Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

Háry János Bő egy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szabadtéri játékok idei évadjának első Hái\v János-előadását megtarthassák. Túl voltunk a három balettesten, túl az Euripidész-dráma bemutatóján, mikor végre (elhangozhattak az ismert dallamok, es a dóm előtt kivilágosodhatott a nagyabonyl kocsma. Felcsigázott érdeklődés, premiernek kijáró izgalom persze még így sem előzte meg ezt az eső prolongálta daljáték-előadást. Sokszor próbált, sokszor játszott produkció Szegeden á Háry — szenzáció, meglepetés aligha várható tőle... Jó muzsika, szép ének; mértéktartó, módjával komédiázó alakítások sora viszont igen! Aki ilyesféleképp vélekedve nézte végig a vasárnap esti előadást, nem is csalódott. Jelenetről jelenetre érződött az elmúlt nyarak — kellékest és főszereplőt egyaránt mozgató — tisztes rutinja: azok a rendezői megoldások pedig, amelyeket először láttunk, határozottan a négy kaland javára szolgáltak. (Így például Napóleon látványos színpadra jövetelé. a lenyíló láncos hld zsákvászon deszkáin.) Nagyobbra nyíltak viszont fi szemek, s érzékenyebbre állítódtak a dobhártyák néhány új szereplő szavát, mozgását figyelve. A hagyományos és ezúttal is remekül bevált szereposztás — Háry: Meíis György, örzse: Moldován Stefánia, öreg Marci: Szalma Ferenc, "Mária Lújza: Marton Éva stb., stb. — ugyanis néhány ponton megújult, s a nézők ezrei meglehetős érdeklődéssel figyelték e „személyi változásukat". A legtöbb örömmel — s persze sok-sok tapssal — Harkányi Endre Napóleonját fogadta a hatalmas publikum. Aprócska hadvezére valóban olyan ennivalóan ügyefogyott volt, mint amilyennek Háry — az igazi és nem az operettesített — mesélhette két kortyintás között. Az ifjú Ebelasztint az ifjú Benedek Miklós játszotta az ifjú Latabár KHlmán helyett. Mig az utóbbi kellemetlenül harsány és bohóckodó volt, addig az utóbbi kellemesen idétlenkedett, noha a vártnál és a kelleténél valamivel szordínósabban. üayka Margit mindig csodálnivaló császárasszon.va is új férjet kapott szegény Tompa Sándor helyett. A bécsi Burg új ura Kömíves Sándor, aki igazán jókedvűen és igazán mulattatúan rajzolja fel a koronás karikatúrát, de aki Pufi bácsi figurájának népmese-ízeit mégsem feledteti. Üj a generális Krucifi* is! A bohóckodásra csábító alakot ezúttal a szegedi Király Levente játssza; remekül öregítő maszkban; mértékkel viccelődve és bicegve. Meg kell még — dicsérettel — említeni Hevesi Imre szép szólótáncát. A szinte változatlan díszletek Fülöp Zoltán Szegeden oly régóta és oly jól Ismert tehetségét dicsérik; a zenei irányítás Lukács Miklós kezében igazán jó helyen van. A nem először és feltehetően nem ls utoljára felújított előadást Szinetár Miklós rendezte — a Rózsa Sándor című tévéfilm algyői forgatásai után. bizonyára felüdülésként. Akácz László Háry (Melis György) és n Császárné (Dayka Margit) jelenete Vámos László uj stílust teremtett a szabadtérin Nem egyszerűen jó előadásokról van szó. Még kevésbé bizonytalan kimenetelű kísérletekről. A szabadtéri nyelvezetének, klfe.iezésbeli apparátusának megújításáról, a kőszínházi fogalmazás helyett egy valódi és szegedi szabadtéri stílus — tehát egy új struktúra — létrehozásáról van szó. A Hamlet idejében, amelyben Vámos gyökeresen új törekvéset először jelentkeztek, talán még indokolt volt kísérletről beszélni. Akkor meg nem lehetett világosan látni, legalábbis nem mindenkinek lehetett, hogy ez az út merre és hová vezet. A tavalyi Tragédia előadás után azonban mér teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Vámos előadásainak nézői nem egy ismeretlen végeredményű színpadi kísérlet tanúi, hanem egy jól átgondolt és sokféle részletmegoldásra módot adó új struktúra, új stílus eredményeinek élvezői. E stílus részletes es alapos elemzéséhez természetesén szakembernek kell lenni. De legfeltűnőbb motívumainak feljsmerésére a legegyszerűbb néző ls képes. Az új stílus jegyei ugyanis bizonyos értelemben harsányak, feltűnőek: elég csak a látvány különlegességére utalni. Kinek ne tűnne fel például, hogy a színpad centrumához képest hátul, elöl, oldalt és fent elhelyezett fehér és színes reflektorok milyen furcsa hatásokat, milyen különös világot teremtenek? De ki ne venné észre, hogy a díszletek, a vászonból és festékből létrehozott épületek, . oszlopők, kapuk, falak, a kőszínházi és sok szabadtéri előadás elmaradhatatlan kellékei itt hiányoznak? Vámos — díszleteit évek óta Székely Lászlóval együtt alkotja — nem a valóságot utánzó színes kulisszákat rak a -színpadra, hanem hatalmas geometriai formákat; emlékezzünk a Hamlet mozgó hasábjaira, a Tragédia földgömb-szeletére. És természetesen gondoljunk a Trójai nők összeégett, lerombolt városfalára, amely megint csak egyszerű geometriai forma: egy végtelenbe nyúló téglalap alakú hasáb. E formák összekapcsolása hogy a produkció élményt ébresszen bennünk, nem kell tudnunk a részletekről. Sem arról, hogy a régi módon díszleteknek nevezett formák visszavezethetők az elemi geometria képleteire, sem arról, hogy a hátborzongató hatást a különleges módon elhelyezett reflektorok nyugtalan fénykévéi okozzák. Vagyis, másképpen szólva, az új szabadtéri stílus nem valami intellektuális —• arisztokratikus kifejezési mód, amely csak a beavatottak. a vájtfülüek előtt tárja fel titkait, hanem demokratikus, népszerű, mindenkinek és mindenkihez szóló fogalmazás. Tökéletesen egybevág azzal a törekvéssel. hogy a szegedi szabadtéri népszínház legyen és maradjon. Mindehhez fontos hozzátenni, hogy ezt a stílust a művek és a színpad együttesen teremtették. Pontosabban ők teremtették. Az új kifejezési struktúra nem úgy és azért született, mert Vámos spekulatíve, előre kigondolt egy új nyelvrendsZert és azt tűzzel-vassal alkalmazta a müvekre. Az intenzív hatás keresésének igénye és az adott környezet, a Dóm tér felhasználásának szándéka hozta létre az új stílust, amelynek ugyan biztosan van általános érvénye, de elsősorban szabadtérre került drámai alkotásokhoz kapcsolódik; a Víg özvegyet aligha lehetne ezzel a móddal előadni, A Trójai nők előadása éppen azért vált az űj stílus fejlődésének újabb, nagyon fontos állomásává, és mint a sikerből kitűnt, ünnepévé ls, mert a mü Euripidész drámája. Sanre átdolgozásában, a szegedi szabadtérin ezt a formát kívánja, sőt most mér szinte úgy látjuk, követeli. Pillanatnyilag nem tudunk olyan módot, amelyben ez a tragédia szabadtéren szebben, megrendítőbben hangzana el, mint itt. Bár maga a mű kissé szokatlan a görög drámák, még Euripidész alkotásai között is, — elsősorban talán epizodikus szerkesztése, illetve az epizódok túlhangsúlyozása miatt — mégis vitathatatlan. hogy az előadás magávalragadó és nagysikerű. A Trójai nők — eplzódikus szerkezete ellenére — Expressz-shaw, 1970 a világítási hatésokkal: Igv rokon a nagy görög dréalakult ki Vámos különös mákkal abban, hogy az élet színpadképe, stílusának végső kérdéseiről szól. A leegyik legfontosabb, bár nem Igázott, elpusztított Trója egyetlen összetevője. Ahhoz, rabszolgaságra ítélt asszoSZEGEDI Bemutató ÜNNEPI a szabadtérin HETEK Az előadás egyik főhőse: 1 nagysággal és hltványsággal, szépséggel és borzalommal, tragédiával és katarzissal. Nincs néző — szombaton, a premieren legalább nem volt — aki ennek az anyugnak, ennek a szokatlanságéban is nagyszerű drámának lesújtó és felemelő, megrázó és elgondolkodtató hatása elől kl tudná vonni magát. Nincs néző, akit közömbösen hagyna, ami a színpadon történik. S nemcsak Euripidész drámája, sőt mégcsak nem Is Sartre szerencsésen akfcuallzáló-modernlzáló étdolgozása, hanem Illyés Gyula költői szépségű fordítása miatt ls. A magyar költő ezzel a fordításával nemcsak egyszerűen méltó, hanem egyenrangú partnerévé vélt írónak és átdolgozónak; bizonyára túlzás, de úgy érzem, nincs icebb drámafordításunk. Sartre átdolgozása korunkhoz kötötte a kétezer éve született tragédiát. A francia író Euripidész szavaival a mához akar szólni. Okkal és joggal: mindaz, amiről az eredeti dráma beszél, a szabadság és az elnyomás, a háború és a békef ma is aktuális, legalább úgy és anynyira, mint annak idején, a dráma születésének korában. Érthető hát. hogy Vámos rendezése is ezt hangsúlyozK uttkal Éva mint Kasszandra za. Nem Idézi fel a görög drámák szertartását, előadásaiknak külsőségeit, maszk- ' jait és álarcait, hanem a mai költől-izinházi realizmus nyelvén beszél. Ezt hangsúlyozzék Vágó Nelll jelmezei t«: gondoljunk például a görög harcosok második világháborút idéző egyenruháira. A színpadi együttesből három színész emelkedik kl. Mindenekelőtt a főhőst alakító Sulyok Maria Hekabéja. A trójai királynő szerencsétlen figurájában olyan, megrendítően képviseli az embert nugyságot, olyan sokszínűen és plasztikusan festi az emberi fájdalmat és a fájdalmon uralkodni tudó Jellemet, hogy az ember valósággal elámul: mi mindent tud ez a kiváló színésznő: szombat este eszményi Hekabét láttunk a Dóm előtt. Hasonlóan nagyformátumú alakítás Ruttkai Éva Kasszandrája is. Itt a józanság és a felfokozottság, a Jövőbelátó okosság és a téboly kerül sajátos és szoros egységbe, olyan dinamikus lendületű színészi előadásban. amely hitelesíteni tudta a hihetetlent. A harmadik nagy színészi munka Lottnovlts 2oltán Hírnöke. Plasztikusságán, meggyőző erején felül jólesőeh lünt fel, hogy Latinovits, bár először Játszik a Dóm előtt, milyen * magától értetődő természetességgel alkalmazkodik a szabadtéri követelményeihez. Jól Illeszkedett az együttes stílusába Ronyecz Mária Andromachéia. Benkő Gyula Menelaoszként néhol még bizonytalannak tűnt a szabadtéri stílusában. Oévay Kamilla Helenája ls kereste a kifejezés legjobb eszközeit. A kórus vezetőknek, Tábori Nórának és Gordon Zsuzsának nagy része volt abban, hngv a kar minden tagja nem statisztaként, hanem tényleges szereplőként járult hozzá az előadás sikeréhez. Nagy Attila Poseidonja több éves Szabadtéri tapasztalatra támaszkodó, Jól felépített alakítás volt. Thlrrlng Viola Pallas Athéneje kissé halvány. 'Az előadás szuggesztív atmoszférájának megteremtésében rendkívül nagy szerepet játszott Decsényi János kifejező erejű kísérőzenéje. Ökrös László nyalnak sorsa elevenedik meg a szíhpadon. királynők megaláztatásával és kéjnők felmagasztalásával, emberi A műsorban egyébként egymást követték a „nevek": 5zé$i Pál, Ambrus Kyri. Mikes Éva. Pataki Ferenc fejszámoló, Sándor György humorista ... Nem is egy. de két Ismert zenekar játszott: a PápayFaragó László vezette Juventus-együttes és a Flamm Ferenc vezette Atlasz-együttes. Az ifjúsági napok mintegy 1700 résztvevője közül vasárnap este sokan nézték meg a szabadtéri játékok Háry János-előadásit. A fiatal turisták tegnap, hétfőn Vasárnap már a röszkel határállomáson kezdődött a „nagyüzem", imponáló autó sor várt bebocsátásra az ország déli előszobájában. Reméljük, hogy az üdvözlő táblán levő „camping 18 km" felirat azonban nem a használhatatlan szegedire vonatkozik, mert már a határon beugratni a vendégét, nem túlságosan iklomos! Somogyi Karoiyné felvételei A város főutcája, a Tisza is ezreknek nyújtott szórakozást, üdülést. Ahogy a Dunántúli Napló vasárnapi számában olvastuk: „a Tisza a pécsiek számára exkluzív látványosságot kínált". Hát ez az előnye azoknak, akik nem folyó menti vidékről valók. Bár nekünk l« „exkluzív élményt" nyújtott főutcánk még néhány héttel ezelőtt... A ÍV. Szegedi Ifjúsági Napok népes vendégserege — miután szombaton este részt vett a Trójai nők eső mosta bemutatóján, majd éjjel kettőig táncolt a Széchenyi téren megrendezett, műsoros utcabálon — vasárnap az üjszegedi .szabadtéri színpad Expressz-shaw, 1970 című műsorát nézte meg — egymást követő, három előadáson. Mint már évek óta. az Expressz-shaw most is jól szórakoztatott. Mindez elsősorban Halmi Gábor műsorvezető konferansziénak köszönhető, aki színpadra lépése első percétől remek hangulatot teremtett, főképp rögtönzéseivel. városnézésen vettek részt, majd a délutáni, esti órákban hazautaztak. A. k hogy ennek a színpadi világnak rendkívül intenzív szuggesztivitása magával ragadjon bennünket, vagyis