Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-23 / 223. szám

6 / VASÁRNAP. 1970. SZEPTEMBER 23. Tejporgyár Gyulán Befejeződött Gyulán az or­szág „legöregebb" tejpor­gyárában a; ez év elején megkezdődött nagyszabású reeconstrubció első szakasza. Elkészült s megkezdte pró­baüzemelését a csaknem 100 millió forintos költséggel kialakított teljesen új tej­porgyár. amely európai vi­szonylatban is a legmoder­nebbek közé tartozik. Ez az első olyan üzem hazánkban, amely takarmány-tejport is készít. Naponta 100 ezer li­ter fölözött tejből készít tej­port. A gyárat a dán Anhydro­cég tervei alapján, dán mér­nökök irányításával magyar munkások szereltek. A gyulai gyár rekonstruk­ciója tovább folytatódik s teljes egészében 1972-ben fe­jeződik be. Akkor egy kor­szerű feldolgozó és tejter­mékkészítő üzemet avatnak. Mosonyi Mihályra emlékezett FraeeiMen Mosonyi Mihályra, az ausztriai Frauenkirchenben (Boldogasszonyfalva) szüle­tett magyar zeneszerző ha­lálának 100. évfordulójára emlékeztek Burgenlandban a múlt hét végén — mon­dotta Kerényi Mária, aki a kulturális kapcsolatok inté­zetének képviseletében vett részt az emlékünnepségen. Szombaton este a kismar­toni Eszterházy kastély Haydn-termében az Állami Hangversenyzenekar tolmá­csolásában csendültek fel Mosonyi Mihály művei: a Batthyány Lajos emlékének szentelt Liberame. a Zon­goraverseny, a Széchenyi emlékére komponált Gyász­hangok és a Szózat témáját feldolgozó ünnepi zene. Vasárnap Frauenkirchen­ben. a zeneszerző szülőfalu­ja volt színhelye a jubileumi ünnepségeknek. Megjelentek a helyi és tartományi köz­életi személyiségek és ott volt az ünnepségen Kurtán Sándor hazánk bécsi nagy­követe. valamint a magyar kolónia népes küldöttsége. Az ünnepségsorozat kereté­ben a zeneszerző szülőhá­zán emléktáblát lepleztek le, majd a helyi főiskola dísztermében dr. Bónis Fe­renc zenetörténész méltatta Mosonyi zenei pályafutását, életművét, s ezután a sextet­té kiegészített Tátrai-quar­tett adta elő Mosonyi sex­tettjét. amely első ízben hangzott el a 20. században, vasárnap esti hangverse­nyen. A kétnapos zenei ünnep­ségekkel nyugati szomszé­daink méltó módon tiszte­legtek a magyar zeneszerző emlékének. Kapualjak alja Ahány ház, annyi kapu. Némelyik­nek alja is van. Kapualja. De minek? Belvárosi ház, két kapu, két kapualj: Klauzál tér 8„ illetve Kelemen utca 8. Rengeteg hely. Nem maradhat kihasz­nálatlanul egy olyan épületben, mely­nek falait feszegeti az ötletesség. Nem elég, hogy kebelébe fogadott 40 lakót és egy sok irodás, sok raktáros, de „telhe­tetlen" vállalatot, most — és már mi­óta — vajúdik egy szállodával. Nehe­zen akar megszületni, de máris zsar­nok és önző. Elűzte a ház mesterét. De zsenialitása eme tettéből is kiviláglik: ő nem a kalauz nélküli villamost, ha­nem a házmester nélküli házat találta fel. A nem megyünk mi innen el... nótát fújó vállalat sem szegényebb öt­letekben. Kitalálta a „szöges faládákat a kapualjba!" játékot. Első részében a Virág cukrászda vendégeit szórakoztat­ja a daliás termetű fiatalemberek lá­darakodó attrakciójával. Ezután rende­zik meg az ügyességi versenyt. Az győz, aki ruhaszakadás nélkül tud be­kúszni a két méter széles, 25 irtétsr hosszú szöges ládákkal kirakott folyo­són. Tárgyalnak már arról is. hogy tűz­ugrással nehezítik meg a próbákat. De a lakók háza elejét sem érheti szó. Kapualjukat annál inkább. Kímé­lik a kukatartályokat — melléjük öntik a dinnyehéjat, száraz virágokat, papír­hulladékokat, ételmaradékokat. És ha­mut szórnak rá. A szemétre. Az idegen inkább az ügyességi ver­senyt választja. A házkezelőség a nép­szerűséget. Hogy tökéletes legyen a sö­tét éjszaka, házmester, kapukulcs és villanykörte híján biztosítja bárkinek, bármikor a romantikát és kinek mi kell... És mindezt egy belvárosi kapualjban. Chikán Ágnes ÉL A DAL Beszélgetés Vass Lajossal Néhány percet késett. Útközben megállította egy enyhén italos férfi és hosz­saasan megdicsérte. Az egyébként mogorva felszolgálónő szája mosoly­ra húzódik, amikor elé teszi a kávét. Levelek százait kapja, ajándékokat, gratulációt küldenek neki. Hivatásos és amatőr paró­disták .utánozzák ízes hevesi beszédét, közvetlen stílusát, mozdulatait. Vass Lajos neve a nép­dallal, az ország nyilvános­sága előtt a sikeres tévé­vetélkedő, a Röpülj páva al­kalmával forrt össze. Anekdota kering arról is, hogyan választották Vass Lajost a népdalvetélkedő műsorvezetőjévé. Először arra gondoltak, legyen a Rö­pülj páva műsorvezetője egy csinos, fiatal nő. A szer­kesztő Vass Lajosra gon­dolt — aki a fenti kritériu­moknak ugyan nem feleit meg — ehelyett karmester, zeneszerző, énekes egy sze­mélyben. S aki a korábbi Nyílik a rózsa népdalverseny zsűritagjaként már meg­csillogtatta erényeit. — Hogy került kapcsolat­ba a népdallal? — Az apám énekes volt, a népművészet mestere. Elő­ször az ő népdalait gyűjtöt­tem, népi zenekarra feldol­goztam. Zeneakadémista ko­romtól szívesen írtam nép­dalt zenekarra. — ön is énekel? — Igen. De népdalt itthon még nem énekeltem, csak a hamburgi rádióban. — Illetve egyszer mégis. A tévé filmet készített Vass Lajosról, abban énekelt egy maga gyűjtötte dalt saját zongorakíséretével. — A hazai közönség előtt barokk és romantikus szer­zők műveit énekeltem fő­ként. Zeneszerző és karmester, énekes és népművelő. Kó­rusmüvek. filmzenék, nép­dalfeldolgozások jelzik ze­neszerzői tevékenységét. Karmestere a Vasas mű­vészegyüttes énekkarának. Vass Lajost az idén SZOT­díjjal tüntették ki. Az indo­kolás így szólt: „A Magyar Televízió Röpülj páva című felszabadulási népdalverse­nyének vezetéséért, a nép­dal és a közönség kapcsola­ténak erősítéséért, a szak­szervezeti kórusmozgalom­ban elért sikeréért". — Beszéljünk hát a Pává­ról! — Nem az én ötletem volt: Lengyelfy Miklós szer­kesztő évek óta dédelgetett terve a népdalmüsor. De az Illetékesek valahogy nem hittek eléggé, hogy a népdal siker lehet. Amikor némi bi­zonyosságot adott a Nyílik a rózsa műsor, meghirdette a tévé a felszabadulási nép­dalversenyt. Az ország keleti felétől nyugatra, a felszaba­dítási hadművelet irányában haladva versenyeztek a me­gyék. A nyitó gálaest szín­helye Battonya volt. A verseny népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 4 ezren jelent­keztek, s a megyei selejte­zők után is csaknem száz énekes maradt a középdön­tőben. — önnek kellett bemutat­ni az énekeseket, a szerep­lőket! — Ez nem volt mindig egyszerű. Az egyik kórus vezetőjét egész nap faggat­tam, mondjon valami érde­keset, tovább adni valót. Semmi nem jutott eszébe. Már éppen színpadra in­dultak, amikor megjegyezte: a verseny előtt qtszpr men­tek falura dalt gyűjteni. S most be is mutatnak néhá­nyat. — S a közös éneklés? — Arra gondoltam, a né­zők a verseny folyamán 400 dalt hallanak. De ha csak hallgatják, s nem vesznek aktívan részt az éneklésben — az félsiker. A tévében először furcsállották az öt­letet. Dunapatajon próbáltuk meg először a közönség éne­keltetését. Szép szimbólum, hogy ép­pen ott Dunapatajon mon­dott beszédet életében utol­jára Kodály Zoltán, akinek álma, reménye volt az ének­lő Magyarország. — Hogy reagált a közön­ség? — Az éneklési vágy ősi. Most is benne él az embe­rekben. S valahogy olyanok az ünnepeink, a szokásaink, hogy csak ritkán vagy egy­általán nem kapcsolódik hozzá a dal. Nem volt ne­héz megszólaltatni most se a közönséget. S egyre könv­nyebben, felszabadultabban énekeltek velünk otthon, a képernyők előtt is. Hogy milliókat sikerült közösen énekeltetni, abban a tévé mint intézmény és mint eszköz is nagy szerepet ját­szott. — önnek, mint zeneszer­zőnek adott-e élményt a verseny? — Rám is nagy hatással voltak a számomra isme­retlen variánsok, dalok. S a zenei élményen ' kívül meg­valósítandó kompozíciók csí­ráit vetette el. Baross Gá­borral, a műsor zenei veze­tőjével énekesek számára szerkesztettünk egy kiad­ványt, néhány dalt, zongora­kísérettel. Az augusztus 20-i gálaestre quartettet írtam négy lánynak, örömmel ta­lálkoztam ismerős-ismeret­len dallamokkal, olyanokkal, amelyeket magam is gyűj­töttem. A vetélkedő jó példákat hozott felszínre. Megmutatta, hogy a falusi életforma vál­tozásával nem halt meg a népdal. Él az öregek él­ményt sugárzó énekében, él a falusi fiatalok, s a legjobb városi énekesek között is, akik megkeresték, elsajátí­tották, s a mai fiatalok ti­pikus éneklési formájával egyeztették a népdalt. Vass Lajos azt mondja: ki kell használni a népdal népszerűségét. Ha a sok embert meg­mozgató fórumok, művelődé­si házak, intézmények te­szik magukévá a népdal, az éneklés ügyét, akkor tartós lesz a siker. Erőltetni persze nem lehet. De erős szövetsé­gese lehet irodalmi, ismeret­terjesztő műsoroknak is a népdal. A tévé nem versenyfor­mában ugyan, de folytatja a népdalműsort. Szeptember­től a Röpülj páva tévé­népdalköre címmel hasonló műsort sugároz. Hivatásos és amatőr népdalénekesek­kel, közös énekléssel. A műsort természetesen ezeh­túl is Vass Lajos vezeti. Kádár Márta Közösen versenyképesebb A versenyképes vegyipari termelés elengedhetetlen fel­tétele, a nemzetközi integ­ráció — hangsúlyozta dr. Korányi György, a nehéz­ipari minisztérium műszaki fejlesztési főosztályának ve­zetője kedden, a 1- vegyipari műszaki fejlesztési konfe­rencia megnyitóján. Vesz­prémben. Ilyenkor — első­sorban a KGST-n belül — a kooperációs lehetőségeket kell kihasználni. A vegyipa­ri integráció terén már meg is tettük az első lépéseket. Leninvárosban épül az évi 250 ezer tonna etilént gyár­tó üzem, amely termelésének 50 százalékát a Szovjetunió­ban dolgozzák fel tovább, és cserében műanyagokat szállítanak Magyarországra. Az új létesítmény 1975-ben kezdi meg a termelést. Ha­sonló jellegű együttműkö­dést tervezünk Lengyelor­szággal » szintetikus szálak előállítására. A növekvő ipari méretek, az automatizálás, a fokozó­dó kereskedelmi tevékeny­ség ú.i mérnöki szemléletet kíván. Ebben jelentős szere­pe van a KTSZ vegyipari védnökségének. Előtervezés, előkészítés A Földmérő és Talajvizs­gáló Vállalat alapításának 20. évfordulója alkalmából nemzetközi tudományos ülésszakot rendezett. A ta­nácskozás kedden kezdte meg munkáját a Kossuth klubban. A kétnapos tudo­mányos ülésszakon négy or­szág tudósaival, szakembe­reivel együtt mérik fel a mérnöki előtervező és előké­szítő munka és a kutatások eddigi eredményeit s meg­határozzák a további felada­tokat és nagyszabású gép­és műszerbemutatót rendez­I nek. Hej, az a helypénz! Bűn utasnak lenni? P. É. a nagymamáját ért sérelem miatt fogott tollat. A 75 éves. idős asszony 18­án. pénteken felszállt a 4-es villamosra. A sok utas kö­zül valaki tülekedés közben kilökte a nagvmama kosará­ból az esernyőt, mire ő le­hajolt, hogy felemelje. A vil­lamoson tartózkodó ellenőr kikapta a néni kezéből az erfivőt. mondván, hogy az nem az övé. Következésképp tehát nem a tisztességes em­bernek kijáró hangon beszélt vele. és megrágalmazta. Vé­gül a nagymama, kezében az ernyővel zokogva tért haza. „Jó lenne — írja P. É. —. ha a fenti esetet, elrettentő példaként hoznák fel egves... ellenőrökkel szemben, akik mindenhatóságukat, bármi áron, keresztülgázolva az em­berek becsületén is. de ér­vényesíteni akarják". Valóban. gyakran nem megengedhető hangon be­szélnek az utasokkal a ka­lauzok és az ellenőrök. Sér­tő. nemegyszer becsületsér­tésnek minősíthető szidal­makat kell végighallgatniuk az embereknek. Kovács P. (Makó) a sze­gedi piacokon értékesíti áruit, mint termelő. A hely­pénzszedőkkel azonban gya­koriak az összetűzések. „Elég sűrűn jogtalanul szedik ki a zsebünkből a pénzt" — írja olvasónk. A közelmúltban például fél zsák vöröshagy­mát vitt a piacra. Meglepe­tésére 4 forint helypénzt kellett érte fizetnie. Tilta­kozott ellene, hiszen tudo­mása szerint egv zsák zöld­ségféléért. ha az nem ha­ladia meg az 50 kilogram­mot. 2 forint helypénzt kö­teles fizetni a termelő. A piacrendész azonban erre ki­tiltással fenyegette meg a reklamálót. Olvasónknak igaza van. Sőt egyetértünk javaslatával is, hogy a piacok területén helyezzék el jól látható he­lyen a helvpénzekről szóló rendeletet. Ez a termelőknek is és a helvpénzszedőknek is javára válna. Ellenőrizhető lenne a kért pénz jogossága és a termelő előre ki tudná készíteni a meRfelelő össze­get. Felelős kerestetik A lapunk csütörtöki szá­mában megjelent Gyermek­baleset című írásra reflektál Kirí Jánosné (Szeged). Az eset őt is elszomorította, de felháborodott, a cikk utolsó sorát olvasva: ..Hol vagytok, szülők?" És meg is adta. nagybetűkkel kiemelt vála­szát: DOLGOZNI. ..Nem le­het egv .szülő mindig a gye­rek mellett" — írja. Ez igaz .— általában. A leírt gyer­mekbaleset azonban jóval munkaidő után történt, te­hát a megjegyzés nem iogaa. De nem állja meg helvét azért sem. mert a szülő nem­csak testi jelenlétével képes megakadályozni, hogv gyer­meke „lelépjen a helyes út­ról". Abban Igaza van. hogv a motorosok. kerékpárosok gyakran közlekednek a i;'-r­dán. ami szintén balesetek forrása. Valóban, szigorúb­ban kellene fellépni a gya­logosok védelmében, Névtelen és járhatatlan utak Elítélték a rendőrgyilkost Tihanyi Ferencné (Hatv­t.vastelep) 80—100 család ne­vében fogalmazta meg leve­lét. Ennyien vannak, akik tanácsi vagv OTP-telket kap­tak azzal a kikötéssel, hogy két éven belül építkezniük kell. Problémájuk az. hogv ha építőanyagot, tüzelőt akarnak vásárolni nem tud­ják megadni címüket a fu­varosnak. mert nincs. Se ut­canév. se utca. Félnek előre az esős idő beálltától. attól, hogy nem tudlak megközelí­teni portájukat. „Nem lenne túl nagv az igénvünk — írja —. csupán annyi, hogv leg­alább . . . egy gyalogjárda szélességben salakot terítse­nek el", É6 még egv: pótol­ják a hiánvzó világítást is! Mint. annak idején hírül adtuk, Csanádi György 33 éves. Des/.k. Bajcsy-Zsi­linszky utca 8. szám alatti lakos megölte Nagyrnihálv Ferenc rendőr őrmestert, a szőregi őrs beosztottját. A nyomozás után a Csongrád megvei főügyészség vádat nyújtott be a szegedi megyei bírósághoz Csanádi Gvörgv ellen. Több napos tárgyalás után a megyei bíróság teg­nap ítéletet mondott a desz­ki rendőrgyilkos ügyében. Mint. már megírtuk. Csa­nádi a deszki vendéglőben találkozott a szolgálatot tel­jesítő rendőr őrmesterrel. majd lakására hívta. Ott ita­loztak. mindketten elalud­tak. Először Csanádi ébredt fel. kivette a rendőr szolgá­lati fegyverét és közelről az alvó emberbe lőtt. aki azon­nal meghalt. A szegedi megyei bíróság Csanádi Györgyöt nyereség­vágyból. hivatalos személv ellen, hivatalos eliárása alatt elkövetett emberölésért 15 évi szigorított börtönbünte­tésre ítélte, és 10 évre eltil­totta a közügyek gyákorlásá­tól. Az ügyész súlyosbításért, a halálbüntetés kiszabásáért. Csanádi enyhítésért es elté­rő minősítésért fellebbezett. Törmelékdombok és terméskövek A város szégyenfolt iának nevezi a Pozsonyi utcát egy ott lakó olvasónk. Kiss Sán­dor (Újszeged. Pozsonyi u. 8.) S miért ilven elmarasz­taló a véleménye? Elsősor­ban. mert ttt van a tanácsi üdülő, ahol sok kül- és bel­földi vendég fordul meg. Az ott látottak miatt bizonyára nem halmoznak el bennün­ket dicséretekkel. Az utca mindkét oldalát hatalmas gaz övezi. Törmelék- és ho­mokdombocskák. terméskő, vek éktelenkednek az úton. A avaloaiárda szinte járha­tatlan. ..A 10 számú házba bevezettél/ a magasnyomású vizet, a rossz járdát felbont tották. és a munka végezté­vel még az eredeti rossz ál­lapotában se állították hely. re" — íria olvasónk. Szeret­né. ha télire biztonságossá tennék az ott lakók számára a közlekedést.

Next

/
Thumbnails
Contents