Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

KPDD, 1970. NOVEMBER adatok legnagyobb részét. A dolgozók tö­megesen vesznek részt az állam munká­jában, mint tanácsi aktívák, bírósági Ül­nökök, népi ellenörök. Meggyőződésünk szerint az államnak fontos szerepe van u szocializmus építé­sének Időszakában. Nem fogadjuk el azo­kat a nézeteket, amelyek kétségbe vonják u szocialista állam szerepét, lebecsülik je­lentőségét és a hatalom gyengítésével vol­taképpen veszélyeztetik a nép vívmányalt. Belső feladataink és a nemzetközi körül­mények egyaránt azt követelik, hogy to­vább erősítsük szocialista államunkat, nö­veljük gazdaságszervező és kulturális szer­vező szerepét, fejlesszük az államigazga­tási munkát, emeljük színvonalát, Ezzel egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a la­kosság még nagyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szervezetek mun­kájában. Az államélet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztése olyan feladat, amelynek sikeres megoldása lendületet ad további fejlődésünknek. A szocialista demokrácia további kibon­takoztatására Irányuló tervünket biztos1 alapokra építjük, mert hazánkban a ha­talom szilárd, az államépitésben pártunk, munkásosztályunk negyedszázados tapasz­talatokkal rendelkezik, belpolitikai helyze­tünk nemcsak szükségessé, hanem lehe­tővé is teszi terveink végrehajtását. Az éllamélet és a szocialista demokrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további megszilárdítását, erejének növelését, hatékonyságának fokozását je­lenti. Aliaméletünk, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének lényege, hogy egyidejűleg erősítjük a központi hatalmat és növeljük a helyi szervek önállóságát. Jelentősnek tartjuk a törvényhozói és kormányzati munka korszerűsítését. Országgyűlésünk a népszuverenitás leg­főbb megtestesítője, országunk legfőbb törvényhozó szerve. Társadalmi előre­haladásunk gyorsítása, rendszerünk szo­cialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az országgyűlésben erősöd­jék a törvényalkotói tevékenység, növe­kedjék szerepe a kormányzati munka al­kotmányos ellenőrzésében. A szocializmus építésének előbbrevitele az államapparátusban tevékenykedő kom­munistáktól, minden dolgozótól politikánk következetesebb érvényesítését, a munkás­osztály érdekelnek jobb képviseletét, a kormány rendelkezéseinek pontos végre­hajtását kívánja, helyes vezetési módszert, Jó közigazgatást, hatékony, operatív és jó ügyintézést követel. Az államigazgatási szervezet tökéletesítése, a pontosan körül­írt hatáskör, a személyes felelősséggel végzett jó ügyintézés egyúttal a leghatá­sosabb harc a bürokrácia ellen. Ez a harc állandó és elemi kötelességünk, mert el­hanyagolása fékezi fejlődésünket. Az államigazgatási szervezet tökéletesí­tésében és az ügyintézés fejlesztésében számítunk a köztisztviselőkre, akiknek e törekvésünk megvalósításában kulcsszere­pük van. A köztisztviselő az állam képvi­selője és a köz szolgálója. Magatartása, az ügyfélhez való viszonya nagymértékben befolyásolja az állampolgár véleményét, az államhatalomról kialakuló álláspontját; az ügyintézés ez által válik politikává. Most, az államélet fejlesztésének köz­ponti feladata a helyi és a középfokú taná­csok hatáskörének és munkájának fejlesz­tése. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus építésében, a nép életének megkönnyítésé­ben jelentősen előbbre léphetünk, ha az ügyek tetemes hányadát Intéző tanácsok nagyobb önállósággal, nagyobb felelősség­gel dolgoznak. A Központi Bizottság szükségesnek tart­ja, hogy az államigazgatási munka és ha­táskör fejlesztésével egyidejűleg erősödjék a tanácsok népképviseleti, önkormányzati jellege. Ez nem mond ellent állami szer­vezetünk demokratikus centralizmuson felépülő elvének és gyakorlatának. Ellen­kezőleg, így biztosítható, hogy a központi szervek hatáskörében olyan ügyek marad­janak, amelyek a társadalmi összfolyama­tok szempontjából fontosak, lényegesek, a helyileg megoldható ügyeket viszont a he­lyi szervekben intézzék. Fontos, hogy a minisztériumok és más központi, állami szervek mielőbb adjanak át konkrét intézkedési jogköröket a Fő­városi Tanácsnak és a megyei tanácsok­nak. Ugyancsak szükséges, hogy egyidejű­leg a Fővárosi Tanács a kerületi tanácsok­nak, a megyei tanácsok a városi és köz­ségi tanácsoknak adják át a helyileg sok­kal jobban intézhető ügyekben a döntést, és segítsenek megteremteni az önállóság, felelősség, önkormányzat érvényre juttatá­sának feltételeit A tanácsok önkormányzati jellege felté­telezi és megkívánja a lakossággal, a tö­megekkel való szoros kapcsolatot, tevé­kenységük sokoldulú ellenőrzését A taná­csok ügyvitele feletti ellenőrzést a kor­mány. a felsőbb tanácsszervek, a tanácsta­gok, a választók, a néptömegek gyako­rolják. Vannak, akik a népi hatalom szilárdsá­gának kockáztatását látják az irányítás to­vábbi decentralizálásában, a tanácsok ön­állóságának növelésében. Központi Bizott­ságunknak meggyőződése, hogy az állam­élet, a szocialista demokrácia továbbfej­lesztése, ezen belül a tanácsok önállóságá­nak növelése helyes oszlálypolltika, amely államunkat, a dolgozó nép hatalmát erő­síti. Az államéletben a szocialista demokrá­cia változatlan követelménye, hogy ha­zánkban maradéktalanul érvényesüljön a törvényesség. A szocialista törvényesség el­engedhetetlen eleme egyrészről, hogy al­kotmányos törvényes rendünket senki sem sértheti meg büntetlenül, másrészről, hogy hazánkban minden törvénytisztelő állampolgár, származásra, foglalkozásra, világnézetre való tekintet nélkül — teljes védelmet élvez. A szocialista törvényesség e két követelménye érvényesül, és a jövő­ben is érvényesülni fog. Az erről való gondoskodást pártunk, kormányunk alap­vető kötelességének tartja. Nagy jelentősége van az új választási törvénynek, azoknak az új eljárási szabá­lyoknak, amelyek választási rendszerünket továbbfejlesztik, hogy még alkalmasabb legyen a népakarat kifejezésére és érvény­rejuttatására. Az általános, egyenlő és tit­kos választói jog nálunk a népi demok­ratikus rendszer vívmánya. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos eleme választási rendszerünk tökéletesí­tése. Ennek lényege, hogy az állampolgá­rok — a jelölési jog és választási lehető­ség bővítésével — még Inkább, mint ed­dig, a véleményük szerint legalkalmasabb személyeket küldhetik az országgyűlésbe, a tanácsokba. A választást törvény egyik új rendelke­zése, hogy a Fővárosi Tanács és a me­gyei tanácsok tagjait a jövőben nem köz­vetlenül a választók, hanem közvetett vá­lasztással a helyi tanácsok választják. Ily módon a községi tanácsok munkáját Irányító megyei tanácsok ténylegesen a helyi tanácsok küldötteiből alakulnak meg. A IX. kongresszus már utalt arra, hogy Időszerűvé vált Alkotmányunk módosítá­sa. E munka hosszabb Időt vett igénybe — és most került olyan stádiumba, hogy a közeli jövőben végrehajtsuk. A Magyar Népköztársaság 1949-ben elfogadott Alkot­mánya népünk nagy történelmi vívmánya. A több mint két évtizeddel ezelőtt elfo­gadott Alkotmány rögzítette, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a dolgozó nép álla­ma. összegezte addigi harcunk, munkánk eredményeit és nagy vonalakban kijelöl­te hazánk fejlődésének Irányát. Az eltelt húsz esztendő alatt gyökeres változások következtek be hazánk politi­kai, gazdasági, kulturális életében. A tör­ténelmi jelentőségű vívmányok ellenéi-e sem szükséges új Alkotmányt kidolgozni. Szükségesnek tartjuk és javasoljuk vi­szont, hogy az országgyűlés jelenlegi helyzetünknek megfelelően módosítsa, fej­lessze tovább a Magyar Népköztársaság alaptörvényét. A módosított Alkotmány tükrözze az elmúlt két évtized alatt be­következett változásokat. Utaljon az ál­laméletben, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok tevékenységében, általában az állami intézmények munkájában bekövet­kezett változásokra. Pontosabban hatá­rozza meg az állampolgárok jogatt és kö­telességeit a szocializmus építésének je­lenlegi szakaszában. A szegedi szénhidrogén-medence termékeinek gyorsabb elszállítására vasúti olaj­töltő állomás épült. 10 percenként töltenek meg egy-egy tartályvagont. Naponta in­dulnak a szerelvények az ország minden részébe. Az Alkotmány módosításának kérdései­vel való foglalkozás közben már felvető­dött, és nyilván a későbbiekben szélesebb körben is felvetődhet, az ország hivata­los elnevezésének, címerének, állami zász­lajának kérdése. A Magyar, Népköztársa­ság elnevezés jól kifejezi munkásosztá­lyunk, népünk harcának legnagyobb eredményét, azt. hogy megalkotta edd'Ki legnagyobb történelmi vívmányát; a nép államát. Államunk, rendszerünk fő jellemvonásai­ban, a tulajdon- és osztály viszony ok te­kintetében már szocialista, a szocialista társadalom teljes felépítése viszont még csak folyamatban van. Pártunk úgy véli, még nem érkezett el az ideje, hogy or­szágunkat szocialista köztársasággá kiált­suk ki. Azt tartjuk, inkább jussunk előbb­re az építéssel és késsünk az elnevezéssel, mint siessünk az elnevezéssel és késsünk a szocializmus építésével. A Magyar Nép­köztársaság neve ma is dolgozó népünk hatalmát, államát, hazáját, az épülő új, szocialista vilpgot jelenti, hirdeti félreért­hetetlenül mindenhol és mindenki számá­ra. A párt vezető szerepe. A pártmunka továbbfejlesztése Kedves Elvtársak! Pártunk, a magyar munkásosztály marxista—leninista, kommunista élcsapata­ként társadalmunk eszmei-politikai veze­tője; irányítja, szervezi a szocialista épi­tést, s ezzel az egész magyar nép érde­keit szolgálja. Kormányzópárt, amelynek politikája meghatározóan kihat az ország, a társadalom életének egészére. A part csak azért és azáltal töltheti be megfelelően történelmi misszióját, mert tevékenységében a marxizmus—leniniz­mus tudományos elmélete vezérli. Pár­tunk a marxizmus—leninizmus alkotó al­kalmazásának híve. Lenint követi, aki arra tanít, hogy „...a marxizmus nem holt dogma, nem valami befejezett, kész, változatlan tanítás, hanem a cselekvés vezérfonala", másutt ugyanezt másképpen kifejezve azt mondja a marxizmus­ban a leglényegesebb, ami a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elem­zése". Pártunk a marxizmus-leninizmus el­veiből, a magyar és nemzetközi munkás­osztály forradalmi tapasztalataiból Indul ki, és a konkrét helyzet konkrét vizsgála­ta alapján hozza meg döntéseit. A leg­utóbbi másfél évtizedben pártunknak há­rom nagy feladatot kellett megoldania. Az ellenforradalmi felkelés erőinek szét­zúzásával a népi hatalmat megvédeni és megszilárdítani; a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését végrehajtani; végül a gazdaságirányítás . továbbfejlesztésének bonyolult kérdéséit kellett megoldania. Hogy pártunk ezeket a nagy feladatokat kielégítően meg tudta oldani, azt elsősor­ban annak köszönheti, hogy a revizionista és a dogmatikus megközelítési módokat határozottan és egyformán elvetette, a marxizmus—leninizmus elveit követte. Pártunk működésének legfontosabb szer­vezési alapelve a demokratikus centraliz­mus, amelyet a kommunista mozgalom számára Lenin dolgozott ki tudományos pontossággal. A munkásosztály újtípusú forradalmi pártja szervezeti életéne't és működésének lenini alapelveit a történe­lem igazolta, azok mindmáig érvényesek. A demokratikus centralizmus elvét kiegé­szíti a kollektív vezetés és a személyi fe­lelősség elve. Saját tapasztalataink alap­ján tel jes meggyőződéssel állithat luk. hogy megsértésük esetén nem érvényesülhet má­radéktalanul a marxizmus—leninizmus, a politika eltorzul, elsorvadnak a párt tö­megkapcsplatai. s elvész akcióképessége; érvényesülésük viszont meghatványozza a párt erőit. Gyakorlatunkban a döntések demokra­tikus előkészítését, a kérdések sokoldalú és szabad megvitatását, a különböző vé­lemények meghallgatását és figyelembe vételét szorgalmazzuk, éppen úgy, mint a meghozott határozatok egységes, köte­lező és pontos végrehajtását. A pártde­mokrácia nélkül nem lehet igazi eszmei, politikai egységet teremteni, nem lehet a belső meggyőződésen alapuló magasfokú tudatosságot kifejleszteni. Centralizmus, szervezeteink fölé- és alárendeltsége nél­kül a párt nem szervezett erő, elvész él­csapat jellege, ereje, és egységes cselek­vésre képtelen vitaklubok tömegére esik szét. Pártunk szervezett felépítésében, életé­nek belső rendjében híven követi a mun­kásosztály forradalmi pártjának hagyo­mányos lenini elveit. Jelenthetjük, a párt, a beszámolási időszakban Ideológiailag, politikailag, szervezetileg egyaránt egész­ségesen fejlődött, erősödött, megbonthatat­lan egységben halad mindmáig. A pártnak négy évvel ezelőtt 19 ezer alapszervezetfe és kereken 585 ezer tagja, Illetve tagjelöltje volt. Most 21 ezer az alapszervezetek száma, a tagságé pedig 77 ezer fővel. 13 százalékkal magasabb, 662 ezer fő. A IX. kongresszus határozata alapján pártunkban megszűnt a tagjelölt­ség in zménye. Az akkor nyilvántartott 37 900 tagjelöltből, egyéni elbírálás alap­ján, 35 250 elvtársat felyettek a part tag­jai közé. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagjelöltség intézményének meg­szüntetése pártunkban helyesnek bizo­nyult. A párt taglétszáma és összetétele alap­jában megfelelően alakult. A taglétszám növekedése összhangban van a kommu­nista eszme vonzóerejének, a párt poli­tikai befolyásának növekedésével. Pár­tunk munkásjellege a tagság összetételé­ben is érvényesül. A tagság 70 százaléka eredeti foglalkozása szerint munkás; je­lenleg ls fizikai munkát végez a párttag­ság 38 százaléka. A társadalomban végbe­menő átrétegeződési folyamatok következ­tében a tagság egészén belül a fizikai dolgozók aránya 4.5 százalékkal csökkent. Valamelyest emelkedett a párttagság át­lagos életkora, ez jelenleg 44 év. A be­számolási Időszakban újonnan felvett ta­gok 48 százaléka fizikai dolgozó, megfe­lelő arányban vannak közöttük nők; a korcsoportok képviselete is egészséges: 84 százalékuk 40 éven aluli. Pártunkban együtt él. dolgozik, össze­forrva harcol a forradalmárok három nemzedéke: a veterán harcosok, a közép­korúak és az ifjabbak nemzedéke. Figye­lemre méltó, hogy jelenipoi párttagsá­gunknak több mint a fele 1956 óta lépett a pártba: az azóta folytatott harc mene­tében került közel a párthoz és vált párt­taggá. A párt új tagjai általában a mun­kában élenjárók, a társadalmi és tömeg­szervezeti aktivisták közül kerülnek ki, s ennek így kell történnie ezután is. A tagfelvételi munkában továbbra is el kell kerülni a kampányszerüséget. A jö­vőben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás jellegének erősí­tésére, az Ipari munkások, a fizikai dol­gozók, a nők és a fiatalok felvételére. A párt szervezeti ereje szempontjából nem közömbös tagjainak száma. Akcióké­pessége és igazi hatóereje azonban,a he­lyes politikai vonal mellett, tagságának egységében van. A Központi Bizottság je­lentheti a kongresszusnak, hogy az elmúlt négy évben tovább erősödött pártunk esz­mei, politikai, szervezeti egysége, akció­képessége. A párt egységét nem tekintjük egyszer és mindenkorra adottnak. Pártunk egysé­ge a lényeges politikai, gazdasági, ideoló­giai kérdésekben szilárd. Ezt az egységet azonban a gyakorlati munkában minden új kérdésben újból meg újból meg kell teremteni. A párt az egység erősítésén dolgozik ezután ls; azt megbontani, rom­bolni, sem kívülről, sem belülről nem en­gedi senkinek. Az önként vállalt, lenini értelemben vett pártfegyelem, beosztásra és rangra való tekintet nélkül, kötelező mindenkire. A párt fő ereje eszméinek igazságában és a tömegek támogatásában van. A szo cializmus építésének soron levő feladatai nagyobb követelményeket támasztanak a párt tömegpolitikai, agitációs és propa­ganda munkájával szemben. A párt poli­tikájának képviselete, céljainak hirdetése a part valamennyi alapszervezetének és tagjának kötelessége. Ezt a feladatot szol­gálják a párt agitációs és propagandaesz­közei; a sajtó, a rádió, a televízió, a párt lapjai és folyóiratai. A párt központi napilapja a Népszabad­ság 755 ezer példányban, a 19 megyei na­pilapja összesen 780 ezer példányban je­lenik meg. A Társadalmi Szemle, a párt elméleti folyóirata 36 ezer példányban, szervezeti lapja, a Pártélet 95 ezer pél­dányban jelenik meg havonta. Pártunk elvet minden, a tömegeket lebecsülő, a közvéleményt manipuláló megnyilvánu­lást. Ugyanakkor a közvélemény jó tájé­koztatását, a szocializmus eszméinek pro­pagálását rendkívül fontos feladatnak te­kinti. A párt, a népi állam kezében levő tömegpropagunda eszközöknek ezeket a nemes célokat kell szolgálniok a jövőben méginkább és jobban, mint eddig is tet­ték. A kongresszusi felkészülés időszakában az egész pártban mélyrehatóan megvitat­ták a pártmunka legidőszerűbb kérdéseit. Az eredmények általános elismerése mel­lett a párttagok sok helyütt és jogosan ki­fogásolták, hogy egyes kérdésekben, egyes területeken nem, következetlenül, vagy hibásan hajtják végre a párt politikáját. A párt politikájának megfelelő érvényesí­tését csak az biztosíthatja, ha a Közpon­ti Bizottság, a párt középfokú irányító szervei és a párt alapszervezetei, a fel­adatok azonos értelmezése alapján, a leg­nagyobb összehangoltsággal, egyidejűleg, és ugyanazért dolgoznak. A kongresszust előkészítő tanácskozások vitáiból is ki­tűnt, hogy a pártmunka fejlesztésében most nagy fontossága van a politika ed­diginél következetesebb és egységes vég­rehajtásának, a pártellenőrzés erősítésé­nek, és az alapszervezeti munka fejlesz­tésének. A Központi Bizottságnak és végrehajtő szerveinek, a Politikai Bizottságnak, a Titkárságnak, a Központi Bizottság appa­rátusának munkájában, és részben a párt­bizottságok és pártszervezetek tevékeny­ségében is az utóbbi időben a különböző kérdésekkel kapcsolatos elemző munkán, a párthatározatok kidolgozásán volt a hangsúly, s a szükségesnél kevesebb fi­gyelem jutott a hozott határozatok végre­hajtósának ellenőrzésére. Az ellenőrzés megjavítása nélkülözhe­tetlen és sürgető az egész pártban annak érdekében, hogy a gyakorlat teljesen meg­feleljen az elvi döntéseknek, és a párt

Next

/
Thumbnails
Contents