Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

Koszorúzás a lídicei emlékkőnél Csehszlovákia felszabadulásónak 25. évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt fél 11 órakor koszorúzási ünnepséget ren­dezett Szegeden, a fasiszták által lerom­bolt Lidice város Tisza-parton elhelyezett emlékkövénél az Országos Béketanács, a népfront Szeged városi elnöksége és a városi KISZ-bizottsag. Miután a mun­kásőrség zenekara eljátszotta a magyar és a csehszlovák himnuszt, vörös nyak­kendős úttörők sorfala között kezdődött a koszorúzás. A Csehszlovák Szocialista Bomogyl Karolvné felvétele Köztársaság budapesti nagykövetsége, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ és a népfront, valamint a Kenderfono és Szövőipari Vállalat Lidice nevét viselő szocialista brigádja helyezték el az em­lékkőnél a megemlékezés koszorúit. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Képünkön: a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykö­vetségének képviseletében Oldrich Mo­helszky követségi tanácsos és Michail Rabek sajtóattasé koszorúzott. A FALRA ÍRT VÁROS Mikor a Kárász u tcát szé­pítgették az elmúlt tavasz­szal, a legutóbbi malterréteg alól nevek bukkantak elő. Falra firkantott nevek, ame­lyeket igy őrzött meg az idő, nevek a harmincegynéhány évvel ezelőtti városból. Ab­ból az időből, amikor ezek a számunkra ma már érdek­telen, kusza betűk beletar­toztak a mindennapokba. Akárcsak a mostaniak, ame­lyekkel — tépett plakátok­kal. szélükre odafirkantott megjegyzésekkel, fára szö­gezett hirdetésekkel — a vá­ros mindennapi történelmét írják gyerekek és felnőttek, plakátragasztók és -tépők, szerelmes kamaszok és hir­detni zsugori főbérlők. Szeged „legrégibb" háza a Lenin körút 33-as, amelyen az Anno alatt ez a két szám áll: 190—190. Azaz: jóval a magyarok bejövetele előtt épült, s nem is akármilyen ütemben — pedig akkor még nem volt ilyen gyors, fejlett építőiparunk —, hiszen száz­ki lene ven ben kezdték az épí­tést, s még ugyanabban az évben befejezték. Egy másik érdekes felirat: a Honvéd téri református templom mellékajtaján. A táblán egy nyíl, mely az ég felé mutat, s hozzá a ma­gyarázat: „Fent vagyunk." Nyíl van a Juhász Gyula kultúrotthonon is, csupán a szöveg más. A lefelé irányuló nyíl fölött ez áll: Nézz ide, s yégénél: Mit nézel... A kedves feliratok sokaságát szaporítják azok, amelyek a különböző fedett villamos­várók falait borítják. Do­rozsmán ugyanazzal az írás­sal két szerelmi vallomás is az Omegát és a Beatleseket ünneplő ceruzajelek között: Gyapjas imádlak — Kacsa imádlak, valamint egy ka­nyargósabb befejezetlen mondat: Aki ezt a bódét el­lopja ... m A kereskedelem jórészét Tudományos ülésszak az akadémián A Magyar Tudományos Akadémia és a MSZMP KB Társadalomtudományi Inté­zete — Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából — tudományos ülésszakkal tiszteleg a nagy forradalmár és tudós emléke előtt. A kétnapos ülésszakot hét­főn nyitották meg az Aka­démia dísztermében. Az ün­nepélyes megnyitáson jelen voltak: Jakab Sándor és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetői, Szabó Imre, az Akadémia alelnöke, és Erdei Ferenc, az Akadémia főtit­kára. Erdey-Grúz Tibor, az Aka­démia elnöke megnyitó sza­vaiban hangsúlyozta: Lenin életműve kimeríthe­tetlen forrása a társadalmi haladás érdekében felhasz­nálható gondolatoknak, kin­csesbányája a dialektikus materialista gondolkodásnak. Zsenialitásának egyik fő vo­nása, hogy kevés jelből, ké­vés tényből is mély össze­függések felismerese alapján el tudott jutni a szükséges cselekedetek irányelveinek kidolgozásához, sót bőséges, gyümölcsöző következtetése­ket tudott levonni a jövő tu­dományos fejlődését illetően is. A tudományos üiésszak té­mája a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet lenini elméletenek vizsgála­ta. A bevezető előadást La­kos Sándor, a Társadalomtu­dományi Intézet igazgatója tartotta Lenin és a kapitaliz­musból a szocializmusba va­ló átmenet címmel. Előadásának elejen az át­meneti korszak fogalmával, értelmezésével foglalkozott, Leninre hivatkozással alá­húzva, hogy ez mindenkép­pen hosszú időszak, amely­nek közbülső szakaszai közül a legfontosabb a szocializmus alapjainak lerakása. Hangsú­lyozta. hogy a párt tevé­kenysége jelenleg a szocializ­mus felépítése tervének konkretizálására, kidolgozá­sára, s egyben megvalósítá­sára irányuL is megismerhetjük a fára rajzszögezett cetlikről. A ró­kusi állomásnál hirdet va­laki héthónapos fehér süldő­ket eladásra, a tarjáni vil­lamos végállomásánál egy, akácfán letépett céplulán lányka- kerékpárt, egy újabbnak látszó papíron fél telket ígérnek az érdeklődők­nek. A konzervatórium előt­ti fatörzsön stílusosan: Ham­burger páncéltökés zongora eladó... Az ablakokból megtudhat­ja az ember, milyen sok ház­ban mérnek bort Szegeden: az öttömösi fehértől a szaty­maziig. A kapu fölött régi cégtáblák ékeskednek, meg biztosítók táblái: a ki tudja hova tűnt Providentáé. Ez a Gogol utca, a cipészek ut­cája./Feliratok: Cipész javí­tást vállalok — Páros ren­deléseket minden igényt megfelelően készítek. Elmosódó fekete betűk egy Lenin körúti épületben: A koszén — koksz — brikett — krétával felettük: Szeretlek Mari. Tépett plakát: Sze­gedi Szabadtéri Játékok, 1968. — máshol: Szaksz ... együt... ctesz ... az új­szeg ... És vésetek a pado­kon, a falakon, a fákon: sze­retlek . „ szereti... szere ... • A falra írt város történeté­nek ennyi egy pillanata. Az­tán jön az eső, a festék, a malter. Az eső elmossa a krétával felírt hülyézéseket, vallomásokat, a festék befe­di a régi, az egyszervolt sze­relmeket a padokon minden tavasszal, a malter maga mögé rejti a régi és új hir­detéseket. A könyörtelen idő gondosan levakarja majd az Emlékezés Kongresszusi a győzelem napjára versenyben A győzelem napja és Cseh­szlovákia fölszabadításának 25. évfordulója alkalmával az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront Szeged városi elnöksége és a KISZ Szeged városi bizottsága a Bartók Béla művelődési ház nagytermében vasárnap dél­előtt ünnepséget es béke­hangversenyt rendezett. A megemlékezést, amelyen részt vett Eitlerné Szilágyi Júlia, az MSZMP Csongrád megyei oktatási igazgatósá­gának vezetője, a megyei népfrontbizottság alelnöke, és dr. Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának titkára is, dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának elnöke nyitotta meg. Ünnepi beszédet L ácsán Mihályné országgyűlési képviselő, az Országos Béketanács tagja, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának elnök­helyettese mondott. A kettős jubileum jelentőségét mél­tatva egyebek közt hang­súlyozta, hogy hazánk és Csehszlovákia népeinek tör­ténelemben györekedző ba­rátsága a szocializmus építé­se során mind jobban elmé­lyült. A barátságnak ezeket az új hajtásait az a történel­mi jelentőségű győzelem biz­tosította, amellyel 25 eszten­dővel ezelőtt a szovjet had­sereg véget vetett a máso­dik világháborúnak. Fölszólalt az ülésen dr. Oldrich Mohelsky, a csehszlo­vák nagykövetség tanácso­sa is. Magyar nyelven elmon­dott megemlékezésében — méltatva a győzelem napjá­nak és Csehszlovákia fölsza­badulásának jelentőségét — többek között rámutatott, milyen nagy jelentőségű volt a szocializmus építése szempontjából az a segítség, amelygt a testverországok katonailag is nyújtottak Csehszlovákiának az ellen­forradalom kibontakozásának megakadályozásához. Az ünnepi gyűlésen öt sze­gedi békeharcosnak — dr. Kedvessy Györgynek, dr. Mester János kórházi főor­vosnak, Imre István árufor­galmi osztályvezetőnek, dr. Páhi Ferenc levéltárvezető­nek és Hofgesang Péter sze­gedi népfronttitkárnak — átadták az Országos Béke­tanács kitüntetését, valamint nyolc aktivistának a Magyar —Szovjet Baráti Társaság kitüntető oklevelét. Ezután a gyűlés résztvevői tiltakozó táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz, amelyben fölháborodásukat fejezték ki az amerikaiak kambodzsai intervenciója miatt. A megemlékezést színvona­las kulturális műsor követte, amelyben fellépett az általá­nos munkáskórus Aracsi László, a Gutenberg utcai ál­talános iskola énekkara Bi­tó Sándorné, és a Radnóti Gimnázium kórusa Joó Ete vezényletével, valamint Ke­rek Ferenc, Tesszári Gábor, Molnár Judit és Novak Zol­tán. A naptárlapok piros betűit kékek követik, az ünne­pek után ismét hétköznapok jönnek. A jubileumi esztendőt, hazánk fölszabadulása huszonötödik év­fordulóját éppen az avatta nemes fényű ünneppé, hogy nem volt idegen tőle a hétköznapok alkotó hevülete sem, sőt: az ünnep még magasabbra hevítette hőfokát. A ju­bileumi verseny ipari és mezőgazdasági üzemekben, ke­reskedelmi és szállítási vállalatoknál valóban az egesz közösséget többre, jobbra sarkallta. A lapok, a rádió, a televízió híradásai napról napra új eredmények örömét oszthatták szét az egész országnak, hiszen bárhol születik is a több. a jobb. mindannyian gyarapodunk. A termelő­munkában való nemes, értéket létrehozó, s embert egya­ránt formáló vetélkedés mellett sokféle más mozgalom is — igy az „Emlékművünk az ország" jelszavát valló, a lakóhely szépítéséért kibontakozó — bizonyította: a gaz­da, a dolgozó nep tettekkel, cselekvéssel, önzetlenül nyúj­tott. önként vállalt többel teszi emlékezetessé az ünnepet, gazdagítja a jelent. Gyárakban, termelőszövetkezetekben, a szellemi mun­ka műhelyeiben tíz- és százezrek tettek kötelességükön felül, s az egyén apró eredményei végülis a közösség cse­lekvésének nagy egészében forrtak össze. Nem frázis: egy egész ország akart és tudott többet nyújtani, mert éppen a fölszabadulás negyedszázada tanította meg arra, hogy minden szónál ékesebben beszél a tett, hogy hit és hüseg bizonyítéka a cselekvés. Ezért nem kellett nagv szervezés ahhoz, hogy a fölszabadulás nagy ünnejje után természe­tesen, mondhatni, ösztönös módon a jubileum tiszteletére kezdeményezett verseny kongresszusi versennyé váljék; a párt X. kongresszusát köszöntse. Szegeden — mint jelen­tettük — kibontakozott a kongresszusi munkaverseny. A párt egy-egy kongresszusa a szó teljes értelmében mérföldköve társadalmunk és gazdaságunk fejlődésének. Jó, hogy e mérföldköveket a munkasikerek, az alkotás csúcsai is jelzik. A VII., a VIII., a IX. pártkongresszus tiszteletére folytatott verseny eredményeit hazánk minden táján megtaláljuk: határidő előtt átadott ipari létesítmé­nyekben, iskolákban, művelödesi házakban, s természe­tesen ezer más dologban is. Termelési költségek csökken­tésében. jobb minőségű termékekben, a mezőgazdasági hozamok emelkedésében, a szocialista brigádok közös éle­tének gazdagodásában, mindabban, aminek szülője az a kezdőmondat volt: a pártkongresszus tiszteletére vállal­juk ... Nincs ez másként napjainkban sem A kongresszusi verseny természetes és szerves folyta­tója mindannak, ami a jubileumi versenyben, a fölszaba­dulás tiszteletére történt. Ápolója és továbbfejlesztője az eredményeknek, biztatója a kezdeményezéseknek, báto­rítója az öntevékenységnek. Nem új verseny kezdődik, hanem ahogy a napok kapcsolódnak egymáshoz, a vetél­kedés is úgy folytatódik. A szocialista cím megszerzé­séért vagy megtartásáért, a szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata cím elnyeréséért, s azért a természetes örömért, amit a becsülettel elvégzett feladat nyújt, s amibe, mi tagadás, egy kis jogos hiúság is vegyül, hiszen jó érzés elsőnek lenni, másodiknak, kitűnni a többiek kö­zül, elismerést szerezni az egész kollektíva előtt. A verseny nem létezhet lelkesedés, odaadás nélkül. Ez az érzelmi alapja, s értelmi indítéka, hogy szükség van mindarra, ami a versenyben születik, amit emberek gon­dolkodása, s keze hoz létre. A versenynek azonban van­nak szervezeti feltételei is, s hiba lenne elfeledkezni ezek­ről. Nem arra gondolunk — legalábbis elsősorban nem arra —, hogy akadnak helyek, ahol formális, lélektelen a verseny értékelése, a győztesek jutalmazása, s hiányzik a nyilvánosság. Még arra sem. hogy egy-egy termelői kö­zösségben csupán a munkások ügyének tartják a ver­senyt, úgy vélik, vetélkedni csak a gépek, termelóberen­dezések mellett lehet. Arra gondolunk, hogy kárbaveszhet a nemes akarat; lelohadhat a tettvágy, ha megszületnek a vállalások, de teljesítésüket meghiúsítja a szervezet­lenség, az anyaghiány, az állásidők növekedése, a műsza­kok indokolatlan cserélgetése, a brigádok oktalan szétzi­lálása. Arra. hogy nemcsak kérni lehet, hanem adni is. Adni, mégpedig mindent, ami a folyamatos, egyenletes munkához kell. ami reálissá teszi a versenyt, ami nem kedvet fizeg, hanem igyekezetet serkent. S az év végén összeülő X. pártkongresszus méltó zá­rópontja lesz a jubileumi esztendőnek, annak a ne­gyedszázadot fölmérő időszaknak, amelyet napjaink­ban élünk. Nincs okunk kételkedni abban sem. hogy a jubileumi versenyből kinőtt kongresszusi verseny méltó lesz a hagyományokhoz: új sikerek kovácsává válik, hoz­zájárul a harmadik ötéves terv sikeres befejezéséhez, s a negyedik ötéves terv szilárd alapokról történő megkez­déséhez. M. O. Tehetséges fiatal műszakiak Bensőséges hangulatú ösz­szejövetelt rendeztek tegnap ómegákat és illéseket, "hogy I a megyei KISZ-bizottságon. a gyerekkezek újabbakat ír­hassanak fel, a futballcsapa­tok neveit, a szerelmesekét is. A falra, fára, padra írt város kimarad a krónikából. Nagyobb betűkkel írják a történelmet. Veress Miklós A műszaki ifjú gárda, a Fia­tal Műszakiak és Közgazdá­szok Tanácsa legjobbjai ta­lálkoztak-beszélgettek itt mozgalmi vezetőkkel, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága, a megyei KISZ­bizottság és a Szakszerveze­ll/lunkauedelem Hétfőn Siófokon megkez­dődött a szakszervezeti mun­kavédelmi felügyelök Kétna­pos tanácskozása a szakszer­vezeti központok képviselői­nek, a szakszervezeti megyei tanácsok ti tkárainak és mun­kavédelmi felügyelőinek részvételével. A kétnapos ta­nácskozás napirendjén az üzemi balesetek és a foglal­kozási megbetegedések meg­előzése, továbbá a termelés és a munka kultúrájának emelése szerepel. tek Csongrád megyei tanácsa képviselőivel. A rendezvényt Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára nyitotta meg. Elismerő sza­vakkal köszöntötte azokat a fiatalokat, akik szép sikerrel vettek részt az SZMT és a megyei KISZ-bizottság által tavaly meghirdetett szakdol­gozat pályázaton. Palotai Je­nőné, a KISZ-bizottság mun­katársa számolt be arról, hogy a huszonnyolc szakdol­gozat közül húszat továbbí­tottak az országos értékelés­re, s két első, egy második és két harmadik helyezés di­cséri a fiatalok tudását, te­hetségét. Ami a legfontosabb, a feldolgozott témák — köz­tük több újítás, találmány — fontos feladatokat oldot­tak meg, jól alkalmazhatók a termelőmunkában. Szögi Béla ezután okleve­leket és jutalmakat adott át a jó eredményt elért fiata­loknak, további sikereket kívánva s azt is, hogy to­vább növekedjen a jobbért, gazdaságosabbért munkál­kodó FMKT-tagok száma. Mint Juhász József, az SZMT vezető titkára hangsú­lyozta: ez a mozgalom szer­ves része, alkotóeleme a szo­cialista munkaversenynek. Ehhez mérten kell tehát ér­tékelni és törődnünk vele. KEDD. 1970. MÁJUS 12. DÉíMAGYARORSIÁG

Next

/
Thumbnails
Contents