Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
s PÉNTEK, 1970. NOVEMBER 27. ImmémMmmík a Magyar Szocialista Munkáspárt X. ken^resszusci Pullai Árpád elvtárs beszéde Hingl József elvtárs felszólalása Felszólalása bevezetőjében Pullai Árpád rámutatott: A legutóbbi években közvetlenebbé váltak a kapcsolatok és kölcsönhatások a gazdaság, a politika és az ideológia között. A napi feladatok megoldása során — a sokszor nagyon szövevényes — kérdések helyes megválaszolása a " mélyebb összefüggések megértését igényelte. Állandó figyelmet kell fordítani arra. hogy tudományosság címén ne halványuljon a propaganda pártossága és fordítva: a pártosság hamis érteimesésének következtében ne szoruljon háttérbe a tudományosság követelménye. Pullai Árpád a továbbiakban arról beszélt, hogy a kongresszusra való felkészülés során sok szó esett a kispolgári gondolkodásmódról és magatartásról. Sokan úgy vélik, hogy az utóbbi időben elöntött bennünket a kispolgárság hulláma, és ez károsan befolyásolja politikai és társadalmi életünket. Ami a széles körben bírált jelenségeket illeti, kétségkívül megtalálhatók, néhol növekvő mértékben is. Ezek azonban társadalmunk kedvező irányú fejlődésében alárendelt szerepet játszanak. Bár nem ezek jellemzik közéletünket, mégis határozottabban fel kell lépnünk ellenük. Társadalmunk a kapitalizmusból a szocializmusba tartó átmeneti jellegű társadalom abban az értelemben, .hogy a kapitalizmust már • magunk mögött hagytuk, de még nem építettük fel teljesen a szocializmust; hogy a kapitalista múlt világnézeti. erkölcsi maradványai csak fokozatosan és makacs harc közben adják át helyüket a szocialista világnézetnek, erkölcsi felfogásnak. Mindezek miatt lehetséges, hogy a kispolgáriság a szocializmus talaján, ha vegetálva is, de tovább éljen és bizonyos mértékben újratermelődjék. Ezért a kispolgáriság még nem lebecsülendő ideológiai és morális tényező. Ezzel a mindennapi politikai munkában és különösen a szocialista tudatformálásban számolni kell — mondotta Pullai Árpád. A kongresszus — küldötfszemmel Ma ötödik napja tanácskozik a X. pártkongresszus. A beszámoló elhangzása óta igen sokan elmondották véleményüket, ki nyilvános felszólalásként, ki szűkebb társaságban. Kongresszusi fórumot kapott eddig például ózdi hengerész, sopronhorpácsi téeszelnak, szegedi akadémikus, csepeli párttitkár, budapesitá színművész, bábolnai közgazdász, honvéd tábornok és politikai bizottsági tagok. De ennél sokkal többen szerettek volna részt venni a vitában, időhiány miatt mégis kénytelenek voltak lemondani róla. A Csongrád megyei küldöttek közül csütörtök estig ketten jutottak fel a szónoki emelvényre. Többségük azonban nem is gondolhat erre, jól lehet nekik szintén volna mondanivalójuk. Ezért kértünk meg négy szegedi elvtársat, mondjanak el legalább annyit, milyen impressziókat szereztek eddig az MSZMP X. kongresszusán. * Vad János Állami-díjas főfúrómester, szegedi olajmunkás így foglalta össze benyomásait: Imponál nekem, hogy mind a Központi Bizottság beszámolója, mind a hozzászólások kendőzés nélkül beszélnek nemcsak a sikerekről, hanem a hibákról is. Ügy érzem, ki-ki azért mondja el a problémákat, hogy a végzett munkát helyesen lehessen értékeim. Mindig az a hozzászólás vált ki élénkebb érdeklődést, amely valamilyen fontos témához kapcsolódik és a szónok saját gondolatát fejti ki. — Tetszett, hogy a küldöttek — jóllehet korábban nem is ismerték egymást — közvetlen eszmecserét folytatnak a szünetekben. Tetszik, hogy Apró Antal elvtárs egyik este szakított időt megyei delegációnk meglátogatására, s közvetlen hangon beszélgethettünk. Éreztem, hogy ő is tényleg Csongrád megyei küldött. * Dr. Cserháti István, a Szegedi Orvostudományi Egyetem pártbizottságának titkára ezeket mondotta: — A kongresszust megelőzően néhány emberben felvetődött; vajon a párt legfelső fóruma jelölt-e ki olyan új feladatokat, amely eltér az eddig követett politikától. A többség azonban — ismerve a párt helyes és következetes politikáját — ezt kizártnak tartotta. Erről „vallottak" a kongresszusi Irányelvek is, mert az abban foglaltak az eddigi jó politikán, az elért eredmények reális értékelésén alapulnak. — Igen meggyőző számomra, hogy olyan vezetők értékelő beszámolóit hallhatom itt egymás után, akik a politikai munka, vagy a népgazdaság kérdéseit a legalaposabban ismerik. Már látom, milyen sok tennivaló lesz a kongresszus után. Talán jiég, ha a vezetés színvonalának emelésére, a párt ellenőrző, irányító munkájának tökéletesítésére, az ideológiai képzés javítására utalok. Ezeket a feladatokat az eddiginél alaposabb elméleti felkészültséggel, a kommunisták és a pártonkívüliek alkotó segítségével kell megoldanunk. * Balogh József, a. MÁV 'Gépjavító Üzem szegedi műhelyének dolgozója a következőképpen nyilatkozott. — Megtiszteltetésnek veszem, hogy részt, vehetek a X. partkongresszus tanácskozásán. Jóleső érzés személyesen is meggyőződni arról, hogy a kongresszusi küldöttek milyen felelősséggel tesznek eleget annak a megbízatásnak, mellyel a megyei pártértekezlet megbízta őket. Megtalálhatjuk a küldöttek között országunk minden dolgozó rétegének képviselőit. Számomra az a megnyugtató, hogy a vitában felszólalók őszintén, nyíltan beszélnek. A testvérpártok képviselői gratulálnak eredményeinkhez, politikai és gazdasági irányvonalunk következetes . végrehajtásához. Ebből is látszik, hogy nemcsak az országon belül, hanem határainkon túl is megnőtt pártunk tekintélye. — Az elhangzott referátumok meggyőztek arról, hogy a párt- és az állami vezetők ismerik a munkáskollektívák mindennapos problémáit, s a határozatok meghozatalakor figyelembe is veszik. Az egyszemélyi vezetést rosszul értelmezőknek ajánlom Biszku Béla elvtárs referátumának beható tanulmányozását. * Kónya Sándorné, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat pártbizottságának titkára eképpen summázta mondanivalóját. — A kongresszusi küldöttek felszólalásaiból kitűnt, hogy a termelés hatékonyságának növekedésével kapcsolatos bérgazdálkodási problémák valamennyi nagyvállalatot foglalkoztatnak. A vitában többször elgondolkoztam, hogy talán nem mindig jó az általánosítás, mert homályossá teszi az értelmezést. Az a helyes, ha nyíltan és bátran fogalmazunk. Nagyon tetszett például Pap János, dr. Vámos Erzsébet, Keres Emil és az ózdi hengerész felszólalása. Természetesen nagy örömömre szolgált Fock Jenő elvtárs nagyon reális referátuma a gazdálkodás tapasztalatairól és Gáspár Sándor elvtárs megállapításai az üzemi demokráciáról. Úgy érzem, hogy a kongresszus valóban munkaértekezlet, a beszámolók és a hozzájuk kapcsolódó hozzászólások reális értékelést adnak a legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakról. * Polák Zoltánnak, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat igazgatójának ez a véleménye: — Kommunista számára a legnagyobb megbecsülést jelenti, ha részt vehet a párt legfelső fórumának munkájában. Ez a jól végzett munka magas fokú elismerése, de egyben forrása kell legyen a magasabb szinten végzendő munkának. A kongreszszus küldöttei nagy figyelemmel kísérik a párt vezetőinek beszámolóit és a hozzászólásokat. Nem akarnak elszalasztani egyetlen olyan mondatot, gondolatot sem, amely segítséget nyújthat munkájuk javításához, az adott területen levő problémák megoldásához. — Így vagyunk ezzel mi, Csongrád megyei küldöttek is, engem természetesen a gazdasági munkával kapcsolatos kérdések érdekelnek legjobban. A kongresszus útmutatásai arra ösztönöznek, hogy az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket tegyek a termelékenység növeléséért. El is határoztam, hogy a kongresszusról visszatérve e cél érdekében megragadok minden lehetőséget. Munkatársaimmal felkeressük például az MTESZ Csongrád megyei szervezetét, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolát, hogy segítsenek megoldani a ma még jelentős kézi munkaerőt kívánó fűszerpaprika-csipedés és hagymatisztítás gépesítését. Az említett intézményekben meglevő szellemi kapacitás — megítélésem szerint — képes hatékony eredmények elérésére. — Ösztönzést kaptam ezen a kongreszszuson arra is, hogy a munkafegyelem megszilárdítása érdekében további intézkedéseket tegyünk. Hiszen ezt kívánja a közérdek. — Hosszan lehetne még sorolni azokat a gondolatokat, amelyek a kongresszuson folyó vita során bennem is érlelődnek. Ezek megvalósítását a kongresszus utáni sürgős teendőim között tartom számon. F. N. I. Mínt Csongrád megye és mint egy fiatal, dinamikusan fejlődő iparág, a kőolajéi, földgázipar küldötte szeretnék- felszólalni a kongresszusi vitában. Az MSZMP IX. kongreszszusa határozatot hozott az energiahordozók kedvezőbb arányának kialakítására. A határozat szerint 1970-re el kellett érni. hogy a szénhidrogének aránya az összes energiahordozók felhasználásában 37—39 százalék legyen. Jelenthetjük a kongresszusnak, hogy a határozatot a magyar kőolaj- és gázipar az év végére várhatóan 44 százalékkal fogja teljesíteni. Ezt az eredményt az olajbányászok 46 ezer fŐ6 kollektívája érte el. A szénhidrogének térhódítása napjainkban is növekszik. Mind több ipar felhasználója lesz ennek az olcsó, könnyen szállítható, korszerű fűtőanyagnak. Ma már az országos gázvezetékrendszeren keresztül földgázt fogyaszt Budapest, az északmagyarországi iparvidék, és az Alföld nagyobb ipari vállalatai. Az ipari fogyasztók mellett a mezőgazdasági üzemek is mind több földgázt hasznosítanak. Ugyanakkor a családi otthonokban is mindjobban tért hódít a fűtőolaj, a földgáz, és a propán-bután gáz alkalmazása. Jelenleg 29 városban és 42 községben több mint 2 millió háztartásba jutnak el kőolaj- és földgáztermékeink. Fock elvtárs korreferátumában utalt a kőolaj- és földgázipar nagyarányú fejlesztésére. mely szerint az energiahordozókon belül a szénhidrogének aránya 1985ben el kell. hogy érje a 70 százalékot. Ez a szám hallat. lan felelősséget ró a szénhidrogénipar valamennyi dolgozójára és vezetőjére. Üjabb szénhidrogén-területek megtalálása érdekében az iparág különösen az elmúlt 15 évben magas szintre emelte a kőolaj- és földgázkutatást; olyan területen hozott eredményeket, mint. az Alföld, amely az 50-es évek kezdetén a szénhidrogének szempontjából még reménytelen területnek tűnt. A hagyományos szénhidrogén-lelőhelyekkel szemben ma már az Alföld adja a szénhidrogének döntő többségét, az olajtermelés 75, és a földgáztermelés majdnem 100 százalékát. Olyan gáz- és olajterületek kerültek feltárásra és termelésbe állításra, mint Hajdúszoboszló. Kardoskút. Szánk, valamint a "szegedi medencében az algyői szerkezet. A fenti eredményeket, az tette lehetővé, hogy a napi munkánkban tudatosan alkalmaztuk a tudomány és technika legújabb eredményeit. Különösen nagy súlyt fektettünk a modern technológia alkalmazására, és elsősorban ennek köszönhető, hogy a világszínvonalnak megfelelő eredményeket érünk el. Például a szegedi medencében azonos technikai felkészültség mellett, de űj technológiai eljárással egy algyői olajkút elkészítését az előző évek 40—45 napjával szemben ma már 18—20 nap alatt fejezzük be. Vagy: hazánk legnagyobb olaj- és gázmezejének kiaknázásakor Algyőn. a szovjet tapasztalatok alapján, a legkorszerűbb leművelési tervvel biztosítani tudjuk a szénhidrogénkincs maximális kihozatalát. Az űj technika és technológia mellett mint egyik döntő tényező eredményeink elérésében olajbányászaink áldozatvállalása volt. A szegedi medence gyors e& eredményes felkutatása érdekében az ólai- és gáziparban eddig egyedülálló átcsoportosítást hajtottunk végre. Több ezer embert telepítettünk át 2—3 év leforgása alatt. Zalából. Nyírségből, és az ország többi részéből a szegedi medencébe. Itt mutatkozott meg igazán az olajbányászok, az olajbányász kommunisták példamutatása, valamint a megyei párt- és tanácsi szervek támogatása. Az olajbányászok a IX. pártkongresszus határozatának megfelelően e feladatok teljesítése érdekében vállalták, hogy több éven keresztül a legminimálisabb szociális feltételek között végezzék nehéz munkájukat. Ilyen körülményék között alakult ki és kovácsolódott egybe a mai Csongrád megyei olajbányászok mintegy 3 ezer fős munkás- és műszaki kollektívája, amely ebben az évbeh az árvíz idején. vállvetve küzdött a tőzsgyökeres szegedivel az ola j mező és Szeged megmentéséért. Ebben a sok gonddal és nehézséggel terhelt időszakban sok segítséget kaptunk a kormány és a Politikai Bizottság tagjaitól. Ezt az alkalmat szeretném megraagdni arra, hogy mindnyájunk nevében kifejezzem köszönetemet Kádár elvtársnak. Fock elvtársnak. Apró elvtársnak. Komócsin elvtársnak. Kállai elvtársnak. Timár elvtársnak. Cseterki elvtársnak, valamint Lévárdi elvtársnak azért, hogv személves jelenlétükkel a szegedi medencében segítettek, bátorítottak bennünket a munkában és meggyőződtek munkánk helyességéről, dolgozóink- bátor helytállásáról. Kedves Elvtársak! A kőolaj- és gázipar dinamikus fejlődése, az elért eredmények felszínre hozták azokat a nehézségeket, amelyek megoldásától a jövő eredményei függnek. Gazdasági és bérvonatkozásban ilyen például az. hogy a_ népgazdaságilag is jelentós gazdasági eredményeink nincsenek arányban a vállalatnál visszamaradó fejlesztési alappal, s a felosztható nyereséggel. Ügy érezzük, hogy az elmúlt évek erőfeszítései, melyeket a kormány tett az olajipar helyzetének javítására, még nem elégségesek, és további segítséget várunk. A Központi Bizottság beszámolója behatóan foglalkozott a vezetés színvonalával és a vezetők felelősségével. Véleményem szerint fokozottabban kell érvényesíteni általában és az olajiparban is a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelményt anélkül, hogv valamelyiket is a másik elé helyeznénk. Gazdasági feilődeeunk. gazdasági irányítási rendszerünk egyre nagyobb követelményt támaszt a vezetőkkel szemben, ami természetes és helyénvaló. Kevésbé örvendetes azonban, hogy a vezetők egy kisebb hányada nem felel meg az újabb, mind sokrétűbb vezetési követelményeknek. A társadalomnak ós az egyénnek is érdeke, hogy mindenki a képességének megfelelő helyen dolgozzon. Gazdaságirányításunk új rendszere rövid évek alatt lendületbe hozta a termelés gépezetét, jelentős gazdasági eredményt, ért el. Népgazdaságunk szinte valamennyi szektorában felülvizsgálták, vajon a felelősség és a hatáskör előnyösen találkozik-e mindenütt, s ha kellett, a szükséges intézkedést megtették. El kell érni. hogy a reformtörekvéseink nálunk is érvényesüljenek. A szegedi medencében működő üzemés üzemegységek vezetői dönthetnek sorsdöntő, több milliós technológiai kérdésekben. de ehhez kapcsolódó gazdasági döntésekre alig. vagy egyáltalán nincs lehetőség. A szakadatlanul növekvő információmennyiségből kell meghatározni közvetlen és távolabbi munkafeladatainkat. Egyre gyakrabban van szükség halaszthatatlan döntésekre, amelyek meghozatala, ha több száz kilométerre történik az információ helyétől, nem biztos, hogy a leghelyesebbek. Sokszor hiába van minden anyagi. természetbeli adottság, ha • a legracionálisabb gazdasági döntés mégsem születhet meg. Az országban — tudomásunk szerint — egyedül Szegeden van olyan üzem vagy üzemegység, amely nem önálló gazdasági egység, amelynek- területén nem kevesebb. mint. 6 milliárd forintot ruháznak be. Határozott véleményem az. hogy a szegedi medencében működő üzemeket önálló, teljes értékű hatáskörrel kell felruházni. Kedves Elvtársak! A vezetés színvonalával és a vezetők felelősségével kapcsolatban azoknak a fiatal fizikai dolgozók és fiatal vezetők véleményének adtam kifejezést, akik ma az ország legnagyobb gáz- és olajmeze.ién próbálnak becsületesen helytállni, dolgozni és vezetni. Az elmúlt években az ifjúságot sokszor érte olyan vád. hogy nem mindig találja helyét, nem minden esetben képes teljesíteni feladatát. és abban a korban, amelyben nincsenek nagy, mindent újjáteremtő feladatok. nem tud miért lelkesedni. Határozottan le kell szögezni, hogy az ifjúság döntő többségénél ez nem így van. A szegedi medencében levő olaj- és gázkincs felkutatását. öt évvel ezelőtt kezdtük meg. A kutatás, feltárás, valamint a termelés irányítását bátran a fiatal szakemberekre bízták; olyan fiatalokra. akik még ma is csak a harmincévesek korosztályához tartoznak. Ebben az évben már például a szegedi terület adja az olajtermelés 50. és 1—2 éven belül a földgáztermelés 35 százalékát. Azt hiszem. a szegedi szénhidrogén-medence története ió példája annak, hogv amikor a fiatalokra nehéz, felelősségteljes feladatot bízunk, akkor még igen súlyos körülmények között is helytállnak, a párt vezetésével tudnak dolgozni és tudnak lelkesedni. A Központi Bizottság beszámolójával, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésével egyetértek, azt a kongresszusnak elfogadásra javaslom.