Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

a SZERDA. 19T0. NOVEMBER 4. Vagonok Csehszlovákiából A MÁV a következő öt <»/ben 13 800 tehervagonnal gyarapítja kocsiparkját. A tervek szerint isinél megkezdődik a vagonok hazai gyártása is. de az új kocsik túlnyomó részét külföldről szerzik be. Üj beszerzési piacnak számít Csehszlovákia, ahonnan mór mégérkeztek az első. különlegesen kialakított, kéttengelyes fedeti tehervagonok, az első kellőt kedden a Nyugati pályaudvaron ünnepélyesen adta át a MÁV vezetőinek a magyar és a csehszlovák külkereskedelmi vállalat. Az új konstrukció szóródó anyagok, vegyszerek, műtrágya, mész, cement, törékeny áruk, zsákba, kartondobozokba csomagolt termékek szállítására is alkalmas. Újszerű a kocsik tetőszerkezete, amely két részből áll és eltolható, ily módon a teljes ki- és berakás gépesíthető. Buktatóberendezés segítségével az Ömlesztett anyagok néhány perc alatt kiüríthetők, anélkül, hogy kézimunkára szükség lenne. A vagonok 40 tonna összsúllyal óránként 100 kilométeres sebességgel haladhatnak. (MTI) „Ostromállapot", de meddig? Koromsötétben Gyakran foglalkozunk a hattyastelepíek panaszaival — hol sikerrel, hol anélkül. Szeptemberben Tihanyi Ferencnétől, most — hasonló ügyben Terhes áánosrtétól kaptunk elégedetlenkedő sorokat. „Címem sajnos nincs —- írja —, mert utcanév sínes." ö is, akár az előző levélíró, a kiserdő mellett lakik, ahol este még mindig koromsötétben kénytelenek közlekedni. De nemcsak a villany hiányzik az itt lakóknak, hanem a jő út és az Utcanév is. Ez utóbbi pedig még pénzbe sem kerülne. Komoly gond ez, hiszen nem tudják az Ide költözők, hogy milyen címre jelentsék be magukat a rendőrségen. Olvasónk szóvá teszi, hogy a tanács egyik alkalmazottja figyelmeztette őket: a ház előtt levő betondarabokat vigyék be, mert megbüntetik közterület foglalásáért. Levélírónk azt kérdezi, milyen közterület az, amivel csak akkor törődnek, amíg a lakók megbüntetéséről van szó. A Moszkvai körút páratlan oldalán lakók nevében juttatott el hozzánk levelet Balázs István (Moszkvai krt. 21). Több mlnt egy éve „ostromállapot" uralkodik utcájukban. A szentesi Alkotmány Tsz felbontotta a gázvezeték lefektetése miatt a korábban rendezett, parkírozott részt a Tolbuhin sugárútiéi a Petőfi Sándor sugárútíg. Azóta eltelt több mint 12 hónap. A házak kapui előtt hatalmas gödrök lálonganak. Az építők hajdan korlátokat is helyeztek el munkaterületükre. Azóta ezek az éjszakái duhaj kedVú emberek kedvenc játékszerévé váltak. A kusatartáivokal az uteáh kénytelenek tartani, mert a szemétszállítók nem hajlandók — és joggal — a gödrökön keresztül cipelni azokat... És még sorolja a levélíró a lakók kényszerű kényelmetlenségeit, meiyeket a félbehagyott munka miatt kell elszenvedni. Egy kérdéssel zárul a levél: meddig kell tűrni ezt az állapotot, amellyel ez a szövetkezet „jutalmazta" az ott Lakókat. Százas ide, vagy oda Október 2fi-án a Széchenyi téti 18-as számü Cipőboltban egy pár Cipőt Vásárolt Kovács László (Csuka u. 15.). Szórakozottságában száz forinttal többet adott a pénztárosnőnek, mint amennyibe a cipő került. Már indult is a Csomagjáéit, amikor a pénztárosnő utónaszölt és Visszaadta a száz forint többletet. Olvasóhk ezúton is köszöni a pénztárosnő, Tűz Vera figyelmességét, becsületességét. Függöny a buszon Bálint Gábor (Móra u. 15 b), Makóról Szegedre utazott a GC ÖT—20-es rendszámú autóbuszon. Az utazás kellemetlen élményeit, hazatérve, félórás töprengés és utazás után Vetette papírra. Az történt ugyanis, hogy a levélíró félrehúzta még inKözlekedés és morál O Tíz közlekedésből „élő" vagy azt Jól ismerő szakember többé-kevésbé azt bizonyította, hogy valóban egyre nagyobb veszélyt rejt átmenni az utcán, s autón elutazni egyik városból a másikba. Megismertük ezek főbb okait is. Vajon mi lehet a megoldás? PAPP GÁBOR: — Elmondok eav történetet. Az elmúlt esztendőben fölkeresett egy fiatal sofőr ea kétségbeesetten kért: nézzem meg a kocsiját, rossz fékkel küldték útra. Beültem a kocsiba, mondtam, adja rá a gázt, s ráléptem a fékre. A fiatalembernek igaza volt, az AKÖV-nél olyan kocsiba ültették, amelyet egyszerűen nem lehetett lefékezni! Levetettem a rendszámtáblát. A fiatalember nem sokkal utána szomorúan panaszolta, hogv máinem dolgozik az AKÖV-nél. Közbenjárásunkra azt hlszém, visszavették, de többé nem boldogult azon a munkahelyen. Való igaz. több helyen nem becsülik meg a gépkocsivezetőket, de a drága Járművet sem; a műszaki vizsgálatokon megdöbbentő esetek derülnek ki. Tíz évvel ezelőtt havonta 3—4 baleset volt. s hébe-hóba fordult elő egy-egy súlyos, halálos. Most meg? örülünk, ha egy hetet nem több halálos balesettel zárunk! Az idén — pedig még a csúszós, veszélyes hónapok hátra vannak —máris többen vesztették életüket az utakon, mint tavaly egész évben. Megfigyeltük, hogy a legtöbb baj az elsőbbségi jog meg nem adásából, a szakképzetlenségből, a gyorshajtásból s az ittas gépjárművezetésből ered. A gyorshajtásról: az autóbuszoknak elvileg 80 kilométernél nagyobb sebességgel nem szabad közlekedniük. De ha Útközben egy-kcl sorompó állja Útiét a sofőrnek? Ha több felszálló akad, s elveszt 10—20 percet? Akkor saját jól „felfogott érdeke" szerint bele kell taposnia a gázba, mert az utasok elkésnek a gyárból, lekésik a vonatot, sőt felelősségre vonják. De ugyanígy van a teherfuvarozásban. Ha nem hajt a sofőr, kevés pénzt visz haza. S ezek a szabályok egyaránt vonatkoznak aréa IS, aki 20 éve vezet és arra is, aki tegnap kapta meg a jogosítványát. Igazuk van az országutak emberéinek: nem megfelelő állapotban vannak Csongrád megye, Szeged útjai. Dr. MUSZKA DÁNIEL: — Szellemileg visszamaradott őriáscsecsemő — ez a ml közlekedésünk. Az Igények robbanásszerű növekedésével nem tudott lépést tartani a gépkocsivezetőképzés, az úthálózat fejlesztése. a szerviz-szolgálat, egyáltalán a gépkocsivezetőit szaktudása megbecsülése. Sokan elmondták mór, hogy olyanok ülnek a volán mögött, akiknek .nem szabadna 40—100—300 lóerős járműveket a kezükbe adni. Tudományos kutatásaink, felméréseink bizonyítják, menynyire 'gaz ez. Az AKÖV és más vállalatok „kényBzertanfolyamaín" büntetett előéletű. botcsinálta .gépkocsivezetők" is születnek a szükség miatt; ha az egyik vállalat elbocsátja őket, a másik örömmel felveszi, és így tovább. Meggyőződésem, hogy a szakmai képzésen feltétlenül javítani. Változtatni kell. Ugyanakkor valamifajta változtatást kell elérni követelmény-rendszerünkben is. Mert manapság még mindig formai próbáknak vetik alá a jelölteket. Bejártam több európai országot, s tapasztalataim tükrében többször lemértem közlekedésünket. Ügy érzem, elkerülhetetlenül ho;zá kell látnunk a közlekedési moréi megszilárdításához. Végre minden ember tudatúig cl kell jutnia: a közlekedés elválaszthatatlan életünktől, a szabályokat meg kell tanulni, a gyalogosoknak éppen ügy, mint a gépkocsivezetőknek. Régebben — amikor közel sem volt ilyen nagy a forgalom legalább a társadalmi oktatási formákban tartottunk előadásokat, szélesebb hallgatóságnak. Ma nincsenek ilyen előadások, s ráadásul a KRESE-t. a hétköznapi köziekedós szabályait nem tanítják mihden iskolában. VIGH LASZLÖ; — Egy évben H00 ember hal meg közlekedéBl baleset következtében, 6 ezer megsérül. 130 millió forint anyagi kár keletkezik hazánkban. Miért? Véleményem szerint azért is, mert a közlekedésben foglalkoztatottak mintegy 50 százaléka nélkülözi a megfelelő ismereteket. tehát nem alkalmasak arra. amit csinálnak, szűkek az utak. s ráadásul egyre gyorsabb, erŐ6ebb járművek kerülnek forgalomba. Én egyetlen dologról beszélnék, a képzésről. Ha a közeljövőben valamiféle haladást szeretnénk elérni, ezen kell talán legelőször változtatni. Szegeden. Csongrád megyében például az oktatóit egy része nem aikaimas a közlekedéstudomány oktatására. Hogyan tanulják meg tőlük ezt a szakmát az üj emberek? Magam is tapasztaltam, hogy azoknak, akik napról rtapia az AKÖV-tanfolyamain megjelennek, csak egy része alkalmas igazán az autóvezetésre. Amíg ezen nem változtatunk, tovább növekszik a balesetele száma, tovább szaporodik az anyagi kár. Olyan alkalmassági vizsgát kell szerintem az egés2 társadalom érdekében bevezetni vagy 'a jelenlegit komolyabban venni, amely kiszűri az alkalmatlanokat. Szinte az Utolsó órában járunk. Emberben, anyagban aránytalanul nagyok a veszteségeink. A közlekedés gondja nem csupán a közlekedésé, hanem az egész — utcát Járó. sétáló — társadalomé. Saját értekünkben meg kell védeni magunkat! Az összetett feladványt nem tudjuk megoldani egyik napról a másikra. De ankétunkon ismét kiderült néhány olyan htbu, amelyen változtathatunk. Nem keli országos mozgalomra várni ahhoz, hogy Csongrád megye útjait rendibehozzák; hogy a közlekedési vállalatoknál fellelhető szabálytalanságokat megszüntessék; hogy jó, igazi oktátók tanítsák Szegeden és Csongrád megyében mihdenütt az autóvezetést; hogy a rendőr szigorúbban ügyeljen a gyalogosok, a gépkocsik közlekedéséré; hogy sűrűbben ellenőrizzék a forgalmat, a helytelen táblákat javítsák kl stb. Várjuk az első lépéseket! Matkó István dúlás előtt a büsz függönyét, mert az erős fény bántotta a szemét. De alighogy ezt a védekező tettét végrehajtotta, a busz vezetője szó nélkül visszakapcsolta a függönyt. Olvasónk akkor megjegyezte, „Nem tudtam, hogy nem szabad használni a függönyt". Erre a vezető a • volán felé tartva, nem éppen praktikus ajánlatokkal látta el utasát: „TakaródZon vele, vagy fújja bele az orI iát." Tehát használja taka! rónak, vagy zsebkendőnek, j Bizonyos dolgok használatáról. szerepétől — és a viselkedési normákról töprengett egész úton Bálint Gábor, majd hazaérve megfogalmazta felháborodott levelét. A villamoson, buszon közlekedés egyelőre nálunk egyetlen megoldása a városi tömegközlekedésnek. A kalauzokkal való összezördüléseket mór igyekeztek megszüntetni a kalauz nélküli járművekkel, de a Vezető nélküli busz még elképzelhetetlen. Jő lenne mér a békés egymás mellett élést áz utasok és kalauzok, vezetők közt is megvalósítani. HÉTKOZKIIPOBf A kukák körül Felhívások garmada jelent meg a hét végén arról, hogy fokOzötl gonddal őrködjünk a tisztaság felét!, lévén, hogy szomszédunkba már bevendégeskedelt a kolera Mit telve, ilyenkor az ember: többször mos kezet, mint máskor, gondosan lemossa a gyümölcsöt, s ha csak egy kevéske szemét Ls Van a vödörben márts szalad ki vele a közös kuka-kamrábaÖtt aztán kissé elborzad Különösen akkor, ha addig meggyőződésesen szállítóellenes Volt. tehát azt hitte. hogy csak a szemétszállító. népszerűbben kukásautó körül ténykedő dolgozók hibásak a szemetelésben. Mert, kérem, három kukásautó sem tud akkora szemetelést véghezvinni, mint azok. akik kényelemből szórakozottságból. rátartiságból, ügyetlenségből — melléöntik a szemetet a hírneves edénynek. Szokták mondani, hogy az igazság középütt van. Ebben az eset bén azón'oan a szemét helyett a kukában. Kéi tőtőtt bőgte, egy üveg oenészes tek Vár. kimustrált ablaktisztító rongyok és fejetlen babák társaságában Ott ethvélkédik azon. hogv nemcsak a kákák nagyrésze a rossz, a kivetendő, a horpadt a tédeié-síttcs. egyszóval — nemcsak ők a hibásak. S nem mindig * sokszor emlegetett, nem épper fehérköpenyes munkát végző szállítók. Nem egy házban akadnak bűnösebbek, másokra fittyet hányó közönyös arcúak is. Igaz, magukra biztosan vigyáznak. Mossák később kezeiket. Ki-ki mikor? Hajnalban igazán nem lehet panasz hajnalban ragyogó tiszta az Utca Kivéve a népszerűbb helyek járdáit ahol sok mthdeh összegyűlik hajnal felé. Később aztán megtisztulnak a járdák is — már ahol —. de az úttesteit egyre piszkosabbak lesznek. Aztán kezdődik minden elölről, ki-ki akkor seper, amikor éppen eszébe jut. Mégha a maga háza előtt is. De ez a közmondás akkor keletkezett, amikor még Csak éppen a járdát Volt érdemes lesöpörni, lévén az úttesten amúgy is por, agyag vagy homok. Akkor nem ártott az utca tisztaságának az a gyakorlat. amit bOlt, presszó, fodrász előtt söprögető néznivaló kislányoktól láttam, hogy tudniillik, a tisztaságra kényes Vendég elől a szemetet egyszerűen rásöprík az útra. Vagy a gyöp re. Elvégre — ha nem is ez lenne a dolga — úgyis jön majd az útiért felelős köz tisztasági ember, s ha mát összegyűjti a szemetet — legalább többet markolhat fel hösszünyelű iapátjával. Dehát mit is lehetne Csinálni. Ha csak hirtelenjében össze akarnám számolni, hogy az Utca különböző sávjai nak a tisztaságával kinek is kell törődrtié, akkor könnyen belezavarodhatnék. Mert ugye a dolgok jelenlegi állása szerint a jártát a házfelügyelő gazda, tulajdonos söpri, meg locsolná, a szemetet a városgazdálkodási vállalat gyűjtögeti össze, a kommunális söpri meg locsolja az úttestet. Hát ntiért is ne söpörne néha össze-vissza ez a sok seprű? Főleg úgy. hogy az utóbbinak az orra alá. veress Miklós Szabadkaiak és szegediek Szeged művészeti életének króníéja két nagyon is feljegyzésre méltó dátummal gazdagodott gyors egymásutánban. Két hete, október 18-án. vasárnap — avatták fel a Móra Ferenc Múzeum volt igazgatósági helyiségeiből jó ötlettel és gyors megvalósítással kialakított Szegedi Galériát; a múlt hét szombatján — október 31én — pedig megnyílt a szegedi és szabadkai képzőművészek első közös kiállítású. A Szegedi Galéria kapunyitását már hosszabban dicsértük — méltassuk most, hasonló jókedvvel, az Utóbbi eseményt. Már maga aí ötlet is remek: egy időben és helyen bemutatni azok munkáit, akik a jugoszláviai, illetve a magyar testvérváros festőiként, szobrászaiként, grafikusaiként eddig csak amolyan vendégesdit játszottak. A szabadkaiak kiállítást rendeztek Szegeden, a szegediek Szabadkán; az ottaniak ide látogattak, az itteniek viszonozták a látogatást — illemtudó, jó szomszédok módjára. Most Viszont alapjaiban lett más az együttműködés! A két fhüvészraj egy táborba terelődött; a másországi kollégáikat eddig vendégként tisztelő pályatársak egyszeriben Vérsetiypatlnerekké lettek. Azokká, pontosan azokká, hiszen — Pintér József és Szelesi Zoltán ötletes rendezésében — az eddig „túl modernnek" tartott szabadkai kép a .(hagyományosabb" szegedi lábla mellé került, s kezdett vele néma. ám a gondolatszülő feszültségek miatt annál izgalmasabb párbeszédbe. Szilágyi Gábor éles színekkel metszett vásznai. Torok Sándor pasztellkrétával papírra vetett térritmusai, Razija Poenovija Vila tusfantáziái társául szegődtetve ismét csak véletlen példaképp — Cs. Patá) Mihály leíró-felidézö tájábrázolásainak, Pontos Sándor lírai parasztfigurájának, vagy éppen Papp György „egy nyelven szóló" balladás kartonjainak: mi más ez, mint egv ftéletfogalmazásra, mérlegkészítésre biztató alkalom. S éppen ez a jó benne! Az, hogy a tárlaílétogatö most kedvére tünődgethet. Szembe állíthatja a szabadkaiak tágabb, alkalthankéiit tényleg kozmikus világát a szegediek helyhez és időhöz jobban kötődő — ezért sokak számára érthetőbb, ismerősebb -- a ázó hagyományos 'értelmében gyönyörködietőbb munkásságával. Illetve =• s ez a „még jobb" — a vendégmunkák mércéjén lemérve megtudhatja, hogy a hazai vendéglátók frissebb szelleműnek tartott munkál tényleg újaknak tűnnek-e ebben a más fénytörésű tükörben. Hiteles mérleg — neveket és műveket idéző — egy ilyen rövid ismertetés keretében aligha vonható meg. Mégis — a nevek meg a címek mellőzésével -- hadd mondjuk el. hogv az egy táborba került két csoport közös anyagából mi tűnt most Idegennek, s minek örültünk igazán. Tetszett, őszintén tetszett a szabadkaiak mái- említett szabadabb tájékozódása. Ám ez is csak addig, míg a munkákon nem válik uralkodóvá a brttrttroB játék, ami nem lesz könnyű kézzel végigcsinált kísérletek színhelyévé egy-egy jobb sorsra érdemes felület. És viszont: tetszett, őszintén tetszett a szegediek Valóságosabb, egyértelműbb képi világa, de ez ls csak addig tetszett, míg a képeken erős, tehát kimondatlan, s nem gyenge, léhát szájbarágós a mondandó. Az erősebb mértéktartást kell tehát emlegetni mind a vendégek, mind a vendéglátók először párosított munkáiról szólva. Azt, hogv a szabadkaiak az eddiginél kisebb, a szegediek pedig az. eddiginél valamivel nagyobb igyekezettel kapjanak a mas tájak leleményei után. A két testvérváros képzőművészeinek e nagy közös ünnepén többet mondani — úgy hisszük — ilietlenség volna. A „lényeg" ugyanis a két országbah termett műtárgyak közös bemutatása; ez az ismereteink szerint egyedülálló képzőművészét! szimbiózis. Akácz László