Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

SZOMBAT. 1070. SZEPTEMBER 19. HÉTKÖZIinPOK A szőlő A szőlő most messziről felhívja az arra utazók fi­gyelmét. Szép látvány, örül az emuer szive, ha végig­nézhet a nyiiegyenes sorokon, a tisztán tartott terüle­ten, a kedveskedő, ígérgető határrészén. Méglnkúbb örül azoknak a szive, akik valaha, ezelőtt ttz eszten­dővel tettek is valamicskét azért, hogy a hódmezővá­sárhelyi Rákóczi Termelőszövetkezetből mostanára fejlődőképes nagyüzem váljék. Ml tagadás, akkoriban még nem volt itt a szőlőnek hire-hamvn se. Különben is soha sem volt mély hagyománya a vasárhelyi tájban ennek a kultúrának. Mura más a helyzet. A nagyüze­mek bizonyítottak. A legutóbbi orszugos borverseny­ről bizony-bizony szép díjakkal tértek haza a vásár­helyiek, köztük éppen a nevezetes Rákóczi Tsz. Mindezt a virug miatt mondom el. Mert burkl el­halad az országúton, a szőlőtábla mellett, vagy a má­sik oldalon a vonat ablakából latja, rögtön feltűnik neki a virág. A gondos, lelkiismeretes kezek munkája. Mert nemcsak arra gondoltak a szövetkezetiek, hogy példamutatóan tisztán tartsák a területet, példamuta­tóan műveljék, hanem arra is, hogy m'nden szőlősor végén ott díszelegjen egy-egy vlrágbokor. Szép és árulkodó. Ki.s dolog, de jól tükrözi a szövetkezeti gaz­dák törődését, szellemét. Esküvő, temetés A szövetkezet irodájában üliink. Az elnök éppen a távlati tervekről magyaráz: hogyan is képzelik el öt esztendő múlva a közös gazdaság virágzását, működé­sét. Benyit egy fiatalember. Esküvőre invitálja a ter­melőszövetkezet vezetőjét. Ha nem megy, kész a sér­tődöttség, hiszen a másik szövetkezeti tag lakodalmán ott volt. így van ez a temetéssel ls. A szövetkezetben gyor­san elöregszik a tagság, és rendre-másra sokan kihull­nak a sorból. A végső szertartásra a szövetkezet is el­küldi képviselőjét, bizony elég gyakran az elnök sze­mélyében. Szép és nemes gesztus ez. Hovatovább már hagyomány. Igaz, azzal senki sem törődik, hogy a ve­zető idejéből ezekkel a „patriarchális" szokásokkal mennyit lecsippentenek. Senki sem készített még er­ről felmérést, számadatot, szerény becslésem szerint évente 20—25 nap elmegy ilyen eseményekre. S ez már magában egy hónap. Ezzel is kevesebb marad a gazdaság irányítására, szervezésére. Nagyon érdemes lenne a közös gazdaságokban valamilyen okos meg­oldást találni, hogy a sértődés is elmaradjon, és a szö­vetkezet megfelelően képviselje magát mind az élet­be Induló fiatal pár szertartásánál, mind pedig az el­fáradt öregek búcsúztatásánál. Szeretet Elég gyakran tapasztalni Itt. a ml vidékünkön is, hogy az emberekből csak úgy dől a szeretet. Nem ls annyira a szakmai féltékenységre gondolok, hanem Inkább az egzisztenciális problémákra. Szót se érde­melne, hiszen minden ember egyéniség, tele jó és rossz tulajdonságokkal. Még a szövetkezeti vezető is. De sajnos, ez a nagy-nagy megértés gyakran a munka rovására megy. Mondjuk a konkrét példát. Jó téesz, évről évre gyarapodnak a közös gazdaság mutatói, biz­tonsági alap, termelési érték stb., s jól boldogul a tag­ság. Mégis a vezetők között túlteng a „szeretet". Ez még csak hagyján, ám amikor arra kerül a sor, hogy tovább kellene lépniük, esetleg egyesülni egj másik gazdasággal, akkor aztán jön az igazi „össze­borulás". Elindulnak a mende-mondák. n kicsinyes be­szédek, és megrontják a közeledést. Előfordult már, hogy B falu két gazdaságának vezetője véletlenül ösz­szefutott a presszóban, egy pillanatig, mert amikor n későbben érkező belépett, a másik már vette ls a ka­lapját. Nagyon szeretjük megfigyelni, ha a másiknak jó dolga van. Es mindig csak a kedvező oldalát látjuk Ez az elnök így reprezentál, úgy utazgat. De arról már elfelejtkezünk, hogy esetleg hajnaltól éjszakáig járja a határt, intézkedik, és bizony-bizony, sokszor a napy teher alatt mnjd hogy összeroppan. Ezt nem vesszük észre. A munkát azt nem, csak a kedvező oldalát. Ez aztán a szeretet. Csuda, hogy ennyi szeretet láttán és ennyi szeretetet eltúlozva még élünk, azaz hogy élnek és boldogulnak a szövetkezetek. Sz. Lukács Imre Szemfüles oktatás Hozzávetőleg egy évtized­del ezelőtt került be a köz­tudatba az aucuó-vizuáns oktatási fogalma, a hallásra és látásra egyidejűleg építő oktatási mód „mindenhatósá­gának" meghirdetése idején. Maga a módszer nem új, hi­szen valójában a táblára rajzoló és közben magyará­zó tanár is audlo-vizuális módszerrel oktat. Ám a pe­dagógia Vendelkezésére álló eszközök időközben a mo­dern technika (közelebbről: az optika és a híradástech­nika) jóvoltából megváltoz­tak. s ez jogosít fel bennün­ket nagyobb reményekre. Tehát kezdetben volt a tábla és a kréta, amelyet hellyel-közzel bemutatóesz­közök egészítettek ki. Ké­sőbb a vetített képek, majd n filmek is — néma és han­gos változatban — az okta­tás szolgálatába szegődtek. Döntő fordulatot hozott a magnetofon és a televízió megjelenése, mivel a szöveg és a látnivaló kombinálásá­nak számtalan lehetőségét teremtette meg. Az eszközökkel párhuza­mosan kéllett fejlődnie az oktatási metodikának is, mely végső soron a mai leg­modernebb oktatási formá­hoz, a programozott oktatás­hoz vezetett. A program itt azt jelenti, hogy a pedagó­gusnak szinte percre beosz­tott tervet kell készítenie, megoldva a sokoldalú szem­léltetés. a tananyag rögződé­se érdekében végzett „súlv­kolás", a visszakérdezés stb. nehéz feladatát. Milyen modern eszközök állnak ma rendelkezésre mindehhez? A fekete táblára történő ralzolás helyett (amikor kénvszerú módon hátat kell fordítania az osztálynak) használhat olyan készüléket — az ún. napfény-projek­tort —, amelyre a katedra mellett ülve, a hallgatók fe­lé fordulva tollal rajzolhat, s a kép a mögötte elhelye­zett vetítővásznon felna­gyítva jelenik meg a terem­ben, nappali világosságnál. A nagy fényerejű, félauto­matikus diavetítőbe előre behelyezheti az oktató az előadás szemléltetésének egész képanyagát, hogy ké­sőbb távirányítással, gomb­nyomással hajtsa végre a váltásokat. Ha a magyarázó szöveget az oktató előzőleg magnetofonszalagra veszi fel, — a képi anyagot és a szöveget megfelelően szink­ronizálva — a magnószalag lejátszásával is oktathat, A korszerű filmvetítőgé­pok ma már tetszés szerint gyorsíthatók vngy lassítha­tók, akár meg is állíthatók (anélkül, hogy a film elégne), ami a látnivalók megérteté­se szempontjából szükséges lehet. A legújabb, kazettás filmvetítőknél nincs szükség filmbefűzésre, áttekercselés­re. A filmet tartalmazó ka­zettának a gépbe történő egyszerű behelyezése után gombnyomásra máris kez­dődhet a vetítés, s egymás Gépesített után akárhányszor lejátsz­ható a végtelenített filmte­kercs. A kazettás ftlmvetítőgépek mellett a kazettás magneto­fonok is nagy szerepet tölt­hetnek be az audió-vizuélis programozott oktatásban. Maga az a tény, hogy a hall­gató, akár fel is veheti az oktató előadását, magya­rázatét, hazaviheti magéval, azt akárhányszor vissza­Játszhatja, rendkívül nagy előny az oktatás hatékony­sága szempontjából. De a filmek „hangosítására", vlsz­szahallgatással önmagunk ellenőrzésére, az oktatási anyagnak postán történő to­vábbítására stb. is lehetősé­get ad a magnetofonba il­leszthető hangszalagkazetta. A televíziókamerával és a terem különböző pontjain elhelyezett vevőkészülékek­kel felszerelt oktatóhelyiség ma még ritka. Pedig ott a tanár, a kísérletek, prepa­ráclók, mikroszkópos megfi­gyelések olyan apró részle­teit is megmutathatja a hallgatóknak — akár egy nagy terem egész közönségé­nek —, amelyeket egyébként nem tehetne közkinccsé. Az iskolatelevízió egyetemes el­terjedésével ls beláthatatlan távlatok nyílhatnak meg az audió-vlzuális oktatás terüle­tén. Még nagyobb lehetősé­gek rejlenek a külföldön is csak nemrégen alkalmazott, de remélhetőleg rövidesen világszerte elterjedő ka­zettás televízlóban, amely azzal az előnnyel Is ren­delkezik majd, hogy nem lesz időhöz kötve az okta­tás, hiszen a készülékbe el­helyezett képkazetta szalag­járól bármikor és akárhány­szor megjeleníthető a kép­ernyőn a szemléletes oktatá­si anyag. A korszerű audló-vizuélis eszközök leggyakoribb fel­használói napjainkban a nyelvi laboratóriumok. Fül­kékre osztott tantermek ezek, fülhallgatókkal, magnetofo­nokkal, vetítővászonnal és vezérlőasztallal, ahonnan a tanár irányítja az oktatást. A modern nyelvi laborató­riumok fülkéit hangtompító falak választják el egymás­tól. Az elülső fal üvegből van, a tanár áttekintheti az osztályt, a hallgatók pedig láthatják a vetítővásznat. A kétsávos magnetofonok az oktatás „főszereplői". A ta­nuló „élőben" (fülhallgatón keresztül) meghallgatja a ta­nár. majd pedig a saját ma­ga kiejtését, miközben szám­talan lehetőség nyílik az el­lenőrzésre, Ismétlésre, javí­tásra. A tanuló fényjelzéssel érintkezik a tanárral, aki-;»k asztalán több magnó, mikro­fon és Jelzőlámpa van, ha akarja, rögzítheti a felelete­ket, szólhat külön-külön, de együttesen ls a hallgatókhoz. Napjainkban ez az Intenzív audió-vlzuális oktatási mód a legjobb hatásfokú termé­szetesen csak akkor, ha az oktatás előre gondosan ki­dolgozott, következetesen végrehajtott program alap­ján történik. Ha ma még nincsenek ls meg mindenütt az audió­vlzuális oktatás összes anya­gi és tárgyi feltételei, nem mondhatunk le arról, hogy fokról-fokra előre ne lép­jünk a korszerű oktatásnak e nagy reményekre jogosító útján. Persze azért a mód­szer túlértékelésétől is tar­tózkodnunk kell, hiszen cso­dák nem vérhatók tőle, „csak" a hatásfok Igen Je­lentős emelése. Gerencsér Miklós FEKETE Egy mozdonyhullát valósággal betemettek a hátára szóródott vngunalvuzuk, A nehézléntű, nyugodt Bogdanov István méregette, hogyan fog­janak hozzá a veszedelmesen lebegő tonnányi sulyok szétválasztásához. Csontos arcán, beesett szemén kemény Cény villogott: a mozdony túl­oldalán Cziple Simon hegesztőpisztolya slster­gett. — Lökjük arra az oldalra — szólt hozzá hal­kan az őszülő bajuszú Kiss István, és mintha csak a vállat ránditolla volna meg, Cziple Simon tejé biccentett. Bogdanov arcán semmit sem változott a kife­jezés. — őrültség. Verd ki a fejedből. — Baleset. Véletlenül szokott történni — ma­kacskodott szelíden Kiss István, de szála reme­gésén látszott, hogy eltökéltsége cseppet sem szelíd. Cziple Simon vitorlavászon köpenybe burko­lózva görnyedt a vascsonkok fölé. arcát a he­gesztőmaszk mögé rejtette, alakját kísérteties lénybe vonta a. pisztoly csillagszorója. Tűnődve méregette Bogdanov István a szétrobbant moz­dony résein át. — Nem lehet. Hozd a köteleket. — Semmit nem fog érezni — hajtogatta a ma­gáét makacsul Kiss István, őszülő fekete baju­sza furcsán rángatózott. Bogdanov István, a nehézsúlyú ökölvívó, kis­sé megemelte a fejét, mintha arcát akarta volna hűsíteni az esővel. — Erre az oldalra döntjük le a roncsokat Szólj az embereknek, jöjjenek segíteni. Elejét véve a további vitának, magéra hagvta barátját. Felkapaszkodott n mozdonvrn. tüzete­sen vizsgálni kezdte az egvmásb- gubnncolódoít aRízakat. keretvnsalcnt. tengelvekft. síndarabo­kat. kerpkeket. hogy hol a leglazább a roncshal­maz. Cziple Simon rákiáltott: — Gyorsan, gvorsan, még mg helyre kell ál­btanl a vágányokat Csak bólintott, mint aki teljesen egyetért Cziple Simonnal. Meglátta Miki József esztergá­lyos társát, hanyagul intett no>l: — Józsi, dobd fel a kötelet! — és nyugalom­mal várt a magasban, mint akit az eső sem ér. Miközben a kötéllel vesződött gémberedetten a fázékony Miki József, epésen morgott Cziple Simonra: — Most aztán örülhetsz. Az amerikai bombá­zók is hozzájárullak S/.álasi ktnevezeséhez. Cziple hátravetette fejéről a köpen.vcsuklyát, begyújtotta a hegesztőpiszlqlyt, Miki József fe­lé ugrott: — A lánggal váglak darabokra, te rühes macs­ka! A bivalyerős Balogh Mihály hátulról kapta el a két könyökéi, szorításától ropogtak Cziple kar­jai. — Csillapodj, testvér. Inkább törüld meg az orrod, mindjárt elcsőppen. — Elvitetem az egesz bandát! — próbált fér­fiasan fenyegetőzni a saját mérgétől felhevült hegesztő, de fitos orrhegye valóban úgy csillo­gott, mint egy náthás kamaszé. Fiatalok voltak, még az őszülő bajuszú Kiss István Is, de mindannyiuk közül kitűnt tejfeles szájával Nagy Rezső, akit alig ismerlek meg a vagongyárban. Csendes, szorgalmas legény volt, ráadásul tisztelettudó, senki nem előzhette mag a köszönésben. Most annal jobban meghökken­tette az embereket, bátor klhívassul állt Cziple Simon elé: — Van szerencsém a szemébe mondani. Cziple testvér, hogy nigge egy pojáca! Jól je­gyezze meg, mindenkinek ráeshet egy tégla a fejére! Most pedig menjen, lövessen agyon a nyi­las őrrel! (Folytatjuk.) Kétéltű óriás A minszki gépkocsigyár újdonsága a MAZ—535—A típusú kétéltű óriás. Teher­bfrő-képessége fi tonna, de ezenkívül még 50 tonna ter­het tud maga után vontatni országúton, 17 tonnát útta­lan terepen. Országúton a kocsi 80 km-es sebességgel halad. Az új gépkocsi annak kö­szönheti Jó mozgási adott­ságait. hogy a hajtómű forgó áttétele egyszerre mind a nyolc kereket hajtja. Több­réteges abroncsai révén mo­csaras vidéken is közleked­het. A kocsi bármilyen ter­mészeti feltételek között üzemképes, a Sarkkörön túl éppen úgy. mint a szúzfölde­ken. ahol a hőmérséklet el­éri az 50 C fokot. A gépko­csi teljesítménye 375 lóerő. Kényelmes vezetőfülkével látták el, amelynek speciális fűtőberendezése van (ha északon kell üzemelnie), a forró égövön történő üzeme­léshez pedig hűtőberendezés­sel rendelkezik. NAPI KISLEXIKON a neon­reklámról A Káráez utcán sétá­lók néhány nap óta szemtanúi annak, hogy miként születik a fény­reklám. Szeged első je­lentős rekláma. # Elmaradottság? Ha várospolitikai szak­emberek járnak Szege­den. a közvilágítást min­denki színvonalasnak ta­lálja. gyakran mondják, hogy kevés viszont a neon. Az alapvető ok az, hogy a városban levő vállalatoknak nincs elég keretük a reklámra. A CAMEA-reklám például 120 ezer forintba került, s állandóan javítani kell. A javításokra egy év alatt húszezer forint sem elég. a ráadásul az Idő­járás viszontagságainak kitett szerkezetek hamar elromlanak. • Üj idők? A gazdasági reform 1ó­tékonv hatással volt a reklám fejlődésére is. Utcáinkon ls azóta sza­porodtak meg a neon­feliratok. hiszen egvik bolt sem akar elmaradni a másik mellett. De az olyan neonreklám, amely valóban modern, és nemcsak egyszerű fel­irat százezrekbe kerül. A CASCO-t hirdető fél­millióba, A másik leg­nagyobb a Tiszagyöngve felirat lesz. amelv a na­gyon lassan készülő strandétteremre kerül maid. A neono6Ításban tehát az Állami Bizto­sító és az áfész jár elöl jó példával. • Ki javítja? A szerkezet nagyságá­tól fügRően a gyártóvál­lalat. szövetkezet garan­ciát vállal gyártmányá­ért. A Kárász utcai órás­reklám javítása éDoen azért húzódik el mert nem a neon árának meg­felelő. hanem rövidebb garanciaidőt szabott meg a szövetkezet, A szegedi reklámokat általában az itteni — de vásárhelyi Uijzoontú — neonszerviz iavít.1^. s ez a javításra is garanciát vállal. A vállalkozókat azonban így is elrettenti a neon­vásárlástól az. hogv a lavftás hosszú Ideig tart.

Next

/
Thumbnails
Contents