Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

VASÁRNAP, 1970. OKTÓBER 18. Z2 ^Dezső RIPORT LEVELÉNYBŐL Sz. Lukács NE UXAZZON KALIFORNIÁBA! A z Árpád apánk tetteiről szóló titokzatos pap, jó Anonymus mester. azt mondja, hogy valahol a szeri puszta táján volt egy Gyümöl­rsény nevű erdő. Lehet, hogy volt, de csak Levelény maradt. Nem erdő. hanem major. Fölötte tíz-húsz méterre röp­ködnek a mezőgazdaság huszadik századát berregő trágyaszóró re­pülőgépek. Ezzel a tíz-húsz mé­terrel maradt a major századunk szintje alatt. Négy kilométerre visz el tőle a csongrádi út. Ilyen messze esik a régi cselédek mai fészke a mi életűnktől. Ha járt itt Árpád, biztosan nem ősszel és nem tavasszal jött. Hallom, egy szekér kenye­ret sokszor két lánctalpas trak­tor cibált a sárban. Volt eset, hogy az orvost vivő lovaknak a füle hegye is sáros lett. Hősi tett­ként mondja az egyik kocsis, hogy összerogyott a két ló, de a szekér állva maradt, a doktor úrnak nem esett bántódása. A fo­gatosra volt bízva, fölborítja, vagy nem. Tanulmányi felügyelő szájából hallottam: aki ide jön tanítani, akkor is megérdemli a fizetését, ha reggel beakasztja kalapját az iskolába, délben meg bemegy ér­te. Levelény a világ vége. Egy éve számítgatom, hogy ide jövök. A gazdaság kerületvezető­je jó szívvel ígéri: lovat külde­nek, vagy lánctalpast, ha olyan időben jönnék. Annyira erre ké­szültem, hogy szemem-szám tát­va maradt az ámulattól: betonút visz Levelénybe. Még át sem ad­ták. de már visz. Nadrágszíj-szé­lességű az egész, két autó nem tudia elkerülni egymást, de már biciklivel be lehet jutni Baksra, ha esik az eső. akkor is. Emberi vágyak netovábbja! Ez a néhányaraszos kis utacs­ka óriási nagy kérdést állít talp­ra: ide kanyarodik be rajta za­jos századunk, vagy ezen költöz­nek el az emberek a civilizációba. Mert Levelény népe egyre fogy. Igaz, hétfőn már van jelentkező a szombaton megüresedett szoba­konyhás régi cselédlakásra. Csősz­pusztáról jönnek ide. Azoknak ez is előrelépés lesz. Még­is fogynak az emberek. A lányok nem itt mennek férjhez, a legé­nyek. ha levetik az angyalbőrt, búcsút mondanak. Pedig van már villany. Tíz éve bevezették a hízó marhák is­tállójába. , tavaly jutott el a fé­nyesség az Istálló melletti hat családhoz, most vezetik az utol­só lakásba, mert oda már külön karót is kellett állítani. (Ez az istálló átélte a petresi gátszaka­dást, akkor támasztották meg a falát, megcsúszott egy kicsit.) Joó Jánosné tanítónőnél ké­redzkedem be az iskolába, gyere­kekkel beszélgetni. Valószínű, megszűnik az iskola, bánja a ta­nító néni. hogy el kell mennie. Eddig a bátyjával tanítottak együtt, őt már beparancsolták a faluba. Televízió három éve van. majdnem minden házban, de ál­lítólag kevesen hiszik, amit mond. Azelőtt volt mozi is, hetenként játszott, de jött a tévé, nem jött a pénz, megszűnt a mozi. Társa­dalmi élet: április 4-én, augusz­tus 20-án rendez ünnepséget az állami gazdaság — vacsora van, műsort az iskola ad. utána bál. Meddig terjed a gyerekek látó­köre? Baksig vagy Kistelekig? Voltak páran Szegeden is. de csak kórházi ügyben. Vagy a mandulájukat szedték ki. vagy beteglátogatóba jöttek. Egyetlen gyerek van itt. aki már volt res­ten. Kevesen vannak ahhoz, hogy kirándulásokat szervezze­nek. Huszonkét gyerek közül három traktoros, három autószerelő, ket­tő asztalos, öt fodrász, egy bor­bély, kettő orvos — az egyik traktoros-orvos! —. egy katona­tiszt, egy pék akar lenni. Van, aki nem döntötte el még, hogy kocsisnak iobb vagy traktoros­nak, fodrásznak vagv varrónőnek műszerésznek vagy mérnöknek A fodrász azért lehet kapós, mert Itt nincs. Aki tanult kezek által akar megnyírattatni, annak egy napot rá kel] szánnia. A tanító néni és tanító bácsi gyakorolja majori szinten ezt a mesterséget ls. Huszonkét család lakik itt hatvanketten vannak összesen Értesülésem szerint csupán egvet­len lakásban nadolt a szoba, egy­ben mozaikköves a konyha, A többi földes vagy cementes. (A gazdaság vezetőit nem számítot­tam ide.) A közös konyhák rend­szerét pár éve megszüntették. Mutatóban maradt csak belőlük egy. Az én korosztályomban ez az egy is megfoghatatlan csoda. Éppen meszelik a konyha egyik felét, pontosan a mennyezet köze­péig jár a meszelő. Az egyik ol­dalon maradnak a sánta lábú szarvasminták a falon, a másik oldalt simára kenik. Kovács Ist­ván és felesége négy gyermeket nevelt itt, özvegy Táborosi Já­nosné hetet. Akárki tér haza a tizenegy gyerekből, édes szülője­ként köszönti, csókolja mindkét anyókát. Vinnék a gyerekek az öregeket, de mindig ugyanazt a választ kapják: — Itt születtünk, itt vénültek meg nagyapáink is, itt kell meghalnunk nekünk is. Négyezer holdnál nagyobb te­rület tartozik a Felgyői Állami Gazdaság birtokából ehhez a te­rülethez. Jó zsíros fekete föld. Anyás, Percsora. Csőszpuszta. Új­major és Levelény a majorok közül. Ügy hallom, Levelény a legkülönb. Terveket tesz elém Adorjányi Kálmán kerületvezető. Javasolta, hogy sürgessék a családi házak építését, mert ez az állapot nem tartható sokáig. A gazdaságnak érdeke lenne, hogy itt épüljenek házak. Fájdalmas kép villan eszembe, ez az utolsó Levelényből. Ha­talmas szarvú jármosökrök von­tatta takarniányos szekér tetejé­ről köszön valaki. Nekem ekko­rát még nem köszöntek. Ilyen alázatosat. Szoborrá merevedett az ember, kalapját úgy emelte leírhatatlan magasra, mintha éle­te függne ettől a mozdulattól. Öriási föladat vár arra a be­tonútra. Irigylésre méltó nehéz helyzet­ben van néha az orvosi tudo­mány: egyik-másik, azelőtt nagy hírű betegségünket bemutatni sem tudja. Viharos gyorsasággal ide jutottunk sivár puszták, gyötrő majorok életével, grófi betegségek átkával is. Ami Leve­lényben van, aprócska kis sziget, pattanó rügyekkel. virágzó fa­lukkal. egészséges szép életünk­kel körülzárva. Annál könnyebb lenne megszabadulni tőle. Egyet­len nagy akarat kellene hozzá, az illetékesek, az állami gazdaság nagy akarata. M i tagadás, gyermekkorom­ban többször vágyakoztam Amerikába. Egyszer el is indultunk a gazdától lopott lo­vakkal, de csak pár száz méterig jutottunk, meggondoltuk magun­kat. Szerencsére maradtunk. Ak­koriban a hatalmas sztyeppe, a jó vágtájú gyors lovak, a cowbo­yok izgatták fantáziámat. Később meg a regények keltették életre Kanada aranyló búzamezőit. Ka­lifornia dús gyümölcsöseit, és Steinbeck örökké élő figurái. Leg­utóbb a gépesítés hírei izgattak, hiszen köztudott, igen fejlett és akik nyitott szemmel jártak azon a tájon, nem jöttek haza üres kézzel. Kétségtelen az is, hogy a dollár ott sem hull az égből és akadnak gondok a mezőgazdaság­ban. A polgárháborút megelőző évtizedekben az amerikai farmer saját magán kívül még három személynek termelt élelmet. Egy évszázaddal később, a második világháború kezdetén 42 sze­mélyre. Szinte hihetetlen ez a produktivitás. A termőföldek re­kordhozamai önmagukért beszél­nek. Jól érvényesült a mezőgaz­dasági forradalmak alapvető kö­vetelménye, a gépesítés. Nap­jainkban Kaliforniában szinte gyárak gördülnek a földeken, és egy-egy gép 40—50 ember mun­káját végzi, a termékbetakarítás­tól a csomagolásig, a tárolásig. A paradicsomtermés 90 százalékát ilyen gépekkel takarítják be. Sok mindent láttak tehát azok az állarpi gazdasági szakemberek, akik tanulmányúton jártak a vi­lág másik felén. Bőven akad ta­nulnivaló. Hiszen nem újság már az sem például, hogy a ju­hoknak tablettákat adnak be, amelyeknek hatására a gyapjút kézzel lefejthetik. Elmarad a nyí­rás és a gyapjút vegyileg keze­lik. De észre vették, észre vehet­ték, hogy a világ legfejlettebb mezőgazdaságával rendelkező ál­lamokban is óriási méreteket öl­tött az elvándorlás a földekről. 1947-ben 26 millió amerikai, az összlakosság egyötöde élt farmo­kon. Ma már csupán 10 millió. Ennek ls kétharmada egyre sú­lyosabb anyagi gondokkal küzd. Dallastól délre igen sok a sze­gényember. Sokan máról-holnap­ra tengetik életüket. A Brazos River völgyében, a fehérarany — gyapot — földjén, az elmúlt két évtized alatt szinte hihetetlen méreteket öltött az elvándorlás, minden ötödik ember elhagyta a vidéket. Ne utazzunk tehát Kaliforniá­ba! Miért? Sok mindent megta­lálhatunk már hazánkban ls. egy­egy jól működő állami birtokon, közös gazdaságban. Elég megem­líteni szűkebb pátriánkban a Gorzsai Állami Gazdaság kez­deményezését a vöröshagyma-ter­mesztés „megmentésére". A leg­korszerűbb holland betakarító­gépeket vásárolták meg, s ter­mészetesen holland magról vetett hagymafajtákat, hogy itt, szű­kebb pátriánkban, Hagymaor­szágban és szomszédságában el­terjesszék, meghonosítsák. A kí­sérlet igen biztató. Nagy jövőt jósolnak neki a szakemberek. Legutóbb a Csányi Állami Gazdaságban tartott tapasztalat­csere hozta izgalomba a szakem­bereket. Éppen azért, mert Kali­forniában tanulmányozták az ál­lami birtok dolgozói a gépesítést, köztük a paradicsomtermesztés komplex gépesítését. Nem jöttek haza üres kézzel. Annál inkább nem, hiszen hazánkban ma már a nagyüzemi gazdálkodásban a régi módszerek, amelyeket jósze­rivel a kistermelésből örököltünk, nem tarthatók. Kezdve a növény­ápolástól a betakarításik, elavul­tak már és merevek. A Csányi Állami Gazdaságban bemutatták a legkorszerűbb paradicsomter­mesztést és munkában láthatták a paradicsomkombájnt is. Az új termelési technológiához mindent megvásároltak. Vagyis megfelelő fajták, gépek, valamint új gyom­irtó vegyszer áll az állami birtok­rendelkezésére. Ez a kezdemé­nyezés annak a megállapodásnak része, amelyet az Állami Gazda­ságok Országos Központjának ve­zérigazgatója kötött az érdekelt felvásárlószervekkel. Vagyis az ország különböző tájain működő állami gazdaságok közül a legal­kalmasabbak kikísérletezik a zöldségtermesztés teljes gépesí­tésének módszereit, és a nagyüze­mi termesztést. Az elfogadott és bevált módszerekkel az állami birtokok is nagyobb részt vállal­janak az ország zöldségtermesz­téséből. másrészt pedig ezeket az új módszereket átadják a ter­melőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Szép őszünk volt eddig, de nem jó. Egy-két hideg éjszaka fagyos kezenyomát viseli a ha­tár. A késve érő kukorica hara­goszöld levele egyik napról a másikra őszült hirtelenszőkévé. Rekordtermést ígért pedig. A nagy területeken termelt tarló­burgonya szintén megállt fejlő­désében a korai fagy miatt. Az idei paprikaszedésről szóló első tudósításunkban még azt írtuk, igen szép termés ígérkezik. Itt is rekordra számítottak a termelők. Valóságos nyüzsgés volt a határ­ban, minden kéz dolgozott. Érde­mes volt sietni. Pontos adataink nincsenek a kárról. A paprikafeldolgozó vál­lalat közlése szerint a szegedi Alig pár hónap és a negyedik ötéves terv idejét éljük. Büszkén és elégedetten tekinthetünk vé­gig az elmúlt évek eredményein, hiszen szűkebb pátriánkban, a szegedi járás falvaiban, nagyköz­ségeiben is számos szép új léte­sítmény példázza népünk szor­galmát, s az állam segítőkészsé­gét. Elég megemlíteni, hogy 1969­ig 57,1 kilométer járda épült, 43,4 kilométernyi villanyhálózat, 68 személyre óvoda, 3x4 általá­nos iskolai tanterem, 6 községi orvosi rendelő, négy művelődési otthon, 9 vízmű, 643 közvilágítási lámpával gazdagodtak a homoki Mind a gorzsai, mind a csányi kísérlet az eddigiek szerint igen­igen bevált. Szerencsére a kutatóintézetek is „alkalmazkodnak". Mind a hagymafajtáknál, mind a paradi­csomfajtáknál több áll rendelke­zésre, olyan fajtajelöltek, ame­lyek a jövőben sok örömet sze­rezhetnek a mezőgazdaságban. A cél világos és egyértelmű, az ál­lami birtokok olyan módszereket dolgoznak ki. amelyekkel a ren­tábilis gazdálkodás megvalósít­ható és a hektáronkénti hozam európai mércével mérhető. Pa­radicsomnál például meghaladja majd a 400 mázsát. így aztán az önköltség is csökken, egész nép­gazdaságunk is jól jár. Ezek a kísérletek lényegében még csak az elején tartanak. Mégis bizonyítják: a tanulmány­utak, a külföldi látogatások hasz­nosak. ha tanulni megy az em­ber. És ez sohasem szégyen. Hi­szen az úton még nem mentünk végig. Gondunk, bajunk is akad bőven. Elég csak megemlíteni, hogy például a Békés—Csongrád me­gyei állami gazdaságokban az évi amortizációs alap 50—55 millió forint, ami korántsem elegendő, hiszen a fejlesztés 100—110 mil­lió forintot igényel, emellett eny­nyit adnak a gépek javítására is. Tehát szűken bánnak a pénzzel és a gépállomány bizony eléggé megviselt. Ennek ellenére az okos gondolatokra mindig jut. kipa­rancsolódik valahonnan a pénz, így a gorzsaiak esetében is. En­nek csak örülni lehet. Nem uta­zunk Kaliforniába. Mégis, ha va­lakit nagyon érdekel a korszerű gyümölcs-, paradicsomtermesztés, találhat már itthon is jó példát, követendő módszereket. Ügy Is mondhatnánk, utazzon inkább Csúnyba. ha úgy tetszik Gorzsú­ra! fűszerpaprika-termő körzet min­den holdját érte a fagy, 240 va­gonra becsülik a veszteséget. Az akkor zöld csövek azóta le is hulltak, a pirosak azonban még menthetők. Átveszik ugyanis kellő válogatás után azokat Is, amelyeknek csak kisebb része károsodott. Azonnali feldolgozás­sal még értékesíthetők. Érdemes tehát még mindig zsákokba, lá­dákba gyűjteni a pirosakat. A mihálytelekiek nagyobbra becsülik saját kárukat, 25—30 százalékos veszteségről beszél­nek. Érzékenyen érintette őket a paradicsompaprika fagykára is. Itt ls menthet azonban valamit a szedés utáni azonnali feldolgo­zás. falvak és a vízhálózat bővítése 140,5 kilométert tesz ki. Az idén tovább gazdagodik a járás. Év végéig 19,8 kilométer járdát építenek, 9,5 kilométerrel bőví­tik a villanyhálózatot, 168 újabb közvilágítási lámpa szolgál majd, három községi orvosi rendelő és egy művelődési otthon épül meg, valamint a további vízhálózat­bővítés 23 kilométernyi lesz. Természetesen a lakosság is segít. Az állami támogatás igen jelentős összege mellett, amely a tervidőszakra mintegy 44 millió forint, sokra rúg a társadalmi munka. Lovak. ŐSZI VESZTESÉGEK A LAKOSSÁG IS SEGÍT

Next

/
Thumbnails
Contents