Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
A GAZDÁLKODÁS APRÓ FORINTJAI Gyakran hajtogatták a korábbi esztendőkben a homoki gazdaságokban: nem lerem itt meg a búza, a kalászos, s a kukorica. Azóta jó néhány gazdaság példája igazolja, jövedelmező lehet homokon is a növénytermesztés, a kalászosok termesztése. Az utóbbi időkben olyan vélemények alakultak ki; nem érdemes az állattenyésztéssel foglalkozni, nincs „Homokországban" ennek jövő)je. Jó néhány közös' gazdaság felszámolta sertéstenyésztését, szarvasmarha-tenyésztését is csak az utóbbi időkben kezdi fejlesztgetni. "Való" igaz, mások az adottságok, alapvetően másojí a viszonyok a szegedi tájban, és ehhez kötelességszerűen alkalmazkodnia kell a gazdaságvezetésnek, különben nem tudja megteremteni a stabil nagyüzemet, nem tud létrehozni egy homoki modellt. Napjainkban két gazdaság, a forráskúti Haladás Tsz és a balástyai Móra Ferenc Tsz munkálkodik igen erőteljesen azon, hogy a homoki gazdálkodás, jó példáját felmutatva, mintamodellt hozzon létre. Más-rriás elképzelések alapján, elsősorban az adottságok, a lehetőségek ésszerű, jobb kihasználásával. A nagyüzemi gazdálkodás eddigi évei, évtizedei bebizonyították itt a homokon, hogy nem lehet azonossági mércét kihúzni a feketeföldi, megelőzött nagyüzemek és a gyenge termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek között. A homokbuckák világában nem ugyanazok a feltételek, a körülmények, s ahol ezekkel nem számolnak, könnyen jégre szaladhatnak. Nézzük például a gépi munkát, s a gépi munkák költségeit. Ott, ahol holdanként 3 mázsa, 5 mázsa a rozstermés, nyilvánvaló, nem kifizetődő a kombájnolás, s más a jövedelmezőség, a gépi kihasználás, mint olyan feketeföldi nagytáblákon, ahol a búzatermés holdanként 20—25 mázsa. A szegedi tájban működő szövetkezetekben, szakszövetkezetekben szinte változatlanul nagy a széttagoltság, igen magas az élőmunka-ráfordítás, ezt még a legjobbaknak sem nagvon-'si'kerülk megváltoztatni. A gépi technikát nem tudják jövedelmezően alkalmazni, sok a kihasználatlanság,, az üresjárat. Amikor meg piacra kerül az áru, ott az értéktöfvény érvényesül, nem kérdezik meg, hogy milyen körülmények között állították elő. Különösen „drágák" a szezonjellegű gépek, például a kombájnok. Nem szólva arról, hogy 5— 6 holdas parcellákon elképzelhetetlen a jó kihasználás. Vagy az orkánsilózók. Beváltak. Csakhogy a homokon nem 180—220 mázsa silókukorica terem holdanként, hanem 50—60 mázsa. Drága a silókombájn munkája, nem szólva arról, hogy a takarmányt összeveri homokkal, megbetegednek tőle az állatok. A balástyai Móra Ferenc Termelőszövetkezetben mindezzel számoltak. Figyelembe vették a jó közgazdasági légkört, az adottságokat és átalakítják a gazdálkodás szerkezetét. Eddig leginkább szőlő-, gyümölcstermesztéséről volt híres ez a gazdaság is. Csakhogy manapság a vásárolt, a mázsánként 20 forintért vásárolt trágya nem jön vissza a gyümölcs, szőlő felvásárlási áraiban. Gondolt egyet a szakvezetés, merész lépésre szánta el magát. Látszólag ellentmond a „józan értelemnek", a homoki gazdálkodás eddigi módszereinek. Kényszerű, de elfogadható útra lépnek. Nyilvánvaló, hogy az évszázadokon át kialakult tanyarendszert, talajszerkezetet, vízrendszert nem tudják megváltoztatni, nincs az a töke, amellyel egy ideális, feketeföldiekhez hasonló gazdaságmodellt megvalósítsanak. Sajátos arculata van a tájnak, a szövetkezetnek. Erre építenek, öt év alatt kifejlesztik az állatállományukat, 1500 számosállatra. Mit jelent ez? Korántsem milliárdos beruházásokat. A cél elsősorban a költségszint csökkentése, s olyan állattenyésztés 'megteremtése, amelyre rámondhatják azt is, hogy külterjes, de a gazdaság profiljának megfelel és nagy jövedelemmel szolgál. Az idén a Délalföld; Kísérleti Intézet szakirányításával fejlesztik a gyepgazdálkodást. A megnövekedett széna-, legelő-, fűtermés megoldaná a nagy létszámú állatállomány takarmányozását. Az állatállomány nagyobb trágyahozammal elősegítené a talajerő-visszapótlást, ami a homokon elengedhetetlen. Tehát jelentősebb szántóföldi takarmánytermesztést tesz lehetővé, s egyben a közös gazdaság szőlő-, gyümölcs- és zöldségterületeinek tápanyag-visszapótlását is. Ugyanakkor több, húst, több állati terméket adhatnak a népgazdaság asztalára a mórások. A felfejlesztés öt év alatt valósulna meg. Háromezer anyajuhuk, 200 tehenük. 4—500 hízómarhájuk, 2 ezer sertésük lesz. Néhány esztendő alatt a balástyai Móra Ferenc Tsz struktúrája teljesen megváltozik. A nagyobb állattenyésztés melléktermékeként jelentkező szerves trágya, a humuszban szegény, sovány homoktalajok alacsony termésátlagait ugrásszerűen növeli. Egészségesebb, gazdaságosabb vetésforgót alakítanak ki. Egy jobban gépesíthető, üzemszerű gazdaság körvonalai bontakoznak ki A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusának határo. zata közül a termelőszövetkezeti iöldtulajdon létrehozásának elhatározása volt. Az azóta eltelt idő alatt Csongrád megyében is felülvizsgálták az érintett területeket, ingatlanokat és 51 ezer 773 tulajdonostól 91 ezer 743 hold területet váltanak meg a közös gazdaságok. Nem kevesebb, mint 107,5 millió forintot fizetnek a gazdaközösségek a megváltott földekért, az elkövetkezendő öt esztendő alatt. A kívülállók ingatlanjainak megváltása mellett a termelőszövetkezetek tulajdonába ment át térítés nélkül a volt legelte.tési bizottságok területe. Ingatlana, Csongrád megyében ingyenesen 17 ezer 110 holdnyi terület. 1970. január 1-vel a termelőszövetkezeti földtulajdon 108 ezer 353 holdon jött létre. Másik nagy terület, az állami tulajdont képező földek szövetkezeti tulaidonba adása. A föld. törvény lehetővé teszi ezt is. Azokat az állami tartalékföldeket. amelyeket a szövetkezeti mozgalom kezdetén az állam, a gazdaközösségek. szakszövetkezetek használatába adott, most Szintén ..átválthatták". Ehhez szükséges, hogy a tenrvüőszövet:].-»7*t. .sz'ksröve'kc-ü körösére a járási. városi tanács végrehajtó bizottsága döntsön A kikötés az, bopv a nnm-üremlleg nem hasznosítható föld nem adható téesznapjainkban, amely a DunaTisza közi homoki gazdaságoknak mintamodellje lehet. Az elmúlt évben a közös gazdaságban levő állattenyésztés bevétele nem érte el a 6 millió forintot. 4—5 év múlva ez a szám 24 millió forintra emelkedik. Ugyanakkor takarmányra, hízó-alapanyagokra csak minimálisan kell többet költeniük. Nem lesz látványos, monumentális fejlődés ez, mégis az egyetlen járható, lehetséges út. A termésátlagok sehol sem nőhetnek az égig. Van az optimum, amin túl az idő, a ^ gépi ráfordítás, a talajerő-visszapótlás nincs arányban a termésátlagok növekerlével. A homoki táj, a balástyai táj híján van az optimális adottmagoknak. Homok homok hátán, öntözésre nincs lehetőség. A struktúraváltozást is úgy oldják meg, hogy minél kevesebbe kerüljön. Amit csak lehet, házilag készítenek el, saját erőből. Természetesen igénybe veszik az állami segítséget is. Érvényesítik azt a régi kisparaszti tapasztalatot, hogy nyárra felfejlesztik az állatállományt, télire csökkentik, értékesitik az árut. Külön téli és nyári szállásokat rendeznek be, több száz holdakon legeltetnek, tehát felületesen megítélve extenzív irányba lépnek egyet, a külterjesség irányába. És ez mégse igy lesz. A tervet ezekben az években váltják valóra. Üj arcú szövetkezet lesz, a szőlő-, gyümölcstermesztés mellett igen fejlett állattenyésztést, s ami lényeges, jövedelmező, alacsony költségszinttel dolgozó állattenyésztést hoznak létre. A táj visszaadja az embert. így van ez Balástyán is. A jó gondolat megtermékenyíti a homokot. SZ. L. L Szávay István Horváth Dezső t, FÜST NÉLKÜL tulajdonba. Szükséges az is, hogy csak olyan gazdaságoknak adják át ezeket a földeket, amelyek gazdaságilag, szervezetileg megszilárdultak és a föld rendeltetése szerinti hasznosítást garantálják. A földtörvény végrehajtása során hazánkban hosszú évek után először tisztázódott a termelőszövetkezetek használatában levő magyar állam tulajdonát képező földek nagysága. Igy például a szegedi járásban 45 közös gazdaság, a külterületen 22 ezer 209 holdat, a belterületen pedig 311 holdat, a szegedi négy közös gazdaság, külterületen 2 ezer 150 holdat, belterületen pedig 181 holdat használ-. A szegedi járás szakszövetkezeteiben 2 ezer 68 holdat tartanak nyilván. Május közepéig egyetlen egy szakszövetkezet sem kérte e te. rületek tulajdonjogát. Csongrád megyében a téeszek használatában tehát 99 ezer 14 hold. csaknem I millió 500 ezer aranykorona értékű, állami tartalékföld van. A megyei tanács vb határozatot hozott, hogy a megyei földhivatal a járási és a városi tanácsok végrehaitó bizottságaival együttműködve szerve"f meff az állami földek termelőszövetkezeti tulaidonba adását. Eddig 42 termelőszövetkezet 38 ezer 906 hold külterületi állami föld tulajdonba adását kérte. Nincsen minden tűznek árulkodó nagy füstje. Nem is veszszük észre mindet. Tanítók, tanárak sorában sok az ilyen tűz. A köznyelv ezt nevezi hivatásnak. Homokország világhíres őszibarackjának ezen a környéken ringott a bölcsője. Szatymaz és Zsombó között, a Bába-dűlőben van az iskola, neve szerint Wesselényi-iskola. Amikor húsz évvel ezelőtt ide jött tanítani Kovács Álmos, mélyre süppedt szegénység hazája volt ez a táj is. Hamarabb kezdett fölfelé kapaszkodni az itt élő ember, mint más vidék lakója, talán előbb lett minden tanyában motorkerékpár, villany, rádió, telezívió, sokban autó is, csak a most is tanító bácsinak nevezett tanár úr maradt a régi. Hozzátartozik a becsülethez, hogy egy mindent tanító pédagógus munkájáról akár jót, akár rosszat akar is írni az ember, nézze meg először szakja szerint választott tárgyait. Nem láttam, hogyan tanítja a matematikát, és a fizikát, csak hallottam, hogy mestere annak. Amit én láttam, éppen a túlsó oldalnak számít: A nyolcadikosok ismétlőóráján a tizenkilencedik század irodáimát foglalták össze, visszaidézve mindazt, amit^ a gyerekek valaha — ötödiktől a nyolcadikig — Kovács Álmos szájából nagy költőinkről,, neves íróinkról tanultak. írásművek ismerete, az írói állásfoglalás a megkövetelt tudás itt, az irodalomtörténeti adatok csak fogódzók. Nem tudom, kinek mit mond az én értékítéletem, de körmönfont fogalmazás helyett ezt írhatnám órája láttán: Csak így lehet irodalmat jól tanítani. Külön élmény hallgatni, hogyan kóstoltatja a szavakat a gyerekekkel, hogyan kínálja ízük, színük, zamatuk szerint- őket. Az, hogy Jancsi csárda fényének vagy italbolt világának hitte a pislákoló sugarat, hallgatni is játék. Hogy a bíró elvette vagy ellopta a "néhai bárányt, az már nem mindegy. Mi minden belefér egy öszszefoglaló órába. A szavak hangulatával is a művek lelkét keresteti a tanulókkal mindig. Ügy tűnik, meg is találják. Szabályos riportban tovább kellene folytatnom a lelkesedést. Mióta tanít, tanyán tanít mindig. Beszélgetés közben — ha magáról beszél —, eltűnik a lelkesedés, fáradt embernek látszik. — Elkoptatott a harminc év. Azt mondja, nem szereti a tanyát. Született szegedi. Ide kívánkozik vissza majd, ha nyugdíjba megy. Olvasóink sokat tudnak már a tanyai pedagógusokról. Hátrányos helyzetű tanulókról is sokat írtunk már. Talán nem szentségtörés azt mondani, hogy van hátrányos helyzetű pedagógus is. A tanyai az. Ismerős a körülmény, hogy többségük korábban kel télen, mint nyáron. Mert ők takarítják, ők is fűtik az iskolát. Nincs a környéken olyan szegény család, aki annyi pénzért elvállalja. Egyetlen napszám több sokszor, mint az egyhavi kereset lenne. Tudunk ám mi kegyetlenek is lenni. Azt mondjuk, jól keres a tanyai tanító. Erre mondjuk. Szabad a pálya, tessék megpróbálni! De nem ez a hátrányos helyzet. Hogyan jutnak el a tanítóhoz a kultúra fényei, hogy tovább világítsa őket. A televízióval • most már könnyebb. Igaz, hogy annyira csodálatos masina ez, hogy a fénye' mellett az árnyékát is hozza sokszor. Ilyenkor itt kikapcsolják, vagy mást csinálnak. A könyv szerelmese Kovács tanár úr. Megkérdezem, miért nem vett már autót? — Nem tellett rá. Könyvet vettem helyette. Hét gyermeke mellett, könyvek nélkül se gyűjthetett volna kocsira, de tény, hegy sok ezer Tavasz könyve gyűlt már össze. Irodalom. tudomány, zene. pedagógia, mindenféle, amihez csak hozzáférhet. Ha jan a vasárnap vagy a'nyári szünet, ezekbe kapászkodik. .« Erről az emberről sok szépet lehetne írni, annyira egyszerű. Amikor arra csavarom a kérdést, mit tervezett pályakezdő pedagógusként, és mi valósult meg belőle, puritán a válasz: — Minden álmom megvalósult. Tanító akartam lenni, taníthattam is mindig. Egyetlen sikerét említi csak: 6 fedezte föl korunk egyik legnagyobb népi mesemondóját, Tombácz Jánost. Kudarcból is egyet említ: régiségeket találtak a gyerekek. de a múzeum értéktelennek tarthatta, mert nem ásatott Az eke aztán szétszórt mindent. Beszélgetünk a hátrányos helyzetű tanulókról is. Sok diákja ment tovább, svsn tapasztalata bőven. Középiskoláink nem kapkodnak a tanyai gyerekeik után. Fáznak tőlük, azt mondják, nem bírják a versenyt. Nem ő mondja, dehogy mondana ilyet, nem is ezen a területen történt a dolog, de eszembe jut a beszélgetés után. A járási tanácsnál akasztották nyakamba a koloncot: állítólag azt mondta egv középiskolai igazgató, hogy nincs rendelet fölvételnél a hátrányos helyzet figyelembevételére. Szívesen elkísérném ezt az igazgatót akár többedmagával is a Wesselényi iskolába néhány szavas beszélgetésre. hogy rendelet nélkül is hadd nőjön szívéhez a tanyán tanulók sorsa. Évtizedre szóló tapasztalattal szolgálhatnának egymásnak. Elmúlt tiz éve. hogy először találkoztam vele. Vásárhelyi vándorkönyvtáros adogatta a könyveket a mozira várakozó közönségnek. Nem kellett sokat biztatni őket, fogták, belelapoztak, aztán vitték csendes szavú tanítójukhoz megkérdezni, érdemes-e . hazavinni, amit kaptak. Végül ő választott legalább 120 embernek. Könyvtáros most is. A fiókkönyvtár négyszáz kötetéből ezerötszázán olvastak a télen.