Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-16 / 113. szám

AZ ÚJ KERESÉSE Fiatalnak lenni — kezdeményezőnek lenni. Többpt, jobbat akarni — keresni az új megoldásokat. S folytoniőlyvást tanulni. Ezt vallja Kovács Károly, a szegedi textilművek csoportvezetője. S nem is anynyira szavakkal, mint inkább tettekkel. Nála az új keresése életformává vált. A 27 esztendős barna fiatalember mér régi ismerősiként köszöntik a fiatal műszakiak szakdolgozat-pályázatán az eredményhirdetéskor. Ahányszor csak pályamunkát adott be — 1967-ben, 1969-ben, s idén is — országos első díjat nyert. Számára — nyerni hagyomány. Így láthatja a külső szemlélő. S ha a siker titkaira kíváncsi, akkor tudja csak meg, mennyi munka és szorgalom, .mennyi tanulás készíti elő az eredményeket, Négy esztendeje^ irányítja a gyár elektroműszerészcsoportját, s mint mondja, ennek tagjai nagy segítséget nyújtottak az új elgondolások megvalósításában. Erre inspirálták a gyár vezetői is — Kovács Károly nem győzi eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a kezdeményező fiatal száméra az ilyen fogadtatás, a segítőkészség, a tippadás, feladatmeghatározás. Elektronika a pamutiparban című első pályamunkája után — mely mintegy feltérképezte az elektronikus berendezéseket, javítási útmutatót is adva a szakembereknek — egy sor önálló szellemi termék, újítás, találmány követkeKovacs Károly zett. Több mint harminc azoknak az újításoknak a száma, amit bevezettek. 1969-ben műszert készített a gyűrűsfonógépek elektronikus vizsgálatára, beállítására. Ezt ma már alkalmazzák is. Idén egy olyan elektronikus műszerrel szerezte meg az országos elsőséget, amely emberi beavatkozás nélkül, tehát teljesen objektív módon állítja ki egy-egy termék minőségi bizonyítványát. Egy kis számítógép ez lényegében, olyan készülék, amibe az árut betáplálják, hogy lerajzolja minőségi jellemzőit. Szép lehetőségekkel kecsegtet, s nemcsak a textiliparban, de egyéb folyamatos termékeknél; huzalok, rudak, csövek minőségi vizsgálatánál is alkalmazható. Most a textilművek laboratóriumában van a prototípus. Dolgozik a minikomputer: leolvassa, osztályozza, s papírra veti a mérési eredményeket. Természetesen az Országos Találmányi Hivatalnál is bejeieritették már. — Nekem ez a hobbym — mondja Kovács Károly —, olvasom a külföldi szakfolyóiratokat, keresem a használható, továbbfejleszthető részmegoldásokat a legújabb publikációkban. Rengeteg ilyen megoldás van, a gyári kísérletezőrészlegek legújabb elektronikai eredményei valóságos műszaki élményt jelentenek. Németül kitűnően tud, s most jár az angol nyelvtanfolyamra. Távolabbi terve a műszaki egyetem elvégzése. Mert a tudományos-technikai forradalom korában csak így lehet előbbre jutni: tanulni-tájékozódni kell, hogy az alkotások a legkorszerűbb elemekből álljanak össze. Gazdaságunknak sok ilyen fiatalra van szüksége ma; olyanokra, akik számára az új keresése életforma. S. M. Felvételi előtt <azat, napszemüveg! Ne higgyenek kérem a nőknek tavasszal! Mindegyik csak néz azzal a két nagy fekete — szemüvegével. Ski sejtheti, hogy mit takar a napszemüveg? Illetve: hogy kit takar? Ül az ember, mondjuk, a villamoson, s egyszerre csak azt veszi észre. hogy egy csinos nő bámulja. S ha az ember férfi a talpán, akkor visszabámul, megpróbálja elképzelni, milyen lehet a csini-mini kisasszony szeme. A többit ugyanis látja. A tragédia akkor következik be. mikor le akar szállni, s a bámuló és megbámult hölgy odaköszön neki, hogy: szervusz. Zavartan néz maga mögé, nem, kétségtelen tény, hogy neki köszöntek. Emlékképek kergetik vadul egymást az agyában, napszemüveges nők vonulnak sorban, felismerhetetlenül — amíg ő is elgondolkozva válaszol szervusszal a köszönésre. De csak akkor döbben rá — ha egyáltalán rádöbben —. hogy kivel találkozott, amikor udvariasan, s némileg bárgyún mosolyogva előreengedi a szép idegen ismerőst: Jé. hát ez a Klapcsek Manci! Tavasz végén, nyár elején jó lesz hát fejleszteni, tisztelt férfitársak, az izé .. . hátmemóriát. Így legalább utólag megtudja az ember, hogy kit fixírozott olyan vadul: a szomszédék Icukáját-e. a főnöke feleségét, vagy éppen a sajátját. Ha jó az izé... hátmemóriája. De van még egy lehetősége, a félénk férfiaknak: vegyenek ők is napszemüveget, minél nagyobbat. Akkor behozhatatlan előnyre tesznek szert, mert őket hátulról nehezebb megkülönböztetni. A skótoknak, a szórakozottaknak pedig figyelmébe ajnálom: Vigyázat. uraim, itt a napszemüveg! V. M. Piros arany Kisteleken, az Űj Elet Termelőszövetkezetben jelentős kiesést okozott a kedvezőtlen, vizes tavasz. A gazdaközösség vezetősége úgy döntött. hogy az idén nagyobb területen termesztik e táj híres növényét, a piros aranyat. Tavaly holdanként 5 ezer forint tiszte bevételt értek el fűszerpaprikából. Az idén a belvízzel borított területeket nem tudják másképpen hasznosítani. Nem négy lány, hét lány és nem is egy udvarba gyűltek össze, mint abban a bizonyos filmben, hanem egy kicsi asztal köré, de azért mégis nagyon együvé tartoznak. Egy rajba, ahogy a régiek mondták: az érettségizők mindig szép, mindig okos és mindig rettentően izguló rajába. De . nemcsak az imént mondottak sorolják őket egymás mellé! Társakká, kéz a kézben barátnőkké teszi őket az a Jci tudja milyen hőforrásokból táplálkozó remény is, hogy bizony valamennyiüket felveszik az egyetemre. Hetedikes, nyolcadikos gyereklánykoruk óta a „hallgató" cím elnyeréséért törik magukat, s lehetetlen, hogy tervük ne sikerüljön. Heten vannak. Hét szép, okos és izguló negyedik gimnazista. Három jogász, kettő orvos, kettő meg TTK-s tanár akar lenni. — Általánosnak mondható ez a kis házi statisztika? — Nagyjából — mondja a feketehajú, feketeszemű tömörkényista, akinek erre a vizsga előtti kivirágzására bátran felfigyelhetne akármelyik filmrendező. — Nagyjából, hiszen mi is úgy látjuk, hogy a választható pályák közül hosszú évek óta egyformán vezet az orvos és a jogász. Utánuk közvetlenül a tanárszakok jönnek. És micsoda arányok szerint jönnek! Ahogy mondják, o Radnóti IV/a-jának 21 diákja közül egy nem akar továbbtanulni, a Tömörkény IVja-jának 29 tanulójából hasonlóképpen egyetlen egy. Hogy ez a legjobb osztályátlagokat figyelembe véve is félelmetes arány? — Az — mondják nevetve —, de hát mit csináljunk! Senki nem tudja elképzelni az életét egyetem, főiskola nélkül. Ezért tanultunk, ezért próbálkozunk. Ha egyszer, egyszer, ha többször, hát többször. Egészen addig, amíg nem sikerül. Szándékuk erős, kedvük töretlen, így aztán arról, hogy mi lesz, ha mégsem kerül kezükbe az az annyira óhajtott fekete index, egyszerűen nem hajlandók beszélni. Akármilyen kérdésről a közelgő érettségi, az érettségit követő felvételi jut eszükbe, s a még jobb jegyek szerzésének ilyen-olyan akadályait, a még sikeresebb egyetemi start ilyen-olyan útjait emlegetik. Azt például, hogy kapott jegye szerint miért kerül hátrányba a tagozatos osztályok választott tárgyát több órában bőségesebb anyagból tanuló diákja. Mert kétségtelen: hátrányba kerül! Az ő mindenképpen értékesebb négyese ugyanis kevesebb felvételi pontot ér, mint, a nem tagozatos osztályban végző diáktárs kisebb erőfeszítést, kevesebb munkát magában rejtő ötöse. (Mint a beszélgetés közben kiderült, szót kapott ez a különös ellentmondás a nemrégiben Budapesten megtartott országos diákparlamentén is.) Ott van aztán az érettségi tételek késői — legalábbis a hét lány szerint erősen késői — kézbe adósa! Nem' hamarabb, mint március 15-én ismerhették csak meg a tételeket, s azok kidolgozósára, az új anyag tanulása mellett, bizony kevés idő jut. — Az már jó, ha 5—6 órát tudunk aludni — kér szót megint a filmbe kívánkozó, s mindjárt sorolja ls, hogy legjobb tudomása szerint miképpen érettségiztetnek az NDK-ban, meg Franciaországban. Az előbbi helyen már februártól folyamatosan — hónapról hónapra — teszik le egy-egy tantárgyból a vizsgákat, az utóbbi helyen meg még korábban kezdődik meg választott szakma felé való — pontosztogatással dokumentált — törekvés. Ez is jobb lenne, az js jobb lenne. Általában így, a nagy számadás előtt minden jobb lenne! Az viszont igazán jó lenne, ha a felvételiztetés módjáról valamiféle eligazítást kapnának. Mert évre év, érettségire érettségi, de az, hogy az egyetemre, főiskolára készülő diákokat a felvételi vizsgák lebonyolításónak rendjéről, a bizottságok előtt való viselkedésről tájékoztatnák, még mindig nem vált szokássá. — Azt se tudjuk, hogy kell majd leülni, felállni, hogy kérdeznek, hol kérdeznek, egyszóval semmit, de semmit... Persze azért nem nagyon bántja őket ez a „tudatlanság." Nevetnek, ha bizonyos vizsga-anekdoták kerülnek szóba, s akkor is, ha a mostanában divatos teszt módszer furcsaságairól beszélgetünk. Nevetnek, nevetnek, nevetnek. Vajon a kiesd asztalt körülülő, nagyon okos, nagyon szép és nagyon izguló hét diáklány közül hánynak az arcáról mossa le ezt a vidámságot az a most elképzelhetetlennek tűnő egyetemről, főiskoláról postázott „nem."? Akácz László Műteremben Kész vagy már a képpel? elérkezettnek látta az időt, hogy bekapcsolódjék a beszélgetésbe. — A hölgy nekem azt mondta, nem tudja magáról elképzelni, hogy gengszter, és éppen ezért kérte a segítségemet. Én utánanéztem a dolognak, és úgy láttam, hogy maga megér nekünk egy misét. No, ezzel aztán kint vagyok az összes vizekből! Ruth a nyakamra hozott egy papot, aki majd misét mond a lelki üdvömért. Nekem viszont sokkal földibb segítségre lenne szükségem, mert húszegynéhány éves koromban semmi kedvem sincs helyszíni vizsgálatokat folytatni a túlvilágon. — Bocsánat, de az urat még nem ismerem — mondtam. — Lewis vagyok — mutatkozott be az illető — A látogatóimmal akarok beszélni — jelen- —, Louis Lewis. Az Evening News munkatársa A-A. . 1 A. , J nUUnn l imn nf «'. r.1,1 , • „ 1 1 _ 1 - • 1 - 1 -n « — PINTÉR ISTVÁN 12. ÍO. tettem ki. — Ügy tudom, ehhez is jogom van ... Sejtettem, hogy a látogató csak Ruth lehet. Igazán nagyszerű lány, ha a bajban sem hagy el. Az őr rosszallóan csóválta a fejét, s elkísért a beszélgetőhelyiségbe. Morgott valamit, de már nem figyeltem rá. Azt mond, amit akar. A kék szemét kissé kisírtnak találtam, de azért derűsen ragyogott. Oda akartam ugrani Rutbhoz, hogy megcsókoljam, de a drótháló Ez az úr, aki velünk jött, ügyvéd, Mr. Forsternak hívják. Mr. Forster kissé meghajolt, úgy, ahogyan csak az ügyvédek és a parkett-táncosok tudnak meghajolni. — És mit tehetek önökért? — érdeklődtem. Ruth vette át a szót. — Te semmit, de az urak sokat tehetnek érted. Louis régi ismerősöm. Reggel azonnal felmegakadályozott ebben. Nem kellemes dolog az hívtam telefonon, hogy tud-e segíteni. Ö hozta ilyen dróthálós beszélgetés. Akármennyire sze- magával az ügyvéd urat. Megmentünk, drágám! reti is az ember azt, aki a drótháló másik olda Iára kerül, kellemetlenül érzi magát. És Ruth nem is volt egyedül: két férfit hozott magával. De egyelőre nem mutatta be, sőt, figyelemre sem méltatta őket. — Hello, drágám, hogy töltötted az éjszakát? — csicsefegte. — Pocsékul — feleltem. — Pláne, hogy az éjszakát egyszer már sokkal kellemesebb körülmények között megkezdtem, de abba kellett hagyni... És te? — Én egész éjjel le sem hunytam a szemem. Sírtam, és rád gondoltam. — Igazán szép tőled, Ruth. hogy ennyire a szíveden viseled a sorsom. De azért kár volt sírni miattam. Egyszer minden jóra fordul. — Nem miattad sírtam, darling — mondta a lány. — Magamat sirattam. Hogy én milyen szerencsétlen lány vagyok. Miért szerettem bele egv gengszterbe? Ezt nem lenne szabad. Ettől egy tisztességes lánynak óvakodnia kellene ... A gengszter szót olyan rajongással ejtette ki, hogy valósággal sajnáltam ártatlanságomat. — Én nem vagyok gengszter — feleltem. — És fái. hogy egyáltalán feltételezted rólam. A Ruth kíséretében levő egyik férfi akkor már Az ügyvéd közbevágott. — Meg vagyunk győződve az ön ártatlanságáról . .. De kapcsolataink színvonala akkor is lehetővé tenné az ön szabadlábra helyezését, ha történetesen nem lenne teljesen ártatlan. Már beadtuk a kérvényt a bírósághoz, hogy helyezze önt szabadlábra, tízezer dollár óvadék ellenében. A bíró ma két órakor dönt a beadványról, de biztos lehet benne, hogy a döntés rendkívül kedvező lesz. A drótháló mögött nem éreztem valami jól magam, de azért nevetnem .kellett. Méghogy tízezer dollár! Honnan lesz nekem ennyi pénzem? Legfeljebb tíz dollár óvadékot tudtam volna letenni. de akkor le kellett volna mondanom az ebédről. Egyébként sem dúskáltam a pénzben, de a Ruthtal való randevúzgatás költsége és az ötdolláros teajegy alaposan megdézsmálta pénztárcámat. — Tízezer dollár? — Igen, tízezer dollár — jelentette ki Forster úr. — Nem csodálom, hogy csodálkozik, mert az ilyen súlyos bűnnel vádolt letartóztatottakat általában legalább százezer dollár óvadék ellenében szokták szabadlábra engedni a tárgyalásig. Ügyvédi irodánk, kapcsolatai azonban. ismétlem. kiválóak. Ebből az egy tényből is meggyőződhet róla... — Sajnos, ez esetben kárba vesztek kiváló kapcsolataik — mondtam némi iróniával. — Ugyanis elmulasztották megvizsgálni anyagi helyzetemet. Sajnos, nincs tízezer dollárom, és amennyiben a kallantyúkkal vesződöm továbbra is, előreláthatólag életem végéig nem is lesz. — Ön félreértett engem — jelentette ki az ügyvéd. — A tízezer dollárt nem önnek kell letétbe helyeznie. Ezt a pénzt megbízóm adja... természetesen csak kölcsön. Nem is tudtam, hogy a barátnőmnek ilyen sok pénze van. Ilyen jól keresne egv pincérlány? Vagy talán a „mellékjövedelemből" tette félre? Hát nem ... Akkor már inkább a poloskák meg Burt. Fagyosan szóltam a lányhoz, akinek szeme most már nem is tűnt fel annyira kéknekí — Kisasszony, kár kockáztatnia a pénzét. Tízezer dollárt nagyon nehezen lehetett összeszedni, és a világért sem szeretném megfosztani tőle... Az ügyvéd nem hagyta, hogv Ruth válaszoljon. — Téved, uram — kezdte magyarázni —. az én megbízóm nem a különben általam nagyon nagyra becsült Ruth kisasszony, hanem Lewis úr. Pontosabban a lapja, az Evening News. ők térítik meg a költségeimet, és ők bocsátják rendelkezésre a tízezer dollárt is. Elképedtem. Hogy jön ahhoz egy számomra teljesen ismeretlen ember, és még inkább egy lap. hogy ennyi pénzt szánjon rám? De nem jut" hattam szóhoz, mert Lewis azonnal folytatta, amit az ügyvéd elkezdett: — Természetesen mindennek megvannak a maga feltételei. Annak például, hogy mi a tízezer dollárt óvadékként letétbe helyezzük, az a feltétele, hogy maga minden tekintetben alávesse magát az utasításaimnak. Megegyeztünk? 11. Az elmúlt napokban, és különösen előző este, sokkal több fura esemény történt velem, semhogy azonnal mindent kellőképpen mérlegélni tudtam volna. Ruth látta, hogy bizonytalankodom, és a segítségemre sietett. — Arról van szó. hogy Lewis úr storyt szimatol benned. Illetőleg az esetedben. Valamiféle szenzációt készít, és ahhoz szüksége van rád. tíf nyugodt lehetsz,' drágám, nem fogsz veszélybe kerülni, nem kell a törvény haragjával számolnod, ha igent mondasz Lewis úrnak. (Folutat)ükJ