Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

KEDD, 1970. OKTÓBER 20, 3F SZEGEDI MUNKASELET Könyvre jut forint O ahogy mondják — épp elég munkát segítő tanácsokkal, a tevé. utasításokkal. Nagyobb kö­— LS a minden esti adá- tetcsoport aztán altalában az Kinyitom az egyik sze- soitrox esik-e szo? ismeretterjesztő és politikai mem, hegyezem az egyik — LSIA, esne, ue azokról kiadványok gyűjteménye, fülem; ezt látom, ezt hal- már keveseoo. Maja min- Nagyon népszerűek, s szinte lom: a legszívesebben reggel ueiuú laita, maja nunueniu mindenfelé láthatók az Vni­kezdve, este végezve öblo- nauoua owet — a KrimiKen sersum-sorozat darabjai, getnek torkukat a munkások, meg a Kiuss-iele sorozato- Csakúgy azok a hasonlóképp Mindennapi szórakozásunk- Kon KIVUI mineut azokat em- puhatáblás könyvecskék, ame­nak ez a legfőbb, egyszerre legetni... lyek a mostam világ egy­egészségrontó és pénzpusztí- _ színház? egy nagyobb eseményéről tó foi-mája. Reszelnék, kala- — Anogy utána számolok, szólnak, több képpel, mint pálnak annyit, hogy család- a mi nyuicvan aoigozonit betűvel. Novellák, regények? jukat — persze az asszonyi közül csapun kettonea van Azok már kisebb számban, s kereset támogatásával együtt bérlete. OK, úgy tudom, jár- inkább egy szobadekoráció­— úgyahogy eltartsák, meg nak. Megnéznek minden nak sem rossz, szépkötesű ilyen és olyan raadasmun- előadást, űe a többiek... sorozat darabjaiként. Kivé­kakkal annyit, hogy napon- — Muzeum> tel persze e műfajoknál is ta, s kedvük szerint kortyol- Szó neiKuu, félreérthetet- akad. Főképp két magyar gassanak. Könyv, jó ha egy- len kartáras. író nevéhez kapcsolódó ki­kettő porosodik otthonuk _ Mit lehet beszédtéma- vétel... pplcain; az ajándékul felkí- ként kerdezni még. Ja, a Igen, helyes a tippelés: nált színházjegyet elutasít- könyv? Berkesi András és Szilvási .iák; a mozinezesről leszok- Váratlan jó kedvvel, s Lajos neve még a legkisebb tak. Rádiójuk, ha felkattint- szinte jegyezhetetlenül hosz- könyvgyűjteményekből is .iák, magyarnótát bömböl, s szan szól most a válasz: elővillan. örökösen fénylő tévéjüket is _ igen, a könyv! Evek óta soczó Kornél szerint is, S^f nttli^l^a f^Syelem, tudom, hogy egy- meg mások ^rint is azért, A^ití egy munkf . Pénztárcájából mert tárgyilagos, őszinte ké­varazsszó: krimi. Az ujsa- mennyi forint ment el Det adnak a mai fiatalokról gokbó a sporthíreket olvas- könyvre. Van egy kis házi- TmtálírnaT-Tmt^k. sak el; s csak koi-so sorok, statisztikám is; e szerint . .. , nagyfröccsök társaságában is legalább 80 forintot költenek , mal"01 lraak ~ a ma~ érthető vicceikért, képeikért szakkönyvekre, egyéb köte- aak • '' vesznek néha egy-egy heti- tekre a műhelytársak. De ha Alighanem itt, ezzel a va­laP°t- a részletfizetési bejegyzése- lódinak vélt, de már sokalt Kinyitom a másik sze- ket nem tudnám, ezt a meg- által és sokféleképpen kony­ul em, hegyezem a másik fü- növekedett könyvszeretet „„-„ , . ,-,.„ , " , , lem; ezt látom, ezt hallom: akkor is a szemembe tűn- nyunek talalt. "Raggal le" a legszívesebben reggel kezd- ne. Megyek ide, megyek oda, hetne megtalálni a munká­ve. este végezve tudósköny- gyakran mutatkoznak meg sok művelődésének archime­veket forgatnának a mun- előttem a munkáslakások. desi pontiát S valahogy úsv kások. Jegyzetelnének, vitat- Egyet sem láttam még köny- „ . . . .. , , , koznának, s gyűjtenék ha- vespolc nélkül! A legkisebb bogy az arra hlvatottak kel" lomra a sok diplomát. Kocs- szobákban is ott sorakozik lo tapintattal, de kellő szí­ma, toroköblögetés? Nagy negyven, ötven, száz két- vóssággal megértetnék, hogy eredményeként^* MozTSm száz kötet & a sP°rt' 62 a Szenvedélyesebben ház? Az viszont hétről hétre, ~ ÚSY hiszem, úgy tudom - szeretett irodalom még min­hónapról hónapra, lankadat- egy-egy új olvasmány, a leg- csak félirodalom, s 'an rendszerességgel. Csak- többször visszatérő beszéd- hogy a szokássá vált ol­így a könyvvásárlás, amely- — . „ vasgatásban is mindenki előtt ott magasodnak a meg­mászható — sőt, saját ér­dekből megmászandó — grádicsok. Azok a grádi­csok, amelyek felsőbb fokai­ról körülnézve, már nem­csak a könyvek hatalmas birodalma tűnik szebbnek, csali danem bizony minden olyan tartomány ls, amelyet az emberi szellem a történelem során kiépített, felvirágozta­tott. Nem elképzelhetetlen ez nek részletei nőnek, 'nőnek, s téma" Mondom, a könyv, a dehogy is akarnak apadni, könyv, a könyv... A rádióból csak klasszikus muzsikát hallgatnak a mind iskolázottabb fülek, és a te­levízió is, ha a megszabott időben kinyitják, csak drá­mákat sugároz, valamint ész­csiszoló vitaműsorokat. No, eddig igazán érdemes volt eljutnunk! Miképp érdemes volt a Egyszerre nyitom ki mind mondottak hitelesítéséül a két szemem; egyszerre he- megfaggatnl _ igaz> gyezem mind a két fülem: no bizony, mi lehet itt az igazság? néhányat a -gyűjtők @ futtában — könyvvásárlók, táborából. Hogy miféle kötetek sora­koznak azokból a boltokból ~ Mi lehet itt az igazság? való politúroS; meg otth()n most amikor már a legla­Vn/ioici u rvtm a n V T/in/Jd i * U.,1r.r.',r. b Ur.l , .. mmrl Mérlegen a forráskűti népművelés Soczó Kornél, a Szegedi .. , Asztalos Ktsz asztalos szak- barkacolt, lakkozott polco­munkása — egyben városi kon? ifjúgárda parancsnok, egy- Többségükben szakköny­ben üzemi könyvbizományos vek. „Népszerű" kiadásban forint... — bizony a vállát vonogatja, persze, de a mindennapi — Nem nagyon lehet a szórakozás, a munka utáni időtöltés dolgában biztosan ítélni — mondja. — Ki így, ki úgy csorgatja el a mara­dék forintokat. Van, akinek tényleg a sör meg a fröccs az első, de azért szép szám­mal akadnak már olyanok is, akik az értelmesebb dol­gokra is bőven költenek. — Jó, biztosan ítélni tényleg ' lehetetlen, de a mindennapi tapasztalatok alapján egy-két következte­tés mégiscsak levonható. Kezdjük talán ott, hogy mi­ről folyik legtöbb szó két megszakíthatatlan mozdulat­sor között. Tűnődés nélkül hangzik a válasz: — A sportról! Nálunk leg­alábbis a sportról. Hosszú lenne elsorolni, hogy mi min­dent vállalnak egy-egy " jó meccsért a nálunk dolgozók. Kelnek kora reggel, átbicik­lizik a vasárnapokat, csak el ne szalasszanak egyetlen mérkőzést sem. — No, jó! Első a foci, meg ami velejár. De a leggyako­ribb beszédtémák közül a második? A homlokráncolás most már hosszasabb. — Talán a mozi. Mármint a fiatalabbak között. Azok ugyanis még hétről megve­szik azt az egy-két jegyet. Az idősebbek viszont szép csendesen leszoknak róla; az ő szemük rongálására — posabb bukszákból is majd­minden családban rendsze­resen jut könyvre néhány Akácz László Egy árleszállításKÉPÉRNYÖ margójára Talán nem is maga a tény a legfontosabb abban, hogy az Éliker a burgonya árát kilónként 40 fillérrel leszál­lította. Kilónként 40 fillér­rel, ami mázsánként 40 fo­rintot tesz ki. Igaz, maga a tény is fontos a vásárlók számára. Nevezetesen az, hogy ősszel, abban az idő­szakban, amikor sok háztar­tás egyszerre vásárolja meg téli krumplikészletét, má­zsánként 40 forinttal olcsób­ban kapja azt meg. Tehát a tény is fontos. Már csak azért is, mert a burgonya az egyik legfontosabb népélel­mezési cikk. A tényen túl azonban a szemléletről is szólni kell. A szemléletről, amely ar­ra buzdít egy vállalatot, hogy éppen a szezonban, ab­ban az időszakban, amikor a legkeresettebb egy cikk, le­szállítsa az árát. Méghozzá nem is kampány jelleggel, egy-két napra, hanem de­cember 31-ig. És ez a szem­lélet javarészben az árak mostani szabadabb mozgásá­ból és gazdálkodási érdekek­ből táplálkozik. Nem mindegy ugyanis, hogy a vállalat 200 vagy esetleg 50 vagon burgonyát tart-e raktáron. Nem, mert a nagyobb mennyiség más áruk elől foglalja el a. he­lyet, és így lassítja azok forgalmát is. Ennek kárát látja a vállalat és a vevő is. Hogyan lehet segíteni ezen? Olcsóbban adják a burgo­nyát, érdekeltté téve a vá­sárlót abban, hogy most szerezze be a télire szüksé­ges mennyiséget. Segítsen a vállalat raktározási gondja­in. Így aztán mindkét félnek megéri az olcsóbb ár beve­zetése. Sz. I. írás és eklézsia A szegedi színházközön­ség abban a szerencsés hely­zetben fogadta képernyőről vasárnap este Németh László tévédrámáját, az Eklézsiamegköveíést, hogy nem is olyan régen színpa­don láthatta párját. Merész vállalkozás friss élményt melegében kronologikus vagy irodalmi-esztétikai ska­tulyákba dugni, de aligha vetjük el a sulykot, ha a Misztótfalusi Kis Miklós ti­pográfus mester sorsából történelmi-nemzeti konzek­venciákat drámává sűrített művet az írás ördöge Sem­melweisének drámájával ro­konítjuk. Németh László új­rafogalmaz: a tragikus hős­ben azt keresi, amitől a legjobb törekvése is rosszra fordul. Terjedelmi szempontok szűkében csak néhány szem­betűnő párhuzam, melyek az, „apostolpörkölő ország apostolainak": Kis Miklós­nak és Semmelweisnek Né­meth László-i drámáit oly hasonlatossá teszik. Az esz­mei harcostársak, Marku­sovszky, illetve Pápai-Páriz Ferens és Bethlen Miklós; a két asszony, Zsuzsi és Sem­melweisné, akik kifelé azo­nosak férjeik küzdelmével, befelé, a családban a józan­ságot, a gyakorlatais mérté­ket jelentik; a főhősök, Miklós és Ignác barátokat is megriasztó konoksága, fa­natikus hite; végül maga az írás ördöge, a vajúdó igaz­ságérzet elkiáltásának visz­szavonhatatlan vágya: ténye, ami egy ellentmondásokkal terhes társadalomban halá­los bűn, kizárja a frontok békés kiegyezését, a megal­kuvásokkal vállalható túl­élést. Mit akar a XVII. századi Erdélyben a „szélmalmok földjéről poklok malmai kö­zé" hazajött Misztótfalusi Kis Miklós? Egységes he­lyesírást, szép és okos köny­veket, világosságot, művelt­séget. Olyan társadalomban, melynek polgárai „inkább hajdúnak, mint mesterem­bernek" valók, ahol ha víz­be fullana, a konzisztórium utasítása nélkül alig szá­míthatna mentőövre. Sorsa akkor fordul tragikusra, mi­kor a magas rangú patrónus és barát, Bethlen Miklós ta­nácsára kényszeredetten be­lemegy az eklézsiamegköve­tés kegyetlen szertartásába. Elbillen a lélek egyensúlya, a megtört, beteg ember még övéiben is csalatkozik. „Éget engem az engesztelé­sük" — suttogja az utolsó monológot, amivel a szerző kissé váratlan berekeszti a drámát. Váratlanul? Látszó­lag igen. Valójában nyilván­való, Németh Lászlónak mór nincs mit hozzátennie. Hogyan tetszett a darab? Lakonikusan leírhatom: a színházban is Németh László-párti vagyok. Könyv­drámástól, a konfliktusokat eszmei síkon hagyó drama­turgiájával, az intellektus mögött lemaradó cselek­ménybonyolítás, színpadiat­lanság ismételten felemlít­hető kívánságlistája ellenére is. De az lehet a rendező Hajdúfy Miklós is, hiszen a szavak súlya mögé oly nesztelenül hívja vissza és teszi készenlétbe színházru­hás hadseregét, hogy ne za­varja a szép .szavak poétájá­nak izgalommal lesett gon­dolatmenetét N. I. Szabolcs után itthon... építettük Nem hiszem, hogy a népművelés Csong­rád megyei történelmében egyetlen mű­velődési ház munkatervét — és az ebből látható, népművelési munkát — ennyi szakértelemmel, ennyire alaposan, minden apróságra kiiérve, ennyi jóindulattal bí­rálták volna. Vasárnap délelőtt a megyei módszertani központ különjáratú autó­busszal vitte Forráskútra a megyei főhi­vatású és tiszteletdíjas népművelőit, ve­gyék számDa a jövő évi tervük elkészítése előtt még egyszer, mit kell szem előtt tar­tamok már most, hogy a következő esz­tendő munkája még eredményesebb le­gyen. Megállás nélkül záporoztak fél napon át , a kérdések, újabb és újabb vitatémákkal váltakozva. Az első terebélyesebb vita akörül támadt, hogy elegendő-e néhány számadat ismerése — és ismételgetése — a község életéről, lakóiról, szövetkezetéről, vagy meg kell rajzolnunk a helység le­hető legteljesebb ábrázolású szellemi ar­culatát. Az igazgatók gyülekezete. bár sokszor saját gyakorlatuk sem ezt követte eddig, arra az álláspontra jutott. hogy műveltségterjesztö és emberformáló mun­kánkban ezt az arcképet nem nélkülözhet­jük. A legkisebb változásokat is érzékel­nünk kell. tudnunk kell minden szellemi áramlatról, hogy a jónak azonnal helyet adjunk a művelődés házában, a társadal­munktól idegen hajtások nyesegetésére pe­dig fölkészülhessünk. Sokáig időztünk a szakkörök, művészeti csoportok és klubok — az úgynevezett Mint régről maradt törzsi szóval mondanak a gyere- — Az ő házukat varázsló, úgy áll rohamöltö- kelc. Ez a kiállítás így. „han- föl először, zetében egy diák a sátor aj- gosítva" teljes. Jönnek az emlékek sor­tajában az egyik képen. Hi-, Igazság szerint korábbi idő- ban. Hatvankét házra került deg volt. akkor, eső esett, vei kell kezdenünk az írást, föl kezük munkája nyomán szél fújt. Hogy mi volt még? Amikor a víz jött, a mi di- a zöldág, több mint nyolc­Egy másik kép alá azt írták: ákjaink azonnal mentek ho- vanba segítettek be alapozás­Aki nem tud úszni, ne men- mokzsákot tölteni. Először sal. betonozással, ajtóval, ab­jen Szabolcsba! csak műhelygyakorlatok ide- lakokkal, válaszfalakkal. A szegedi Vedres István jében. aztán máskor is. Barátkozóbb természetű a Építőipari Technikum eme- Szabolcsba akkor mentek, diákféie. mint a felnőtt. Itt leti klubjában rendeztek vi- amikor a víz is menőben pedig szükség volt a tragé­sélt dolgaikról, a szabolcsi volt már. Most a kiállítás diákban megroppant lelkek­építkezésekről kiállítást a képei között idézgetjük föl az nek a barátságos, biztató diákok. Beszélnek a képek, ottani napokat. szóra. M; csak a tévéből tu­de érdemes arra is figyelni _ j\jem fogadtak bennün-" dunk néhány szót. milyen a képek nézése közben, amit ket kjtörő örömmel. az biz- görcsös hullámokat vert. egy­tos — mondja az egyik diák. intézkedés. Jött a tufa­Az Igazgató is közbeszól, az- blokk. Ebből házat építeni? zal kezdi hogy amikor elő- Azt már nem! Ide nem! szőr látogatóba ment a diák- H°K.v télen meg kifagyjunk jaihoz. a minisztérium embe- belőle? És a diákok építhet­rei így bocsátották útiára: ne ték- nekik elhitték, hogy nem lepődjön meg lehet, hogy ,esz hideg. Oreg bácsira em­olvan hangulatot talál ott, lékezik az egyik: — Ne te­amire innen gondolni sem le- g.vétek be azt a rettenetes het. Igazuk volt. a miniszté- nagv ablakot, inkább csak rium embereinek, valóban a régit. Ki győzi tüzelővel úgy fogadták a gyerekeket, télen? A gyerekeit győzték hogy minek jöttek. Építeni türelemmel, szép. világos, tudó felnőtteket. ígértek, nem napos szobát építettek a bá­gyerekeket. Mire az igazgató csinak. odaért, akkorát fordult még- Kétszer voltak a techni­is a világ, hogv a miniszté- kum diákiai Szabolcsban, riumi útrabocsátónál is na- Másodszor már úgy fogad­gyobb meglepetésben voltré- ták őket Nagyaron és Csász­sze. így fogadták a íalube- lón: jönnek a szegediek! — liek: áldja meg a jó isten és versenyeztek, kihez men­a gyerekei minden lépését, lenek. Mert a diák még nem Ahogy szaporodtak a kiásott tanulta el a hebehurgya épí­árkok. a betonozott alapok, tést. pontosan oda teszi a ahogy emelkedtek a falak, úgy változott a hangulat egé­szen az isten áldásáig. Nézzük a következő képet. Segít a család. Aztán Ilyen képek jönnek sorban. Mindre azt mondják a gyerekek: minden háznál segítettek. A diákok összes tudásukkal szakiparosként dolgozhattak, a segédmunkás minden föl­kiscsoportos népművelési formák — gond­jainál. Az egész népművelési tevékenység alapjáról, a nevelés talpköveről, a hétről hétre történő rendszeres ráhatás lehető­ségéről van szó a kérdés feszegetése köz­ben. A kiscsoportos formák minden elő­nyét nem használja ki népművelésünk. Évről évre ugyanazt végzik sokszor szak­köreink, és várjuk, hogy aki iskoláit is­métlés nélkül nagyszerűen elvégezte, az a népművelés áramkörébe kerülve minden évben újra tanulja, amit tavaly megtanult már, Szigorúan vett tervezési probléma ez. hiszen a folyamatosságot évekre előre kell látnunk. Nagyon élesen vetődött föl viszont — évek dia ki tudja hányadszor —, hogy rendelet ls akadályozza ennek a munkának a kibontakozását. Módosításra szorul az a bizonyos 105-ös rendelet. Min­den illetékes fórumon elismerték régen, hogy sürgős változtatásra van szükség, csak éppen módosulni nem akar a ren­delet. Nem vizsgázott jelesre a forráskúti mű­velődési ház a szakértők népes tábora előtt, de a jobbak között kell számon tar­tanunk. Még átgondoltabb, összetettebb, sokrétűbb népművelési munkára van szük­ség. Öröm hallani viszont — ez is ritka eset —, hogy ehhez az igényes munkához itt az anyagi források nyitva vannak. A vendégként érkezett népművelők a falubeli hagyományos népi ünnepek egyi­két, a népi kupeckedés minden fortélyával teletűzdelt bő humorú szüreti got tekintették meg délután. téglát, ahova kell. és úgv. ahogyan kell. Minden szavu­kat elhiszem, azt is. hoav az egész falu búcsúztatta őket csirkepörkölttel, szóval és szótlanul, azt is. hogy most is leveleznek fiatalokkal, öre­gekkel. Most Tápéra járnak. A műhelygyakorlatok óráit itt építik be szobákba és kony­adatát a családbeliek látták h^kba- A. lelkes munkát a el. Adták kézbe a téglát, maltert, mindent, hadd nő­jön a fal. Mutatják a gyere­kek azt a képet is, amelyi­ken egy nénike maga is rak­, ia a falat. Eltanulta a gye­rekektől. Egy másik kép a mulatsá- . Népszabadságból van. aláír­va semmi. — Nagy Józsefné H. D. | — mondják kórusban a fiúk. minden áron való segítés szándékát Szabolcsban tanul­ták. Ha a képek sora közül azt kérdezem, lesz-e Tápé­ról is ilven kiállítás, bizony­talan választ kapok. Itt nem adják kézbe a téglát, nem segít a család maguk van­nak, és az éaítők. Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents