyan gazdag, mint egy hó­nappal ezelőtt. A pincék, rak­tárhelyiségek megtelnek a hidegebb időkre eltett zöld­ségfélékkel. A múlt. hetihez képest most 0,50—1 forinttal növekedett az egyes gyümöl­csök. zöldségek ára. Paradi­csommal már csak elvétve találkoztunk. A csirke ára továbbra is ingadozó — de cjlég alacsony — határok között mozog. 20 —26 forintért árulták a teg­napi piacon kilóját. Tojást 1.70-ért, 1,80-ért is lehetett ugyan kapni, de legtöbb he­lyen 2 forintot kértek érte. Aru Ára -tói -ig burgonya, kg 3,00— 3,50 sárgarépa, kg 2,50— 3,00 gyökér, kg 4,50— 5,00 vöröshagyma, kg 4,00 fokhagyma, kg 18,00—20,00 fejes káposzta, kg 2,50— 3,00 kelkáposzta, kg 3,50 saláta, db 0,80— 1,00 karalábé 3,00 karfiol, kg 5,00— 6,00 zöldpaprika, kg 6,00— 8,00 főzőtök. kg 2,50— 3,00 paraj, kg 7,00— 8,00 sóska, kg 6,00— 7,00 alma, kg 4,00— 6,00 körte, kg 5,00— 6,00 szilva, kg 6.00 szőlő, kg 5.00— 7,00 dió, kg 13,00—14,00 szárazbab, kg 17,00—18,00 savanyú káposzta, kg 7,00 mák U 30.00—32.00 Társadalom, tanulóifjúság, nevelés A marxista megközelítés alapelve leszö­gezi, hogy az ifjúság — eredményeivel és hibáival együtt — a társadalom ré­sze. Az ifjúság nevelése a társadalom, egé­szének feladata és felelőssége. A megíté­lés alapja; a* fiatalok hogyan vesznek részt a szocialista társadalom építésében, illetve milyene hatékonyan készülnek jö­vendő életpályájukra. A megítélésnél nem feledhetjük a lenini megállapítást: minden kor ifjúsága más körülmények között és más formában jut el a szocialista eszméig, mint apáik. Ez azonban nem generációs kérdés, hanem a társadalom mozgásának függvénye. A burzsoá megközelítés tagadja a tár­sadalmi rendszerek különbözőségének je­lentőségét az ifjúság helyzetének megíté­lésénél. Napjainkban világméretű „gene­rációs összecsapásról" beszélnek, a fiata­lokat „éretleneknek" tartják arra, hogy aktívan részt vegyenek saját sorsuk, jövő­jük alakításában. A tőkésországok napon­ta ismétlődő ifjúsági és diákmegmozdulá­sainak pedig a kapitalizmusban gyökerező okai vannak. Ezekben az országokban a tudományos-műszaki forradalom megelőz­te a szocialista forradalmat. A burzsoázia igyekszik a tudomány és technika ered­ményeit hatalma erősítésére felhasználni — és e törekvésében átmeneti eredmé­nyekre is képes —, az alapvető jelenség mégis az,'hogy a tudományos-műszaki for­radalom tovább mélyíti a kapitalizmus an­tagonisztikus ellentmondásait. Sőt az alap­vető ellentét — a munkásosztály és bur­zsoázia konfliktusa mellett — új jelenség­ként az ifjúság és a burzsoá állam össze­ütközése is megjelenik. Ez utóbbi lényeges előidéző eleme az oktatás-nevelés krónikus tartalmi és strukturális válsága,, a fiatalok jelentős részének perspektivátlánsága. Az oktatás nem készít fel a permanens lé­péstartásra a tudományos-műszaki-társa­dalmi fejlődéssel. A társadalom antide­mokratikus jellege nem teszi lehetővé az oktatás demokratizmusának kialakulását, az ifjúság öntevékeny, alkotó közéleti em­berré nevelését, A burzsoáziának azon­ban egyre kevésbé sikerül az a törekvése, hogy az ifjúság nevelésével reprodukálja a fennálló társadalmat. Ez az ifjúság mást akar, tagadja a fennálló rendet. De a fia­talok közül sokan a szocializmus mai meg­valósulási útját is tagadják. A tőkésorszá­gok ifjúsági és diákmegmozdulásait mégis a kapitalizmus általános válsága mai sza­kaszának új és figyelemre méltó jelensé­gének tekintjük. A mi ifjúságunk más körülmények kö­zött él. Ami nálunk gond és probléma, az a tőkésországok tömegei, ifjúsága számára gyakran távoli sikerek halvány reménye. Nálunk indokoltan gond. hogy egyetemeinken a munkás-paraszt gyerme­kek aránya csak 35—40—45 százalékos, ott örülnének a 15—20 százalékosnak. Mi el­avultnak minősítettük az 1949-es szak­munkástanuló-törvényt, az NSZK-ban a 100 éves iparitanuló-törvény alapján folyt a képzés még néhány éve is. A mi ifjúsá­gunk a szocializmus ifjúsága. Élete termé­szetes közege a szocializmus építése. Jövő­jét tekintve kettős feladat vár rá. „Reá vár az a feladat — fogalmazott Kádár Já­nos elvtárs az ifjúságpolitika tárgyalása­kor a KB-ülésen —, hogy a szocialista tár­sadalom teljes felépítését véghezvigye. És feltehetően még a mai fiatal nemzedék életében jelentkezik a kommunizmusra való átmenet előkészítésének feladata. Ezenkívül és eközben — más országok if­júságával együtt — a szocialista társadal­mi rend világméretű győzelmének elő­mozdításában is segítenünk kell." E nagy­szerű hivatására akkor készíthetjük fel jól ifjúságunkat, ha a jövő iránti társadal­mi felelősséggel végezzük nevelését, biza­lommal vagyunk iránta, és munkájukban magas, de teljesíthető követelményeket tá­masztunk számukra. Szükségees a társa­dalom és iskola alkotó kapcsolata, mely­nek művelésén munkálkodni közös fele­lősség. De hasonlóan nélkülözhetetlen a család és iskola szoros együttműködése a közös célért, a harmonikus szocialista em­ber felneveléséért. A kulturális fejlődésben, a közoktatás­ban, az ifjúsággal való társadalmi törő­désben előbbre tartunk, mint a gazdasági­lag nálunk fejlettebb országok. Ez a szo­cializmus eszméjéből fakad, amelynek cél­ja, hogy a jövő társadalmának forradalmi alkotójaként önmagánál különbet, fejlet­tebbet hozzon létre. Olyan generációt kell nevelnünk, amely Lenin szavait megszív­leli: „Önök előtt az építés feladata áll" — mondotta „Az ifjúsági szövetség felada­tai" című beszédében —, s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet, ha képesek lesznek a kommunizmust készen kapott, betanult formulákból, tanácsokból, recep­tekből, előírásokból, programokból olyan eleven erővé változtatni, mely egységbe foglalja az önök közvetlen munkáját, ha képesek lesznek a kommunizmust gyakor­lati munkájuk vezérfonalává tenni." A le­nini gondolatot napjaink valóságában cse­lekvően alkalmazni, ez meghatározza a mai ifiúság forradalmisáfiának tartalmát is. H iszen a szocialista építés mai szakaszá­nak is sok-sok forradalmára van, és még többre van szükség. A szocialista embert forradalmárnak tartjuk. És forra­dalmárokra mindig az volt a jellemző — hogy életüket az emberi haladás ügyének szentelték, a mi korunkban és hazánkban ez elsősorban a szocializmus szolgálatát jelenti. A szocialista ember — közösségi ember. Nevelőmunkánk központi feladata a mar­xizmus—leninizmus ideológiájával felvér­tezett szilárd világnézetű szocialista Kö­zösségi ember nevelése. E munkának a nevelés egész folyamatát át kell hatnia. A „világnézetünk alapjai" tantárgy ehhez jobb feltételeket biztosított a korábbiná . de nem mentesíti a nevelőtestületet, az ifjúsági szeervezetet az ismeretek alkotí ­képes meggyőződéssé fejlesztésében reá­juk háruló felelősség alól. A szocialista személyiség leglényegesebb vonásaihoz tartozik az alkotó, öntevéken.i közéletiség. A társadalom demokratizmu­sának növekedése szükségessé teszi, hogy a felnövekvő nemzedéket megtanítsuk he­lyesen élni a lehetőségekkel. A gyakorlat­ban sajátítsák el. hogy a demokrácia jog és kötelesség, lehetőség és felelősség egy­szerre. Helyesen élni vele csak magas szin­tű szocialista öntudattal lehet. Ehhez a nevelőmunka és a nevelők példamutatása szükséges. Iskoláink belső demokratizmu­sa jó iráyban fejlődik, de az ütemmel és hatékonysággal nem lehetünk elégedette';. Nem téveszthet]tük össze az ifjúsági szer­vezet önállóságának biztosítását és a mun­kájához nélkülözhetetlen helyes politikai irányítást és pedagógiai segítséget. A de­mokratizmus kibontakozásának az ifjúsági szervezet belső életének jó irányú fejlő­dése is fontos feltétele. A pártszervezet irányításával, az iskolavezetés, a nevelő­testület és az ifjúsági szervezet önkor­mányzatának hatékony együttműködése az iskolai demokrácia pillére, a tanulók alkotóképes öntevékenysége kibontakozá­sának biztosítéka. H azánkban a tudományos-műszaki for­radalom a szocialista forradalom ke­retében bontakozott ki. A tudomá­nyos-műszaki fejlődés minden eredménye a dolgozó embert szolgálja, de nem auto­matikusan, hanem azáltal, hogy az ember muunkájában cselekvően alkalmazza azo­kat az ismereteket, amelyeket szűkebb munkaterületén az emberiség felhalmozott. Az ismeretek pedig rohamosan bővülnek, a tudományos felfedezés és a gyakorlati alkalmazás közötti — korábban emberöl­tönyi idő — 8—10 esztendőre csökken. Ez azt jelenti, hogy a jövő embere aktív életében a termelés 3—4 gyökeres átala­kulását érheti meg. E rohamos fejlődésre fel kell készíteni a fiatalokat. Ennek érdekében — a tárgyi tanítás mellett, előtérbe kerül a dinamikus szel­lemi magatartásra nevelés, a dialektikus materialista gondolkodásmód szerves be­építése a tanulók egyéniségébe. Az iskola feladata a felkészítés, konvertibilis isme­retek biztosítása, a lépéstartásra nevelés. A tanulók feladata az. hogy felkészülje­nek az ideológiai-szakmai-közéleti felada­tok növekvő követelményeinek megfelel­ni. A társadalmi-tudományos-műszaki fej­lődés egyformán állít új és új követelmé­nyeket saját munkaterületén minden alko­tó ember számára. Ezért is nagyon fon­tos, hogy a felkészülés a jövendő életpá­lyára magas színvonalon és mindenki szá­mára azonos feltételek között történjen. Az azonos típusú iskolák közötti szintkü­lönbségek felszámolása, a hátrányos kö­rülmények kiküszöbölése nagy társadalmi, közoktatáspolitikai feladatunk. De iskolá­ink a mai feltételek között is sokat tehet­nek még a teljesítményképes tudás elsa­játíttatása érdekében. Nemkülönben sok még a tennivaló a helyes pályairányulás, a választott életpálya megszerettetése te­rén. Hiszen a növekvő követelményeknek megfelelni csak az tud, aki munkáját nemcsak szakmájának, hanem élethiva­tásának is tartja. P :rtunk ifjúságpolitikai programja nagy gonddal és felelősséggel fogalmazza meg munkánk fő elveit. A párttagfel­vételi korhatár leszállításának javaslata, pártvezetőségeink, bizottságaink „megfia­talodása" a választások során az ifjúság iránti bizalom gyakorlati bizonyítása. A IV. ötéves terv programja hasonlóan ki­emelten foglalkozik az ifjúság helyzetének javításával. A pedagógusok élet- és mun­kakörülményeinek javítása egyik fontos közoktatáspolitikai és szociális kérdéssé lett. E néhány példa is jelzi, hogy az ifjú­ságpolitikát pártunk nemcsak elhatározta, hanem megvalósítását folyamatosan napi­renden tartja. A párttaggyűlések zöme. a nevelőtestü letek novemberben vitatják meg helyi fel adataikat. Nagyon fontosnak tartjuk, hop' az el°mzé-«!c az iskolák konkrét kérdései vei foglalkozzanak konkrét nronramo1 szülessenek, és a jövőben pártszervezet0 ink. nevelőtestületeink folyamatosan érté­kellek a végzett munkát és jelöljék ki a? újabb tennivalókat pártunk ifjúságpoliti­kája szellemében. Dr. KONCZ JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents