Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-26 / 148. szám

TANACSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) csak kisebb összeget tudtak felhasználni. A lakosságnak a szocialista szektorból származó pénzbevételei 19G9-ben csaknem 10 százalékkal, az előző évinél gyorsabban nőttek. az egy keresőre jutó reálbér — az iparban és az építőiparban bevezetett munkaidőcsökkentés mellett — 5 százalékkal emelkedett: a paraszti népesség egy főre jutó reáljövedelme is ugyanilyen mértékben nőtt. A fogyasztási cikkek iránt a múlt évben erőteljesen növekedett a kereslet. A kiskereskedelmi áruforgalom a lakossági pénzbevételekkel azonos ütemben nőtt. A fogyasztói árakat az elmúlt évben gyakran bírálták. A lakosság fogyasztásának legalább háromnegyedét kitevő alapvető élelmiszerek és legfontosabb iparcikkek ára nem emelkedett, sőt egy részük ára csökkent. Ugyanakkor a fogyasztási cikkek egynegyedének árai valóban jelentősen. 5—6 százalékkal emelkedtek. Egyes ruházati cikkek . és egyes importáruk árai ennél is nagyobb mértékben növekedtek. Az ilyen példák azonban nem általánosíthatók. A lakossági vásárlások árszintje végül is 1,4 százalékkal emelkedett, s ez pedig a tervezett kereteken belüli maradt. A fogyasztási cikkek árának védelmére és a lakosság áruellátásának javítására — a Magvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozatai alapján — a kormány fontos intézkedéseket tett. Az elmúlt évben a lakosság életkörülményeinek rendszeres javítását szolgálták a közös társadalmi szükségletek kielégítésére fordított költségvetési kiadások. Ezek összege 53 milliárd forint. az 1968. évinél 4.3 milliárd forinttal magasabb. A költségvetési juttatások tekintélyes része, csaknem 40 százaléka, közvetlenül pénzben: nyugdíj, családi pótlék. készpénzsegély, ösztöndíj formájában jutott a családokhoz, több mint egyharmada pedig a lakosság egészségügyi ellátását, az ifjúság tanulását és a tudománypolitikai feladatok megvalósítását szolgálta. Egy év alatt több mint 55 ezerrel emlekedett a nyugdíjasok és járadékosok száma, a jogosultak bérszínvonalának emelkedése növelte a nyugdíjak átlagos összegét is. Az előző évinél 52 ezerrel több. összesen 144 ezer anya vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Az állami költségvetés bevételei az előző évhez képest 1969-ben csaknem 12 százalékkal nőttek. Ez nem volt azonban elegendő ahhoz, hogy a még gyorsabban növekvő kiadásokat teljes egészében fedezze. A gazdaság egyes területein az egyensúlyi állapothoz való közeledés nem járt mindig együtt a pénzügyi helyzet javulásával. Az állami költségvetés 1969. évi kiadásait növelte a dinamikusan fejlődő export. Ez az előirányzottnál nagyobb összegű állami visszatérítést tett szükségessé. A vállalatoktól és szövetkezetektől származó befizetések főként az iparban elmaradtak az előirányzattól. A mezőgazdaságban olyan mértékben élénkült meg a beruházási kedv, hogy a beruházási ártámogatás céljait szolgáló költségvetési kiadásokat másfél milliárd forinttal emelni kellett. Mindezeket figyelembe véve az állami költségvetés egyensúlya az előirányzottat megközelítően alakult. Ugvnis az állami költségvetésnek a 155 milliárd forintot meghaladó összes bevétellel szemben mintegy 157 milliárd forint kiadása volt. Az 1969. év gazdálkodása tehát 1,8 milliárd forint hiánnyal zárult, ami a tervezettnél mintegy 100 millió forinttal nagyobb. Akár a termelékenység kérdéseiről, akár az árakról, akár a munkafegyelemről legyen is szó, senkit se tévesszen meg a magyarországi nyílt közéleti légkörben a fogyatékosságok őszinte feltárása. Ez létszükséglet, ebben a demokratizmus szélesedése jut kifejezésre. A kedvező tendenciák folytatódását igazolják 1970 első öt hónapjának eredményei is. Az év első öt hónapjában az ipari termelés 7 százalékkal, a behozatal 32 százalékkal, a kivitel 23 szazalékkai nőtt az 1969. év azonos időszakához képest. Kedvező, hogy a tavalyinál lényegesen nagyobb a szocialista országokból származó import. Az eredményekben a vállalatok javuló munkája tükröződik. Az 1970 első öt hónapjában az állami költségvetés vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevétele mintegy 9 százalékkal növekedett. Megállapítható viszont az is, hogy a költségvetés támogatásai a bevételeket meghaladó ütemben emelkednek. A lakosság pénzbevétele az év első hónapjaiban 8 százalékkal, a munkabérek összege pedig 7 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A lakossági vásárlóerő elköltésére az árualap növekedése és kedvezőbb' összetétele javuló feltételeket biztosított. Sajnos váratlan és kedvezőtlen események a gazdaság ez évi fejlődését némileg zavarják és rendkívüli erőfeszítéseket követelnek az egész országtól. A tavaszi belvizek, de különösen a Tiszán és • mellékfolyóin levonuló nagy árvizek miatt nagv károk keletkeztek. Június közepéig történt felmérések, részben becslések szerint az árvízkárok, a védekezés és a gátak helyreállítási költségeinek összege megközelíti a 3,3 milliárd forintot. Ebből a megsemmisült és megrongálódott létesítmények helyreállítása több mint 2 milliárd forintot igényel. Ezen belül számolni kell 5500 megsemmisült lakóház újjáépítésével, 4 ezer sérült iakóépület helyreállításával, mintegy 29 ezer állatférőhely pótlásával, közlekedési és hírközlési létesítmények rendbehozásával. A védekezés, az át- és visszatelepítések költségei már eddig meghaladják a 400 millió forintot. Az alsó-tiszai és Körös vidéki károk felmérése még folyamatban van. a károk teljes összegének megállapítására azonban csak az árhullám teljes levonulása után kerülhet sor. Az államháztartás kiadásainak csökkentéséért a kormány felkérte a tanácsokat, a vállalatokat, a szövetkezeteket és a költségvetési szerveket, hogy lehetőségeikhez képest ajánljanak fel pénzeszközöket megtakarításaikból, képződő alapjaikból és a terhek vállalásával nyújtsanak segítséget az árvíz következményeinek felszámolásában. Kibontakozott egy olyan mozgalom is. amely az 1970. évi nemzeti jövedelem tervezettnél 1 százalékkal nagyobb növelését tűzte ki célul. Ezt a megközelítően 3 milliárd forint összegű jövedelmet elsősorban a legkorszerűbb termékek termelésének fokozásával, a költségek csökkentésével, a minőség és a termelékenység javításával érhetik el. A kormány felhívására a lakosság befizetéseiből, a vállalatok és szövetkezetek részesedési alapjában eddig 207 millió forint folyt be. ezt és a további adományokat a Vöröskereszt vezetése alatt működő társadalmi bizottságok használják fel a károsult személyek gyors segélyezésére, ingó- és ingatlankárainak enyhítésére. A gazdálkodó szervek fejlesztési jellegű pénzforrásaiból — eddig 172 millió forintot — fizettek be.' Ezt a kormánybizottság határozata alapján az árvízzel összefüggő védekezési és helyreállítási célokra használják fel. Nagyon fontos, hogy az év második felében a vállalatok növeljék gazdálkodásuk hatékonyságát; a IV. ötéves terv beindításához szükséges feltételek így teremthetők meg. A vállalatok és szövetkezetek kiegyensúlyozottabb pénzügyi helyzete alapján ma már célszerű és indokolt, hogy a pénzügyi fegyelmet megsértők, az állami vagyon védelméről megfelelően nem gondoskodók magatartását súlyosabban ítéljük meg és a szabálytalanságokat szigorúbban büntessük. Az elmúlt 20 év alatt hazánkban a beruházási tevékenység dinamikusan fejlődött. A beruházások terjedelme évente átlagosan mintegy 7 százalékkal növekedett. a nemzeti jövedelem pedig 5—5,5 százalékkal. A múlt évi eredményeket vizsgálva megállapítható hogy az 1968. évi mersekelt növekedés után ismét megélénkült a beruházási tevékenység. A szocialista szektor összes beruházása kereken 75 milliárd forint volt, ami 7 százalékos növekedest jelent. A tervezettet meghaladó növekedés jelentős részé a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél következett be A közös gazdaságok ugyanis 1969-ben 8,6 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg, amely az előző évinél mintegy 3,a milliárd forinttal több. Az elmúlt évben a beruházási árszínvonal 3 szazalékkai emelkedett, amit foként az építési és a szerelest munkák árszinvonalanak növekedése okozott. A gépi beruházásoknál az árszínvonal nem változott. Megértek a feltételek ahhoz. hogv a hatékony, gazdaságos beruházások megvalósítását a fejlesztési eszközök átcsoportositasaval elősegítsük. A társulások, valamint a társuláson kívüli átcsoportosítások lehetove teszik a vállalati és szövetkezeti fejlesztési forrásoknak az adott szükségletek kielégítését célzó koncentrálását. a fogyasztói igényekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodást. a verseny kibontakozását, s ezáltal a monopolisztikus helyzetek korlátozását. A készülő szabályozás a társulások különböző formáinak kialakulásával számol, lehetőséget ad lazább és szorosabb közös gazdasági tevékenységre. Ismeretes, hogy a negyedik ötéves terv összeállításának munkálatai befejezéshez közelednek. A terv koncepciója az. hogy gazdaságunk fejlődése, a termelőerők intenzív bővítése a következő öt évben biztosítsa az életszínvonal egyenletes növelését a társadalom minden rétegénél. Az. eddigi tapasztalatok alapján az az álláspont alakult ki, hogy a jelenleg működő rendszer alapvető módosítást nem igényel: hatása a gazdaságra összességében kedvező volt. A szabályozó rendszer alapvető elemeinek változatlanságát indokolja az is. hogy a IV. ötéves terv céljai az eddigi gazdaságpolitika következetes folytatását jelentik. Ez a törekvés lehetőséget nyújt arra. hogy a vállalatok ne csak rövid távú programokat dolgozzanak ki. hanem perspektivikus elképzeléseket alakítsanak ki fejlődésükre. A szabályozó rendszer stabilitása nem mond ellent annak, hogy az ösztönző erőt növeljük. A szabályozók eddig például az élőmunkafelhasználással szemben alacsony követelményeket támasztottak, nem ösztönöztek eléggé a nyereség erőteljes növelésére, a változó piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásra, nem minden esetben ösztönöztek helyesen az érdekeltségi alapok felhasználására. Ezért a következő időszakban olyan jövedelemszabályozási rendszert fogunk működtetni, amely növeli a vállalatok érdekeltségét az élőmunka ésszerű felhasználásában, a bérszínvonal-növelést az eddiginél szorosabban köti össze az élőmunka hatékonyságának növekedésével, a termelékenység emelkedésével. A nyereség kötelező kettéosztásának rendszerét fenntartjuk. A nyereség kettéosztásánál azonban a béreket az eddigieknél nagyobb súllyal vesszük figyelembe. A két nyereségrész ádóterhét közelítjük egymáshoz, ami a nyereseg felhasználásában vonzóbbá teszi a fejlesztést, mint jelenleg. Fokozni kívánjuk az érdekeltséget is a nyereségnövelésben. A vállalati támogatási rendszert egyre szelektívebbé kívánjuk tenni és arra is számítunk, hogy működtetésével a korszerű gazdasági szerkezet kialakulása gyorsul. A támogatási politika különösen jelentős feladatot tölt be a külkereskedelemben. Ahol erre a feltételek adottak, áttérünk a vállalati helyett az iparági állami visszatérítésre, amelyben a megállapított átlagos támogatást kapják az iparág vállalatai. Így a legeredményesebben dolgozók különösen gyors fejlődési lehetőséghez jutnak. Ezt a hatást erősítjük azzal is, hogy a jól gazdálkodó, kedvező devizakitermelésű vállalatok külön pénzjuttatást kaphatnak, amit elsősorban fejlesztési célokra használhatnak fel. A tanácsok gazdálkodási rendszerének fejlesztésénél a gazdasági önállóság további növelését, a bevételi források bővítését, és az átengedett bevételi források állandóságát tűzzük ki célul. Figyelemmel vagyunk arra, hogy a bevételek lehetőleg arányosak legyenek a területen létrehozott jövedelmekkel. Indokoltnak látszott, hogy a tanácsok pénzalapjainak bevételi forrásai a lakossági és mezőgazdasági termelőszövetkezeti adókon, valamint a tanácsi intézmények működési bevételein kívül ne csak a tanácsi felügyelet alá tartozó vállala; tok adóinak, hanem o tanácsok közigazgatási területén működő minisztériumi felügyelet alatt álló vállalatok jövedelmének meghatározott hányadából is származzanak. A tanácsi költségvetés és fejlesztési alap bevételi forrásaként — a kommunális adó helyett — új vállalati hozzájárulási formát vezetünk be. A vállalatok a jövőben nyereségük 6 százalékát a tanácsok részére fizetik be. Ez az adónem közvetlenül kifejezi a tanácsok és a vállalatok érdekkapcsolatát a kommunális beruházások megvalósításában és közüzemek fenntartásában. A közgazdasági-pénzügyi szabályozók továbbfejlesztését előkészítő munkálatokat a kormányszervek nagy körültekintéssel, aktivitással végzik és biztosított, hogy a szabályozók új elemeiről az érdekeltek időben tájékoztatást kapjanak. Dr„ Dahronaki Gyula : Kormány elé kerül az elhúzódó beruházások témája A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke elöljáróban hangsúlyozta: az elmúlt évi gazdálkodást jellemző sok-sok eredmény mellett a népi ellenőrzés a népgazdaság nem egy területén tárt fel olyan hibákat. fogyatékosságokat, amelyeknek költségvetési kihatása is van. A problémák közé tartozik, hogy iónéhány beruházás kivitelezésének ideje elhúzódik. Közölte, hogy az elhúzódó beruházások témája a kormány elé kerül az év második felében, amikorra a népi ellenőrzésnek meg kell vizsgálnia a hosszú lemaradások okait, a tennivalókat. Elmarasztalólag szólt az ügyeskedő vállalatokról, amelyek kihasználva a beruházási piac feszültségét. — különösen az építőiparban — különféle órspekulócióval szereznek többletnyereséget, többlethasznot, fittyet hányva a szocialista etikának. Javaslatot teszünk a Központi Gazdasági Döntő Bizottságnak — mondotta —, hogy a különféle formában ügyeskedő vállalatoktól a jogtalan hasznot, bevételt vonják el; és ne a beruházó részére — aki magatartásával lehetővé tette az illetéktelen jövedelemszerzést —, hanem az állam, a költségvetés részét fizessék viszsza. A lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányhatározat végrehajtása vontatottan halad. A tanácsok költségvetési gazdálkodása, megnövekedett gazdasági önállósága é6 felelőssége kapcsán arról beszélt a felszólaló, hogy növelte a bevételeket a tanácsi érdekeltség biztosítása. Ilyenformán a bevételi többlet csaknem kétmilliárd forint volt, a fejlesztési alapba hárommilliárd forint többletbevétel került. Olyan bevételi lehetőségeket is kiaknáztak. amelyekkel korábban egyáltalán nem vagy alig törődtek. Nem tűnt még el teljesen az úgynevezett megyecentrikus gazdálkodási felfogás. Jobban és bátrabban kell a városoknak, nagyközségeknek, nagyobb költségvetési intézményeknek biztosítani a helyi önálló gazdálkodást. A szociális. kommunális feladatok- iobb elvégzéséhez nyújt majd újabb gazdasági lehetőséget az 1971-től bevezetésre kerülő, úgynevezett kommunális hozzájárulás, amelyet a mezőgazdasági üzemek fizetnek be a tanácsi költségvetésbe. A tanácsok saját pénzforrásából megvalósuló beruházási előirányzataikat országosan alig valamivel 20 százalék felett tudták csak teljesíteni. Mihamarabb szükséges, hogy a tanácsok fejlesszék tovább saját építési. karbantartási kapacitásukat. Dimény Imre: Kenyérellátásunk biztosított Az élelmiszer- és a fagazdaság elmúlt évi eredményeiről szólva kiemelte, hogy néhány élelmicikk kivételével megszűnt a hiánygazdálkodás. s most már a minőség javítása, a választék bővítése kerül előtérbe. A gazdálkodás egészében, vagy egy-egy termelési ágban mind 1 több állami gazdaság éri el a nemzetközi színvonalat. Az állami gazdaságok tavaly kereken kétmilliárd forint nyereséget értek el. A mezőgazdasági téeszekben tovább erősödtek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás elemei, szélesedett a szövetkezeti demokrácia. A téeszek közös vagyona tavaly 15.5 százalékkal, a közös gazdaságból származó személyes jövedelem egy tagra számítva 12 százalékkal nőtt. A tagság szociális és kulturális helyzete tovább javult, nőtt a bizalom a közös gazdaságok iránt. Az élelmiszer- és a fagazdaság összességében eredményes gazdálkodása ellenére megmaradtak, illetve keletkeztek bizonyos feszültségek. Lényeges feladat például a húsellátás, elsősorban a kiegyenlítettebb sertéshús-ellátás megoldása. A gazdasági ösztönzők fogyatékosságai és az 1968. évi állatbetegségek miatt nem nőtt, sőt a háztáji gazdaságokban jelentősen csökkent a sertésállomány. A zöldségellátás folyamatosságának javítására és idényszerűségének mérséklésére szintén további intézkedésekre van szükség. — A sörellátasban— mondotta — alapvető változást nem ígérhetünk, mert ehhez új gyárak telepítése és a meglevők rekonstrukciója szükséges. Fokozatos javulás azonban a következő esztendőkben, de már az idén is lesz. Élelmiszer-gazdaságunk a fogyasztócentrikus törekvések jegyében fejlődik tovább. A feladat: mennyiségben, minőségben és választékban kielégíteni a hazai és a külföldi vásárlók igényeit. Az árvízkórok legnagyobb mértékben a mezőgazdaságot sújtották. E károk miatt az ország mezőgazdasági termőterületeinek mintegy 6 százalékáról egyáltalán nem, vagy csak csökkent értékű termést várhatunk az idén. E veszteséget az ország töbPÉNTEK, 1970. JÜNIUS 36. bi területén az előirányzatok túlteljesítésével kell pótolni, mégpedig oly módon, hogy az élelmiszer-gazdaság is hozzájárulhasson az idei nemzeti jövedelem előirányzatának legalább 1 százalékos túlteljesítéséhez. A miniszter elismeréssel szólt az árvíz sújtotta területeken dolgozók önfeláldozó munkájáról, a vagyonmentésben, a károk helyreállításában elért eredményeikről. Az Idei esztendő a szokás, sósnál nagyobb próbatételt jelent az élelmiszer-gazdaság dolgozói számára. A következő hetek nagy vizsgatétele lesz az ár- és belvíz sújtotta területek újbóli megművelése, bevetése, a nyári mezőgazdasági munkák sikeres elvégzése, a termékek szervezett feldolgozása és felvásárlása. Annak ellenére, hogy a kenyérgabonavetés egy része kipusztult, a terméskilátások jók. Kenyérellátásunk biztos alapokon nyugszik. Hasonlóak a kalászos takarmánygabonák, a szálas takarmányok, a késő tavaszi, nyári zöldség és gyümölcsök terméskilátásai is. összegezésként a miniszter kiemelte, hogy a magyar élelmiszer- és fagazdaság helyzete, eredményei a gondok ellenére összességükben kedvezőek. ROi SÜ