Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

Tarján István A hindu ügynök félelme Kedvezőbe fordult a han­gulat, de 21-én ujabb ket matróz a „trópuson rosz­szabbodó egészségi álla­pota miatt" mielőbbi ha­zaszállittutasat kérte rá­diótávírón a budapesti köz­ponttól. Így érkeztek meg japán eredetű rakományukkal jú­nius 22-én Adenbe. A kereskedelmi tigynökség rendkívül udvarias hindu r ezetője várta már a Székes­fehérvárt, s tudta, hogy mi­ért nem mehetett át a Szue­zi-csa tornán. A kikötővárosban előző nap ért véget a dokkmunká­sok háromhetes sztrájkja, ám a magyar hajóról alig kezd­ték meg a japán áru kiraká­sát, a sztrájk ismét kirob­bant. Most azonban csak egy na-ig tartott. Közben Schuszter vezer­igazgató-helyettes, a magyar tengeri kereskedelmi hajó­zás főnöke, rádiótávírón uta­sítást küldött a kapitánynak, hoev kezdje meg a felkészü­lést Afrika szeptemberi kö­rülhajózására. Ugyanazon a napion a kereskedelmi osz­tály vezetője arról tájékoz­tatta Süveges Lászlót, hogy a hazaszállíttatásukat kérő tengerészek váltása egyelőre nem lehetséges. Kérte a ka­pitányt, hogv pontosan is­mertesse: milyen térképekre es szakkönyvekre lesz majd szüksége az Afrika-kerülő útra. Ezzel kapcsolatban nem­sokkal később még egy táv­iratot kapott az adenl kikö­tőben horgonyzó hajó pa­rancsnoka: „Engedélyezzük Ocea passages for the World 1950-es Admirality kiadás vásárlását. Javasoljuk, tanul­mányozza útvonalát, szük­ségletét ennek figyelembe­vételével határozza meg." A válasz a nagy üt előtt a hajó alapos javítására tett javaslatot, mégpedig Aden­ben. az angol vezetéssel mű­ködő „Dockyrt Ltd"-nél, mi­vel ez a cég rendelkezett megfelelő eszközökkel ah­hoz, hogy a hajót a vízből kiemeljék, majd visszaen­gedjék. Ezért a munkáért 130 fontot és sólyatérdij cí­mén meg naponla 30 fontot kértek az angolok. Tájékoz­tatást adott a kapitány arról is, hogy „beépítési nehézsé­gek miatt" a légkondicionáló berendezes vásárlását elha­lasztotta. Végül ls nem került sor a hajó javítására, mert az an­golok talpa alatt égett már a talaj. A három részből — az elő­kelő üzletek, a modern lakó­házak és a számtalan sikátor­ral átszabdalt kisebb üzle­tek negyedéből — álló város­ban már kevésbé volt biz­tonságos közlekedni. Főként az utóbbi negyedben nem. Itt laktak a legforradalmibb jemeniek, amire a lakóházak falán látható puskagolyó­nyomok is utaltak. Az angol katonák sűrűn járőröztek az utcákon, a te­kintetükön is látszott: el kell hagyniok a várost. Jellemző a feszült helyzet­re, s az adeniek forradalma következményeként a közbiz­tonság kétes voltára, hogy — miután a Székesfehérvárról kirakták az árut — a hindu ügynök félt a hajóra vinni a szállításért járó 800 fontot. Süveges Lászlónak szemé­lyesen kellett elmennie a hankba. Tíz legkarakánabb tengerészével indult el — persze, fegyvertelenül — a pénzintézetbe, s miután nem kevés izgalommal, ám végül szerencsésen megérkeztek, „visszafelé mit lehet tudni" megfontolásból mindjárt a bankban szétosztotta emberei között a pénzt. Az is jellemző volt az ade­ni állapotokra, hogy a ha­zulról kért és repülőgépen el is küldött 20 ezer cigarettá­nak már a repülőtéren nyo­ma veszett, pedig távirati tá­jékoztatásból a kapitány még a fuvarlevél számát is tudta. Nem bánták tengerészeink, hogy augusztus 5-én búcsút mondhattak a forrongó és számukra is veszélyt rejtege­tő Adennek. Ismét nekivág­tak a Vörö6-tengernek, azon az útvonalon, amelyen má­jus végén Is végig haladtak. Céljuk: a beltenger északke­leti csücskében levő Akaba. Az általuk nagyon is ismert Massawaban is horgonyt kel­leti azonban még vetniök. Egy hatalmas olasz hajó­nak ugyanis — amely csak­nem mindegyik délebbi kikö­tőbe kisebb-nagyobb meny­nylségű árut szállított — nem érte meg, hogy betonkeverő gepekből, transzportörökből álló csökkent rakományával íelhujozzón Akabába. Kirak­ta hát terhét az etióp kikö­tőben, a Székesfehérvárnak viszont kapóra jött, hogy el­szállíthatja azt a jordán ki­kötőbe. Kellett a fuvardíj nagyon. Augusztus 10-én érkeztek az Akabai-öböl bejáratához, a Tiran-szoroshoz, a DE­TERT által néhány nappal előbb megkötött üzlet lebo­nyolítására, vagyis azért, hogy a libanoni Bejrútból te­herautón szállított eternit csö­veket továbbítsák a szaúd­arábiai Qizanba. A legénység még május 22­én hallotta a rádióból, hogy az EAK fegyveres erői lezár­ták a Tiran-szorost. és sem az izraeli Eilatba haladó, sem az onnan kifutott hajókat nem engedték át a 200—300 méter széles öbölbejáraton. Most, a június 5-én kirob­bant háború után harminc­öt napra, vajon mi a hely­zet? — érdekelte tengerésze­inket. Nos: a Tiran-szoros­ban már háború utáni volt a „hangulat". Csupán néhány iól álcázott izraeli ágyút vet­tek észre a parton. (Folytatjuk.) Lakásszövetkezetek Küiföid Itáliában mozaik Tudományos tanácskozás Iregszemcsé n pénteken együttes vezetőségi ülést tartott a Magyar Agrártu­dományi Egyesület központi növénytermesztő, valamint állattenyésztési társasága. Dr. Kurnik Ernő, az MTA levelező tagja, a Délkelet­dunántúli Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet igazgatója nyitotta meg a tudományos tanácskozást, majd György Károly, a MAE főtitkára be­számolt az egyesület munká­járól és feladatairól. Többek között elmondta, hogy az egyesületnek már tizenhá­romezervél. több tagja mun­kálkodik a különböző társa­ságokban. Az agrárértelmi­ség szerepe megélénkült a vidék — s így Tolna me­gye — szellemi életében is. Ezután dr. Szűcs Kálmán, a MÉM szakoktatási főosztá­lyának vezetője, a MAE nö­vénytermesztő társaságának elnöke észak-amerikai ta­nulmányútjának tapasztala­tairól tartott tájékoztatót. Horn Artúr akadémikus, a MAE állattenyésztési társa­ságának elnöke, a FAO ve­zetőségi tagja a FAO római tanácskozásáról számolt be. Dr. Vincze László, a Délke­let-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos főmunkatársa a szarvasmar­ha-tenyésztés fejlődését elő­segítő iregszemcsei takar­mánytermesztési módszerrel elért eredményeket ismer­tette. © Nem újdonság Olasz­országban — éppúgy, mint a többi nyugati orszag­ban —a szövetkezés gyakor­lata. Itáliában régebben el-v sősorban a szervezett mun­kásság köréből indult el az erők összeadása lakások, la­kótömbök megteremtésére, fenntartására. A lakásgond — világjelen­ség. Itáliában, elsősorban délen rendkívül mostoha kö­i rülmények között élnek és laknak emberek. Aki nem járt arra, nálunk játszott olasz filmekből is láthatja ezt. Az unikumot jelentő Velencében is például a csa­tornák vizétől tépázott, szin­te romlakásokban élnek csa­ládok, s a házak nagy száza­léka nincs közművesítve. Nagyon nehéz lakást, otthont teremteni a munkanélküli­ségtől is terhelt olasz földön. Könnyebbétételét szolgálják a lakásszövetkezetek, a tár­sulások. Ezek keretében ol­csóbban lehet építeni. A la­kásszövetkezetekről Milánó­ban Bulga Anselmo. a terü­leti szövetség vezetője, Ró­mában E. Panesottl. a terü­leti szövetség elnöke tájé­koztatott. Itáliában 30 ezer szövetke­zeti lakás van. Ezek két tí­pusba sorolhatók. Az egyik az „igazi" szövetkezet. Eb­ben közös, szövetkezeti tu­lajdon a lakás, a ház, a lakó­tömb. Az építkezés együttes. A másik típus, a mi lakás­fenntartó szövetkezetünkhöz hasonlít, de különbözik ab­ban, hogy teljesen magánerő­ből teremtenek otthont. Vi­szont szövetkeznek a házak karbantartására, a különfé­le javítások elvégzésére. Az „igazi" lakásszövetke­zetek főleg a nagy ipari központokban. Milánóban, Bolognában, Torinóban ta­lálhatók. Ez — mint mon­dották — nem véletlen, hi­szen itt jól szervezett a mun­kásság, sok tapasztalat után tanulta meg a kollektivitás erejét, Például Milánóban egy-egy szövetkezeti tömb­ben 3 ezer lakás is van. Hogyan történik az „iga­zi" szövetkezeti építkezés? Megalakul a szövetkezet, a tagok a költségék 60 százalé­A regi és az új Kómában ... A kolosszeum és egy éppen elkészült szövetkezeti lakótömb Termel a hajójavító A MAHART tápéi hajója­vítója az árvízveszély okozta másfél hónapos kényszer­szünet után ismét teljes üzemmel termel. Még a múlt héten is a Tisza vize borí­totta a sólyaterel, méteres vízben álltak az eszterga­padok és más gépek, beren­dezések. A gyors apadás után ezen a héten megkezdték a munkát, az elázott, tönkre­ment villanykábelek helyett ideiglenesei építettek. Elsőként az új típusú, ka­vicstermelésre használatos, duplatestű katamaránok épí­tését folytatják. Vállalták, hogy a két hajót, a másfél hónapos termeléskiesésük el­lenére, csupán háromhetes késéssel, augusztusban átad­ják a Kavicsbánya Vállalat­nak. Egy másik jelentős — NSZK-beli megrendelésre készülő — exportmunkájuk­Volánnapok Szegeden ban pedig még az árvíz sem kavicskotró hajótestet okozott elmaradást, mégpe- ugyanis nein a saját üzemük­dig a gyár történetében pél- ben készítették el. Az árvíz dátlan módszer eredménye­ként: a nyugati cég állal megrendelt, négy részből alló idején helyet kértek és kap­tak dunaharaszti testvérüze­mükben. A Cooptourist szervezi Az idei ünnepi hetek ide­jén ismét megrendezik a Volán-napokat, az autóköz­lekedési szoürna H'ü«<>7óinak szegedi találkozóját. Augusz­tus 8-án délután a SZEOL­stadionban a magyar öreg­fiúk válogatottja a Szeged­Volán öregfiúk vegyes válo­gatottjával játszik labdarú­gó-mérkőzést. es1e „teltház"­akció keretében kerül sor a szabadtéri Háry-előadására. Másnap, 9-én délelőtt az új­szegedi színpadra három Volán-együttes mutat be énekes, zenés, táncos mű­sort. S még egy sportese­mény: Szegedi Volán—Szé­kesfehérvári MAV Előre idénynyitó NB I B-s kézi­labda-mérkőzés. 4 DÉLMAGYAR0RSIAG SZOMBAT, 1970. JÜLIUS tl. Alig néhány hónapja mű­ködik a MESZÜV mellett Szegeden is a Cooptourist, a szövetkezetek utazási irodá­ja, s máris szép eredménye­ket mondhat magáénak. A Lenin-centenárium alkalmá­ból az általános szövetkeze­tek dolgozói számara három utazást szerveztek. Kettő már megtörtént, a harmadik csoport július 18-án indul. Körülbelül 250 szövetkezet kap értesítést ezekben a na­pokban a Cooptouristtól a leg­frissebb útiorosramokról. Közöttük szovjetunióbeli, csehszlovákiai, jugoszláviai, romániai, bulgáriai ós auszt­riai utazások szerepelnek. Belföldre is több ulázást terveznek. Így például az Első Szegedi Járási Ksz dol­gozói a Balatonra készülnek, közben azonban Bonyhádon. Simontornyán és Veszprém­ben szakmai tapasztalatcse­rére i6 szakítanak időt Más csoport Budapestre kíván utazni, s elsősorban a Parla­menttel megismerkedni. A Cooptourist vendégeket szervez az augusztus 10-án Szegeden sorra kerülő színé­szek—újságírók sportkabaré­ra és természetesen a sza­badtéri játékokra is. A szövetkezeti utazási iro­dának megbízottja működik Mórahalmon, Kiszomboron es Kisteleken, s a megbízottak hálózata a későbbiekben az egész megyében kiépül. Tamerlán kincsei A legenda szerint az ókori Szamarkand területén rej­tette el kincseit Tamerlán, a mongol vezér; városa után ma széles körű kutatásokat folytatnak szovjet régészek. Az ásatások során valószínű­leg sikerül megtalálni a vá­ros alatt húzódó alagutat, melyet 2500 evvel ezelőtt ástak. kát összeadják, a hiányzó 40 százalékot pedig 30—35 évre kölcsönzi az állam. A kölcsön kamata 7 százalék, ebből az állam 4 százalékot magára vállal. Szövetkezeti lakások egy- és másfélszobástól öt­szobásig épülnek. (Olaszor­szágban sok a népes család, igen gyakori a 3—4 gyerek, s a szülőkkel is együttélő há­zaspár. Ezért, továbbá, hogy a tagok a költségek 00 száza­lékát fizetik be, az ötszobás lakás mindenképpen Indo­kolt.) Természetesen a laká­sok ára a szobák számától, építészeti megoldásától füg­gően más és más. Érdemes itt ket tényt összehasonlítani. Itáliában egy szövetkezeti lakásra általában négy fő, Magyarországon 2,33 fő jut. Hazánkban a lakásszövetke­zetek tagjainak az építési költségek 15 százalékát kell befizetniök. a többi összeget államunktól kamatmentesen kapják kölcsön. Miért olcsóbb Itáliában a szövetkezeti lakásépítés? Egyrészt, mert a 7 százalékos kamatból 4 százalékot fizet az állam, másrészt a nagy építőipari szövetkezetek a lakótömböket — miután kon­centrálható a munka — gaz­daságosabban valósíthatják meg, mint a szétszórt, egyedi házépítést. További előny, hogy a lakásszövetkezetek­nek saját karbantartó, javí­tó részlegük, „házkezelősé­gük" működik. Például Mi­lánóban a szövetkezet kere­tében vigyáznak a gyerme­kekre is. Igen helyes, hogy nálunk, Csongrád megyében. Szegeden is napirenden van a lakásszövetkezeti házak javításának. karbantartásá­nak megoldása a lakásszö­„vetkezetek közös vállalko­zásinak útján. Olaszországban a szövet­kezeti tagok havonta törlesz­tenek, akárcsak nálunk. Eh­hez hozzájön a fűtés, a víz, a karbantartás díja. A szö­vetkezetek vezetőit alulról fölfelé választják. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a választottak tevékenysé­gükről rendszeresen beszá­moljanak választóiknak. Az olasz szövetkezetek önkor­mányzati szervei aktívak, s ugyanakkor a közösen te­remtett szabályokat mind a vezetők, mind a tagok fe­gyelmezetten megtartják. Magyarországon államunk egyre több lakást épít. Ezzel együtt új és új szövetkeze­ti lakásokba költöznek gaz­dáik. Itáliában viszonylag szembeszökően kevesebb az általános építés. A tőkések csináltathatnak bérházakat, aztán a dolgozó emberek gyűjtik a pénzt saját házra, kölcsönt vesznek, szövetke­zetbe lépnek, hogy otthonuk legyen. A szövetkezeti la­kásépítés fentebb vázolt ál­lami támogatása, hitelezése Itáliában igen körülhatárolt. A milánói és a római lakás­szövetkezetek vezetői közöl­ték, hogy anyagi eszközök hiányában a szövetkezeti la­kást kívánóknak mindössze 3 százalékát képesek kielé­gíteni. Elmondták azt is, hogy Itáliában előbb létre­jön a szövetkezet, azután kez­dik az építkezést. Nálunk vi­szont tulajdonképpen előbb építkeznek, azután hív­ják életre a szövetkezetet, ami hiba. és ellentétes is a vonatkozó jogszabályokkaL Rendkívül nagy gond és mindenfajta építkezést igen drágít Itáliában az építési te­rület ára. A telekárak külö­nösen magasak Milánóban, Bolognában, Nápolyban, Ró­mában stb. Az építési terüle­tet a szövetkezők vásárolják meg. A magas telekárak mi­att jóval drágábbak a szö­vetkezeti lakások is, mint hazánkban. A telekár az egész költségnek a 30—40 százalékát teszi ki. Elmondtuk az olaszok kér­déseire, hogy •hazánkban a szövetkezeti lakásokhoz a tel­ket az állam biztosítja, a he­lyi tanácsok útján. E témá­ról részletesen érdeklődtek, s jegyezték, hogy államunk miképpen támogatja a szö­vetkezeti lakásépítést. Ek­kor jegyezte meg E. Panesot­ti: — Nálunk, mint mondtuk, egészen másként van, Itáliá­ban sokkal nehezebb, mert másfajta társadalomban élünk ... Morvay Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents