Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
A VÁLÁS VIHARÁBAN Családjogi törvényünk biztosítja a jogot, hogy alapos és komoly ok esetén bármelyik fél kérheti a házassági kötelék felbontását, ennek elbírálásánál azonban a kiskorúak érdekét messzemenően szemelőtt tartja az ítélkezés. Államunk féltő szeretettel gondoskodik a családról, védi a családot, mert a családi életforma — egyes téves nézetekkel ellentétben —, nem vesztette el létjogosultságát. A jó családi otthon jóleső biztonságot, felüdülést jelent a család minden egyes tagjának, azonban, ha bármilyen fél hibájából megromlik a családi élet — elviselhetetlen társadalmi börtön. Ezért nyújtott módot törvényünk arra, hogy ha mór semmi remény nincs a család eggyé kovácsolására — felbontják a köteléket, melyet már csak a jog és nem a házassághoz elengedhetetlenül szükséges szeretet köt össze. Felmerült az utóbbi időben a kérdés: válságba került-e a házasság intézménye? A felelet rövid: Nem!... Hanem válságba került az a házassági életforma, mely az újonnan kialakult és nagyon bonyolult, megváltozott követelményeknek nem felel meg. A házastársak egymással szembeni Igénye ma egészen más, mint régen. Azok a házasságok, ahol a felek régi, elavult érveket hangoztatva „nem értik' meg az idők szavát" — nem lehetnek jó házasságok, s előbb vagy utóbb, de zátonyra kerülnek. Leggyakoribb ok a válásnál, a „harmadik" megjelenése, az alkoholizmus, de Igen nagy százalékban az, hogy a felek életvitel igénye nem tud összehangolódni. Az igazi otthonban még ma ls az apa a tekintély, a jog, az anya a szeretet, a gondoskodásba gyermek a ragaszkodás, a kedvesség megtestesítője. Az ilyen csalód talajén nőtt gyermekek legtöbbje egészséges, derűs felfogású ember lesz. Ha a családi egység bármely okból felbomlik, az ártatlan áldozat a. gyermek lesz. A gyermek minden esetben lelki sebet kap, s hogy ez a seb mekkora, mikor és hogyan gyógyul be. az teljesen a szülőktől, a válás előtti és utáni magatartástól függ. Igen kevés kivételtől eltekintve minden szülő szívből szereti gyermekét, hiszen a gyermek életének folytatását jelenti. Ez a szeretet akkor ls benne él, amikor a válási viharok indulatában egymást valamikor nagyon szerető két ember magából kikelve kiabál gyermekfüleknek nem való dolgokat. A gyermek lelke olyan, mint a legérzékenyebb viasztábla, minden felrajzolódik rá, elraktározva jót, rosszat élménytárában. Ez az élménytár alakítja ki egész egyéniségét. A szülő Indulatában nem ls gondol arra, hogy durva szavai milyen fájó sebet ejtenek gyermeke lelkén. Olyan sebet, melyet nem lehet gyorsan begyógyítani, mint a testi sebeket — talán azért sem, mert kívülről nem is lehet látni, vagy csak ákkor, amikor lelkileg már teljesen letört. A szülők, ha gyermekük elesik, megüti magát, gondosan ápolják, bekötik a sebet. A lelki sebet azonban, melyet a válás viharában legtöbbször a gyermekét nagyon szerető szülő üt gyermeke szívén — már nem ápolja ilyen féltő gonddal, mert ez nem vérzik kívülről. Pedig mennyivel jobban tudnak azok fájni... Mi hát a teendő, hogy mind a házastársak, mind a gyermek a legkönnyebben vészelje át ezeket a nagyon nehéz és mindenképpen nagyon szomorú emléket jelentő időket? összegezhetem egy mondatban: Kulturált magatartás!!! Ha egy házasság már végképpen csődbe jutott, akkor veszekedéssel, szidalmakkal, durvasággal egyik fél sem tudja visszaszerezni a másikat, ezzel egy lépést sem lehet előbbrejutni, inkább őszinte „négyszemközti" beszélgetések keretében próbálják tisztázni a helyzetet egymás közt, de soha sem a gyermek előtt! Tudom... ez nagyon nehéz, mikor az indulatok egész skálája rohamozva gondolkodásunkat, tetteinket. Azt is tudom, hogy tanácsot adni nagyon könnyű, és mégis én ezt az egyetlen utat látom emberhez méltónak. A becsapott ajtón nehezebb visszatérni, mint amelyet halkan tettek be, de ezen túlmenően az indulattal teli állapot kihat egészségünkre, munkaeredményünkre, környezetünkre és kiskorú gyermekeinkre. A lelkiismeretes szülőnek ez az egyik legfontosabb szempontja, hiszen a gyermek olyan meghatóan védtelen, annyira kiszolgáltatott, hogy nemcsak szülői kötelesség óvni őt, hanem kötelesség védeni a gyengébbet az erősebb jogán. Ki védje a gyermeket, ha nem elsősorban saját szülei? A válásnál legjobban a gyermek szenved lelkileg, még akkor is, ha nem lát durva jeleneteket, ezért kell elsősorban őt átmenteni a válságos időkön. Ez elsőrendű szülői kötelesség. A gyermek ösztönösen érzi a család megbomlását, szülei elszakadását, bizonytalan lesz, kicsúszik lába alól a talaj, hiszen biztonságérzete csak akkor teljes, ha egyik kezét az anyja, a másikat az apja fogja. Az elvált házastársak ne akarják gyermekük előtt egymás tekintélyét lerombolni, mert helyrehozhatatlan kárt okoznak a gyermeknek, pedig ezt bizonyára egyik sem akarja. A gyermeknek — bármi történik is a két szülő között — fel kell tekintenie a szüleire, mert ezzel a lelki útravalóval ipdul el egy egész életre és ez lesz alapja az ő családi életének ls. összegezve: a felborult családi élet helyett csak úgy lehet tiszta lelkiismerettel új életet kezdeni, ha sikerült gyermekünket átmenteni a legnehezebb időszakon és riem alázzuk meg emberi mivoltában sem volt házastársunkat, sem önmagunkat. Fási Katalin Huszonöt éve halt meg Fényes Adolf, a kiváló realista művész, a szolnoki udvarok és szentendrei utcák festője. — Ebből az alkalomból néhánv művét idézzük rejtvényünk vízszintes 2., 34., 79.. valamint függőleges 1.. 32. és 39. számú soraiban. I VÍZSZINTES: 2. Kritikai realizmusú képsorozatának neve. 12. Szolmizációs hang. 13. Szeged író-régésze (Ferenc). 14. Francia nagyváros, textilipari központ. 15. Tagadás. 16. Elektrokardiograf, röv. 17. Tagadás. 19. 48-as tábornok. 21. Vonal — angolul. 23. Esetleg. 25. A hangok művészete. 27. Átkoz ellentéte. 28. Gyermekfenyítés. 29. Arab névelő. 31. Fantom. 33. Igen — oroszul. 34. F. A. egyik legismertebb festménye. 38. Gyerekköszönés. 40. A molibdén kémiai jele. 41. Le tud nézni. 42. Szolmizációs hang. 44. Vágtat. 46. Olasz község; fennsíkján az első világháborúban véres harcok dúltak. 48. Mesterséges nemzetközi nyelv. 49. Férfinév. 31. Női név. 52. Alán egynemű betűi. 54. És — angolul. 56. Egyforma betűk. 57. Igevégződés. 53. Elme. 60. Apróra vág. 63. Időegység (—'). A vérkeringés központi szerve. 66. Neves francia impreszszionista festő (Claude. 1840—1926). 67. Mondabeli csodatevő edény. 68. Megnézi a súlyát. 70. Ének. 71. Mint a vízszintes 68. számú. 72. Az Operaház építőjének névjele. 74. Szerb pálinka. 76. Cukros. 78. Római 600. 79. A művész ezt a képét 1901-ben festette. FÜGGŐLEGES: 1. Egy kép a sorozatból. 2. Mint a vízszintes 12. számú. 3. Körúti eszpresszó. 4. Mitológiai bibliai fejedelem. 5. Kis folyóvíz. 6. Zola-regény. 7. Női név (+'). 8. Enyém — angolul. 9. Versenyszánkó. 10. A vízszintes 25. számú fordítottja. 11. Kötőszó. 16. Vége — angolul. 18. Balatoni üdülőhely (ford.). 20. Van bátorsága. 22. Becézett női név. 23. Tantermek tartozéka. 24. Tiszta súly. 26. Nemzetség. 28. Mint a vízszintes 33. számú. 30. Tüzel. 32. Ez a kép 1910-ben készült. 34. A mellkas csontja. 35. 50%-a. 36. Zöldes színű, faragható szilikát. 37. A moszkvai vár. 39. Ezt a képet 1901-ben festette. 40. E napi. 43. Fizikai fogalom: mértékegysége a din 45. Fejtörés. 47. Angol fizikus, a mai telefon ősének feltalálója (G. A. 1847—1922). 50. A vadászat istennője a római mitológiában. 53. Nagy ütőerejű kártyalap. 55. A vízszintes 49. első betűjével az elején: sajtjáról ismert holland város. 56. Felesége a mitológia szerint sóbálvánnyá vált (—'). 57. írta vala. 59. Gépkocsi típus. 61. Neves francia impresszionista szobrász (Auguste. 1840—1917). 62. Betoppan. 63. Érzékszerv. 65. Életnedve. 67. Japán teaházi táncos-, zenésznő (+'). 69. Tesz. 71. Trikó. 73. A vízszintes 68. számú mássalhangzói. 75. Kicsinyítő képző. 77. Adós egynemű betűi. 78. Szolmizációs hang. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 2., 34.. 79., valamint a függőleges 1., 32. és 39. számú sorok megfejtése. E. B. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A két héttel ezelőtti megfejtés. Senk. sem megy tovább, ha nem tudja hova visz az út — A megfejtők közül könyvet kap a szegedi Móra Ferenc könyvesboltban (Kárász utca): Bomba Lajosné Szűcs u„ Ékes Péter Klauzál tér. Hajabécs István Szűcs u.. Kiss István Vasasszentpéter u.. özv. Moldoványi Lászlóné Hunyadi tér, Nagy Jánosné Kölcsey u., Sárkánv Géza bankó Pista u.. Szikszay Rózsa Kárász u.. Tébesz Antal Április 4 útja. Tóth Imre Osztrovszky u„ Tóth Lajosné Tarjántelep, Vass Tibor Kecskeméti u. Könyvet kapott postán: Hódosi József Tiszasziget Matkó István t UNISEX Amennyiben e témában mértékadó „Burda" című külföldi (s igen drága) magazinnak hinni lehet — unisex az szigorúan kétszemélyes egyenruha-viselet, amely két —, egymáshoz közelálló ember (legtöbbször nő és férfi) előre megfontolt szándékkal nappal, este, éjszaka testén hőrd. Fontos kritérium egyébként, hogy az említett két ruhanemű ugyanazon anyagból, ugyanolyan fazonnal készüljön — eltekintve a férfiak és nők között ma még kétségkívül létező anatómiai különbségek álcázására, illetve kihangsúlyozására. Hiába no, olyan világban élünk, amikor az ötlet, a formabontás szabad pályát kap. A kezdeményezést fölkarolják, lelkesednek érte — vagy nem... A mi esetünkben vitathatatlanul lelkesednek! Vegyük csak például Soraya hercegnőt, aki soron levő barátainak (óh, nem a legLiebmann Béla Tavirózsák pontosabb meghatározás), tengerkék kimonót, szarvasbőr lovagló . bricseszt, vörös koktélöltönyt készített — a magáé mellett. Az igazán szerény Ízléssel (s néhány ezer dollárért) csináltatott unisexek kifejezetten megacélozták a barát(ság)-okat, nem is beszélve a konkurens hercegi párok irigységéről! De mit fecsegek én ilyen lrónikusan Soraya és fiúja sexéről, bocsánat — unisexéről, mikor itt a városban, íróasztalomtól néhány száz méterre hasonló található! Bizony. Hogy már ki is tetszettek találni, akik viselik azt a micsodát? — annál jobb! Persze, hogy a közismert ifjúról, s éppen soron levő barátnőiről van szó (óh, nem a legpontosabb meghatározás), aki szegedi hercegnek számít(ott)... őszülő halántékát igazi versenyek babérja övezte, valódi nappa pénztárcáját pedig százasok bélelték, dúsan. Gyakran felsóhajt(ott) szegény: micsoda ország ez. ahol nincs százasnál nagyobb névértékű pénz! Tudniillik az nem púpozta volna anynyira váciutcai szürke, barna, vörös, tengerkék (stb.) unisex öltönyének bal melső részét. (Mily tragédia! Az új ötszázasokról szóló hírt már nem olvashatja köztünk.) Leszámítva ezt az aprócska hibát, megjelenése mindig az angol királyi fogadásokat juttatta eszembe. S barátnői (óh) eszébe szintén: „Drágám, milyen szép a mi ruhánk". Azonnal le kell szegezni: neki köszönheti a szegedi közönség a korszerű divat meghonosítását, megismertetését. Ügy él(t), mint a királyok. Vagy mint: Soraya. Mint akinek kincstára van, pedig neki nem volt kincstára, s ami igazán nagy balszerencse — királyi beosztása sem (legfeljebb tanács (os)l...). Barátnőivel ellentétben nem is „sexszel" kereste a pénzt — hanem sikkasztotta. Igazán pechére pont az unisex lett a hobbyja—, s ezért ngmesak magára, hanem barátnőire is ... Igen, igen a kérlelhetetlen sors közbeszólt (a fenét! — keresni kezdték a százezreket), s szegényebbek lettünk az immáron városképi jellegű unisexszel. S joggal gondolhatják, hogy barátunknak milyen lelki törést okoz(ott) megszokott életmódjának elvesztése (meg ez a kellemetlen kérdezz-felelek!). Nagy meghatódással tölt el, hogy tisztelői volt (és előjegyzett) barátnői szinte naponta érdeklődnek róla. Mindenki megnyugtatására közlöm: hosszabb ideig az unlsexhez olyannyira hasonló uniformis egyik fajtáját viselheti. Nyugalmát (pardon — és őt) szigorúan őrzik... JÓ FOGÁST! Ha valaki társaságban elmondja, hogy kedvenc időtöltése a horgászás, többnyire megmosolyogják. Nagyon ritkán sikerül így, társaságban, beszélgetés közben bárkit is meggyőzni, hogy milyen érdekes lehet ez az időtöltés, jobban mondva szenvedély. A legtöbb ember úgy képzeli, hogy aki nem sportszerűen horgászik, az valamiféle filozofálásra hajlamos egyén, aki órákig, esetleg naphosszat ül a vízparton, és várja, hogy egy öngyilkosjelölt halacska bekapja a horgot. Ezeket szokták „kukacfürösztőnek" és „zsinórmosónak" csúfolni. A sporthorgász viszont megsértődne. ha feltételeznék róla, hogy órák hosszat ül a vízparton, és ráadásul még kukaccal eteti a halakat. A sporthorgász csaknem állandóan mozog és műléggyel, s legfeljebb villantó^ val dolgozik. A halászás magasiskolája a műléggyel való halfogás. És mivél az a híre, hogy nehezen megtanulható, sokan meg sem próbálják. Még alig akadt, aki például megbánta volna, hogy hozzáfogott a pisztrángozáshoz. A műléggyel való horgászáshoz is türelem kell, de az, aki hosszú gumicsizmában bent áll a vízben és kiveti horgát, olyan feszültséggel várja a pisztrángot, hogy unalom szóba sem kerülhet. Aki csak egyszer is átélte azt az izgalmat, amely akkor támad, amikor az erős pisztráng felbukkan a víz felszínére, hogy horgász által ügyesen eléje helyezett múlegyet, valamilyen ínyencfalatnak vélve bekapja, utóbb már maga fog mosolyogni azokon, akik a horgászást unalmasnak találják. E. R.