Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

Az árvízvédelmi munka tapasztalatai és további feladatai Interjú Török Lászlóval, az árvíz­védelmi területi bizottság elnökével Több mint három hete fo­lyik a megfeszített árvízvé­delmi munka megyénk terü­letén, s a hírlapi közlemé­nyekben gyakran szerepel az Árvízvédelmi Területi Bi­zottság neve, amely irányít­ja ezt a küzdelmet. Való­jában a lakosság keveset tud e bizottságról. Munkatársunk felkereste Török Lászlót, a megyei tanács vb elnökét, az Árvízvédelmi Területi Bi­zottság elnökét, s nyilatko­zatot kért tőle mind a bizott­ság működéséről, mind az eddigi tapasztalatokról és a további feladatokról. Mi a szerepe az Árvíz­védelmi Területi Bizottság­nak. mi a jogállása, mi a hatásköre? — Az Árvíz- és Belvízvé­delmi Területi Bizottság a kormány intézkedésére már régen létrejött, hosszabb ide­je működik, ennek a bizott­ságnak én már nyolc éve el­nöke vagyok. Hatóköre te­rületileg magába foglalja az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság egész működési te­rületét: Csongrád megyét, Szegedet, de Békés, Bács és Szolnok megye vízgyűjtő te­rületét is. A 16 tagú bizott­ságban a párt-, az állami ve­zetés és a szakterület kép­viselőinek jelenléte biztosí­téka a megfelelő koordiná­ciónak és az egységes cse­lekvésnek. A bizottság tevékenysége normális körülmények kö­zött, az évente egyszer-két­szer tartandó tanácskozáson helyzetelemzésből, a véde­lem tennivalóinak megtár­gyalásából áll. Fő és alap­vető tevékenysége a rendkí­vüli ár-, vagy belvízvesze­delem beálltával kezdődik. Akkor, amikor különleges in­tézkedésekre van szükség, a gátak, a lakosság védelme, egyes területek kiürítése, a lakosság mentése vagy befo­gadása. a közerő, az anyag, védelmi eszközök biztosítá­sa, a lakosság egészségügyi és egyéb ellátása tekinteté­ben. Sajnos, ez a rendkívüli helyzet megyénkben bekö­vetkezett. Kérjük, foglalja össze Török elvtárs a hely­zet kialakulását és a bi­zottságnak az elmúlt idő­szakban hozott legfonto­sabb döntéseit. Május 14-én ülésezett az ÁTB. amikor még a Maros — ahogy a nóta mondja — csendes volt. s a Tisza is jámbor. Kaptunk ugyan bi­zonytalan jelzéseket a baj közeledtéről, hiszen tudtuk, hogy a két folyó vízgyűjtő területén jelentős csapadék hullott, de nem gondoltuk, hogy ez a két barátságos fo­lyó rövidesen legfőbb ellen­ségünkké válik. Május 17-én az ÁTB-t ri­asztották, s nem ok nélkül. Mint kiderült, néhány nap múlva, a Maros eddig soha nem tapasztalt vízmagassá­got ért el, 624 centiméterrel tetőzött Makónál. Száz év megelőző tapasztalata sze­rint addig 580 centiméter volt a rekord. A Tisza víz­magassági rekordja Szeged­nél addig 923 centiméter volt, viszont ezen a tavaszon 961 centiméteres újabb re­korddal tetőzött. Most, hogy valamit csök­kent a veszély, meg — hogy úgy mondjuk — egy kicsit a veszélyt ..meg is szoktuk", azt tapasztaljuk, hogy a lakosság tulajdon­képpen nem is érzékeli, milyen hallatlan veszede­lem fenyegette területün­ket. — Ezt magunk is tapasz­taljuk, s ezzel kapcsolatban a következőket akarom el­mondani. Ahhoz, hogy vala­ki a rendkívüli állapotot ér­zékelni tudja, ismernie kell, hogy területünkön a Tisza —Maros völgye a legalacso­nyabb. A gátak ugyan az utóbbi 30—40 évben — a ja­vítgatás következtében — erősödtek, de ilyen hatalmas víztömeg eddig nem tette próbára azokat, egy gátsza­kadás esetén óriást területe­ket öntött valna el a váz. maga előtt söpört volna la­kott területeket, művelés alatt álló gazdag kultúrákat, talán emberáldozatot is kö­vetelve. Megyénk lakosságá­nak egy része előbb a Ma­ros mentén, később máshol is közvetlen életveszélybe került. Közben a felkészü­lésre alig volt idő. Május 20-án és 21-én az ÁTB előtt már az a kérdés szerepelt, hogy ki kell üríte­ni Apátfalvát és Magyarcsa­nádot, és nagyon komolyan felmerült Makó kiürítésének kérdése is. A bizottság úgy döntött, hogy a lakosság egy részét biztonságba helyezi, másrészt elegendő jármüvet — gépkocsikat és vonatokat — állít készenlétbe, hogy ne­héz helyzetben a lakosságot gyorsan el lehessen szállíta­ni. Igen, ezek nagyon tra­gikus napok és órák vol­tak. és gondolom. Török elvtársnak személyesen is nagy dilemmát okozott, hogy mit tegyenek. — Igen, május 21-én az ÁTB-t rendkívül nehéz hely­zet elé állította, hogy Makó alatt egy nagy buzgár kép­ződött, majd egész buzgár­sorozat, a ránk zúduló felhő­szakadás a közlekedést meg­bénította, s a viz a Maros gátjának átszakadásával fe­nyegetett. A bizottság úgy döntött, hogy a 30 ezer la­kosú Makót és néhány kör­nyező községet nem lehet ilyen bizonytalan és veszé­lyes éjszakának kitenni, amikor néhány óra alatt be­következhet egy gátszakadás és ezzel együtt egy tömeg­katasztrófa. A tragédia — ahogy mondani szokták — a levegőben lógott, és ebben a helyzetben más döntés nem születhetett, miután ember­életekről volt szó. Ezt azok­nak az okoskodóknak is fi­gyelmébe merem ajánlani, akik most utólag másként látják a helyzetet. De egy felelős politikai és szakmai vezetés a kritikus helyzet pontos ismeretének birtoká­ban, nem tehetett ki lakott területeket egy tömegkataszt­rófa veszélyének. Itt jegyzem meg. hogy lé­nyegében hasonló helyzet kö­vetkezett be május 23-án, szombaton este, amikor az ÁTB olyan jelzést kapott — és nem alaptalanul —, hogy Ferencszállás térségében mintegy 5—6 órán belül a gát tarthatatlanná válik. Az ÁTB perceken belül határo­zott a térség kiürítéséről. Szerencse, hogy a veszélyt közben nagy erőkkel elhá­rították. így rövid időn be­lül leállítottuk a további ki­telepítéseket. Lapunkban is sokszor le­irtuk, hogy ebben a nehéz helyzetben nagyszerű helyt­állást tanúsítottak az em­berek. Kérjük, foglalja össze ezzel kapcsolatos ta­pasztalatait is. — Valóban, ebben az óriási küzdelemben nagysze­rű embereket ismertünk meg, akik megyénk üzemei­ben, tsz-eiben, vagy hivata­laiban dolgoznak. Nagyszerű embereket, akik távolabb él­nek ugyan, de segítségüket felajánlották. Megismertünk közéleti embereket, akiknek ugyan nem ez volt a köz­vetlen feladatuk, mégis nap, mint nap együtt éltek a vé­delemmel. Aztán megismer­tük, hogy "milyen nagyszerű lehet az együttműködés — a párt irányításával — a kü­lönböző állami, társadalmi, katonai és egyéb szervek beosztottjai, valamint pa­rancsnokai között, akik ed­dig nem tapasztalt összhang­ban oldották meg azokat a feladatokat, amelyeket az adott súlyos helyzet megkö­vetelt. Nagyszerűen hajtották végre az ÁTB döntéseit a tanácsi szervek is, akár a közerő biztosításáról, akár egyes területek kiürítéséről, vagy a lakosság befogadásá­nak megszervezéséről, az élet- és vagyonbiztonságról volt is szó. Vizsgáztak az egyszerű emberek, de vizs­gáztak a vezetők is. A sok­szor hangoztatott káderpoli­tikai elvek — a politikai megbízhatóság, szakszerűség és a vezetési készség — ilyen tömegesen talán sehol nem valósultak meg. Csak gon­doljuk meg: néhány óra alatt 40 ezer embert és ren­geteg gépet kellett mozgás­ba hozni és összehangolt, cél­tudatos tevékenységgé szer­vezni. Tudjuk, hogy megyénk­ben a magyar árvízvéde­lemben eddig példátlan emberi és védelmi anyag koncentrációja valósult meg. Hallhatnánk erről né­hány számadatot? — Tényleg óriási erő vo­nult fel: ember, gép és vé­delmi anyag. A védelemben résztvevők száma — fokoza­tosan — túlhaladta a 20 ezer főt, amelyből több mint 8 ezer 500 a fegyveres testü­letek tagja, s ugyanennyi volt a közerő. Több mint 3 ezer vízügyi dolgozó vett részt a védelemben, amely­nek műszaki irányítását 240 mérnök és 330 technikus vé­gezte. Hatalmas műszaki erő is felvonult: 82 kotrógép, 109 földtoló gép, 33 egyéb földmunkagép, több ezer te­hergépkocsi, amelyek csak a földmunkáknál segédkeztek, 3 és fél millió homokzsákot töltöttek meg, felhasználtak 22 ezer 500 tonna követ, 760 ezer négyzetméter fóliát, és 6 ezer 900 pátrialemezt. S hadd tegyem hozzá: ilyen nagyarányú társadalmi, em­beri, anyagi és eszközössze­fogást a kapitalizmus soha nem valósított meg. Enélkül még 10—15 évvel ezelőtt sem lehetett volna a gátakat megvédeni, s különösen le­hetetlen lett volna ezt a múlt rendszerben megtenni. Most a párt, a kormány, az ország minden ereje itt ta­lálkozott. Csakis ilyen össze­fogással volt és van lehe­tőségünk arra. hogy a mi életünkben jelentkező, szin­te özönvízzei fenyegető ve­szélyt — elhárítottuk. S hogyan lehet megítélni ma a helyzetet? — Most lezárult egy sza­kasz, a veszély azonban ko­rántsem múlt el. A Tisza­Maros vízgyűjtő medencéje sok csapadékot kapott, ez az árhullám a Tiszán és mel­lékfolyóin stagnálni fog, hosz­szadalmas lesz a viz levonu­lása. Ebből következik, hogy a gátak teherbíró képessége, szilárdsága az átázás követ­keztében egyre csökken. Ezért változatlanul szükséges minden dolgozó és vezető figyelmét felhívni arra, hogy az előttünk álló egy-két hét egyáltalán nem lesz köny­nyebb, mint amikor áradtak a folyóink. Minden vezető­nek, de minden dolgozónak megyénk minden lakosának meg kell érteni azt, hogy azok az intézkedések, ame­lyek eddig születtek, pár­tunk és kormányunk politi­kájából logikusan következ­tek. tehát, hogy a lakosság életbiztonsága mindenekelőtt való, s ugyanakkor biztosít­juk a lakosság és a nemzet vagyonbiztonságát is. A jö­vőben is minden intézkedé­sünknek ilyen irányban kell hatnia. Mégegyszer hangsú­lyozom, hogy a veszedelem nagyságrendje sokak előtt — főleg, akik a folyóinktól tá­volabb élnek — kicsinek tű­nik, mert sokan nem tud­ják, hogy egy-egy lakott te­rület fölött 4—5 méteres víz­oszlop magasodik, amely percek alatt képes lenne' el­söpörni egy élet vagy több generáció alkotómunkájának eredményét, szocialista rend­szerünk negyedszázados új alkotásait. Ezért az egyik legfontosabb feladat: éber­ség a gátakon, helyesen gaz­dálkodni a közerővel és gé­pi erővel, ésszerűen gondos­kodni a védelmi eszközök­ről. Emellett azonban sem a vezetők. sem beosztottjaik nem feledkezhetnek meg ar­ról, hogy az árvíz elleni harc a gátaktól az üzemekig. a tsz-ekig, a polgári munkate. tiüetekig terjed. Ezért min­denkinek kötelessége, hogy maximális mértékben eleget tegyen emberi elhivatottsá­gának, hogy a gátakon dol­gozók helyett is tevékeny­kedjen, mert a munkafegye­lem meglazulása és az ebből következő termeléskiesés to­vábbi milliókkal, százmilli­ókkal növelheti az árvízvé­delem okozta kiesést. Ezért szükséges, hogy a hátralevő egy-két hét az eddigi össze­fogás jegyében talán még egy kicsit nagyobb éberség­gel folytatódjon. Az összefogásban nagy­szerűen mutatkozott meg népünk egysége, sőt azt is mondhatjuk, az internacio­nalizmus is. — Ez az összefogás nem most alakult ki, régen ko­vácsolodik. és a párt, a kor­mány politikájának követ­kezménye. Óriási veszedelem volt és van még ma is a me­gye felett, de hogy ezt a ve­szedelmet eddig kivédhettük, azt a párt és kormány se­gítségének, a helyi erőknek, a fegyveres erőknek, s va­lóban is internacionalizmus­nak köszönhetjük. Itt segít­keztek a szovjet katonák is. s ahol ök megjelentek a gá­takon, ott nem kellett sza­vakban hangsúlyozni a ma­gyar—szovjet barátságot, mert ez a tettekben kapcso­lódott össze. A csehek és len­gyelek zsákokat küldtek száz­ezer számra, a jugoszlávok gépkocsikat és egyéb eszkö­zöket. a szovjet emberek ce­mentet, követ, és egyéb vé­delmi anyagot. S mindezeken túl, az egyszerű emberek százával és ezrével álltak helyt, segítséget nyújtottak a szövetkezetek, az üzemek; a magánosok egy-egy árvíz­sújtotta gyermek ellátását ajánlották fel, az üzemek, vállalatok üdülőiket bocsá­tották rendelkezésre. ami mind-mind mutatja a mi társadalmunk hallatlan nagyságát és nagyszerűségét, amikor a társadalmi, a cso­port- és egyéni érdek egy cél érdekében eggyé kovácso­lódott. S ez a nagv viz, ami­kor folyóink az évszázad leg­nagyobb vízmennyiségét szállították, eddig nem tud­ta áttörni a gátakat. S hogy ezt kivédtük, annak az ösz­szekovácsolódott nagy-nagy tábornak az érdeme, amely­ben benne van a magyar ka­tona, aki vízen, s ha kell, háton is szállította a védel­mi anyagot, benne van a szovjet katona, aki őrködött a makói buzgár fölött, ben­ne van a "könnyűbúvár, aki többet merült le a hideg víz­be. mint ami egyáltalán szá­mításba jöhetett, benne van a munkásőr, a karhatalmis­ta. az AKÖV és a MÁV dol­gozója. a vízügyi szakgárda, minden olyan ember, aki a nép sorsát szívügyének tart­ja­Ebben a nagy védelem­ben csak „hősök" voltak, negatív tapasztalata nincs? — Először azt kell elmon­danom, hogy a tanácsok ál­tal kirendelt közerő munka­bér-problémáját — ez akár az üzemen, vagy a tsz-en be­lül jelentkezik — tisztáztuk vagy rövidesen tisztázni fog­juk. Mellesleg megjegyezve: sajnos máris van olyan ta­pasztalat — minden pozitív értékelés ellenére —. hogy ezzel a rendkívüli nehéz helyzettel és a megyére ne­hezedő súlyos árvízhelyzettel együtt, jelentéktelen szám­ban ugyan, de megjelentek azok — hogy úgy mondjam, „az erdők szanitécei, a ró­kák" —, akik hasznot pró­báinak húzni a neszedelem­ből, kezdve a zsáklopással, a hamis teljesítménybejelenté­sig, vagy a jogtalan anya­gi juttatás követeléséig. Ezek azonban nem ho­mályosíthatják el a rendkí­vül pozitív tapasztalatokat. Mekkorák a károk? — Az ÁTB — kormányha­tározat alapján — létrehozta a kárfelmérési, kármegálla­pítási. valamint 'helyreállítá­si albizottságait. A bizottsá­gok munkájukat megkezdték és sajtó útján tájékoztatják majd a lakosságot azokról a lehetőségekről, amelyek a károk helyreállításával kap­csolatosak. Még a nagy víz előtt a belvíz jelentős káro­kat okozott, a magas vízál­lás miatt további károk ke­letkeztek, olyan települése­ken, amelyek a Tisza, illetve a Maros gátjaihoz közel épültek. Igen jelentősek azok a károk is, amelyek mező­gazdasági művelés alatt álló földeken, valamint annak következtében jelentkeztek, hogy bizonyos munkák — például a iakosság kitelepí­tése — miatt a földeken, vagv egyes ipari üzemek ter­melésének elmaradásával ke­letkeztek. Nagyon fontosnak tartom a károk reális, tárgyi­lagos. objektív felmérését és elbírálását. Szerencsére em­beráldozat nincs. Az anyagi károk azonban százmilliósak, de ezek meg sem közelítik azt a rombolást, amit egy esetleges gátszakadás emberi életben és anyagiakban oko­zott volna. A károk helyreállítása to­vábbi társadalmi összefogást, áldozatot és szorgalmas mun­kát követel. Pótolnunk kell a kiesést üzemeinkben, tsz­einkben, városainkban és saját portáinkon. Most pél­dául nem kisebb feladat a védekezési anyagok vissza­mentése, úgy, ahogy a hely­zet megengedi, hiszen három és fél millió homokzsák ki­ürítéséről van szó. Ezért örömmel üdvözöljük azokat a kezdeményezéseket, ame­lyek Szegedről indultak W, s amelyek — például ifjúsági brigádok szervezésével — se­gítik a hátrahagyott védelmi anyagok visszagyűjtését. a védelmi körzetek rendbeho­zását. Reméljük, hogv a sze­gediek példáját máshol is követik. Említette Török elvtárs, hogy legközvetlenebb fel­adat továbbra is gátak kö­zött tartani a vizet, bizto­sítani a veszélyeztetett te­rületek lakosságának éle­tét, a tervszerű, üzemszerű munkát a gátakon. Más­részt a termelőmunka és az elmaradott feladatok meg­oldása is feladat. Bizonyá­ra a több hetes védelem hosszabb időre szóló ta­pasztalatokat is adott. — A kérdés jogos, hiszen ilyen mozgósítás megyénk­ben még soha nem volt. s ennek tanulságait, tapaszta­latait minden időre, s nem­csak árvíz esetére érdemes hasznosítani. Egyik tapasztalat például: ahogyan megvalósult a köz­reműködő szervek — katonai és polgári — együttműködé­se, egységes cselekvő képes­sége, ahogyan az helyileg, minden központi irányítás nélkül létrejött. Tulajdon­képpen a helyzet alakította ki, az élet kényszerítette ránk és követelte meg ezt az együttes cselekvést. Azt. hogv a párt- és állami szervek irányításával a rendőrség, a munkásőrség, az AKÖV, a vasút, a polgári védelem, a kiegészítő parancsnokság ho­gyan kooperáljon. Ennek módszere most ragyogóan kialakult. Talán a legjobban előkészített polgári védelmi gyakorlat sem tette volna lehetővé, ami most megva­lósult, tulajdonképpen hat óra alatt — este 10-től reg­gel 4-ig — kiürítettek egy várost, s a lakosságot gyor­san más városokban be is fogadták — úgy, hogy köz­ben egyetlen sebesülés sem történt; vagy pedig egv kite­lepítési koncepciót, amelyen azelőtt egy hónapig is dol­goztak. f5 perc alatt sikerült átdolgozni, amikor Ferenc­szállásnál gátszakadás fenye­getett — oly módon, hogy azt az élet követelte. Ennek tapasztalatait szintén érde­mes elemezni. Itt kell megjegyezni, hogy ez a kitelepítés — a rendkí­vüli körülmények ellenére — rövid idő alatt is a szerve­zettség magas fokát mutatta, örülünk, hogy ezt a munkát nagyszerűen megoldották. Dicséret a befogadó városok, települések, Vásárhely és Szentes, vezetőinek és lakos­ságának. Egy éjszaka 20 ezer embert vendégül látni, külö­nösen akkor, ha arra — mint hangsúlyoztam — éj­jel került sor. nem könnyű dolog. Mégis nagyszerűen megoldották ezt a feladatot. Köszönet mindkét város ve­zetőinek és lakosságának, akik éjjel — ismerve a sú­lyos helyzetet — százával fogadták be az embereket, nyújtva nékik családi ott­hont. Minden bizonnyal a Makó. Szentes és Vásárhely közetti testvérvárosi kapcsola­tot ez a helyzet örök idők­re megpecsételte. Ez ne-m formális testvérvárosi kap­csolat. Egy másik, hosszabb táv­latra szóló tapasztalatot is elemezni szükséges. Azt mondják a szakemberek, hogy száz év óta nem volt ilyen áradás. De a százéves rekordot folyóink megdön­tötték. s honnan tudhatjuk, hogy hasonló helyzet megint csak száz év múlva alakul ki? Folyóinknak ezt a re­kordját megfelelő koncep­ciókkal — amely gátjaink to­vábbi erősítésére, városaink, településeink védelmére vo­natkozik — tudomásul kell vennünk. Annak idején, a Hanság lecsapolására moz­gósítottuk az ifjúságot. Me­gyénkben hasonló nagy fel­adata lehet városaink meg­bízható körgátakkal való vé­delme. Ifjúságunk, amely az árvízvédelmi munkában el­ismerésre méltóan vett részt, nagyszerű tetteit ebben a munkában folytatni tudná. Végül még egy tapasztalat­ról szólnék. Ebben a mun­kában a központi szervek nagy önállóságot biztosítot­tak a Területi Árvízvédelmi Bizottságnak, ami nagy mér­tékben növelte felelősségün­ket. Hasonlóan, mi is önál­lóságot adtunk az alsóbb szerveknek, amelyek jól és eredményesen éltek ezzel a lehetőséggel. Az árvízvéde­lem összességében nagy is­kola volt, embereket edzett és formált, felelősségből és helytállásból vizsgáztatott. A tapasztalatokat szükség lesz összegyűjteni, elemezni és következtetéseit a jövőben alkotóan hasznosítani. Köszönjük a nyilatkoza­tot és kívánjuk, hogy az a nagyszerű összefogás, amely ezalatt a hetek alatt a gátak megvédésére, az árvízveszély elhárítására kialakult, végleges és tel­jes sikert hozzon. CSÜTÖRTÖK, 1970. JÜNIUS 11. DÉLMAGYARORSZÁG 3 i

Next

/
Thumbnails
Contents