Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

SZERDA, 1910. NOVEMBER 25. 3 Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa Fock Jenő elvtárs beszéde Bevezetőként a kormány elnöke utalt arra, hogy a Központi Bizottság beszámolója sokoldalúan elemzi gazdasági, politikai és kulturális eredményeinket, amelyek kivívásában és megszilárdításában jelentős szerepet tölt be munkásosztályunk, dolgozó népünk szocialista állama. Építőmunkánk jelenlegi szakaszában a szocialista állam funkciói közül mindinkább előtérbe kerül a társadalomszervező tevékenység, a gazdaságirányítás és a kulturális nevelömunka. — A szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása új követelményeket támaszt államszervezetünkkel szemben — mondotta. — Ügy kell továbbfejleszteni az államéletet, hogy ennek nyomán tovább erősödjék a munkásosztály hatalma, még teljesebben bontakozzék ki a tömegek közéleti aktivitása. — Fontos feladatnak tekintjük, hogy kiküszöböljük a jogrendszerünkben még fellelhető és a szocialista demokratizmussal össze nem egyeztethető bizonyos következetlenségeket. Jogrendszerünk fejlesztésével el kell érnünk, hogy a becsületesen dolgozó emberek jogai hatékonyan érvényre jussanak, ugyanakkor megakadályozzuk a paragrafusok között büjkáló ügyeskedők, harácsolok, társadalomellenes elemek működését. Fokozatosan felül kell vizsgálnunk a jelenleg érvényes hatósági jogköröket és ezeket észszerű mértékre kell csökkenteni. Az élet ma többet követel tőlünk mind az államérdek érvényesítésében, mind az állampolgárok jogainak bővítésében. Az államérdeket az szolgálja, ha a hatósági rendelkezések az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek törvényes, jogos tevékenységét segítik és nem az állampolgárok zaklatásának forrásai. Arra törekszünk, hogy a hatósági rendelkezések számát csökkentve, azok hiánytalan betartását ne csak megkövetelhessük, hanem biztosíthassuk is. Ezért például az állami vállalatok jogát tartalmazó, helyenként kissé egyoldalú hatósági rendelkezéseket vagy ki kell egészíteni az állampolgárok jogaival, vagy pedig, ahol lehet, ott az állami vállalatok és az állampolgárok közötti szerződéses kapcsolatok formáját szükséges bővíteni. A közelmúlt egyik fontos intézkedéssorozata a tanácsrendszer továbbfejlesztésére irányult. A tanácsok munkájának is jelentós szerepe volt és van ma is társadalmi előrehaladásunkban, gazdasági eredményeinkben, a szocialista népi-nemzeti egység kialakításában és megszilárdításában. Éppen ezek az eredmények köteleztek bennünket arra, hogy tovább javítsuk a tanácsok tevékenységét, növeljük önálló szerepüket. Ehhez biztosítanunk kell az önkormányzat jogait és a gazdasági feltételeket, hogy jobban érvényesüljön a központi irányítás hatékonysága, a szocialista államszervezés és vezetés alapelve: a demokratikus centralizmus. Az új tanácstörvény, amelynek tervezetén most dolgozunk, ezt szolgálja. A tanácsrendszer fejlesztésére tett intézkedéseink hűen szolgálják a szocialista demokrácia erősítését, és új lehetőségeket teremtenek arra, hogy a dolgozó tömegek közvetlenül is részesei legyenek a hatalomnak és érdemlegesen beleszólhassanak az állami és saját életük irányításába. Ezek az intézkedések akkor válnak igazán ügyünket előmozdító emelőkké, ha együtt járnak egyrészt az állampolgári fegyelem megerősödésével, másrészt a közösség iránti felelősségtudat növekedésével, a szocialista közgondolkodás megszilárdulásával. Ezt követően a Minisztertanács elnöke a KB-nak azokról a határozatairól (tudománypolitikai irányelvek, a nök és az ifjúság helyzete) szólott, melyek a szocialista demokrácia további kibontakoztatását vannak hivatva szolgálni. feladatok helyes értelmezése. az irányítás konkrét új módszerei nem alakulnak ki máról holnapra. A reform bevezetése óta eltelt mintegy három esztendő bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a népgazdaság irányítása, a gazdasági folyamatok közgazdasági módszerekkel történő szabályozása eredményesebb és hatékonyabb, de kétségtelenül nehezebb és bonyolultabb feladat, mint a íarvlebontásos módszeren alapuló gazdaságvezetés. Részben ennek tulajdonítható, hogy az állami irányító szervek munkáját 1968ban és részben még 1969ben is inkább az útkeresés, a bizonytalankodás, mint a következetes vezetés jellemezte. Erre és egyéb tényre élesen mutatott rá pártunk Központi Bizottságának múlt év végi határozata. Ennek nyomán a kormány több intézkedést tett mindenekelőtt a minisztériumok és főhatóságok munkájának hatékonyabbá tételére. Az irányító szervek tevékenységében ez évben már határozott fejlődés mutatkozott. Egyebek között ennek köszönhető, hogy nagyrészt megvalósultak azok a jelentós intézkedések. melyeket a lakosság áruellátásának javítására hoztunk. Továbbfejlesztettük a kereskedelmi tevékenységgel összefüggő szabályozókat. Általában kiegyensúlyozottabbá vált az áruforgalom, bár néhánv árucikkből még mindig nem tudjuk az igényeket hiánytalanul kielégíteni. Hatékonyabb intézkedéseket foganatosítottunk az alacsony keresetű dolgozók áruellátásának javítására. Javult az árellenőrző tevékenység, az árhatóságok fellépnek az indokolatlan áremelések ellen. Gazdasági minisztériumaink már határozottabb módA vezetés és a termelékenység összefüggése A gazdaságirányítás űj rendszerével fokozatosan elérjük célunkat Fock elvtárs ezután a gazdaságirányítás új rendszere bevezetésének tapasztalatairól szólott és megállapította: a reformmal fokozatosan elérjük célunkat. A reform teljes kibontakoztatásával a mai körülményeknek jobban megfelelő szocialista tervgazdálkodást valósítunk meg, amely reálisan számol hazánk történelmi, gazdasági és politikai viszonyaival, a szocializmus építésének általános gazdasági törvényeivel és mindenekelőtt a termelőerőkkel és azok legfontosabb tényezőjével, a dolgozó emberrel. Természetesen — mint mindén átfogó és nagy horderejű társadalmi folyamat — a reform is lépésről lépésre bontakozhat ki. Az új A gazdaságirányítás jelenlegi rendszere a korábbinál jóval nagyobb követelményeket támaszt az üzemi, a vállalati, a szövetkezeti vezetőkkel szemben is. Nem mindenki képes alkalmazkodni az új viszonyokhoz. A vállalatvezetőknek a termelőmunka parancsnokainak többsége azonban mindinkább érti a gazdaságirányítás rendszerét. Tudják, mit jelent önállóan dönteni, kockázatot és felelősséget vállalni újszerűen, a kor követelményeinek megfelelően vezetni. Az iparilag fejlettebb országokban a termelékenység szereink ma — még az adott technika lehetőségeihez képiest is — viszonylag elmaradottak. A korszerű termelési rendszerek korában pedig a vezetés, a szervezés, a termelőerők mind fontosabb elemévé válik, sőt úgy tűnik, hogy a legtöbb országban — beleértve a legfejlettebbeket is — éppen e tényezők kerültek előtérbe. Sok ezer vezető gondolkodásmódja, szemlélete nem alakulhat át olyan ütemben, ahogyan a gazdasági viszonyok változnak. Nyilvánvalóan szükséges -és indokolt a türelem. Ám azt is szüntelenül hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági viszonyok nem merevedhetnek meg. és hogy a változás üteme világméretekben meglehetősen gyors. Ez gyors alkalmazkodóképességet követel meg a gazdasági vezetőktől. Ezt az alkalmazkodóképességet a szocialista tulajdonosnak, az államnak következetesebben el lehet és el kell várnia. Tudatos szociálpolitikára van szükség szerekkel szorítják vissza a népgazdaság számára előnytelen vagy alacsony hatékonyságú tevékenységet és központilag is támogatják a hasznosat. A kormány alapvető követelményként jelölte meg a beruházási tevékenység javítását. E téren azonban a javulás még korántsem kielégítő. Fock elvtárs ezután rámutatott: egyelőre még nem kielégítő a minisztériumok irányító tevékenysége a munkaügyekben, főként a munkaerő-gazdálkodásban. Bár 1970-ben a termelékenység alakulásának kedvező jelei mutatkoznak, a vállalatok létszám- és munkaerőgazdálkodásában továbbra is sok a probléma. Az egészségtelen mértékű munkaerővándorlás megszüntetésének, a törzsgárda növelésének egyik fontos feltétele, hogy az üzemekben olyan munkaés szociális körülményeket teremtsenek, amelyek megfelelnek a dolgozók igényeinek. Célszerűnek látszik, hogy a SZOT-tal egyetértésben a kiváló üzem cím elbírálásánál. a Minisztertanács és a SZOT-vándorzászló odaítélésénél a termelési-gazdasági eredményeken túl, nagyobb figyelmet fordítsunk arra is. hogyan gondoskodnak a dolgozókról. közismerten ma még körülbelül kétszer nagyobb, mint hazánkban. Ugyanakkor alapos vizsgálatok szerint például a gépiparban a termelékenységi színvonal eltérésének hozzávetőleg csak egyharmada magyarázható a technikai felszereltségben mutatkozó különbséggel. Még ha fenntartással is élünk e számításokkal szemben, a lényeget helyesen tükrözik. Azt tudniillik, hogy a termelékenységi színvonal különbségének oka feltehetően jelentős részben nem anyagi természetű, hanem főként az, hogy a vállalatvezetési és irányítási módFock elvtárs ezután utalt arra, hogy III. ötéves tervünk jó feladatait átgondolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakértelemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, néhány vonatkozásban túlteljesítjük, majd új ötéves tervvünkkel foglalkozott: — A kitűzött célok elérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézkedést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szervezettebb munkaerőgazdálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jövedelem és bérgazdálkodás állami szabályait. A termelékenység dinamikus növelése megkívánja, hogy ezután is a munka bonyolultságához és a teljesítményhez igazodó differenciált bérpolitikát alkalmazzunk, még következetesebben, mint ma. Ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagy családosok, a kis nyugdijasok helyzetét javítja, és az alacsony keresetűek jövedelmét is megfelelően növeli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — ahol ez indokolt — az árak kívánatos változtatásának lehetőségét is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, a kereslettel, hiszen ez végső soron a lakosság jobb ellátását szolgálja. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközöket és kapacitásokat a legfontosabb célokra koncentráljuk. Áz építő- és épitőanvag-ipart az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlesztjük, ezzel bővítjük a kereslet kielégítésének lehetőségeit, ugyanakkor a szabályozórendszer módosításával a beruházási vásárlóerőt megfelelő keretek között tartjuk. Fokozatosan csökkentjük a különféle állami támogatásokat, amelyek az esetek nagyobb részében a gazdaságtalan. termelés következményei. Minden vonatkozásban erősítjük gazdaságunk egyensúlyát. Népgazdaságunk arányos fejlődésének és egyensúlyi helyzetének nagyon lényeges eleme a lakosság vásárlóereje és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruellátás javítása érdekében fontos, hogy a hazai termelés megfelelő. több és választékban szélesebb árualapot bocsásson a belkereskedelem rendelkezésére. Következetesen tovább folytatjuk a területi aránytalanságok felszámolását, a vidék iparosítását. A foglalkoztatás és a települések ellátottsági színvonalának közelítése útján biztosítjuk, hogy mérséklődjenek az or• szag egyes területein élő népesség életkörülményeiben még meglevő különbségek. A területi fejlesztés, az urbanizáció szükségszerűvé teszi, hogy a lakosság számára megfelelőbbé tegyük a közegészségügyi viszonyokat. Nélkülözhetetlen a távolabbi jövő tanulmányozása ugyanis a párt nevében legelőször a szocializmus építésén munkálkodó munkás, paraszt és értelmiségi milliókat köszöntötte. Forró testvéri üdvözletet kapott a hazánkat felszabadító Szovjetunió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság hós népe és tovább, kivétel nélkül, mind a 32 testvéri delegáció. Brezsnyev elvtársnak láthatóan jólesett az őszinte demonstráció a Szovjetunió mellett, s szokásához híven, ő is tapssal köszöntötte a magyar kommunisták képviselőit. Amikor Kádár János elvtárs a szónoki emelvényre lépett, különösen hosszú és ütemes taps robbant az amúgy ,is felforrósodott hangulatba. Amilyen jólesően és önfeledten tapsolt az egész kongresszus. abban minden beszédnél ékesebben nyilvánult meg az MSZMP tagságának egysége és egyetértése a Kádár elvtárs nevével fémjelzett pártpolitika iránt. Azt hiszem, ismerem valamennyire a tapsok természetét. Könnyen „vadíthatok". Ha felbőszitik, félelmetes is tud lenni. De ismerem azokat a kifakult, megritkult hajú negyvenötven esztendős kommunistákat is — negyvennégy év a kongresszus küldötteinek átlagos életkora —. akik megértek már egy-két politikai kacskaringót. & iga már nem tékozolják bizalmukat, ök már tudják és értik jól. hogy amiket a párt első titkára, mond. abban az ö munkájuk is benne van. az az ö gondolataikat is kifejezi. Ezért ..jött be" rögtön a taps. amikor az elnök megadta Kádár elvtársnak a szót. Mély figyelem közben kezdte el a Központi Bizottság beszámolójának ismertetését. Kezében meg sem rezdült a papircsomó, nyugodtnak látszott. pedig az ünnepi pillanat nyilván az ő érzelmeit is felforrósította. Beszélt azokról a kérdésekről, amelyek nemcsak a párthoz tartozókat, hanem a lakosság valamennyi rétegét foglalkoztatják. Fejtegette a pártélet dolgait, a szocialista demokrácia problémáit, a tömegszervezetek tevékenységét Ügy látszott, nem lesz több taps. A beszámoló lekötötte a hallgatóság figyelmét, csöppet sem unatkozott senki. A bal oldali erkély első padsorában ült a többi közölt egymás mellett Lukács György. Németh László, Straub F. Brúnó és llylyés Gyula — ők is elmélyülten hallgatták a beszámolót. Érdemes megjegyezni, mikor csattant fel ismét a taps. Annál a résznél például, hogy a pártfegyelem beosztásra és rangra való tekintet nélkül kötelező minden kommunistára. Figyelemre méltó az is, hogy a szünetben több beszélgető csoport helyeselte a Szervezeti Szabályzat olyan módosítását: a bírálat elfojtói ellen az illetékes pártszerv köteles eljárást indítani. Elmaradtak ezen a kongresszuson a harsonás köszöntő küldöttségek és a hosszadalmas táviratfelolvasások. Elmaradtak. mert nem a külsőség, nem a látványosság volt itt a fontos, hanem a munka, amelyet népünk további boldogulásáért kell a pártnak elvégeznie. Csak a jóízű taps maradt meg állandó kísérő jelenségnek. Érthető, hogy akkor is tapsolt például az ezerfülű testület, amikor azt hallotta: intézkedni kell, hogy a kilépő munkás új munkahelyén ne kaphasson többet, mint az ottani, azonos munkát végző társa. Sokan súgták oda szomszédjuknak, nagyon helyes, éppen ideje már ennek is. Este 7 órakor zárulnak a X. pártkongresszus munkanapjai. A hozzászólók lényeges kérdéseket boncolgatnak. Biztosra vehető, hogy a tanácskozás egész héten megtartja ezt a színvonalat és munkája megtermi gyümölcsét. F. NAGY ISTVÁN A világméretekben gyorsuló ütemű tudományostechnikai forradalom kibontakozása szükségessé teszi az előrelátást, mind a közeli, mind a távolabbi jövő tanulmányozását. Elkerülhetetlenné vált — az ötéves tervek mellett — a hosszú távra szóló tervezés, a fejlődés lehetséges irányainak felmérése és értékelése. A fejlődés útját a középtávú ötéves terv távlati célok nélkül csak hiányosan tudja kijelölni. Éppen ezért tervező szerveinknél az ötéves tervvel egyidejűleg egymással összehangoltan készült az 1985-ig terjedő hosszú távú terv. Nálunk és más szocialista országokban már több ízben megkezdődött a hosszú távra vonatkozó tervezés. Sok belpolitikai és nemzetközi tényező játszott közre, hogy ez idáig tudományosan megalapozott terv nem készült el, noha erre szükség lett volna. Némi vita is kialakult arról, hogy egyáltalán lehetséges-e ilyen tervet elkészíteni? Mi azt valljuk, hogy igen. Ennek realitása olyan mértékben erősödik, amilyen mértékben a szocialista országok közötti gazdasági integráció előrehalad, és amilyen mértékben képesek leszünk figyelmünket a bál-milyen fontos részfolyamatokról a gazdasági fejlődés minőségi, a társadalmi fejlődést meghatározó összefüggéseire fordij tani. I Gazdásági teendőinket, a konkrét döntéseket mindig az adott helyzet befolyásolja. Ezért a hosszú lejáratú tervben csak azt határozhatjuk meg, hogy milyen fö minőségi célokra törekszünk, s azokat az átfogó folyamatokat kell kidolgoznunk, amelyek céljaink elérését szolgálják. A hosszú távú terv azért szükséges, hogy a közeljövőben esedékes döntéseket a távolabbi jövőre vonatkozó irányvonal is vezérelje. Hazánkban a párt és a kormány elhatározása alapján a hosszú távú népgazdasági tervezés munkálatai 1967 végén kezdődtek meg. A készülő hosszú távú terv több olyan központi fejlesztési programra épül, amelyek egy része már a III. ötéves terv során került megfogalmazásra, sőt a megvalósítás kezdeti stádiumában más részük pedig a kormány által kiemelten kezelt nagy népgazdasági beruházások formájában a jövő évben induló IV. ötéves tervben szerepel. Ez is bizonyítja, hogy az ötéves és a hoszszú távú tervezés között szükségszerű az összefüggés és a kölcsönhatás. A tervezés számol a szocialista világrendszer — ezen belül a KGST-országok — további gyors gazdasági fellendülésével és az együttműködés fejlesztésével Mindenekelőtt és változatlanul fontos a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés további erősítése. A tudományos munkamegosztás és az együttes kutatások (folytatás a 4. oldalon.)