Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
6 / VASÁRNAP. 1970. SZEPTEMBER 20. Kiss István Kecske HDeVzáső ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGEK „Megállapodás. A Csepeli Fémmű önkéntes elhatározásból vállalja, hogy a Tápé községben folyó árvízhelyreállítási munkában 31 fővel társadalmi munkában részt vesz, ennek keretében felépít három darab családi házat, és egy háznak a tetőszerkezetét, valamint két ház alapjának a teljes feltöltését. Az elvégzett munkát felmérés után kérjük özv. Terhes Antalné (Vincze Anna) Tápé, Beszterce utca 26. szám, valamint Berta Antal és neje (Cs. Nagy Piroska) Tápé, Beszterce utca 23. szám alatti lakosok, árvízkárosultak számlájába beszámítani, azaz kérjük ezen munkabért nevezettek számlájából levonásba hozni. A Szegedi Építő Ktsz a fentieket örömmel tudomásul veszi..." stb. Tápé nagyközség tanácsa ls örömmel veszi ezt a megállapodást, olvasom tovább a sok aláírással többszörösen megerősített hivatalos lapot. Föltételezhető, hogy a Beszterce utcai két család legalább ekkora örömmel fogadta a hírt, elmentem mégis az egyikhez, hogy meggyőződjem róla. Berta Antal feleségével és négy lányával lakott a Tisza-soron, ötödik lánya pedig — pontosabban az első —, férjével és gyermekével a közelben albérlőként. Amikor a szék lába már besüppedt a konyha földjébe, akkor húzódott át az űj család a szülőkhöz, onnan menekültek néhány nap múlva tovább, együtt, idegen helyre, amikor jött a még nagyobb víz. Kilencen vannak tehát együtt, szükségszálláson, de az ls lehet, hogy mire a róluk szóló írásunk megjelenik, kereken tízen lesznek. Ebből már a nehezen hivő ember is megtudhatja, de szóval megerősitve ls hallja, hogy ez a segítség jó helyre jött. A cső- és elektródagyár móri ti vemét kell értenünk közelebbről a Csepeli Fémmű nevezeten. Szocialista brigád kezdeményezte a vállalkozást, az is jött szabad szombatját, vasárnapját föláldozva, és szabadságából egy napot mellészámítva. Tápéról csak anynyit tudtak . azelőtt, hogy Szegeddel határos, de az Igazság kedvéért ezt is kl kell igazítanunk: Szeged határos Tápéval. Ennyi a vicc az egész beszélgetésben, a többi a legkomolyabb komolyság. Miért jöttek? — Ha az én házam dőlt volna össze, és egyedül maradtam volna a világban a magam bajával, nekem is jól esne a segítség. Különösebben nem akarok agitálni a móri példával, de ez az indoklás közelebb élő fejünkben is megfordulhatott volna már. Kiindulva abból: ha az én házam, vagy a tiéd dőlt volna öszsze. Teherautóval jöttek, tanyahajón háltak, és sokat dolgoztak. Délben találkoztam velük az utolsó napon, de még reggeli előtt voltak. A három ház falán azért ott virított már a májusfa, az egyik zöld ág helyett szép szál kukorica. Az jelzi, hogy a fal legmagasabb pontjáig jutottak. Tizennégy kőműves, két szobafestő, három ács. egy bádogos, két vízvezetékszerel ő, a többi építőipari segédmunkás. Magyarázatra szorul, miért építettek két családnak három házat, meg egy tetőt. Terhesék és Bertáék háza már állt, mire ideértek. Vállalták a másét, azzal a kikötéssel, hogy az érte járó pénzt ez a sokgyermekes két család kapja majd fele-fele arányban, igazságosan és feltétlenül. Van ugyan írásbeli garancia rá, nem is gondolta senki, hogy másfelé csavarja közben a szándékot, kérik mégis az építők, írjon nekik a két család, ha beköltöznek, örülni akarnak otthon is. hiszen azért jöttek. A népi ellenőrzésnek új formája lehet, hogy azt is kérik, írjak meg, rendben van-e a viszszatérítés. Keresményüket akarják biztos helyen tudni. Szaporodik a társadalom kétkezi segítőinek sora Algyőn Is, Tápén is. Diákok és szakiparosok egyaránt jelentkeznek. Néhány tégla, malter, beton, egy-két ház, tető, töltés — ennyi a vállalásuk. Szép összefogással így épülnek az új házak. H. Zs. Ha a kezdeményezéseket kötnénk csomóba, szép, mutatós és nagyon értékes csokrot kapnánk. A tanyai népművelés minden ága-boga föl van már találva. Hogy használják-e mindet, arra nehéz lenne egy szóval felelni. Készült hajdanában egy kisfilm Szatymaz határában, a Vilmaszállási iskolában, amikor még kezdetleges formában ugyan, de volt megyei filmstúdió. Az Egy tanyai szakkör címet kapta a film. Arra gondoltak a készítők, hogy bemutatnak egyet abból a típusból, amiből várhatóan sok lesz majd. Nem lett. Az az egy is megszűnt. Mert eszébe jutott valakinek, hogy ne műszaki jellegű legyen az az igen jól működő és egyetlen szakkör, szervezzük át inkább mezőgazdaságivá. Elfelejtették kérdezni, akar-e átszerveződni ez a szakkör, tud-e egyáltalán mezőgazdaságivá lenni, vagy kimondottan rossz-e nekünk, ha a gépesítés oldaláról közelítünk a mezőgazdasághoz. Nagy utat kell bejárnunk azóta, ha egyáltalán szakkörrel akarunk találkozni tanyán. Volt egy művelődési autó kezdetben. Könyvet, filmet, előadót is vitt mindig, ott volt a sofőr melletet egy népművelő is, és néha egész raj, az akkor még létező szegedi tanítóképzőből. Élt a remény, ha több ilyen autónk lesz, micsoda nagyszerű dolgokat lehet mutatni a tanyavilágnak. Ha kis busz lenne, kisebb együtteseket, bábcsoportokat, irodalmi színpadokat es másokat vihetne magával. Lett több busz, nem megy velük sem előadó — legfeljebb csak ritkán —, se kis csoport, se népművelő. Megy egyszál magában a sofőr, viszi a filmet, és kész. A népművelő pedig beállt a járási könyvtár katalógust cédulázó apparátusába dolgozni. Visz ugyan külön megfontolás alapján mezőgazdasági ismeretterjesztést szolgáló kisfilmeket is az autó, de a masiniszták véleménye szerint akkor örülne a közönség, ha nem vetítenék őket. Kapcsolni kellene ehhez más körítést is, hogy kedvesebb legyen. Volt olyan nagyon egészséges elképzelés is, hogy kapcsolódjon a községi művelődési ház összes 1 öl*"'őségévei a művelődési autok tanyajárásához is. Döntse el az igazgató, mi kellene, kérje ehhez az autót, és valósítsa meg tervét. Zömében terv maradt ez is. Az, hogy változás van, önmagában nem rossz. A világ örök törvénye, hogy változik minden. De fontos tudnunk, merre változik, Könyvet azért fölösleges vinni az autónak, mondják, mert ellátták a tanyavilágot könyvkölcsönzőkkel. Szeptembertől szeptemberig működnek, főleg gyermekek használják, mert az iskola a székhely, de a felnőtteknek is visznek, teszik hozzá, lépten-nyomon. Biztosan igy van. Ha magamból indulok ki, el kell döntenem: nem biztos, hogy gyermekem olyan könyvet tud hozni, amire nekem szükségem van. Ha nem járok könyvtárba, nem is tudom, mire van szükségem. Ez tehát így fél megoldás. Mégis arról panaszkodnak a könyvtárosok, hogy nem tudják friss és jó — értsük ezen az elrongyolódás különböző fokozatait — könyvekkel ellátni a kölcsönzőket. Pedig de jó lenne lépést tartani könyvterjesztésünknek a tanyák villamosításával. Most tudnának igazán olvasni sokan, ha rászoknának az olvasás ízére. Van kultúrházigazgatónk, aki meggyőződéssel mondja: akkor cselekedne hasznosat, ha pangó művelődési háza összes erejét tanyára tolná ki. Nem biztos, hogy csak akkor, de egyáltalán nem tol ki semmit. Pedig fölismerte, hogy szükség lenne rá. Van, aki ki kétszerkettőzi, hogy a tanyai népet úgysem érdekli semmi. Domaszék kultúrháza tanyán van. Egész működése legyen eleven cáfolata ennek a balhitnek. Zákányszéken két szakszövetkezetnek is van kultúrterme. Sok szépet hallani róluk, néhányat láttam is. A kultúrház igazgatója természetesen segít nekik. Ásotthalom is cáfolja az érdektelenséget. Itt is sok múlik a népművelő és~a tanyai pedagógus-népművelő jó erős kézfogásán. Az ismeretterjesztő előadásokról természetesen írhatnánk szép számokat. De a népművelés alapja a rendszeres ráhatás. Es sokszínűbb is tud lenni a népmüvelés, a csupa előadásnál. Eredményesebb is. ÍGÉRGET, kecsegtet az ősz, szép napokat küldött. Kivirult a parasztemberek kedve, hiszen amit eddig elrontott az esztendő, azt talán még jóvá teheti. Ha napos, szép Idők jönnek, kedveskedik a vénasszonyok nyara, akkor sok örömünk lesz a mezőgazdaságban e tájban. Hiszen gazdag termést ígér a kukorica, a fűszerpaprika, a burgonya, fizetnek majd a szőlőtáblák is. De a betakarításig még sokat kinn alszik a növény, sok minden történik vele. Ebben az évben igazán megszoktuk, hogy nem várt akadályok, gondok nehezítik a munkát. Elég csak a nyári betakarításra, az aratásra utalnunk, s ami nem történt meg már hosszú évek óta, szeptemberben még sokfelé jártak, dolgoztak a kombájnok. Ez csak az egyik oldala, a másik ugyancsak kedvezőtlen, hiszen az elgyomosodott, elgazosodott nagyüzemi táblákon hamar tönkrementek, lerobbantak ezek az értékes gépek, nehéz lesz napok alatt kijavítani, rendbehozi azokat, hogy az őszi nagymunkákban örömét lelje bennük az ember. „Megyénk gazdasága 1970-ben is egészségesen fejlődik, az ipar lényegében már behozta az árvízi kieséseket, a mezőgazdaság viszont az említett okok miatt nehezebb helyzetben van, több termelőszövetkezetünk gazdálkodási eredményei az eddigi mérleg szerint jelentősen elmaradnak a tervezettől. Vannak tehát nehézségeink, és gondjaink. A mezőgazdaságban a gyengébb termésátlagok és a rossz időjárási körülmények mellett komolyan nehezítő tényező az ősziek késői beérése, és az őszi munkák olyan mértékű torlódása, amire talán még a felszabadulás óta egyszer sem volt példa." (Győri Imre.) . Nemcsak az elemi csapásra; a belvízkárokra, az árvízveszélyre, a jégverésre gondolunk; hanem arra is, hogy ennyi csapadék ritkán esik le egy-egy esztendőben, mint amennyi az idén. De utalhatunk mindjárt a kedvezőtlen késői kitavaszodásra, a tavaszi munkáktól kezdve az egyhónapos elmaradásra, ami mind-mind ezekben a napokban, hónapokban érezteti legjobban hatását. Igen próbáratevő. kritikus napok várnak a mezőgazdasági nagyüzemekre. Az időjáráson múlik majdnem minden. Ha például beüt a korai fagy, nemcsak a fűszerpaprikát, a pritaminpaprikát, a szőlőt, de a kukoricát is károsítja, „elviheti". De még ha kedvező lesz is az idő, amit igazán remélünk, és hosszúra nyúlik a vénasszonyok nyara, tehát betakaríthatjuk a tájban megtermett gazdag őszieket, akikor sem könnyű a helyzet. Hiszen a kukaricatörés is elhúzódik, november közepéig, kedvezőbb esetben november elejéig. S mi lesz az őszi szántásokkal? Pedig novemberben már mindenképpen rossz idővel számolhatunk, csapadékos idővel, ám nemegyszer megtörtént mar, hogy november derekán, azaz Erzsébet napján kifagytak az ekék a földből. Elgondolkodtató az is, hogy a legtöbb mezőgazdasági nagyüzemben, még az állami birtokokon is, az erőgépek állapota nem a legjobb. Talán a legnagyobb problémánk lesz ez. Nemcsak azért, mert többéves gépek teszik kl a géppark zömét, hanem azért is, mert ez a rendkívüli esztendő igen megviselte mind az er<3-, mind a munkagépeket. A munkacsúcs már beköszöntött. Hiszen megkezdődött az őszi magvak vetése, tart a silózás, a paprikaszedés, és napok múlva a legtöbb homoki gazdaságban a szőlőket felveri a szüretelők vidám ricsaja. Szedhetik a burgonyát is, s mihamar a kukorica is törésre kínálja magát. Hogyan birkózhatnak meg a feltornyosodó gondokkal, bajokkal? Tanácsot adni a legkönnyebb és a legnehezebb. Mégis sokévi tapasztalatok bizonyítják, hogy azokban a gazdaságokban, ahol a legszigorúbb tervszerűséggel dolgoznak, ott a legtöbb esetben idejében elvégzik a munkákat; optimális időben földbe kerül a jövő évi kenyér magva, a rossz idő beállta előtt betakarítják a termést, és szán tat lan terület sem marad a jövő évre. Persze vannak kivételek, vannak kivételes helyzetek is. Mint például az elmúlt esztendő végén igen jó hírű gazdaságokban „eljátszották az őszi szántást" éa jó néhány száz holdat az idei tavaszra hagytak. Nagyon megbosszulta magát. Az aratás is rendkívüli tapasztalatokkal szolgált. Ezeket hasznosítani kell az ősz folyamán. Különösen sokat várhatnak a gazdasági vezetők a X. kongresszus szellemében kibontakozott versenymozgalomtól. Ha valaha Is sokat tehettek a versenyző szocialista és szocialista címért küzdő brigádok, most igazán önmagukat múlhatják felül és „megmenthetik" az őszi munkákkal az idei esztendőt. Nem szólva a traktorosokról, akikre ma már egyre jobban számít és épít a nagyüzem. Igaz, sokat változtak az elmúlt esztendőkben a körülmények, az adottságok, emberi élethez, körülményékhez jutottak e masinák kezelői, hiszen nem volt olyan régén az az idő, amikor hét elején a gépállomásról kiindult egy-egy szántótraktor, maga után húzatva a lakókocsit, és hat napon át valamerre kint a távoli határban éjjel-nappal csak járt a masina, húzta a barázdákat, megállás nélkül, utána térhetett haza a traktoros családjához. Jó, elmúlt Senld sem kívánja, követeli ezt vissza, de az is igaz, manapság már szinte felháborodnak sokfelé, ha a kettős műszakról esik szó. Pedig az idő sürget, az idővel most versenyben vagyunk. Nagyon sokat javíthat a helyzeten, ha kedvezőbb lenne a gép- és alkatrészellátás. Sokszor bíráltuk már lapunkban is ezt, és igen nagy probléma. Nem is várunk máról holnapra csodákat. De tudjuk, akadnak olyan termelőszövetkezetek, ahol jelentós készletek halmozódtak fel raktárom és testvéri önzetlenséggel sokat segíthetnének olyan gazdaságoknak, ahol jószerivel „semmi sincsen". MINDENKÉPPEN szólnunk kell az anyagi érdekeltségről is. Ez egyik sarkalatos tétele legyen ezekben a napokban a gazdasági elképzeléseknek, hiszen ha megfelelően érvényesítik, akkor sokszoros lendületet, erőt adnak az ősziek betakarításához. Nem könnyű napok várnak a mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóira. Lényegében a még hátralevő kedvező időben, november derekáig, válik el, hogy milyen is lesz szűkebb pátriánkban az 1970-es esztendő. A felelősség igen-igen nagy. Csak azt tudjuk mondani, ha már a dühöngő és fenyegető árvíztől megmentettük értékeinket, ne hagyjuk semmiképpen kárbaveszni. elherdálódni, a határban elpusztulni. A hősi napokban, az árvízveszély idején egymást múlták felül az emberek, példamutatásban, helytállásban, most a mindennapi munkákban, a mindennapi életben vár ez rájuk. Az ember sohasem bukhat el a küzdelemben.