Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

££ SZOMBAT. 1970. OKTÖBER 10. Lehet, hogy még találkozunk * * Lengyelországban éppen úgy. mint Magyarországon, amikor ismerősök vagy jó barátok találkoznak a meg­szokott „szervusz" köszön­téssel üdvözlik egymást. A lengyel itt Magyaror­szágon boldogan veszi tu­domásul, hogy lépten-nyo­mon találkozik e köszöntés­sel. A gyönyörű, stílusos l>orpincóben, ahol bájos fel­szolgáló lányok vannak, a lódzi lengyel újságíró asz­talához leül egy fiatal ma­gyar és szíves barátsággal mondja: „Szervusz!" Nemsokára poharazgatás és szívből jövő mosolyok közben a lengyel a hagyo­mányos „na zdrowic"-val köszönti őt. A borpincében véletlenül megismert ma­gyar foglalkozása tehergép­kocsi-vezető, aki beutazta majdnem egész Európát, fwéltében-hosszában. Len­gyelországbon is járt. Gdy­nlában. Szczecinbén; észak­tól — a tengertől — délig, a hegvekig. — Rendkívül szívélyesek az emberek a Te hazádban — mondja mosolyogva —, oda mindig szívesen me­gyek — tolmácsolja szavait magyar kísérőm. — Minden lengyel Itthon érzi magát Magyarországon — válaszol az újságíró, mi­közben a csinos feiszolgá­lonő ismét tele poharakat rak az asztalra. Igy van. Közösek érzé­seink, amelyek testvéri ba­rátsággal kapcsolják össze a lengyeleket és a magyaro­kat. Igaz, van ebben vala­mi. hogy a magyar gépko­csivezető jól érzi magát Lengyelországban, s a len­gyel újságírót pedig nagy szimpátiával fogadják Ma­gyarországon. Eme véletlen találkozás sajnos, nagyon rövid, nem tartott tovább félóránál, de a lengyel új­ságíró emlékezetében — aki először járt Szegeden — bi­zonyára sokáig megmarad. „Lehetséges, hogy egyszer még találkozunk Lengyelor­szágban. drága barátom!"Mi hiszünk abban a lengyel mondásban, hogy hegy hegy­gyei nem találkozik, de ember az emberrel igen! A két nép barátságát, amely századokon át megmaradt, még jobban el kell mélyíte­ni. meg kell ismernünk egy­más problémáit és minden­napi életét. Lengyelországé ban óriási az érdeklődés minden iránt, ami magyar. Ezt bizonyltja az is. hogy •szeptember utolsó vasárnap­Ián n varsói televízióban országos vetélkedő folyt a magyarországi életről, kul­túráról, egyszóval e baráti ország fejlődéséről. A győz­tesek Jutalma pedig ingye­nes társasutazás Magyaror­szágra. Meg kell mondanom, a szervusz mellett magyarul kérdések nehezek, részletek- el tudnám mondani: be menőek voltak. Ennek el- „Lehetséges, hogy nem tu­lenére a résztvevők több- dod. de nálunk Lengyelor­sége hibátlanul válaszolt szágban napról napra jobb rájuk. Amikor részletet ol- az élet. Te gépkocsivezető vastak fel nekik Molnár vagy, érted mit jelent az, Ferenc: Pál utcai fiúk című hogy Varsó szívében építe­regényéből mindenki tudta nek most egy modern közle­a 6zcrző nevét és a mű cí- kedési csomópontot. Ez óri­mét. A példákat lehetne ási és nagyon komplikált szaporítani, de nem ez a feladat, mert ez ügy készül, fontos, hanem az. hogy ily hogy emellett a közlekedés módon ls lehet segíteni a zavartalan. Lódzban pedig barátság elmélyítését, a ma- éppen a Balaton étterem kö­gyar hagyományok mégis- zelében. szintén a város szí­mertetését. A lengyel közvé- vében nő föl egy új lakóte­lemény szorgalmazza, hogy lep 70 ezer ember számára, népszerűsílsük és tegyük ál- Ha már láttad Lódzot és öt talánosabbá a magyar nyelv év múlva újra megtekinted tanítását. Igaz, a Magyar nem fogsz ráismerni. A 700 Kultúra szervez nyelvtanfo- ezer lakosú Lódzban az lyamokat Varsóban, de ez emberek 50 százaléka a há­kevés. Mindent meg kell ború után felépített új la­tennünk annak érdekében, kasokban lakik. Ez is blzo­hogy a magyar nyelvet ne nyos mértékig közös ered­csak Varsóban tanulhassák, ményünk. Lehet, hogy ered­hanem a többi lengyel vá- ményeink szerényebbek mint rosban is. Résztvevőben másoké, de a lényeg az, biztos nem lesz hiány. Tud- ]»?®r adottságainkat a lehe­,,,, , , ... tő legjobban igyekszünk kl­jük, a nyelvi nehezség a h««nálnl. Igy van. Jobb legnagyobb akadály egymás lenne, ha a szimbólikus sza­megismerésében. Jobb len- vakon és mosolyokon túl ne. ha egy véletlen találko- JW,1* egymás"ak „a , .. , elmesélni. Igy az ember zásnal ls egy pohár bor okosabbá válik." mellett a hagyományos Jirzy Palka ©reg istállók haszna Somogyi KArolyné felvétele /?fítgf Virágot a virágnak — mondjuk megszokásként, ha szép, ni/ZStllí.ntfUr szívderítő csokorral kedveskedünk szeretteinknek. Az új­szegedi Haladás Tsz is sok örömet szerez a vásárlóinak és a megajándékozottak­nak. Külföldre mostanában a rózsalő utazik tízezer számra a gazdaságból. Képünkön az egyik szövetkezeti vezető látható a rózsatenger közepén. Régen parasztház nem épülhetett Istálló nélkül. Iga­vonó jószágok és haszonállatok számára készült födél any­nyira tartozéka volt a gazdaságnak, mint az új házaknál a garázs ma. Egy időben azt hittük, lejárt a kis istállók ko­ra. Pár éve azt mondjuk, nagyon kellenek az óriási állat­tenyésztő telepek, egyre több kellene belőlük — olyanok, amelyek föl vannak szerelve munkát könnyítő gépekkel és egészséget védő berendezésekkel ls —, tagadhatatlanul ezeké a jövő, de a kis istállók kora sem járt még le. Ha­szon származhat belőlük. Több haszon is lehetne. A alomszalma alig van. öreg ráimádkozáson, az elvi meg- kezek csontos ujjai nehe­győzésen szerencsére már zen fejnek, hamar fáradnak, túl vagyunk: anyagilag is jól Szaporodnak a háztájiban jár az, aki állatot nevel a használható gépek, a fejőgé­ház körül. A tehéntartással, pet is mutogatták már, de -hizlalással úgy vannak so- kaPni mé« nem lehet- Tény. i_„_ , anü tény, Benke Zsolt, a kan, hogy nem kezdenék uj- járásj ^^ állattenyésztési ra semmiképpen sem, ha egy- főfelügyelője azt mondja, a szer abbahagyták. Tudósa- hajdan megépült istállók ink azt mondják erre, hogy sokkal több állatot tudná­az urbanizáció kövei kezmé- nak ^fogadni, sokkal több az uroanizació KövetKezmé- jövedelmet hozhatnának. nye. Vitatni nem lehet, hogy ,Hamarabb lendül föl a így van, példák sora bizo- sertéstenyésztés. Van, aki nyitja, de van más gond ls. régi kocsiszínben és kam­Ahol elférne 6—8 állat, és rában 8° hízót Is hizlal egy­csak eev vaav kettő van ott szerre' Az ls igaZ' hogy ha" csaK egy vagy Kettő van, ott marabb is megtorpan a st!r_ észre kell vennünk az érve- téshizlalás. Ha kedvezőtlen ket: szálas takarmányhoz az időjárás, rögtön megcsap­egyre könnyebb hozzájutni Pa" a hízók száma. Kiegyen­részeskaszálás révén, de Uth,*né az ingadozást a megbízható tápellátás, de itt ^mmmmmmmmmmmmmmmmm a kereskedelem Ismét nem képes megtagadni önmagát: mire rászoknának a terme­lők, hiánycikk kezd lenni mindjárt. Az aprójószágokkal való háztáji bajlódás szintén ha­szonnal járó foglalatoskodás. Akd megpróbálta, azt mond­ja, nagyon jó nyugdíjkiegé­szítő lehet. Érdekes mégis, hogy inkább fiatalok kezde­ményeznek. ök mondják, hogy a baromfival csak any­nyi a munka, hogy napon­ként összeszedik a tojást, és ellenőrzik az Hatókat, há­romnaponként feltöltik az etetőket, és tisztán tartják az ólakat. A galambok és nyulak csak most kezdenek bekerülni az érdeklődés köz­pontjába. Pedig mindnek he­lyet adhatna az öreg Istálló. A nyulakat és az istállókat ha együtt említjük, akkor Mihálytelekre kell men­nünk. Itt a szövetkezet ve­zetői okoskodtak úgy, hogy hamarabb romlik az épü­let, ha semmire nem hasz­nálják. Rendbehoztak kettőt, betelepítették kaliforniai és újzélandi fehér nyulakkal, és mivel a nyúl szapora állat, és táptakarmanyon gyorsan fejlődik, az áprilisi kezdés­től napjainkig 1308 kilót ad­hattak cl a szaporulatból 27 forintos kilónkénti áron, a törzskönyvezett feleslegből pedig továbbfenyésztésre vet­lek meg tőlük 350-et, dara­bonként 160 (!) forintért. Az igazi haszon természetesen ezután várható. Egyetlen idő­sebb házaspár gondoskodik a napról napra gyarapodó állományról. Csalhatatlan bizonyítéka van annak, hogy a figyelem visszafordul egy kicsit a ház­táji állattartásra is. A visz­szaíordulás azonban nem akarja a régi módszereket újraéleszteni, sokkal inkább támaszkodna az új eredmé­nyekre; a korszerű és biz­tonságos állattartás a céljuk az ismét próbálkozóknak. Takarékpénztárak adataiból kiderül például, hogy a for­ráskútiak idén az első fél­évben több hitelt vettek föl (összesen 859 ezer forintot), mint tavaly egész évben. (A tavalyi 720 ezer volt.) Ezt a kölcsönt kizárólag a háztáji gazdaságra fordíthatják, neve is termelésfejlesztési hitel. H. D. Gerencsér Miklós 25. — Mindaz, amit gyűjtőnéven operatív pre­venciónak nevezünk, szigorúan titkos. Az ilyen akciók végrehajtása sajátos lélekjelenlétet Igé­nyel. Egészen másfajta lélekjelenlétet, mint például a frontszolgálat. Kombinált képessége­•ket tételez fel, igy többek között az elszántság és a titoktartás képességét. De ha adottak is ezek a képességek, számunkra szükség van egyéb biztosítékokra ts. Olyan erkölcsi kény­szerre, amely érdekeltté teszi embereinket a ti­toktartásban. Akármilyen szilárd az eszmei meggyőződés, önmagában nem lehet az erkölcsi kényszer garanciája, további nehézség, hogy gyorsan kell felduzzasztani a karhatalmi létszá­mot, hiszen az operatív prevenció kibővítése máris időszerű. Ha jól éltem, éppen ezzel függ össze az a megtiszteltetés, hogy mától közvetlen harcostársunkként becsülhetjük Gerhard Prinz őrnagy urat. Sejtette a főispán: ezúttal remekelt. Azt sem bánta, hogy arca verejtékben úszik a lámpaláz­tól. Leolvashatta a tekintetekről, hogy érvelése osztatlan sikert aratott. Még Gerhard Prinz is elégedett volt. Végre megállapodhatott annál a véleménynél, hogy a főispán eszességéhez nem fér kétség, csak né­ha butának telteti magát, aszerint, mi passzol Jobban nagystílű szélhámosságához. Mivel pe­dig saját használatra gazembernek nyilvánította magában Magyarfíyt, teketória nélkül benyújt­hatta igényét: — Uraim, akkor hát rakosgassuk tovább a do­minót. Főispán úr eszmefuttatása remek logikai építmény! Kérem, ne .botránkozzanak meg, a piszkos munkához aljas emberek kellenek. Mégis megbotránkoztak, de nem mutatták ki. Az őrnagy hűvös-hanyagul folytatta. — Hadd érezzék csak a végrehajtók azt a bi­zonyos erkölcsi kényszert. És ez a bizonyos er­kölcsi kényszer ne legyen semmi más, mint az eszközemberek saját előélete. Ezzel kell őket kézbentartani. Aztán van egy másik típus. Az, amelyik karakterisztikusan alkalmas a mi cél­jainkra. — Így egészfen más — ernyedt kényelembe Szöllősy-Naszluhác a feszült figyelem után. Most vált igazán kínossá a hangulat, hiszen minden jelenlevő tudta, hogy az őrnagy aján­lotta módszer a főispánra is vonatkoztatható. Mivel sikkasztás terhelte Magyarffy előéletét, felettesei és a németek akkor zsarolhatták meg múltjával, amikor csak akarták. Volthard kegyesnek mutatkozott. Koccintás­ra ösztönözte a társaságot és Szénásiról kezdett beszélni. — A főhadnagy úr érdemeiről se feledkezzünk meg. Precíz, mint egy matematikus, munkabí­rása szívós, mint egy Opel motoré. Építhet rá őrnagy úr. — Fogok is — ígérte a közvetlenség minden jele nélkül Gerhard Prinz. — Úgyszintén figyelmébe ajánlom Faragó Bélát — folytatta Volkhardt. — ö kl? — Az egyik legérdekesebb figura, akivel va­lahai találkoztam. Bizonyos értelemben legen­dás fickó. Mindenben számíthat rá. — Köszönöm, nem felejtem el. Kezdte sokallani Magyarffy a németek oldal­vágásait. Legalább a formára adtak volna. Szí­vesen hajlandó volt mindenre, amíg udvarias virágnyelven hozták tudomására akaratukat, de megsértődött, ha nyíltan éreztették vele fölényü­ket. íme ez a Faragó is: az első perctől tudta, hogy a németek embere, de miért kell ezt ilyen otrombán az értésére adni? Neki nem állt jogában a leghalványabb rosz­szallás sem. Inkább játszotta a boldog butát, és lelkesülten ajánlotta: — Uraim, tekintsük meg a Nemzeti Számon­kérő Szék celláit! Ez Idő szerint épp nálunk vendégeskedik egy egész kommunista szervezet! Tüstént le is vonultak az alagsorba. Dr. Demeter Zoltán, Weinhoffer Jenő, Faragó Béla pillanatok alatt a folyosóra terelte a József Attila Kör tizenegy tagját. Csupa, fiatal, jó­kötésű munkás sorakozott fel a cellaajtó előtt. A miniszterelnök-helyetles járás közben fur­csán lóbálta rozoga lábait, egész tartása szét­hulló benyomást keltett. Fújtatva, rekedten hu­morizált: (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON az állattartásról A város rendjébe, mindennapi életébe ál­talában nehezen illeszt­hetők be az.állatok. Fő­ként a haszonállatok, meiyek a városban köz­egészségügyi szempon­tokból sem kívánatosak. A város rendjének és a dolgozók nyugalmának biztosításáról az állatok tartásáról rendelet in­tézkedik. # A haszonállatok? Haszonállat: ló, szarvasmarha, a juh, a sertés stb. Tartásuk a Tisza és a Nagykörút által határolt területe­ken — a Nagykörút mindkét oldalán — levő ingatlanokon tilos Új­szegeden üdülőhellyé nyilvánított területén;az egészségügyi létesítmé­nyeket, művelődési in­tézményt, munkásszál­lást vagy a legalább 15 bérleményt magában foglaló lakóépületekben és az ezekkel szomszé­dos ingatlanokon szin­tén tilos haszonállatot nevelni. Ezeket az álla­tokat a Nagykörúton kí­vüli, a körtöltésig terje­dő területeken — a su­gárutak két oldalának kivételével — a házi szükséglétnek megfelelő számban szabad tartani. Ha a lakóházban a bér­lemények száma a hár­mat meghaladja, az ál­lattartáshoz előzetesen engedélyt kell kérni. 4 Kisebb jószágok? Baromfit és nyulat a házi szükségletnek meg­felelő szómban a lakó­épülethez tartozó udvav­ban, elkülönített helyen lehet nevelni. Az ud­varra az állatokat kien­gedni csak a háztulajdo­nos és a lakók bele­egyzésével sZabad. Köz­területre még kísérettel sem engedhetők ki. Ga­lambokat csak a háztu­lajdonos engedélyével szabad tartani, a 'akó­házak erkélyének ki véte­lével, ahol mindenkép­pen tilos. • A kutya? Tartásához a ház tu­lajdonosának engedé­lyén kívül a lakók több­ségének hozzájárulása is szükséges. Közterületen kutyát csak pórázon szabad vezetni és száj­kosarai kell feltenni rá. Macskát, díszmadarakat és halakat minden la­kásban lehet tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents