Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Építkezések Szófiában A bolgár főváros fejleszté­sei szolgáló építkezésekre idén 79 millió levat fordíta­nak. Ez az összeg a magas­epítkezések és az egyéb épít­kezések között 48 millió, il­letve 31 millió leva arány­ban oszlik meg. Szófiában idén 631)0 lakas építését ter­vezik. Az újonnan épülő la­kásoknak mintegy 30 százalé­ka kétszobás, 60 százaléka háromszobás, 10 százaléka egy- és négyszobás lesz. Pil­lanatnyilag ez a megoszlás járul hozzá leginkább a la­kásprobléma megoldásához. Ezenkívül 16 iskola. 11 böl­csőde és óvodg, több köz­épület. kulturális, szociális, egészségügyi és kereskedel­mi objektum építkezését kezdik meg 1970-ben. Jelentős a bolgár főváros idei mélyépítési programja is. Többi között széles körű közmüvesitési tervet valósi­1anak meg azokon a terü­leteken. ahol u közeljövőben új lakótelepek épülnek. A tervezett uj lakótelepek kö­zött a későbbi zöldövezetek előkészítő munkálatait is megkezdik. Szófiaban idén több gyalo­gos aluljáró építése fejeződik be, s megkezdődik a főváros nagy rendzó-pályaudvarának építése. Folytatják a városi vízvezeték-, csatorna- és vil­lamoshalozat bővítését is. Szófiában új városrész épül, 5, 8, 16 és 25 emeletes hazakkal. Ez lesz a bolgár főváros legegészségesebb, ' "Rkorszerűbb lakónegyede. \z „Ifjúsag"-ról elnevezett • arosreszt széles zöldövezet választja el az ipari köz­ponttól. Parcelláit ugyancsak sűrűn tagolják parkok, lige­tek. A városrész — ahogy a bolgár lapok írják — lé­nyegében Szófia „összkom­fortos mellékbolygója" lesz, közigazgatasi, kereskedelmi, egeszsegügyi. szociális, okta­tasi. kulturális es sportléte­sítményekkel. Vendéglátás Szomjoltás a vendéglőben Az illemtan pontosan tud- kodva hozzák asztalára a ja, hogy milyen ételhez mi- pincérek, lyen ital illik, s kellene. Va- Kivétel. persze, mindig lószínű például, hogy a tűz- akad. Például a Hungária, delt vaddisznórostélyosra az amelynek éttermében ott áll­emberek többsége nem Jaf- nak a kecses kis kancsók az fát iszik, hanem valamiféle asztalon, s ahol nem jelzi tüzes bort. Egy zona kelká- gúnyos szójrándulas, hogy posztára azonban általában vizet inni vendéglőben nem vizet szeretnek inni a ven- illik. A kisvendéglőkre kis degek, hogy csak egy oéldá- nyugdíjú, idős emberek szok­val éljünk. S akár hiszik, tak panaszkodni, olyanok, kérem, akár nem, legtöbb- akiknek az orvos is tiltja az .. . . , ..„., _••, ivást, nemcsak a pénztárca. UgV tunik a szomjuh°- Megérdemlik, hogv az az zonak, hogy ez a legdrágább egy pohár víz odakerüljön az ital. lévén, hogy olyan von-a- asztalukra. Hazudós étlapok A „veterán" KISZ-titkár — Mit gondol, miért vá­lasztották meg titkárnak ? Mennyiféle feleletet lehet­ne erre adni! Szerénytele­nül: „Mert a legjobb jelölt voltam." Álszerénységgel: „Bizonyára tudták. ké­rem ..." Magabiztosan: „Mert ismerték a képessé­geim". És így tovább.. Lajkó Ferenc, a szegedi textilmüvek KISZ-titkára szemembe néz, egyenesen, egyszerűen mondja: „Ta­lán, mert egy gyűlésen na­gyon hevesen szólaltam fel a fiatalok érdekében, a ma­gunk ügyében." Taláí. Hiszen lehet, ezért, hoz kanyarodunk, rá kell kérdeznem: szerinte melyik titkár dolgozik jól? — Aki irányítani tud, kiépítését is fiatalkorban ta­nulnák meg ezek a gyere­kek. Ilyenkor még minden nevelőhatas egy életre szól. megosztani a munikát. nem itt voltak például a múltkor pedig mindent maga akar végezni. Eleinte magam is egyedül kapkodtam, aztán sikerült megszervezni az ak­tivistákat. Az lenne az iga­zi, hogy sokan dolgozzanak és kevesen nézzék. Még nem jutottunk el eddig az ideá­lis állapotig. az Omegáék, csak néztem, hogy majd megvesztek ér­tük a gyerekek. Ezek a hosz­szú hajú fiúk meg? Tűr­ték a nagy lelkesedéet, egy korty italt el nem fogadtak, komolyak és igen rokonszen­vesek voltak. Nem bálvá­nyok — de művészek, akik — Mi a legfontosabb egy megdolgoztak alapos zenei KISZ-vezető munkájában? tudásukért, hírükért. És ezi — Ki tudna rangsorolni? látni> tapasztalni jó, hogy Az lényeges, hogy a fiata­így értékelték őket a beat­! lehet, hogy másért. Senkinek lok nyelvén tudjon beszél- rajongó fiatalok. Ha így nő­i sincs az arcára írva, jó ve- ni Sokszor a brosúrákat le nek előttük példaképpé, nem Hol volt, hol nem volt, hol osztályú éttermekben fordul zetd iesz-e? Meg a megcsil- fordítani. Kritikusak, vagyok nyugtalan. Ez csak lantott képességek se min­van, hol nincs: furcsa állat elő sokszor az Egyetemitől az étlap, akár díszes borító- a Kishungáriáig — vagy — ban, akár müanyagdosszié- a Boszorkánytól a Békéig — teljesednek ki. De hat­ban hitalkodik. vagy éppen a bisztrókban szedik le ké- pévi munka után már lehet a bisztró táblájáról olvashat- sőn a tábláról az elfogyott ja le az ember. Végigbön- étel nevét, gészed gyanútlanul, míg rá Réges-régi ügy ez, hogy nem akadsz a megfelelő etel- néha hazudósnak bizonyul­re, amiről néhány perc múl- nak az étlapjaink, amelyek va kiderül, hogy csak írás- külsőre dicséretre méltóan ban létezik, mert egy hétre fejlődtek. De tartalmukra en­előre terveznek, s bizony az gedlessék meg még egy bí­ellátás nem alkalmazkodik ráló megjegyzés: hiányzik mindig a tervekhez. belőlük — egy-kettőtől elte­A második variáció: volt, , . . . . . . . ,. csak elfogyott, és elfeledték kintve ~ igenek .rantt megjelölni a szokás ^erint udvariassag, a többnyelvű­— ez különösen a harmad- ség is. nem elnézők a tizen- és hu­apró momentum. De, hogy szonévesek, nem szeretik a megszervezzük, hogy a fia­nagy szavakat. Becsülni is tal, amikor bekerül a mű­kell ezt bennünk, akarja- helybe, elsősorban a KISZ­nak változtatni azon, amit esektől kaphat segítséget, fel­rossznak tartanak. Dolgozni, keressük és elbeszélgetünk tenni akarjanak. körülményeiről, munkájáról, — Mi az a mozgalomban, én tudom, ez azt eredménye­nem szerénytelen — még so- amtn ja ottani szeretne? zj( hogy hamarosan hozzánk ha nem volt elégedett: még nem mindent csinált meg, mérlegelni — összehasonlíta­ni azt a hajdani „tanuló­titkárt", meg ezt a mai, ki­forrott ifjúsági vezetőt. Aki nyílt beszédű, határozott, de Letapogatott képek Záróra zárórakor A vendég jobb helyeken ismerőseitől, hogv nálunk addig vendeg, amíg el nem milyen kevéssé üzletemberek megy. Addig nem illik le- azok, akik a vendeglatóipar­rámolni asztalát, körüliseper- ban keresik meg a pénzt, ni: egyszóval vendéglőkben Az egyik azt meséli, hogy és szórakozóhelyeken nem fél tíz után öt perccel tévedt illik csendesen kiutálni a be a Széchenyi téri kisven­vendéget a zaróra percére, déglőbe, ahol kiderült, hogy tgy is elég sok szemrehá- már semmiféle étellel nem nyás éri az embert külföldi szolgálhatnak, a másik azt panaszolta, hogy miként se­Tíz-tizenöt millió vak ta­pogatózik a világban, s kö­zülük csaknem 700 000 gyer­mek. A legtöbb vak a fejlő­dő országokban él. a magas­íokú ipari társadalmakban pedig ezer ember közül ket­lö nem lát. Már hosszú ide­je folynak a kísérletek, hogy megtalálják azokat a techni­kai „mankókat", melyek megkönnyitenék a vakok életét. Lengyelországban, a szczecini Orvostudományi Egyetem szemészeti intézeté­ben nyolc éve folyik annak a készüléknek az összeállítá­sa, mely az olvasást és a térben való tájékozódást se­gíti elő. A gép konstrukciója a következő: a kamerát, mely­nek talapzatát fémkorong helyett egy 120 fotórészecs­kéből álló mozaik alkotja, a vak ember fejére szerelik. Homlokára egy elektromos letapogató készülék, karjára pedig egy kis doboz kerül, melyben tranzisztoros erősí­tők és telepek vannak. így minden tárgy képe a fotó­cella-mozaikra esik, melyet aztán a homlokon levő le­tapogató készülék felfog. Az. új készülékkel folyta­tott első kísérletek igen si­keresek. A vakokat egy spe­ciális terembe vezették be, melynek falai és padlózata is fekete volt. Fehérre festett bútorok, különböző szélessé­gű fehér oszlopok sablonjai, valamint egy férfi és egy női modell állott a teremben. Mindezeket a targyaltat pe­dig 300—400 lux fényerőssé­gű körték világították meg. A teszt abból állt, hogy különböző geometriai idomo­kat, papírból kivágott betű­ket, más-más szögben és helyzetben egy fekete füg­gönyre erősítettek, s a vizs­gált személynek az. volt a feladata, hogy odalépjen ah­hoz a tárgyhoz, melynek ké­pét homlokán érezte, s minden oldalrol meg is tapo­gassa azt. A lengyel tudósok azután arra voltak kíván­csiak, hogyan ismeri fel a beteg a környezetében levő tárgyakat. Különböző távol­ságra bútorokat helyeztek el, s a vizsgált szemelynek azt kellett megmondania, milyen bútorról van, s az milyen távolságban van tőle. Ami­kor a vakoknak e készülék segítségével egy kertben kel­lett tájékozódniuk, ez is le­hetségesnek bizonyult, külö­nösen akkor, ha erősen tű­zött a nap, hiszen a vak homlokán megjelenő kont­raszt így erősebb, s köny­nyebben felfogható volt. A betűtesztek úgy történ­nek, hogy a beteg először le­tapogathatja a „látott" betűt, de a későbbiekben már lete­perték körül a Csirke-bár­ban záróra idején, mert nem volt elég gyons. A Szeged étteremben az is megtörtént már, hogy há­romnegyed tízkor a pincér nekilátott összeszedni a ke­cses vázákat a vendégek asz­taláról, mondván, hogy zár­óra lesz. Az egész művelet egyébként nem vett volna igénybe többet három perc­nél, tehát békeben. lehetett volna hagyni az asztalokat. Munkaideje lejártával ter­mészetesen mindenki szeret­ne gyorsan hazatérni, a zár­óra azonban — tudomásunk szerint — zárórakor van. S — Előre szeretném meg- fordul, ha valami gondja mondani, hogy a magam eél- van. Tudja, hogy ránk szá­amit hat éve céljai közé so- kitűzéseit is, ügy érzem, míthal. Vagyis: az életének rolt. csak 70—80 százalékban tud'- is részévé válhat az ifjúsá­— Mik voltak azok? Szer- tam megvalósítani. Tudom gi mozgalom, a fiatalok ösz­vezett KISZ-munka legyen, tehát, milyen nehéz munka szetartasa. gyors reagálás az üzemi élet az ifjúsági mozgalomban Lajkó Ferenc úgy véli, las­eseményeire, élénk kultűr- dolgozni és nincsenek „fá- san ^jeje a visszavonulásról munka. És még sok minden ból vaskarika" kívánságaim, gondolkodni. Mindenesetre más. Például olyan szerve- Ma is első feladatnak tar- neveli az utánpótlást De zettség, hogy mire leér az tom, hogy a KISZ munkára remélhetőleg ezt neki is üzemekbe a határozatunk, buzdítson, segítse a terme- megmondják még párszor — ötletünk, ne gyengüljön el, lést. De én szeretném, ha még sok mindent elvégezhet­ne legyen erőtlen. Hogy be- a fiatalok egész életébe be- ne, megoldhatna, tapasztala­leszólásuk legyen a fiata- leszólhatna a mozgalom. Az taira még sokáig szükség laknak az üzem életébe — emberi kapcsolatok megte- lenne. remtését, a jó kapcsolatok P. Szőke Mária pogHtás nélkül is fel kell is- 1 nem negyedórával előbb, mernie. ' Veress Miklós I nem szólás-beszélés elsősor­ban, hanem beszédes tettek is. Hogy ott legyenek a fia­talok mindenütt, ha szük­ség van rájuk. A textilgyáriján a lét­számnak több mint fele 26 éven aluli, a KISZ-tagok száma is több mint ezer, tehát legalább a gyár dol­gozóinak egynegyede KISZ­tag. Óriási erő! — Bátran mondhatom, a vb-tagok és a 26 alapszer­vezet titkára mozgatni tud­ja a fiatalokat. Nem arról van szó, hogy minden száz százalékig sikerül, hiszen mindenki társadalmi mun­kában végzi a dolgát, nem egyszer munkaidő alatt kel­lene ezt-azt elintézni, és ak­| kor meg nem lehet. Mindig a közös munká­„Csináld magad" repülőgép Alighanem a „Csináld ma- ami akár egy egyenes ország­gad '"-mozgalom csúcstelje- úti szakasz is lehet. Sebes­sítményét állította fel Via- ségben természetesen nem dislav Verner csehszlovák veheti fel a versenyt a szé­technikus, amikor egy re- riagépekkel — 140 km/óra pülőgépet hatévi munkával az utazósebessége —, de elkészített. Maga tervezte és nem Is ez volt a cél. A saját kezűleg építette meg könnyű, biztonságos és ol­a mindössze 250 kiló önsú­lyú gépet, mely 100 kg te­herrel — beleértve a pilóta súlyát is — emelkedhet a magasba. Fel- és leszállásá­hoz mindössze 300 méter hosszú kifutópálya szükséges, csó konstrukció olyannyira megnyerte a szakemberek tetszését, hogy a gép soro­zatgyártásának meginditásá­ra is gondolnak, ami az egyéni repülőfofgalom kezde­téi jelenthetné Csehszlová­kiában. — Nem tesz semmit — magyarázta Lewis. — A hivatal nem tartozik indokolni, hogv kinek ad tartózkodási engedélyt, és kinek nem. Ha egy­szer visszavonták, újra kell kérelmezni, és kér­dés, hogv megkapja-e, vagy sem. Az is lehet, hogy visszatoloncolják oda. ahonnan Amerikába jött. Sót, ha nem folyna eljárás maga ellen, már el is toloncolták volna. — Értem. De hat az óvadék ellenében tovább­ra is szabadlábon maradhatok ... — Az óvadék elleneben igen. De a pénzt a lar> kölcsönözte. Egy nagyobb riporthoz szükség volt rá, hogv maga a rendelkezésünkre álljon. Ez az ok viszont most megszűnt, s így megszűnt nz okozat is. Forster ügyved. az Evening News megbízásából, hétfőn eljár a bíróságon: indít­ványozza az óvadék visszafizetését és a maga le­tartóztatását. Nem kétséges, hogy ennek az in­dítványnak helyt is fognak adni. — Ejha! — füttyentettem. — Megint azok az átkozott poloskák! Lewis e tekintetben optimistább volt. mint én. Igaz, neki még soha nem kellétt a saját vé­rével táplálni őket. — Ugyan, néhány éjszakát ki lehet bírni! — biztatót'. — Néhány éjszakát? És aztán mi lesz? — Vagy új tartózkodási ensedelyt ker és kap — és kénytelen igent mondani Banless úrnak — vagy pedig belenyugszik, hogy kiteszik a szűrét, és viszik Bécsbe, ahonnan jött. Én az utóbbit választanám a maga helyében ... — Én is azt választom — feleltem. — Bécstől már csak egy ugrás Magyarország ... — Igen. ha az ember közel van a hazájához, könnyebben viseli el az életet idegenben ... — Téved. Mr. Lewis! Én haza akarok men­ni. Bécsből már könnvebben hazajutok. Innen soha nem lenne pénzem útiköltségre. Az ameri­kai állam megszabadít engem ettől a gondtól. Köszönöm, előre is ... Lewis jó indulalúan nevetett. — Furcsa, de igaza van. Tudja, nálunk a tör­vénvek és a szabálvok nem mindig logikusak. Legtöbbször gondot okoznak az embernek, dc akadnak esetek, amikor kifejezetten szerencsét jelentenek. 26. Lewis búcsúzóul a lelkemre kötötte. hogy legkésőbb hétfő reggel tíz óráig önként vonul­jak be az Emigration Service fogdájába. Forster ugyanis már kilenckor bejelenti, hogy az óva­dékot vissza kívánja. A pénz nagy úr. nagyobb, mint az ember szabadsága, és három órán belül fülön fognak, visznek a poloskák közé. Ezért sokkal tisztességesebb dolog, ha önként me­gyek ... Kezet fogtam az újságíróval, aki Ruthtól is megpróbált elbúcsúzni, de nem sikerült neki. mert a lány .láthatatlanná vált. Csak a takaró alatt meg-megrázkódó emberforma mutatta, hogv mégis jelen van. Az újságíró tapintatos ember volt. nem eről­tette a dolgot. Elment. Miután kívülről becsukta az ajtót, és én be­lülről bezártam, felhajtottam a takarót, hogy Ruth szemébe nézzek. Ruth sírt. Egész testét rázta a zokogás. Megjegyzem. így még talán szebb volt, mint amlkpr mosolygott. Próbáltam vigasztalni. Először kevés sikerrel, de a7. új és új kísérletek végül is eredményt hoztak. így vigasztaltam egész vasárnap, egé­szen hétfő reggelig. Nem dicsekvésképpen mon­dom. de a végén megvigasztalódott. Amikor hét­főn reggel ránkvirradt, szipogva bár, de moso­lyogva így szólt: — Daríing. fáj, hogy elmész, de ilyen férfinak kár itt elkallódnia. Menj, cselekedj belátásod szerint, csak arra kérlek, hogy jussak eszedbe odahaza, a pusztán amikor a csikósgörlöket öle­led ... Ezt könnyű szívvel megígérhettem. — És mihez kezdesz most? — kérdeztem ked­vesen. — Mihez kezdenék? — kérdezte csodálkozva Ruth. — Visszamegyek a Hotel Clive-ba ... — Vissza? — emeltem fel a hangomat. — És Mr. Cucke? Nem fog békén hagyni... — Egy nőt csak addig üldöz a férfi — mondta Ruth halálos nyugalommal —. amíg a hajtóva­dászat nem sikerül. Utána a helyzet megfordul. — Hogy érted ezt? — Ahogy te. És végtére is: ha egyszer meg­indul a géped az óceánon túlra, többé nem tar­tozom neked számadással. Hiszen többé nem látiuk egymást. — Ez igaz. De hát Cucke öreg. kopasz és visz­sza taszító. — Mást nem tudsz róla mondani? — kér­dezte Ruth. — De igen. Majdnem elfelejtettem, hogy olvan kövér, mint egy anyadisznö. — Igazán nem szép tőled, hogv csak a hátrá­nyait hangsúlyozod — mondta Ruth szemrehá­nyóan. — Mondhatnál róla valami jót is. Vagy annyira utálod Mr. Cucke-ot? — Persze, hogy utálom. És nem tudok róla semmi jót mondani.' — Nem vall éppen nemes leiekre, hogy így vélekedsz egy vadidegen emberről. Hiszen soha életedben nem láttad. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents