Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

Kádár János cikke a Pravdában A Pravda csütörtöki száma közli Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának Lenin a szocializmus építésének teoretikusa és szervezője című írását. Pártunk harci tapasztalata — mutat rá Kádár János — a Magyar Népköztársaság fejlődése, vívmányaink az ország felszabadításától eltelt 25 esztendő során minden téren megerősítik, alátámasztják a szocializmus építéséről szóló lenini tanítást, bizonyítják annak nemzetközi jelentőségét. Hány óráig város Szeged Több vidéki ismerősöm csodálkozott már el azon, hogy amikor este 10—11 óra között végigmentünk a városon, alig láttunk járókelőket, a kirakatok sötétbe burkolózva hallgattak a Kárász utca két oldalán, sötétek voltak a neonreklámok is. Hogy lehet ez? — kérdezték. Hiszen Szeged a DélAlföld legnagyobb városa és ennek ellenére ilyen kihalt esténként? A nagyvárosi este Mi. szegediek büszkék vagyunk városunkra, örömmel figyeljük alakulását, változásait. Nagyvárosnak érezzük szűkebb hazánkat és ezt az nek, csak néha söpör végig Távirat Odesszába SZOVJET TESTVÉRMEGYÉNK, AZ ODESSZAI TERÜLET SZEKHELYE MOST, 26 ÉVVEL EZELŐTT SZABADULT FEL A FASISZTA MEGSZÁLLÁS ALÖL. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL A CSONGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A CSONGRÁD ME-' GYEI TANÁCS VEZETŐI TÁVIRATBAN KÖSZÖNTÖTTÉK ODESSZA VEZETŐIT ÉS DOLGOZÓIT. Az erőmű kettős haszna érzést igazolja is a nappalok lüktetése, a kora esti órák forgalma, az egyre több — bár még mindig kevés — kigyúló színes neonreklám. De a nagyvárosokhoz már közhelyszerűen és szervesen hozzátartoznak az este és az éjszaka fényei, ritmusa, sajátos atmoszférája. Mutasd meg éjszakádat és megmondom, ki vagy! — pontosabban: milyen vagy. El lehet ezt mondani a világ valamennyi városáról. Este 10-kor színházból, moziból, vagy a bezáró presszóból hazafelé tartva azonban kellemetlen meglepetések érik az embert. Meglát valamit egy kirakatban, de mire odaér, kialszik a világítás. Körülnéz és azt látja, hogy végig a Kárász utcán sötétbe borulnak a kirakatok, álomra hajtják fejüket a neonbetűk. Ki nem járt már így, hogy azután egy pillanatra elfogja a rossz lelkiismeret késő éjszakai kóborlásáért. Zárórák és közlekedés Üjszegedi és Tarjánban lakó ismerőseim is panaszkodnak néha. Tizenegy előtt elmegy kifelé az utolsó busz, villamos. Ha színház után még elmennek vacsorázni, már legtöbbször csak az el"menő piros lámpát látják, vagy azt sem. Tízkor elszámoltatják vendegeiket a presszók is és bezárják ajtajukat. Aki korainak érzi az időpontot, még elmehet valamelyik étterembe, vagy bárba. Sokszor gondolunk arra, korai a pressszók zárása, a kirakatok elsötétedése. Morgolódunk, kicsit sértve érezzük önmagunkat és a városról táplált illúzióinkat is. De ha jobban. körülnézünk, mit látunk? Kilenc-tíz óra között fokozatosan kihalnak az utcák. A presszókban, cukrászdákban néha többen, de többnyire csak néhányan ülegy-egy kocsi az üres sugárutakon és körutakon. Az emberek behúzódnak otthonaikba, a tévé elé, a koránkelők ágyba bújnak. Megéri-e? Ezt tudva, látva, érdemes-e tovább nyitva tartani a presszókat, tovább járatni a villamosokat, buszokat, égetni a reklámokat, a kirakatok világítását? Nem hiszem, hogy megérné? Legalábbis a közlekedés fenntartása és a korábban záró cukrászdák nyitvatartása. Az a néhány és néha 11 után hazafelé tartó ember mehet taxival — az is közlekedési eszköz —, de gyalogosan sem nagyok a távolságok. Csak egyet mernék tiszta szívvel javasolni. Legalább a fények kioltásánál gondoljanak arra, hogy 10 óra az az időpont, amikor színházból, mozikból még sokan tartanak hazafelé. Nem kerülne sokba, ha a kirakatok és a reklámok fényei legalább kapuzárásig, 11 óráig kitartanának, városi rangunk szerény jelképeként. Az aggodalom jegyében Az éjszakához nemcsak kereskedelmi 1 és közlekedési szempontok tartoznak, hanem emberiek is. Elmondhatnánk azt is; milyen rendes a szegedi ember! Nem zülli át éjszakáit, estéit családja körében, otthonában tölti. A többségnél valóban jogos lenne elmondani ezt, bár némi aggodalom mindenképpen felmerül így is. Az ember életéhez ugyanis hozzátartoznak a baráti beszélgetések, kisebb közösségek, az este hangulatai, az éjszaka élményeket adó légköre. Mi szegényebbek vagyunk ezzel az élménnyel. De vigasztalódjunk a nyárral, amikor este éled a város, tovább ragyognak a fények és a Virág teraszán is elüldögélhetünk éjfél táján! Csak az a kérdés, hogy mindez teljesen megnyugtató-e? Szávav István A tiszalöki erőmű népgazdasági haszna kettős: egyrészt áramot termel, másrészt megemeli a folyó vízszintjét és ezzel kedvező lehetőségeket teremt az öntözéses gazdálkodáshoz. A felszabadulás utáni nagy létesítmények között ma is büszkén emlegetjük, és újabb vállalkozások kezdődtek a Tiszán. Már épül a Tisza újabb vízlépcsője. Hasonlóképpen teremtő és gazdagon fizető beruházásunk volt a Keleti Főcsatorna megépítése. Folyókat köt össze ez a mesterséges víz és termékennyé teszi Észak-Tiszántúl széles tájait. Légi felvételünk Balmazújváros környékén készült, ahol karcsú híd íveli át a Keleti Főcsatornát. Befejeződött a tudományos diákkörök országos konferenciája A tudományos diákkörök IX. országos konferenciájának ünriepi záróülését a Budapesti Műszaki Egyetemen rendezték meg csütörtökön. Dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes az országos konferenciát értekelve kiemelte, hogy a nyolc szekcióban lefolyt tanácskozáson 41 felsőoktatást intézményből beérkezett 854 dolgozatot vitattak meg. A dolgozatokat 1048 hallgató készítette. Számos tudományágban a korszerű kutatás térhódítása rajzolódik ki. Ez a diákköri mozgalom toÁrhullám a Tiszán Már 14. napja őrzik harmadfokú árvédelmi készültséggel a Bodrog gátjait. A töltéseket szerdán és csütörtökön is megáztatta az eső, majd a zápor, s olyan nagy kár keletkezett, hogy a gát tetején már csak gyalogszerrel, vagy szekérrel közlekedhetnek. Ezért a védekezéshez szükséges anyagokat most már elsősorban motorcsónakokkal szállítják a hullámveréstől és gátszivárgástól veszélyeztetett helyekre. Felsőbereckinél az árhullám tetőzése óta 27 centiméterrel apadt a Bodrog. Nagyon lasssú az apadás, de még ennél is mértékeltebb a Tisza áradásának levonulása. Tiszafürednél szerdán délben tetőzött az árhullám és csütörtök délig mindössze egy centiméterrel süllyedt a vízszint. A folyó Borsod megyei szakaszán sok helyen négy-öt kilométerre kiszélesedett a fővédelmi gátak közötti hullámtérben a Tisza. Ezért már aránylag kisebb szél is nagy hullámokat ver. így az utóbbi 24 órában Poroszló és Négyes között csaknem öt kilométer hosszú rőzseszőnyeggel és három kilométer hosszú műanyagfóliával terítették le a gátak oldalát, hogy megakadályozzák a hullámverés okozta rombolásokat. . vábbi fejlődése szempontjából igen örvendetes. A IX. országos konferencia tanácskozásait áthatotta a felszabadulási évforduló és a Lenin-centenárium légköre — részint úgy, hogy az előadott, dolgozatok közvetlenül a két nagy történelmi eseményhez kapcsolódtak, részint pedig úgy, hogy az előadók a gazdaság, a társadalom, a kultúra, a gyógyítás, a tudományok soron levő — időszerű kérdéseivel foglalkoztak. Szembetűnő, hogy a fiatalok tudományos tanácskozása valóságos vitafórummá vált. Az egyes témák körül élénk eszmecsere bontakozott ki. Emelte a tudományos tanácskozás színvonalát, hogy azon számos külföldi egyetem és főiskola küldöttei vettek részt és szólaltak fel. A jövő feladata — hangsúlyozta dr. Polinszky Károly —, nem a diákkörök abszolút számának a növelése, hanem a belső arányok javítása. Mindenekelőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek fokozottabb bevonását kell szorgalmazni. Ezt követően Va.ió Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszönetet mondott a tudományos intézetek, vállalatok, egyesületek, szakmai szervezetek önzetlen támogatásáért, és kérte, hogv a továbbiakban is kísérjék figyelmmel a diákköri munkát. Ezzel kapcsolatban kiemelte a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezését amely szerint különböző kutató intézeteiben több mint 200 diákköri tagnak ad lehetőséget tudományos tevékenységre. A záróünnepségen ezután 130 hallgatónak, a legjobb pályamunkák szerzőinek, átadták a különdíjakat. Harmincöt intézmény összesen 150 000 forinttal jutalmazta a legjobb pályamunkákat. Mindent a komfortért? A

reform egyik fontos energiaforrása az anyagi érdekeltség. Igazságos, ha az emberek boldogulása, sorsa attól függ, miként dolgoznak, mennyit hajlandók adni a társadalom hasznára. Két esztendő alatt előttünk a a részvételünkkel szabadult fel ez az energia: tanúi lehettünk egész társadalmunkra termékenyítő hatásának. De mint már annyiszor — az egyszerű tétel most is szükségtelenül bonyolódott. Némelyek a szabad kezdeményezés lehetőségében a korlátlan ügyeskedés szabadságát vélték felismerni. Megint mások az okozatot cserélték fel az okkal; erkölcstelenül magas árakat szabtak munkájukért, életvitelükben a reformot „mindent bele" alapon sajátos pénzfiaztatási eszközzé változtatták. Ahogy mondani szokták: a „pályán" minden helyzefet kihasználnak a minél nagyobb pénzszerzés érdekében. Beosztásukat, összeköttetéseiket, családi kapcsolataikat, sőt gyengédebb viszonyaikat is e célok érdekében kamatoztatják. Egyik vállalatunk szakemberét hosszú évek óta jól ismerem. Olyan volt ő is, mint mi mindannyian, ugyanúgy gondolkodott a világ dolgairól. De azután más erővonalak hatása alá került, szavaival „alkalma nyílt" az „aranylabdába" rúgni, s ő nem kívánja ezt az alkalmat egyetlen egyszer sem elmulasztani. Van vagy négy állása, természetesen négy fizetéssel. Eddig kétszer fizetett autóra, de mielőtt átvette volna, ügyesen átengedte másoknak a gépkocsit. Persze nem önzetlenül... Már Tarjánban is van olyan ember, aki frissen szerzett lakását távlati célok érdekében tartja „tartalékban." Hogy, hogynem háza is van, új lakása is: ha majd jó ára lesz, illetve még jobb, akkor továbbadja. Az ügyeskedők kategóriájába tartoznak a melléküzemágak némely szervezői, akik a legrafináltabb ötletekkel próbáltak és még ma is próbálnak pénzt fakasztani valamilyen „csodálatos" vállalkozásból, a hiszékenyebb tsz-elnökökből. Ki lakásépítésre, ki tengeri herkentyű gyártására vállalkozik, illetve ajánlkozik. A reform mozgatója az anyagi érdekeltség. A baj az, hogy viszonylag elég sokan rosszul értelmezik ezt az elvet, mindent csak az anyagiasság szemüvegén keresztül néznek. A munkában, a hivatásban csupán az érte járó fizetséget értelmezik, nem ismerik a hivatásérzést, a jól végzett munka örömét. Talán ennél is szomorúbb, hogy az önállóságot korlátlan szerencsepróbálásnak, a kezdeményezés szabadságát pedig mindenáron való haszonszerzés lehetőségének értik. Eljutottak odáig, az életük értelme csak a szerzés, a minél több pénz, lehetőleg odaadó munka nélkül. Az újmódi fösvények azután a maguk módja szerint gondolkoznak, élnek. Fennen hirdetik, hogy a pénznek nálunk is mindenható hatalma van, hogy azzal minden elérhető; a megbecsülést a csillogó holmik szerzik meg gazdáiknak ... Szerencsére az efféle anyagiasság általában egyáltalán nem fertőzött meg bennünket, nem kell keresnünk hivatásszerető mérnököket, orvosokat, tanárokat, munkásokat, tsz-gazdákat, hiszen úton-útfélen találkozhatunk velük. És nincs szükség rafinált módszerekre a gazdagabb élethez, hiszen szocialista társadalmunk mindent megtesz azért, hogy máról holnapra emberibb legyen sorsunk. A munkásoknak, a mérnököknek, a tanároknak, a földművelőknek — akik becsülettel dolgoznak — egyre magasabb életszínvonalat kívánunk biztosítani. És ma már nem lepődünk meg a magánautók szaporodó számán: az újfajta gondokon, a balatoni telket kereső apróhirdetéseken sem. Emlékszünk? Valamikor nagy luxus volt az autó, a hűtőszekrény. Így lennénk ma az autóval, a jól berendezett lakással, a hűtőszekrénnyel, a balatoni telekkel? Nem! A jól fizető, becsületes munkával, takarékossággal gyűjtött pénzünket igenis fordítsuk életünk kényelmesebbé tételére. Az igényekről nem mondhatunk le, hiszen a világ azzal lett gazdagabb, műveltebb, hogy az emberek többre vágytak és nem érték be körülményeikkel. A szocializmus az egyre több jóért épül, munkánkkal. De a helyes mértéktartásról, a józan célokról, a reális többet akarásról azonban nem lehet megfeledkezni. A komfortos lakásnak, az autónak, a háztartási gépnek kell minket szolgálni —, s nem nekünk kell ezekért megszakadni ... A szuperkomfortos magánélet önmagában buta cél, a munkának, az emberi erőfeszítésnek nem adhat értelmet az anyagi javak mértéktelen hajszőlása. H 'ogy mennyire nem, arra a szomorú esetek, tragédiák adnak választ. Azoké, akik minden emberi becsületes mértéket, szemléletet vesztve a börtönben kötöttek ki, vagy ha túlhajszolással értek el sok ezer forintot, a kórházi ágyon. A reform nyomán a pezsgőbb gazdasági élet, az emelkedő életszínvonal hatására jobban boldogulunk majd holnap, mint ma. Tehetségünk, erőnk gazdagabbá tesz minket, de érdemes meggondolni, hogy ezzel miként éljünk. Matkó István Vita a városfejlesztés • | rr ff | r i r • rri időszerű kérdéséiről A Magyar Urbanisztikai sével a dolgozók lakhelyéTársaság csütörtöki vitadélután,ián a" településrendezési szakemberek, a hazai városhálózat fejlesztésének' lehe, tőségeit, legmegfelelőbb módszereit beszélték meg. A vita középpontjába az a kérdés került, hogy a koncentrálás, vagy a decentralizálás érvényesüljön-e a fejnek közelébe „vinnék" az új munkalehetőségeket, E két végletével szállt vitába a téma előadója, dr. Perczel Károly kandidátus, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet igazgatóhelyettese. Kifejtette, a hét legnagyobb vidéki város lakosainak száma a másfél évlesztésben. A koncentráció tized alatt kétszer-háromszor hívei szerint a dolgozók életkörülményeinek kedvező változását az hozná, ha a fejlesztés néhány nagyvárosra korlátozódnék: így a lakosságnak mintegy 80 százaléka élne nagyvárosban. A másik véglet képviselői szerint egyszerűbb, járhatóbb az lenne, 'ha a kisvárosokat, nagyobb községeket fejlesztenék és új üzemek, valamint egyéb létesítmények telepitéol.van gyorsan növekedett, mint Budapesten. Ugyanakkor e vidéki városok ipari keresőinek száma 43, a budapestieké pedig csak 7,1 százalékkal emelkedett. A tapasztalatok arra utalnak, kell kialakítani. hogy a gyakorlati fejlődés szerint nem tartható fenn a néhány nagyváros vagy a sok kisváros elve. Mert f településeket nem lehet egymástól elszigetelten fejleszteni. A kis, a közepes és a nagyvárosok fejlődésében ugyanis sok tekintetben egymásra utaltság érvényesül, s egyiknek a fejlesztésé maga után vonja a másik növekedését is. Ezért a magyar városhálózatban egymással szoros összhangban álló három kategóriát, vagyis alap-, közép- és felsőfokú ellátottsági színvonalú településeket PÉNTEK, 1970. ÁPRILIS M. DÉLMAGYARORSZÁG 3