Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

c 197(1. SZEPTEMBER 2.. SZERDA Áz őszi kalászosok termesztése Az őaziek vetésterületc­n«k tekintélyes részét az Idei ár- ** belvíz elöntötte, mint­egy 130 000 hektáron ki­pusztította. Ez az összes ka­lászos vetésterületének mint­egy 8,8 százaléka. A terme­lési értekkiesés országosan és az érintett üzemek szem­pontjából is Jelentós. Nu­gyon sok termelőszövetkezet. tagságának évi Jövedelmét érzékenyen befolyásolta. Az ár- és belvíz, azonban nemcsak a növényzetet ká­rosítja, pusztítja ki. hanem a talajszerkezet rombolásá­val. a tatai fontos tápanya­gainak kimoss iával a talaj termékenységéi Is kisebb­nagyobb mértékben lerontja. Végeredményben nemcsak egy adott esztendő termés­kiesését Idézi elő, hanem a talajkároeodás mértékétől függően hosszabb-rövidebb Időn érezteti kedvezőtlen hatását. Az így előállott tor­nvékenysegcsökkenes több okra vezethető vissza: a) H hosszabb ideig tartó vízborítás a szántott talajok nagyfokú tömödöttaégét, ösz­azeiszupolódásál. szerkeze­tének leromlását Idézi elö. Ennek következtében a tu­lajok levegő- es vízguzdal-­kodásl tulajdonsakat lerom­lanak. A tálul felszíne em­sén cserepesed Ik, és nagy mésztartalom esetén káros cementálódást la okoz. b) A talaj hasznos mikro­szervezetet Jelentős mérték­ben elpusztulnak, vagy élet­feltételeik hiányában termé­szetes tápláló anyugfeltáró tevékenységük lecsökken, akadozik, tartós vízborítás esetén átmenetileg meg ls szűnik. c) Az emelkedő szikes ta­lajvíz folytán bizonyos mér­tékű átmeneti szikesedé* állhat elő. mely ugyancsak termékenységesökkentö. Az így klulakult. kedve­zőtlen talajtulajdonságokat megtelelő mü velőssel, trá­gyázással és növénytermesz­téssel javíthatjuk meg. Vég­eredményben a talajtermé­kenységet visszaállító agro­technika alkalmazásával kell a talajok • segítségére si­etnl. Az. ö«Nzeiszuposodott. erősen tömődött és termé­szetes szerkezetű többé-ke­vésbé elvesztett tulajokat csak körültekintő és fokoza­tos beavatkozással vonhat­juk művelésbe. Kerülni kell a hirtelen végzett mélyebb talajforgutást. Ez az alap­vető követelmény a talajok kötöttségével és tömöttsegé­vel egyenes arányban áll. A mélyen kiforgatott barázda ugyanis — a talaj rossz, víz­gazdálkodása miatt — a nyári meleg hatására rend­kívül gyorsan kőkeménysé­güre kiszárad és mechani­kailag tökéletesen elmunkál­nl úgyszólván alig lehet Mi­vel az így megszántott ta­lajréteg gyakorlatilag „élet­telen", a gyors biológiai be­érést nem segíti elő. Ehelyett HZ. úgynevezett „alkalmaz­kodó" művelést eljárás a célravezetőbb, melyet mind a kutatási, mind pedig a gyakorlati tapasztalatok megerősítenek. Ha a talaj mélyebb réte­geinek nedvességviszonyai lehetővé teszik, forgatus nél­küli allulajluzitási alkal­mazzunk. majd ezt követően fokozatosan mélyítve végez­zük a különböző tala.ipor­hanyító műveléseket; tarcsa, dlszktlller vagy eke igény­bevételével, ahogy ezt a kö­rülmények megengedik, il­letve megkívánják. Ameny­nyiben viszont a talaj vagy az altalaj n ed vessem álla­pota (nuíjy nedvességtarta­lom) nem teszi lehetővé az alta aJla/.ítuM. úgy a/.l mel­lőzzük és a felszíntől lefelé fokozatosan haladó, egyre mélyebb művelésekkel ked­vező porhanyós talajállapo­tot teremtsünk. A lulajmú­veléseket 8 lehető legkedve­zőbb talajnedveascgi álla­potban végezzük. Ezek a ta­lajok ugyanis úgy viselked­nek, mint a „pere talajok", igen rövid az az Időinterval­lum. amelyen belül viszony­lag jobb mlnősegben müvel­hetők. A talaj eredeti struktüfá­jának helyreállítása nagy­mértékben íüg^ a víznyo­más okozta „szerkezetront­bolés" nagyságától. Megfon­tolandó nz olyan talajoknak n bevetése őszlekkel, ame­lyeknek szerkezetét a nyár folyamán nem sikerült töb­bé-kevésbé helyrehozni, il­letve beérlelni. Ezek ugyan­is az őezl-téll csapadék ha­tására összetömődhetnek, felszínük elfolyósodhat, en­nek következtében a raj­tuk levő kalászos növény ki­pusztul. Mérlegelni kell a mélyebb fekvésű és rend­szeresen belvízveszélyezte­telt talajoknak ősziekkel való hasznosítását. A kocká­zatvállalás mérséklésére ész­szerűbb az Ilyen talajokon tavasziakat termeszteni — különféle kapásokat, szálas­takarmányokat. ipari növé­nyeket stb. Ahol nz ősziek vetéséhez én termesztéséhez, szükséges teltételeket sikerül többé­kevésbé megteremteni, foko­zottabb mértekben kell gon­doskodnunk a táplálóanyag­ulánpótlásröl is. A tala­jok saerkezelének javításá­ra — a táPHnyag visszapót­lása mellett — elsőrendű fontosságúak a szerves trá­gyák. Az Istállói,rágván kí­vül a tőzegeit sertéstrágya — esetleg tözegfekál — Jö­het számításba. A rossz levegő-víz aniny miatt a lalajélet csökkent intenzitású, vagy stagnál én ez a talaj lápunyagkéazleté­nek fel táródénál gátolja. Ezért n műtrágyákat is fo­kozottabban kell alkalmaz­ni. E talajokon a legfonto­sabb növényi tápanyag a nitrogén, amelyet a fenii kö­rülmények kőzött minden­képpen és elsősorban kell pótolni, Adagját a szoká­sosnál másfél-kétszeresére emelhetjük, többszöri meg­osztással (A velő-szántás előtt 80 százalék, a vetés előtt 25 százalék, tavaszi fej­trágyának 28 százalék). A foszfor- és kálium trágyák kevésbé mosódnak kl. ezért a szokásos adagjuk ebben ez esetben is elegendő. A giccstől felfelé E Az idei nagyfokú epidé­miának nem kizárólag a nitrogén használata az oka. Ez fontos és nélkülözhetet­len táplálóanyag, amelyet a növények sem nélkülözhet­nek, Bc ne aránytalanul és ne túlzott mértékben ada­golják. A foszfor és kálium tartalmú műtrágyákkal megfelelő arányban együtt alkalmazzuk. Részben H ta­iHj táplélóanyag-készlete és táplálóanyag-szolgáltató ké­pessége. részben pedig a nö­vény fiziológiai Igénye alap­ján. Az egyoldalú — tehát aránytalan mértékben ada­golt — nitrogéntrágya vi­tathatatlanul növeli a nö­vények fogékonyságét és kü­lönböző betegségekkel szem­ben. Emel let! elősegíti H niogdőlést is. Víznyomott te­rületeken. ahol csökkentett a talaj nitrogénszolgáltató képessége, műtrágya formá­jában kell — méghozzá nö­velt adagban — gondoskod­ni a növények nltrogénellá­tásáról. Á nitrogénműtrá­pyázásnak a további Jelen­tősége ezeken a területeken az, hogy a talalban levő viszonylagosan kisebb moz­gékonyságú foszfor és káli­um mobilizálását is előse­gíti. Dr. Erdei Péler Délalföldi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet Valamikor nagyon egysze­rű séma szerint képzeltük el a kultúrforradalmal. Azt gondoltuk, hogy ez a forra­dalom — vagyis a tömegek és a kultúra kapcsolatának radikális megváltozása — simán lezajlik, ha megnyit­juk azokat a zsilipeket, amelyek addig a néptől el­zárlak a kultúra magasabb régtóit. A zsllipnyltás meg­történt. mégsem alHkult min­den úgy, ahogyan valaha elképzeltük. Természetesen • sok minden megváltozott. Más nia az iskola, más a színház, s azok Is mások, akik alkotásaikat élvezik. Minden tényleges eredmé­nyünk ellenére azonban a tömegek és a művészet, ál­talában a kultúra kupcsola­taban viszonylag sok még a nyugtalanító elem, a megol­datlan kérdés. Erőfeszítések és eredmények Az egyik ilyen és fontos­ságában nem utolsó problé­makör a tömegek és a mű­vészet viszonya. Százezer­számra adtuk kl olcsón, el­érhető áron az irodalom re­mekművelt. S az eredmé­nyek? Nem lehetünk elége­dettek. Még mindig vonzó a ponyva, a hitvány, selejtes irodalom. Százezerszámra biztosítottuk a drámairoda­lom és a színházművészet nagy alkotásaihoz a bérle­teket. Az eredmény? E te­kintetben sem lehetünk elé­gedettek: itt is vonzó még a giccs. Általában okunk le­het a nyugtalanságra; a tö­megek művészeti ízlése vi­szonylag keveset változott. Amit a mérleg bevétel ol­dalára írhatunk, nincs arányban erőfeszítéseinkkel. általán nem reménytelen. Azt hinni, hogy u kultúra, és a tömegek randevúja har­mónikus lehet, sohasem utó­pia, Különösen nem az a szocialista társadalom kö­rülményei között. Ezt a ta­lálkozást azonban meg kell szervezni. S ebben, tehát a szervezésben voltunk és va­gyunk egy kissé Ügyetle­nek. Valaha — emlékezhetünk rá — úgy képzeltük, hogy ha például azokat az em­bereket, akik addig nem Jár­tuk színházbH, elvisszük, mondjuk a Csárdáskirálynő előadására, s aztán még né­hányszor más hasonló pro­dukciókra. a nézők azután automatikusan fellépnek a színházkultúra magasabb lépcsőire, és egy-két Ilyen lépcső után eljutnak Bur­tókhoz és a Kékszakállú herceg várához. Nemcsak a színház, hanem a többi mű­vészetek, az irodalom és a film tekintetében is így képzeltük ezt. Csakhogy nemsokára kiderült: a néző. aki nagy élvezettel tapsolta végig a Csárdáskirálynőt, nem akar tovább lépni. Tel­tek az esztendők, teljes erő­vel dolgozott az apparátus, a népművelők, a közönség­szervezők. A ml nézőink azonban még hosszú évek után is ott ültek a Csár­dáskirálynő előadásain és nem akartak jegyet venni a Kékszakállúra. Oj médszsr Nem utópia Hol a hiba? Maga az ere­deti elképzelés lenne re­ménytelen? A tömegek al­kalmatlanok a magasabb kultúrával való kapcsolat felvételére — mint sokan mondják. Vagy pedig a ml módszereink nem alkalma­sak a feladat teljesítésére? Ha alaposan utánanézünk a dolgoknak, kimondhatjuk, hogy az utóbbiról van szó. Módszereinket kell tökélete­síteni. Maga a feladat egy­Be kell vallanunk, ez az elképzelés, a tömegek mű­vészeti nevelésének ez a módszere, megbukott. Ha tehát a tömegeket el akar­juk juttatni a Kékszakállú magaslataiba, más módszert kell követnünk. A Kéksza­kállúhoz nem az operetten át vezet az út, A giccs zárt világ. Aki ennek a világ­nak a vonzáskörébe kerül, nehezen szabadul; felfelé In­nen nem vezet út. Mit ta­nácsolhatunk? A zenei neve­lésben már kipróbálták és világraszóló sikerrel alkal­mazták azt a Kodály Zol­tán által kidolgozott mód­szert, amelynek lényege, hogy a zenei nevelést nem Kálmán Imrénél kezdi, ha­nem rögtön a csúcsoknál, A fokozatosság, amely nélkül magától értetődőleg nincs nevelés, ezen belül valósul meg. Az út tehát a giccstől Aszódi János: (I kriminalisztika kalandos története 26. „Igen! Az erőszakról akartam filmet készíte­ni — Jelentette ki Arthur Penn. — Az erőszak ugyanis Amerika egyik Jellemzője. Nem az óko­ri Görögországról, vagy a reneszánszról van szó, hanem uz amerikai társadalomról, amely­ben az erőszuk uralkodik. Mintha valamiféle életre szóló szerződést kötöttünk volna az <srő­szakkul. Ez Jellemzi a mai világot." A Le Monde a következő kérdést intézte Pennhez: „Nem gondolja ön. hogy filmjét bizonyos fiatalok a bűnözés dicséreteként, hogy ne mondjuk dicsőí­téseként. értelmezhetik?" A Bonnié and Clyde alkotója vutlal vont: „Mindenki olvasta az an­golszász meg francia mondákat és balladákat, amelyekből valósúggul árad az erőszak , Nem hiszem, hogy a művészet bizonyos tettekre sar­kallná az Ifjúságot..." Ml sem akarjuk azt állítani, hogv azok a ftl­.nzk vagy olvasmányok, amelyekben uz Ifjak (röszakkal találkoznak, közvetlenül és feltétle­nül bünözeshez vezetnek, noha a fiatalkorú bű­nözök nem egyszer beismerik, hogy valamelyik film halasára cselekedtek, vagy pedig egy tv­lllm adta bűntettük ötletét. Azok. akik tudatá­ban vunnak ennek a veszélynek, már régen fel­hívták a figyelmet rá, milyen káros hatásúak a rémfilmek, az erotikus és pornografikus kiad­ványok áradata, az erőszak bálványainak dicső­ítése. Nem más ez, mint támadás a felnőttek és az ifjak érzékenysége ellen, hogy hozzászokja­nak a halál gondolatához, áz erőszakhoz, s egy­fajta közömbösség, nemtörődömség alakuljon ki bennük a rosszal, a bűnnel szemben. Az Interpol munkatársai szerint éppen ez a „közömbösség" a legnagyobb veszélyek egyiaa. Elsősorban a kiskorúak bűnözése szempontjá­ból, amelyre ma ugyan panaszkodunk, de amely energikus Intézkedések nélkül tíz év leforgá­sa alatt, éppen a mi nemtörődömségünk foly­tán, szörnyeteggé válhat. A szakértők túlnyomórészt pesszimista véle­ménye onnan ered. hogy a bűnözés okainak és forrásainak pontos mogismeresére, megmagya­rázására és megelőzésére irányuló évszázados törekvés mindmáig is eredménytelennek bizo­nyult. „A bűnözés változatlan maradt, csupán más alakban, más külsővel Jelentkezik. Thoi­wald megállapítása azonban nem teljes. Meg­feledkezett arról, hogy a hatékony bűnüldözés a társadalom feladata. A rendőrség egymaga, bí­rósági Intézkedésekkel, körözéssel, letartóztatá­sokkal, nem tudja megszüntetni a bűnözést. A bűnözés társadalmi okait kell felszámolni, az a társadalom azonban, amely kibékíthetetlen el­lentmondásokra épül, képtelen megoldani ezt a feladatot. „A jelent tanulmányozva lásd előre a Jövőt" — mondjak az Interpol szakemberei, akik a bű­nözés megelőzésének vizsgálatát második számú feladatuknak tekintik. E célból különböző szin­teken előadásokat, megbeszetéseket, tanácskozá­sokat és tanfolyamokat rendeznek, ezeken meg­vitatják a kriminalisztikai megelőzés kérdésé­nek elméleti és gyakorluti vonatkozásait. Ugyan­akkor azonban erélyesebb intézkedéseket köve- ' lelnek a bűnözés el Fojtására. „Kívánhatunk vi­szont a rendőrtől lendületet, odaadást feladata teljesítésében, amikor fáradozásai után azt kell látnia, hogy a bíró szabadon bocsátja nz elfo­gott tettest, aki folytathatja bűnös tevékenysé­gét?" Hogyan engedhető meg. hogy a bűnözés 8—8­szer gyorsabban növekedjék, mint a népesség? Ugyanakkor viszont az elítéltek száma, főleg a súlyos bűncselekményekért elitéltek száma csök­ken. Száz gyilkos közül csupán hatvanat ítél­nek el, Simenon egyik regényeben ezeket mon­datja híres Mnigret-jével: „Eszébe jutott-e valaha, hogy végiglapozza n Büntető Törvenykönyvet? Az ember elleni vét­ségekkel csak azután találkozik, miután eljutott a 177 oldalig. Valamikor, majd ha nyugalomba vonulok, pontoson kiszámítom. A törvénykönyv körülbelül háromnegyed, ha ugyan nem négy­ötöd része uz ingó es ingatlan javakkal fog­Inlkozlk, egyszóval, mind olyan dolgokkal, ame­lyek pénzzel függnek össze. Olyannyira, hogy a koldulásra vonatkozó szakasz a szándékos em­berölé,st tárgyaló paragrafus előtt van .." (folytatjuk.) nem a művészetig, hanem a művészet egyszerűbb tormá­jától a bonyolultabb formá­kig és tartalmakig vezet. Ennek az útnak, ennek a módszernek nytlvánvaloan nagyon sok variációja le­hetséges. A legjobbakat kell kidolgozni, hogy megvalósul­hasson. antilt az MSZMP KB kongresszusi Irányelvei ki­mondanak: „Társadalmi, ideológiai életünk fontos kérdése a kultúra és a tö­megek kapcsolatának továb­bi szélesítése. Kulturális in­tézményrendszerünk szolgál­ja jobban a tömegek szo­cialista fejlődését..." Ökrös Lásclá NAPI KISLEXIKON a csend­rendeletről Sokat emlegetik éj­szakánként a csend­rendeletet, amely' egyébként a nappali órákra ls vonatkozik, azok akik szórakozóhely környéken laknak. Q Ki védi a csendet? Az irányadó jogsza­bályt 1947-ben adta ki a belügyminiszter a vá­rosok és községek csendjének biztosításá­ról 323.600'1947. szanv­mai. Ez előírja, hogy ti­los zavarólag ható és kellő gondossággal elke­rülhető zajt okozni: nyí­lott ajtó vagy ablak mellett a köznyugal­mat háborító módon rádiózni, zenélni, éne­kelni; rakodásnál egyéb­ként elkerülhető zajjal dobálni az árut, lármá­val Járói ipari tevé­kenységet folytatni stb. A lakóházak rendjéről szóló tanácsrendelet a csend védelmét a lakók é« lakóházban tartózko­dók külön kötelességé­vé teszi. # Engedélyezett za­jongás? Előfordulhat, hogy a zajos munkát nem le­het elkerülni. Ilyenkor a munka szükségességét és a *a.) elkerülhetet­lenségét az Iparhatóság­gal Igazoltatni, a városi rendőrhatósággal látta­moztatni kell. Este 22 és reggel 7 óra között zajos munkát csak el­kerülhetetlen szükség cselén. rendőrhatósági engedéllyel lehet végez­ni. A zajos munkahe­lyek ellenőrzésével, a zajártalmak megszűnte­lésének módjaival a KÖJÁL foglalkozik. # Hogyan büntetik tnrgsz' gíilt? A 17T9rfR-aa kormány­rendelet 23. paragrafusa a esendháborftást sza­bálysértésnek minősíti, 3900 forintig terjedő bírsáaital bünteti. A raendháboi'ltáal ügyek­ben Szetteden a kerüle­ti tanácsok Igazgatási osztályai, községekben a közs'-gi tanácsok szak­igazgatási szervei Jár­nak el s fellelentések alapján, a rendőrség kö­zegei pedig szükség cse­lén a helyszínen 19—100 forintig terjedő bírságot szabhntnsit kl. Szege­den nem tu' sok az Ilyen szabálysértés, a csendháborítás! rend­szerint más büntetendő eseleVmépnvei (earázdH­M-iggal) együtt követik el

Next

/
Thumbnails
Contents