Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

1 I Jókor jött — Uram, Itt vagyunk az autómentővel, remélem, nincs valami komoly baj. C

» rr > f > f I ipovariaciok Az ősember olyan sarut hordott, ami lényegében nagyon hasonlított a ml fogalmaink szerinti saruhoz is. Igaz. hogy mi már nem szárított béllel vagy ínnal fűzzük össze ezt a lábbelit, de hát ez végeredményben apróság. A görögök mór különböző alkalmakra különböző lábbelit viseltek, bór otthon többnyire mezítláb jártak. A görög színházak színészeinek kontumusai 30 centiméter magasak voltak. A rómaiak kitartottak a saruk, szandálok mellett. Szerették az ún. „crepdió"-t, melynek talpa több réteg bőrből állt és a szép az volt benne, hogy „nyikorgott". A középkor lezárta a sarukorszakot, jött a cipő. A XIII. század óta 300 éven keresztül kínlódtak az elegáns urak a felhajló orrú cipőkkel: minél előkelőbb volt valaki, annál hosszabb orrú cipőt kellett viselnie. A hegyesorrú cipőt követte a „kacsacsőrű" cipő. amit oldalt kitömtek. Később jött a hosszú szárú csizmák divatja, ami Franciaországból indult ki. Ott találták ki a magas sarkú cipőt is. amit egy idő után felváltott az angolok lapos sarkú lábbelije. És így tovább — egészen napjainkig. Adó a gyermekekért vitatható tárgyú vita margójára Egy Már hetek óta folyik a vita a Nők Lapja hasábjain. A Hozzászólók becsülésre méltó hévvel és szenvedélylyel foglalnak állást önnön véleményük mellett a gyermek áldásos vagy éppen áldatlan voltáról. A vita azonban egy idő óta egyre inkább olyan vágányra terelődik, amely már szélesebb kör érdeklődésére is igényt tarthat. Egyre több hozzászóló vitatkozik azon, hogy legyen-e gyermektelenség! adó, vagy sem. A szenvedélyek, ha lehet, ebben a kérdésben még magasabbra csapnak. Csak éppen a vitázók elfeledkeznek néhány apróságról, melyet nem ártana elmondani, mielőtt önkörükben végül ls eldöntenék a dolgot. Lehet persze, hogy időnként megismétlem majd egyik-másik érvet, de őszintén be kell vallanom, nem vagyok a vita teljesen rendszeres olvasója. A hozzászólók meglehetősen tetemes része követeli a gyermektelenségi adó bevezetését. Érveik javarészt a következőek: jó módszer lehetne a népszaporulat elöremozdítósára, egyenlőbbé tenné a terheket az önző gyermektelenek és a többgyermekes családok között stb. A következőkben kíséreljük meg megnézni a kérdésnek azon oldalait, melyek nehézzé, sőt lehetetlenné teszik egy ilyen adó bevezetését, fölösleges voltáról nem is beszélve! Tehát a gyermektelenségi adóról van szó. Kik fizetnék ezt az adót Első megközelítésben a nagykorú, önálló keresettel rendelkező magyar állampolgárok, nemiikre való tekintet nélkül. Csak néhány fenntartás: úgyis sok a korai házasság, sőt, a felelőtlenül korán, 18—19 éves szülőktől — vagy még fiatalabbaktól - születő gyermekek száma. Egy ilyen intézkedéssel tehát csak gyarapftanánk a fiatalon kötött, kellően meg nem alapozott házasságok, a felelőtlenül viségrahozott gyermekek számát Vagy ne a nagykorúságtól (18. életév) számítva kelljen fizetni ezt az adót? Akkor milyen kortól? Kt tudná differenciáltan és felelősséggel meghatározni azt az optimális kort, melyben már „kötelezőnek" tekinthető a gyermek. Hiszen itt már differenciálni kellene a nők és a férfiak között ls, akiknél köztudomású, hogy a biológiai és a társadalmi érettség más-más korban következik be. Mi történjék például azzal a nővel,^aki ^éretne férjhezmenni, gyermeket akarna, vagy fordítva, férfival. De nem talál sem megfelelő férjet, sem feleséget. Fizessenek ők is? Hiszen számukra éppen elég büntetés az, hogy nem teljesülhet vágyuk. Vagy legyen gyerekük házastárs nélkül? Dehát az is köztudomású, hogy a gyermek dalmilag növekedéséhez rendezett családi környezetre van szük ség. lamháztartást lerhelik, melyek alól egy tőkés társadalmi formáció állami költségvetése jórészt mentes. Ilyen szervezett jövedelemelvonási rendszerben tehát semmiegészséges, társa- képpen sem tenne ki jelenhasznos emberré tős részt az adó bevezetése. Már csak azért sem, mert a gyermektelen házaspárok százalékaránya viszonylag kicsi. Ahhoz, hogy a többgyermekes családokat megfelelően támogathassuk, sokkal nagyobb összegek szükségesek. Egy ilyen adó bevezetése maximum egy-két százalékát lenne képes fedezni. Tehát egy bizonyos korhoz kötni az adót nem megoldás. Jó, akkor az egyedülálló, nem házas emberek ne fizessenek adótl Csak egy bizonyoJ korú, teszem azt 24. életévükön felüli házasok. De ha egy házaspár végképp nem akar gyermeket, legfeljebb elválik, és úgy él együtt. A fentiek alapján már nem kötelezhetőek az adófizetésre. Vagy nézzük meg még egy személyes összetevőjét a kérdésnek. Kiket sújtana egy ilyen adó elsősorban? A fiatal, kezdő és kisfizetésű, jobbára értelmiségi házaspárokat. Hiszen ők a diploma kézhezkapása után többnyire 1200—1500 forint fizetéssel kezdik életüket, de legnagyobb részük úgy, hogy semmije sincsen. Se lakása, sem más, a rendezett családi élethez szükséges személyi tulajdona. Ezek a fiatal emberek nagyrészt albérletben kezdik életüket. A sokszáz forintos albérleti díj mellett kell lakásra gyűjteniök. Nem is beszélve arról, hogy egy gyermek születése esetén szinte kivétel nélkül kiteszik őket az albérletből és kétséges, kapnak-e másikat elfogadható áron. Náluk a gyermektelenségi adó még inkább a távoli jövőbe tenné azt az idopontot, amikor megfelelő körülményeket képesek biztosítani önmaguk és születendő gyermekeik számára. Végül nézzük meg egészen röviden a kérdésnek a társadalmi valóságtól függő oldalát! A vitában sokan hoztak fel példákat más országokból. De ettől függetlenül, egy szocialista társadalomban alapvetően kérdőjelezhető meg egy ilyen adó létrehozásának szükségessége. A különböző, a gyermekes családokat támogató juttatáso- ' kat ugyanis az államháztar- j tás fedezi. A tőkés társadal- ; makban az államháztartás ' költségeit javarészben a különböző egyént adók szolgáltatják. A szocialista társadalmakban azonban az egyéni jövedelmi és egyéb adók csak jelentéktelen részét fedezik az államköltségeknek. Az adók rendszerét egy szervezett, központilag irányított jövedelemelvonási rendszer helyettesíti. Erre nyilvánvalóan azért is szükség van. mert társadalmunkban a gazdasági feilesztés, a szociális juttatások és még nagyon sok minden az álA fentiekből, de társadalmi etikánkból is az következik, hogy a gyermekek születésének értelmet adni nem a gyermektelenség „büntetésével" kell, hanem a gyermekek születésének jutalmazásával. Magasabb összegű családi pótlékokkal, melynek rendszerét Idővel az egygyermekes családokra is ki lehet terjeszteni. A családi pótlékok rendezésének azonban nem egy új adó a feltétele, hanem nemzeti jövedelmünk megfelelő növekedése. Szávay István Tarján István ifi Induljon Port Sudanba! A huszonhárom magyar tengerész családja sem aludt azon az éjszakán. Szülők, feleségek, gyermekek, testvérek, menyasszonyok (akik általában megközelítő pontossággal szokták tudni, hogy merre járnak övéik) latolgatták: odaát, a Vöröstengeren, vagy ideát, a Földközi-tenger megszokott és biztonságosabbnak vélt vizein van-e már a Székesfehérvár? Többen ébren voltak a MAHART tengerhajózási részlegénél, a DETERT-nél is. S másnap, június 6-án, reggel ti óra 24 perckor a kereskedelmi osztály vezetője rTfdiótávirón a következő párbeszédet folytatta a hadizónában kényszerű veszteglésre ítélt hajó kapitányával: — Történt valami az éjjel? — Nem volt semmi. Most megyünk Green Island anthoragpra. Csatornából sonth bound hajókat nem láttunk. Rendkívüli helyzetre való tekintettel vételezhetünk-e 49 tonna gázolajat? — Ha könnyen lehetséges, vételezzen, fia bármi nehézségbe ütközik, ne. Olaja Bejrútig, vagy Port Sudan-ig elegendő-e? — Gázolajunk 58 600 kg, kenőolaj 1330 kg. — Londonon át 40 tonna olajat rendelünk, bár nem tudjuk, ez hírközlési nehézségek miatt most megy-e. Ha bármi nehézségbe ütközik, vagy ez késedelmet okozna az áthaladásban, az olajat hagyja el. Bejrútig, vagy Port Sudan-ig elegendője van. A fentiekből két lényeges dolog derül ki: az egyiptomi révkalauz (pilot) már felkereste a hajót, hogy átvezesse - szuezi oldalra, másrészt: a csepeli kikötőben székelő DETERT-nél azt a lehetőséget is fontolgatták már, hogy ha a Székesfehérvér a Szuezi-csatornán át nem tud a libanoni Bejrútba jutni, akkor a délkeletre — légvonalban is mintegy 1200 kilométerre — fekvő vörös-tengeri kikötőben, Port Sudanban lesz kénytelen menedéket keresni. Nem sokkal később ezt a tájékoztatást küldte Süveges László: „Pilot mondja: áthaladás csatoméban csak nappal. Mi kb. holnap kerülünk sorra. Ügynökség még nem volt." Délután négy óra 42 perckor viszont már a következőket olvashatták a budapesti központban: „Ügynökség közölte, csatorna forgalomra lezárva, olaj- és vízszolgáltatás felfüggesztve." A hajó ekkor a csatorna bejáratának már a szuezi oldalán horgonyzott. Nem vigasztaló hír. s az a közlemény még kevésbé, amelyet 17 óra 5 perckor az alexandriai tengerparti rádiószolgálat angol nyelven többször megismételt. Alexandria kikötője 1907. június 5-től napkeltétől napnyugtáig minden hajó előtt zárva van. Alexandria vagy az Egyesült Arab Köztársaság földközi-tengeri partjának bármely pontja felé tartó hajók napnyugta előtt 80 tengeri mérföldnél közelebb ne menjenek a parthoz, hacsak nem kaptak erre különleges parancsot. — Bárcsak odaát, a Földközi-tengeren hallanánk ezt az ukázt! Eszünk ágában sem lenne megszegni — mondta az egyik tengrész. Megjegyzésében benne volt annak tudata, hogy a Szuezi-csatorna északi kijárata, sőt, az EAK távolabbi partvidékei is hadiövezetbe kerültek. Az angol nyelvű közleményt a magyar hajózás budapesti központjában is hallották, s a vezetőség konzultálása után 18 óra 50 perckor, tehát a rádióutasítás elhangzását követő egy és háromnegyed óra múlva ezt a rádiótáviratot olvashatta Süveges László: „Csatorna lezárása miatt lehetőség szerinti időben induljon Port Sudanba. További intézkedésünkig fejleményeket ott várja be. Szándékáról ügynökséget lehetőségei szerint értesítse". A Székesfehérvár horgonyát megint nem húzhatták fel matrózai, akárcsak az előző este. a slnai-félsziget.i oldalon. Ehhez ugyanis hatósági engedélyre lett volna szükség, annak emberei azonban nem jelentkeztek. A csatorna közepétől északabbra fekvő Ismailia hatóságát is hasztalan hívta rádión nem egyszer a magyar kapitány, választ soha nem kapott. Így hát teljes sötétségben, ugyanolyan körülmények közt kellett éjszakázniok, mint egy nappal előbb, néhány száz méterrel keletebbre. (Folytatjuk.) Madárdalok gyűjteménye Kari Grigulisz, a most 86 esztendős lett ornitológus egyedülálló gyűjteményt állított össze: a madarak hangját lekottázta. Speciális módszere, amely lehetővé tette, hogy az erdő lakóinak legfinomabb hanglejtéseit is rögzítse. Grigulisznak kiváló zenei emlékezete és hallása van, kotta nélkül reprodukálja az erdei hangokat. „Repertoárja" 70 különböző madár énekét foglalja magában, s közülük mindegyik, legyen az fülemüle vagy császármadár, kékcinke vagy pacsirta, sárszalonka vagy vércse, felel is az utánzott hívó hangra. t Tiszteletre méltó kora ellenére Kari Grigulisz frissnek érzi magát. Mind ez ideig folytatja sok évtizeddel ezelőtt megkezdett tudományos kutatásait. Részt vesz tudományos konferenciákon, s fellép olyan népszerű előadásokon is, amelyeket a hallgatóság változatlanul nagy érdeklődéssel kísér. A bőrnyakúak gyilkosiskolája DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK. 1970. JÜLIUS 2. A világ leggátlástalanabb katonái és az Egyesült Államok „elit csapata'': az amerikai tengerész hadtest „bőrnyakújai". Nem születnek harcosoknak — arra idomítják őket. Embertelen fegyelmezés teszi őket tökéletes gyilkosokká. Sokan omlanak össze a kiképzés során. A megmaradtak csak egy célt ismernek: „ölni, ölni. ölni." „A kezeddel fogod összekaparni..." 4 Negyvennyolc órával azután, hogy a 17 éves Ted Bear 2 évre bevonult az amerikai tengerészgyalogság Parris Islandon levő kiképzőtáborába. elhánvja magát Kiképzői, mint éhes patkányok vetik rá magukat. '— Mit képzel ez a disznó? — kiáltja feíiáborodottan az egyik. — Biztosan meleg van, mi? — üvölt a másik. — Kommunista, tie? — dörgi egy harmadik Ted fülébe. aki most lehunyta a szemét és tántorog. — Anyagyalázó — mondja bosszúsan az egyik őrmester, szójából kiveszi a szivart és vállon ragadja a fiút. Hangja fenyegetően lehalkul, s azt mondja — Te disznó, a kezeddel kaparod össze az okádékodat és rakod vödörbe. Megértetted? előtt este, amikor mint fiatal, rosszat nem sejtő ós jóindulatú civilek megérkeztek, a világ legnyersebb és Amerika legvéresebb komiszszervezete fogadta őket üvöltésével. Fejüket kopaszra borotválták, beöltöztették Ted nem felel. .Dülöngél. ^*l:^fgftl6.n?1."fÍ,ték' megT mint a részeg, reszketve ka- ^^ paszkodik ágyába. Okádék csurog végig az állán, lehunyt 6zeme könnyezik és a könnycseppek összevegyülnek az arcáról patakzó verejtékkel. — Megértetted? — üvölti fülébe a dühtől kivörösödött kiképző. — Igen, Sir _ rebegi Ted. — Nem jól hallom — mondja az őrmester gonosz mosollyal és rámered szivarára. — Igen, Sir — mondja Ted. — Hangosabban! — dörgi az őrmester. — Igen. Sir — kiáltja Ted. — Hangosabban 1 — Igen Sir — ordítja kétségbeesetten Ted. Végre otthagyják. Ted tántorog, kerít egy vödröt és kezével lassan felszedi a bűzlő hányadékot. Ted egyike az amerikai haditengerészet I. kiképzőezred, IX. zászlóalj 100. szakaszába tartozó 82 újoncnak. Az ágyúk előtt álló társai sincsenek nálánál sokkal jobb helyzetben. Kikészültek, megdöbbentek, terrorizálták őket. — O. K. hölgyek — kiabál az egyik kiképző —. fogjátok a hátizsákjaitokat és nyújtott karral tartsátok a fejetek fölé. Alig bírják, 48 órája nem aludtak. Tegnap.nélkül, egész éjszaka, sőt még másnap is. Hetven font súlyú hátizsákjaikat futólépésben kellett a fogadóbarakktól ide, a laktanyaépületbe cipelniük. Néhányan útközben összeestek, mozdulatlanul feküdtek a kövezeten. Egyikük tágra nyitott szemmel, szinte halottnak tűnt, de az őrmesterek rávetették magukat, mint keselyük a dögre, ráordítottak, összetaposták, kigúnyolták, undorítónak nevezték, míg üres tekintettel fel nem állt, s a hátizsákját fogva dülöngélve nem követte a többieket. — Gyorsabban — üvöltötték a fülébe —. gyorsabban, te puhány, gyorsabban, te rohadt féreg, gyorsabban, te... — Üjra megtántorodott, a földre zuhant, sírt, ujjaival belekarmolt a földbe. A kiképzők üvöltve álltak fölötte, amíg ismét össze nem szedte magát. A szakasz minden tagja közei állt az összeomláshoz. Meddőn küszködnek hátizsákjuk terhével, meddőn üvöltöznek a kiképzők rekedt torokkal — az újoncokban ninc6 több erő. A tegnapelőtt esti mit sem sejtő, jóIndulutú fiúkból egy batyura való összetört gerinc maradt. — Ilyen pipogyákkal nyerjük meg a háborút Vietnamban — gunyolodik az őrmester. A hátizsákokat lerakatják velük a főidre, s ekkor kezdődik meg igazán a szervezett terror. Nyolc héten át. napi tizenhat és fél órán keresztül, szünet nélkül folyik a katonai 60kk-kezelés, dühöng az államilag szentesített brutalitás, a hazafias szadizmus, a pedagógiai perverzitás. míg minden agyvelő egyforma, minden gerinc szabvány méretre törött nem Az atlanti part előtt fekvő Parris Islandon havonta 4000 fiatalember fogadnak ugyanúgy, mint a 1O0-O6 szakasz tagjait. Havonta 4000et, akiket körmönfont hozzáértéssel aláznak meg és kínoznak, amíg nem marad egyéb vágy a fejükben, mint teltétel nélkül teljesíteni a rekedten üvöltő őrmester akaratát A barakk előtt, ahol a 108. szakasz a második nap megrázkódtatásait éli át, menetelő csoportok, dühtől tajtékzó, kivörösödött üvöltő kiképzők, s újoncok láthatók, akiknek kimerülten fekvőtámaszt kell csinálniuk, percenként huszonnyolcat, amíg össze nem csuklanak. Akkor aztán jönnek az őrmesterek és rájuk ontjáK rekedt trégárságaik Véget nem érő árad .tát. Egy csoport menetelve ütemben üvölti: „Büszkék vagyunk, tengerészgyalogosok vagyunk". Az őr-mesterek egymásra mosolyognak. mielőtt újra rávetik magukat, az egyik újoncra, aki már nehezen botladozik és nem tuci.j.i tartani a lépést és nem büszke, csak egyszerűen tele van fájdalommal. írták: Rolf Winter ea lhouiao Höpkc