Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

io VASÁRNAP, 1970. JÚLIUS 19. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Sajtótájékoztatók A Magyar Likőripari Vállalat új termékeiről, s az üdítőital-hiánnyal kapcsolaton kérdésekről Kassai András, * Magyar Likőripari Vállalat propagandistája számolt be tegnap az Újságíró Klubban. A nagy hagyományokkal rendelkező, 125 éves vállalat több érdeklődésre számottartó likőrféleséget hozott forgalomba, s ezeket a szegedi kiállításon a közönségnek bemutatta. Ismeretes, hogy a Magyar Likőripari Vállalat a CocaCola és a Pepsi Cola cégekkel kötött szerződése alapjár hazánkban évente 22 millió üveg Colát gyárt. Hogy miért nem gyártanak többet? Amint Kassai András elmondotta, azért, mert a vállalat mindössze egyetlen használt gépsorral rendelkezik. nincs elég koncentrátum. Az újdonságok közül említette az Éva nevű almawerrouthot, valamint az Amigo kávélikőrt. Az Amigó is igen ízletes, s hamarosan1 az üzletekbe kerül. -.* Üj vállalat mutatkozott be az Idei szegedi vásáron, a iranszformá torokat gyártó kisipari termelőszövetkezet, a TRAKIS. A tegnapi sajtótájékoztatón a ktsz elnöke. Modort Ferenc egyebek között elmondta, hogy a ktsznek érdemleges kapcsolata van a szegedi és környékbeli vállalatokkal is. A ktsz -« trafókon kívül nagymenynyiségben gyárt *tH«*f«tr* is. Felavatták Kodály szegedi domborművét mechanikus és elektromos szabályzókat. stabilizátorokat, röntgenkészülékeket. A szövetkezet egyik vásárlója a szegedi VlDIA Kereskedelmi Vállalat, amely forgalomba hozza az új gyártmányukat is, a komplett hordozható „háztartási'' hegesztőgépet. Igen jelentős a ktsz exportja is. Szabadtéri játékolc. Hatalmas komplexum. Aki az előadást látja, az Is meglepődik a méretektől, a statiszták számától. Milyen nehéz lehet ennyi embert mozgatni. rendezni? Nem könnyű. Mint ahogyan nagyon nehéz munkát végez' az a kétszáz műszaki reggeltől késő éjszakáig minden napját a téren tölti. Harminc díszítő eróelRieti a hatalmas falakat. Rakja egymásra az emelvényeket, hidakat, lépcsőket, falakat. Némelyik súlya több mázsa. A szél belekap a falakba, majd emberestől emeli fel azokat. Ha tűz a nap, talpukat a élpőn át is égeti az át forrósodott kő. (árkuk Sz. I. Beszélgetés egy trójai nővel Csak most végezte a főiskolát, tehát kezdő színésznő. És mégsem az. Az arca, a hangja ismerős. Főszerepet játszott a Virágvasárnap című filmben, nemrég pedig a televízióban láthattuk, a végzős hallgatók studló-előadásán. Szép Érnő darabjában vénkisasszony! alakított. Alakított? Bús Katalin élte a szerepet. Itt. ahol a színészi munkát folyamatában figyelheti meg a néző, ahol nem osaphatják be a fllmtechnika különféle trükkjeivel, itt,' a színpadon fedezhettük fel valójában, hogy ez a törékeny, barna kislány átlagon felüli tehetséggel és nagy meslei ségbeli tudással indul a pályán. — Nem, nem — tiltakozik élénken, — Sajnos, nem így van. A színészi tudást csak hosszú évek alatt lehet meg-í szerezni. A főiskola csupán alap. Tanulni a színpadon kell. — És hol „tanul tovább"?. — A pecsl színházban. Lehet, hogy tévedek, az is lehet. hogy csalódni fogok, de most úgy érzem, kezdeni csak vidéken "érdemes. Tanulni ugyan Pesten is lehet, figyelve a nagy, beérett művészek munkáját. De önbizulom ls kell. Azt pedig csak úgy szerezheti meg az ember, ha játszik is. Ha maga aratja le a tapsot, vagy viseli el a csendet. Mindenfélét kell játszani. Vagy majdnem mindent. színház. S ezért örülök, hogy most itt. az ország legnagyobb élő színházaban játszhatok. A. J. Két kiállítás Befejeződött a nemzetközi néptáncfesztivál Kiosztották a díjakot Hiába újították fel az úfsztgedl szabadéri színpadot — a szerda esti nyitóelőadáson kívül egyetlen bemutatót sem tarthattak meg ott az első nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál részvevői. Az ok: » négynapos rendezvény zászlófelvonása óta szinte óráról órára esett az eső, s a szürke vasbeton- és sárgás nyersfa-építmény a nézők százai helyett kénytelen volt. Könnyű, mert hálás munka szép jelzőket keresni a rangosabbnál rangosabb együttesek teljesítményére, „erőtől duzzadónak", „szllajnak", „a hagyományokat a korábbiaknál jobban tisztelőnek" nevezni főképp a magynr, de — a péntek esti újabb bemutató alapján — a vendégcsoportok műsorát. De nehéz is, mert a részletes elemzésre sem elegendő hely, sem elegendő idő nem áll renHarsányabb polémia ugyan nem alakult ki a szakmai, tanácskozáson, de az említett két véglet hívei azért körülhatárolható csoportot alkottak. Inaz, a modernebbnek mondott revüprogram hirdetői kevesebben voltak, de azért aligha hagyható figyelmen kívül ellentmondásuk. A két — kellőképpen ki nem fejtett, de nyomatékkal hangsúyozott - véglet szintézise? UeDmann Béla felvétele Tegnap, szombaton este a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban ünnepelyesen felavatták Kodály Zoltán bronz dombotművet, \hgh Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását, Az ünnepségen részt vett a nagy zeneköltő özvegye es ott volt Szabó G. László, a városi pártbizottaug oszalyvezetője, valamint Papp Gyula és Halász Árpád, a városi tanács Vb elnökhelyettesei, továbbá Lukács Miklós, az Állami Operaház igazgatója, a szabadtéri Háry-előadás karmestere. Az ünnepségen Üjfalussy József emlékezett Kodály Zoltánra, majd az emlékművön Szinetdr Miklós, a Hary-elóadás rendezője és Kovács József, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője koszorút helyezett el. Közreműködőt a tanárképző főiskola női- és gyermekkara, a MÁV" Hazánk férfikara, Kardos Pál vezényletével. Képünkön: Üjfalussy József és Kodály Zoltáhné. A kép jobboldalán a dombormű. A színfalak mögött beleragad a lágyuló aszfaltba. Ha esik. minden tapad az ázott festéktől. De őik dolgoznak. Reggel nyolctól éjfélig. Hiszen az-előző napi előadás színpadképét délre szét kell bontani, hogy délután öt óra tájban már álljanak az aznapi előadás vagy prőba .díszletel. • Éh aligha sóikkal könnyebb a világosítók, öltöztetők', fodrászok, kellékesék és varrónők munkája. Nehéz dolguk van, de minden pillanatukat betölti a hatalmas vállalkozás nagyszerű. hasonlíthatatlan érzése. Az, hogy személy szerint is tevékeny alkotói, felelős résztvevői a produkciónakA péntek esti bemutatón nagy sikert aratott szovj Rogy Ina-együttes Knyedi Zoltán (elvétele el — Ltpeck megyei — a vízcseppek millióit fogadni. Így aztán a Szegedi Nemzeti Színház színpadát vették birtokukba a határon túli es határon inneni együttesek, » ott került sor mind a hazai, mind a külföldi együttesek bemutatóira, mind pedig a szakmai előadásra — tegnap, szombaton délelőtt. Megvonni a négy táncos nap mérlegét? Könnyű, de éppen olyan nehéz feladat! Küzdelem az árvíz ellen — A Trójai nőkben játszik először Szegeden, Pédlg tavaly is vártuk .,, — Igen, a Tragédiában mur színlapon volt a nevem. Akkor sujnos nem jöhettem. De most itt vagyok, • nagyon örülök. Nemcsak azért, mert a legszebb vidéki városban lehetek, hanem mert e/.en az óriási színpadon, s ebben a tragediabiyi jgeji. sokat tanulhatok. S nekem ez a legfontosabb. «- A főiskola előtt elvégezte a filmgyár stúdióját, Jancsó Miklós tanítványaként. A film tehát ugyancsak szerelme? — Szeretek filmezni. Szegedről most is Berlinbe utazom, ahol egy DFFA-fllmben főszerepet kaptam. Az igazi szerelem azonban mégis csak a színház. Az élő Az árvízvédekezés nyomai itt-ott „a la nátur" ie megtalálhatók a városban, amikor a Somogyi Könyvtár ós a Móra Ferenc Múzeum dokumentumklállíUiHtt az ünnepi hetek vendégeit „meghívja'" egy ulaposubb áevíznézöbc is, a múzeum kupolacsarnokába. A kiállítást Trogmayer Ottó, múzeumigazgató bevezetője után Halász árpád, a városi tanács vb elnökhelyettese nyitotta meg tegnap, szombaton. A megrázó napokra, hősi küzdelemre tíz szerző (01zendi Arisztid, dr. Bárány István, Novotni Iván, Takács János. dr. Németh András. Enyedi Zoltán. Siflis József Kaczur István, » két Délmagyaros: dr. Somogyi Károlyné é* Horváth Dezső) kitűnő fényképei, diapozitív- és íilmfelvételei emlékeztetnek. Rendezők: dr. Csongor Győző és Tóth Béla. Könyvritkaságok Néhány lépéssel arrébb, a A remek kiállítást, mely k M íves Somogyi Könyvtár olvasótér- szómos csodálatosan szép és ' mében nyílt meg szintén dél- pótolhatatlan értékű régi ben U könyvtár barokk és felvilágosodás kori anyagából válogatott könyvek kiállítása —, melynek- megszületése szintén egy szegedi árVíznek köszönhetői áprilisban volt kilencven éve, hogy nagyszerű könyvtárát, melyből e ritkaságok is valók, a városnak ajándékozta a „nagy vizet" követően Somogyi Károly. könyvet ismertet meg a közönséggel.— Bezerédy István bevezetője után Kovács Máté, az. Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtártudományi tanszékének proleszszora nyitotta meg. Rendezők: Papp János és Tóth Béla. .Mindkét kiállítás augusztus 20-ig tekinthető meg. dél kezesre. Ezért legjobb lesz. ha a tegnap, szombaton délután u Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának Eszperantó utcai székházában megtartott szakmai' tanácskozás felszólalóinak rögtönzött ítéletmondását hívjuk segítségül, » e sebteben elmondott véleményekből vonunk le néhány, általánosabb érvényűnek tűnő következtetést. Ami a dr. Körtvélyes Géza kandidátus, a táncművészek szövetsege főtitkárának bevezető szavai után elhangzott reflexiókat Illeti, azok elsősorban a „hagyomány és haladás" témakörével foglalkoztak. Ragaszkodni a néptánc tradícióihoz, vagy bátran, újabb és újabb ötletek segítségével továbbfejleszteni azokat — lényegében ez volt a fő kérdés. Ezt boncolgatta a vitaindító referátum, és ezt tagloitu u felszólalók többsége is. V. Szukolov, a szovjet — Lipeck megyéből érkezett _ csoport vezetője például a hagyományőrzés mellett állt kl, bizonygatva, hogy „csak a tiszta népművészetből" meríthet valamennyi néptánckoreográfus. Csak az ősi motívumok jegyében készülhet minden, e műfajba szánt koreográfia ! A Berlinből érkezett, Hermann Ouncker nevét viselő NDK-egvüttes művészeti Irányítója viszont éppen az. ellenkező véglet mellett kardoskodott. Azt ttlondta, hogy városuk. Berlin modern „urbs" lévén, nem rendelkezhet falusi néphagvományokkal, így ők csak h városlakók szokásaiból meríthetnek, A nénteken este bemutatott nrooramjuk ez^rt Ofött. n többi csoport ősi e'emeket úliafogalmazó műsorától, s ezért tűnt szokatlannak, kevéssé „helvhez és Idfiböz" Illőnek — így is mondhatjuk: revünek. Nehezen képzelhető ell S hu már véleményt kell mondani, hadd álljunk — a négv fesztiválnap tapasztalatainak birtokában mi is a tradíció' tisztelők pártjára." s hadd mondjuk meg elsoeorban az őst moz.dulatanyug teszi néptáncdá a néptáncot. Az évszázados ünnepek, szokpsok gesztusokban kifejezett bánata, öröme adhat elegendő tartalmat „súlyt" — az egyes kompozícióknak. tgy Is fogalmazhatunk: távlat, érés — tehát idő kell az alkalmazott mnzdulatnnvag közkinccsé válásához. Hiába minden remek ötlet, ha azt nem érzi természetesnek, „véréből fakadónak" a táncos és a közönség. Nehéz tehát népművészetnek elfogadni a nagyvárosi embernek szánt — alig pár évtizede mesho'nosodott, — revöt. még akkor ls ha művelőinek száma ezrekre, híveinek szúrtlu pedig milliókra rúg. Mindenesetre — jó. ho"v szóba került ez a ténia • hogy féltucatnyi atv ,g szakemberei vitatták meg! A nemzetközi néptáncfesztivál utolsó, szombati napján egyébként érdekes szakmai bemutatót tartott a szegedi ÉDOSZ-egvültes; Kerek Attila muzsikájára egv kísérleti verbunkíani Slat adott elő, mind a zsüt mind a közönség mege'ég'dénáré, Dí.iut ez u produkció ugyan, nem kapott, de a bulgáriai Lovecs város, a szovjet unióbeli Lipeck megye, a romániai Jasl város művészcsoport lát. valamint az építők Vadrózsa,-és a vegyipari dolgozók Bartók Béla együttesét értékes képző- és iparművészeti termikekkel lutalma/tnk. Az említett dfiakat h (es-ztivél7áró hálón ndta át többek kőrttt iír. Sik. lós János, a SZOT elnökségének tagja, a Népszava főszerkesztőié és Jvhósr József, pr 8ZMT vezető titkára. Akiicz László