Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

A kórházi ápolás Készítsünk •'iüiiiif" ideje Z. s. nyugdíjas olvasónk ápolásra jogosultak. 1965-tól az idén már több mint 90 a gümőkóros betegek, majd napja kórházban fekszik. "z fertőző és ragályos . . .. .. . betegsegben szenvedők azal­Az elmúlt napokban olvas- lam terhere kapnflk ingyenes ta, hogy 1970. július 1-től kórházi ápolást időbeli kor­látozás nélkül, a 90 napi kórházi ápolás egyes esetek­ben rövidnek bizonyult, a to­vábbi ápolási költség megté­rítése mind a betegre, mind a hozzátartozójára nagy anya­gi megterhelést jelentett. a nyugdijasok és a család­tagok ingyenes korházi ápolási idejét meghosszab­bítják. Szeretné tudni, hogy ez a kedvezmény vonatko­zik-e ra? A felszabadulás előtt a biztosítottak egy évig, a csa­ládtagok pedig naptári éven­ként 42 napig részesülhettek díjtalan kórházi ápolásban a társadalombiztosítás kereté­ben. A járadékosok, valamint ezek családtagjai nem voltok jogosultak kórházi ápolásra. A felszabadulás után mind a biztosított, mind a család­tag kórházi ápolásának idő­tartama fokozatosan bővült, s a kórházi ápolásra valójo- ápolásra való gosultságot kitegjesztették a nyugdíjasokra, járadékosok­ra, valamint ezek családtag­jaira is. Az 1970. évi 10. sz. tvr. és ennek végrehajtása tárgyé­ban megjelent 17/1960. (VI. 3.) Korm. sz. rendelet 1970. július 1-től megszüntette a családtagok, a nyugdíjasok, valamint a tanulóik részére eddigi korlátozásokat és be­vezette a társadalombiztosí­tás keretén belül az időbeli korlátozás nélküli kórházi jogosultságot. Az áj rendelkezés minden biztosított családtag és min­den nyugdíjas számára Idő­beli korlátozás nélkül nyújt Jelenleg időbeli korlátozás kórházi ápolást, a rendelet nélkül kap kórházi ápolást a biztosított. A nyugdíjasok és a járadékosok, valamint a dolgozóik igényjogosult csa­ládtagjai 90 napi kórházi megszüntette a mezőgazdasá­gi biztosítottak téli passzív jogon nyújtott kórházi ápolá­sának 60 napban meghatáro­zott korlátozását és erre bevezette az időbeli korláto­zás nélküli jogosultságot. A íendelkezóssel kapcsolatban tudni kell azt is. hogy a csa­ládtagok, nyugdíjasok, vala­mint a tanulók vonatkozásá­ban továbbra is érvényben vannak a biztosítás megszű­nését követő gyógykezelésre vonatkozó rendelkezések. Hí rendelkezések szerint, ha a biztosítási jogviszony (pl. a tanuló jogviszony) megszű­nése után a harmadik, és ti­zenötödik nap között kerül sor a kórházi ápolásra ós az utolsó biztosítási jogviszony legalább 90 napon át tartott, a díjtalan kórházi ápolás leg­feljebb 13 hétig jár. Az új rendelkezés 1970. július 1-től lép életbe, de azokra a betegekre is alkal­mazni kell, akik ez időpont előtt kerültek kórházba, s jú­lius 1-én. vagy azután is kórházban vannak. Tehát, ha olvasónk július 1-én is kórházban fekszik, akikor az új rendelkezés él­teimében a 90 napon túli ápo­lás költségei is a társadalom­biztosítást fogják terhelni. Dr. V. M. Anyakönyvi hírek I. KKKCLET Házasság: papp György ás T.azar Anna Mária. Csali-Gyap­jas Illés és Panyik Anna. Bu­gyi István es Jámbor Klára, Nagy András és Horváth Rozá­lia, Tóth Győző és Tóth Zsu­zsanna. dr. Beke Sándor es Vargha Izabella, Spécz Gyula es Barsi Jolán. dr. Ruszoly Jó­zsef és dr. Salló Terézia, Prts­llngér Albert és Csnthv Mária házasságot kötöttek. Születés: Kiss Sándornak és Sipka Évának Sándor, Rácz La­tosnak es Gulyás Máriának La­jos. Miklós Istvánnak és Nagy Máriának Zoltán, dr. Molnár Miklósngk és Tóth Etelkának Erika. Eábián Lászlónak és Szé­ké párának László, Mlchel Rezsőnek és Rlcze Zsuzsannának Ivett, Bálint Lajosnak es Békés Zsuzsannának Katalin, Buxnlcz lalyánnak és Kapás Julianná­nak Gábor, Hódi Jánosnak es Braun Margitnak János Zsolt, Tihanyi F.rnőnek és Gyömbér Máriának Zoltán Emil. Vicz Jó­zsefnek es Benedek Mariának Attila József, Sebók Lászlónak es Tóth Erzsébetnek László, dr. Szilágyi Istvánnak es Czakó Erzsébetnek Péter, Nagy Sán­dornak és Bedekovlos Erzsébet­nek Sándor, Körmöczl Imrének "s Baur Ilonának Imre Attila, Marótl Gábornak és Varga Ho­nának Gábot, Aes-Sánta Imré­nek es Csiszár Honának Eva, Németh Lajosnak és Huppert Annának Erzsébet Irén, Batancs Sándurnak es Sehmidt Teréziá­nak Zoltán László. Kocsis Kál­mánnak és Fekete Évának Eva Andrea, Sípos Zoliánnak és Ju­hász Erzsebetnek Zoltán. Péter Mihálynak és Farkas Rozáliá­nak Mihály Zoltán, Túrán Sun­dornak es Pivaresi Annának Csaba Sándor, Bakos Istvánnak és Rnzsáll Idának István, Tamá­st Lászlónak és Zombort Ibo­lyának Tímea. Szilágyi Dezső­nek és Takács Rozáliának Tí­mea. Dezsó Gyulának es Juhász Irénnek Monlk« írén, Rácz Jó­zsefnek és Illés Klárának Jó­zsef, Nóvé Andrásnak es Ven­ezel Zsuzsannának Zsuzsanna, Benkö Lászlónak és Halasz Évának Eva. Szabó Józsefnek es Bábarozi Juliannának József Tibor. Galambos Attilának és Szlgyártó Zsuzsannának Tünde, Bátky Cssoának és Goblna Zsuzsannának Judit Irén, Mene­sl Dezsőnek és Csobán Erzsé­betnek Szilvia nevű gyermekük született. Halálozás: Kanalas Istvánná Lakatos Rozália. Zámbó Márk­né, Gábor Borbála. Bódl Laios­ne Nagy Hona. Lázár Mózesné Gojdur R )za. Skrainkn Frigyes­né Rozsa Mária, Jancsik And­rás. Hódi .József, Erdélyi Antal, Hódi Julianna, Tanács Mlhálv­né Szakái Erzsébet, Bálint Já­nos. Temesi Mihály. Szegszardl Boldizsár. Lévai Srtndorné Co­fán Julianna, Szűcs István. Halász Mlhályné Heckenberger Irma. Szalal Gézáne Baranyai Rozália. Dudás Ferencné Bacsa Viktória. Csiszár Matyásne Fe­hér Etelka, Szép Gvtila. Hege-, dün Gyula. HURVI Anna. Farkas Ferencné Márta Terézia meghalt. H. KERÜLET Házasság: Kovács Pál és Pa­taki Piroska Annn Bálint Jó­zsef és Jólárt Erzsébet. Kato­na Gyula es Kurucssl Ágnes Hona házasságot kötöttek. Halálozás: Glljum Ferenc. Zachár Hermina. Máramarosi György. Szgmerédl Imre, Ko­rom Mlhalvné Barat Mária, Ballá Ferenc meghalt. m. KERÜLET Házasság: Gavallér József és dr. Varga Rozália Etelka. Ma­gyar András és Révész Etelka, Balog Lajos és dr. Holló Irén, Balázsfl Lajos László és Simon Irén. Lonksi István és Kopasz Mária Margit. Rozlnszki Tamás és Nemeth Hona házasságot kö­töttek. Születés: Nyán Imre Ferenc­nek ós Szabó Anna Jolánnak Anna Mária. Mag Józsefnek és Szabó Ilonának Hdlkó Ilona, Ádám János Gézának és Musák Aranka Évának János. Béres Lajosnak éi Hegedűs Máriának Mária Ilona. Zsemberi .András­nak és Kocsis Klárának Zsu­zsanna Judit, Kardos Tamás­nak és Magyar Arankának Aranka Zsuzsanna. Vicz János­nak éa ürdóg Irénnek János Csaba, Vincze Sándornak és Göblyös Máriának Attila Sán­dor, Nagy Lászlónak és Csizik Annának Bea Anna. Csomor Antal Józsefnek és Nagy Zsu­zsanna Magdolnának Zsuzsanna Ilona. Szanka Lászlónak és Horváth Katalinnuk Katalin, Jakus Józselnek és Simhercz Jolánnak József, Lackó György­nek és Simon Erzsébet Évának György, Lázár Ferencnek és Bálint Piroskának Zoltán, Berta Jánosnak és Lakatos Mária Ro­záliának Tibor, Gera Andrásnak, és Csányi Zsuzsannának András Gábor, Klspéter Istvánnak és Tóth Erzsébetnek Zoltán. Daka Mártonnak és Láöodi Máriának Márton, Jaksa Máténak és Gé­mes Máriának Máté Zoltán. Ma­ca Szilveszter Istvánnak és Kis Máriának Katalin Erika. Acs Györgynek és Oyuris Ilonának György, Kiss Györgynek és Csimbojás Julianna Rozáliának György, Nagy György István­nak és Rácz Piroska Julianná­nak György Róbert, Paplogó Ferencnek és Batancs Rozáliá­nak Ferenc András, Tanács Miklósnak és Juhász Máriának Márta Erzsébet nevű gyerme­kük született. Halálozás: Matök Péter Pál­né MatOk Julianna Veron. Csiics György, Börcsök Ferenc. Konsztantln Istvánná Zsadányl Rózsa Erzsébet, Nagy Imre. Mo­ró Károly, Tóth Mihály. Üjfa­lussy Jenőné Ligeti Olga. Un­ni Julianna, Csillag Ferenc, szalal Endre Sándor, Nagy Mi­hály meghalt. sejteket Mi szükséges egy sejt el­készítéséhez? Egy mag, egy citoplazma, egy hártya. Alta- ! Iában mindezzel rendelke­zünk. Ha egy embert négy vagy öt részre vágnánk, nemigen sikerülne újból ösz­szeijleszteni. Az sem képzel­hető el, hogy szétvágott ré­szeiből építőkockaszerűen új sejteket alakítunk ki. Pedig ezt csinálta három amerikai biológus, Jeon, Lorch és Danielli. Egyes bio­lógusok évek óta foglalkoz­nak a nukleáris transzplan­táció kérdésével. A sejtből kiemelik a sejtmagot és egy másik sejtmaggal helyettesí­tik; így alkalmuk nyílik az elkülönülés mechanizmusá­nak megfigyelésére. Ez az el­ső alkalom, hogy a sejteket lebontják, majd újra fel­építik, megfordítják alkotó­elemeiket. Az amőbákkal foglalkozó Jeon, Lorch és Danielli ki­mutatták, hogy egy sejt hár­tyájából, egy másik sejt ci­toplazmájából és egy harma­dik sejt magjából új sejtet lehet teremteni, amely telje­sen életképes. Ezen alkotó­elemek közül önmagában egy sem életképes, elegendő, hogy az egyik alkotóelem hiányozzék, és a sejt meg­hal. A három biológus azzal kezdte, hogy kiemelte egy amőba sejtmagját; ezután ki­emelték a citoplazmát, úgy hogy nem maradt más, mint az üres zsákszerű hártya. Ez­után a zsákot megtöltötték egy második sejt citoplazmá­jával és végül bevezették egy harmadik sejt sejtmag­ját. Ha ez a három elem azo­nos sejtcsaládból származik, az így „újra összerakott" amőbák 80 százaléka normá­lisnak mutatkozik, úgy visel­kedik és #úgy szaporodik, mint a többiek. Az alkotó­elemeket különböző törzsek­ből veszik kölcsön, az élet­képességük igen alacsony, de feltehetőleg ezért nagy­mértékben a kísérleti mód­szerek hibásak. Jeon, Lorch és Danielli úgy vélik, hogy egyesíteni lehet majd olyan amőbá­kat, amelyek az alapelemek valamennyi kívánt kombiná­cióját tartalmazzák: ez a biológusok számára különös jelentőségű kísérleti eszköz lenne. Annál is inkább, mert feltehetőleg nemcsak az amőbákra korlátozódna. El­jön az az idő, amikor egy kutya sejtmagját és egy macska citoplazmáját egy egér sejthártyájába helye­zik? Szesz- és építőipar E furcsa címből ne vonjanak le előre semmiféle következtetést, hiszen a valóságban nem fuzionált a két iparág. A társulást legfeljebb néhány fegyelmezet­len ember valósítja meg a gyakorlatban. S mi köze van mindennek a gazdasági életbez? Sajnos nagyon is sok, mint ahogyan az ember élete nehezen szabdal­ható ilyen, vagy olyan területekre.. Az embernek a munkában, a gazdasági életben betöltött szerepe, te­vékenysége visszahat mindenre, s a minden az előb­biekre. Elmondok egy példát. Megtörtént. Tapintatból írom nevének kezdőbetűit: Zs. J. húszéves építőipari munkás, dóci lakosról van szó. A fiatalember rend­szeresítette önmagának a műszakkezdés előtti félde­ciket. Tavaly történt, hogy egyik segédmunkás barát­jával iszogatott, majd annak a motorkerékpárjára ül­tek és elindullak hazafelé. Balástyán még „tankoltak", majd ittas állapotban folytatták útjukat. Nekirohan­tak egy fának. A motorkerékpár vezetője a helyszí­nen meghalt. Zs. J. kórházba került, szerencséje volt, meggyógyult. Vállalatánál vizsgálatot indítottak el­lene. A meghallgatásra ittasan ment el, nem tanult a tragikus esetből. Figyelmeztették, hogy változtasson életmódján, ne igyon. Tovább ivott. Két hónappal ez­előtt, az újszegedi akadémiai épület munkálataihoz osztották be. Egyik napon, ebéd után az italozás fára­dalmait akarta kipihenni és félrehúzódott a hűtőgép­ház pincéjébe, ahol egy bontásra előkészített állvány tetején ágyazott meg magának. Alvás közben lezu­hant, a négyméteres mélységbe, súlyos hétgerinctö­rést szenvedett. Nyomorékká válik egész életére? Tud-e vajon dolgozni majd? Sajno6 nem egyedi esetről van szó. Sokan táncol­nak Zs. J. módjára a borotvaélen. De miért oly el­nézőek a munkahelyi vezetők és a munkatársak a fél­deciző kollégák iránt? Saláta és ecet i Szót sem érdemelne a dolog, ha mögötte nem fe­dezné fel az ember a nemtörődömséget, az üzleti szel­lem hiányát. Azért nem érdemelne szót, mert mind­össze annyi történt, hogy a Szeged-étteremben pénte­ken az étkező vendégek hiába kértek fejes salátát, nem volt. Egye manó, majd lesz szombaton, ha valaki nagyon kívánta a savanyúságot, kaphatott ecetes ubor­kát, amelyet tavaly raktak el a konzervgyárban, eset­leg káposztasalátát. A felszolgáló ugyan nem volt hajlandó megmagya­rázni, hogy mi lehet az oka a salátahiánynak, hiszen az étterem szomszédságában levő fűszerüzletek ajta­jaiban kocsiszámra kínálják az olcsó, friss salátát, amelynek végre hozzáférhető az ára is. Vagy az lenne a baj, hogy olcsó? Sok a munka vele, gondosan át kell mosni, négyfelé vágni, ecetes lével öntözgetni és így tovább? Az uborkásüveggel nincs annyi vesződség, a haszonkulcs meg egy remeg y: friss áru vagy kon­zerváru. Persze elgondolkodtató az eljárás és az elv. A másodosztályú étteremnek csak addig éri meg friss salátát adni, amíg drága? A régi kereskedelmi „hit­vallás" azt tartotta, hogy legyen inkább nagy forga­lom kevés haszonnal, mint ritkán betérő vendég, akit esetleg meg lehet kopasztani. A sok kicsi sokra megy elv hasznosabb és megbízhatóbb. Főleg akkor érde­mes ezt betartani, ha van fejes saláta is meg ecet is. Gazdagh István ösz Ferenc: Nyomoz a város 9. Zsoldos Géza — talán emlékszünk még rá: az ő menyasszonyát, Kiss Annát támadta meg a szatír és azóta is kórházban feküdt idegössze­roppanással — tehát ez a Zsoldos beszélt: — Fiúk! A rendőrök kevesen vannak. A vá­ros nyugtalan. — Javaslom, hogy Indítsunk egy akciót. — A legszebb lányokat kivisszük az er­dőbe. Bikiniben kifekszenek egy pokrócra. Ha például Sári heverészik ott a bokrok között, nem egy szatír, de én is kísértésbe esem. Mi pe­dig elrejtőzünk és a lépre ment gazembert el­fogjuk. Mondanom sem kell, hogy a javaslatot egy­hangúan elfogadták és kinevezték Zsoldost az akció parancsnokának. Közben a szatír nem hallatott magáról. A munkásőrök már kezdték unni a dolgot. Elő-, fordult, hogy egyik fáról a másikra átkiabáltok, sőt az egyik URH-s lemászott a fáról és megtá­madta Pirit, aki a sípjába fújt, mire összesza­ladt az erdő. Ilyen fegyelmezetlenségek miatt 10 embert elküldtek a brigádból. Egyik délután Sípos vevője megszólalt. Az egyik munkásőr jelentkezett egy fa tetejéről: — Halló. Hatos jelentkezem. Alattam egy fiú megszólított egy lányt.. . Leültek egy bokor alá ... A fiú ... Hűha! Jelentem ez egy női sza­tír. Szegény fiú még védekezik, de egyre gyen­gébb az ellenállása! — Adást befejezni! Nem a mi profilunk — adta ki a parancsot Sípos. Kóbor Saci, az egyetem legcsinosabb lánya szívesen vállalta a feladatot. Ügy feküdt egy bokor tövében, mint egy filmsztár rlvlériai ma­gánstrandján Mellette a földön színes képesla­pok es szétdobált ruhái. Farkas őrnagy, aki megunta a kisvendéglőben való ücsörgést. megtorpant a csodálkozástól. A lány nem közülük való. Ki lehet? Csak nem igaz a vicc. amit a városban terjesztenek, hogy egy csomó asszony az erdőbe jár, hátha találkozik a szatírral. Egy ideig messziről nézte a lányt. E vizsgálódásában nem tudni, mi volt az erősebb szempont, a férfié, vagy a nyomozóé. Ne is ku­tassuk. Lényeg az, hogy győzött a nyomozó, aki­nek terveiben ez a lány nem szerepelt. Elindult felé. Lassan ment. nehogy megijessze. A lány felnézett. Szeme se rebbent. Sőt. mintha egy kicsit elmosolyodott, volna. Legalábbis Far­kas így látta. Aztán felemelte a fejét és vára­kozóan nézett rá. Az őrnagy mellé lépett: — Mit keres itt a kisasszony? — kérdezte, de a mondatot be sem fejezhette, amikor érezte, hogv a lábát megrántja valami, és elesik. A kö­vetkező másodpercben a szomszédos bozótból három markos egyetemista ugrott elő. — Szóval, te vagv az? — kérdezte az egyik. — Az anyád — folytatta a másik, és ütni i.kart. de leintették: — Várj! Szólni kell Zsoldosnak! ö a parancs­nok! Síp harsant Közben az egyetemisták összekö­tötték a kezét is. A sípszóra futva közeledett Zoltán. És mö­götte néhánv munkásőr Egv másik iránvból — szintén a sípszóra — Csontos és két. erdésznek öltözött rendőr. Zsoldos ért oda elsőnek. — A szentségét! — mondta, amikor megismer­te Farkast. — Milyen voltam — büszkélkedett Saet. — Mi történt, őrnagy elvtárs? — kérdezte Ijedten Csontos. — Ha kioldoznak, elmondom — mondta Far­kas Majd kezeit rázva: — Ki engedte meg maguknak ezt a marhasá­got? — Elhatároztuk, hogv segítünk maguknak — mondtn Zsoldos. — Most azonnal összeszedi az embereit, és be mennek a kollégiumba. — Az erdó a mienk. Ott vagyok, ahol akarok — pattogott Saci, aki úgy látszik, fájlalta, hogy az izgalmas feladatnak vége lett. — Nem a maga menyasszonyával történt,.. ami megtörtént — mondta Zsoldos. — Most ne vitatkozzunk. A segítséget elfogad­juk, de nem partizán módra. Holnap este a vá­rosi tanács kultúrtermében leszünk, hívja el a társalt. Ott mindent megbeszélünk. Ebben maradtak. Farkas bevonta az embereit. Már úgyis akkora zajt és felfordulást csináltak, hogy nem lett volna értelme tovább kintmaradni. Ezalatt a vasútállomáson egy vagonban há­rom férfi dolgozott. Lédákat feszegettek fel. Mindegyikből értékes műszerek kerültek elő. — Ezeknek darabja legalább egy ezres -y- sut­togta elégedetten az egyik. Egyszerre éles hang harsant a vagon mögött: — Fogják meg ... Fogják meg . . . Segítség... A három fickó ijedten dobta el a szajrét. — Háromfelé fussunk — mondta egyikük és kiugráltak a vagonból. A restiből és a váróteremből kirohantak az emberek. Valaki felkiáltott: — Ott fut valaki! A vagonok között, a sötétben, jól látható volt egy rohanó alak. — Segítség! Fogják meg! — hallatszott egy női sikoly. — Utána! — adta ki valaki a jelszót. Minden­ki a sötétbe vesző alak után rohant. Senkinek nem tűnt fel. hogy velük szemben nyugodtan jön egy fiatalember, egyetemista külsejű, aki látva, hogy a tömeg üldöz valakit, maga is be­állt közéjük és hangosan irányította őket. El is kapták a fáradtságtól már csak vánszorogni tu­dó menekülőket. Csak aztán kezdték keresni a sikoltozó nőt. Ott találták meg a vagonsor mögött, a töltésen, összetépett ruhában, vérző orrul, hisztérikusan zokogva. — Mi történt? — A szatír ... Megtámadott. .. — Ne féljen. Elfogtuk. Ott viszik be az állo­másfőnök irodájába. A nőt is odakísértek. — Ez nem az az ember... — mondta és el­ájult (Foltuatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents