Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

CSÜTÖRTÖK, 1970. SZEPTEMBER 10. 3 Tímár Mátyás Vas megyében Dr. Tímár Mátyás, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese kedden és szerdán látogatást tett Vas megyében. Szombathelyen a város pártás állami vezetőinek társaságában ellátogatott a Vas megyei építőipari vállalathoz, néhány nagyobb szombathelyi építkezést, új létesítményt is megtekintett a vendég. Kőszegre ts ellátogatott. Sárvárott, Vas megye két évvel ezelőtt várossá nyilvánított járási székhelyén felkereste a Nádasdy várat és a Győri Vagon- és Gépgyár épülő gyáregységét. A kormány elnökhelyettese Szombathelyen pártaktiva-értekezleten vett részt, ahol gazdaságpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót. Tovább korszerűsítik az autóbusz-közlekedést Makón buszpályaudvar épül Az Autóközlekedési Tröszt ötéves terve szerint a jelenleginél 900-zal több autóbusz közlekedik 1975-ben az országútjainkon. összesen 3400 Ikarus autóbuszt vásá| rolnak a következő öt évben, de a régiekből 2500-at kiselejteznek. Javulást jelent már maga a csere is, mivel a selejtezésre váró kocsik általában kisbuszok — köztük van a két utolsó fapados dobozbusz is —, az újak pedig az Ikarusz 200-as csalód tagjai, amelyeknek több és kényelmesebb ülőhelyük van. Valamennyi busz fűthető és | remélhetőleg a szellőzést is jól oldja meg az ipar. Növeli a tröszt feladaItait, hogy közlekedéspolitikai irányelvek szerint fokozatosan megszűnnek a gazdaságtalan vasútvonalak, és ezek utasait a közúti közlekedés veszi át. 1072 elején indul a Kisújszállás—Dévaványa közötti, s előreláthatólag a Baja—Gara közötti autóbuszjárat. Körülbelül 1972-ben szűnik meg a vasút Pécs és Harkányfürdő, valamint Bicske és Székesfehérvár között, ahol szintén autóbuszokkal bonyolítják majd le a forgalmat. A távolsági buszok jelenleg 2976 várost, községet, települést érintenek. A közúti forgalomba be nem kapcsolt 240 község felének van vasútja, másik felének (főképp Baranya és Zala megye kisebb községeiMi van a raktárban? Hitelpolitikai irányelveink a reform életbeléptekor születtek meg. Az elmúlt esztendőkben természetesen nem lehetett azonnal minden pontját valóra váltani, hiszen a vállalatokat ugyancsák megterhelte volna az átmenet nélküli, „húsbavágó" hitelgazdálkodás .új Kétmillió fölösleg A szegedi EMERGÉ-gumigyárban mar két esztendeje szigorú leltárt tartanak félévenként. Legalábbis azt hitték, hogy a készleteket fölmérő leltározás szigorú volt.... A bank azonban 1970 elejétől nem ad bőkezűen pénzt a készletbővítéshez — azt az EMERGÉ-nek a saját fejlesztési alapjából kell finanszíroznia. (Természetesen ez nemcsak a szegedi üzem esetében van így, hanem országosan.) Hogy mit jelent ez közérthetőbben ? Azt, hogy ha az üzem. vállalat nem vigyáz — felhasználja saját fejlesztési alapját, azaz „feléli" jövőjét. Mikes Sándor, az EMERGÉ igazgatója így fogalmaz: „Mindent meg kell tennünk, hogy a féltve őrzött és sokkal jobb célokra tartogatott pénzünket megmentsük. Az üzemben — mint az OGV valamennyi üzemében — készletnormákat állapítottunk meg és gondoskodtunk ennek betartásáról. Január elsejétől negyedévenként vizsgáljuk meg anyagállományunkat, készleteinket. Az üzemegységvezetők prémiumfeltételeiben szerepel a pontos készletgazdálkodás." Es az EMERGE-ben nem csupán papíron maradtak meg az intézkedések. Tizenhárom csoportba sorolták az anyagokat, sorra járták a raktárakat, műhelysarkokat stb. Kiderült, hogy az előző években tartott felmérések során kissé nagyvonalúan számoltak: teljes értékű vasipari alapanyagokból, villanyszerelési cikkekből. tartalékalkatrészekből és műszerekből több mint kétmillió forint értékű fölösleg van a raktárakban! A túlbiztosítás idejét múlta Az első fél esztendőben mintegy 375 ezer forint értékű fölöslegtől sikerült megszabadulni. A nagyobb tétel azonban még a kapun belül van. A vizsgálatok során kiderült, hogy gyakran az illetékes dolgozók nem „ügyelintéznek", csupán ügyintéznek. Nem figyeltek eléggé, két cég is leszállította ugyanazt a terméket, amelyből így most kétszer annyi van, mint kellene. A gyárban a saját lehetőségeiket igyekeznek kihasználni: 1971. január 1-től az- üzemegységek vezetői még szigorúbb önelszámolással tartoznak majd. Amit az EMERGÉ nevében megrendelnek, és megérkezik az üzembe, azt azonnal saját készletgazdálkodásukba kell vonni, minden gazdasági döntést nagyon alaposan meg kell fontolni. Az eddigi nagyvonalúságtól eltérően pontosan ki kell számítani, mennyi anyagból készüljön a termék, a fölösleges túlbiztosított megrendelések nagyon sokba kerülhetnek. Ami fontos: nem az egész EMERGÉ-nek. hanem az illető üzemegység minden dolgozójának, aj üzemegységvezetőtöl a szakmunkásig! Gazdálkodni, gazdálkodni! Valóban gazdálkodni kell a sző igazi értelmében. Egyre fontosabb lesz minden üzemben, hogy a termelés előfeltételeit miként szervezik meg. Nyilván az eddigi üzleti levelek szokványos meghatározását „a teljesítés határideje a harmadik negyedév. a második fél év, fel kell váltania a pontosabb dátumnak. Legalább a szállítás hetét kell majd megjelölni a teljesítés időpontjául. Ez csupán részletkérdés, de jellemző lehet gazdasági életünk fokozódó tempójára, a szigorú feltételekre. Megkérdeztem, az új követelmény nem csökkenti-e mégis az oly fontos célra rendelt fejlesztési alapot, nem köti-e meg a műszaki fejlesztést és nem okoz-e majd újabb zökkenőket a piacon? A vállalatok — minél kisebb készletekre törekedve — nem késnek-e a szállításokkal? Annyi bizonyos, hogy a vállalatok — mint az EMERGÉ is — gyorsan reagáltak; a fejlesztési alapjukat megvédik. De nem szabad megfeletkezni az átállás nehézségeiről, amely a szigorúbb gazdálkodási követelmények első hónapjaiban valóban okozhat némi megtorpanást. Egyszerűbben: átmeneti piaci gondok változatlanul .megmaradnak. I; M. I. nek) pedig sem vasútja, sem köves útja nincs. Ahogy megépül egy-egy kövesút, azonnal megindítják a távolsági autóbuszjáratot. Évről évre mind többen utaznak külföldre autóbuszszal. Míg 1962-ben 756, addig 1969-ben már 5328 autóbusz haladt át az ország határátlépő helyein. A nemzetközi járatok jelenleg a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába és Ausztriába mennek, s a következő években a tervek szerint. Romániába, Bulgáriába és nyugat-európai országokba is indítanak buszokat. Több új autóbusz-pályaudvar építését is tervezik a tanácsokkal közösen. E célra 155 millió forintot szán az Autóközlekedési Tröszt. Korszerű, az igényeket minden szempontból kielégítő autóbusz-pályaudvart építenek Salgótarjánban, Ózdon. Szolnokon, Baján. Makón, Nagykanizsán. Az ország legnagyobb autóbuszpályaudvarát Pécsett építik fel, a miskolci autóbuszállomást pedig bővítik. OFOTÉRTvásár A lipcsei vásáron. 3,1 millió rubel értékű oktikai és fotócikk jövő évi szállítására kötött megállapodást az OFOTÉRT. Az NDK-beli Zeiss gyár bejelentette, hogy jövőre megszüpteti a szemüveglencsék gyártását, s a világhírű termék licencét, s ezzel az eddigi megrendelőket valószínűleg a MOM veszi át. A vállalat immár hagyományos őszi vására csütörtökön kezdődik. A következő két héten mintegy 5 millió forint értékű fotócikket kínálnak 20—30 százalékkal olcsóbban országszerte az OFOTÉRT szaküzletei, valamint a kijelölt áruházak, az állami és a szövetkezeti üzletek. M ezőgazdasági vásár Naponta új látnivalók Fock Jenő. a kormány elnöke szerdán felkereste az országos mezőgazdasági kiállítási. Társaságában volt dr. Diműn.y Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésagyi miniszterhelyettes. A vendégeket Szőke Mátyás, a kiállítás igazgatója kalauzolta. Együttesen megtekintették a mezőgazdasági gépeket, felkerestek számos pavilont. aho| a kiállító mezőgazdasági üzemek, illetve gyárak szakemberei tájékoztatták vendégeiket munkájukról. terveikről, kiállítási anyaguk sikereiről. A kormánv elnöke elismeréssel szólt a látottakról. Már jó néhány százezer látogatója volt a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításnak és Vásárnak. Ahhoz, hogy mindent alaposan szemügyre vegyenek. bizony egy nap nem elegendő. Azok is. akik többször megtekintik ezt az impozáns. hatalmas méretű nemzetközi seregszemlét, napról napra új látnivalóként fogadják, könyvelik el magukban a tapasztaltakat. A bemutatók is igen gazdagok. A növénytermesztési bemutatók, a kukorica-, lucerna- és zöldtakarmánytermesztés. valamint a rétI és legelőgazdálkodás fejlesztését elősegítő újabb eljárásokat. módszereket, fajtákat Üzemel a „tejgyár" és technológiákat ismertetik, beleértve a betakarítás és a tárolás legjobb módozatait is. Az állattenyésztési bemutatókra 90 állami gazdaság. 91 termelőszövetkezet jelentkezett. Elég megemlítenünk a híres versenyfogatokat, versenylovakat, a tenyészméneket. amelyeknek a híre túljutott az országhatáron is. így a bábolnaiak, a mezőhegyesiek. s ami külön öröm. a termelőszövetkezeteié is felzárkóztak e jó hírű „lovas gazdaságok mögé", mert többek között, a szentesi Termál Tsz is a díjazottak között van. Nemcsak naponta, a felvezetésen láthatjuk az ország állatállományának színe-javát. de az istállókban is. Ott találkozhattunk a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság cornwall kansüldőivel már az ezüstérem elnyerése után. A számos arany-, ezüstérem tulajdonosai közül és a vásári díjasok közül most egy tejfeldolgozó üzemet mutatunk be. ami szintén aranyérmet szerzett. Az élelmiszeripari gépgyár kiállításán látható, és működés közben tanulmányozható ez az igazan korszerű tejfeldolgozó. Tudomány és társadalom S

okat beszélnek mostanában a tudományos-technikai forradalomról. De a legtöbben kizárólag csak a tudomány nagy változásait, a teljesítmények és eredmények ugrásszerű növekedését értik rajta. Valami olyasmit tehát, ami a tudományon belül zajlik. Holott ennek a forradalomnak, ha nem is lényege, de nagyon fontos meghatározója, hogy kilép a tudomány határain, és mindazt, ami hajdan a tudósok ügye volt — maga a kutatás — emberi üggyé változtatja: majdnem azt mondhatnánk, ha nem lenne maga a kifejezés nyelvi és egyéb szempontból képtelenség, „összemberi" üggyé. A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem volt professzora nemrég megjelent és gyorsan világhírűvé vált Az őrült majom című könyvében említ erre a | fontos változásra egy szemléletes példát. Valamikor — írja a ma Amerikában élő tudós — Newton megvetette a fénytan alapjait, majd Huyghens, Maxwell, Herz és sok más tudós kidolgozta az elektromágneses hullámok elméletét. Ennek jóvoltából van ma televíziónk. Hol itt az emberi eredmény? — kérdezhetjük. SzentGyörgyi Albert így válaszol erre (s most már szó szerint idézünk könyvéből): „A legszegényebb embernek is lehet ma otthon televíziója, láthatja a képernyőn, milyen gazdag és színes életük van némelyeknek, és felteheti a kérdést, miért él ő maga nyomorban és szennyben, ha egyszer az élet nem a siralom völgye, mint azt évszázadokon át bebeszélték neki a gazdagok és hatalmasok. Így a fénytannal kapcsolatos elméleti munka egy napon az egyik legnagyobb forradalomhoz vezethet, a remény forradalmához és ezzel átalakíthatja az emberi életet." Ezek a példák szinte tetszés szerint szaporíthatok. Gondoljunk csak az atombombára, amely igazán „összemberi" ügy. Néhány gombot kell csak megnyomni, s az emberiség pusztulásának szinte felfoghatatlan lehetősége véres valósággá válik. S honnan jutott ide a tudomány? Olyan abszolút elméleti jellegű kutatásoktól és vizsgálódásoktól, amelyeknek — akkor, annak idején legalább úgy tűnt — semmiféle emberi hatása, összefüggése nincs. De ilyen emberi összefüggés — szintén a tudomány szerepének növekedését igazolja —, hogy például az összes tudósnak, aki valaha élt. 90 százaléka ma, a mi korunkban él és dolgozik. Továbbá, hogy több országban a politikusok, a kormányzás, a vezetés tudósokat, tudóstestületeket alkalmaz tanácsadóként. Felelős politikai döntések ma már valóban nehezen képzelhetők el a tudósok véleményének számbavétele nélkül: nagyon jellemző ez a mi világunkra. Vessük ezzel össze, kik voltak, akárcsak száz éve is, a politikusok tanácsadói. Mindenki tudja: nem tudósok. S ez nem egyszerűen azért volt így. mert az akkori politikusok „roszszabbak" voltak a maiaknál, hanem nyilvánvalóan azért, mert a világ akkori állapota nem követelte meg, hogy a politikai döntésekbe bekalkulálják a tudósok véleményét is. De mit jelent mindez? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a mai világban a tudomány jelentősége és szerepe szükségszerűen nő. s ezzel együtt magától értetődőleg a tudósoké, az értelmiségé is. Ezért mondják ki — nagyon helyesen — az MSZMP Központi Bizottságának kongreszszusi irányelvei: „A tudomány és a technika rohamos fejlődése, a tömegek művelődési igénye, a társadalom fejlődésének magasabb szinvonala szükségszerűen megnöveli az értelmiség társadalmi szerepét. Rendszerünk biztosítja az értelmiség számára az alkotó munka széles lehetőségeit, az anyagi eszközöket és a kutatásokhoz szükséges megfelelő közszellemet. Az értelmiségiek tömegesen és elismerésre méltóan vesznek részt a társadalmi életben, hasznos közéleti munkát végeznek a tudományos, szakmai szervezetekben, az államhatalom és az államigazgatás különböző szerveiben. A magyar értelmiség a nép részeként, a néppel együtt épiti a szocializmust." Azért idéztünk ilyen hosszan a kongresszusi irányelvekből. mert ez az idézet alkalmas arra, hogy eloszlasson egy félreértést. Valahányszor ugyanis az értelmiség megnóvekedett szerepéről szó esik, jó néhányan mindig összerázkódnak: nem jelenti-e ez az értelmiség vezető szerepének követelését, sőt elismerését. Az idézetből, azt hiszszük, világosan kiderül, hogy nem. Egészen más a növekvő szerep, mint a vezető szerep. Ráadásul nemcsak erről van szó. Amikor tudományos-technikai forradalomról beszélünk, a dolog természete szerint, mindig a természettudományókra gondolunk. Ennek a tudománynak a művelői között azonban nemcsak olyan tudósok vannak. mint Szent-Györgyi Albert, hanem olyanok is, mint az ugyancsak magyar származású Teller, a „hidrogénbomba atyja", aki valósággal megszállottja annak a „gondolatnak", hogy az atombomba bevetése nem okoz figyelemre méltó emberi kórt. Ebben a felfogásban nem az a nyilvánvaló és könnyedén cáfolható elképzelés a lényeg, amely az i atombomba ártalmatlanságára vonatkozik, hanem amit ez f : a hamis elgondolás szükségszerűen felvet: az ellenőrzés i problémája. E

gészen világos. hogy atombombát előállitó tudomány — veszélyessége miatt — ellenőrzésre szorul, j vagyis politikai, társadalmi, ha tetszik, „összemberi" , méretekben nem kaphat vezető szerepet. Nem engedhetjük | meg az atombomba őrültjeinek tombolását; ez egészen nyilvánvaló. S hogy ez nem valami marxista spekuláció, | kitalálás legyen, elég a polgári Le Figaro Littéraire egyik cikkére hivatkoznunk, amely a következőket írja: „Sokak véleménye szerint korunk problémája éppen az, hogy a humán tudományok fejlődése erősen lemaradt az egzakt tudományok és természettudományok mögött, és ha ellenőrizni akarjuk azt a befolyást, amelyet az egzakt tudományok és a természettudományok gyakorolhatnak az emberi élet fölött, ezt kizárólag a humán tudományok fejlődésétől várhatjuk." Az ellenőrzés szükségszerűsége tehát egészen nyilvánvaló. De ezzel együtt az is, hogy a tudományos-technikai forradalom, vagyis az ertelmiség szerepének növekedése a mi ügyünk is. ÖKRÖS LASZLO