Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-13 / 110. szám

ICizös és háztáji Tavaly több kormányhatá- tott munkanapokat teljesítik, rozat, rendelet Jelent meg az férfiak 150, nők 100 tízórás állattenyésztés fejlesztését munkanapot töltenek el a sürgetve, támogatva. Mind­járt említhetjük a nagyará­nyú állami támogatásokat, a korszerű létesítmények épí­tésénél. de nem szűkíthetjük le a törekvéseket csupán az iparszerű nagyüzemi állal te­nyésztés megteremtőiére, mert a háztájiról sem mond­hatunk le, s a legutóbbi Időkben napvilágot látott rendeletek már meghatároz­zák, milyen jogszabályok se­gítik a háztáji mozgalom fellendítését. A szege ej I já­rásban igen nagy lehetősé­gek vunnak. A tanyák eddig is kivették részüket a terme­lesből, s ezután is számitnni lehel rájuk. Igaz, nem elég csuk beszélnünk erről a di­vatossá vált termelésszer ve­ze«röl, hanem meg kell te­remteni a szükséges adott­ságokat, lehetőségeket, gon­dolunk itt elsősorban olyan kisgépekre, berendezésekre, amelyekhez olcsón hozzájut­hatnak. amelyek meggyor­sítják, segítik a háztáji ál­lattenyésztést. A homoki világban jelen­tős munkaerő-felesleg is tu­talható, s ezt okos gazdál­kodással, helyes szervezés­sel le lehet kötni. Alapvető, hogy meg kell különböztetni a termöhelyileg gyenge adottságú szövetkezeteket, szakszövetkezetek a már je­lenleg is intenzív gazdálko­dást folytató, erősebb fekete­földi nagyüzemektől. A ho­moki világban sokkal job­ban megküzdöltek ezelőtt is egy-egy épületért, egy-egy jelentősebb beruházásért, s manapság sok kicsi szövet­kezet „bontogatja szárnyát". Elengedhetetlen tehát, hogy éppen ezen a tájon ne élné­nek az űj rendelkezések ad­ta lehetőségekkel, kedvezmé­nyekkel. és .ne törekednének nz állattenyésztés fellendíté­sén. Az új ösztönzők hatályba­lépése óta határozott előre­haladás tapasztalható a sze­gedi Járás szarvB.smarhn-te­nyésztésében. Forráskúton, Zákányszéken. Mórahalmon, 1969 első negyedévéhez ké­pest 1070 első negyedévében jelentősen megváltozott a termelési, tenyésztési kedv, ami többek között megmu­tatkozik a mesterséges meg­termékenyítések szamának növekedésében is. Jó néhány faluban. jó néhánv közös gazdaságban tavaly előtt, ta­valy ls az átlagosnál na­gyobb segítséget adtak a háztáll jószágtartáshoz. a háztáji termeteshez. Említ­hetnénk mindjárt a forrás­kút! Haladás Tsz példáját, ahol mintaszerűen szervez­ték meg a háztáji áruk fel­vásárlását. közvetítését, és a közös érdek figyelembevéte­lével jelentós területeket Juttatnak másodvetésként a háztáji állattartók rendelke­zésére. A sandorfnlyl ŰJ Elet Termelőszövetkezetben is jelentős támogatást adnak a tagok háztáll állattartásá­hoz. Igen fontos, hoRy a ku­korica részesművelése után természetben kapják mee a szövetkezet tagjai a munka­díj jelentős részét. Más ta­karmányfélékhez is hozzá­jutnak. Minden leadott hizó után 150 négyszögöl másod­vetésre alkalmas területet .iiitlut a közös gazdaság, tar-i lórépát. tarlóburgortyát ter-' illeszthetnek rajta. Mind­emellett a gazdaközösseg le­gelőket bérel, kaszálókat, amelyeket u tagoknak fel­parcelláznak. lgv érték el tavaly, hogy a háztáji gaz­daságokból 2 millió forint értékű árut. szállítottak el. Beszédes szám az is. hogy az Idei esztendő első három hónapjában 80 hízót és 10 hízómarhát adtak el a ház­tájiból A kisteleki Űj Elet Terme­lőszövetkezetben szintén se­gítik n háztájit, Az elmúlt esztendőben már a munka­egvseg-jóvéírást ls alkalmaz­ták. Iguz. ebben a gazdaság­ban munkaerő-hiánnyal küz­denek, számolnak. Éppen j ezért embere válogatja, hogv kit, hogyan segít a közösség I Nem azért, mintha bárkit I akadályoznának a háztáji árutermelésben, de az alap­vető elv és érdek, a közös ben végzett munka a közös gazdaság előrehaladása. Akik az alapszabályban megállapi- I közösben, azoknak maximá­lisan segít a nagyüzem. Mi­ben? Igen jelentős a termé­nyek. takarmányok termé­szetbeni juttatása. Tavaly a szövetkezetiek annyi lu­cernát vállalhattak kaszálás­ra. amennyit bírtak. Vörös­herét is. Negyedszerre már nem is kaszálták a lucernát, mert annyira hitványnak tar­tották, fűkaszával vágatta le a szövetkezet. A réti széna meg nem is kellett. Ezért a munkáért természetben kap­ták a részesedést a tagok. Mindemellett a kalászosok betakarításánál: hordásnál, keresztezésnél, cséplésnél is kerestek természetbenit. A szövetkezet nemrégen tért rá a tukarmánykeverés­re. A tagok minden további nélkül vásárolhattak tápot. Szalmában sm szűkölködnek, még a járadékosok is hozzá­jutnak. Ez szinte elengedhe­tetlen a háztáji állattenyész­tésnél. Jól bevált a csereala­pon megtervezett akció; a közös szalmát ad a háztáji­ban fellelhető trágyához. Egy jellemző adat: 1968-ban 308 hízómarhét adtak el az ŰJ Élet Tsz tagjai, tavaly vi­szont 422-t. Most a rendeletek nagyobb kedvezményt, naftvobb lehe­tőségeket adnak a háztáji ál­lattenyésztés fellendítésére. Jól jár a népgazdaság, nem kell milliárdokat költeni új épületekre a nagyüzemekben, s jól járnak a háztáji ter­melők is hiszen a meglevő férőhelyeket kihasználják, magasabb jövedelemhez jut­nak. A rendelet kimondja, hogy a téesztagoknak egy tehén után vagy hízómarha után stb. mennyi munkaegy­séget. munkanapot írnak jó­vá. E munkanaplókért része­sedést nem fizetnek. Viszont figyelembe veszik a fizetett szabadságnál, a szülési, be­tegségi segélynél, a háztéjl­föld-juttatásnál. a gyermek­gondozási segélynél és nyug­díjbesorolásnál. S még egy Igen lényeges vonás, a ter-; melőszövetkezetekből ezek­ben az években egyre több idősebb szövetkezeti gazda válik ki. megy nyugdíjba. A munkáról lemondani úgysem tudnának, s a havi nyugdíj mellé igen tisztességes jöve­delmet. biztos megélhetést ad a jól berendezkedett háztáji. Sz. Lukács Imre Kiárusítás Hollywoodban Az ügyintéző / migrénje Az MGM. Amerika egyko­ri legnagyobb filmgyára, a múlt évben 200 millió fran­kos passzív mérleggel zárt. A nehezseget csak nagyarányú kiárusítással lehet valameny­nyire megoldani. „A beporo­sodott kacatnak el kell tűn­nie", jelentette ki Hames T. Aubrey. az MGM új elnöke, széket, amikor először végigjárt a Garbó raktárépületekben. ..Ezzel a fegyvertárral egyedül fel le­hetne fegyverezni minden korszak hadseregeit, a ha­jokkal pedig egész flottá­kat" .. — Hollywood, amely najllk az érzelmeaségre, nem vette komolyan Aubreyt. Az új tulajdonos Kirk Kerkori­an las vegnsl pénzember azonban elrendelte az „Istálló kitisztítását". Aubrevelső lépésként meg­állapodást kötött egy árveré­si üzletházzal, hogy az —egy nyilvánosságra nem hozott összeg fejében — átveszi az összes kellékeket, díszleteket es kosztümöket. Ötven al­kalmazott foglalkozik a tár­gyak katalogizálásával, ame­lyeket májustól kezdve há­rom hónapig tartó árverések során felkínálnak eladásra. Mint érdekeltek, elsősor­ban a Tv-filmek előállítói Jöhetnek számításba, de szá­mítanak a közönség nagy­arányú éreteklődésére is. A filmrajongók megvásárolhat­ják majd a fehér szatén­amelyben az isteni ült. mint ..Kaméliás hölgy", amikor Róbert Tav­lor körüludvarolta. Eladó lesz a pamlag, amelyen Ty­rone Power „Marié Antoi­nette-nek", azaz Norma She­arernek szerelmet Vallott Aki pedig végi kocsik iránt érdeklődik, haza hajt­hat ma.iri azzal az „A-mo­dellű" Ford-autóval, amelyet Mickey Rooney vezetett, mint „Andy Mardy". Árve­résre kerül a híres „Bounty" is. amelynek személyzete Clark Gable és Franchet Tone vezetésével fellázadt Charles Laughton „kapitány" ellen. Ugyanez lesz a sorsa a „Showbeat"-nak ls, amely az egyik első film-musical hajozolt a világsiker felé. Lehet-e migrénje egy ügyintézőnek? — valahogy így summázható annak a vi­tának a lényege, amit egyik tanácsunk néhány hivatal­nokával folytattam a közel­múltban. E vitára az adott okot, hogy tanúja voltam, amikor a tanácson egy be­idézett asszony fejére ol­vasták : piszkos a lakása, egyedül hagyja a gyermeke­it, mosdatlanul küldi kis­fiát az iskolába. Mindez igaz volt, és igen okos do­log, ha a szociálpolitikai előadó szóvá teszi, figyel­mezteti a gyerek anyját. De nem mindegy, hogy miként teszi. Ebben az esetben rö­vid, tapintatlan kioktatás formájában hangzott el a figyelmeztetés, másik négy vagy öt várakozó ügyfél előtt! A megdorgált asz­szony fülig vörösen aligha figyelt az Intő szavakra. Egyre csak az járhatott az eszében: micsoda híre megy az ő ügyének másnapra a városban. Mikor távozott, mindenféle érzése lehetett, de józan belátást aligha éb­resztett benne ez az „el­beszélgetés". Utóbb — négyszemközt — szóvá tettem az előadónő­nek, amennyire kívülálló szóvá tehet ilyesmit, ö az atyákat és kolléganőit hívta bizonyságul: mennyi és mi­lyen emberrel kell neki nap mint nap foglalkoznia, s meg lehet érteni, ha 6 ls elvesz­ti néha a türelmét, megfe­ledkezik a tapintatról. Le­hetnek neki is rossz nap­jai, gyötörheti migrén, le­het fáradt, deprimálhatja őt is valami rosszul sikerült családi vagy hivatali ügye. Ez mind így igaz. De leg­alább ennyire igaz az is, hogy mindenki, akinek ha­tóságnál, hivatalnál dolga van. joggal várja, hogy az ügyintéző ne legyen ideges, ne leRyen migrénje, s tisz­tességesen, türelemmel bán­jon vele. A tanácsok működésével kapcsolatban évek1 óta visz­szatérő követelmény a kul­turáltabb, színvonalasabb ügyintézés, s mivel kevés történt ez ügyben, jogos kö­vetelmény ma is. A taná­csoknál ezt úgy szokták meg­fogalmazni, hogy a statisz­tikák szerint évente minden állampolgár megfordult egy­szer-kétszer a tanácsnál, s az apparátus megítélésében legdöntőbbnek azt tartja a lakosság, hogy ott az ő konkrét ügyében miként fog­lalkoztak vele. Elsősorban ez motiválja a tanácsok megíté­lését, s ez lehet egyik leg­nagyobb segítője, illetve aka­dálya a tanácsok és a la­kosság közötti jó kapcsolat­nak. A kulturált ügyintézés mi­nimumai közé tartozna, ha rendet teremtenének a papi­rosmunkában, formájában és tartalmában egyaránt. Ha nem „kenyérpapíron", olvas­hatatlan gépírással és néha olvashatatlan stílusban, sok helyesírási hibával adnák ki a tanácsi pecséttel ellátott papírokat. Ha nem születné­nek „lekent", semmitmondó indoklások, amikből az ügy­fél annyit ért meg, hogy „így döntöttek, mert így kellett dönteniük". Mennyire a minimumok közé tartozna, hogy — kü­lönösen kényes ügyekben — ne a többi ügyfél előtt be­széljék meg a dolgot, mint mostanában már az orvosi rendelőkben is szokásos. Oda tartozna, hogy leültes­sék, vagy le tudják ültetni a várakozó ügyfeleket, s hogy ne a legnagyobb cső­dületnek fittyet hányva kezdjenek el kávézgatni az irodában. S hogy lehet-e migrénje az ügyintézőnek? Tiszta szív­ből kívánjuk az ellenkezőjét, de hát lehet neki. Ám ko­rántsem ez a kulturált ügy­intézés legnagyobb veszélye, hanem, hogy jó néhány helyi tanácsnál a fejgörcsök szünetében sem hatja át az ügyintézők munkáját a fi­gyelem, udvariasság és pon­tosság. Ami pedig — a rossz­kedv ide, rossz kedv oda — mégiscsak a dolguk lenne. Mint ahogy az ő székük közepébe sem verhet bele fordítva egy szöget valame­lyik rosszkedvű asztalos. Eötvös Pál Kémcsővel a barlangok nyomában Kora tavasszal különös át­alakuláson megy át. sokszor félelmetcsen lenyűgöző ter­meszen jelensegek színhelyé­vé válik a mészkő hegységek világa: néhány hétig a víz üial mindent. A barlangkutatók ezt a kora tavaszi, tiszavirág életű időszakot kedvelik a leg­jobban. Illetve leghatásosab­ban ilyenkor vetik be mo­dern fegyvertárukat, hogy nvomon kövessék a mélyben áramló vizek útját, kimutas­sák az ember elől meg el­?Árt, ismeretlen barlangrend­szereket. A felderítő vegy­szerek, anyagok közül a leg­kedveltebb a só. a fluoresz­cein. és az úgynevezett liko­podium spóra. A búvópata­kok, időszakos nyelők vizébe néha több mázsa sót önte­nek, s a környékbeli karszt­forrásokat kémcsövei vallat­ják, hogy mikor, mennyi idö múlva jelenik meg a clorid Ionokat bővebben tartalmazó víz. Előfordul azonban, hogy a föld alatti szűrő réte­gek. vagy a töméntelen mennyiségű víz. mind a sót. mind a festéket eltünteti. Ilyenkor likopodium spórá­val támad a barlangász. EJ furcsa nevű anyag nem más. mint nz egyik korpafű-féléik család iába tartozó növény­spórája. Elpusztíthatatlan milliárdnyi parány, amely a hajszálnyi repedéseken ls áthatol, fajsúlya megegyezik a vízével. így nem ülepedik le, makacsul követi az ára­dat útját, a só. a festék, s a spórák megjelenési, átfutási idejéből, s természetesen a sokféle mérés, számítás szintéziséből a korszerű fegy­verzettel ellátott kutató ma már nagy biztonsággal mu­tathatja ki a feltárásra ér­demes. ismeretlen barlang­rendszereket. Menedék — Érdeklődtek maga felől — közölte hidegen a munkafelügyelő. Nem látszott rosszindulatú­nak. Megpróbáltam jobb belátásra bírni. — Azért bocsátanak el, mert érdeklődtek irán­tam? Ezért maradjak munka (léikül? — Az érdeklődő azt tanácsolta, hogy holnap már ne itt kelljen érdeklődni magáról! — mond­ta szelíden Winston. — Ez minden, amit mond­hatok. Igazán sajnálom, hogy valakinek az út­jába került. Magának, mint külföldinek két­szeresen kellene vigyáznia, hogy kikkel talál­kozik, milyen kapcsolatai vannak ... Most már nem bírtam uralkodni magamon. Kiabálni kezdtem: — Azért, mert Ruth nem engedelmeskedett Cuckenek, engem tesznek az utcára? .Hát mit eiözö "látogatásokat'' feTtétel"^'' amelyek "hasonló gondolnak maguk? Majd én megmutatom! „^.,..1 —, ...i— ­Ruth már ott üldögélt. Kék szemét meglehető­sen el borultan emelte ram. — Téged is! — Engem is! — feleltem, és megértettem, hogy őt la elbocsátották. Néhány mondatban köl­csönösen beszámoltunk egymásnak elbocsátásunk körülményeiről. Az ő főnökét is felkereste va­laki, azlán a főnjik hívatta Ruthot, s kiadta az útját. Tudomására jutott, hogy Ruth „nem kí­vánatos személyekkel tart kapcsolatot". — Egy ilyen vén bakkecske, micsoda aljas! — jelentettem ki fennhangon, hogy a szomszéd asztalnál ülő kísérőim is megértsék, kiről be­szélek. ! Ruth pompás lány volt. A kettőnket ért csa­pások csak megerősítették elhatározásában. Most már nem törődött azzal sem, hogy nem tu­dunk megszabadulni a „tanúktól". — Tudok egy pompás kis szállodát! Itt van nem messze, a 77. utcában ... — súgta. Válaszul leheletfinom csókot nyomtam a bal fülére. Pillanatnyilag az esett hozzám a leg­közelebb. Ittunk még egy kortyot, aztán ka­ronfogva elindultunk. A négy férfi tisztes tá­volban. de folyvást jött utánunk. Rájuk se hederítettem. Ruth fekete haját, kék szemét, karcsú nyakát csodáltam, s boldog vol­tam. Ruth határozott léptekkel vezetett a szálloda felé. Felrémlett bennem, hogy ez a biztonság Eszembe sem jutott, hogy én itt nem mutat­hatok meg semmit. Mehetek Ponciustól Pilátu­sig, akkor se lesz eredménye. Búr az is lehet, hogy Poncius és Pilátus nem is kapott beván­dorlási engedélyt Amerikába, s kérvényüket öt­ször is elutasította a bécsi amerikai konzulátus, mint négyszer az enyémet. Winston "úr legyin­tett. Felemelte a telefonkagylót, közölte a pénz­tárral, hogy készítsék ki a járandóságomat, öt percen belül ott vagyok érte. öt perc múlva ott is voltam a pénztárban, fél óra múlva pediR abbar a vendéglőben, ahol Ruthtal szoktam találkozni. Most délelőtt a he­lyiség egészen más képet mutatott, mint dél­után szokott. A fő különbséget abban találtam, hogy délutánonként én érkeztem előbb, s én vártam Ruthra, most viszont fordítva történt: céllal, csak nem velem zajlottak le. Ezzel azon­ban nem törődtem, mert végtére is -nem Cucke­ről volt szó, s ebben a pillanatban rajta kí­vül senkit sem tudtam utálni. A szállodás nem volt bürokrata: hamar átse­gített a formalitásokon. Kért egy tízdollárost, s ideadott egy kulcsot. — Harmadik emelet, balra .. . A liftesfiú nem volt több tízévesnél, felvitt bennünket a harmadik emeletre. Balra fordul­tunk, bedugtam a kulcsot a zárba, megforgat­tam. majd belülről tettem ugyanezt. Aztán ma­gamhoz szorítottam Ruthot, s megcsókol­tam. Csók közben úgy éreztem, mintha időtlen idők óta tartanám karjaimban. Később, amikor a kábulatból felocsúdtam, már felmértem, hogy csak néhány másodpercig tartott az egész: mindössze két gombot tudtam kigombolni Ruth blúzán ... — Kinyitni!! — dörömböltek hirtelen az aj­tón. Azt hittem, hogy talán hamis tizdollárossal fizettem a tulajnak. Becsaptak vele valahol, s a többi pénzem közé tettem. Ha nem tudja az ember, hogy melyik pénze hamis, könnyebben túladhat rajta. Átkozott pech, éppen most kel­lett ennek u bankónak a kezembe akadnia! Per­sze, a szállodás is lehetett volna annyira tapin­tatos, hogy vár, amíg távozunk ... Juszt se nyitom ki! Aki ilyen szállodának a tulajdonosa, tanulja meg, hogy ne zavarja a vendégeket. Ruth vetkőzni kezdett... Üjra dörömböltek az ajtón, most már többen is. — Kinyitni!!! — üvöltöttek. Az ajtó recsegett, a vállukkal akarták betör­ni, de ezt nem vártam meg, kinyitottam. A négy díjbirkózó külsejű rontott be. Kettő el­kapta és hátracsavarta a karomat, kettő pe­dig az ablakhoz ugrott, nehogy kiléphessek rajta. — FBI! — mondta az egyik. — Parancsunk van, hogy letartóztassuk .. Ruthnak ez már sok volt. Az Idegei felmond­ták a szolgálatot, zokogni kezdett. Az FBI har­cias tagjait ez egy cseppet sem zavarta. Bizo­nyosan nem Ruth volt az első nő, akit sírni láttak. Az egyik detektív megmotozott. Minden­áron fegyvert meg mérget akart nálam találni, de az sem ejtette őket kétségbe, hogy kény­telenek voltak egy meglehetősen ócska zsebkés­sel megelégedni. Igaz; elég sovány leletnek 'árt­hatták, mert ráadásul elvették tőlem és gon­dosan eltették a Magyar Nemzetmentők Baj­társi Körének szombati teájára szóló belépőt is. Aztán átkutatták a szobát. Mindent felforgat­tak. Persze nem találtak semmit. Egyikük aztán kijelentette, hogy Ruth el­mehet, nekem viszont velük kell tartanom. — De miért, úraim? — Mert engedély nélkül tartózkodik az Egye­sült Államok területén I (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents