Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

déken létesültek. Előrehaladás történt a mezőgazdasági és az ipari területek fejlettségi színvonalának kiegyenlítődésében. Az öt év nemzeti jövedelmét a térvezett arányban fordítottuk felhalmozásra és fogyasztásra. A népgazdasági felhalmozás öt év átlagában a nemzeti jövedelem 24 százalékát képviseli, a fogyasztás pedig 76 százalékát. A tervidőszak folyamán a felhalmozásból a számításba vettnél nagyobb mértékben nőttek a készletek és "a befejezetlen beruházások állománya. Ezért a felhalmozás terv szerinti arányának fenntartása érdekében a központi szerveknek fékezniük kell a készletnövekedés ütemét, és- sokoldalú összehangolt intézkedésekkel csökkenteniük kell a befejezetlen beruházások állományát. A 3. ötéves terv életszínvonal-politikai céljai teljesültek. Az öt év során minden társadalmi réteg jövedelme és fogyasztása nőtt, összességében a terve* zettnél nagyobb mértékben. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme a tervezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal, a reálbér pedig a tervezett 9—10 százalék helyett 16—17 százalékkal emelkedett. A parasztság személyes reáljövedelme a tervidőszak végére elérte a munkásokét. Ez közrejátszott abban, hogy az egészségtelen mértékű elvándorlás megszűnt a faluról. A lakosság áruellátása lényegében jobb az előző tervidőszakénál, de a fogyasztási cikkek termelése, importja és kereskedelme, továbbá a szolgáltatások fejlődése még nem képes a mai gyorsabb jövedelememelkedés mellett kellő összhangba hozni a kereskedelem kínálatát a lakosság keresletével. Az 1968—1970. években megvalósult az ipari és építőipari dolgozók munkaidejének heti 44 órára való csökkentése. Pártunk IX. kongresszusának határozatát sikerült átvinni az életbe és érdemlegesen javítani a magyar munkásosztály életkörülményeit. A munkaidőalap csökkenése nagy feladat elé állította a gazdasági vezetést, ebből átmeneti nehézségek is keletkeztek, jó néhány vállalatnál nem teljesítették a termelékenység növelésével kapcsolatos vállalásukat. Ennek tanulságait hasznosítani kell az iparban és a későbbiekben a gazdaság más ágaiban is. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a reáljövedelem tervezettnél gyorsabb fejlődése kedvező, mert összhangban van a gazdaság növekedésével. Ugyanakkor gazdaságunk sajátos problémáját mutatja a reáljövedelem összetételének alakulása. A bérek emelkedését szűkíti és korlátozza egyfelől a béren kívül szociálpolitikai juttatások gyorsabb növekedési üteme, másfelől a foglalkoztatottak számának még mindig jelentős növekedése a mezőgazdaságon kívüli területen. Mindez bizonyos mértékig ellentmond annak a kívánalomnak, hogy erősödjön a bérrendszer ösztönző ereje, hogy a bérek jobban differenciálódjanak a munkateljesítmény szerint, hogy nagyobb anyagi megbecsülést biztosítson a jobb munkáért és fokozottabban elismerje a dolgozók torzsgárdájának munkáját. Az 1966—1970. években hatottak — és meg jelenleg is hatnak — a fejlődést fékező és a helyzetet nehezítő tényezők. — Különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. Mind az állami nagyberuházások, mind a vállalati beruházások terén megfigyelhető még a „többre vállalkozás — lassú kivitelezés" gyakorlata. — Az egy foglalkoztatottra jutó termelés a mezőgazdaságban kielégitően, az iparban csak lassan javult. Az ipari termelékenység emelkedési üteme egyenetlen volt, 1968—1969ben jelentősen csökkent és csak 1970ben növekszik ismét kellően. — A gazdasági életben még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, felületesség vagy közönyösség keresendő. A tervidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a reform elveinek jobban be kell hatolniok a vezetési és szervezési mimkába, gyorsítani kell a vállalati belső irányítási és felelősségi rendszer korszerűsítését, tovább kell fejleszteni az alsóbb vezetők és a dolgozók ellenőrzésének és számadásának rendszerét. A 3. ötéves terv Időszakában mutatkozó fejlődés, valamint a gazdasági "reform révén korszerűsített tervgazdasági rendszerünk kedvező feltételeket teremt a hetvenes években a további előrehaladáshoz, a szocializmus teljes felépítésének folytatásához. II. népgazdaság fejlesztésének taiviiati köuefielményei A Központi Bizottság megállapítja, hogy a népgazdaság 15 éves távlatú terv prognózisának kidolgozása folyik, a végleges elkészítéshez még további vizsgálat és nemzetközi egyeztetés szükséges. A 4. ötéves terv a lehetőségeknek megfelelően hasznosítja a hosszú távú tervezés eddigi eredményeit, valamint a tudományos-műszaki fejlődésre készített népgazdasági prognózisokat. A hosszú távú tervező munka a következő másfél évtized fejlődésének Irányát, Jellemzőit és problémáit tisztázza, azzal a céllal, hogy segítse és megkönnyítse tervgazdálkodási rendszerünk alapjának, az ötéves terveknek a kidolgozását. Vagyis tisztázza, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, milyen technikai fejlesztés és népgazdasági struktúraváltozás kívánatos, miképpen fejlődnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és milyen lesz a jövő szocialista társadalmának általános képe. A 4. ötéves terv az alábbi hosszútávú fejlődési irányok alapulvételével készült: O

Alapvető célunk a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ez sokoldalú fejlődést követel, ezt kell szolgálnia a gazdaságpolitikának. Ennek érdekében:— gyorsítani kell a termelőerők fejlesztését és a gazdasági hatékonyság szempontjából közelíteni kell a gazdaságilag fejlett országokhoz. Ezért a következő, időszak központi feladata az egész gazdaság intenzív fejlesztése, a társadalmi munka termelékenységének és a népgazdasági jövedelmezőségnek a javítása; — a mainál magasabb fokú általános és szakképzés, és kiterjedtebb foglalkoztatás alapján az egyéni képességek fokozottabb kibontakoztatásának kell teret engedni; — az anyagi Javak fogyasztásának magas — a mainál célszerűbb és választékosabb— színvonalát, és a mai értelemben vett lakásprobléma megszüntetését kell elérni; — a mainál teljesebb körű kulturális ellátást és fejlettebb szociális, egészségügyi gondoskodást kell kiépíteni. O

A következő másfél évtized központi kérdése számunkra a tudományos-technikai fejlődés vívmányainak jobb hasznosítása lesz, mert ez a feltétele annak, hogy meggyorsuljon a termelőerők fejlődése, mind újabb és újabb termékek és vállalatok érjék el a világ legjobb színvonalát, és ezúton népgazdaságunk általános színvonala közel kerüljön a gazdaságilag fejlett országokéhoz. Mindezek érdekében: — növelni kell a dolgozók készségét a korszerű technika, valamint a hatékony szervezési-vezetési módszerek elsajátítására és alkalmazására. Ennek feltételeként az oktatás színvonalát emelni, a továbbképzés Tendszerét fejleszteni és a vezetés korszerű technikával való ellátottságát javítani kell; — ezzel összhangban, a Központi Bizottság irányelveit hatékonyabban érvényesítve, olyan káderpolitikát kell folytatni, amely a szocializmusért 'felelősséget érző tehetséges szakembereket a gazdasági irányítás különböző vezetői posztjaira juttatja; — a nemzeti Jövedelemből tudományos kutatásra és technikai fejlesztésre fordított erőforrásokat növelni kell, a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra koncentrálva felhasználásukat. A hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását meg kell gyorsítani; — a termelést és a szolgáltatást egyre Inkább olyan struktúrában kell fejleszteni, hogy hazai adottságainkat a nemzetközi együttműködés keretében jól hasznosíthassuk, kijelölve a strukturális fejlődés döncepcióikat, a termelés jobb megszervezéséhez és a munkakörülmények javításához szükséges tennivalókat. A vállalatok terveik összeállítása során vegyék figyelembe a fejlődést meghatározó központi fejlesztési programok iránymutatását, a termékeik iránt jelentkező igényekre és azok változására vonatkozó prognózisokat és a vállalati kollektíva javaslatait a termelés jobb megszervezésére, a meglevő tartalékok feltárására és hasznosítására. A gazdasagpoEítikai szervező munka feladatai A Központi Bizottság megállapítja, hogy pártunk gazdaságpolitikai szervező munkája nagy horderejű, és helyesnek bizonyult változásokat indított el gazdasági életünkben. A IV. ötéves terv időszakában folytatni kell az aktív gazdaságpolitikai' szervező munkát a gazdaság pártirányításában és ellenőrzésében. A gazdaságpolitikai szervező munka legfontosabb feladatai: O

A pártszervek és pártszervezetek a gazdasági munka fokmérőjének a hatékonyság javulását, a gazdasági tevékenység végső eredményét tekintsék, és a politikai munkában segítsék az új követelmények megértését. Altalánossá kell tenni azt a felismerést, hogy a társadalom anyagi forrásai csak olyan mértékben bővíthetők és a társadalom gazdasági gondoskodása csak úgy szélesedhet, ahogyan a társadalmi munka hatékonysága javul; ©

Gazdasági céljaink elérése megköveteli, hogy minden szinten és minden munkahelyen erősítsük a feladatok elvégzéséhez szükséges politikai és szakmai felkészültséget. Az eddiginél szervezettebbé és céltudatosabbá kell tenni az emberek felkészítését gazdasági lehetőségeink jobb hasznosítására, a korszerű technika alkalmazására, a munka eredményességének jayítására. A központi funkcionális ágazati gazdaságirányitó szervek munkájában tovább kell erősíteni az egységes népgazdasági szemléletet és fejleszteni koordinációs * tevékenységüket. A népgazdasági tervhez kapcsolódóan készítsenek ágazati fejlesztési koncepciókat, műszaki, fejlesztési prognózisokat. A minisztériumok az egész ágazatra, minden vállalatra és szövetkezetre kiterjedően munkálkodjanak a népgazdasági tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok teljesítésén. Rendszeresen vizsgálják, értékeljék a gazdasági fejlődés alakulását. Gazdaságpolitikai eszközökkel kezdeményezzék és támogassák a vállalatok közötti egészséges verseny fejlődését, továbbá a külföldi vállalatokkal való termelési kooperáció létesítését A minisztériumokban és a központi állami szervekben dolgozó kommunisták gondoskodjanak arról, hogy rendszeres és folyamatos gazdaságelemző és ellenőrző tevékenységgel feltarják területükön a gazdasági fejlődés új problémáit és kellő időben felkészüljenek a szükséges változtatásokra, intézkedésekre. O

A megnövekedett tanácsi önállóság körülményei között növekvő jelentőségű a terület egész gazdaságának város- és községpolitikai fejlődésének elemzése, a felhasználható tartalékok hasznosítása, a vállalatok és a lakosság részvétele a terület gazdaságának állandó fejlesztésében. A tanácsok hatósági jogkörüket következetesen érvényesítsék a közigazgatási területükön működő valamennyi gazdálkodó szerv tevékenységének ellenőrzésében. A tanácsok a tervezési tevékenység jobb koordinálásával lássák el a megnövekedett feladatukat a területi gazdaságfejlesztés társadalmi-gazdasági összefüggéseinek összehangolásában, a kommunális ellátás és a szolgáltatások anyagi feltételeinek létrehozásában. O

A szakszervezetekben dolgozó kommunisták segítsék elő, hogy a szakszervezetek mozgósítsanak a terv megvalósítására, betöltsék politikai nevelő, szervező és érdekképviseleti funkcióikat, gyakorolják megnövekedett jogaikat a szocialista munkaviszony fej*, lesztésében, a szociálpolitikai feladatok megoldásában és a munkakörülmények javításában. O

A szövetkezetekben és azok szövetségeiben dolgozó kommunisták segítsék a szövetkezeti szektor gazdasági tevékenységének tervszerű fejlesztését, a szocialista, s a közérdeket szolgáló szemlélet érvényesítését. A szövetkezeteknek nyújtott állami támogatást hatékonyan használják fel, ugyanakkor tegyenek eleget az állam iránti kötelezettségeiknek, vegyenek részt a közösségi gondok megoldásában. O

A szocialista építőmunka alapkövetelménye, hogy a vállalatok és a szövetkezetek vitassák meg terveiket a dolgozó kollektívákkal, tevékenységüket a tervek alapján szervezzék meg és a vállalati pártszervek folyamatosan kísérjék figyelemmel és ellenőrizzék a tervek végrehajtását. A vállalati vezetők és a szakszervezeti bizottságok biztosítsák, hogy a dolgozók szerezzék meg a vállalatok előtt álló feladatok megoldásához szükséges Ismereteket és kellően tájékozottak legyenek a kisebb közösségek, üzemi kollektívák életében fontos szerepet betöltő kérdésekben. A vezetők segítsék elő a munkahelyeken az egészséges légkör kialakulását és a szocialista munkafegyelem megszilárdulását. A vállalati vezetők a tervezésben és a végrehajtásban támaszkodjanak a szakemberekre, a munkásokra, a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom kezdeményezéseire ©

Tovább kell fejleszteni a vállalatok belső szervezetét, gazdálkodási rendszerét Bátrabban kell alkalmazni az országos nagyvállalatok gyáregységeiben és telepeiben az önálló elszámolás elvét és olyan intézkedéseket kell tenni, hogy a vállalati szervezet és hatásköri megoszlás alkalmasabbá tegye a gazdálkodó egységeket a változó gazdasági feladatok, a népgazdasági tervből származó követelmények ellátására, a hazai és az exportigények kielégítésére. A vállalatok belső mechanizmusának tökéletesítése járjon együtt a korszerű vezetési-szervezési elvek, módszerek, eszközök gyors térhódításával és mindezek révén a vállalati gazdálkodás szervezettségének színvonala emelkedjék. O

A vállalati gazdálkodás színvonalának emelése a vezetés további javítását teszi szükségessé. A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, akik fogékonyak az újra, irányítani és szervezni tudják a termelési-értékesítési folyamatokat a műszaki-technikai haladás körülményei között Nagyobb figyelmet kell fordítani a megfelelő káderutánpótlásra, a különböző szinteken dolgozó vezetők folyamatos nevelésére és továbbképzésére. Szervezett formában meg kell oldani a vezetők továbbképzését a korszerű