Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-28 / 201. szám

PÉNTEK, 1976. AUGUSZTUS 38. 3 Magyar felszólalás ENSZ-értekezleten Az Egyesült Nemzetek ke­reskedelmi és fejlesztési ér­tekezlete (UNCTAD) taná­csanak szerdán megnyílt 10. ülésszakán a szocialista or­szágok csoportja nevében Nyerges János, a magyar kormánynak a nemzetközi gazdasági szervezetek mel­lé rendelt külön megbízott­ja, hazánk küldöttségének vezetője szólalt fel. Kijelen­tette, hogy a szocialista or­szágok az UNCTAD létre­hozását abból a meggondo­lásból segítették elő, hogy az a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztése, az igazságosabb nemzetközi munkamegosztás kialakításá­hoz járul hozzá. Nyerges János, külön ki­emelte, hogy hazánk felsza­badulása egybeesik az ENSZ évfordulójával isi Ha kedvez az időjárás: Nyolcmillióval több tégla Kevés a munkáskéz — Pusztított a zivatar a Kinek kongresszusa? Az elmúlt években nyug­vópontra jutott a téglapiac, a kínálat lassan nagvoob volt, mint a kereslet. Ebben jelentős szerepet játszott az a tényező is, hogy a lakóépü­letek bizonyos hányadát már előregyártott házgyári termé­kekből szerelték össze Sze­geden is. Az idei esztendő azonban felborította a kiala­kult egyensúlyt, mert a bel­és árvizek pusztítása miatt legalább 300 millió darab többlet téglára van szükség, mint amennyit a hazai tég­lagyárak az idei termelési programjukba állítottak. A téglaipar vezetői gyors szóm­vetést készítettek, s olyan ígéretet tettek, hogy elegen­dő falazóanyagot szállítanak a szabolcsi falvakba, vala­mint a Tisza és a Maros menti helységek összedőlt, megrongálódott házainak fel­építéséhez. A Csongrád—Bács megyei Téglaipari Vállalat gyarait sem kímélte meg a víz, a szöregi, a makói és az apát­falvai téglagyárakban hete­kig állt a munka, a szegedi és a vásárhelyi gyárak dol­gozói közül sokan pedig a folyók gátjain szorgoskod­tak. A vallalat vezetői az ár­vízveszély elmúltóval ren­dezték a sorokat, s ügy hatá­roztak, hogy nyolcmillió da­rab égetett téglával többet termelnek, mint amennyit a korábban mególlapitott — de jelentősen mérsékelt —, terv megkövetel tőlük. Az eredeti elképzeleseket ke­resztül húzta a kora tavaszi belvíz, amely több téglagyári agyagbányát vízzel árasztott el, s bánvászás helyett vizet Nagyszabású seregszemle Sajtótájékoztató a ma nyíló mezőgazdasági kiállításról (Kiküldött munkatársunk­tól.) Tegnap délelőtt Budapes­ten, a MÉM kiállítási irodá­ján sajtótájékoztatót rendez­tek. Dr. Gergely István me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes ismertet­te az újságírókkal a pénte­ken megnyíló 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmi­szeripari Kiállítás és Vásár programját. Elmondotta, hogy a magyar mezőgazda­sági kiállítások több mint százéves történetében • még nem volt példa ilyen nagy­számú. összesen több mint 500 vállalat, intézmény és cég szereplésére, mint ezen a mostani nagyszabású nem­zetközi seregszemlén. Az idei nagy parádé ha­zank felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából kerül sorra. A három évvel ezelőtti kiállításhoz viszonyítva húsz kásainak szorgalma, alkotó energiája jól tükröződik, s valamennyi pavilonon, be­mutató termen, kiállító épü­letben megtalálható ez a gondolat. A karszerű falu­bemutató is ezt szolgálja, az embert állítja központba. Kidomborodik a vásár! jelleg is. Tenyész- és ha­szonállat aukciókat, szervez­nek. ezeken a hazai és kül­földi nagyüzemek megvásá­rolhatják a felhozott te­nyész- és haszonállatokat. Nagyszabású az élelmi­szeripar bemutatója. Hiszen az élelmiszeripar termelése megkétszereződött az elmúlt két évtizedben. Bőséges és gazdag a választék. A hábo­rú előtt hazánkban egy fo­gyasztóra 33 kilogramm hús jutott, napjainkban 57—59 kiló. negyedszázaddal ezelőtt 5 kiló tojás, most 12 kiló. ötven százalékkal több lési eredményeket, hanem felüdítenek is. A nyugat-európai orszá­gokból is szép számmal je­lentkeztek, összesen 50 kiál­lító; Angliából, Ausztriából, Belgiumból, Dániából, Fran­ciaországból, Hollandiából, Svájcból és az NSZK-ból. Azok a cégek tartanak be­mutatókat, amelyekkel a magyar partnerek már eddig is jó üzleti kapcsolatot te­remtettek. A legutóbbi mezőgazdasági parádén egy millió 200 ezer látogató vonult fel. Az idén a rendezők többet várnak. Joggal. Hazánk negyedszá­zados fejlődését méltókép­pen dokumentáló, reprezen­tatív, nemzetközi értékű ta­pasztalatcserén ez a kíván­ság nem alaptalan. Ma reg­gel 9 órakor ünnepélyesen nyitják meg a kiállítást, a nagyközönség részére dél­után 14 órakor tárják ki a kapukat. Sz. Lukács Imre szivattyúztak a munkások, így kapták a Szeged környé­ki téglagyárak azt a felada­tot. hogy legalább az erede­tileg meghatározott mennyi­séget gyártsák le, amely végeredményben a nyolcmil­lió többletet jelentené. Most újból érdeklődtünk a téglaipari vállalat főmérnö­kénél, Tóth Lászlónál, hogy milyenek a kilátások, van-e­remény arra, hogy a kör­nyékbeli téglagyárak eleget tesznek vállalásaiknak. A vá­lasz nem éppen egyértelmű, bár a vállalat vezetői bíznak abban, hogy sikerül az iden összesen 107 millió darab téglát gyártaniuk, amely va­lóban 8 millióval több, mint amennyit meghatároztak. A természet azonban to­vábbra is mostoha a tégla­gyárakhoz. A legutóbbi nagy esőzések, zivatarok körülbe­lül 1,5 millió darab nyers­téglát tettek tönkre, s meg­zavarták az agyagbányák munkáját is. A makói tégla­gyárban valósággal szétmos­ta a zivatar a száradó téglá­kat, a szentesi gyár udvará­ra pedig oly nagy mennyisé­gű eső hullott, hogy az égető kemence alját is elöntötte a Somogyi Károlyné felvétele Részletek a lengyel pavilonból százalékkal több gazdaság szerepel ezekben a napokban fővárosunkban, a kiállításon a teeszek száma is gyarapo­dott; amíg 1967-ben 1035, az idén má.r több mint 2 ezer 200 bemutatót tartanak a vásár területén, ötvenöt nagyvállalat, gazdaság és in­tézmény állít ki. a Művelő­désügyi Minisztérium a ma­gyar falvak negyedszázados kulturális fejlődését, az egészségügyi minisztérium az egészségügyi helyzetet, az Or­szágos Vízügyi Hivatal, a vízgazdálkodást, nem utolsó­sorban az ár- és belvízvéde­lemben, a községek közmű­vesitésében elért eredménye­ket szemlélteti. Ezen a ..világtalálkozón", jól tapasztalhatják a látoga­tók, hogy egy rombadöntött ország mezőgazdasága hová jutott el. milyen eredménye­ket mondhat magáénak és a jövőben mire vállalkozik. Az alkotó ember, a helytálló ember, .a mindennapok mun­zöldséget. hetven százalékkal több gyümölcsöt fogyaszt minden magyar allampolgár. Emellett jut a külföldi pia­cokra is, a magyar áruknak márkája, jó híre van, s ma már minden hetedik hold exportra terem. Ez a kiállí­tás teljes vertikumban mu­tatja be a mezőgazdaság és az ipar kapcsolatát. A jubileumi év gondolata jut kifejezésre abban is, hogy a magyar kiállítók mellett hét európai szocia­lista ország: Szovjetunió, Bulgaria, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Lengyelor­szág, NDK és Romá­nia nemzeti bemutatóval szerepel. Mongólia fotódoku­mentációs anyagot küldött. Természetesen a baráti or-' szágokból rengeteg mezőgaz­dasági gép is érkezett. Az ízléses, szemet gyönyörköd­tető pavilonok nemcsak jó tanulságul szolgálnak, bemu­tatják a jellemző terméke­Gázügyet vizsgált a népi ellenőrzés Á tanácsülésen elhangzott felszólalásokban. írásbeli be­jelentésekben többen szóvá tették, hogy a Szegedi Épí­tőipari Ktsz gázszerelő rész­lege túlságosan drágán dol­gozik. A népi ellenőrök vizs­gálata a panaszok jogossá­gát állapította meg. Az el­lenőrzések tapasztalatait megtárgyalta csütörtökön Szegeden tartott ülésén a Csongrád megyei NEB is. Rámutattak arra, hogy a ktsz — néhány kisiparost ki­véve — jelenleg konkurren­cia nélkül szereli-javítja a lakosságnak a különféle gáz­készülékeket, egyedi helyze­tét arra használja fel, hogy a szabadáras szerelési-javí­tási díjakat túlságosan ma­gasan, az állami árakat jó­val meghaladó szinten álla­pítja meg. A számlákon egyes esetekben olyan anya­gokat is megfizettetnek, amit nem építettek be. Sok­szor többet számláznak a ténylegesen munkával eltöl­tött időnél is. A népi z alapszervezeti taggyúleseken még csak a leg­utóbbi újjáválasztás ota eltelt időszakban végzett munka elemzése, értékelése a feladat, de teljesen természetes, hogy nem tudnak megállni ennél sem a De­számolók. még kevesbé a felszólalások. Tovabbnéznek. hi­szen közkézen vannak már a X. pártkongresszus irány­elvei, ismerkednek megállapításaival. ízlelgetik azok tar­talmát, s hol csak emlékezetből, hol a IX. kongresszus ha­tározatát elő is szedve, összehasonlitásokat tesznek: ho­gyan gondoltuk akkor, mi most a véleményünk? Az emlékezet persze néha csal, vagy legalábbis torzít. Igv fordulhat elő, hogy valakinek csak az rémlik, hogy a legutóbbi kongresszuson sok szó esett a mezőgazdaságról, a parasztság munka- és életkörülményeinek változásairól, s mivel ő ipari dolgozó, úgy gondolja, hogy ha a IX. kong­resszus ,,a parasztok kongresszusa" volt, legyen a X. a ..munkások kongresszusa". Jól emlékszik? Téved? Felte­hetjük így is a kérdést: kié is a pártkongresszus? A választ egyetlen mondattal is meg lehet adni. de még mielőtt ezt tennénk, próbáljuk meg talán a tények alapján felidézni a legutóbbi pártkongresszus munkájának tartalmát. Legalábbis azt a részt, mely a most adott kér­dések helyes megválaszolásához hozzásegíthet. Négy évvel ezelőtt, 1966-ban, egy rendkívül fontos idő­szakot zártunk a magyar mezőgazdaságban. A VIII. kong­resszus 1962-ben azt szögezte le. hogy „A termelőszövet­kezeti mozgalom "a legfontosabb lépés az egységes szocia­lista szövetkezeti parasztsag kialakulásanak útján." A IX kongresszus határozata viszont már kijelenthette: „Meg­kezdődött a szocialista parasztság egyseges szocialista osz­tállyá alakulása." A kettő közti különbség nemigen kíván magyarázatot. Mégis egy kis emlékeztető: a munkásosz­tály már a múlt rendszerben szövetségben harcolt a dol­gozó parasztsággal a kizsákmányolás ellen. A felszabadu­lás után szövetségüket a parasztság ezeréves földéhségének kielégítése, a földosztás fűzte meg szorosabbra. A munkásosztálynak azonban „könnyebb dolga" volt víz. s a tűzoltóságnak kellett ! A gyárak allami tulajdonba vétele, s az a tény. hogy él­segitséget nyújtani nagy tel- I csapatának, a kommunisták pártjanak vezetésével egy­jesítményü szivattyúival. ; séges. erős osztállyá válhatott, lehetővé, sőt természetes A téglagyáraknak azonban kötelességévé tette az osztalvharc vezetését, az új társa­most nem az időjárás okoz dalmi rend kialakításáért vívott küzdelemben az oroszlán­rész vállalását. A két alapvető osztály, a munkásság és a parasztság közül a munkasságra hárult az a feladat is, hogy együtt a dolgozó osztályok legjobbjaival, a szocialista útra vezesse a parasztságot. Ennek a folyamatnak a győzelmeit, épp­úgy mint buktatóit. mindannyian jól ismerjük. A IX. pártkongresszus 1966-ban már arról számolt be, hogy a parasztság szinte teljes egészében a szocialista útra lepett, de azt még nem mondhatta el, amit a X. kongresszus joggal megfogalmaznak: „A falun végbemenő politikai és gazdasági fejlődés a szocialista forradalom jelentős előrehaladását mutatja. A termelőszövetkezeti pa­rasztság. a mezőgazdaságban dolgozó munkások, a falusi értelmiségiek munkájának eredményeként az átszervezés, a megszilárdítás szakasza után elérkeztünk a mezőgazda­sági nagyüzemek fejlesztésének, az egész mezőgazdaság, a falu általános fellendítésének szakaszába." Nyilvánvaló, hogy mindez bármennyire Is fontos a parasztságra nézve, nem a parasztság belügye. Szocializ­must építő társadalmunkban az uralkodó osztály a mun­kásság. melynek vállain nyugszik elsősorban a társadalmi előrehaladás. A parasztság szocialista útra lépése a mun­kásosztály érdeke is. a mezőgazdaság forradalmi átalaku­lásának a munkásosztály éppúgy haszonélvezője, mint a parasztság, mint minden dolgozó osztály, mint az egész ország. Ahogy az irányelvek fogalmazza: „A munkásosz­tály a termelőszövetkezeti parasztsággal, az értelmiségiek­kel. a társadalom más dolgozó rétegeivel együttműködve valósítja meg történelmi céljait társadalmunkban." Természetesen az is csak az emlékezet torzítása lehet, hogy a IX. pártkongresszus legtöbbet a parasztsággal, a mezőgazdasággal foglalkozott. Nem is tehette, hiszen ez akkor is csak a társadalom fejlődésének egy része volt, bár igen fontos része, akárcsak manapság. A IX. kong­resszus mélyrehatóan elemezte mindazokat a jelenségeket, melyek az ország fejlődését mind a külpolitikában, mind belső életében meghatároztak, s kijelölte a további hala­dás útját. E kongresszus volt az például, mely kimondta, hogy 1970. végéig fokozatosan az összes ipari dolgozo munkaidejét átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. Ez a határozat — cáfolni sem lehet — éppen, hogy a mun­kások számára hozott jobb élet- és munkakörülményeket, égezelül az egymondatos valasz a felvetett problé­mára: a X. pártkongresszus, éppúgy mint partunk minden eddigi kongresszusa, a magyar kommunis­ták kongresszusa. Nem a munkásoké, nem a parasztoké, nem az értelmiségieké, hanem mindé. Így is készülnek rá a párt tagjai, szervezetei, s ha közben ilyen, mint a most kifejtett érdekes kerdések is felvetődnek, az csak azt je­lenti, hogy foglalkoznak vele, gondolkoznak rajta, élnek azzal a lehetőséggel, melyet az irányelvek közrebocsátása teremtett szamukra. legnagyobb gondot, hanem a munkáskezek hiánya. Néme­lyik gyárukban a létszám annyira megcsappant, hogy a tervezettnek és a szüksé­gesnek még a felét sem éri el. Ezért rengeteg túlórát kénytelenek elrendelni és a-i közerőket is segítségül kérik i a zavartalan termelés folyta- irányelvei tásához. Különösen kevesen vannak a szőregi. a derek­egyházi, a kiskunhalasi és a hajósi gyárakban. A tégla­gyárak a partnereket is arra kérik, hogy szállításnál a rakodásban segítsenek, amelynek a bérét természete­sen megfizetik a fuvaroztató­nak. A téglagyárak munká­sai bíznak abban, hogy kelle­mes ősz következik, s ha ke­gyes lesz hozzájuk az időjá­rás, akkor a környékbeli tég­lagyárak 8 millióval tetézik termelésüket, hogy elegendő falazóanyagot kapjanak az építkezések. olcsóbban dol­a lakossagnak. és azután gozzanak Számláikat önreviziős ala­pon vizsgálják felül és ha úgy ítélik, hogy korábban jogtalanul szedtek be díja­kat. ezeket térítsék vissza a befizetőknek. A Dél-magyarországi Gáz­gyártó Vállalatnak javasol­ták, hogy a piaci egyensúly és a megfelelő konkurrencia megteremtése érdekében szintén foglalkozzon Szege­den gázkészülékek szerelé­sével és javításával, mielőbb állítsa fel ezt a szolgáltató­részleget. FEHÉR KÁLMÁN Eltemették dr. Szántó Rezsőt őrök kifogásolták a ktsz bi­zonylati rendszerét, a rak­tárakban nem tartották meg­nyugtatónak a társadalmi tu­lajdon védelmét sem. A hiányosságok megszüntetésé­re számos javaslatot tettek. Többek között azt kérték a | ktsz-töl, hogy a belső tar­I talékok feltárásával, éssze­i rűbb munkaszervezéssel Csütörtökön délután, a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában ellen- i mély részvéttel, katonai tisz­ket,. dokumentálják a terme- j=csökkentsék az önköltségét teletadással kísérték utolsó •útjára dr. Szántó Rezsőt, a párt régi tagját, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő harcosát. Az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Partizán Szö­vetség nevében Úszta Gyula, a Központi Ellenőrző Bizott­ság tagja, a Partizán Szö­vetség főtitkára mondott bú­csúbeszédét. Raith- Karoly nyugalmazott nagykövet, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében búcsú­zott Szántó Rezsőtől. Fodor Zoltán, a Spanyol­országban harcolt nemzetkö­zi brigádok magyar önkén­tesei, valamint a barátok és harcostársak nevében búcsú­zott az elhunyttól. A koporsót az Internacio­nálé hangjai és a díszszázad sortüze közben bocsátották a sirba. amelyet elbontottak a kegyelet es a gyász viragai. Építésügyi küldöttségünk Genfben Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszter­helyettes vezetésével építés­ügyi delegáció utazott Genfbe, az Európai Gazda­sági Bizottság lakásügyi, építési és városrendezési bi­zottságának 31. ülésére. •(MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents