Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

SZOMBAT, 19?fl. AUGUSZTUS IS. 3 Idegen­forgalmi csúcs — Kedvezően alakult, to­vább fejlődött a hazai és a külföldi idegenforgalom jú­liusban is — közölte péntek délutáni sajtótájékoztatóján a Belkereskedelmi Miniszté­riumban dr. Borda József idegenforgalmi osztályvezető, aki egyben összesítette az év első hét hónapjának ered­ményeit. Januártól július végéig mintegy 3.1 millió külföldi turista érkezett hazánkba. Júliusban 1 350 000 külföldi fordult meg az országban, s bár ez alig 25 000- rel több a tavalyinál, mégis idegenfor­galmi csúcsot jelent, örven­detes ugyanis, hogy csökkent az átutazók száma, s a ta­valyinál jóval többen, csak­nem hétszázezren tartózkod­tak hazánkban. A szocialis­ta országokból például mint­egy 37 százalékkal többen utaztak be, mint az elmúlt év azonos hónapjában. A jugoszláv vendégek száma csaknem megkétszereződött. Lengyelországból 82 száza­lékkal, az NDK-ból 70 szá­zalékkal többen nyaraltak Magyarországon a tavalyi­nál. A nem szocialista orszá­gokból kevesebben utaztak át. ugyanakkor 27 százalék­kal többen érkeztek magyar­országi úticéllal. Ausztriá­ból, az NSZK-ból és az USA-ból a tavalyinál több vendég jött, s mintegy 20— 30 százalékkal növekedett az angol, a francia és az olasz turisták száma. Ugyancsak kedvező volt, hogy több időt töltöttek ha­zánkban a külföldiek, mint tavaly. A Balaton déli part­ján például júliusban a fi­zető vendéglátásban az átla­gos tartózkodási idő 10,6 napról 14,6 napra növe­kedett. Árvízkárosultak fóruma Napi egy ház - nem ütem úú 99 Akárkivel beszélek a há­zukból kikényszerült embe­rek közül, mind aggódva említi, hogy az utolsó nyári hónap derekán járunk, sar­kunkban vannak az „embe­res" hónapok. Ha megjön­nek az őszi esők. nehéz dol­guk lesz az építőknek. Pél­dának idézik a minapi esőt: alig tudtak moccanni a szállítógépek a nagy sárban Tápén, a Besztercei utcában. * t Kezd kibontakozni itt az első árvizes utca képe, sor­ba állt már a tetőig épített falakból néhány, és napról napra szaporodnak. Örö­mömre szolgál azonban, hogy az építők elégedetle­nek. Nem azért, mintha kü­lönösebb rokonszenv fűzne az elégedetlenkedőkhöz, de ha látják saját lassúságukat, talán jobban igyekeznek a mostaninál is. Ők mondják, hogy a napi egy ház — eny­nyivel tudnak most meg­birkózni — nem ütem. Többre viszont nincs anyag. A gépekkel segítő válla­latok közé ismét beállt a honvédség is. hatalmas árok­ásó gépet adott kölcsön a vízvezeték fészkének meg­éDítéséhez. Nagy segítség a többivel együtt. Látom, hogy a téglaszállítók meleg téglát raknak le az autók­ról. Lehet következtetni, hogy ami van, ideadják mindjárt, ha a kemencéből szabadul, de azt is, hogy nincs nagyon sok. ha mele­gen' adják mindjárt. Szabá­lyos fejadagot kap az építő ktsz, napról napra fix idő­ben mehet a tégláért. Álgyőn a tanácstól tele­fonon hallom, hogy ígéreté­nek megfelelően megkezdte a fölvqnulást a Csongrád megyei tanácsi építőipari vállalat, mészraktár, mész­oltó verem és cementraktár építésével foglalatoskodik. Gyors teieton Vásárhelyre, hogy megkérdezzem Csaná­losi István termelési osztály­vezetőt, mikor kezdik az alapozást, az építést, miért késtek, készen lesznek-e év végére a vállalt munkával, és milyen gondjaik vannak. Azt a választ kapom, hogy a hazak kitűzése sem tör­tént meg korábban, nem foghattak hozzá az alapok ásásához. De azért sem ás­hatták az árkokat, mert amíg kavics és cement nincs, nem érdemes. hi­szen ha folytatni nem tud­ják. beomlik a gödör, kezd­hetik elölről. Ezzel aztán az összes kérdésemre megka­pom a választ: Azért kés­tek, mert nem volt anyag, akkor kezdik, ha lesz anyag. Egyelőre ajtók, ablakok vannak, azokat pedig nem érdemes előre kiszállítani, mert tönkremennek. Elegen­dő gépük van, kapacitás van, az őszi esőktől vi­szont ők is félnek. Szeret­nék, ha legalább addig ki­szállíthatnának minden anyagot, mert az úttalan kukoricaföldön az igen ne­héz lesz sárban. Bíznak, hogy készen tudnak lenni a vállalt határidőre. Megyek a téglaipari vál­lalathoz és a TÜZÉP-hez, hogy őket is kérdezzem. Azt a fölvilágosítást adják, hogy több tégla csak akkor jutna, ha a vállalat segéderőt adna a téglagyárban kirakodni berakodni. A vállalat maga is szivesen venné, ha je­lentkeznének fiatalok, diá­kok, tudnának mindnek munkát adni, nagy segítség Súlyemelés, mosolyogva Nők a pult mögött „Tíz tojást kérek, nagyo­kat válogasson, ha lehet" — „Mennvit mérhetek az ál­mából?" — „Van már friss kenyér?" — és még ezer kérés és kérdés kavarog a hangzavarban. amely az ÉLIKER Széchenyi téri 7-es árudájában fogad. Árulnak itt édességeket, gyümölcsöt es zöldségféléket, felvágottat es patront, cigarettát és ke­nyeret — szóval mindent, amit egy élelmiszerüzletben kínálhatnak. És akik kínál­nak: mind nők. Mit szeret ? Az üzletben alig van talp­alatnyi hely, rengeteg a vá­sárló. A pult mögött dolgo­zók szinte megállás nélkül kérdeznek, számolnak és ki­szolgálnak. Egy fiatalasszony paradicsomlevet akar venni. Habozik, az üvegeset, vagy a konzervdobozos sűrített paradicsomot vegye meg. — A sűrített paradicsomot merem ajánlani — mondja őszinte jóindulattal Ambrus Ferencné. Közben kérdésekkel ostro­molják. Bámulom, milyen türelmesen és milyen gyor­san válaszol. — Patron van? — Csak reggel lesz — és már szalad és hozza a kö­vetkező vásárlónak a Fecs­két. — Mióta dolgozik élelmi­szerüzletben? — 1952 óta. Ebbe az üzlet­be 1960-ban jöttem, innen is mentem nyugdíjba. — Nyugdíjba? — Tudja, az igazi keres­kedő élete az üzlet és a csa­lád. Mikor kifárasztanak az unokák, mert azok is van­nak — mondja büszkén —,, bejövök a boltba pihenni. Nem tudok már meglenni nélküle. A nagymamát három és fél órás munkára alkalmaz­zák. Nagyobb forgalom ide­jén el is kel itt a segítség. — Mit tart legnehezebb­nek ebben a szakmában? — A szódás ládák emelge­tését. — Es mít szeret leginkább a munkájában? — Az embereket. És azt hiszem, ismerem is őket. Ránézésből megállapítom, melyik milyen kenyeret fog kérni, világosat vagy söté­tet, meleget vagy jó lesz ne­ki az egynapos is. A számolás A raktárban mosolygós kislány veszi ki a hűtőszek­rényből a nagydarab sajto­kat. Temesvári Kati még csak 18 éves. — Hogy esett a választá­sa erre a pályára? — A bátyám menyasszo­nya ajánlotta. — És szereti a munkáját? Félrehajtja a fejét, pil­lanatnyi gondolkodás után bevallja, hogy csak most kezdi megkedvelni. — Miért csak most? Mi okoz legtöbb gondot, nehéz­séget? — A számolás. Meg az ember abba is belefárad, hogy mást se mond egész nap. hogy tessék parancsol­ni, mit tetszik parancsolni .. . — Van ennél fárasztóbb feladat is, nem? — Igen. Amikor 20—26 kilós zsákokat emelgetünk. Emelgetések Néhány perces beszélgetés után Hubik Ferencné, a zoldseg-gyumolcsosztaly el­árusítója is a férfierőt igény­lő emelgetésekre tér ki. A körülöttünk szorgoskodó Ko­vács Jánosné, az üzlet 26 éves „főnökasszonya", az üzletvezető helyettese nem kevés női büszkeséggel kap­csolódik beszélgetésünkbe. — Egymaga 3—4 mázsát mozgat meg naponta! — És ez nem megy az egészsége rovására? — kér­dezem a háromgyerekes asz­szonyt. — Nem. A „főnökasszony" ezt is kevésnek tartja, hát hozzá­fűzi: — A legjobb dolgozónk, egy napot sem mulasztott hat év alatt. Mind a tíz..* Kovácsné rendelkezik, irányit, árut vesz át. aláír és pecsétel. Ráveszem, hogy be­széljen magáról is. — Nehéz munka ez nők számára. A MEZÖKER árui­val 'van legtöbb gondunk. A két férfi mellett szükség van a tíz nő erejére is. A fiatalasszonynak van egy egyéves kislánya. Szülés előtt az utolsó napig bent volt és dolgozott. Mindket­ten egészségesek. — Szeren­cséje van. Míg beszélgettünk, a két 14 éves 6 órát segédkező kis­lány üres üvegekkel telt lá­dákat szállított a másik raktárba. Szeptembertől mint tanulók lesik el a szakma fortélyait. Kereskedők akar­nak lenni, mert ahogy mond­ták: „Szeretünk emberek közt lenni." Babos Imrén, az üzletve­zetőn kívül férfinek híre sincs a környéken. Az áru­kat pedig el kell rendezni. Ez a tíz asszony végzi ezt a munkát napról napra. Mind a trz „asszony a talpán". Chikan Ágnes lenne minden tevékeny köz­reműködő. Ha iskolák, vagy KISZ-szervezetek segítené­nek a szervszésben, az épi­lö ktsz-szel kellene egyez­kedniük (Brüsszeli körút 8 vagy a téglaipari központ­ban (Deák Ferenc utca 30.). A TÜZÉP egyébként nem vállalja, hogy ő lenne a hi­bás. amiért nincs Algyön anyag. Papírt mutat az igaz­gató, hogy a megrendelést mindössze augusztus 4-én kapták kézhez. Amit adni tudnak, kavicsot, cementet, már el is indították, a na­pokban megérkezik. Érvel persze az építő vállalat, hogy neki még mindig csak kapa­citásszerződése van az OTP­vel, a tényleges költségve­tést csak most tervezik. Ha ezen a nyomon járunk, szé­pen körbejárunk, hiszen mindenkinek igaza van, csak a házak nem szaporod­nak. Nem akarjuk felelős­ségben és mulasztásban kö­zös nevezőre hozni a közre­működő vállalatokat, de ha játszani lehetne egy kicsit a szavakkal, mondanám, in­kább egyszer ne legyen iga­za valakinek, csak egyre gondoljunk: jönnek az „em­beres" hónapok. Az építő ktsz mindenesetre fürgébb volt Tápén, majdnem egy hónappal előbb rendelt, ezért állhatnak már néhány portán a falak. — Számunkra most ez a legfontosabb, hogy segítsük a bajbajutottak építkezését — mondják itt is, ott is, amikor az irodákat járom. El is hiszem, mert olyan számokat mondanak, amit cáfolni nem lehet. De ha a „legf on tosabb" igyekezettel eddig jutottunk, akkor át kell váltanunk az egy fok­kal följebb levőre, a „leges­legíontosabbra" mert ha Tápén nem ütem a napi egy ház fala, akkor a napi egy­sem sehogy sem lehet az Al­győn. H. D. Gólyacsalád Nyolc százalék, apróban A z esztendő első felének hat hónapjában — mint je­lentettük — a szocialista ipar nyolc százalékkal ter­melt többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Mivel 1969-ben az ipari termelés csupán három száza­lékkal haladta meg az 1968. évit, s a múlt év első felé­ben egy százalékkal emelkedett, az idei növekedést jelen­tősnek ítélhetjük meg. Igaz, része van ebben a múlt évi mérsékelt teljesítménynek is, de annak is, hogy foko­zott mértékben kibontakoznak azok a folyamatok, melyek kedvező változások hordozói, s melyeket a gazdasági reform indított el. Figyelemre méltó, hogy míg a múlt év első felében jó néhány olyan iparág akadt, amely nem érte el az előző esztendő hasonló időszakának szintjét — igy például a gépek és gépi berendezések gyártása, az épitöanyag­ipar, a textil- és textilruházati ipar stb. —, addig 1970 el­ső hat hónapjában valamennyi iparág több terméket produkált, mint egy évvel korábban. Az egész népgaz­daság szempontjából egészségesnek ítélhetjük meg, hogy túlnyomó többségben azokban az iparágakban nőtt az át­lagot meghaladó mértékben a termelés, ahol a dinamikus termelésbővítés gazdasági tekintetben a legelőnyösebb. Így például a gépipar tíz százalékkal nagyobb árumennyi­séget produkált, mint 1969 első felében, a gépiparon belül pedig néhány terület különösen kiemelkedő eredménnyel zárhatta 1970 első hat hónapját. A közlekedési eszközök gyártása 23, a műszeripar 13, a híradás- és vákuumtechni­kai ipar kilenc százalékkal termelt többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A termelésnövekedésben vezető helyet elfoglalók kö­zött találjuk a vegyipart, ahol 15 százalékkal emelkedett a termékmennyiség, a könnyűiparon belül pedig a textil­ruházati ipart, 16 százalékos árutöbblettel. A termelés gyorsabb fejlődése — az összefüggésre éppen a korábbi évek világítottak rá, amikor a termelés mérséklődése a termelékenység lassúbb növekedési ütemét vonta maga után — jótékonyan hatott az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedésére is. Az emelkedés az év első felé­ben hat százalékra rúg, s bár értékéből lecsíp valameny­nyit a múlt esztendei stagnálás, a holtpontról való el­mozdulás, s a fölfelé igyekvés mindenképpen biztató. Kü­| lönösen kiemelkedik a közlekedési eszközök gyártása, ahol 22, a kézmű- és háziipar, ahol 18, s a vegyipar, ahol 11 | százalékkal emelkedett az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés. A mérlegre azonban oda kell hogy férjenek a ne­gatívumok is, nemcsak az eredmények. Változatlanul a gondok közé tartozik például a termékek egyenetlen ki­bocsátása, azaz: a hajrá még mindig él. 1970 első fél­évében is március és június, tehát a negyedéveket záró hónap a csúcs, az ipar bőségszaruja ilyenkor valóban önti a termékeket, míg a közben levő időszakban csak csur­rantja, cseppenti azokat. A termelés növekedése eredményeként január és má­jus között a szocialista ipar 12 milliárd forint értékű ter­mékkel többet értékesített, mint 1969 megfelelő öt hónap­jában, s ha ezt a nagy összeget aprópénzre váltjuk, a fogyasztó számára közvetlenül is hasznos áruhalmok kö­zött válogathatunk. Mert a nyolcszázalékos termelésnöve­kedés kevésbé érzékelhető a fogyasztó számára, mintha azt írjuk: 1970 első félévében 77 ezer tonna benzin, 141 ezer tonna fűtőolaj hagyta el többletként a termelőegy­ségeket. Mint ahogy tizennégy Diesel-motorvonat, 736 autóbusz, s 109 ezer tonna nitrogén műtrágya is a múlt évhez mért többlethez számitódik. Válogassunk a közvetlen fogyasztásra szánt termékek között. A gyárak, vállalatok 18 ezer tévékészüléket, «i60i) magnetofont, 27 ezer köbméter fenyőfűrészárut, 11 670 hű­tőszekrényt, 9435 oly nagyon keresett gázkályhát, 35 ezer darab kárpitozott fekvöbútort készítettek többletként, mint tavaly, az első fél évben. Ahogy a jobb ellátást, a bővebb válaszékot szolgálja az 1 845 000 négyzetméterrel több gyapjúszövet, a 2500 tonnával több sajt, s az 1695 tonná­val több gyorsfagyasztott főzelékkonzerv is. I gy, „apróra" váltva már jóval közelebb áll hoz­zánk, vásárlókhoz, fogyasztókhoz mindaz, ami az ipar berkeiben történik, s amit a nyolcszázalékos termelésnövekedés sűrít. Az 1970. évi népgazdasági terv az ipar termelésének hatszázalékos növekedését jelölte meg feladatként. Az első fél esztendő eredményei azza! biztatnak, hogy az ipar nem marad adósa a népgazda­ságna k, s jo alapokról rugaszkodhat majd neki l!)71-nek, a negyedik ötéves terv első esztendejének. M. O. Befejeződött az anyanyelvi konferencia Az augusztus l-e és 15-e között megrendezett anya­nyelvi konferencia pénteken Budapesten, a Fészek Mű­vészklubban tartotta záró­ülését. Dr. Bognár József akadémikusnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének megnyitó szavai után dr. Bárczy Géza akadémikus, a konferencia védnökségének elnöke méltatta a tanácsko­zás eredményeit, jelentősé­gét, majd Lőrincze Lajos ".professzor, a- Magyar Nyelv­barátok Köre előkészítő bi­zottságának nevében beje­lentette, a konferencia teljes anyagát eljuttatják a külföl­dön élő magyarokhoz. Az anyanyelvi konferencia meg­rendezéséért, s annak igen eredményes munkájáért dr. Sinor Dénes és dr. Lotz Já­nos amerikai egyetemi pro­fesszorok mondtak őszinte köszönetet. Dr. Molnár Já­nos művelődésügyi minisz­terhelyettes záróbeszédében arról szolott, hogy a konfe­rencia beváltotta a hozzá fűzött. reményeket. A konferencia résztvevői közösen elfogadott határoza­tokban fontosnak tartják az óhazához fűződő közvetlen kapcsolatok további szélesí­tését, s ennek érdekében ösztöndíjak, illetve alapít­vány létrehozását. A határo­zat a konferencián megala­kult előkészítő bizottság fel­adatává teszi, hogy terveze­tet dolgozzon ki a Magyar Nyelvbarátok Körenek élet­re hivasára. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents