Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

KOZLEMENY a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásáról (Folytatás az 1. oldalról.) gúlták azokat az elgondolásokat, amelyeket e tárgyban a különböző felek kifejtettek, s arra a következtetésre jutottak, hogy jelenleg kedvező feltételek alakulnak ki ahhoz, hogy az európai értekezlet előkészítésének gyakorlati útjára lépjenek. A tanácskozáson hangsúlyozták. kívánatos volna, hogy érdekelt államok közvetlenül vegyenek részt az európai biztonsági értekezlet elókészítesének és megszervezésének valamnnyi szakaszúban. olyan formákban, amelyeket célszerűnek találnak, beleértve ezen államok képviselőinek megfelelő előkészítő találkozóit ls. Mindezek alapján a miniszterek további fontos lépésekben egyeztek meg. amelyek célja az urópai biztonsági értekezlet összehívásának, gyümölcsöző munkájának és sikerének előmozdítása. Ezek a lépések kiváltképpen arra irányulnak, hogy megegyezést lehessen elérni az európai biztonsági értekezlet valamennyi érdekelt állam számára elfogadható napirendjének. valamint előkészítése módszerelnek tekintetében. Mindehhez már a legközelebbi Időszakban hozzá lehet kezdeni. A tanácskozás részvevői azt várják, hogy az értekezlet előkészítése és megszervezése sorén a konstruktív javaslatok megvizsgálásakor valamennyi érdekelt ország uz együttműködés szellemében jár el, avégett, hogv elősegítse az európai biztonsági értekezlet minden részvevője számára elfogadható megoldások kidolgozását. A miniszterek hangsúlyozták kormányaik eltökélt szándékát, hogv a továbbiakban is. mind egyenként, mind más országokkal együttműködve, úgy fognak tevékenykedni, hogy elősegítsék a feszültség enyhülését, a biztonság megszilárdítását és a békés együttműködést az európai földrészen. Közös megegyezéssel okmányt hagytak jóvá, s azt minden érdekelt kormányhoz eljuttatták. Ivan Basev, a Bolgár Népköztársaság, Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Stefan Jedrychowskl, a Lengyel Népköztársaság, Ottó Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság, Corneliu Manescu. a Román Szocialista Köztársaság és Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere — akik június 21—22-én részt vettek a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek budapesti értekezletén — kedden elutaztak a magyar fővárosból. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter. Scheelt újraválasztották • Bonn (DPA, UPI, AP) Az FDP kongresszusa kedden Walter Scheel külügyminisztert megerősítette a Szabaddemokrata Part elnöki tisztségében, további két évre újraválasztották. A nyugatnémet külügyminiszter volt az egyetlen jelölt. A leadott 384 szavazat közül 298 „igen" volt. Hatvannégy küldött Scheel újraválasztása ellen szavazott, nyolc szavazat érvénytelen volt, tizennégy küldött pedig tartózkodott a szavazástól, Koszigin üdvözölte' Az amerikai Edward Heath-t SZeÚtlS döntése • Moszkva (TASZSZ) Alekszej Koszlgln, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte Edward Heath-t, Nagy-Britannia miniszterelnökét kormányfővé történt kinevezése alkalmából. „Megragadom az alkalmat és kifejezem azt a reményemet. hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia közötti kapcsolatok továbbra is fejlődni fognak az angol és a szovjet nép javára, az általános béke és a nemzetközi biztonság megerősítése érdekében" — hangzik a távirat. • • r r • r es légitámadás # Kairó (MENA) Az egyiptomi haderő kedden koncentrált tüzérségi támadást hajtott végre a Szuezi-csatorna övezet déli részében levő izraeli állások ellen. Az egyiptomi lövedékek több helyen lángba borították az izraeli állásokat, s a tűzcsapás után az egész térséget sűrű füst borította. Katonai szóvivő jelentette be, hogy 20 izraeli repülőgép, köztük 16 amerikai gyártmányú Phantom, kedden délelőtt a Kantara és El Balah térségében levő egyiptomi állásokat bombázta. Az EAK légvédelme a támadókat elűzte. Károk nem keletkeztek. RHDIOTELEX Izraeli,,engedmény USA -iközvetítesse/ 44 Heath (előtérben, baloldalt) ú.| brit miniszterelnök vezetésével tegnap ülésezett a tory-kablneL Jelentfis politikai (Hintéseket nem hoztak. Képünkün: a kormányfii Itohert Carr munkaügyi miniszterrel beszélget a Downlng-Street 10. kertjében Lengyel-NSZK gazdasági egyezmény # Varsó (PAP) A lengyel külltereskedelmi minisztériumban tegnap parafálták Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság hosszú lejáratú (1970— 1974) árucsere-forgalmi és gazdasági együttműködési egyezményét. Kari Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter kedden délután megbeszélést tartott Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszterrel a lengyel külügyminisztérium épületében. Bukarest A KGST vaskohászati állandó bizottsága Galacon befejezte 35. ülését, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország. Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. Az ülésen jelen volt Jugoszlávia küldöttsége is, valamint a KGST titkárságának meghívása folytán az ENSZ európai gazdasági bizottsága titkárságának képviselői. Az ülésen megvitatták a KGST-országok 1971— 1975-ig szóló vaskohászatfejlesztési terve összehangolásának eredményeit és javaslatokat fogadtak el a termelés szakosításáról. Bonn Maurer román miniszterelnök kedden sajtóértekezletet tartott Bonnban. Bejelentette, hogy meghívta Romániába Heinemann köztársasági elnököt és Brandt kancellárt. Mindketten elfogadták a meghívást, a látogatás időpontját később határozzák weg Prága Ludvlk Svoboda köztársasági elnök — saját kérésére — felmentette funkciójából Oldrich Cemiket, aki eddig miniszteri rangban a műszaki, fejlesztési és beruházási szövetségi bizottság elnökének tisztét töltötte be. A megüresedett posztra a köztársasági elnök egyidejűleg Ladislav Supkut nevezte ki. (Supka korábban a CSKP KB gazdasági osztályának vezetője volt — a szerk.) Belgrád Tito elnök kedden Brionlszigetén fogadta Mltja Ribicslcs kormányfőt, aki a szovjet kormány meghívására ma hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. Stockholm Gustav Heinemann, az NSZK köztársasági elnöke kedden négynapos hivatalos látogatásra Svédországba érkezett. W

ashingtonból már napoik óta meglehetősen tiktozatos mondatok hangzanak el az Izraelnek szánt repülőgep-szállításokkal kapcsolatban. Minden percben várják Rogers külügyminiszter nyilatkozatát, amely hivatalosan is bejelenti azt, amit világszerte valamennyi megfigyelő már régebben eldöntött ténynek tartott: hogy az amerikai kormány teljesíti Tel Aviv Phantom-, illetve Skyhawkigényének legalábbis jórészét. A State Department a jelek szerint — mint lapunk tegnapi számában közöltük — szeretné összekapcsolni a repülőgép-szállítást valamivel, ami propagandisztikusan kiegyenlíti, vagy enyhíti a küszöbön álló repülőgépszállításokat. Hosszabb ideje tartják magukat azok a hírek, amelyek szerint Washington a gépekért cserébe szeretne engedékenyebb, legalábbis engedékenyebbnek tűnő, magatartást kieszközölni Izraelnél. Most megérkezett ennek a hírnek a megerősítése, méghozzá meglehetősen váratlan helyről, Tripoliból. Mint közöltük, itt került sor az arab kis csúcsra, amely azzal végződött, hogy a megjelent vezetők beszédet mondtak egy harmincezres tömeggyülésen. Nasszer egyiptomi elnök itt hozta a világ tudomására, hogy az Egyesült Államok közölte Egyiptommal: Izrael kész előkészületeket tenni a Sinai-félsziget elhagyására, amennyiben az Egyesült Arab Köztársaság és a többi arab állam „engedékeny magatartást" tanúsít Jeruzsálem és a Golan-fennsík vonatkozásában. A mozaik összeáll. Csaknem bizonyos, hogy ez volt az, amire az amerikai nyilatkozatok utaltak, ez volt az az „engedmény", amit Washington kieszközölt Tel Avivnál. Az egyiptomi elnök beszéde azonban világossá tette, hogy ezért kár volt fáradoznia az amerikai diplomáciának. „A megszállt területek kiürítésének Jeruzsálemmel kell kezdődnie" — hangoztatta Nasszer. Szavaiból kitűnt, hogy a kairói és a washingtoni álláspont közötti szakadék továbbra is szinte áthidalhatatlanul széles. A kairói A1 Ahram keddi jelentése szerint egyébként az arab vezetők Tripoliban koordinációs bizottság létesí- , tését hagyták jóvá. amelynek feladata a palesztinai ellenállók és az arab államok tevékenységének összehangolása. A bizottság rövidesen Ammanba utazik — ahol újból feszültté vált a helyzet —, hogy teljesítse feladatát. A Lengyelországban tartózkodó Jürgen Wischnowskl (balra), a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt főtitkára H. Boex (Jobbra), a varsói NSZK kereskedelmi kirendelság ve/.etfije kíséretében megtekinti a poznani nemzetközi vásárt # Washington (UPI, TASZSZ) Ellentámadást kezdeményeztek Nixon elnök hivei az amerikai szenátus kambodzsai vitájában. A háborút támogató csoport olyan módosítást kényszerített a szenátusra, amely lehetővé teszi, hogy az elnök „rendkívüli esetben" amerikai csapatokat küldhessen Kambodzsába. Az eredeti Cooper— Church-féle törvényjavaslat — miként közöltük is — előirányozta, hogy az Egyesült Államok a kambodzsai hadműveleteitől vonják meg a pénzügyi támogatást. Megfigyelők hangoztatják, hogy a módosítás alaposan felvizezi a Cooper—Churchtörvényjavaslat lényegét, hiszen gyakorlatilag lehetővé teszi az amerikai elnök számára, hogy tovább is amerikai csapatokat tartson Kambodzsában. McGovern szenátor a szenátus lépését felelőtlennek minősítette. Fulbrlght, a szenátus külügyi bizottságának elnöke a módosítás elfogadását a „tonktnl határozat" keresztülhajszoláséhoz hasonló politikai manővernek nevezte. Mint ismeretes, Johnson volt elmök az úgynevezett Tonkin-öböí-hatArozatot használta fel ürügyül az amerikaiak vietnami beavatkozásának indoklására. A thaiföldi légierő, az Egyesült Államok tudomásával, felderítő repüléseket hajt végre Kambodzsa területe felett, a thaiföldi és kambodzsai kormány között létrejött megállapodás alapján. A Phnom Penh-i kormány ugyanakkor belegyezését adta ahhoz is, hogy az 'USA légiereje bombatámadásokat hajtson végre az ország belsejében, jóval túl a kijelölt hadműveleti övezeten. E támadások tényét a Pentagon hivatalosan is elismerte. Az USA és a thaiföldi kormány között Bangkokban folytatódnak a tárgyalások Thaiföld részvételéről Kambodzsa területének megszállásában. DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA. 1970. JÜNIUS 24. Az utóbbi hónapokban szaporodnak a jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a kínai vezetés igyekszik konszolidálni a nemzetközi helyzetét. A nemzetközi kapcsolatok terén a „kulturális forradalom" időszakában tapasztalható szélsőséges álláspont helyébe ismét az államok között szokásos diplomáciai eljárást és magatartást kezdi alkalmazni. A Szovjetunió s a többi szocialista ország elleni támadó hang mellett időnként tapasztalható egy-egy mérsékeltebb gesztus is, mint például Csou En-laj Kosziginhez intézett részvéttávirata a Szovjetuniót ért földrengés okozta karok miatt. Még nagyobb figyelmet keltett az a felhívás, amelyet Mao-Ce-tung az amerikai csapatok kambodzsai agressziója után intézett a világ népeihez, s amelyben harcra hívott fel az amerikai imperializmus ellen, évek óta először nem vonva párhuzamot a „szovjet-revizionisták" és az amerikai imperialisták között, Vajon igazi fordulat kezdetéről, vagy csupán taktikáról, manőverekről van-e szó? Erre a kérdésre csak a jövő adhatja meg a bizonyosságot nyújtó feleletet. Természetesen, a szocialista országok örömmel fogadnak minden lépést, amely legalább az államközi kapcsolatok javítását teszi lehetővé. Ám a kínai vezetők külpolitikájával kapcsolatos tapasztalataink az utóbbi években arra figyelmeztetnek, ha nem akarjuk, hogy csalódások érjenek, nem szabad illúziókat táplálnunk. Ellenkezőleg, messzemenő óvatosságot kell tanúsítanunk. Az elmúlt tíz esztendő során ugyanis a pekingi vezetők fokozatosan revízió alá vették a kommunista mozgalom közös elvi irányvonalát és a világf^jlődés valamennyi kérdésében a maguk külön-vonalát helyezték vele szembe. Kezdetben csupán polémiát folytattak a kommunista pártokkal, a szocialista országokkal, majd áttértek a szakadár tevékenységre, az aknamunkára, hogy szembefordítsák egymással korunk forradalmi erőit. De a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok megrontásával sem elégedtek meg. Tavaly már fegyveres konfliktusokat provokáltak a Szovjetunió határai ellen. A Szovjetuniót és a többi szocialista országot „revizionista, szociál-imperialista országokként" tituálták, és a felszabadító mozgalom ellenségévé kiáltották ki, ezen országok népeit pedig a „revizionista rendszer" megdöntésére szólították fel. Elmosták a határvonalat a szocialista és a tőkés országok közt. Különösen élesen és leplezetlenül jelentkezett ez a politikai a csehszlovák revizionisták szovjetellenes támadásai időszakában, amikor a kínai ultrabalos politika szinte teljesen egybecsendült a jobboldali reyizionista rágalmakkal. Ilymódon a maoista külpolitika gyakorlatilag elvetette a nemzetközi viszonyok osztály jellegű megközelítését. A marxista—leninista osztály-politika helyébe a KKP IX. kongresszusán a szocialista országok elleni harcot jelölték meg alapvető feladatként, s Kína nacionalista, nagyhatalmi célkitűzéseit állították homlokterébe. Ez a vezérelv tükröződik abban a politikában is, amelyet a kínai vezetők az amerikai és más imperialista hatalmakkal szemben folytatnak. Bár határozott harcot hirdetnek az imperialisták ellen, a gyakorlatban csak akkor járnak el ebben a szellemben, amikor a kínai vezetők nacionalista érdekei szempontjából előnyös. Sajnos, az utóbbi években egyetlen eset sem fordult elő, amikor a kínai vezetők hajlandók lettek volna a Szovjetunióval, s a többi szocialista országgal közösen fellépni az amerikai imperialisták ellen, akár a vietnami agresszió visszautasításáról, akár a közel-keleti helyzetről, akár legutóbb a Kambodzsa elleni intervenció együttes visszautasításáról lett volna szó. Vagyis Kína — bár érdekellentétei vannak az imperialista hatalmakkal — nemzetközi magatartása veszít antiimperialista jellegéből. A legnagyobb óvatossággal kell tehát kezelnünk a kínai vezetők eljárását. Miközben készen állunk az államközi kapcsolataink javítására, ébereknek kell maradnunk és várakozó álláspontra kell helyezkednünk politikájuk őszinteségét illetően. A pekingi vezetőknek az utóbbi hónapokban tett lépései ugyanis — kezdve a tavaly szeptemberi szovjet kezdeményezéssel létrejött Koszigin—Csou En-laj találkozótól, folytatva a Pekingben jelenleg is ülésező szovjet—kínai külügyminiszter-helyettesi értekezlet sorozaton — azután került sor, miután a Szovjetunió határozott válaszban részesítette a kínai provokátorokat, és miután megbukott az a számításuk, amelyek a kommunista és munkáspártok értekezletének aláásására, az egység további rombolására irányultak. Vagyis egyelőre nem beszélhetünk arról, hogy Peking stratégiai célkitűzései változtak volna meg, inkább arról. hogy rugalmasabb, hajlékonyabb módszerekkel kívánják elérni korábbi céljaikat. Várnai Ferenc