Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

Autogramok a tornác falán Babits Mihályt, a XX. szá­zad magyar irodalmának nagy alakját szoros szálak fűzték Esztergomhoz. 1024­ben kie házacskát vásárolt az Elóhegyen és élete utolsó tizennyolc nyarát töltötte Itt. Esztergomi lakását Igazi, ma­ga választotta otthonaként emlegette, ahol megnyugvást, csendes alkotási lehetőséget talált. Számos műve — köz­tük az Előhegy világát be­mutató Verses napló, a Bú­csú a nyári laktól, a Szoron­gató és a félelmes szépségű Jónás könyve — született Itt. 1961-ben. a költő halálá­nak 20. évfordulóién emlék­múzeummá alakították a há­zat. A szobákat a Balassa Múzeumban őrzött eredeti bútorokkal rendezték be. Ki­állították Babits számcK hasz­nalati tárgyát, például író­gépét. A vitrineket még a költő által gyűjtött dísztár­gyakkal. régiségekkel, köz­tük több őskori lelettel töl­tötték meg. A falakon a róla készült festmények, család­jai ábrázoló fényképek lát­hatók. Művei első kiadásait is kiállították. Az évről évre ide zarán­dokolt irodalombarátokat nemcsak az vonzza, hogy Itt élt Babits, hanem az, hogy a XX. század első felében ti­zennyolc éven át volt ez a találkozóhelye a magyar iro­dalom nagyjainak. A Bablbs­ház biztosított Esztergom­nak előkelő helyet a magyar Parnasszuson. De megfordult itt a szellemi, a képzőművé­szeti élet számos kiválósága is. Ennek emlékét nemcsak írói sorok őrzik, hanem er­ről vallanak a Bablts-vllla falai ls. A tornác fehérre meszelt falát nevezte kl a költő ven­dégkönynek. A kék festéket és az ecsetet mindig kéznél tartotta. Látogatóit pedig meRkérte. írják nevüket a falra. A több mint három­száz autogramból állő gyűj­teményben a nevek nagy ré­sze még ma is olvasható. Közülük néhány Is ízelítőt ad az egykori szellemi köz­pont rangjáról. Vendégeske­dett a házban, és több atko-' tását írta Itt Móricz Zsig­mond. Illyés Gvula. A régi barátok közül többször meg­fordult a villában Csinszka. Ady özvegye, akkor mint Márffy Ödön festőművész felesége. Tóth Árpád, Elek Arthur, Révai József. Kosz­tolányi Dezsőék. Karinthy Frlgyesék, Schönflin Aladá­rék. örzl a fal Gyergyai Al­bert. Benedek Marcell, Szerb Antal, Radnóti Miklós. Ter­sánszky Józsi Jenő. Hatvany Lajos. Heltal Jenő. Kárpáti Aurél, Szép Ernő. Tamási Aron. Németh László és má­sok kéziegvét. A képzőmű­vészek közül Beck ö. Fülöp, Bernáth Aurél. Ferenczv Bé­ni. Márffv Ödön és mások aláírása olvasható a tornác falára pingált autogramgyűj­teményben. Esztergom tovább ápolja Babits emlékét. Halála 25. évfordulóján avatták fel a Babits Múzeumba vezető Ba­bits utca torkolatánál a költő bronz domborművét. Belefeketedett szégyenébe Vagy talán dühébe?! Egé­szen bizonyosan nem lehet tudni. Az viszont tény, hogy az Élelmiszer- és Vegyicik­ket Csomagoló Vállalat zöld­csíkos papírzacskóban árult asztali sója fekete és egy kis­sé palaszínű lett. Ügy lát­szik, megártott neki a kon­kurrencla. Ugyanis a nylon­tasakba csomagolt, vákuum­ban párolt só — alias „va­cuumos párolt só" — mind­össze 70 fillérrel drágábban hófehér, ami kétségtelenül dicséretére vélik a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalatnak, Tehát van fehér só is for­galomban. -Az a 70 fillér meg igazán nem sokat szá­mít. Az viszont egészen fur­csa hatása a konkurrenciá­naik, hogy az egyik vállalat elengedi magát, mondván, a másik úgyis jobb. A vásár­lók évek alatt megszokták és megszerették az „Asztali sót". Ha minősége nem rom­lana, sokan vennék ezután ls. A konkurrenciára pedig nemcsak lehet, de illik és kell úgy reagálni, hogy ami­nőség javításával és más le­hetséges módokon meg kell tartani a kialakult vevőkört, nem pedig minőségrontáasal elveszíteni. St„ L 4Állatvédők Szegeden Téesztag betegségi segélyezése Cs. M. olvasónk öt éve tagja a termelőszövetke­zetnek. Minden évben le­dolgozta a vezetőség által előirt munkamennyiséget. Éz év április 10-től kereső­kéntclen beteg, n gyógyu­lásához több hónapi ápo­lásra van szüksége. Szeret­né tudni: betegsége ide­jére mennyi segélyt fog kapni, vnlamlnt azt, hogy a betegségi segélyre való jogosultság feltételeit és napi összegét hogyan kell kiszámítani? Betegségi segélyre a 6/1967. (X. 24.) MEM számú rende­let 144. §. 1. bekezdese értel­mében az a keresőképtelen beteg tag jogosult, aki a ke­resőképtelenné válását meg­előző egyéves időszakban ré­szere megállapított munkát teljesítette. A segélyezés egyik feltétele tehát a tag részére megállapított munka te'jesítese, amit tagonként 150, nőik esetében 100 tízórás munkíinapnal nem lehet ke­vesebb. A rendelkezésből tehát « következik, hogy a rrvezőgaz­dasaei termelőszövetkezeti tag betegségi vagy szülési segély-jogosultságának meg­állapítása szempontjából a ténylegesen munkában töl­tött napokat tízórás munka­napokra kell átszámítani, a betegségi segély összegét pe­dig a megbetegedést megelő­ző egy éves időszakban elért részesedés napi átlaga alap­ján kelj kiszámítani. A be­tegség' segély alapjául szol­gáló részesedés napi átlagát a 6/1967. (X. 24.) MÉM. szá­mú rendelet 149. §. 1. be­kezdése szerint a közösből származó teljes részesedés összegérek H ledolgozott munkanapok számával törté­nő osztása útján kell meg­állapítani Az Idézett ren­delkezés szerint a részesedés napi Atlagának megállapítá­sinál u ténylegesen ledolgo­zott munkanapokat kell szá­mításba venni, tekintet nél­kül arra. hegy azok' hány tíz­órás munkanapot tenné­nek ki. Annak megállapításánál, hogy a betegségi segély a tagnak hány napra jár, sön­tén nem a Óz órára átszá­mított mukanapokat, hanem a ténylegesen ledolgozott munkanapokat kell figyelem­be venni. A rendelkezés sze­rint a betegségi segélyt leg­feljebb annyi napra kell ki­fizetni, ahány napig a tag keresőképtelenné válását megelőzően egy, gümőkóros megbetegedés esetén kétéves időszakban a termelőszövet­kezetben munkát végzett. Az elmondottak szerint, tehát — tízórás munkanapra vató átszámítás nélkül — a termelőszövetkezetben ledol­gozott valamennyi munkana­pot számításba kell venni, mind a szülési és a beteg­ségi segély alapjául szolgáló részesedés napi átlagának, mind pedig a betegségi se­gély esetén Járó segélyezés leghosszabb időtartaménak meghatározásánál. Olyan fel­tételt nem tartalmaz a ren­delkezes, hogy csak a tízórás, illetve a tíz órára átszámí­tott munkanapokat lehet fi­gyelembe venni. Olvasóink esetében a jogo­sultság elbírálásánál azt kell vizsgálni, hogy az elmúlt évben a 150 tízórás munka­napot ledolgozta-e, a segélye­zés idejének és összegének kiszámításánál pedig a tény­legesen ledolgozott napok szamát kell figyelembe ven­ni. Az így kiszámított része­sedés napi átlagának alap­ján az alapszabályban meg­határozott százalékot kell a betegségi segély összegének venni. Dr. V. M. Az Állatbarátok Híradója 1970 márciusi száma a vi­déki hírek között elsőként Szegedről számol be: „a Csongrád megyei helyi cso­port szegedi állatmenhelyén 7 kutya és 19 macska van, amelyeket Pleskó Józeefné gondoz nagy szeretettel. Ha­vonta mintegy 5—6 állatot helyeznek el közvetítés út­ján." Állatmenhely, állatvé­dők — ismerős szavak, bár eddig inkább csak külföldi hírekben lehetett találkozni velük. Azt. hogy Szegeden is működik ilyen csoport, csak kevesen tudták. Pedig van,' létezik. Rövid nyomozás után sikerült kideríteni, hogy el­nevezésük: Országos Állatvé­dő Egyesület Csongrád me­R.vei csoportja, elnökük dr. Beretzk Péter. Az előzmények A Bartók Béla Művelődési Központ egyik helyiségében találkoznak a csoport tagjai. A termet a Hazafias Nép­fronttól kapják. Itt gyűlnek össze minden hónap harma­dik szerdáján. Az elnök, dr. Beretzk Péter az előzmé­nyekről beszél. Hogyan ala­kult a csoport? Mint kide­rült. már a háború előtt mű­ködött Szegeden egy egyesü­let Külföldi segítséggel vá­sároltak egy emeletes házat, ahol állatmenhelyet rendez­tek be. Itt elhagyott kutyá­kat, macskákat helyeztek ei. Még az ő munkájukra em­lékeztetnek a parkokban itt­ott megmaradt táblák, me­lyek a madarak védelmére szólítanak feb Menhelyből lakás A háború után a lakáshi­ány miatt a város a házat kezelésébe vette. A kutyák­macskák helyére emberek költöztek be. Pleskó Józsefné azonban, aki addig te gon­dozta az állatokat, megma­radt a házban. Továbbra te engedélyezték neki, hogy ál­latokat tarthasson, és ő a maga erejéből folytatta a korábban elkezdett munkát Gondozta, adományokból — sokszor szinte kikoldult ado­mányokból — etette az álla­tokat és gazdát szerzett ne­kik. Mivel egyesület nem volt, mindent neki kellett előteremtenie. Két éve Károlyi Mihályné szervezésében megalakult az Országos Állatvédő Egyesü­let. Anyagi fedezetét részben állami támogatás, részben külföldi segítség és Káro­lyi Mihályné saját adomá­nyai adták. Az összegyűlt pénzből Fóton állatmenhe­lyet vásároltak. Az egyesület belügyminisz­tériumi alapszabállyal mű­ködik. így létrehozhatta vi­déki csoportjait. 1969-ben Szegeden is megalakult a Csongrád megyei Állatvédő Egyesület. Állatvédelem: öt forintért A csoport jelenleg 90 tagot számlál. Most még nagyrészt önfenntartó. Tagdíjakból, adományokból „élnek" (a havi tagdíj 5 forint). De már tárgyalnak — és minden va­lószínűség szerint sikeresen — a tanácsi támogatásról. Miből áll munkájuk? To­vábbra te fenntartják állat­menhelyüket. A ház föld­szinti részét, amely lakásnak időközben alkalmatlanná vált, igényelték a tanácstól és valószínűleg sikerül meg­kapniok. Szükség van a men­helyre. hiszen sokan vannak, akiknek nem kell az állat, vagy megváltozott lakáskö­rülményeik miatt nem tudják tartani őket. A csoport gon­dozásába veszi ezeket a jó­szágokat és új helyet szerez nekik. Éppen ezért tervezik az állatmenhely kiépítését. Védik a vadon élő állatokat is. Az általános iskolák szak­körei által készített fészek­odúkat parkokban, kertekben helyezik el. Téli etetők fel­állításával igyekeznek gon­doskodni a hasznos mada­rakról. Segíteni akarják ab­ban is a városi hatóságokat, hogy ne legyenek kóbor ál­latok az utcán. Szeretnék felvenni a kapcsolatot a mű­velődési osztályokon keresz­tül az iskolákkal is. Az álla­tok szeretetére akarják ne­velni a gyerekeket. Fellépnek az állatok kín­zása ellen. A törvény adta lehetőségeket felhasználva, a rendőrségnek jelentik be, ha valaki kegyetlenkedik álla­tával. És a rendőrség meg is indítja az eljárást ezekben az esetekben. Mert igaz ugyan, hogy a tulajdonos rendelkezik lovával, kutyá­jával. de nem kínozhatja, nem ütheti. így talán majd kevesebb lovát püfölő fuva­rost lehet látni a szegedi híd­főiben te. Jön a segítség Munkájukhoz természete­sem némi pénz is kell. Ki­látásaik biztatóak, valószí­nűleg kapnak majd tanácsi támogatást. A vágóhídról te érkezett már számukra olcsó belsőség. Általában minden­hol jóindulatú segítőkészség­gel, megértéssel találkoznak. Várják az új tagokat te. Most még kevesen vannak, és sok a munkájuk: Táncdalfesztivál — Nem lehet elég korán elkezdeni!... Pintér István: Tea 5 dollárért Akkoriban New Yorkban éltem. Átkozottul kel­lemetlen idegennek lenni egy ilyen hatalmas városban. Aki még nem próbálta, nem is tudja Igazán elképzelni. Miért vágytam annyira a ten­geren túlra? Amikor 1956-ban én is fogtam ma­gam és nekivágtam a nagyvilágnak. Bécsben valóságos szerencsétlenségnek éreztem, hogy csak eddig Jutottam el. Mit kínlódtam, amíg sikerült kijutnom Amerikába! Igaz, a lágerélet nem volt leányálom, szedett-vedett emberek ls akadtak köztünk szép számmal, de azért mégiscsak ma­gyarok közt éltem. És dolgozhattam a szakmá­ban. Szerszámkészítő vagyok. 1952-ben kaptam meg a szakmunkáslevelet Budapesten. Két évig dolgoztam mint szerszámkészítő, aztán behívtak katonának. Amikor leszereltem, jött 56. és én nekivágtam a nagyvilágnak. Szóval, elóször • csak Bécsig jutottam. Négy évig tartott, amíg megkaptam az amerikai be­vándorlási engedélyt. Valamilyen kimondhatat­lan nevíj jótékonysági szervezet vitetett ki RZ Egyesült Államokba. Négy évig protekclóztam, kilincseltem, könyörögtem, érveltem, amíg végre sikerült. Szenvedtem, hogv magvar saót halljak. Ruth. az egyetlen ismerősöm, akivel szót valthattam. csak angolul tudott. Én viszont elég rosszul be­széltem angolul. Albérletben laktam. A szoba ren­des volt, de a háziasszony, Mrs. Brown, szót­lan. Egy óragyárban dolgoztam, futószalag mel­lett. Ott nem adódott beszélgetőpartner, de al­kalom sem. Hosszú teremben ültünk egymás mellett, a sarokban üvegkalltkában a munka­felügyelő, Winston úr. Gondosan ügyelt rá, hogy egy másodpercig se tölthessük mással az Időt. mint amiért fizetnek bennünket. De Winston úr fáradozásai csaknem feleslegesnek bizonyultak, hiszen a futószalag sebessége eleve lehetetlenné tette, hogy a feladatomon kívül mással foglal­kozzam. Ez pedig nem volt valami izgalmas: az elém kerülő ébresztőórákra hátul fel kellett csa­varnom a két felhúzókallantyút. A százezredik darab utón már nagyon unja az ember, pedig az első tucatnál sem fütyörészett örömében, és nem áldotta a sorsát, hogy ilyen munkát kínált számára. De hát élni kell. és más munka nem kínálkozott. New Yorkban sok a magyar, de a hatalmas városban elvesznek az amerikaiak tömegében. Sehogy se tudtam összeakadni egy honfitárssal. pedig rossz egyedül lenni! Sokat beszélgettem erről Ruthtal. A lány nemigen értett meg. ille­tőleg azt hitte, hogv a lénykérést akarom ezzel előkészíteni. Tulajdonképpen 6 nem is bánta volna a dolgot, pedig még csuk egy hónapia Ismertük egymást. A lány tetszett, de házas­ságra nem gondoltam. Mire házasodjak? A bé­rem magamnak elég volt. egv családnak azon­ban kevés lett volna. Ruth pincérlányként dol­gozott, és ebben a szakmában gyakran az ágyat se lehet elkerülni. Emiatt Ruthnak csak udva­rolgattam. és nemigen Izgatott a dolog. Ha az ember , feleségéről van szó, mégiscsak más a helyfeet. Alig vgrtam hat, hogy magyarokra találjak. Ekkor került a kezembe az egyik esti lap, amelyben a következő hirdetést olvastam: „Magyaroki Az Egyesült Államokba érkezett vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke. Az emigrált magyarság vezetője szombat délután öt órakor a Rlthmus Hallban találkozik a New York-i magyarokkal. Mindenkit szeretettel vá­runk. Költséghozzájárulás: öt dollár. Ezt kérjük •lőzetesen befizetni a Tony és Co. bukméker Irodában. 138. utca 14." Elhatároztam, hogy elmegyek erre a teára. Vem mintha különösebb lelkesedéssel töltött volna el vitéz Csánkó András vezérezredes úr átogatása, hiszen azt sem tudtam, hogy egy­iltalán kicsoda. A Magyar Nemzetmentők Baj­ára! Köre még kevésbé érdekelt, öt éve volt nár, hogy elhagytam Magyarországot, és az Ausztriában töltött négy esztendő alatt ls leg­ilább féltucat olyan szervezet próbált megnyer­íl, amelynek a nevében mind ott szerepelt a nagyar szó. Egyiküknek sem adtam be a dere­tam. Engem. Kása Bertalant, soha nem érdekelt i politika. Azért hagytam el Magvarországot, logy ne szalasszam el, ha már valami érdekes­Den lehet részem. És kalandban aztán nem volt liány. Szóval, nem érdekelt engem sem vitéz Csán­tó, sem a hosszú nevű szervezet, amelynek az ílnöke volt, de azért elhatároztam, hogy elme­?yck a teára. Ha egyszer meghívják ra a New forkban élő magyarokat, akkor azok bizonyára ?1 is mennek. Én pedig magyarokat kerestem. -£a szerencsém lesz a teán, még olyasvalakivel s megismerkedem, gkinek magyar felesége van. Ss esetleg meg is hívhat magához, egy ió ma­ivaros vacsorára, mondjuk, tejfeles bableves­be, csipetkével és kolbásszal. Nagyon untam az amerikai kosztot. Ettek biár virslit édes szósszal? (Folytatjük.)

Next

/
Thumbnails
Contents