Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

CSÜTÖRTÖK, 1970. AUGUSZTUS 20. 3 A közelmúltban SS J5W" Bizottságának irányelvei a IV. ötéves tervről. Azóta a Minisztertanács foglalkozik az irányelvek alapján a terv konkrét kidolgozásával, ezt követően szeptember végén vagy október elején az országgyűlés vitatja meg, s hagyja majd jóvá a tervet. A KB irányelvei nagyszerű távlatokat mutatnak. Az ipari termelés évi 5 —6, a mezőgazdasági termelés évi 3, a nemzeti jövedelemnek évi 6 százalékos növelésével 5—6 év alatt 1000 dolláros szintre emeljük az évente egy főre jutó nemzeti jövedelmet. Így hazánk gazdasága 1975-ben megközelíti a fejlett országok mostani színvonalát. (Magyarország jelenleg a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorában foglal helyet, erre a nívóra emelték az elmúlt évtizedek iparosítási programjai. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évente 700—750 dollár.) Tovább erősödik társadalmi rendszerünk, fejlődik tervgazdálkodásunk, és a szocializmus anyagi-technikai bázisa. Emelkedik a dolgozók életszínvonala, még szilárdabbá válik hazánk védelmi képessége. Az irányélvek azt is kimondják, hogy a IV. ötéves terv során ipari szempontból az ország leggyorsabban fejlődő területe az Alföld lesz. Ezen belül a Délalföld fejlesztését és termelési szerkezetét különösen a kőolaj- és gázipar fejlesztése változtatja tovább. A szocializmus építésének korábbi éveiben fejlődő országunk térképe átrajzolódott, és vele együtt formálódott és átalakul Csongrád megye gazdaságföldrajza is. A Központi Bizottság dokumentumának lelkesítő céljai olvasásakor a társadalmi fejlődésért felelősséget érző minden emberben felébred a gondolat: mit tehetnénk azért, hogy a következő ötéves terv irányelveiben jelentkező lehetőségek minél kedvezőbben realizálódjanak szűkebb hazánkban, s erősítői legyenek szépen fejlődő megyénk gazdaságának? A tervkészítő munkával foglalkozik a Minisztertanács, a Tervhivatal, a tárcák, az országos főhatóságok. Joggal vetődik fel a kérdés: miután a Központi Bizottság már jóváhagyta az irányelveket, a tervezési munka jelenlegi stádiumában van-e szerepe a helyi állami, gazdasági, párt- és egyéb társadalmi tényezőknek a tervezőmunkában, van-e értelme a helyi tervezésnek, mi a funkciója a vállalati, üzemi tervkészítő munkának? Bátran állíthatjuk: van tennivalónk — a megismerésen és az ismertetésen túl — miután a Központi Bizottság jóváhagyta a IV. ötéves terv politikai és gazdaságpolitikai koncepcióját. A további tervkészítő munka korántsem csak a központi szervekre hárít feladatokat. Megvan a maga szerepe és jelentősége a területi szervek tervkészítő munkájának éppúgy, mint a vállalatok s általában a gazdálkodó szervek konkrét tervezőtevékenységének. Napjainkban is és a jövőben még inkább mind nagyobb szerepet kapnak a népgazdasági terven belül a területi tervek. Most még ugyan csak javaslat, hogy a megyei tanácsok mellett területi tervbizottságok alakuljanak, de addig is, amíg ezek létrejönnek, meg kell oldanunk — és meg is oldunk — sok olyan feladatot, amely a későbbiek során e szerv fő tevékenységét fogja alkotni. TprmPC7PtPCPn nem gondolunk arI Cl IIICOLCICaCII ra, hogy a népgazdasági tervet megyénkre, vagy még ennél kisebb igazgatási területre bontsuk. És nem is úgy fogjuk fel a dolgot, hogy ezeknek a kis egységeknek terveiből öszszerakva lehet elkészíteni a népgazdasági tervet. Az viszont feladatunk, hogy megyénk fejlesztési lehetőségeit, természeti, gazdasági feltételeit magunk is feltárjuk, s a népgazdasági terven belül a fejlesztés területi koordinációját megoldjuk. A megyei és városi, valamint járási tanácsok és pártbizottságok gazdag tapasztalataik birtokában aktív közreműködést vállalhatnak ebben. Szükség van a területünket érintő gazdasági, társadalmi hatások áttekintésére. a fejlesztésnek Csongrád megye kereteiben történő koordinálására és az egész megyét átfogó fejlesztési programra is. A megyei jogú tanácsok és a járási, városi tanácsok hosszú ideje fáradoznak területük fejlesztési perspektívájának kialakításán. Mindenütt meghatározták a fejlettség jelenlegi szintjét, s törekedtek megfogalmazni a távlatokat. Most az a feladat, hogy az irányelvek ismeretében ezeket reálisabbá tegyük és mire az országgyűlés törvénnyé emeli a IV. ötéves tervet, akkorra jó kiindulási alappal rendelkezzenek a tanácsok. Fejlesztési programunk tervezésénél nem feledkezhetünk meg megyénk természeti adottságairól, gazdasági, társadalmi sajátosságairól. Megyénk alföldi megye, és csak a legutóbbi évek óta mondhatjuk el, hogy nyersanyagokban sem szegény — alig több mint egy évtizede indultunk el az iparosodás útján. De a mezőgazdaság az jfiarp-. Tervkészítés közben Irta: Győri Imre sodás közepette is megőrizte népgazdasági jelentőségét. öt városunkkal — köztük Szegeddel, amely hatása messze túlnő a megyén —, talán az ország legvárosiasodottabb megyéje vagyunk. Ugyanakkor a megye tanyavilága olyan nagy, hogy az ún. tanyás megyék között is elsők között tartják számon. Itt megtalálhatók az ország legjobb termőföldjei, de a legrosszabb homokterületekből is bőven jutott a mi vidékünkre. Hosszú időn keresztül a népesedési arány negatív volt, és még jelenleg is utolsó helyen állunk a születések számát illetően. Ezekkel a sajátosságokkal és még sok más egyébbel a mindenkori tervkészítő munka során számolni szükséges. Az irányelvek alapján történő tervezési munkánkban figyelmünket elsősorban a fejlesztést leginkább előrelendítő tervcélkitűzésekre kell fordítanunk. A népgazdaság minden ágazata fejlődni fog a IV. ötéves terv során. De az irányelvek az eddiginél jobban kiemelik néhány olyan ágazat fejlesztését, amelyek népgazdaságunk egész struktúráját, hatékonyságát alapvetően befolyásolják. A tervben kiemelt fejlesztési programok nemcsak azért érdemelnek figyelmet, mert gazdaságunk, elsősorban iparunk nemzetközi versenyképességét fokozzák az intenzív, hatékony fejlesztés útján, hanem azért is, mert az országon belül az egyes területek gazdasági fejlődését is elsősorban ezen ágazatok viszik előre. Ezért kell jól élni az általuk nyújtott lehetőséggel a helyi tervező- és koordinálómunka során. Ha nem is minden kiemelt ágazat érinti közvetlenül megyénket, de jó néhány közvetlenül is, közvetve pedig csaknem valamennyi kihat szűkebb pátriánk gazdaságának fejlődésére. Milt/Pn ágazatokra figyeljünk oda jobITiliyCII ban megyénk fejlesztési programja elkészítésénél? Az irányelvek szerint pl. a rendelkezésre álló eszközöket koncentrálni kell az energiaszerkezet korszerűsítésére, a földgázprogram megvalósítására, a szénhidrogének felhasználására és gyors ütemű elterjesztésére. Mindezekben megyénk fontos helye és szerepe közismert. Hiszen a hazai olaj- és földgázkincs jelentős hányada itt található, és sok milliárd forintos beruházással az ország olaj- és földgáztermelésének felét Csongrád megyében termelik majd ki az elkövetkezendő években. A jó helyi adottság lehetőséget nyújt a lakosságnak gázzal való ellátására és a földgáz fokozottabb ipari és mezőgazdasági felhasználására. Nekünk kell előre felmérnünk, hogy mindezek hogyan hatnak ki megyénk lakosságára, gazdasági, társadalmi helyzetére, és ebből kiindulva megterveznünk az olaj- és gázipar további fejlődéséből adódó feladatainkat. Jelentősen érdekeltek vagyunk az irányelvekben kiemelten szereplő ruházati ipar rekonstrukciójában is. A fejlődés itt is az átlagot meghaladó mértékű lesz. Modern gépekkel váltják fel a régieket, és így a könnyűipar ezen ágában is lehetővé válik a korszerű, jobb minőségű áruk belső fogyasztása és exportra való termelése. A lakásépítés és általában az építkezések hatékonyságának növelése érdekében nagy hangsúlyt kap a IV. ötéves terv során az építőanyagipari bázis fejlesztése, a korszerű építési eljárással készült épületek, épületszerkezetek gyors elterjesztése. A Szegeden épülő házgyár segítségével, könnyűszerkezetes építési móddal lényegesen több lakóépületet építhetünk majd, mint ma. Építési programunk megvalósítását segíti elő az is, hogy a kormány Gazdasági Bizottsága határozata értelmében a jövő évben új mélyépítő vállalat létesül Csongrád megyében. Agrárpolitikánkban a következő években a fő feladat a stabil húsellátás feltételeinek megteremtése, a termelés egyenletesebbé tétele. Ahhoz, hogy a mostani 59 kilogrammról 67 kilogrammra nőhet majd országunkban az egy személyre jutó húsfogyasztás, Csongrád megyében is jelentősen fejleszteni kell az állattenyésztést, főként a sertéshústermelést. A megyében most épülő modern sertéstenyésztő telepeken annyi sertésférőhely létesül, amennyiben a jelenlegi sertéshústermelést 50—60 százalékkal lehet növelni. Ezzel járulhatunk hozzá a lakosság színvonalasabb ellátásához és az élelmiszeripar megyénkben történő gyorsabb fejlesztéséhez is. A többi kiemelt ágazatok, mint például a központi járműprogram, a vegyipar, a petrokémiai ipax^ az alumíniumipar fejlesztése, a számítástechnikai eszközök gyártása és széles körű alkalmazása — ha közvetlenül nem is itt valósul meg, de — feltétlenül hatással lesz megyénk gazdasági fejlesztésére is. A jövőt illetően érdemes felmérni például, hogy milyen részt vállalhatunk a számítógépprogramból, a szegedi József Attila Tudományegyetem tudósainak közreműködésével. A felsorolt szektorok lesznek a népgazdaság legdinamikusabb ágazatai a,, következő ötéves terv során. A terv területi koordinációjakor a kiemeltek mellett a többi ágazat fejlesztési célkitűzéseit is jól kell ismernünk ahhoz, hogy a megye, a városok, a járások fejlődésének 5 éves perspektívája világosan álljon előttünk és társadalmi kihatásai is kirajzolódjanak, s ezeket is tervezni tudjuk. Megyénkben az úgynevezett hagyományos ágazatok, mint a könnyűipar, élelmiszeripar, a mezőgazdaságban a növénytermelés és a zöldségtermesztés előrevitele egyáltalán nem elhanyagolható fontosságú. A

lpriÜpfl párt" és tanacsi testületeid UICII ket természetesen saját megyéjük, járásuk és városuk területén történő fejlődés foglalkoztatja leginkább, és ez nem mindenütt egyformán megy végbe. A IV. ötéves terv során is érvényesül az a társadalompolitikai cél, hogy a területek közötti arányok gazdaságilag kiegyenlítődjenek, és lakosságuk anyagi és kulturális színvonalában ma még meglevő különbségek fokozatosan mérséklődjenek. Az elmaradás nem mindenütt az ipar telepítésével vagy nagyipar létrehozásával szüntethető meg. Ezért ipartelepek a jövőben ott létesülnek, ahol működésük feltételei a leggazdaságosabban biztosíthatók. A mezőgazdaságban is elérhető a magas termelékenység, és ennek alapján a más termelési ágakkal azonos vagy még magasabb jövedelemszínvonal. És így is megvalósulhat a gazdasági kiegyenlítődés. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a mezőgazdasági jellegű területeken semmiféle ipar nem fejlődhet. A mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat, termékeket feldolgozó kiegészítő, a lakossági szolgáltatás kielégítését célzó ipari tevékenységet szinte mindenütt növelni szükséges megyénkben. Az ipar és a mezőgazdaság elég kiegyensúlyozottan fejlődik, és alig található olyan kifejezetten mezőgazdasági körzet Csongrád megyében, ahol csak mezőgazdasági termelés folyna. A termelőszövetkezetekben mind tömegesebb a mezőgazdasági eredetű vagy más nyersanyagot feldolgozó ipari tevékenység. Egyre gyakoribb az ipari és mezőgazdasági üzemek vertikális és horizontális integrációja. A jövőben is arra kell törekednünk, hogy ne maradjanak „csak" mezőgazdasági termelésre szakosodott körzetek. Másrészt a mezőgazdasági termeléssel, mint egy-egy területet gazdaságilag felemelő és a lakosság anyagi és kulturális körülményeit megalapozó tevékenységgel jobban kell számolnunk, lehetőségeit a jelenleginél hatékonyabban kell hasznosítanunk. A területfejlesztési tervek készítésénél figyelembe kell vennünk a IV. ötéves terv beruházási célkitűzéseinek azt a sajátosságát, mely szerint a nem termelő beruházások aránya növekszik. Így lesz ez megyénk városaiban is. Ez a lakásépítés fokozásával és az ezzel járó közműépítéssel függ össze. Emellett gyorsul egyes lakosság-ipari szolgáltatások fejlesztése is. Ami a kulturális, egészségügyi és más nem termelő, illetve a termelést kiszolgáló tevékenységet illeti, az csak az eddigi ütemnek megfelelő mértékben fejlődhet az ötéves terv során. Ugyanakkor a tanácsok önállóságuk és jogkörük megnövekedésének körülményei között a városé és községpolitikai feladatok megvalósításában, a lakosság kommunális ellátásának javításában jobban építhetnek a területükön levő valamennyi gazdálkodó vállalat anyagi hozzájárulásaira. A nem termelő ágazatok közül néhánynak fokozottabb fejlesztése azt is feladatul rója ránk, hogy a termelő tevékenység fejlesztésére rendelkezésre álló erőforrásokat hatékonyabban használjuk fel, és következetesebben ragaszkodjunk az állami és költségvetési keretek betartására, a túllépéseket kerüljük el a tervezéskor csakúgy, mint a végrehajtás során. A Központi Bizottság irányelvei jó alapot adnak a vállalati középtávú tervek elkészítéséhez. Ennek most van itt az ideje. Ezt főként a vállalatok felkészült vezérkara oldja meg. Munkájukhoz felhasználják a legkorszerűbb technikát, a számítógépeket, statisztikákat, a tervezés tudományos eszközeit, de az alternatívák készítésekar, a részletek kidolgozásakor nem nélkülözhetik a vállalati pártszervezeteknek, szakszer vizeteknek, az üzemek, telephelyek vezetőinek, dolgozóinak véleményét, javaslatát. Minél erőteljesebb ez a tervkészítés során, annál nagyobb lesz majd az aktív támogatás a végrehajtás menetében. Hogy melyik vállalat mire viszi majd a következő öt évben, hogy a nemzeti jövedelemhez mit ad a vállalati kollektíva és mit kap belőle, az a tervkészítéssel kezdődik, jóllehet majd alapvetően a végzett munkától függ. kÜ7!Cmprt hogy náIunk a gazdaság HullOlllGI I, fejlesztése nem öncél: az életszínvonal emelését célozza. Az elkövetkezendő 5 éves terv során az életszínvonal emelése, a társadalom gazdasági gondoskodása az egyénről csak úgy növekedhet-erősödhet, ahogyan a társadalmi munka hatékonysága javul. Itt kezdődik az elosztás. Hogy a lakosság összfogyasztása 5 év múlva a tervezettnek megfelelően 30 százalékkal magasabb legyen, mint jelenleg, ahhoz hatékonyabb munkára van szükség. Ettől a növekvő hatékonyságtól függ a gyárak, az üzemek jövőbeni fejlődése, sorsa. Ez vállalatonként, esetleg üzemenként más-más megközelítést igényel. Eredményességét mindenütt az méri, hogyan emelkedik az egységnyi társadalmi ráfordításra (eszközre és bérre) jutó nemzeti jövedelem. Azok a vállalatok terveznek jól, amelyek a hatékonyság mind több tartalékát felszínre hozzák. Mivel lehet ezt elérni? Országos méretekben a társadalmi termelés szerkezetének javításával, vállalati, üzemi tekintetben pedig a helyes gyártmánystrúktúra kialakításával. Magyarul: olyan cikkek termelésével, amelyek reális hazai fogyasztói igényeket elégítenek ki, a külső piacokon is keresettek és kedvezően eladhatók. Ebből a szempontból egyaránt lényeges a piacok jó ismerete és számbavétele a tervezésnél, a kockázatvállalás, a távlatokban való gondolkodás, a pillanatnyi érdekeken túltekintő előrelátás. A hatékonyság növelése függ a munka termelékenységének emelkedésétől, amit jobb munkaszervezéssel, korszerű vezetéssel, a veszteségidők csökkentésével, így a munkaidőalap növelésével, a korszerűtlen termékeket gyártó munkaerők átcsoportosításával, az anyagmozgatás, a szállítás, a kisegítő munka gépesítésével, a műszaki színvonal emelésével, a technikai felszereltség javításával és még sok más módon érhetünk el. Azzal számolunk, hogy az iparban a termelés növekedését 75—80 százalékban az egy dolgozó tagra jutó termelésnövekedés, a mezőgazdaságban pedig a foglalkoztatottak számának csökkenése eredményezi majd. Igy a termelékenység tekintetében a fejlett országokhoz képest jelenleg meglevő lemaradásunk jelentősen csökken. A hatékonyság növelhető az áru- és forgóalapok, általában a kapacitás megfelelő kihasználásával, a külkereskedelmi tevékenység gazdaságosságának növelésével, a fejlesztési eszközök jól koncentrált, takarékos felhasználásával. Az állam a kiemelt ágazatok fejlesztéséhez megfelelő mérvű anyagi eszközöket biztosít. A vállalatok többsége beruházásait nagyrészt saját erőforrásból és hitelek felvételével oldja meg. Nagyon fontos, hogy ezeket olyan célokra összpontosítsák, amelyek a vállalatok fejlődését leginkább előrelendítik. Az anyagi ösztönzést, a vállalati bérpolitikát is az eddiginél jobban a termelékenység növelésének szolgálatába kell állítani. A jó, eredményes munka kapjon nagyobb anyagi megbecsülést, a szakmunkások képzettségének elismerése fejeződjön ki a magasabb bérekben is. A vállalatok vezetői középtávú tervük elkészítésénél ne csak a saját helyzetüket mérjék fel, kapcsolódjanak az ország gazdasági, társadalmi fejlődése várható irányához, ismerjék meg az iparág egészének célkitűzéseit, összefüggéseit. Kerüljék az iparágon belül a felesleges és gazdaságtalan párhuzamosságokat keressék az ésszerű munkamegosztás lehetőségeit Akkor lesznek optimálisak a vállalati tervek, ha bennük a vállalati kollektíva érdeke jól illeszkedik a népgazdasági érdekhez. A vállalati tervek véglegesítése azután történhet meg, miután az országgyűlés jóváhagyta a tervtörvényt és a megfelelő kormányhatározatok is megjelennek. Nagy időveszteség lenne azonban a tervezéssel eddig várakozni. A Központi Bizottság irányelvei alkalmasak arra, hogy ennek alapján jó helyi, vállalati tervek szülessenek, s hogy összhangba hozzák, közös mederbe tereljék az ország területén folyó részletező, tervező munkát. A KB irányelvei lelkesítő célokat fogalmaznak meg, jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy népünk egysége a gazdasági, társadalmi haladás, s az egyéni felemelkedés céljaiban még szilárdabbá kovácsolódjék. Ez lesz a IV. ötéves terv megvalósításának legfőbb záloga.