Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

„Ne legyen lényeges különbség... Beszélgetés a Csipkerózsika karmesterével Majdnem 24 órás késéssel, kedd délután helyett szerda délben érkezett Szegedre a novoszibirszki balett' két ve­zetője, G. B. Orlov karmes­ter és V. N. Ivanov szce­nikus-díszlettervező. Útban Budapestről Szegedre ugyan­is Dabas határában, az E 5­ös úton egy szabálytalanul előző magán személygépko­csi miatt árokba került a szabadtérisek Volgája. A gépkocsi sofőrjét lábtöréssel szállították kórházba, de na­gyobb sérülés nem történt. Az utasok, Horváth Mihály, a szabadtéri igazgatóhelyet­tese és a két szovjet vendég kisebb zúzódásokkal jutott túl az egyébként könnyen végzetessé válható szerencsés kimenetelű baleseten. Szegedre érkezése után a Tisza Szállóban kerestük fel Orlov karmestert. Egy kar­colás sem látszik már rajta, de a beszélgetés első mon­datai természetesen a bal­esetre vonatkoznak. — Azt hiszem — mondja —, tegnap másodszor is meg­születtünk. A i novoszibirszki balett vendégiátékáról a karmester elmondja, hogy bár a szege­di színpad nagyobb az ottho­ninál, s ez bizonyos változ­tatásokat követel, lényegében arra11 törekszenek, hogy ne legyen különbség a szegedi és a novoszibirszki Csipke­rózsika között. Csajkovszkij­nak ez a balettje ugyanis a szovjet együttes egyik legsi­keresebb produkciója. Az idén éppen 25 esztendős szín­házban 12 év óta állandóan műsoron szerepel, s mindig telt házakkal. — A színház és benne a balett nagyon népszerű ná­lunk — mondja a karmester. — Novoszibirszknek két iga­zi nevezetessége a tudomá­nyos akadémia és a színház. Magáról annyit mond, hogy a lvovi konzervatóriumban végzett, dolgozni is a város egyik színházánál kezdett. Volt zongorista, sőt súgó, vé­gül képzettségének megfele­lően, karmester. Négy eszten­dővel ezelőtt költözött Novo­szibirszkbe, azért, mert a szibériai város színháza az egyik legjobb szovjet együt­tes. A moszkvai nagyszínház példájára Szibéria nagyszín­házának is nevezik. A szovjet karmester ma kezdi meg a Csipkerózsika zenei próbáit a szabadtéri zenekarával, hogy július 13­ra, mire a 100 tagú novoszi­birszki balett Szegedre ér­kezik, a zenekar már felké­szülten kezdjen hozzá a szín­padi próbákhoz. Premier ju­lius 19-én, vasárnap. A be­mutatót még két elöaclas kö­veti: július 21-én, kedden és 22-én, szerdán. ö. L. NAPI KISLEXIKON A piaci helypénzről Sokat hivatkoznak a kistermelők a piacon ar­ra. hogy nekik még a helypénzt is meg kell fi­zetniük. A vásárlók azonban vajmi keveset tudnak erről, a számuk­ra elég „titokzatos" fo­galomról. Például azt sem, hogy • Ki állapítja meg? Minden városban a vá­rosi tanács rendelkezik a helypénzekről. Szege­den legutóbb tavaly jú­liustól rendezték a díj­szabást. A megyei jogú városi tanács 2/1969. szá­mú rendeleténeic mellék­lete sorolja fel részlete­sen. hogy szopóscslkótól a vaddisznóig, batyutól a motorkerékpárig: a piaci területen elfoglalt helyért mennyit kell fi­zetni. Szeged egyébként a tavalyi rendezés óta azok közé a városok kö­zé tartozik, ahol alacso­nyak a helypénzek. # Milyen fajtái van­nak? Az állandó helyhasz­nálatért havonta vagy évente rendezett díjak és a napi helypénzek. Négyzetméterenként egv hónapra húsz forintot fizetnek az állandó hely­használatért. egy piaci asztal egyévi használati díja 600 forint. A napi helypénzt aszerint kell fizetni, hogy hány darab állatot, mennyi ládát, batyut, kosarat hoztak piacra. Külön helypénzt kell fizetni azoknak, akik valamilyen jármű­ről árusítanak, s megint más kategóriába tartoz­nak azok. akik a piacté­ren fel-alá járkálnak. 0 Hova megy a pénz? A piacot a hajnali óráktól délig járják a díjbeszedők, akik a hí­resztelésekkel ellentét­ben Szegeden nem kap­nak jutalékot a besze­dett pénz után (van, Hhol kapnak!). A gya­logpiacon néhány száz. a kocsisoron ezernél is több forintot szed össze egv nap a tanács szol­gáltató üzemének egy­egy alkalmazottja. A díjbeszedők a piac zár­tával az üzem pénztárá­ba befizetik az össze­szedett pénzt, amely vé­gül a városi tanács pénz­ügyi osztályához kerül. A helypénz tehát bevé­teli forrása a városnak. Közszükségleti cikkek a fejlődő országokból A közszükségleti. cikkek behozatalában a korábbi években főként az élelmisze­rek, a déligyümölcsök, fű­szerfélék domináltak, újab­ban azonban mind nagyobb jelentőségre tesznek szert az iparcikkek, a ruházatipari termékek, tartós fogyasztási cikkek. A ruházati cikkek behozatala ebben az évben a tavalyinak mintegy há­romszorosa lesz, s így forgaiomba kerülhet többek között 1,2 millió kül­földi felső- és alsóruházati kötöttáru és 180 000 négyzet­méter szőnyeg. Az áruellátás bővülő for­rása a fejlődő országokból származó import. Ennek értéke ebben az év­ben 25—30 százalékkal ha­ladja meg a tavalyit és eléri a másfél milliárd forintot. Különösen az iparcikkek be­hozatal fokozódik. A fejlődő országok új ipari bázisaik kialakításánál korszerűbb technikát, technológiát és külföldi licenceket alkal­maznak, s olyan. a világpiacon versenyké­pes cikkeket bocsátanak ki, amelyek megjelenése Ma­gyarországon a magyar ipart is sok esetben versenyre késztetheti. Az új importpiacok feltá­rására magyar delegáció járt a múlt évben Marokkóban, Algériában és Tuniszban, eb­ben az évben pedig az Egye­sült Arab Köztársaságban, Indiában. Iránban és Pakisz­tánban. A piackutatás nyomán az Egyesült Arab Köztársaság­ból vas-műszaki áruk. lak­berendezési cikkek, építő­anyagok, hűtőszekrények, üvegáruk, továbbá háztartási vegyszerek és kozmetikai ké­szítmények. Indiából pamut­és gyapjúszövet, tranziszto­ros rádió, Pakisztánból sző­nyeg, nyers pamutszövet és pamutfonal, bőráru vásárol­ható. Iránban a piackutatás személygépkocsi. hűtőszek­rény, ruházati cikk, éipő és má6 termékek importjának lehetőségeit tárta fel. Mérlegen a zenei élet Magyar kiállítás Moszkvában Budapestről megérkezett Moszkvába a magyar jubi­leumi kiállítás bemutatásra kerülő anyagának első tétele. A kiállítás — amelyet a HUNGEXPO magyar válla­lat szervez — Magyarország felszabadulásának 25. évfor­dulója jegyében kerül meg­rendezésre és augusztus 20­tól szeptember 9-ig tart. Magyarország moszkvai nagykövetségén sajtóérte­kezleten közölték az újság­írókkal, hogy a jubileumi ki­állításon bemutatják a szo­cialista Magyarország ne­gyedszázados eredményeit. A nagyszabású kiállítás a szov­jet Népgazdasági Kiállítás területén körülbelül 10 000 négyzetméternyi területet foglal majd el. A kiállítás legnagyobb részlege az ipari termékek­nek lesz a gazdag gyűjtemé­nye. A kiállítási tárgyak tá­jékoztatnak a Szovjetunió és Magyarország gazdasági és műszaki együttműködéséről. A magyar könnyűipari vál­lalatok is felvonultatják tei-mékeiket. A kiállítás ide­jén magyar divatrevüt is rendeznek. Tusa Erzsébet ma már or­szágszerte ismert és elismert zongoraművész. Rendszere­sen szerepel a budapesti hangversenydobogókon, úgy­szólván mindennapos vendé­ge a rádiónak, szólistaként néha hozzánk is ellátogat. A legjobb Bartók interpretáto­rok egyike. De néhány évvel ezelőtt, amikor még mint a Zeneművészeti Szakiskola tanára Szegeden élt és dolgo­zott, nem léphetett közön­ség elé, nemhogy Budapes­ten, de még nálunk sem. Egyszerűen nem kapott szer­ződést, noha voltak, akik azt kérték, javasolták; egyebek közt itt, e hasábokon is. Ez a példa régi. De rop­pant szemléletes, mert azt mutatja, hogy Szeged zenei élete nem mindig gazdálko­dik jól tehetségeivel, kevés szereplést biztosít számukra, s a művészek gyakran éppen emiatt nem érzik jól magu­kat nálunk és elvágyódnak esetleg — mint éppen Tusa Erzsébet — elköltöznek in­nen. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy az utóbbi években a szegediek javára sokat változott ez a helyzet. Aki figyelemmel kísérte a hang­versenyek műsorait, észreve­hette, hogy a mi művészeink most már nemcsak az ifjú­sági hangversenyeken kap­nak fórumot, hanem szinte minden koncertműfajban. De a probléma mégis és ma is aktuális. Ezért foglalkozott a városi tanács végrehajtó bi­zottsága azon az ülésén, amelyen a város zenei éle­téről tanácskozott — vasár­nap más összefüggésben már beszámoltunk az elem­zés anyagáról — erről a kér­désről is. Vagyis arról, hogy — mert végül is ez ennek a lényege — miképpen lehetne Szeged zenei életét „szege­dibbé" tenni. E problematika fontos ré­sze a szegedi előadók közre­működése a koncertekén, de csak egyik része. Másféle te­vékenységet is folytatnak művészeink és fórumot ta­lán még a pódiumképes elő­adóknál is kevesebbszer kapnak. Itt vannak például a Szegeden élő zeneszerzők. Egy nemrégi érdekes kezde­ményezés nyomán kiderült, hogy jóval töbhen foglalkoz­nak Itt nálunk zeneszerzés­sel — s nem dilettáns módon —, mint még a zenei életet iól ismerők is tapasztalataik alapján képzelhetnék. Az igazság, hogy nem ismerjük a szegedi zeneszerzőket, nem ismerjük munkáikat; egy­szerűen nincs fórumunk, nem jutnak szóhoz. Igaz. Vaszu Viktornak néha fel­csendül egy-egv szerzeménye itthon is — Budapesten, a rádióban több — Vántns István operáját a szegedi színház mutatta be. De a többiek? A hansversenvlátoeató. már az igazi, érthetően nem­rsak arra kíváncsi, hogv sa­iát városában kik és miiven színvonalon tudnak muzsi­kálni, hanem arra ls, hogy kik és milyen színvonalon írnak zenét. Sainos nincs, vagy alig van módja rá. hoav ezt meeismerie. Mert még a látszatra irigylésre méltó helyzetű Vaszy Viktor és Vántus István sincs a valóságban olyan irigylésre­méltó helyzetben, mint első pillantásra tűnik. Annak el­lenére, hogy egy-két művü­ket bemutatták, lényeg sze­rint ők is osztoznak a szege­di zeneszerzők közös sorsá­ban. Nemrégiben adtunk például arról hírt, hogy a városi tanács zeneszerzői pá­lyázatán egy-egy alkotásuk­kal dijat nyertek. De mikor hallhatjuk alkotásaikat? Ha minden jól megy, talán egy év múlva. A városi tanács önmagá­ban is sokat tehet — és mint a határozatból is kitűnik —, tett is a szegedi zeneszerzők alkotásainak bemutatásáért. De nem tehet meg mindent. Azt, hogy a szegedi szerzők művei a hangversenyélet leg­jelentősebb fórumán, a szín­házi koncerteken felcsendül­jenek, csak az Országos Fil­harmónia biztosíthatja, akár­csak a szegedi előadók szere­peltetését. Az már régen ki­derült, hogy a Filharmónia és Szeged érdekei nem telje­sen azonosak. Létrejöhet-e teljes érdekazonosság? — messzire vezetne ennek a kérdésnek az elemzése. Azt azonban mindenképpen be kellene látnia az Országos Filharmóniának, hogy a hangversenyélet további fej­lődésének egyik módja, ha a szegedi érdekek nagyobb szerepet, nagyobb hangsúlyt kapnak. Több szegedi elő­adónak és több szegedi ze­neszerzőnek kell szót kapnia a szegedi koncerteken. Keveset tudunk előadóink­ról, még kevesebbet zene­szerzőinkről. De kt ismeri zenetudósainkat? A kérdés nem is igényli a választ, a felelet annyira nyilvánvaló. Pedig ez a munka sem fej­lődhet eleven publikációs fórum hiányában, a közön­séggel, az olvasókkal való kapcsolattartás nélkül. Ezért mondja ki - egyebek között — a városi tanács végrehaj­tó bizottságának határozata: „ ... a bizottság helyesli, hogy a zenei alkotó munka ösztönzésére o tanács költ­ségvetéséből is sor kerüljön és utasítja a művelődési osz­tály vezetőjét, dolgozza ki a művészeti alkotó tevékeny­ség tanácsi támogatásának egész rendszerét." Mindennek, s más egyéb intézkedéseknek — annak például, hogy elősegítik a zeneművészek lakásproblé­máinak megoldását — végső célja: úgy tenni elevenebbé, pezsgőbbé a zenei életet, hogy egyben „szegedibb" Is legyen. Természetesen ehhez az említetteken kívül — mint a városi tanács végre­hajtő bizottsága intézkedett — még sok mindenre szük­ség van: a legfontospbbakra ismét visszatérünk. Ökrös László M lottöigazolö szelvény Jogtalan felhasználása Előfordul, hogy valaki a lottószelvénynek a fogadónál maradó igazolószelvényét mástól — sorsolás előtt vagy után — jogtalanul megszer­zi, s a kifizető szervnél be­mutatja a nyereményösszeg, vagy nyereménytárgy átvéte­le céljából. Az eddigi ítélke­zési gyakorlat nem volt egy­séges, az ilyerr bűncselekmé­nyek minősítése tekinteté­ben. A Legfelsőbb Bíróság leg­utóbb elvileg kimondta, hogy e magatartás nem a társadalmi tulajdont károsí­tó csalást, vagy annak kísér­letét valósítja meg. Az el­követő ugyanis cselekményé­vel nem a lottójátékot ren­dező- szervet téveszti meg, hanem a fogadó vagyoni ér­dekeit sérti. A lottójáték szabályai szerint ugyanis a kifizetőhelyek az igazoló szelvény ellenében a bemuta­tónak fizetik ki a nyere­ményt. Nem kötelesek tehát vizsgálni, hogy jogosan, vagy jogtalanul van-e a be­mutató személy birtokában az igazoló szelvény. Az iga­zoló szelvény ellenében kifi­zetett nyereményösszeg jog­talan felvételéért a lottó­igazgatóság egyébként sem vállal felelősséget. Mindeb­ből következik, hogy az igazoló szelvény jogtalan megszerzése, Illetve a vele való jogtalan rendelkezés nem a társadalmi tulajdont károsító csalás, hanem a személyek javait károsító bűntett, s a jogtalan meg­szerzés módjától függően például lehet lopás, vagy sikkasztás. (MTI) Képernyő Földindulás „Légy büszke, if­júság, tiéd a holnap" — hirdeti a költő, s egyik legutóbbi uta­zásomkor örömmel tapasztaltam, hogy a poéta intése szerint jár el a MÁV js . .. Bizony, „új szelek nyögetik a fákat" a vasút portáján; az egyik vidéki város fe­lé haladtomban olyan fess, szöszi kis kala­uznő kérte — utá­nozhatatlan kecses­séggel köszönve be kupémba — a jegyet, hogy a most zajló szépségversenyre —, melyet a tv szerint a „Miss Világszépe" cím elnyeréséért ren­deznek a nagy vízen túl — komoly eséllyel nevezhettük volna be ... Természetesen, mint a magyar szí­nek képviselőjét. S természetesen csupán saját szerény becslé­sem szerint, Ha nem csal a szemem ... „Bár, lehet, hogy ezeavszer csal" —• Kiqolya kizárva! gondolom magam­ban, amikor — az ablakból fürkészve a szöszi kalauznő után — megpillantottam tűzrőlpattant, barna kolléganőjét, aki pár kupéval odább intéz­kedik, s olyan szem­kápráztatóan bájos, hogy egyszeriben vé­gigsöpör a hátamon a forróság, holott éles szél fújja a ná­dast ... — Bravó, sokat bí­rált, szegény MÁV! — szeretnék felkiál­tani elragadtatásom ban —, ez a beszéd! Hisz eddig jobbéra csak zordon nagy­anyák és nagyapák érdeklődtek a vonat­iegyem Iránt. Leg­többször dlszkoszve­tőtermetű, egyenru­hás asszonyságok szi­gorú tekintetébői ki­sérve, nyakbehúzva kaparásztam elő a bi­létát — s most, íme, „minden alkony opá­losan éled. És min­den hajnal szőkén rám kacag" — hogy a költőt idézzem megint... ... Cs^jfhogy a köl­tőt idézni nincs al­kalmam, ' mert meg­állítják a masinát, dé úgy, hogy egyik sarokból a másikba hullok, szétdobálta, őszi levélként... Majd megindulunk — s az utasok, ve­lem együtt, félig l'i­haraniák a nvelu"'-"* a váratlanul gorom­ba indítás következ­tében . . S így megy ez véges-végig, min­den állomáson! S mivel, az út vé­gére érve, sajgó nyelvvel nehezen menne a beszéd, íme, írásban kérem ez­úton: — Kedves jó MÁV! Kalauzban, nem bánom, jöhet a frissítés csőstül, ha­nem a masiniszták mezején csínján ter­jesszék ki ezt a moz­galmat, ha istent is­mernek! No. persze, . én is tudom, hogy „festéktörőkből fej­lődnek a pompás fes­tők", de azért nem árt, ha a kedves, if­jú zöldfülű mellett mtyidig egy tapasztalt öreg szaki is ott ku­porog a masiniszták fülkéjében ... Ezt ké­ri — nagy tisztelet­tel és szeretettel — egy öreg, de istenbl­zony nem rigolyás, sőt hűséges utas: nzr Endre Remekmű került a képer­nyőre: a nemrég elhunyt Kodolányi János 1939-ben nagv siker és még nagyobb viták, viharok kíséretében bemutatott Földindulása. A premier óta éppen harminc év telt el. A darab a Bara­nya megyei Ormánság éle­tének olyan problémáját vlzsgálja-elemzi, amelyről annak idején azt hihettük, az idők múltával elveszti iz­galmasságát. A kedd esti té­véváltozatból kiderült, hogy erről szó sincs. A darab alap­problémája, az egyke ma is probléma még. ha nem is a harminc év előtti vagyon­mentés-egybetartás miatt. Főképpen azonban azért nem csökkent ennek a da­rabnak az izgalmassága, mert az író szoros kötődése az ak­kori aktualitáshoz nagyon is általános mondanivaló ki­fejtésével párosult. A Földindulás premierjét kísérő viták közben talán fel sem tűnt.— vagy nem tűnt fel mindenkinek — ez az ál­talánosabb érvényű írói szándék. A darab konkrét anyagában az egykéről van szó, de a tévé filmjéből ki­világosodott a dráma mon­danivalójának háttere, má­sodik rétege is. Kodolányi a konkrét anyag elemzésén fe­lül, illetve azzal együtt ugyanis azt mondja el a Földindulásban, hogy a ma­gasabb erkölcsi értékek hát­térbe szorítása, bármiért tör­ténik is, emberi tragédiákat okoz. A Marton Endre rendezte tévéfilm — s ez legfőbb eré­nye — úgy hangsúlyozta, emelte ki az általánosabb mondanivalót, hogy közben a konkrét anyag ábrázolásá­ban is élményszerűt nyúj­tott. A rendező kitűnő mű­vészekkel dolgozott. Már a szimpla névsor is a produk­ció kíméletes rangosságát bi­zonyította. Olyan színésznő­ket, mint Sulyok Mária (Bö­béknél, Dayka Margit (Má­ri néni). Kiss Manyi (Piokás szüle), Kohut Magda (Fekete Zsuzsi) valóban nem min­dennap lehet együtt látni. E három művész alakításához méltó színvonalon működött közre a kitűnő Avar István (Kántor János) és Solti Ber­talan (Böbék). A Kántorné szerepében fellépő Gyöngyös­sy Katalin — nyilván a nem neki való íterep miatt — kissé halványabbnak tűnt. L. ö. CSÜTÖRTÖK, 1970. JÜLIUS 9.

Next

/
Thumbnails
Contents