Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

io VASÁRNAP. 1970. OKTÓBER 4. Sz. Lukács Imre MEGÚJHODÓ PUSZTASZER BONYODALOM BALÁSTYÁN Évek óta érdeklődéssel, izgalommal figyeljük, mi lesz a pusztaszeri földek sorsa. Egy falu, s három nóta szólt a tájon. Megoszlottali az erők, nem koncentrálták a tőkét, a szellemi energiát, hiszen három minigazdaságba tömörült a falu népe; a Petőfi, a Kossuth és az Árpád Termelőszövetkezetbe. Foglalkoztunk már lapukban is a közgazdasági adottságokkal, hiszen napjainkban már kialakultak a mezőgazdasági nagyüzemek optimális méretei, de Pusztaszeren a közelmúltig nem talált visszhangra ez. Annál nagyobb öröm, hogy most egybekelt az Árpád és a Kossuth Termelőszövetkezet. S máris elfogadható tervet készítettek a szakemberek a következő esztendőre, az egyesülés utáni első év kenyerének megtermesztésére. Belterjesség, gépesítés, korszerű gyepgazdálkodás, a közgazdasági adottságokhoz való rugalmasabb alkalmazkodás, megfelelő állattenyésztési telepek, majorok kialakítása, mindmind — igen helyesen — szerepel a tervben. Hiszen ez némi áldozatvállalással, rövid idő alatt megvalósítható. És szép, ígérő távlatokat mutat A jövedelmezőbb gazdálkodással és megfelelő áruértékesítéssel belátható időn. belül elérhető az a színvonal, ami már más homoki falvakban, községekben napjainkra megvalósult. Különös jelentősége van minden esztendőnek. Nemcsak azért, mert ha az egyiket átléptük, s megkezdjük az újat, lényegében egy új gazdálkodási évet vállalunk és viszünk végig jó vagy rossz eredménnyel, hanem azért is mert azokban a mezőgazdasági nagyüzemekben, ahol most eljátsszák az időt és nem készülnek fel közvetlenül a negyedik ötéves tervre és a távolabbi jövőre, ott pár év múlva igen hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Valamirevaló közös gazdaság ennek szellemében tevékenykedik, s igyekszik koncentrálni a beruházásokra, minden erejét összefogni és a legjobb befektetéseket megteremteni. Eddig a pusztaszeriek erről lemaradtak. Ki vonhatná kétségbe, hogy ma már egy nagyüzemben megbocsáthatatlan luxus 18 forintos önköltségi áron előállítani egy kilogramm sertéshúst, vagy megtűrni 5—6 literes fejési átlagokat. Pedig az igazsághoz tartozik, hogy ezekben a homoki mini-gazdaságokban sokszor találkozunk ilyesmivel. Ezt hagyja maga mögött lényegében az Árpád és a Kossuth Termelőszövetkezet is, hiszen már ezekben az őszi napokban a jövő évre gondol a szövetkezeti tagság, az egyesülésből létrejött Hétvezér Termelőszövetkezet tagsága. Mit is ígér a jövő? Mindenekelőtt megszünteti a tagoltságot. Nagyüzemi táblákat hoznak létre, s a közös gazdaság összterülete 4651 hold, ami ideálisnak mondható. Majorokat alakíthatnak ki és szakosított telepeket. Erős termelőszövetkezetekben is gond a gépi beruházás, hiszen kicsi az amortizációs alap, s nem elég erő- és munkagépek vásárlására. Ez Pusztaszeren is éreztette hatását, jövőre már kedvezőbb lesz a helyzet. Olcsóbbak lesznek a belső szállítások, koncentrálják az állatférőhelyeket, négy növénytermesztési és egy szőlő-, gyümölcstermesztési brigádot alakítanak. A növénytermesztő brigádokhoz tartozna a rét- és legelőgazdálkodás, és valamennyi brigádhoz erőgépek, munkagépek. Az állattenyésztést a már jól bevált, egyes területeken meghonosodott állatfajták fenntartásával tovább fejleszthetik. Az Árpád Tsz-nek a jelenlegi szarvasmarha-telepét felfuttatják és kialakítják a szakosított telepet. Jövőre a sertéstelepre is bekötik a villanyt. Korlátlan lehetőség áll itt is a szövetkezetiek előtt. A Kossuth Tsz-nél, a baromfitelepen kacsatenyésztéssel foglalkoztak. Különösen kapós a pecsenye kacsa és a tőke gyorsan megtérül, mindenképpen érdemes több energiát, több pénzt belefektetni, hiszen igen-igen jövedelmező üzemág lehet. Divat, és ahol nem élnek viszsza vele, igen jól jön a melléküzemági tevékenység. Pusztaszeren is, ha ésszerűen választják meg a profilt, elférne, gondolunk itt elsősorban az Árpád Tsz gépjavító műhelyére. Természetesen itt is, mint mindenütt a fő profil, a lényeg és a cél a mezőgazdasági termelés. Ennek érdekében lényeges változás kell a vetésszerkezetben is. A területi adottságok megkövetelik, hogy az állatállomány szálastakarmánynyal való ellátását maradéktalanul magára vállalja a közös gazdaság. Mivel csökken a kalászos vetésterülete, magasabb műtrágya-adagokkal, jobb agrotechnikával a terméseredményt fokozhatják, így lényegében a pénzbevétel és az össztermés nem változik. Szakemberek szerint kalászost mintegy 1150—1200 holdon érdemes most termeszteni, már ezen az őszön ennek alapján készíteni el a vetőmagágyakat, s vetni el az őszi búza, rozs, a takarmánygabona magját. Növényfélékből az együttes hozamérték meghaladhatja ,a 7 millió forintot. Mivel a szőlőterület 280 holdra „növekedett", a várható bevétel 2 millió 300 ezer forint lehet. Igen jó lenne, ha azokat a területeket, ahol jelenleg még rozsból a 3 mázsás átlagot sem érik el holdanként, jövedelmezőbbé tennék és 300 holdon műrétet telepítene a gazdaközösség. Ugyanilyen rossz termőképességű földeken cellulóznyár és vegyes erdő igen jól hasznosulna. Föld erre is akad, mintegy 120 hold. Az állatállomány fejlesztésére, korszerűbb épületek megépítésére államunk nagy segítséget ad a Egy-egy országos mezőgazdasági és élelmezési kiállítás, ami egyben mindig nemzetközi seregszemle is, nemcsak a látnivalókkal hívja fel magára a figyelmet, hanem az oda ítélt díjakkal is. Sokat mondanak ezek az elismerések, hiszen általában több évi megfeszített, céltudatos munka van mögöttük. így van ez a Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságoknál is. Legutóbb, 1967-ben a mezőgazdasági kiállításon összesen 48 díjat hódítottak el a többi mezőgazdasági nagyüzem előL Az idén tovább folytatták jó szereplésüket, gazdag áruválaszték, szép termékbemutatók adtak ízelítőt egy-egy termelőszövetkezeteknek. Igaz, a pusztaszeri Hétvezér Tsz új beruházásoknál már nem számolhat a korábbi évek előnyös arányával (70 százalékos állami támogatás), de még mindig kap állami segítséget. Ha ésszerűen sikerül beruházásukat nyélbe ütni, akkor igen rövid idő alatt egy „fordított profilú gazdaság" válik belőle, ugyanis szemben a nagy többséggel, itt az állattenyésztés lesz a mérvadó és a nagy pénzt hozó, évenként az összes hozamérték elérheti a 33 millió forintot. Természetesen mindezek napjainkban még csak tervek, lehetőségek, és adottságok. De realitásukhoz semmi kétség sem fér. Jól gondolták a pusztaszeri földművelők, hogy jobban járnak, ha a két testvér kézfogását az egyesüléssel megpecsételik. Már jövőre, 197 l-re megmutatkozhat ez — becsületes munkával — az egy tagra eső jövedelemnövekedésben is. Hiszen könnyen elérhető az évi gazdálkodás után, hogy a szövetkezeti eredmény meghaladja a 6 millió forintot. S ebből már mindenféle alapra bővebben jut — nem úgy, mint a korábbi években —, nem utolsósorban a tagság részesedésére is. Az idén a két közös gazdaságban 14 ezer forintra tervezték az egy tagra eső jövedelmet. Jövőre már 16 ezer 400 forintot vagy kicsivel ennél is többet — szerencsés esztendő esetén — fizethetnek. A jövő mindig is ígéret, nagy biztató és szép ígéret. Pusztaszeren is. Csak örülni tudunk neki. Ha egy kicsit el is komorulunk, az azért van, mert ebből a szép vállalkozásból hiányzik a harmadik testvér, a Petőfi. Az idő, a történelem és az emberek most mindenképpen a Hétvezérre szavaznak. állami birtok eredményes tevékenységéről. Az eredmény nem maradt el, hiszen 64 díjat hoztak haza. Igaz, hogy a díjak nagy részét a Mezőhegyesi Állami Gazdaság nyerte, de mások is felzárkóztak a nagy hagyománnyal rendelkező gazdaság mögé. így Csongrád megyére és Szegedre is esett megtisztelő kitüntetés. Megyénkből különösen jól szerepelt a Hódmezővásárhelyi, és a Pankotai Állami Gazdaság. De nem vallott szégyent a Szegedi Állami Gazdaság sem, hiszen halászati bemutatójáért aranyérmet kapott. A tanyai változások bonyodalmakhoz is vezetnek. Van, ahol megszűnnek az iskolák, van, ahol megszüntetik, és van, ahol átszervezik. Az átszervezés szinte kivétel nélkül visszalépést jelent. Szeptember 12-én szülői értekezletet tartottak Balástyán, az erdőközi iskolában. A jegyzőkönyv tanúbizonysága szerint Mucsi Sándor, a környék tanácstagja, iskolákorú gyermek apja azt kérte hozzászólásában, hogy beszéljék meg tervüket a szülőkkel is azok, akik ilyen fontos dologban határozatot hoznak. Szerinte ez a lépés visszalépés a tanügy területén, ennélfogva kéri, állítsák vissza a régi rendet: maradjon két tanerős az iskola, járjon külön az alsó tagozat és külön a felső. Egyetért a javaslattal Molnár Pál is. Mozgalmas szülői értekezlet lehetett, mert Vetró Mihályné rögtön ellenvéleményt nyilvánít: nekik az a jobb, ha a felsőhalástyai iskolába is járhatnak a felsősök, mert hozzájuk az van közelebb. Bitó Istvánné is erre szavaz, de Király Ferencné azonnal summáz: csak egy-két családnak jobb, a többségnek nem. Olvasom tovább az érveket, találok ilyeneket is: az erdőközi iskola a környék kulturális központja, ide viszonylag jó út vezet, kilátásban van a villany is. Találok egy velős megállapítást is, Pojcsik Gyula tette: A XX. században már az 1—8. osztályos összevonású iskola nem korszerű. Egy másik fölszólaló pedig azt mondja, ne kelljen a kétkézi dolgozóknak újra harcolniok saját és gyermekeik művelődéséért. Aki tisztábban akar látni, annak tudnia kell, hogy Erdőközön eddig két pedagógus tanította a gyerekeket, de az egyik elment. Ha csak egy maradt, és a gyermekek száma is csökkent, döntést hoztak, hogy össze kell vonni a két tagozatot. Rendelet van rá. A rendelet 31-es gyereklétszámban állapítja meg az összevonási határt, de menetközben kiderült, hogy mégis harmincketten vannak. Ezen úgy lehet segíteni, hogy azok a gyerekek, akik másik iskola körzetéből jöttek — a vedresszékibői, a felsőbalástyaiból vagy a más megyei illetőségű csólyospálosiból —, azok térjenek szépen vissza eredeti helyükre. így aztán rögtön 1—8. osztályos lesz az erdőközi is, a felsőhalástyai is. A bonyodalom akkor szép, ha esőstől jön. Az alsóbalástyai iskolában meg az történt, hogy a környékről elment három tehenész kilenc gyerekkel, és rögtön vonal alá csappant a létszám. Paragrafus: itt is össze kell vonni, és a fölösleges nevelő járjon be Balástyára tanítani. Itt is jegyzőkönyv születik. Mert mi lesz, ha az érkező 3 tehenésznek lesz annyi gyereke, mint a távozóknak volt? És úttalan utakon hogyan járjon a pedagógus télen a faluba tanítani, hét kilométert oda, hetet vissza? Oda, ahol egyébként éppen elegen vannak. Van más probléma Is. Az alsóbalástyai iskolában férjével együtt tanító Michna Józsefné ezt mondja a jegyzőkönyvbe: „Emberi és pedagógiai ismeretem — úgy érzem — nem engedi, Csongrád megyében a rendkívül esős tavasz és nyár kéthetes eltolódást okozott a mezőgazdasági munkákban, s további egyhetes késedelmet az árvíz elleni védekezés. Ezt, az időveszteséget úgy igyekeznek most csökkenteni, hogy a tsz-ek nyújtott műszakban, az állami gazdaságok pedig általában kettős műszakban üzemeltetik a traktorokat. Ennek köszönhető, hogy a korábbi elmaradás egyharmadát sikerült „letudni". A szegedi járásban a homokföldeken, mint például a forráskúti Haladás és a kiskundorozsmai József Attila tsz-ek területein már sokfelé zöldellnek a korai vetések, azonban a megyében a legfontosabb őszi munkákban legalább tíz százalékos az elhogy olyan munkát végezzek, amelvet nem tudnék százszázalékosan ellátni, tekintettel arra, hogy felső tagozatot soha nem tanítottam." „...az alsóbalástyai iskola tanulói munkás-paraszt szülők gyermekei, akik hátrányos helyzetben vannak, tehát fokozott gondoskodást igényelnek az oktató-nevelőmunka .területén. Ezt pedig egyedül nem tudom biztosítani." Tóth Lászlóné panasza hasonló. Nehéz a betűtanításból átlépni a felsőtagozatos fizikába, kémiába, algebrába. Bugyi Ferenc Erdőközön éppen a fordítottját tartja nehéznek: Neki a pálcikás számolgatás a nehezebb. Aki a döntést hozta, határozott véleménye van. — Pénzügyi revízió ostora az én hátamon csattan — mondja Ács Zoltán osztályvezető a járási tanácson. Rendelet szerint járt el. A bonyodalom magva szerinte, hogy májusban jelentenie kellett volna a várható változásokat az igazgatónak. Ha jelentette volna, a felsőtagozatosok kollégiumi elhelyezéséről gondoskodhattak volna, sőt a Michna-házaspár problémáját is megoldhatták volna emberséges áthelyezéssel. Akkor bonyodalom a bonyodalom, ha nem látjuk a kivezető utat. Nekem azért bonyodalom, mert nem hiszem, hogy századunk követeléseire föl tudja készíteni a gyerekeket a tanyai iskola. Akkor is nehezen, ha ketten tanítanak benne, az 1—8-ig való összevonás esetén teljesen lehetetlen. Hány gyereknek kell esetleg 20 év múlva kitérő választ adnia, ha az élet fölteszi nagy kérdéseit, most még összeszámolható. Sokan vannak. Valahogy így kell majd mentegetőzniük: Tetszik tudni, én akkor jártam iskolába, amikor az ország valamennyi iskolájában előre léptek, de a mi környékünkről éppen akkor költözött el néhány gyerek. Ök a hibásak, amiért nem tanulhattam meg anynyit, amennyit kellett volna. Lehet, hogy tanár lettem volna, kutató, örvös vagy tudós, esetleg közönséges művelt ember, de így csak ennyi lehettem. Az én eszem gyalogútja itt sötétbe vezet. Akkor is, ha bárkiről van szó, de akkor különösen, ha azt hallom, hogy az említett iskolák körzetét a legproletárabb családok lakják. Megoldást kínál a tanyai kollégium Kisteleken is, Balástyán is, mellette is agitálnék teljes szándékkal, de tudom, hogy a szülők kötődése erősebb. Mi lenne a megoldás? Amit Mucsi Sándor javasolt: Előre beszéljék meg a szülőkkel! De mindenképpen tartsák szem előtt a másik véleményt is a XX. században vagyunk, és az 1—8. osztályos összevonás rettenetesen korszerűtlen. Ha paragrafus késztet visszalépésre, akkor a paragrafuskészítőknek kellene figyelmébe ajánlanunk, hogy nálunk iskolaügyben csak előrelépni szabad. Mert az élet is előre lép. És annak tanítunk. Országos nyomozás indult az egyetemeken, hogy megtudják, hol vannak a munkás-paraszt családból való gyerekek. Néhány nyomravezető adattal én is szolgálhatok. maradás a tavalyihoz képest. A téeszek kampánytervet készítettek a gépek és a munkaerő legjobb kihasználására. Az elmúlt héten újabb veszteség érte a mezőgazdaságot. A nagyüzemi kertészetekben — főleg a szentesi zöldségtermelő tájkörzetben — több napon keresztül mínusz három, mínusz négy fokra süllyedt hajnalban a hőmérséklet. A szedés előtt álló zöldpaprika. illetve pritaminpaprika egyrésze tönkrement vagy romlott a mihősége. Ugyancsak károsította a fagy a még be nem érett hosszú tenyészidejű kukoricafajtákat. Ezeknek a csöveit már nem érdemes letörni, hanem szárastól silótakarmányként hasznosítják majd a közös gazdaságolt. A MEGÉRDEMELT ARANY