Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

12 VASÁRNAP. 1970. NOVEMBER 11. VÁRJÁK A SÜLT GALAMBOT? Őszi szántás Algvöt nem lehet néhány szó­val elintézni. Kiss János, a nagyközségi ta­nács építési hatóságának árvizes embere azt mondia. hogy a ki­adott 148 építési engedély nyo­mán eddig hét ház teljesen kész lett, 14-be beköltöztek (egy he­lyisig lakható), tető alatt van 29, tetőig fölépült 84, összesen meg­kezdtek 120-at. Listákat mutat, annak rendie-módta szerint sorba szedték már hónapokkal ezelőtt, kinek a legsürgősebb, ki követ­kezik utána, és szükség esetén ki várhat legtovább. Furcsa iátéka a listáknak, hogy legelőrébb ép­pen azok járnak. akik a harma­dik csoportba tartoznának. Ha borzolni akarnánk a köz­hangulatot Algvőn. azt írhatnánk, a többi pedig várla a 6Ült ga­lambot. Messziről nézve ígv is látszik. Csak az építőket, látiuk a falakon, a maidani lakók legföl­jebb melléképületeket építenek, sokba már be is költöztek, mond­ván: valahol azért laknunk kell nekünk is. Egvik-másik akkora, mint egv szűkre szabott portás­fülke. és már lakiák. Féri-fele­ség lakia. az egvik everek a nagy­mamánál van a má6ik albérlet­ben lakik Szegeden. Csakhogy nem szabad Algvőn tovább borzolni a hangulatot, elég fájdalmas ígv ls. Közelről nézve talán a sültgalamb-várá6 is másnak tűnik. Tanácskozásra hívta a múlt hé­ten a tanácsi építőipari vállalat azokat, akiknek a háza az új osztáson épül. Segítséget kért tő­lük. hogv hamarabb végezhesse­nek. Majdnem háború lett. ebből a tanácskozásból. Tettlegesség helyett sírás lett a vége mégis. Tagadhatatlan eredménnyel zá­rult azért a tanácskozás, sokan ígérték a segítséget. Van azon­ban egv vissza-visszatérő gond. amire nekünk is vi6sza kell tér­nünk. Nekiestek az emberek a vállalat dolgozóinak, hogv ezt miért ígv csinál iák. azt meg mi­ért úgy. És itt kezdődik a buk­fenc. A vállalat ezekkel az em­berekkel csuk egyetlen oldalról tárgyalhat: munkaerőt kérhet, munkaerőt sürgethet, eavébként — jogilag — semmi köze hozzá­juk. O az OTP-nak épít. Az a panaszáradat, ami el'ndult. holt mederbe folvt tehát. Nem először írom Algvőről. hogv bal van de most határo­zottabban mondom. Az építtető szerződést kötött az OTP-val. kész terv alapián. A szükség úgy hozta, hogv ettől a tervtől el kel­lett térni itt. is. ott is. Én azt mondom, rendben van. mert ne­kem megmagyarázták, de az ér­dekeltek nem ezt mond iák. mert nekik nem magvarázták meg. ök azt mondiák. fizetnek a házért, miért nem egyezség 6zerint csi­nálják. Csakhogy mehetnek Pon­ciustól Pilátusig, az asszonyok 6zerint szóba se állnak velük. Az egvik azt mondta, külön összeköt­tetéseket kellett keresnie, hogy az illetékes színe elé kerülhessen. Tartottak ugvan valamikor egy egyeztető tanácskozást Algyőn, je­len volt az OTP. a vállalkozó és a tanács embere. Megneszelték a házukra várók is. elmentek né­hányan. meg is kérdezték tőlük: hívta valaki magukat? Nahát! Nahát. így állunk az asszonyok szava szerint. Meg kellene érte­nie minden embernek, hogv ez az árvíz rendkívüli esete volt az egész országnak, de akinek a há­zát elbontották a víz miatt, an­nak százszorosan rendkívüli. Annvi ioga azért legven az em­bereknek. hogv megkérdezzék, miért térnek el a tervtől. Én tu­dom. magvarázom is. hogv nincs más lehetőség, de a szerződést nem velem kötötték, az én fölvi­lágosító szándékom kevés. A panaszáradatnak persze olyan örvényei is vannak, ame­lyek a maradék kedvet is elnye­lik. Van, aki jött segíteni alapot ásni, de elküldték. Van, aki se­gítséget hívott szombatra, vasár­napra, szakiparas munkatársa­kat, ismerősöket, és nem dolgoz­hatnak. (Kinyomozhatatlan cé­lozgatások történtek a panaszos szerint bizonyos pénzbeli kené­sek szükségességére.) Süliék ma­guk építették a házukat, a múlt­kor írtunk is róluk, azt ígérték nekik, aki segít, azé lesz kész ha­marabb. Süliék házára csak né­hány gerendával került több az­óta. Számítsa ki valaki, hány embernek szegi kedvét az ilyen felelőtlenség! A helyzetjelentést itt le is zár­hatnánk, tudjuk, hogyan állunk az építkezéssel, ismerjük a han­gulatot is. Csakhogy ide orvos­ság is kellene. Az lehetne a megoldás, ha az árvízkárosultak valamilyen közösséget szervezné­nek — a sors úgyis összehozta őket —, olyan embereket vá­lasztanának be a bizottságba, akik apró és nagy dolgoknak egyaránt utánajárnának. Gon­dolom, sok vita lesz még, mire az utolsó építőmunkás is szedi a batyuját, jó lenne valami jog­végzett ember is segítségnek. Olyan bizottságra gondolok, aki­től nem lehet sehol sem meg­kérdezni: hívta magukat valaki? H. D. A Ha nem is végleges, de hozzá­vetőlegesen már pontos képet le­het adnj környezetünk mezőgaz­daságának ez évi eredményeiről. Szeged és Csongrád megye mező­gazdaságának eredményei — a rendkívül kedvezőtlen időjárás következtében — nem érik el a kiemelkedően jó tavalyi esztendő színvonalát. A növénytermelés, s azon belül elsősorban a gabona­termelés hozamai lényegesen ala­csonyabbak az elmúlt évinél. A búzatermés 6,8 ezer vagonnal ke­vesebb, s minőségileg is gyen­gébb. mint a tavalyi. Érdemes közelebbről is szem­ügyre venni a számadatokat. A termeléskiesés 13 százalékban, a vetésterület — 87 százalékban a termésátlag — csökkenés követ­kezménye. Az Idei húszmázsás hektáronkénti átlagtermésnél ala­csonyabb hozam 1933-ban volt utoljára. Az azóta állandósult magasabb termelési színvonal különösen 1969-ben érte el csúcs­pontját. Az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy ebben az eszten­dőben kisebb területen vetettek gabonát, mivel a magasabbak voltak már a termésátlagok és az utóbbi időben jelentős talajjaví­tásokat végeztek a környékbeli termelőszövetkezetek és állami gazdaságok földjein. Határozot­tan állíthatjuk, hogy nagy jelen­tősége volt ebben az esztendőben a megfelelő talajerő-utánpótlás­nak és az időben elvégzett nö­vényápolásnak. A természeti adottságókról, s az alkalmazott agrotechnikától függően gazdasá­gonként és területenként még a korábbinál is nagyobbak az el­térések, a hozamok alakulásá­ban. A termelőszövetkezetekben például 3,6—31,5 mázsa/hektár szélső értékek között szóródnak a búzatermésátlagok, s a gazda­ságok egyharmadában — a ve­tésterület egyötödén — 15 mázsá­nál kevesebb a hektáronkénti hozam. A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának legutób­bi jelentése igen pontosan és precízen összegezi a mezőgaz­daság redményeit. Közlik, hogy takarmánygabonából fele annyit sem takarítottak be. mint a múlt esztendőben. Az őszi árpa ter­mésmennyisége 3,2 ezer vagon­nal volt kevesebb: 68 százalék­ban nagy fokú vetésterület-ki­pusztulás és 32 százalékban a termésátlag-csökkenés következ­tében. Nagy késéssel és jelentős terméskieséssel folyik az őszi érésű növények betakarítása. A legtöbb növénynél az átlag­M inden év hoz tavaszt és nya­rat. és minden ősz egy ret­tenetes versenyfutást. Csa­lóka napsugárnak- mondjuk az ősz ajándékát, akkor sem hiszünk neki ha hetekig tart. de ha ránk köszönt hidegével a ködös reg­gel. váratlanul, kéretlenül jön akkor is. ha régóta számítunk rá. Mert olvan ősz nincsen, talán so­ha nem is volt. hogv ne a mun­ka közepén kiabálna ránk: gyor­sabban. mert ha én itthagvlak benneteket, jaj nektek akkor! Vízöntő hava a régi kalendá­riumban is egv hónapig tartott. Idén egv évig. Víz ugvan nincsen már a földeken, az ősz eleiére elment végre az is aminek ta­vasz közepén már fújtuk volna a takarodót — de itt maradt a nyo­ma. Nem is a nyoma hanem a nyomása. A Tisza és a Maros karjai között, a tápai Réten mondiák ígv. Városi népeknek írom le. mit ielent ez magyarul. Azelőtt elindult a traktor, meg­szántotta a földet, fogast is kö­töttek az eke mögé. iött a vető­gép. elvetette a magot, a lövő esztendő puha. nagv kenyerének a sok apró magiát. Ha kellett, még henger iárt utána egvszer. aztán iöhetett az ősz. kizöldült, jöhetett a tél. kibírta, mire a ta­vasz ébredt, markolni való búza takarta a határt. Hogv mi van most egv kicsit körülményesebb leírni. Körülményesen kezdenek az emberek is a munkához, mert okos embernek kell annak lenni, aki most tudia ezen a táion a receptet. A víz helyén gaz nőtt. akkora, mint a tenger. Ezt vágiák le elő­ször géppel. Csak utána iöhet a szántás. Olyan erőlködést a hídra kapaszkodó fuvaroslovaktó] látni, ahogy a gép kínlódik az ekével. Ha el nem törik az eke. föl is forgatta a rögöt, de olvan fé­nyesre csiszolódik a kormányle­GYENGÉBB TAVALYINÁL hozamok elmaradnak a tavalyi rekorderedmények között. A ké­sedelmek az őszi szántás-vetési munkákat is kedvezőtlenül befo­lyásolják. A módosított, s az ed­diginél némileg kedvezőtlenebb kenyérgabona-értékesítési feltéte­lek, valamint az idei gyengébb terméseredmények hatására a termelőszövetkezetek mintegy ezer hektárral csökkenteni ter­vezik búza — illetve körülbe­lül 2,5 ezer hektárral rozs — vetésterületüket. Csökkenteni szándékoznak ősziárpa-vetésüket is. Ehhez a megállapításhoz any­nyit azért érdemes hozzáfűzni, hogy helytelenül cselekednek azok a gazdaságok, akik ily mó­don gondolkodnak, hiszen a ga­bona termelése még mindig a jövedelmező termelési ágak kö­zé tartozik, s ezt garantálja az államilag megszabott felvásárlá­si ár is. Tovább menve e terü­leten, nem érvényesülhetnek a piaci mozgás törvényei. Kitűnik a statisztikai összege­zésből, hogy a tavalyinál kedve­zőtlenebbül alakultak a kerté­szeti termékek hozamai is. Je­lentős a terméskiesés és a mi­nőségi károsodás a megye két nagy hagyományos tájkultúrája — a vöröshagyma és a fűszer­paprika — termelésében. Keve­sebb és gyengébb minőségű sző­lő- és almatermésre van kilá­tás ebben az esztendőben. A ter­méscsökkenés hatására — külö­nösen az év második felében — erőteljesen nőttek a piaci és a bolti zöldség- és gyümölcsárak, s az elmúlt évhez képest egyes termékeknél a növekedés sajnos eléri a 40—50 százalékot. A kedvezőtlen növénytermelé­si eredményeket részben ellen­súlyozza a javuló állattenyész­tés. Szeged és Csongrád megye sertésállománya szeptember vé­gén 37 százalékkal több volt mint egy évvel korábban. Ehhez a növekedéshez különösképpen a kisgazdaságok (háztáji gazdasá­gok) állatállományának gyarapo­dása járult hozzá döntően. A 145 ezer darabos növekedésből 136 ezer darab sertést, a kis­gazdaságokban találhatunk, ahol a jelenlegi állomány meghaladja a 403 ezer darabot. Hasonlóan magas sertésállomány 1965-ben volt utoljára, melyet követő év­ben az állomány mélypontjára süllyedt. Az úgynevezett sertésciklus je­lenlegi időszakában — az állo­mány nagysága és korcsoport­összetétele alapján — még meg­van a lehetőség a várható csök­mez. hoev é.i.iél is borotválkozni lehetne benne. Nem minden eke bírja. van. amelyiknek megnyú­lik közben a dereka. Jön a fogas utána, de visszanevetnek rá a hantok, és megtáncoltatják, hogv csontja töriu- bele. Vasból van a fogas, kemény, vastag vasból, egy­szercsak elpattan mégis, mint az órarugó. Csak fésüli a szántást, sok hasznot nem hajt. Maid a simító! Hatalmas vassínek alkot­ják ezt a nagyüzemi munkaesz­közt. Csodálkozom rajta, hogy lánctalpast, kormányoz előtte Fári Sándor. Vasrudak kötik ös6ze a síneket. Nem pántok, hanem ru­dak. Egyik eltörött már a má­sik úgv elkopott, hogv az imád­ság tartia csak. a harmadikra lánckengyelt akasztottak biztosí­téknak. Simító után tárcsa lár. Terhes Ferenc mondja, hogv nehéz mun­ka ez is. Attól fél. hoev fölbo­rul a traktor, vagv hogv kiránt­ják a hantok a kezéből a kor­mányt. Kinevetnék, ha kivenné a rög feszült izommal kapaszkodik bele. Itt azt mondiák a földre, hogv gyomorkikészítős. AH itt. ül az ülésen reggeltől délig, még va­csorára sincs kedve harapni va­lamit. összerázza a gép. Tárcsa után indul a vetőgép. Illetve nem indul, mert eltörött az is. Ma már harmadszor törik el az a része, amitől a traktor­hoz való tartozása függ. Pedig úi vetőgép. ió vetőgép. de min­den kerülőben törik raita valami. A másik még dolgozik, a hátsó kenés mérséklésére. Az érvény­ben levő és az elhatározott köz­ponti intézkedések a kocaállo­mány szinten tartására, illetve a malac- és süldőárak csökkenté­sének megakadályozására, te­hát a termelői érdekeltség biz­tosítására irányulnak. A várha­tóan gyenge ez évi takarmány­termés és a már jelenleg is ta­pasztalható keveréktakarmány­hiány azonban kedvezőtlenül be­folyásolhatja az állománycsök­kenés megelőzésére tett erőfeszí­téseket. Milyenek a kilátások? Az ösz­szegezésből erre is választ ka­punk. A nagyüzemekben jelentő­sebb változás csak 2—3 év múl­va, a most épülő korszerű ser­téstelepek üzembe lépésével vár­ható, melyek közül 70 ezer férő­helyükkel. évi 1200—1400 vagon hízottsertés-termelésükkel szá­mottevően növelik a termést, annak nagyüzemi részarányát, kiegyensúlyozottságát és bizton­ságát. Az 1972—73-ban befeje­zendő 13 szakosított sertéstelepen annyi hízott sertést termelnek majd évente, mint amennyi a közös gazdaságok jelenlegi ösz­szes termelése. Ma még a ser­tésállomány háromnegyede a kisgazdaságokban van. ezért a termelői érdekeltséget elsősorban ezeknél kell messzemenően bizto­sítani. Az ez évi hízottsertés­termelés és -értékesítés várható­an 12—15 százalékkal kevesebb lesz a múlt évinél, s csak 1971­ben számíthatunk nagyobb mér­tékű termelésnövekedésre. Másik igen fontos háziálla­tunknál, a szarvasmarha-tenyész­tésnél a következő megállapí­tásokat találjuk: a szarvasmar­ha- és ezen belül a tehénállo­mány csekély növekedésével lé­nyegében a korábbi szinten stag­nál. Kedvező változás, hogy a kisgazdaságokban az állomány­csökkenést lassú növekedés vál­totta fel, s az egy évvel előbbi­nél mintegy ezer darabbal több szarvasmarhát, illetve tehenet tartanak. Az érvényben levő közgazdasági ösztönzők ls a kis­gazdaságok tenyésztői tevékeny­ségét befolyásolták leghatéko­nyabban. A tehenek 52 százalé­ka van jelenleg a kisgazdasá­gokban, és számarányuk javult az utóbbi időben, örvendetes ez. hiszen a kisgazdaságok javuló tenyésztői munkája biztonságo­sabbá teszi a nagyüzemek hízó­alapanyag utánpótlását. össze­gezve annyit még, hogy a hízott marha és a tej termelése és érté­kesítése megközelítően az előző évi szinten alakul ebben az esz­tendőben. Sok kommentár nem szükséges, ezekhez a megállapí­tásokhoz, kivéve azt a megjegy­zést, amelyet a kenyérgabona­vetésterület jelenlegi alakulásá­hoz fűztünk. G. I. mindenes szerepét, betöltő faros akkorákat billen az álldogáló deszkán, mintha röpülni készülne. Amikor megáll, számoliuk Itt is. hány porcikáia törött össze a gépnek. Van mit számolni. Ha jól meggondolom, nem is a gépekről akarok én. írni. ha­nem az emberekről. De nem tu­dom másképpen leírni erőfeszí­téseiket. ha le nem írom. hogv a vasnál erősebb vas is hogyan mondia föl a szolgálatot. Az em­ber pedig dolgozik, heteket, las­san hónapokat ragaszt egybe, va­sárnapot a hétköznappal. nappalt az éjszakával, és vetőgéoet a traktorral. A végén mégiscsak földbe kerül a mag mert az ősz törvénye hogv kerüljön oda ide­jében. Kifelejtettem a sorból, hogy a velőgép előtt még gvűrűshenser győzködik a megátalkodott föld­del. az nyomná mélyebbre máso­dik fordulóban a búzaszemet is. mert mire ennvi gép lába nvoma ottmarad a földön, elsimul ucvan. de olvan kemény lesz úira. hogv a mi kocsink bátran nekivághat, mehet árkon-bokron. toronyiránt, eszébe se 1ut a sofőrnek, hogv megfogia a szántás. Aki azt hi6zi mégis hogv sok a túlzás ebben nézzen ki a ha­tárba. De ha két szemével látta, hogv van benne igazság emelie meg kalaoiát a dolgozó ember előtt. Mindig nehéz annak, aki a földben dolgozik. most 6okkal nehezebb. Horváth Dezső SOKKAL NbHEZEBB

Next

/
Thumbnails
Contents