Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-23 / 145. szám

fl szakszervezetek figyelemmel kísérik az árvízvédelemben résztvevők bérezését Tegnap, hétfőn ütést tar tott a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnöksége. Ezen a tanács­kozáson is a legfőbb téma az árvíz pusztítása, a megáradt folyók elleni védekezés, valamint azoknak a károknak a pótlása szerepelt. A kiáradt folyók nagy károkat okoz­tak, s rengeteg anyagi és emberi erőt követelt a védeke­zés. A gyárakhói ezrek hiányozlak, a szállító jármiivek ugyancsak a védelmi munkákat segítették. A szakszervezetek legfel­sőbb megyei fórumán Hajas László, az SZMT titkára szá­molt be az árvízvédelemmel kapcsolatos intézkedési ter­vük végrehajtásáról, illetve a további tennivalókról. Beszámolójának első részé­ben a bérezési, díjazási kér­désekről beszélt részletesen. Nagyrészt már közismertek azok az elvek, rendelkezé­sek, amelyek pontosan körül­írják, hogy milyen díjazás jár a gyárakból, vállalatok­tól, kisipari termelőszövetke­zetekből és mezőgazdasági termelőszövetkezetekből a gátakra kirendelt és ott munkát végző embereknek. Akad még e területen per­sze vitás kérdés, de remél­hetően megtalálják majd a módját, hogy mindenki hoz­zájusson az őt törvényesen megillető munkabérhez, se­gélyhez. Az SZMT elnöksé­ge felkérte a szakmai ágak megyebizottságait és az alapszervezeteket, hogy kí­sérjék figyelemmel azoknak a dolgozóknak a bérezését, akik közvetlenül, vagy köz­vetve munkát végeztek az árvíz elleni küzdelemben. Szorgalmazzák a szakszerve­zeti szervek, hogy mindenki rendben és gyorsan megkap­ja munkabérét. Ha vita ke­rekedne ebben a dologban, leghelyesebb az SZMT tit­kárságán belelapozni a ren­delkezésekbe. a felsőbb szer­vek állásfoglalásaiba. A szakszervezetek arra kérik tagjaikat, hogy minden erejükkel segítsenek a rom­badőlt. a megrokkant házak újjáépítésében, s a kongresz­szusi munkaversenyben te­gyen olyan vállalásokat, fel­ajánlásokat, hogy az eszten­dő végéig pótolni lehessen a termelésben történt jelentős elmaradást. Arra hívják fel a szakszervezeti tisztségvise­lők a vállalati vezetők fi­gyelmét. hogy körültekintően és pontosan határozzák meg tennivalóikat, hogy valóban növekedjék az idei eszten­dőkre tervezett nemzeti jö­vedelem. Az elveszett munkaórákat, a termelés elmaradását csak jelentős mennyiségi túlóra igénybevételével lehet behoz­ni, de a szervezett munkások fóruma nem csupán ezt az utat tartja járhatónak. Arra kéri a gazdasági vezetőket, hogy a termelési fplyamat jobb szervezésével, a terme­lékenység javításával pró­bálkozzanak, hiszen a tiszta jövedelmet elsősorban így lehet gyarapítani. Ne a könnyebb megoldást válasz­szák csupán. — túlórák, sza­bad szombatokon és vasár­napokon végzett munka —, hanem tegyenek meg min­dent a nehezebb, de a bizto­san célravezető oldalon is. A szakszervezetek nem­csak támogatják azt az elha­tározást, hogv az ipari vál­lalatok, üzemek adjanak erejükhöz képest építőipari szakmunkásokat az újjáépí­téshez. hanem erre kúlön is kérik a gazdálkodó szerve­ket. Sok vállalatnál vannak kőművesek, és olyan szak­emberek. akiknek a munká­ja nélkülözhetetlen a romba­dőlt é£ megrokkant házak újjáépítésében. A tanácskozáson szóba ke­rült, hogy a szakszervezetek ingyenesen, hosszabb időre is szívesen elviszik üdülni azoknak a családoknak a gyermekeit, akiknek a háza összedőlt, vagy megrongáló­dott az árvíz idején. Szíve­sen fogadhatják a szülők ezt a nemes gesztust, hiszen gyermekeik jó helyen, szép környezetben pihenhetnek addig, amíg az otthonukat rendbehozzák. A rászoruló családok és gyermekek ösz­szeírása már megkezdődött. t » A NYÁR ELSŐ NAP] A N Telt ház az uszodában — Volt már melegebb is Június végére az időjósok szép, meleg napokat szok­tak jelezni. Tudományos alapja is van ennek: ebben a hónapban átlagosan 22 fok körül van a hőmérsék­let. A nyár első napján, 21-én. amely ily módon egy­ben a nyár első vasárnapja is volt, 28,2 fokot mértek árnyékban a szegedi meteo­rológiai intézet időjelző ál­lomásán. Ennél volt már ezen a napon nagyobb me­leg is: 1961-ben 32,7 fok, 62-ben 33,9 — sőt 34,4 is. Akik az újszegedi uszodá­ban heringet játszottak, így is alaposan lesülhettek, hi­szen napon akár negyven fok is lehet ilyenkor a me­leg. Emberemlékezet óta nem voltak ennyien: csak a bevétel kilencezer forint volt, s tudnivaló, hogy az uszodának ötezer bérletese is van. A több mint hatezer fürdőző minden helyet el­foglalt. szinte mozdulni sem lehetett. Tele volt a kert­fürdő is, amelyet a vállalat a közönség kérésére vasár­naponként reggel héttől este hétig nyitva tart. Az uszodát nyilván azért özönlötték el a vendégek, mert a partfürdő víz alatt van. Ugyanígy persze a kem­ping is, ami ezen a hét vé­gén is érzékenyen érintette az idegenforgalmi hivatalt. A rendkívüli helyzetre való tekintettel mintegy kétszázan mondták le szállásukat. A vendéglátóipartól pedig a labdarúgó-világbajnokság döntője csalta el két órára a vendégsereget. A mérkőzés idejét kivéve így is jó napja volt né­hány vendéglőnek. A Hági­ban a nyár első vasárnap­ján 18 960 forint értékű italt ittak, 16 680 forint értékű ételt ettek meg. Bár a sör­ipari vállalat szegedi ki­rendeltsége szerint rossz volt az elmúlt héten az el­látás — nem futott be a külföldi sör — különösebb panasz ezúttal nem volt A Hungária-étteremben es­te tizenhétféle bort ittak a vendégek 184 üveggel, sör­ből összesen 1134 üveg fo­gyott el — mintegy négy­ezer liter tehát —, de it­tak ezenkívül 306 üveg Sztár kólát, 343 pohár narancslét és limonádét is. A nagy melegben sokan igyekeztek Újszegedre isme­rőseikhez, rokonaikhoz, vagy éppen a ligetbe. A Vidám Parkban ezen a vasárna­pon mintegy háromezer lá­togató fordult meg. Aki pe­dig tehette, autóra ült, és ki­futott a városi kánikulából a zöldbe: Gyopárosra pél­dául, ahol sok szegedi kö­szönt egymásnak a nyár el­ső vasárnapján. Középiskolások az árvízi munkában A KISZ Szeged városi bi­zottsága a tanév utolsó nap­jaiban felhívással fordult a város középiskolásaihoz, hogy vegyenek részt az ár­vízvédelmi munkák során felhasznált anyagok menté­sében, a rendteremtésben. Az eredeti terv az volt, hogy háromnapos turnusokba osztják be a jelentkezőket, ám a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium fel­hívására némiképp módosí­totta az eredeti elképzelést. A felhívás ugyanis kimond­ja: az élelmiszeripari isko­lák diákjai szakmai gyakor­latuk ideje alatt hosszabb időt is tölthetnek közvet­len vagy közvetett árvízvé­delmi munkában. Ezért a szegedi élelmiszeripari szak­középiskola 140 diákja egy­hetes, a felsőfokú élelmi­szeripari technikum 120 hallgatója kéthetes társadal­mi munkára jelentkezett. Hasonlóképp módosult a munka jellege is. Mivel a folyó apadása igen lassú, a Stefánia, a Móra park és a klinikák előtti sétány ho­mokzsákjainak elhordása, a partszakasz rendbe tétele még várat magára, így az említett diákcsoportokat, va­lamint más szegedi közép­iskolák diákjait úgynevezett közvetett árvízvédelmi mun­kára irányítják. Ennek megfelelően teg­nap, hétfőn reggel a kon­zervgyárban, illetve a Hu­nyadi János sugárúti KISZ­lakásépítkezésen álltak mun­kába a fiatalok, akik mind­két munkahelyen az árvíz­védelemben közvetlenül részt vevő munkásokat helyettesí­tik. Ugyancsak érkeztek di­ákcsoportok a kommunális I vállalathoz, valamint a Ro­i yal-szálló építkezéséhez. Holnap, szerdán és csü­í törtökön a Körössy József j Közgazdasági Technikumban más jellegű munkát is vé­gez 70 diák: a levéltár ké­I résére az iskola irattárát szállítják el. A július 8-án záruló nagy­szabású akció utolsó nap­jaiban — remélhetőleg — már az eredetileg tervezett városszépítésre, parkrende­zésre is sor kerül. Az építőtábor jellegű tár­sadalmi munkában egyéb­ként közel 700 szegedi kö­zépiskolás vesz részt. A munka általában reggel 7 órakor kezdődik számukra és déli 1 óráig tart. Ebédet minden társadalmi munkás ingyen kap, s munkájukat szakképzett munkavezetők irányítják. Kötelesség és városszeretet E geket ostromló eredményeket várhatunk jövőre a kerületek közötti társadalmi munka versenytől. Nemcsak azért, mert szép kis summáért, a városi tanács által fölajánlott díjért folyik a verseny, nemcsak azért, mert hiszen úgy lenne szép, ha minden évben töb­bet vállalnának városukért lakói, azért is, mert most már azokat az apró munkákat is beleszámítják, amelyek­re eddig ügyet sem vetettünk. Tanácsülésen hallottam, hogy a tanácstagok — jóvá téve tavalyi restségüket — sorbajárják a házakat, portá­kat, úgy mérik fel iszonyatos papírmunkával majd, hogy ki mit is tett már ebben az évben. Egy röstellkedő bácsi­ka fel is szólalt, bejelentette, hogy bizony szinte már el is feledkezett arról a lapátmunkáról, amellyel külterüle­ten egyengették el házuk előtt az utat választói. örülnie kell az embernek, ha látja: milyen nagy do­log is ez a város érdekében folytatott verseny, az elsőség, amit a III. szeretne visszahódítani az I. kerülettol. S ép­pen, mert örömmel tölti el ez, joggal félti attól a mozgal­mat, hogy elbagatellizálódik, hogy olyan ellenőrizhetetlen kimutatásokba fullad, amelyeket már nem a város szere­tete, hanem önös érdek diktál. Egyébként is: ebben az évben eleve döntetlenre áll majd ez a verseny, hiszen a legfontosabból, az árvízveszély idején végzett munkából egyformán kivette a részét mindenki. Ennek a munkának az értékét csak szívmértékkel lehet mérni, s ahhoz nem lehet hasonlítani sem súlyt, sem pénzt, ahhoz képest minden bagatell, említésre is alig érdemes, ásór^yomnyi munka. A második kerületből például 250 embert kértek a gátra éjszakai munkára, és másfélezren jelentek meg. Ki lenne képes fölmérni ennek az egy esetnek is a tár­sadalmi hasznosságát! Hát nem furcsa ezek után megkér­dezni ugyanezektől az emberektől, hogy végeztek-e még valami társadalmi munkát? Több időbe kerül összeszá­molgatni, hogy a sok kicsi mennyire megy, mint ameny­nyit megér. El kellene választani tehát — hogy valamennyire reá­lis legyen a számítás — azt a munkát, amit mindenki­nek meg kell csinálnia, ha szereti házát, utcáját, városát, attól, amit akkor végez, ha csökkenteni akarja a társada­lom közös terheit. Ha valaki rendben tartja a háza előtti zöldet — akár kötelessége, akár nem — azt nem kell ok­vetlenül kinevezni társadalmi munkának. Hiszen annyit el kellene várni az emberektől, hogy maga maguknak megteremtsék az emberi körülményeket. Az a társadalmi munka, ha ugyanez a városlakó azáltal csökkenti a társa­dalmi terheket, hogy részt vállal egy játszótér, egy óvoda­kert parkosításából. Szóval: ne mondjuk rá mindenre, hogy társadalmi munkában csináltuk, mert ha nem akarjuk elcsépelni ezt a fogalmat, akkor meg kell válogatni, mikor használ­hatjuk. Az a haszon, amelyet az hoz, ha mindent társa­dalmi munkává kiáltunk ki, elvész a kár mellett, amit a fogalom tartalmi üresedésében ha nem is ma, de hama­rosan lemérhetünk. Ha a fiatalok segítenek egy öreg, el­esett embernek, ne nevezzük azt semmiféle munkának, egyszerűen emberségnek. E gy régi anekdota a népek tulajdonságairól példálóz­va említi, hogy egy hajón a német utas beleül egy szögbe, és elszakítja a nadrágját, hát elkezd pat­togni, káromkodni, ugyanez történik egy franciával, az kéri a panaszkönyvet. A hidegvérű angol nem szól egy szót sem, kalapácsot kér, és beveri a szöget. S ha van egy régi anekdotának úgynevezett eszmei mondanivalója, akkor az: így lenne a természetes. VERESS MIKLÓS A Korányi Sándor Társaság nagygyűlése Somogyi Károlyné felvétele Sosem látott tömeg az újszegedi uszodában. A medence víztükre szinte elveszett az emberek tengerében. Visszavonhatatlannl megérkezett a nyár Hétfőn az Akadémián megkezdődött a Korányi Sándor Társaság kétnapos idei nagygyűlése. Radnót Magda akadémikus elnöki megnyitója utón a Szegedi I. számú Sebészeti Klinika munkatársai a krónikus ve­sebetegek kezeléséről, a mű­vese kezelésben szerzett ta­pasztalataikról adtak szá­mot, s ismertették a bélbé­nulás új kezelési módját. A Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem gerontaológiai kutató csoportja a szervezet mész-anyagcseréjét szabá­lyozó új hormonnal szerzett klinikai tapasztalatokat is­mertette. Délután a szívbetegek re­habilitációja, a szív ritmusát szabályozó műszernek, az úgynevezett pacemakernek a mellkasba helyezése és a vele kapcsolatos tapaszta­latok, a shock kezelésének új módszere, a magas vér­nyomás keletkezésének ko­rábban fel nem ismert lehe­tősége és több más kutatási eredmény szerepelt a napi­renden. Marketing'70 Finn gazdasági Csaknem száz külföldi, va­lamint több mint 300 hazai szakember jelenlétében hét­főn délután a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetségének szék- ' házában megkezdődött a i Gépipari Tudományos Egye­sület „Marketing, 70" kon­ferenciája, háromnapos elő­adássorozat, amit a hét vé­gén kétnapos kerekasztal­megbeszélés követ. A tanácskozás témája a termelőeszközökkel kapcso­latos — tehát gépipari — marketing-tevékenység leg­jobb módszereinek keresése. küldöttség Bror Wahlroos finn ke­reskedelem- és iparügyi ál­lamtitkár vezetésével gazda­sági vegyesbizottsági tárgya­lásokra küldöttség érkezett hétfőn Budapestre. A dele­gációt a Ferihegyi repülőté­ren Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettes fogadta, ott volt Marffi Ing­man, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Műszaki és tudományos együttműködés Dr. Jávor Ervinnek. az Országos Tervhivatal elnök­helyettesének vezetésével hétfőn magyar delegáció utazott Moszkvába, a ma­gyar—szovjet műszaki tudo­mányos együttműködési bi­zottság kedden kezdődő 13. ülésszakára. A jelenlegi árvízhelyzet tapasztalatait felhasználva tárgyalnak a két ország víz­ügyi együttműködésének to­vábbfeljesztéséről. Napi­rendre tűzik a vegyipari együttműködés több idősze­rű kérdését, s megvitatják, hogy milyen módon segíthe­tik a két ország vállalatai, intézményei közötti szerző­déses kapcsolatok erősíté­sét. Hétfőn a Magyar Tudo­mányos Akadémián Len­gyel Béla akadémikus és Giuseppe Schiavinato, az Olasz Nemzeti Kutatási Ta­nács elnökségének tagja alá­írta a két intézmény két év­re szóló tudományos együtt­működési egyezményét. KEDD. 1970. JÜNIUS 33. DELMAGYARQRSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents