Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

Gazdagh István A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS — FOKMÉRŐ A hpltcHps gazdálkodás a Deiierjcs zöldségtermesztés bizonyos mértékig a mezőgaztíasagi, kultúrának fokmérője. A zöldségek fogyasztása ugyanakkor meghatározza a dolgozók életszínvonalát, de e tekintetben az adott országok földrajzi elhelyezkedése is meghatározó szerepet tölt be. A világ fejlett országaiban gyorsan növekszik a zöldségíogyasztás. Ha csak az európai állapotokat tekintjük, kiderül, hogy a nyugat-európai országokban az egy főre jutó zöldségfogyasztás 60—70 kilogramm évenként, de ez a mennyiség az elmúlt két évtizedben ugrott ilyen magasra. A legnagyobb zöldségfogyasztás, mint ismeretes, a déleurópai országokban van. Ott legmagasabb. ahol a választék teljes, és a fogyasztás egész esztendőben egyenletes. A mi mezőgazdaságunk igen fontos szerepet tölt be, nemcsak a hazai ellátásban, de árufölöslegével a külföldi piacokon is. Zöldségtermelésünknek körülbelül 60 százalékát felvásárolják, amelynek jelentős részét a tartósító ipar feldolgozza, ep" bizonyos mennyisége pedig közvetlenül ikerül a fogyasztókhoz. A fogyasztók diktálnak, egyre jobb ellátást igényelnek. Azt mondjak, a korai időszakban is friss zöldségárut kérnek. Ez az igény arra ösztökéli a termelő gazdaságokat, hogy csökkentsék a fogyasztásra szánt áruk termelésének idényjellegét. s a lehetőségekhez képest „húzzák szét" a szezont. Nincsennek megelégedve azzal a kialakult; helyzettel, hogv a termelési időszakban kell, vagv lehet elfogyasztaniuk fejadaguk 70 százalékát, és az év másik 6 —8 hónapjában pedig egyenlőtlen elosztásban kerül hozzájuk a további 30 százalék. Ebből logikusan következik, hogy az élelmiszergazdaságnak — elsősorban a mezőgazdasági termelőknek —, aira kell törekedniük, hogv az év minden időszakában kitűnő ellátást biztosítsanak. ' Sok szó esik manapság a belterjességről, a zöldségtermesztésről. Nemrégiben Szegeden országos zöldségtermesztési tanácskozást tartottak. A tanácskozáson dr. Gergely István miniszterhelyettes elmondta, hogy a hazai zöldségtermelésre gyakran sorvasztólag hatott a kialakult árpolitika, arr.elv nem tudott ösztönző befolyást gyakorolni sem a termelőkre, sem pedig a feldolgozó iparra. A megtermelt áru esetenként bizonytalanul felhalmozódott és vevőt keresett; pedig mindenki tudja, hogv ez az áru többnyire nehezen szállítható, rövid ideig tárolható és gyorsan romlik. Igen helyesen azt az álláspontot képviselték ezen a konferencián a mezőgazdasági termelők és az élelmiszeripar képviselői, hogy elkerülhetetlenül szorosabbra kell fogni a mezőgazdasági birtokok és az élelmiszeripar kapcsolatát. Természetszerű, hogy az egész termelési eljáráson belül mindkét elemnek (termesztés és feldolgozás) megvan az elkülönült érdeke, de ezeket az érdekeket közelíteni kell egymáshoz. Ebben a vertikális kapcsolatban a kereskedelmi vagy az ipari szerv a vele szerződő termelőgazdaságokkal együtt olyan társulást kell, hogy képezzen, amely az áruk egész folyamatában szoros kooperációt hoz látre. és a termelő, valamint a továbbfeldolgozó érdekeit egyezteti és saját körében megoldja, hogy a végtermékhez közös érdek fűződjék. Ügy is mondhatnánk, hogy a termelő és a feldolgozó terület „sír, nevet" alapon kötődik egymáshoz. Az üj termelési eljárásokra épülő és szakosodó zöldségtermelés ma már elkerülhetetlenül és igen szorosan kapcsolódik a feldolgozó iparhoz valamint az értékesítő szervekhez. Ebből következik, hogy a feldolgozási érdekeket szolgáló szakosodó zöldségtermesztés az élelmiszergazdálkodásnak csak egy részeleme, tehát a termelésben megjelenő kockázatot viselni csak kö-' zösen lehet, előnyös vagy hátrányos következményeiben osztozni is csak együttesen igazságos. A szegedi táj közismerten jelentős helyet foglal el a hazai zöldségtermesztésben, a feldolgozást pedig hírneves konzervgyárunk végzi. A Szegedi Konzervgyárat első között láttuk a termelők és a feldolgozóipar közvetlen kapcsolatának megteremtésében. Egy pillanatig sem vitatható, hogy a feldolgozóipar és a termelőgazdaságok közötti kapcsolat nem szűkíthető le a felvásárlásra, hanem ki kell szélesíteni ezt a kontaktust a termelés egész vertikumára, technológiájára. Ennek első lépéseként a konzervipar új, korszerű gépekkel segíti a mezőgazdaságot, hogy a zöldségtermesztés elmaradt technológiáját egy-egy lépéssel előbbre vigye. Jelentős pénzöszszeget fektetett be a konzervipar többek között a zöldborsó termesztésének technológiai vonalá. ba, s ma már alig-alig kell kézzel dolgozni e közkedvelt és elterjedt zöldségféle termelésében. Érdemes néhány szót szólni a szegedi táj zöldségtermesztési kultúrájának arculatáról, a fűszerpaprikáról, a hagymáról és a paradicsomról. A termelés mindhárom zöldségféle esetében növekvő. A fűszerpaprika és a vöröshagyma holdankénti terméshozama sokat javult az elmúlt évtizedekben: például a fűszerpaprika 25 mázsáról 36—40 mázsára, a vöröshagyma pedig 45— 50 mázsáról 80—90 mázsára növekedett katasztrális holdankint. Ami azt is jelenti, hogy nem a termőterület növelésével, hanem a terméshozamok javításával igyekszünk megoldani az igények kielégítését. Értékben is kl lehet fejezni zöldségtermelésünk fejlődését, hiszem tíz évvel ezelőtt a szántóföldi zöldségek értéke körülbelül másfél milliárd forint volt, manapság éppen a kétszerese. 3 milliárd forint értékű zöldségárut vásárolnak fel á kereskedelmi és a feldolgozó vállalatok. Bizonyos változás történt a vetésszerkezetben is, amely kedvezőnek minősíthető, hiszen az értékesebb zoldségfajták mennyisége növekedett; például a felszabadulás előtti vetésszerkezetbem a zöldborsó 6 százalékkal, manapság 17 és fél százalékkal; a Zöldpaprika 3.3 százalékkal, most 7,1 százalékkal, a paradicsom pedig 8,7 százalékkal, jelenleg pedig 5.4 százalékkal szerepelt, illetve szerepel. Csupán kuriózumként említjük meg, hogy ugyanezen időszakban a fejeskáposzta 10 százalékról 4 százalékra, a görögdinnye pedig 23 százalékról 3 százalékkal csökkent. A zöldségtermelés egy adott terület rpezőgazdasági kultúrájának és az életszínvonalnak, valamint a táplálkozás kulturáltságának is fokmérője lehet. A szegedi táj alkalmas arra, hogy vezetőszerepet játszón a hazai zöldségtermesztésben, mivel erre kitűnő adottságai vannak. Hagyománya, újabban pedig" olyan olcsó energiaforrása is van, amelyet vétek volna nem hasznosítani a korai zöldségtermesztésben, s a palántanevelésben, hajtatásban. Reméljük, hogy az idei tavaszon megtartott országos zöldségtermesztési tanácskozás lendületet ad környezetünk mezőgazdaságának, hogy megtartsa és tovább fokozza az e téren betöltött szerepét. Lezárjon egy olyan korszakot, amely még megengedi azt, hogy a zöldségtermesztés és kertészkedés csak területileg növekedett és elindul azon az úton, amikor nem a termelő terület növelése a feladat, hanem az adott területen a terméshozam, s a zöldségfélék minőségének javítása a cél. Szávay István Sz. Lukács Imre ALLAMI BIRTOKOK EREJE Az elmúlt évi jó gazdálkodási eredmények, a termelés anyagi, műszaki bázisának javulásával következtek be, a Békés—Csongrád megyei állami birtokokon is a törekvés; a termeléstechnikai felszereltség, a műszaki színvonal növelése. Nemcsak a növénytermesztésben, amely jövedelmezőbb, mint az állattenyésztés, hanem az utóbbinál is, bár itt még az útkeresés a meghatározó, a jellemző. Bátortalanabb a kezdeményezés, visszahúzó erő a fokozottabb eszközigényesség és a lassú megtérülési idö. Mégis néhány dologban jelentős előrelépés történt, elsősorban juhtenyésztésben. A szarvasmarha-tenyésztésre, illetve a -marhahizlalás korszerűsítésére is jelentős erőket csoportosítottak. A 19 állami gazdaság eszközállománya az elmúlt esztendőben szépen növekedett, 3,7 százalékkal, ami azonban nem reális kép, hiszen köztudott, hogy a nagyobb beruházásoknál — amelyeknek átadási ideje áthúzódott 1970-re — ez nem mérhető. A forgóeszköz-készletek növekedésének aránya 5,9 százalékos volt Tavaly az állami birtokokon összesen 259 millió forint értékű — vállalati döntésbe tartozó — beruházást valósítottak meg. Ennek a megoszlása a következő: szarvasmarha-tenyésztésre 4 százalék, sertéstenyésztésre 29, mezőgazdasági gépekre 32, egyéb mezőgazdasági beruházásokra 33 és ipari jellegű beruházásokra 2 százalék. Ez az arány is reálisan bizonyítja, hogy a gazdasági vezetők arra törekedtek, hogy az anyagi eszközöket a gyorsan viszszatérülő beruházásokra koncentrálják. Ügy is mondhatnánk ezt, hogy az elmúlt időszakban történt beruházások nagyobb része az elavult termelőépületek és -berendezések pótlását szolgálta. A termelés bővülését célzó beruházások inkább és intenzíven a negyedik ötéves tervben várhatók. Mindezen erőfeszítések ellenére is a Békés—Csongrád megyei állami gazdaságokban a termeléstechnikai színvonal az országos átlag alatt van. A jelenlegi beruházási és alapképzési rendszer — hitelekkel és állami támogatással kiegészítve — nem oldja meg, nem garantálja ezeknek a mammutgazdaságoknak az arányos továbbfejlődéséhez szükséges anyagi alapokat. Manapság egyre világosabb, szükségszerű a mezőgazdaságon belül megteremteni egy egységes alapképzési rendszert, hogy a gazdaságok fejlődését gyorsítsák és a differenciálódást megszüntessék. Napjainkban divatos és szükségszerű a mezőgazdasági nagyüzemek kooperációja, társulása, helyesebben fogalmazva a területi és a tőkekoncentráció. A szakosodás is megkívánja ezt. Így aztán az élelmiszer-gazdaságon belül egyre több vertikális kapcsolat születik. Az állami birtokokon megtörténtek a kezdeti lépések, elsősorban a konzerv- és a tejiparral. Sajnos, a húsiparral ós a cukoriparral korántsem ilyen biztató a helyzet. Ezekben a gazdaságokban nemcsak a termelés, a termelékenység, a műszaki, technikai színvonal, a hatékonyság növekedett az elmúlt esztendőkben, hanem a dolgozók keresete, jövedelme is. Fokozott gondot fordítanak aszoFalu munka termelékenysége is növekedik. Természetesen ez csak úgy valósítható meg, ha a szociális ós kommunális beruházásoktól nem vonják el a forintokat, így szolgálati lakások építése, üzemi üdülők, munkásszállások, üzemi konyhák stb. Nem ritka már, hogy az egyéb kommunális beruházások mellett, szolgálati lakások és készenléti laliások építésére is több millió forintot költenek. Különösen követésre méltó a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság kezdeményezése, ugyanis minden lehetőséggel azt szorgalmazza, hogy a hosszabb ideje ott dolgozók kedvezményes feltételek mellett (hiMegnevezés 1967 1968 1969 Leiszám, V- ,3Ogsv Egy (őre jutó bruttó termelési érték, Ft ' " Egy (őre jutó éves bér, Ft Í VŐ.' Átlagos -évi' jövedelem. Ft 17 595 99 323 21-249 22 738 16 458 108 896 22 902 ?5 305 16 566 122 452 24 073 27 240 ciális, kulturális ellátásra, hiszen az ember a legfőbb érték éis a legfőbb termelőeszköz is. Az egyre korszerűbb, technológiai ' eljárások, a jobb munkaszervezés mellett, ezeken az állami birtokokon tehát egyre helyesebb munkaerő-gazdálkodást valósítanak rtieg. Így az élőtel, kamatvi6szafizetés elengedése stb.) lakáshoz jussanak, lakást építsenek. Ez a legjobb, befektetés, a legjobban megtérülő tőke: a termelő ember, akinek nemcsak munkahelye az állami gazdaság, hanem otthona, támasza, minden reménye. MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVEK Korszerű növénynemesítés Tang Harald könyve a humán orvos és álláttenyésztő, valamint növénynemesítő szemszögéből vizsgálja az összefüggéseket az ember, állat és növény biológiai egysége között. Az olvasó nemcsak az emberi, állati és növényi ivarszervekről és azok működéséről kap világos, áttekinthető magyarázatot: a kitűnő tollú szerző élvezetes stílusban tárja fel az állati és növényi fogamzásszabályoZás „titkait" is. Hiszen a növényi, állati szervezet szempontjából éppen úgy szerepe van a sugárzásoknak, a táplálkozásnak, a különböző hormonhatásoknak, vagy éppen a hagyományos ivartalanítási módszereknek, mint az emberi fögamzásszabálvozás hagyományos és hormonális eljárásainak. De mert a szabályozás nem kizárólag a születések korlátozását jelenti, hanem a növénytermesztő szempontjából a nagyobb termések, illetőleg hozamok elérésének egyik módja, az ivarzasok szinkronizálása. a mesterséges termékenyítés, az ivarmirigvek tevékenységének növelése éppen úgy témája ennek a könyvnek, mint a növények termékenyülésének szabályozása, vagy éppenséggel a terméketlenség mesterséges előidézése: a korszerű növénynemesítés nélkülözhetetlen módszere. Szamócatermő házikert Nincs finomabb gyümölcs az illatos, üde, piros szamócánál. Hát még ha saját termésünk! És ilyenkor nemcsak élvezettel fogyasztjuk, hanem büszkén kínáljuk is vendégeinknek. Ezért az örömért fáradozni kell, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit. Mi kell a jó és bőséges szamócaterméshez? A kérdésre Oswald Macherauch, a neves német szamócanemesítő, a szamócatermesztés elismert szakértője válaszol. Útmutatást ad ahhoz, hogy a kertészkedő miként szerezhet magának — különösebb gond nélkül — minél több örömöt a szamóca termesztéséből. Sok mindent megtudunk a számtalan .szamócafajtáról, megtanuljuk milyen talaj felel meg legjobban, hogyan kell trágyázni és ápolni a szamócatelepet. Külön fejezetekben foglalkozik a szaporítóanyaggal, a palánta előállításával, a telepítéssel, a fóliatakarásos kultúrával, a szürettel, sőt a fagy védelemmel és a szamóca növényvédelmével is. Megvitatia az eevéves és a többéves kultúra előnyeit és hátrányait, meekönnyíti az erre vonatkozó döntést A nemesítésről is ad rövid fájékoztatást és beavat az úi fajta előállításának rejtelmeibe.