Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

SZERDA. 1970. OKTÖBER 1. m Magyarázattal nem lehet fűteni Nem lehelne olajozollabban? Az ősz beköszöntét nem ls annyira a lombhullás, mint inkább az ÁFOR-kutak előtt kígyózó hosszú embersorok jelezték Szegeden. Hidegre fordultak a napok, „termé­szetesen megszaporodtak a vevőink" — mondják a kút­kezelők. A „természetesen" szó en­gem végtelenül lehangol, s elkeserít, mert ismét meg­testesítve látom benne azt a szemléletet, amit az ÁFOR szegedi kirendeltségétől évek óta tapasztalunk. Még pon­tosabban: ha jön a hideg, sorba állhatunk a kutaknál, nézhetjük, amint előttünk utolsókat csöppen a csap, várhatunk újabb háromne­gyed órát, vagy egy újabb délutánt, amíg ismét meg­töltik a föld alatti tartályo­kat. Esztendőről esztendőre ilyen tájt kénytelenek va­gyunk megállapítani ezt hi­vatalosan és magánember­ként. De miért és meddig? Kifogás, magyarázat min­dig akadt. Hol ez, hol az jött közbe. Szállítási nehézség, kilyukadt az autó kereke, beteg a kezelő stb. Az idei sorban állás okait, az olaj­kályha tulajdonosok néhány napos hidegre kárhoztatását előidéző körülményeket ez egyszer érdemes pontosab­ban megnézni. Ha másért nem, azért, hogy végre fe­leletet kapjunk arra a bi­zonyos „természetesen" szemléletre, meg arra, mi­ért van évről évre „rendkí­vüli" helyzet a piros kutak­nál. Íme a magyarázat: Csapó Béla, az ÁFOR-kirendeltség vezetője elmondta, hogy váratlanul a 42-es töltőállo­másnál kilyukadt az egyik föld alatti tartály. Tehát az a berendezés, amelyet Csapó Béla elmondása szerint, leg­alább 20—30 esztendeje használnak. Szintén ő tőle tudjuk, hogy nehéz lesz megcsinálni; s a javítás meg sem kezdődött! A kül­ső, 41-es számú kútnál, hogy hogy nem, véletlenül októ­ber 1-én végezték el a tisz­títást. (Tehát akkor, amikor mindenki, akinek olajkály­hája van, szeretett volna be­gyújtani.) És ugyancsak teljesen véletlenül szintén szeptember végére, 29-én ál­lították át a Brüsszeli kör­úton dolgozó töltőállomást szuperbenziről gázolajra. A laboratóriumi vizsgálat bi­zony eltartott egy ideig. S az már igazán pechnek számít, hogy megint a csúcsforgalom kellős köze­pén, október 3-án délelőtt romlott el az Anna-kúti töltőállomás kézlszivattyú­ja... Balszerencse vagy nem? Miért éppen őszre maradtak a tisztítási munkák, miért nem vizsgálják meg rend­szeresen a tartály állapotát, évtizedek elteltével miért a fűtési szezon kezdetekor derül ki, hogy lyukas; s mi­ért a csúcsforgalomban kell átállítani egy tartályt, mi­ért nem lehet erre mond­juk a tapasztalat alapján csupán egy-két héttel ha­marabb felkészülni? A mű­egyetemen tanítják a köz­helynek számító igazságot; „nincs üzemzavar, csak rossz technikai előkészítés". Az Idén ősszel úgy tűnik, az ÁFOR történetesen ezt a hibát követte el. És tavaly melyiket, vagy tavalyelőtt? Akkor is hasonlót. Persze, a majdról mindig biztató képet kapunk. Pél­dául a nyáron hallottunk a jó elkészületekről, most meg arról, hogy megoldják a gondokat „mobil-mecalor" eladóhelyeket létesítenek, több megállapodás született, tárgyalnak áfész-szel, kiske­reskedelmi vállalattal stb. Miért nem lehetett ezt előbb megtenni? Furcsa cég az ÁFOR. A nagy baj. az árvízveszély idején néhány nap alatt megoldotta egy országrész zavartalan üzemanyag-ella­tását. Csodálni való célsze­rűséggel. De évek óta kép­telen megoldani egy nagy­város és környékének fűtő­olaj-ellátását, legalábbis azt képtelen elérni, hogy amikor kell — ősszel — zavartala­nul, sorbaállás nélkül vásá­rolhassunk fűtőolajat. S ezzel még nincs ls vége. Hiszen ki tudja, mi vár ránk a télen? A legfrissebb hír szerint a „szállítókapa­citás továbbra ls szűk", az­az kevés a tartálykocsi, amely Kistelekről Szegedre hozza a gázolajat... Furcsa; ez a gond ls nagyon-nagyon ismerős. Már magyarázat­ként ls elfogadhatatlan! Matkó István Megbeszélés a békemozgalmi munkáról A Hazafias Népfront Csongrád megyei titkársága tegnap, kedden megbeszé­lésre hívta Szegedre a me­gyei városai, járásai, nagy­községei népfront elnöksé­geinek képviselőit valamint az Országos Béketanács me­gyebeli tagjait, hogy a bé­kemozgalmi munka időszerű feladatairól tanácskozzanak. A népfront nemzetközi agitációs tevékenységéről Sándor István, az Országos Béketanács osztályvezetője tartott vitaindító előadást. A felszólalók több javasla­tot tettek a propaganda to­vábbi javítására. Felmerült annak Igénye is. hogy a nép­front megyei titkársága mel­lett nemzetközi kérdésekkel foglalkozó előadói csoportot és klubot hozzanak létre. Mezőgazdasági patika lesz Szegeden Fejlődik Csongrád megye növényvédelme Négy évvel ezelőtt fele­akkora földterületen véde­keztek Csongrád megyében a mezőgazdaság kártevői el­len, mint mostanában. Külö­nösen az elmúlt két évben fejlődött sokat a megye nö­vényvédelme, az 1968-ban kiadott minisztériumi rende­let szellemében. A megyei növényvédő állomás ebben az évben új hatósági megbí­zást kapott: megkezdte munkáját a legkorszerűbb felszereléssel ellátott szer­maradékvizsgáló laborató­rium, amelynek legfontosabb feladata az, hogy a nagykö­zönséget védje az olyan élelmiszer fogyasztásától, amelyben a megengedett ér­téken felül szennyezett a vegyszer. Az Idei nyáron különösen erélyes intézkedésekre volt szükség, mert — ahogy a megyei tanács tegnapi vb ülésén elhangzott — a rend­kívüli időjárás megnehezí­tette a védekezést. Az ár­vízhelyzet miatt 22 helység vegyszerkészletét kellett biztonságos helyre szállíta­ni, s a veszélyeztetett terü­leteken csupán a minimális védekezési munkákat tudták elvégezni. A kórokozók szá­mára kedvező Időjárás meg­nehezítette a védekezést a peronoszpóra ellen is. Makó környékén a hagymatáblá­Novak András Errefelé szokatlan képek láthatók néhány napja a Sajtóház klubjában. Furcsa vízlók; álmokból előlépő tár­gyak, alakok színes gomoly­gása. Az errefelé szokatlan ké­peket egy fiatal festőmű­vész, Nóvák András festette, s miután első önálló tárlatán bemutatta őket a Móra Fe­renc Múzeum látogatóinak, most egy házikiállítás darab­jaiként a Sajtóházban műkö­dő Művészklub vendégei elé tárta. Hétfőn este került sor e tárlatnyitóra, amelyen — Cs. Pataj Mihály festőművész érdekes, a színérzékenységgel foglalkozó előadása után — Petri Ferenc költő-újságíró elemezte a festő munkássá­gát Mind ő, mind pedig a las­san kibontakozó vita részve­vői hangsúlyozták, hogy Nó­vák András művészete ko­moly nyeresége Szeged kép­zőművészeti életének. Az itt megszokottól némiképp elütő, modern hangvételű tábláival művésztársait bátrabb tájé­kozódásra — vagy éppen élesebb vitatkozásra — biz­tatja, az érdeklődőknek pe­dig újabb szellemi izgalma­kat okoz. Többen is megemlítették — örvendetes példaképp —, hogy a modern képzőművé­szet képviselői eddig inkább elszármaztak Szegedről, most viszont az eredetileg ls ide­valósi Pataki Ferenc után már a második fiatal és új utakat járó festő költözött le Szegedre a fővárosból. A. L. kon 30—40 százalékos fertő­zöttség alakult kl, a gyü­mölcsösökben is sok kárt tettek az atkák, levéltetvek. A karantén felügyelőknek hat vasúti berakodóhelyet kellett zárlat alá helyezniük, elzárni a szövőlepkével fer­tőzött állomásokat az export elől. A vegyszerforgalom ebben az évben Ismét nőtt — a ta­valyi 34 millióval szemben idén szeptemberig 41 millió forintra —, nagyüzemi nö­vényvédőgépből az AGRO­KER minden igényt ki tu­dott elégíteni. A növényvédő állomás kialakította a me­gyei előrejelzési hálózatot, a megyei viszonyokhoz igazodó fontos kutatásokat végez, .a speciális növényvédelmi problémák megoldására, megszervezete a leendő nö­vényvédelmi szakemberek beiskolázását. 1968-lg 210 alapfokú végzettséggel ren­delkező szakembert képezett kl az állomás, 1969-ben 110­et, 1970-ben 220-at. Ebben az évben 11 tanfolyamot szerveztek, s elérték, hogy az 500 nagyteljesítményű növényvédőgépre 520 szak­munkás illetve betanított munkás jutott. A megye az országban harmadik helyen ál a repü­lőgépes növényvédelem mennyiségét tekintve. Jelen­leg 7 repülőgép dolgozik, de jövőre már 10 lesz. Az üze­mi növényvédelem megszer­vezése, a megfelelő méreg­raktárak felépítése után az a legfontosabb feladat, hogy a hézikertek növényvédelmét is megoldják. A felvilágosító és propaganda munka mel­lett ezért szükség lenne tár­sadalmi összefogásra és va­lamiféle újabb szolgáltatásra is. Ennek szellemében szü­letett meg az a terv, hogy Szegeden mezőgazdasági pa­tikát állítanak fel, ahol szaktechnikus felügyeletével vásárolhatnak a kiskertek tulajdonosai növényvédő­szereket, kisgépeket, szak­könyveket. Csak a pavilonban? A felsővárosiak nevében írt levelet Révész Antalné (Szt. László u. 20.). Napok óta hiába akarnak venni reg­gelenként péksüteményt. Az élelmiszerboltokba csak 8 óra után érkezik a friss kifli és zsömle. Akkor vi­szont a gyerekek már isko­lában vannak, megfelelő reg­geli és uzsonna nélkül. Levélírónk azt kérdezi, hogy ugyanakkor a sütőipari pavilonban miért tudnak már hajnali 5-kor friss pék­süteményt árusítani? Inget és nyakkendőt is kapnak a MÁV dolgozói Nyolcvanezer vasutas dol­gozó kap 1971. január else­jétől inget és nyakkendőt, mivel a két évvel ezelőtt bevezetett új, sötétszürke egyenruha egységét rontotta, hogy különböző inget és nyakkendőt viseltek hozzá. Körülbelül negyvenezer vasutas tiszt kap fehér és ugyanannyi vasutas szürke, műszálas inget, a nők pedig blúzt. A nyakkendő szintén műszál alapanyagú, egysége­sen fekete lesz. Üj formájú téli és nyári sapkát kapnak a nők az ed­digi svájcisapka helyett. A divatos sötétszürke, kalap­szerű sapkát négy modell­ből választották ki a vasutas lányok. HETBcmanpoK Füstölgés Beköszönt az ősz, már be-begyújtanak a kályhák­ba. S nemcsak hűvösebu. füstösebb ls lesz u város le­vegője. — Még ennél is?! — kérdezte barátom a mi­nap, Újszegedről jöttünk­ben. A hídon ugyanis ha­talmas füstcsóvát húzva maga után épp akkor iram­lőtt át egy villamospótló autóbusz. „A levegőbe beszélünk?" címmel annak idején glosz­szát, irtunk. Arról. hogv haszontalan volt a levegő­tisztasági konferencia, bi­zony nem változott a hely­zet, a helyi járatok és egyéb autóbuszok, gépko­csik — köztük nagy szám­ban a 10. sz. AKÖV gépko­csijai — rendületlenül ont­ják a füstfellegeket. Nos, a levegőbe beszé­lünk cím mögül ma már elhagyhatjuk a kérdőjelet. A helyzet változatlan Itt | az ősz, s nincs az a város­lakó. aki szeretné a „smo- I got". Ügy hisszük, jogos az , igény, amelyet képviselünk:' tenni kell valamit! Hogy! mit? Például a 10. sz. | AKÖV. mint a legtöbb gép­járművet üzemeltető válla­lat, lelülvizsgálhatná, mi az j oka. hogy továbbra is „füst- ; gyárak" száguldoznak a | városban. Az Is nagyon ér­dekelné a szegedleket, mit tesznek majd a jövőben az ilyen egészségrontó ténye­zők megszüntetéséért. Per­sze, tudjuk nemcsak ennek a vállalatnak a járművei füstölögnek. Ezért az is kí­vánatos volna, hogy a köz­lekedésrendészet fokozot­tabban ellenőrizze, s ha kell, bírságolja ezt a fajta — szerintünk büntetendő — felelőtlenséget. Revansot kérek „És pengeti, pengeti sír­ván ..." Ha egy vetélkedőn feltennék nekem a kér­dést, mire lehet manapság alkalmazni ezt az idézetet, habozás nélkül rávágnám: egy magyar pengefajtára. Arra, amelyik bizonyos ka­pitánynak köszönheti nevét, de mindmáig nem derült kl, miféle elnézésnek kö­szönheti azt, hogy még nem törölték a forgalomba­hozható áruk listájáról. (Talán mert borítójára rá van írva: törölni nem aján­latos?) Történt, hogy kifogyván a Szabadkáról Importált Silver pengéből, egyik reg­gel csak magyar pengét tudtam venni a sarki bolt­ban. Voltak ugyan homá­lyos rosszérzéseim, felötlött bennem az a régi vrtlám­tréfa is: a férj búcsúlevelet ír hitvesének, sorra csókol­ja apósát, anyósát, gyere­keit. hivatalosan végren­delkezik, majd bevonul nagy sírás-rívás közepette a fürdőszobába — mindezt azért, mert magyar pengé­vel kell borotválkoznia. No, de — legyintettem ag­gályaimra —, hol vannak már azok az Idők! Hát, kérem, itt vannak. Az én pengém nyúzott, hú­zott, csak ráncigálta a szakállt, de metszeni vala­hogy nem volt ereje. Mind­ez persze fokozódó fájdal­mak kíséretében. Ügy, hogy végül abba kellett hagyni az önkínzást. se idővel, sem idegekkel, sőt szinte már tlmsóval sem bírtam a dol­got. Azóta is minden vágyam: revansot venni. Visszavág­ni — például nagy műélve­zettel borotválnám meg reggelente, akár társadalmi munkában is, azt aki az ilyen pengét nem Belze­bubnak küldi, hanem a ke­reskedelemnek. Simal Mihály Ki a hibás Bosszús hangulatban fogal­mazott, levelet nekünk M. Rezsőné (Attila u. 3.). Azt írja, hogy szept. 29-én óra­szíjat vásárolt az egyik Marx téri pavilonban — ajándékba. Férje, a meg­ajándékozott. másnap pa­naszkodva tért haza. mond­ván. majdnem elveszítette az óráját, mert a szíjról hiány­zik a patent (?!). A levélíró felháborodik azon. hogy mi­kor visszavitte az eladónak az óraszíjat, az kétségbe vonta jó emlékezőtehetségét, mert biztos nem ott. vásárol­ta az ajándékot. Közben elő­került több óraszíj ls. egyik sem volt ló. Az övét sem cserélték ki. így kénytelen volt a rosszal távozni. A levél alapján ítéletet mondani nehéz, de kedves olvasónkhoz lenne pgy kér­désünk: ha az az óraszíj már akkor rossz volt. amikor a pénzt, odaadta érte. miért nem akkor reklamált? Derüljön fény Ábrahám Lajosné (Tarján rekekkel —. nem biztonsA­305/A) arról ír. hogy már gos a közlekedés. Arra kér egy éve lakik Tarjánban. de bennünket, világítsuk meg azóta sincs villanyvilágítás a t ftt^t 11ov„. Mi m-_ ház előtti udvari részen. So- ® böt®t U*yet' meK kan járnak jiaza késő este. világítottuk. A többi nem a sötétben — különösen gye- rajtunk múlik. Fojtogató hiba! A helyesírást szívén viselő olvasónk. Lányi Pál. meg­döbbenve állt meg egy pla­kát előtt, melyen ez állt: Bostoni folytogató. Így. ly­nal. Ezt írja: „Nekem nem kell bostoni „folytogató". ne­kem eléggé fojtogató légkör az. hogy a kultúrát nem mindenütt kultúremberek „csinálják". Nem óhajtok rosszindulatú végletességgel általánosítani a MOKÉP-ről. de a tévé után a legszéle­sebb néprétegekhez szóló művelődési eszköznek íté­lem. Megkövetelném. hogy ekkora népréteg iránti tisz­telettel és felelősséggel dol­gozzanak ott. is. még ilyen formai vonatkozásban is!" Küldöttség az NSZK bél A SZÖVOSZ meghívására kedden négytagú szövetkeze­ti küldöttség érkezett ha­zánkba az NSZK-ból. A de­legáció tagjait fogadta Pa­tay János, a SZÖVOSZ el­nökhelyettese. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents