Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

A VÁLÁS VIHARÁBAN Családjogi törvényünk biztosít­ja a jogot, hogy alapos és ko­moly ok esetén bármelyik fél kérheti a házassági kötelék fel­bontását, ennek elbírálásánál azonban a kiskorúak érdekét messzemenően szemelőtt tartja az ítélkezés. Államunk féltő szeretettel gon­doskodik a családról, védi a csa­ládot, mert a családi életforma — egyes téves nézetekkel ellen­tétben —, nem vesztette el lét­jogosultságát. A jó családi otthon jóleső biztonságot, felüdülést je­lent a család minden egyes tag­jának, azonban, ha bármilyen fél hibájából megromlik a családi élet — elviselhetetlen társadalmi börtön. Ezért nyújtott módot tör­vényünk arra, hogy ha mór sem­mi remény nincs a család eggyé kovácsolására — felbontják a kö­teléket, melyet már csak a jog és nem a házassághoz elengedhe­tetlenül szükséges szeretet köt össze. Felmerült az utóbbi időben a kérdés: válságba került-e a há­zasság intézménye? A felelet rö­vid: Nem!... Hanem válságba került az a házassági életforma, mely az újonnan kialakult és nagyon bonyolult, megváltozott követelményeknek nem felel meg. A házastársak egymással szem­beni Igénye ma egészen más, mint régen. Azok a házasságok, ahol a felek régi, elavult érveket hangoztatva „nem értik' meg az idők szavát" — nem lehetnek jó házasságok, s előbb vagy utóbb, de zátonyra kerülnek. Leggyako­ribb ok a válásnál, a „harmadik" megjelenése, az alkoholizmus, de Igen nagy százalékban az, hogy a felek életvitel igénye nem tud összehangolódni. Az igazi otthonban még ma ls az apa a tekintély, a jog, az anya a szeretet, a gondoskodásba gyer­mek a ragaszkodás, a kedvesség megtestesítője. Az ilyen csalód talajén nőtt gyermekek legtöbbje egészséges, derűs felfogású ember lesz. Ha a családi egység bármely okból felbomlik, az ártatlan ál­dozat a. gyermek lesz. A gyermek minden esetben lelki sebet kap, s hogy ez a seb mekkora, mikor és hogyan gyógyul be. az teljesen a szülőktől, a válás előtti és utá­ni magatartástól függ. Igen kevés kivételtől eltekintve minden szü­lő szívből szereti gyermekét, hi­szen a gyermek életének folytatá­sát jelenti. Ez a szeretet akkor ls benne él, amikor a válási viha­rok indulatában egymást vala­mikor nagyon szerető két ember magából kikelve kiabál gyermek­füleknek nem való dolgokat. A gyermek lelke olyan, mint a leg­érzékenyebb viasztábla, minden felrajzolódik rá, elraktározva jót, rosszat élménytárában. Ez az él­ménytár alakítja ki egész egyé­niségét. A szülő Indulatában nem ls gondol arra, hogy durva szavai milyen fájó sebet ejtenek gyer­meke lelkén. Olyan sebet, melyet nem lehet gyorsan begyógyítani, mint a testi sebeket — talán azért sem, mert kívülről nem is lehet látni, vagy csak ákkor, ami­kor lelkileg már teljesen letört. A szülők, ha gyermekük elesik, megüti magát, gondosan ápolják, bekötik a sebet. A lelki sebet azonban, melyet a válás vihará­ban legtöbbször a gyermekét na­gyon szerető szülő üt gyermeke szívén — már nem ápolja ilyen féltő gonddal, mert ez nem vér­zik kívülről. Pedig mennyivel jobban tudnak azok fájni... Mi hát a teendő, hogy mind a házastársak, mind a gyermek a legkönnyebben vészelje át ezeket a nagyon nehéz és mindenképpen nagyon szomorú emléket jelentő időket? összegezhetem egy mondatban: Kulturált magatartás!!! Ha egy házasság már végképpen csődbe jutott, akkor veszekedéssel, szi­dalmakkal, durvasággal egyik fél sem tudja visszaszerezni a másikat, ezzel egy lépést sem le­het előbbrejutni, inkább őszinte „négyszemközti" beszélgetések keretében próbálják tisztázni a helyzetet egymás közt, de soha sem a gyermek előtt! Tudom... ez nagyon nehéz, mikor az indulatok egész skálája rohamozva gondolkodásunkat, tetteinket. Azt is tudom, hogy tanácsot adni nagyon könnyű, és mégis én ezt az egyetlen utat lá­tom emberhez méltónak. A be­csapott ajtón nehezebb vissza­térni, mint amelyet halkan tettek be, de ezen túlmenően az indu­lattal teli állapot kihat egészsé­günkre, munkaeredményünkre, környezetünkre és kiskorú gyer­mekeinkre. A lelkiismeretes szülőnek ez az egyik legfontosabb szempontja, hiszen a gyermek olyan megha­tóan védtelen, annyira kiszolgál­tatott, hogy nemcsak szülői kö­telesség óvni őt, hanem köteles­ség védeni a gyengébbet az erő­sebb jogán. Ki védje a gyerme­ket, ha nem elsősorban saját szü­lei? A válásnál legjobban a gyer­mek szenved lelkileg, még akkor is, ha nem lát durva jeleneteket, ezért kell elsősorban őt átmente­ni a válságos időkön. Ez első­rendű szülői kötelesség. A gyer­mek ösztönösen érzi a család megbomlását, szülei elszakadását, bizonytalan lesz, kicsúszik lába alól a talaj, hiszen biztonságér­zete csak akkor teljes, ha egyik kezét az anyja, a másikat az ap­ja fogja. Az elvált házastársak ne akar­ják gyermekük előtt egymás te­kintélyét lerombolni, mert helyre­hozhatatlan kárt okoznak a gyer­meknek, pedig ezt bizonyára egyik sem akarja. A gyermeknek — bármi történik is a két szülő között — fel kell tekintenie a szüleire, mert ezzel a lelki útra­valóval ipdul el egy egész életre és ez lesz alapja az ő családi éle­tének ls. összegezve: a felborult családi élet helyett csak úgy lehet tiszta lelkiismerettel új életet kezdeni, ha sikerült gyermekünket átmen­teni a legnehezebb időszakon és riem alázzuk meg emberi mivol­tában sem volt házastársunkat, sem önmagunkat. Fási Katalin Huszonöt éve halt meg Fényes Adolf, a kiváló realista művész, a szolnoki udvarok és szentendrei utcák festője. — Ebből az alkalomból néhánv mű­vét idézzük rejtvényünk vízszintes 2., 34., 79.. va­lamint függőleges 1.. 32. és 39. számú soraiban. I VÍZSZINTES: 2. Kritikai realizmusú képsoro­zatának neve. 12. Szolmizációs hang. 13. Szeged író-régésze (Ferenc). 14. Francia nagyváros, textil­ipari központ. 15. Tagadás. 16. Elektrokardiograf, röv. 17. Tagadás. 19. 48-as tábornok. 21. Vonal — angolul. 23. Esetleg. 25. A hangok művészete. 27. Átkoz ellentéte. 28. Gyermekfenyítés. 29. Arab né­velő. 31. Fantom. 33. Igen — oroszul. 34. F. A. egyik legismertebb festménye. 38. Gyerekköszönés. 40. A molibdén kémiai jele. 41. Le tud nézni. 42. Szolmizációs hang. 44. Vágtat. 46. Olasz község; fennsíkján az első világháborúban véres harcok dúltak. 48. Mesterséges nemzetközi nyelv. 49. Férfi­név. 31. Női név. 52. Alán egynemű betűi. 54. És — angolul. 56. Egyforma betűk. 57. Igevégződés. 53. Elme. 60. Apróra vág. 63. Időegység (—'). A vérke­ringés központi szerve. 66. Neves francia impresz­szionista festő (Claude. 1840—1926). 67. Mondabeli csodatevő edény. 68. Megnézi a súlyát. 70. Ének. 71. Mint a vízszintes 68. számú. 72. Az Operaház építőjének névjele. 74. Szerb pálinka. 76. Cukros. 78. Római 600. 79. A művész ezt a képét 1901-ben festette. FÜGGŐLEGES: 1. Egy kép a sorozatból. 2. Mint a vízszintes 12. számú. 3. Körúti eszpresszó. 4. Mitológiai bibliai fejedelem. 5. Kis folyóvíz. 6. Zo­la-regény. 7. Női név (+'). 8. Enyém — angolul. 9. Versenyszánkó. 10. A vízszintes 25. számú fordított­ja. 11. Kötőszó. 16. Vége — angolul. 18. Balatoni üdülőhely (ford.). 20. Van bátorsága. 22. Becézett női név. 23. Tantermek tartozéka. 24. Tiszta súly. 26. Nemzetség. 28. Mint a vízszintes 33. számú. 30. Tüzel. 32. Ez a kép 1910-ben készült. 34. A mellkas csontja. 35. 50%-a. 36. Zöldes színű, faragható szi­likát. 37. A moszkvai vár. 39. Ezt a képet 1901-ben festette. 40. E napi. 43. Fizikai fogalom: mértékegy­sége a din 45. Fejtörés. 47. Angol fizikus, a mai te­lefon ősének feltalálója (G. A. 1847—1922). 50. A vadászat istennője a római mitológiában. 53. Nagy ütőerejű kártyalap. 55. A vízszintes 49. első betűjé­vel az elején: sajtjáról ismert holland város. 56. Felesége a mitológia szerint sóbálvánnyá vált (—'). 57. írta vala. 59. Gépkocsi típus. 61. Neves francia impresszionista szobrász (Auguste. 1840—1917). 62. Betoppan. 63. Érzékszerv. 65. Életnedve. 67. Japán teaházi táncos-, zenésznő (+'). 69. Tesz. 71. Trikó. 73. A vízszintes 68. számú mássalhangzói. 75. Ki­csinyítő képző. 77. Adós egynemű betűi. 78. Szol­mizációs hang. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 2., 34.. 79., vala­mint a függőleges 1., 32. és 39. számú sorok meg­fejtése. E. B. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A két héttel ezelőtti megfejtés. Senk. sem megy tovább, ha nem tudja hova visz az út — A megfejtők közül könyvet kap a szegedi Móra Fe­renc könyvesboltban (Kárász utca): Bomba La­josné Szűcs u„ Ékes Péter Klauzál tér. Hajabécs István Szűcs u.. Kiss István Vasasszentpéter u.. özv. Moldoványi Lászlóné Hunyadi tér, Nagy Jánosné Kölcsey u., Sárkánv Géza bankó Pista u.. Szikszay Rózsa Kárász u.. Tébesz Antal Április 4 útja. Tóth Imre Osztrovszky u„ Tóth Lajosné Tarjántelep, Vass Tibor Kecskeméti u. Könyvet kapott postán: Hódosi József Tiszasziget Matkó István t UNISEX Amennyiben e témában mér­tékadó „Burda" című külföldi (s igen drága) magazinnak hinni le­het — unisex az szigorúan két­személyes egyenruha-viselet, amely két —, egymáshoz közel­álló ember (legtöbbször nő és férfi) előre megfontolt szándék­kal nappal, este, éjszaka testén hőrd. Fontos kritérium egyéb­ként, hogy az említett két ru­hanemű ugyanazon anyagból, ugyanolyan fazonnal készüljön — eltekintve a férfiak és nők kö­zött ma még kétségkívül létező anatómiai különbségek álcázá­sára, illetve kihangsúlyozására. Hiába no, olyan világban élünk, amikor az ötlet, a for­mabontás szabad pályát kap. A kezdeményezést fölkarolják, lel­kesednek érte — vagy nem... A mi esetünkben vitathatatlanul lelkesednek! Vegyük csak példá­ul Soraya hercegnőt, aki soron levő barátainak (óh, nem a leg­Liebmann Béla Tavirózsák pontosabb meghatározás), ten­gerkék kimonót, szarvasbőr lo­vagló . bricseszt, vörös koktélöl­tönyt készített — a magáé mel­lett. Az igazán szerény Ízléssel (s néhány ezer dollárért) csinál­tatott unisexek kifejezetten meg­acélozták a barát(ság)-okat, nem is beszélve a konkurens herce­gi párok irigységéről! De mit fecsegek én ilyen lró­nikusan Soraya és fiúja sexéről, bocsánat — unisexéről, mikor itt a városban, íróasztalomtól né­hány száz méterre hasonló talál­ható! Bizony. Hogy már ki is tet­szettek találni, akik viselik azt a micsodát? — annál jobb! Per­sze, hogy a közismert ifjúról, s éppen soron levő barátnőiről van szó (óh, nem a legponto­sabb meghatározás), aki szegedi hercegnek számít(ott)... őszü­lő halántékát igazi versenyek babérja övezte, valódi nappa pénztárcáját pedig százasok bé­lelték, dúsan. Gyakran felsó­hajt(ott) szegény: micsoda or­szág ez. ahol nincs százasnál nagyobb névértékű pénz! Tudni­illik az nem púpozta volna any­nyira váciutcai szürke, barna, vörös, tengerkék (stb.) unisex öl­tönyének bal melső részét. (Mily tragédia! Az új ötszázasokról szóló hírt már nem olvashatja köztünk.) Leszámítva ezt az ap­rócska hibát, megjelenése min­dig az angol királyi fogadásokat juttatta eszembe. S barátnői (óh) eszébe szintén: „Drágám, milyen szép a mi ruhánk". Azon­nal le kell szegezni: neki köszön­heti a szegedi közönség a kor­szerű divat meghonosítását, meg­ismertetését. Ügy él(t), mint a királyok. Vagy mint: Soraya. Mint akinek kincstára van, pedig neki nem volt kincstára, s ami igazán nagy balszerencse — királyi beosztá­sa sem (legfeljebb tanács (os)l...). Barátnőivel ellentétben nem is „sexszel" kereste a pénzt — ha­nem sikkasztotta. Igazán peché­re pont az unisex lett a hobby­ja—, s ezért ngmesak magára, hanem barátnőire is ... Igen, igen a kérlelhetetlen sors közbeszólt (a fenét! — keresni kezdték a százezreket), s szegé­nyebbek lettünk az immáron vá­rosképi jellegű unisexszel. S jog­gal gondolhatják, hogy barátunk­nak milyen lelki törést okoz(ott) megszokott életmódjának elvesz­tése (meg ez a kellemetlen kér­dezz-felelek!). Nagy meghatódás­sal tölt el, hogy tisztelői volt (és előjegyzett) barátnői szinte na­ponta érdeklődnek róla. Minden­ki megnyugtatására közlöm: hosszabb ideig az unlsexhez oly­annyira hasonló uniformis egyik fajtáját viselheti. Nyugalmát (pardon — és őt) szigorúan őrzik... JÓ FOGÁST! Ha valaki társaságban elmond­ja, hogy kedvenc időtöltése a horgászás, többnyire megmoso­lyogják. Nagyon ritkán sikerül így, társaságban, beszélgetés köz­ben bárkit is meggyőzni, hogy milyen érdekes lehet ez az idő­töltés, jobban mondva szenve­dély. A legtöbb ember úgy kép­zeli, hogy aki nem sportszerűen horgászik, az valamiféle filozofá­lásra hajlamos egyén, aki órá­kig, esetleg naphosszat ül a víz­parton, és várja, hogy egy ön­gyilkosjelölt halacska bekapja a horgot. Ezeket szokták „kukacfü­rösztőnek" és „zsinórmosónak" csúfolni. A sporthorgász viszont meg­sértődne. ha feltételeznék róla, hogy órák hosszat ül a vízpar­ton, és ráadásul még kukaccal eteti a halakat. A sporthorgász csaknem állandóan mozog és műléggyel, s legfeljebb villantó^ val dolgozik. A halászás magas­iskolája a műléggyel való hal­fogás. És mivél az a híre, hogy nehezen megtanulható, sokan meg sem próbálják. Még alig akadt, aki például megbánta vol­na, hogy hozzáfogott a pisztrán­gozáshoz. A műléggyel való hor­gászáshoz is türelem kell, de az, aki hosszú gumicsizmában bent áll a vízben és kiveti horgát, olyan feszültséggel várja a piszt­rángot, hogy unalom szóba sem kerülhet. Aki csak egyszer is át­élte azt az izgalmat, amely akkor támad, amikor az erős pisztráng felbukkan a víz felszínére, hogy horgász által ügyesen eléje he­lyezett múlegyet, valamilyen ínyencfalatnak vélve bekapja, utóbb már maga fog mosolyogni azokon, akik a horgászást unal­masnak találják. E. R.

Next

/
Thumbnails
Contents