Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-07 / 80. szám

Negyvenkét építőtábor nyílik Az idén tizenharmadszor szervezik meg a diák-építő^ táborokat. A KlSZ-központ­ban elmondták: a 38 köz­ponti táborban 29 ezer. az öt egyetemi táborban pedig 1500 fiú és lány dolgozik maid négy turnusban. Június 28­tól augusztus 22-ig kéthetes időközben váltják egymást. Természetesen nemcsak ha­zai. hanem külföldi cseretá­borozásokat is szerveznek. Ennek keretében mintegy 700 —-800 középiskolás és egye­temista utazik majd a kü­lönböző szocialista országok­ba. Emellett koedukált nem­zetközi építőtábor is létesül. (MTI) Van, aki bevallja? A címben fog­lalt kérdésre felel­ve: úgy látszik van. Történetünk főhőse is erre es­küdözött, miköz­ben városszerte lobogtatta a sű­rűn telegépelt pa­pírlapot: íme el­árulták magukat! Mondtam én. hogy kibújik . a szög a zsákból! Az irományon pecsét ékeskedik. Tartalmát tekint­ve pedig csupa negatívumból áll, mely negatívumok történetünk főhő­sére, illetve a munkájára vonat­kozó dörgedel­mekbe torkoll­nak. Mindeme dörgedelmeket vi­szont egy ilyen mondat vezeti be: — Ellenérzése­ink alapján meg­állapítottuk ... Ej, ej, hát csak­ugyan : van aki bevallja, hogy el­lenérzések vezetik egy ilyen eljárás kapcsán? Történe­tünk hőse, azaz szenvedő alanya legalábbis eskü­szik rá, hogy itt erről van szó. Ekkorát, úgy­mond nem téved­het egy gépírónő. S az se valószínű, hogy valami jótét lélek hazugság­vizsgáló szerken­tyűvel kombinál­ta volna az írógé­Vitték a fényes szellők pet, hogy az el­lenőrzésből ellen­érzés szülessen. Marad tehát a j következtetés; mégiscsak van, aki bevallja. S a gé­pelt betűk szépen megörökítik az őszinteségi roha­mot: íme volt a huszadik század hetvenedik eszten­dejében olyan ve­zető is, aki nem ellenőrzései, ha­nem ellenérzései alapján ítélkezett. S még arra is volt bátorsaga, hogy ezt írásba adja — tanulsá­gul minden veze­tőnek s minden koroknak. S. M. I. KERÜLET HAzassás: Kiss Józsuf és Hor­váth Piroska. Somoayi Ancuas es Farkas Maria, Torna László József t's Útban Sarolta. Ko­nya István és Fodor Katalin Rozsa. N'arozsnlk Ferenc es Szabó Ilona Margit. Kiss Tibor es Nánusl Ilona, Tótli Sándor es Knapcslk Judit Veronika. Polyák János és Molnár Murla Viktória. Michallovits Árpad es Szigethy Zsuzsanna Maria. Ce­csel János István es Meiz Má­ria. Fuskely György László es Czegledl Eszter. Vcdrédl János es Kulcsár Maria, Boka Szil­\ észter es Fekete Julianna, Ko­vács István és Szabó Alárla Te­rézia. Schaulel Gert és Bálint Hona. Makk Elek és Sipka Etel­ka. Hughes Anthony Glyn rS Bartha Gizella Katalin, Gábor István és Kemény Evn, Szakács Gyula és Tóth Eszter. Salamon László és Sándor Ágnes, Hertoi! György és stumpl Zsuzsanna. Forró János és Farkas Julianna. Pintér László és Gárgyán Erzsé­bet. Szabó Károly es Bakos Ju­lianna. Sikeres Tibor es Mará­ra! Ilona. Budai Peter es Mar­ti sz Zsuzsanna, Ghlmessv And­rás és HaraszU Mária. Tóth Jó­zsef es Fülöp Rozsa, Gans László es Sebők Ilona. Berta Mátyás és Hízó Ilona. Mészáros Béla és Kukla Julianna. Rábai Sándor és Rácz Éva, dr. Gnál Tibor és dr. Méray Judit. dr. Bense Sándor és Farkas Irén, Benkó Zsolt és Mssn Etelka. Korom László e« Kása Ágnes, dr. Kertal György és Grcsó Er­zsébet. Kopasz Dénes és Selmecl Terézia. Lakatos Béln és Kon­csek Ibolya. Gtla János és Csényl Piroska. Süttei Pál és Pelrovltz Jusztina, dr. JákV Ká­roly és Mcncser Mária. Simon Mihály és Duranyik Etelka. Má­tok László és oialos Mária. Kantó Kálmán és Erkl Margit házasságot kötöttek. Születés: Forgó Lajosnak és Ezslás Erzsébetnek Lajos. Nagy Sándornak és Borec ki Mariá­nak Csaba, Császár László Vin­cének és Kószó Uonának Ibo­lya, Veszcllnov Mladcnnek és Veszelinov Mlllcanak Györgye, Nemere Józsefnek és Soos Ilo­nának Veronika, Lele Mihály­nak és Terhes Juliannának Mi­hály Róbert. Rácz Istvánnak és Nagygetzl Erzsébet Annának László Imre, Szálai Kálmánnak és Ktss Máriának Kálmán, Llp­ták Sándornak és Vazorka Er­zsébetnek Sándor. Kucsora Sán­dornak es Krizsán Erzsébetnek Attila, Méreg Jánosnak es Hő­gye Mariának Tibor, Dékány Istvánnak és Varró Annának Aranka, Sával Mátyásnak és Borbola Ilonának Tibor Mátyás. Varga Istvánnak és Kotymán Margitnak AtUla, Olajos Pálnak és Nagy Irén Évának Zoltán Pál. Zödl Károlynak és Vér Ka­talinnak Ildikó. Zödl Károly­nak és Vér Katalinnak Károly. Plgnlczki Péternek éa Sejben Erzsébetnek Péter, Stevanov Györgynek és Diószegi Mária Magdolnának György. Virágh Oyörgynek és Bottyán Máriának Andrea. Takács Lajosnak és Varhalntl Margit Juliannának Terézia Margit. Kelemen Péter Jánosnak és Makal Terézia Ka­talinnak Péter Zsolt. Johann Hermann Kurtnak és Kanács Matild Annának Gabriella, Ber­náth Árpad Lászlónak és Sza­bó Csilla Enikőnek Tamás. Ko­szó István Györgynek és Becsei Editnek Réka. Dimovlcs Ferenc . Lászlónak és Kárpáczl Mártá­nak Attila. Eperjesi Ferenc Jó­zsefnek és Makra Klára Adrien­nének Krisztina Éva. Szűcs Já­nosnak és Gárdlán Irénnek Eri­ka. Engl Sándornak és Czlfra Juditnak Erlku Judit, Kiss Nán­dornak es Szarvas Erzsébetnek Tibor. Vikor Mihálynak és Szarka-Kovács Rozáliának Mi­hálv. Bálint Jánosnak és Antal Annának Zsolt. Szabó Mihály­nak és Farkas Veronikának Zsu­zsanna Éva. Zámbó Ferencnek éa Szlráki Margitnak Gabriella. Mátyás Mihálynak és Csillag Rózsának Edit Hajnalka. Varga Jánoanak és Bakos Ilonának Ibolya Edit. Lázár Imre Sándor­nak és Mészárai Iloának Emő­ke Adrién. Pererz Albrrtnk és Veres Ilonának Gabriella. Lász­ló Mlhálv Józsefnek -s Kelemen Katalinnak Györgyi Katalin Papdl Ferenc Pálnak és Nagy Mária Juliannának Ferenc Sán dor. Kasza Ferencnek és Tamási Mariának Andrea, Antal Fe­rencnPK és Tóth Klára Zsuzsán nának Frlka Katalin. Szil György Jánosnak és Gyémáni Piroskának Tamás. Borin End­rének és Tllllíös Verának Judit Medgyosl Józsefnek és R»rke­pt-ének Z"». dr Polgár József­nek és Naev Irénnek Nóra Edit. Mártk Csaba Ferencnek és Hornyák-sumon Ftetkának AD rlen. Mihály Csaba Lászlónak és Bülmlrr Trróztának Róbert Msros! r <-r!A Istvánnak és An­tal Tldtkónnk Róbert Mlhál" A*ta)nak és Juhász Mártának Anvakönyvi hírek. Ildikó Mariann. Móra Jánosnak és Selymes Irénnek János, Ba­rátit Istvánnak és Kassai Etel­kának István. Csókást Mihály­nak és Tóth Máriának Olga Má­ria, Martinovics Györgynek és Valarek Ildikónak Mónika Ildi­kó, Kovács György Gergelynek es Boros Évának György. Ábra­hám Istvánnak és dr. Kiss Ju­ditnak Zita Katalin. Knvács La­josnak és Csíkos Erzsébetnek Il­dikó, Csórt Illésnek és Kókai Margitnak Erika, Németh Mi­hálynak es Körmös Margitnak imr? Mihály. Karkas László Ist­vánnak és Kucora Erzsébetnek László. Venkel Pálnak és G«] Margitnak Zsuzsanna Margit. Pap Györgynek és Csányl Ro­záliának Tibor. Keszég János­nak és Dávid Ágnes Rozáliának Ágnes, achrclter Tibor József­nek és Papp Éva Sárának Ta­más Gábor. Rónai Antal And­rásnak és Törköly Franciská­nak Aranka. Kertész László Bv­línak és Zsódos Klárának Zsolt. Karai Flóriánunk és Furák Gi­zellának Flórián Csaba. Pintér Istvánnak ós Tóth Annának Anikó. Tóth Imrének és Ungl Éva Margitnak Gábor Zoltán. Kálmán Ferencnek és Hajós Ro­záliának László. Csehák Tamás­nak ós Knsztrln Zarkának Ta­más. Hódi Józsefnek és Szabó­Batancs Klára Ibolyának Ta­más. Petflcz Sándor Antalnak és Vásárhelyt Erzsébetnek Zoltán. Király Józsefnek és Bödfl Ma­tild Katalinnak Annamária. Vet­ni Lálosnak és Bakaesl Juli­annának László. Barta István­nak és Szirák Erzsébet Ágnes­nek Szabolcs. Barta Istvánnak és Szlrák Erzsébet Ágnesnek C\örgy. Szekeres Ferencnek és Mészáros Erzsébet Mánának Il­dikó Veronika. Kiss lilás An­talnak és Talll Macdolnának Ágota Móra Józsefnek és Ko­rom Máriának Zsolt József. Mav Károlv Istvánnak ós Méreg Má­rtának Károly. Klszner László­nak és Kocsó Annának Tünde Anna. Jenéi Istvánnak és K1­rály Klára Erzsébetnek István nrvfl rvermekflk született. Halálozás: Tóth András. Fa­zekas Illés. Baksa Béláné Futó Flóra Mária. Katona Ferenc. Il­lés István. Krizsán Péter. Ker­tész Lukács Sándorné Simon Julianna. Gtla Ferenoné Kádár Valéria Irén. Kormánv János. Koczánies Tstvánné Kádár Mag­dolna. Ökrös Tstván. Tóth Fe­renc. Palkó Józsefné Lékrlnszkl Rozália, Tápaf János. Beneslk Mihály. Kiss Lajos. Széesényi Györgyné Kbem Ilona, Moizes Béláné Fekete-Szűcs Piroska. Bakos Elbert. Zsenkovics Sán­dor. Konkoly József, Zalai Gab­riella. Almssi János, Szemmári Józsefné Csala Anna. Balogh Aladar. Zsigmond Mihályné Far­kas Julianna Erzsébet. Temesi Mihályné Bakaesl Piroska, Hav­rlncsák Mihály, Dóczl Imre. Brunner Jánosné Slmonovlcs Matild. Nagy Istvánné Lukács Franciska. Beloval Pálné Turl Rozália. Mórucz Imréné Kunos Rozália. Juhász Jánosné Tóth Anna. Takács Mihályné Papp Terézia, Makra Szllveszterné Ko­mócsin Rozália meghalt. II. KERÜLET Házasság: Nagy István és Ma­rék Mária Piroska. Szabó Jó- ' zsef és Hajdú Irén, Aranyi Lász-' ló Antal és Vazorka Terézia. Zombor Gábor és Lakatos Irén. Farkas József és Sándor Mária Magdolna. Hunyadi Bálint Ká­roly és Vasvári Erzsébet Fran­ciska. Csapi Benő és Halmi Etelka. Oszip András és Nagy-, Torna Katalin. Csizmadia Lász^ ló és Lánvi Márta. Ecsédi Fe­renc és László Katalin. Nagy László és Csizik Anna házassá­got kötöttek. Halálozás: Varga János Fogas Imréné Horák Anna, Förgeteg Lászlóné Kazi Mária meghalt. III. KERÜLET Házasság: Kovács István Jó­zsef és Győri Judit Ida, Szal­ma Sándor és Szilágyi Anna Mária. Nádasdl Mihály Mátyás és Antál Julianna. Bányász Já­nos és Nyerges Eszter. Hegvl Miklós ós Juhász Terézia Má­ria Tölgyes János István és Bá­lint Ibolva Etelka. Bagoly Im­re és Burkus Terézia Irén há­zasságot kötötték. Születés: dr. Csajbók Ernőnek és papp Éva Ilonának Éva Ad­rién, Kovács Józsefnek és Acs Irénnek Sándor, Mag Bélának és Barancs Katalin Etelkának Béla, Szaucr Karoly Sándornak és Göndös Etelka Évának Niko­lette Renáta. Tápai Józsefnek és Fogas Juliannának Ágnes. Pásztor Ferencnek és Fazekas Máriának Ferenc. Török Imre Györgynek és Tölgyesi Olga Rózsának Olga. Dudás Sándor Józsefnek és Rácz Erzsébetnek Ágnes, Lázár Györgynek és Juhász Juliannának Péter. Lógó In.rének és Vish Gizellának Csaba. Nvárl József Jenőnek és Slmon-Jójárt Etelkának Erika Erzsébet. Hargitai Istvánnak és Halmai Magdolnának István. Szabó Jánosnak és Kovács Ro­záliának Anita. Szalay József Gyulának és Fogas Annának Csaba József nevű gyermekük született. Halálozás: Bóka Ferenc. Hőhn József. Bálint Andrásné Mlehnal Julianna. Farkas Mlhálv. Pap Imréné. Ábrahám Julianna. Csá­szár József. Kiss János. Csala János, Barna István. Molnár Tstvánné Szldor Katalin. Sándor Sándor. Mészáros József, Mül­ler János meghalt. A folyceón a sétáló terü­let mindössze tíz lépésnyi hosszú. Akkora. mint egy börtöncella. Kicsit az is. csak itt. a gyógyintézetben a fo­lyosófalak. a szobák. az ágyak, a szekrények fehérek és pontos, meghatározott idő­ben szólítják a pizsamás „el­ítélteket" reggelihez, uzson­nához. ebédhez, vacsorához. A lépcsőn először kettő, há­rom. öt. hét. kilenc, tizen­egy. tizenhárom, tizenöt, majd tizenhét fokot szám­lált oda és vissza Kelemen Kristóf szobrászművész. Az­előtt szinte lökte, vágta a ro­hanás. kettesével, hármasá­val szedte lába alá a lépcső­ket. Most pedig csak óvato­san csusszan rajtuk, mint a járni tanuló gyerek vagy a nagyon vénember, közel a száz eszteridőhöz. Kelemen Kristóf pedig — szignója és barátai szerint csak Kristi — alig van túl a négy X-en. 182 centiméter magasságához mérten olvan a termete, mintha kalapács­vető lenne. Sűrű hajában vi­szont kevesebb már a barna és több a fehér. Kék szeme annyira nevetős, hogy nehéz elhinni róla: haragudni, vil­lámlani is tud, mint a római császáristeneké. Valóban, nem is haragszik senkire és sem­mire. Egyszerűen tudomásul vette, hogy kopik a motor, most már generálozásra szo­rult. Először három évvel ez­előtt állt meg a kezében az agyag, a formázókés. A szív­koronaéren „végigszaladt" egy görcssorozat. Más embert talán végleg levert volna a lábáról, őt azonban csak fi­gyelmeztette. Aztán újra ne­kirugaszkodott a munkának, A befejezett és a születendő formák újra lendítették a karját. Űj kompozíciókat do­bott fel a mintázóállványjra és öntötte formába álmait. Nappal kenyérkereső fog­lalkozására nézve művészeti vezető, s ugyanott párttit­kár. Este, szabadnapon és vasárnap viszont a műter­mében élt Budapesten, a Le­hel út 14-ben. Kelemen Kris­tóf csak pesti lakos, valójá­ban Szeged, a város környé­ki községek és a tanyavilág az igazi otthona. Szűkebb hazájából, ahova ma is köti a családi kötelék. Sándorfal­váról indult útnak 1946-ban. és alapító tagja volt a sze­gedi Móricz Zsigmond népi kollégiumnak. A következő állomás a Derkovics-kollégi­um a képzőművészeti főisko­lával. Hej. azok a fényes szellők! A lendületes élet. teremtés a Siklós János: Vég ig az úton v I A félbemaradt Fortissimo semmiből. Széles e hazában akkor volt a második hon­foglalás népünk történelmé­n. S az előőrsök csapaté­rt lenni — az volt a nagy­szerű! A napi előretörések, hódítások és megtorpanások tették romantikussá is a foly­tonos erőfeszítést, amelyet Kelemen Kristóf is úgy megszokott, vérvé vált, hogy csak úgy tudott élni —szün­telen lobogásban. Nem volt ez nagyon is sok annak a „kiválasztott" nem­zedéknek? S vajon ilyen az utána következő és lesz a többi, is? Mert az első fi­gyelmeztetés után Kelemen Kristófra „ráköszönt" a má­sodik: most már a szívin­farktus. Lábadozva hát ezért számolja mo6t a lépéseit és a lépcsőfokokat a szanatóri­umban. ahol egykori népi­kollégista-társa. dr. Leven­deí László osztályvezető tő­orvos méri ki neki a napi távolságokat, a „teherpró­bát". Annak idején egyikük sem hitte volna, hogy itt és így találkoznak, a jónevű szobrász és az orvos-kándi­dátus. Beszélgetés köztien olykor a Tisza-partot emle­getik. az arcukat pirosra cserző fényes szellőket, a vá­rost. Szegedét. amelyben honfoglaló fiatalok voltak. A betegágy sem tudta le­fogni Kelemen Kristóf kezét Ha nem lehetett ura. paran­csolója továbbra is a nagy formáknak, akkor sem hagy­ta magát. Az ágyban felülve naphosszat formázgatott. Te­nyerébe ültek a kisplaszti­kák: egy Lenin-portré és két leányfej. Egyik a ki6lánya arcélét a másik Ancsa nő­vérét tükrözi. Mert nem le­het annak nem alkotni a ha­lál árnyékában sem. aki min­den idegszálával, mozdulatá­val az élethez kötődik. Belevéste, öntötte önmagát azokba a szobraiba is. ame­lyeket köztéren. közintéz­ményekben állítottak fel. 3 méter 20 centiméteres büsz­ke férfialakja, a Hátranéző — preparált gipszben — Sán­dorfalván áll. Ugyanott van Petőfi mellszobra. Hódmező­4 vásárhelyen a közegészség­ügy úttörőjének, dr. Fodor Józsefnek kemény mészkőből faragott portréja díszíti a KÖJÁL parkját. Fábiánse­bestyén főterén találjuk Arany János bronzportré iát a keze alól. A monori gimná­ziumban néz ránk József Attila bronz mellszobra. Ku-» lich Gyuláé pedig Budapes­ten áll, a munkásmozgalom mártírjáról elnevezett téren. Mindig, mindenkor nyomon követte az időt. lépést tar­tott vele. Műtermében abba­hagyatta vele a 6zive a mo­numentálisnak tervezett For­lissimót, amelynek agyag­voltát sikerült lencsevégre kapni, mielőtt a művészre várakozásban szetrepedezett volna. — Nem baj. majd kezdem újra. ha innen kikerülök — biztatgatja magát. — Sokat nem mondtam még eb sok­kal tartozom a népnek, amely vésőmet, kalapácso­mat. formazoszerszamaunat mindig is vezette. Csak azért lelassulnak mozdulatai ezután. Vigyáznia kell a motorra jobban, mint eddig, több mint 20 éven át. Talán beleférne ebt>e a lassúbb, de megfontolt mun­kái sorába olyan alkotása is. amely Szegeden, a szobrok városában kaphatna helyet, közmegbecsülést, hiszen a Tisza-partról indult eb joga. köze van a városhoz. Lődi Ferenc Ofl A szovjet diplomácia okos manőverezés­sel elhárította a katasztrófát. Kuba meg­maradt. Békés építömunkánk folytatódott. A föltett kérdésre adandó válaszra most már sor kerülhet. Érdemes volt-e így végigjárni a negyedszázados időt? Válaszaimban eddig két évtizedből szedegetett mozaikot mutattam be. pályánk izgalmas, mozgalmas sodrából. Negyed­századig nyúló időnk sem volt zavartalan, de eseményei annyira közeliek, hogy a részletes emlékezés szükségtelen. Három mondatos vá­lasz, felelet után akár letehetném a tollat. De még két okom is van. amiért nem hagyhatom ennyiben. Az egyiket egyetemisták által rendezett házi­buli szolgáltatta. Tréfák és beat-számok szüne­tében valahogyan szóba került a következő nem­zedéksorok életpályála. Egy körszakállas fiú me­sélte eb hogy azért készül orvosnak, mert az apja is az és a társadalomban különleges he­lyet biztosító foglalkozásnak tartja. Körszakálla kicsit idősebbnek mutatta a fiatal­embert. először kész orvosnak néztem, pedig csak harmadéves. Kiegyensúlyozott, józan élet­felfogása, értelme, műveltsége szimpatikussá tet­te. Nem vár különösebbet az élettőb elvégzi az egyetemet, belgyógyászatitól szeretne szakvizs­gázni és azután majd meglátja. Bizonygatta, hogy nem esne nehezére a körzeti munka sem. Politikával, közélettel nem foglalkozik. Azt mondja, az efféle kérdések semmilyen hatást sem gyakorolnak rá. Bevágja az ideológiai tan­tárgyakat, meg amit még kíván a tanulás, aztán kész. Furcsán, de nem egyénieskedő módon látja a közéletet. Szakmát akar tanulni, abban szeretne jeleskedni és nem a „szószátyárkodásban". Így mondta: „szószétyárkodás". Biztosan valahol rossz tapasztalatokat szerzett. Észrevehette, hegv megsértett, ezért gyorsan hozzátette; szerinte a jövő közélete nem hasonlít majd a maihoz. Ügy értelmezi a jövőt, hogy majd a ráció, tehát az észokok alapján rendeződnek el a dolgok. Keve­sebb szerepet kap a szubjektivitás és zsugorodik majd az érzelmi tényezők szerepe is. A gazda­sági okok. meg a mérhető pénzügyi tényezők, tudományosabban kimunkált objektivitás hatá­rozza meg a nagy és közepes, de mégis csak sorsdöntő kérdéseket. Sokat ér majd az. hogv ki miiven szakmai felkészültségű. Átrendeződik az emberi értékek mérése, szintén észokok alapján; kisebb jelen­tőséget kap az elődöktől hozott dicsőség, mint most. A mai protekció tartalma is nagyot vál­tozik. mert később sok minden nem lesz külön­leges, amit ma még összeköttetések nélkül nem lehet elérni. A valóságos tudás is nagyobb t>e­csülethez és anyagi elismeréshez jut. A semmit­mondó sablonok jobban kivesznek az emberi érintkezésből. Ezt nekem egy huszonegy esztendős, kör­szakállas fiú mondta el. aki egvébként a köz­élet iránt közömbös. Alig tudtam palástolni megrökönyödésemet. Elmondta, és a következő tíz percben már olyan láb- és derékcsavargató, hajladozós táncot járt... Mi lenne akkor, ha még érdekelné is a közélet és a politika? Befejeztem a tanulmányozást. Kipróbáltam én is egv mai buli-táncot. Annyit már tudtam, hogy legcélszerűbb az olyan kézmozdulat, mintha az ember törülközővel a saját hátát dörzsölné. A hátracsavarodott karok mozgása, párosítva has­táncimitációval és kacskaringós lábrázással — nagyjából kifejezi valamelyik mostani tánc fur­fangos alapvonását. Az első bajt nyomban észrevettem, mert a búzavirág szemű, nyúlánk partnerem mozgása mellett én igencsak slamposan. szögletesen ver­tem a taktust. A másik hiba még nagyobb volt. mert három perc múltán az ingem olyan vizes lett a hátamon, mintha a kékítős-öblítőből húz­tam volna magámra. A tüdőm meg úgv sípolt, mint a pianóban szóló hawai gitár. Röstelltem abbahagyni, reméltem, majd csak vége lesz en­nek a számnak. Nem tudtam, sajnos, hogv olyan mikrolemezt pörgetnek. amelyikről hat-hét táncszám moev egyhuztomban legalább fél órá­ig. Hiába, kidőltem. Ha végigtáncolom a lemezt, nincsen olyan intenzív ápolási osztálya még Petri Gábor professzornak sem. amelyik meg­mentene a Gyevi-temetőtől. Elhúzódtam a sarokba. Néha-néha odasündör­gött egv-egv fiú vagv lánv és megkérdezte: „hogy vagyunk.- bátyám?" Még szerencse, hogy nem úgv szóltak: „na, élünk még. élünk még, bácsikám"? Más világ az övéké, nem azonos az enyémmel Kicsit magamba süppedtem a fáradt­ságtól. meg a nosztalgiától, és azon tűnődtem, hogv mit tartanak maid rólunk ezek a kedves utánunk következők. A maguk eszességével, képzettségével, lendületes erejükkel. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents